Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-22 / 247. szám
2 1374. OKTÓBER 22., KEDD KUSZ Szabad kongresszus Lisszabonban HA CSAK egy évvel ezelőtt is -Z ibériai ügyek bármely avatott szakértőjének bárki ezt mondta volna: közel az idő, amikor a világsajtó vezető helyen foglalkozik a Portugál Kommunista Párttal — a legjobb esetben a tájékozatlanságának kijáró ironikus mosoly lett volna a válasz. Hétfőn nem volt a világon számottevő sajtótermék, amely ne foglalkozott volna terjedelmes cikkben a PKP VII., rendkívüli kongresszusával. A VÁLTOZÁS horderejét magyar szemmel is könnyű felmérni. Ha bárki 1973 októberében azt jövendöli, hogy a Magyar Televízió nemsokára Lisszabonban felvett politikai interjúkat közöl, vagy azt, hogy külügyminiszter-helyettesi szinten folyik tárgyalás — mint ahogy most történt — a két ország között, alighanem mi is kétkedve csóváljuk S fejünket... A „PORTUGÁL TAVASZ”, 1974 áprilisa sok mindent lehetővé . tett, ami nemrég még lehetetlennek látszott. De volt egy párt Portugáliában, amely a legsötétebb elnyomás idején is rendíthetetlenül hitt a „lehetetlenben”— és nem is tétlenül. Lapja, az Avan.te!, akkor is ott volt az üzemek munkapadjain, a parasztok szekerein, a kisboltosok pultjain, amikor terjesztéséért csaknem biztos halál járt, hosszú, kínos halál valamelyik trópusi koncentrációs' táborban. MÁR A FELEJTHETETLEN áprilisban kiderült (a nyueati sajtó csodálkozva állapította meg), hogy az or★ „Vem egy megvert párt vagy egy legyőzött ügy képviselői vagyunk. Országunk munkásainak, parasztjainak, minden elnyomott és kizsákmányolt lakosának nagy nemzeti pártját képviseljük. A győzelmes ügy képviselői vagyunk.5’ Huszonnégy évvel ezelőtt mondotta ezeket a szavakat Alvaro Cunhal, a fasiszta bíróság előtt, amely 1950. május 9-én több éves börtönbüntetésre ítélte. Olyan szavak ezek, amelyekre ma különösképpen jó visszaemlékezni. A portugál kommunistáknak á Szabadság visszaszerzéséért folytatott hosszú és nehéz harcában két személy emelkedett ki: Bento Gon- calves és Alvaro Cunhal. Bento Goncalvest, a párt főtitkárát 1940. szeptember 2-án Salazar börtönében meggyilkolták. Munkáját Alvaro Cunhal folytatta. Alvaro Cunhal 1913. november 10- én született Coimbra-ban. Fiatalon bekapcsolódott a munkásmozgalomba és 22 éves korában — a lisz- szaboni egyetem jogtudományi hallgatójaként — a Portugál Kommunista Ifjúsági Szövetség főtitkára lett. Két évvel később, 1937-ben beválasztották a párt központi bi->, zottságába. A spanyol polgárháború idején a Portugál Szolidaritási Mozgalom vezetői közé tartozott. Abban az időben kétszer vetették börtönbe. Kiszabadulása után energikusan küzdött a párt újjászervezéséért: Duarte fedőnéven folytatta tevékenységét 1949 márciusáig, amikor ismét letartóztatták. A párt 1. kongresszusán, 1943-ban Cunhal vázolta az antifasiszta egység megalakításának feltételeit. Beszélt a munkásosztály két legfontosabb szövetségeséről, a parasztságról és a kispolgárságról, és hangsúlyozta a portugál gyarmatok népeivel való szövetség szükségességét. „Mi kommunisták — mondta — a gyarmati népekkel szembeni sovinizmus ellen harcolunk ... elismerjük a népek jogainak egyenlőségét, a portugál és a gyarmati népek egyenlőségét.” Megállapította, hogy a kommunisták úgy tekintik az antifasiszta egységet, mint a „győzelem garanciáját5», mivel a „de- mókratikus erők megosztottsága csak a fasizmust szolgálja»». Ennek alapján adta ki a párt a kongresz- szus után a felhívást a katolikus tömegekkel való egységre. Ez az egység tette lehetővé a nagy tömegek mozgósítását, a sztrájkok, a munkás- és paraszttüntetések szervezését. Ez a munka a Portugál Kommunista Pártot a szabadságért folytatott harc élcsapatává tette. A portugál titkosrendőrség, a PIDE 1949-ben letartóztatta Cun- had és Salazar igazságszolgáltatása sok évi börtönre ítélte. Tizenkét esztendei fogság után, 1961. január 3-án Cunhalnak és a pártvezetés más 9 tagjának sikerült megszöknie a Peniche börtönből. Bár a fasiszták azt terjesztették, hogy külföldre menekültek, a valóságban Cunhal és társai nem hagyták el Portugáliát. Néhány hónappal később a pártvezetőség úgy határozott, hogy Cunhal ne vállaljon több kockázatot. Titokban elhagyta az országot, azonban állandó és szoros kapcsolatot tartott fenn a pártvezetőtég- gel, amely továbbra is illegalitásban működött. Cunhal az 1974. április 25-i fordulat után visszatért hazájába és mint a párt köztiszteletben álló főszagban a PKP bizonyult a legszervezettebb politikai pártnak. L VASÁRNAPI rendkívüli kongresszus értékelte a helyzetet, kijelölte a jövő útját, módosította a szervezeti szar bályzatot, immár a legális tömegpárt lehetőségei és szükségletei szerint. A hiten, a bátorságon kívül a PKP ezen a kongresszuson is bebizonyította egyik legnagyobb erényét: mindig alkalmazkodott a változó körülményekhez, de sohasem várta ölbe tett kezekkel a körülmények változását. JÓ PÉLDA erre a kongresszusi kiáltványnak az a kitétele, amely arra figyelmeztet: bizonyos értelemben, a válaszút elkerülhetetlen. a portugál gazdasági életben, el kell dőlnie annak, hogy a fejlődés a monopóliumoknak kedvez-e, vagy a dolgozóknak. A párt híve a nemreti egységnek, de nem minden áron, UGYANAKKOR a kongresszus valamennyi dokumentumának vezérfonala a fegyveres erők mozgalmával fenntartott szövetség. A nemzeti egységnek ezt a.vonatkozását jelentőségének megfelelően értékelte a lisszaboni tanácskozás. A gyarmatosítás felszámolásával fogl allrovó résszel együtt ezek a mefál- laoítások adják az elfogadott, iránymutató dokumentumok lén vesét. GAZ® ASÄGI stabilitást, de nem akármilyet, szövetséget, de nem akármilyet — ez a lisszaboni kongresszus üzenete. SAIGON Roham a nemzetgyűlés épülete ellen titkára vezeti a harcot az újjászületett portugál demokrácia erősítéséért, a gyarmatok felszabadításáért és a haladásért. Nagyszabású kormányellenes tüntetés zajlott le vasárnap reggel Saigonban. Több száz főnyi tömeg vonult végig a kora reggeli órákban a dél-vietnami főváros utcáin, követelve Thieu elnök azonnali lemondását, a harcok beszüntetését és valamennyi politikai fogoly haladéktalan szabadon bocsátását. A tüntetők több, Thieut ábrázoló fényképet elégettek. A menet a saigoni nemzet- gyűlés épülete elé |; vonult. • Ezután | több mint száz |i tüntető megroha- | mozta az épületet, | s kövekkel, botokkal bezúzta annak díszes üvegajtóit. A tüntetők és a rendőrök többször hevesen összecsaptak. A karhatalmi erők kegyetlenül bántalmazták a kormányellenes megmozdulás részvevőit, fokozatosan visszaszorították a tömeget a nemzetgyűlés épületének környékéről és szöges dróttal torlaszolták el az ide vezető utcákat. A tüntetők ezután Saigon más részein tartottak gyűléseket. A Thieu-ellenes tüntetést a vietnami nőmozgalom szervezA sok száz főnyi tömeg Thieu elnök azonnali lemondását, a harcok beszüntetését és valameny- nyi politikai fogoly haladéktalan szabadon bocsátását követelte. te, s csatlakoztak hozzá diákok, buddhista és katolikus papok, valamint a nemzetgyűlés ellenzéki tagjai is. A saigoni sajtó elhatározta, hogy hétfőtől kezdve szabotálja á Thieu-rezsim kormányától származó információkat és nem küld tudósítókat a kormány sajtótájékoztatóira. A vasárnap esti saigoni lapok első oldalon tették közzé a lapkiadók szövetségének erről szóló határozatát. CSAK RÖVIDEN... VASÁRNAP DÉLELŐTT BELGRÁDBAN a főváros vezető testületéinek és lakosságának képviselői ünnepi díszülésen emlékeztek meg a fel- szabadulás 30. évfordulójáról. Tito elnök a „Nép Hőse” érdemrenddel tüntette ki a fővárost. A CIPRUSI fővárosban hétfőn újabb 466 görög és török foglyot cseréltek ki. FORD EL&ÖK, Kissinger külügyminiszter társaságában, hétfőn „kishatármenti” csúcstalálkozót tartott Echeverria mexikói államfővel és Rabasa külügyminiszterrel. A MAROKKÓI fővárosban ma összeülnek az arab külügyminiszterek, hogy előkészítsék az államfőik szombaton megnyíló csúcstalálkozóját. A FRANCIA parlament két házának Versailles-ban tartott rendkívüli együttes ülésén hétfőn alkotmánymódosítási javaslatot fogadtak el. EDWARD GIEREK, a LEMP KB első titkára hétfőn délután fogadta a hivatalos látogatáson Lengyelországban tartózkodó Trygve Bratteli norvég miniszterelnököt, ANDREASZ PAPANDREU, a Pánhellén Szocialista Moz- galőm vezetője vasárnap egy patrasi tömeggyűlésen beszédében követelte, hogy Görögország teljesen vonuljon ki a NATO-ból A PALESZTIN FELSZABA- DITÁSI SZERVEZET végrehajtó bizottsága kilenctagú küldöttséget nevezett ki az ENSZ-közgyűlés palesztin kérdéssel foglalkozó vitájára, amelyet a jövő hónapban tartanak. LEZÁRULT a svájci népszavazás. A népszavazásra jogosultak 69,6 százaléka adta le voksát. A szavazók 66 százaléka az országban tartózkodó külföldi munkások kiutasítása ellen foglalt állást. A brazil csoda és a valóság Amikor idén márciusban a XXI. századot idéző fővárosban, Brasiliában beiktatták Dél-Amerika legnagyobb országának új elnökét, a katonai junta Ernesto Geisel tábornokon kívül mást is ünnepelt: a Joao Goulart-kormány megbuktatásának tizedik évfordulóját. 1964. április 1-én döntötte meg a haladó polgári politikus rendszerét a Minas Gerais és Sao Paulo államból kiindult katonai lázadás. A puccs óta eltelt évtizedben három tábornok-elnök előzte meg Geiselt az államfői tisztben. Humberto Castelo Branco, aki a puccsista irányzatok közti kompromisszum eredményeként lett elnök, aránylag „liberális” politikát folytatott. Legalábbis így emlegették nosztalgikusan a brazil polgári politikusok, akiket teljesen kiszorított a politikai életből a Cas- telot követő Costa e Silva, majd Garrastazú Médici. Mindkettőt — joggal — az erős kéz hívének tartotta a közvélemény: az ő nevükhöz fűződött az ellenállás minden formájának felszámolása, a városi gerillák elleni könyörtelen harc, a szigorú cenzúra bevezetése., inflációját BrazíliáAmikor a tízéves katonai rendszer számvetést csinált, az elemzésekben leggyakrabban előforduló kifejezés a „gazdasági csoda" volt. Azaz: Brazília gyors gazdasági növekedése az utóbbi években, amely rekordnak számító, évi 10—11 százalékos emelkedést mutatott. A magas növekedési ráta valóban csoda lenne, ha ... . Csodákat nem ismerő korunk azonban nem kedveli a mítoszokat: a „brazil csodának" nagyon is valóságos magyarázata van. %Az ugrásszerű növekedés egyik legfontosabb alapja: a rendkívül olcsó és hatalmas brazil munkaerőpiac, amely mágnesként vonzotta a drágábban 'megfizetett (és jogait sztrájkokkal is alátámasztó) hazai szakmunkásokat foglalkoztató nyugat-európai, amerikai és japán cégeket. A látszatnövekedést segítő tényezők között első helyen szerepelt mindig az a politikai stabilitás, amelyet a diktatúra „biztosított”, s amelyet annyira viszonoztak bizalmukkal a külföldi befektetők. Szerepe volt benne ugyancsak az Escola Superior de Guerra ne- vő intézmények (Hadtudományi Főiskola), amely az utóbbi évtized alatt kitermelt egy furcsa, de a rendszer számára végtelenül fontos típust: a fegyelmezett katonatiszt és a technokrata keverékét. A főiskola volt hallgatói találhatók ma a brazil gazdasági élet kulcsfontosságú pontjain. A csoda T- ha annak lehetett nevezni valaha is — napjainkban kezd szertefoszladoz- ni. Az ország vezetői a vállalatok nagy része fölött elvesztették az ellenőrzést; hatalmas arányokat öltött' Brazília eladósodása. A mértéktartó londoni Times 15 milliárd USA- dollárra teszi az ország tartozásait. A külföldtől való gazdasági függés nemcsak a politikai döntések függetlenségét kérdőjelezi meg, hanem a további gazdasági fejlődést is. A nemzetközi méretű tőkés infláció három csatornán is bejut az országba: nőtt az importált nyersanyagok (olaj) ára; nehezebben lehet eladni a brazil termékeket, s végül: a külföldi befektetések szabályszerűen exportálják saját Tizenöt esztendő Szovjet együttműködési tervek Nyikolaj Inozemcev, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnökhelyettese hétfőn sajtókonferencián tájékoztatta a Moszkvában működő külföldi tudósítókat a Szovjetunió és más országok között az elkövetkező X. ötéves tervidőszakban (1976—■ 1980), illetve 15 éves tervidőszakban (1976—1990) megvalósítandó nagyszabású együttműködési tervekről. A neves szovjet közgazdász a X. ötéves terv új vonásának nevezte, hogy számol a külgazdasági tényezők és a nemzetközi munkamegosztás növekvő szerepével. Inozemcev a külgazdasági tényezők növekvő szerepét mindenekelőtt azokkal a nagy integrációs tervekkel magyarázta, amelyeket a KGST-tagországoJs óhajtanak megvalósítani az elkövetkező időszakban a komplex program alapján, a nyersanyag-kitermelés, a villamosenergia-termelés, a feldolgozóipar területén. Emlékeztetett rá, hogy a következő ötéves tervidőszakban készül el a KGST-tagországok közös erőfeszítésével épülő uszty —ilimszki cellulózkombinát, amelynek évi kapacitása a tervek szerint félmillió tonna cellulóz lesz. Ugyancsak felépül a kijem- bajevszki azbesztdúsító kombinát 150 ezer tonna évi kapacitású első részlege. A KGST-tagországok a közelmúltban írták alá megállapodást arról, hogy közösen pótlólagos vasérc- és ferró- ötvözet-termelő kapacitásokat létesitenek és az idén júniusban aláírt egyezményük szerint a tagországok ugyancsak közös erővel építenek több mint 3000 kilométer hosszú gázvezetéket Orenburg és a Szovjetunió nyugati határa között. Inozemcev a feldolgozóipar területén a tagországok gépipari együttműködését emelte ki, emlékeztetve arra, hogy a KGST-ben most fejlesztik ki a számítógépek harmadik nemzedékének egységes rendszerét. Ugyancsak jelentősnek ítélte a tagországok együttműködését személyautók, tehergépkocsik és autóbuszok gyártásában. A GOSZPLAN elnökhelyettese rámutatott, hogy a Szovjetunió az új tervidőszakban változatlanul gazdasági és műszaki segítséget nyújt a fejlődő országoknak olyan létesítmények építéséhez, amelyek gazdasági függetlenségük erősödését szolgálják. Ezek közé sorolta a többi között az asszuáni vízierőmű- központot, az eufráteszi gát- és öntözőrendszert, valamint az Indiában létesítendő bhilai és bokarói fémkohászati kombinátokat. Az utóbbi évek során — hangoztatta Inozemcev — új szakaszba léptek a Szovjetunió és az iparilag fejlett tőkésországok gazdasági kapcsolatai számos tőkésországgal, így Finnországgal, Franciaországgal, Ausztriával és az NSZK- val a Szovjetunió 20 évre szóló gazdasági, műszaki és ipari együttműködési megállapodást kötött. Egyre szélesebb körben elterjednek az úgynevezett kompenzációs ügyletek. A Szovjetunió például osztrák, olasz, nyugatnémet, francia és finn cégektől vett acélcsövekért, illetve felszerelésért 20—30 évig tartó gázszállításokkal fizet. Az olasz Montecatini—Edison céggel kötött 10—12 éves megállapodás keretében ugyancsak kompenzációs alapón a Szovjetunióban hét nagy vegyipari komplexum létesül. Az Occidental Petroleum amerikai cég 20 évre szóló egyezmény alapján közreműködik számos szovjet műtrágya- gyár építésében, s az ezek által gyártott műtrágya egy részét az Egyésült Államokba szállítják. Az idén tavasszal kötött a Szovjetunió megállapodást nyugatnémet cégekkel a kurszki mágneses anomália felépítéséről, amely a tervek szerint évente 5 millió tonna vaspelletet és 2,7 millió tonna héngerelt árut gyárt majd elkészülte után. Sajtóértekezletén Inozemcev helytelenítette, hogy a Nyugat nem veszi igénybe megfelelő mértékben a Szovjetunió iparának, mint gépek és berendezések vi&zontszállítójának lehetőségéit. Inozemcev rámutatott, hogy szovjet megítélés szerint a távlatok szempontjából éppen ez az egyik legígéretesebb terület a Szovjetunió és a tőkésországok együttműködésében. Inozemcev hangsúlyozta: a Szovjetunió arra törekszik, hogy fontos gazdasági területeken együttműködjék az érdeklődő országokkal. Ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy az Egyesült Államok piacain még mindig diszkriminációs törvények sújtják a szovjet árut. Végül a Newsweek tudósítójának kérdésére válaszolva közölte, hogy túl a szállítási költségek árdrágító hatásán, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok földrajzi távolságának következménye, e diszkriminációs intézkedések is hozzájárulnak ahhoz, hogy a Szovjetunió piacain a nyugat-európai cégek kedvezőbb helyzetben vannak, mint az amerikaiak. „Ezt az önök üzletemberei jól tudják és önök nem tudnak konkurrálni a nyugat-európai cégekkel — mondotta Inozemcev. országuk nak. A megtorpanás első jelei már Gerrastazú Médici elnöksége alatt jelentkeztek. Nyilvánvaló volt, hogy a katonai vezetés olyan utódot jelöl majd ki, aki — a katonai rendszer kereteit megtartva — képes felszámolni a válságjeleket. így esett a választás Ernesto Geisel tábornokra, a Petrobrás állami kőolajipari vállalat elnökére, aki egysze- mélyben egyesítette a kívánalmakat: katonai és ugyanakkor kiváló menedzser. A 66 éves tábornok — mint neve is mutatja — német származású. Apja a század- fordulón vándorolt be Brazíliába, Rio Grande do Sul államba. A családban nem Ernesto Geisel az egyetlen, aki a katonai pályán csinált karriert: bátyja, Orlando szintén aktív tábornok. A jelenlegi elnök részt vett az 1964-i puccsban, majd Castelo Branco államfő oldalán a katonai tanácsadók vezetője, egy ideig az elhárítás főnöke, majd — mint említettük — a Petrobrás elnöke volt. Személyéhez — okkal-e vagy ok nélkül, ez ma még kideríthetetlen — egy sor illúziót fűz a brazil közvélemény. Mindenekelőtt —- utalva a „liberális” Castelo Branco mellett játszott szerepére — sokan arra számítanak, hogy Geisel mind politikai, mind gazdasági területen demokratizálni kívánja az országot. A beiktatása óta eltelt fél év arról tanúskodik, hogy az új brazil vezetés új típusú szemléletet honosított meg. Severo Gomes ipar- és kereskedelemügyi miniszter néhány hete a katonai főiskolások előtt fogalmazta meg az új vonalat. Eszerint Brazíliának, mint fejlődő országnak új típusú kapcsolatokat kell kialakítania az iparilag fejlett országokkal. A cél megfogalmazása ijedelmet keltett a külföldi tőke körében: „A kormány megváltoztatta a játékszabályokat” — mondotta Rióban egy nyugatnémet gazdasági vezető. Kétségkívül fontos változás, hogy a külföldi tőke paradicsomának számító Brazíliában egyre inkább a nacionalista, a nemzeti érdekeket védő gazdaságpolitikára helyeződik a hangsúly. Még fontosabb azonban az, hogy a Geisel- kormány változásokat tervez a belső fronton is. Az egyre nehezebb, s nem túlzottan ver senyképes export önmagátc sugallja, hogy az eddig elh; nyagolt belső piacot kell fe. leszteni. Ez viszont együttjár vásárlóerő növelésével (am el a lisszaboni República szerii 50 százalékkal csökkent tíz é alatt Brazíliában), a java gazdaságosabb elosztásává Vagyis a „csodából” részesed niük kell azoknak is, akik az munkaerejükkel valóban létrehozták. Geisel tábornok új gazda ságpolitikája egyelőre kévé változást hozott magában < belpolitikában. Irányzatébc azonban ésszerűen a belső liberalizálásnak kell következnie. Az elnök számára annál is fontosabb az egyszerű bra zilok támogatása, mivel a had seregben egyre több. terveinél az ellenzője. A brazíliai hely zet krónikásai azzal mente gették az elnök három elődjének diktatórikus módszerei hogy valójában a hadsere: túszai voltak. Paradoxonná hat ugyan, de Brazília számá ra az jelentené az élőrelépés ha kiderülne: Geisel — akinej neve németül éppen túszt jé lent — képes lenne a katoná’ ellenére is kivezetni az országot a zsákutcából. * Major László v
