Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-20 / 246. szám
1974. OKTOBER 20., VASÁRNAP vÁSHííb Tisztújítás Megtartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Orvostörténelmi Társaság. A társaság elnökévé ismét dr. Schultheisz Emil egészségügyi minisztert, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum könyvtár és levéltár tudományos tanácsa elnökét, főtitkárává pedig dr. Antal József megbízott főigazgatót, az Orvostörténeti Közlemények szerkesztőjét választották. Háromszor ötven százalék Kommunista műszak a Gyermekváros javára Szombaton az Országos Szakipári Vállalat legtöbb munkahelyén, főleg a budapesti lakótelepeken és a vidék kiemelt beruházásain több mint 3500-an — köztük 400 ipari tanuló, műszakiak és adminisztratív dolgozók — töltötték munkával pihenőnapjukat. A kommunista műszakon becsülettel megdolgozott keresetük felét a vietnami szolidaritási alapra fizetik be, másik 50 százalékát fele-fele arányban a Fóti Gyermekváros támogatására és a főváros néhány kerületi bölcsődéjének, óvodájának fejlesztésére ajánlották fel. Az utak találkoznak 1970. novemberében a párt X kongresszusának határozata kimondotta: „Növekvő erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a termelékenység az eddiginél gyorsabban emelkedjen. Nagy gondot kell fordítani az ipar szerkezetének további javítására, a gyártmányösszetétel korszerűsítésére, a gazdasági hatékonyság növelésére.” A megyei pártértekezlet hasonló iparpolitikai célokat fogalmazott meg. Az azóta eltelt majd’ négy esztendő igazolta a feladatok megvalósíthatóságát, s azt is, hogy az iparpolitika és a vállalati tevékenység direkt módszerek alkalmazása nélkül is egyeztethető. Erőteljesebb fejlődés Pest megye ipari üzemeinek termelése a harmadik ötéves tervhez mérten a hetvenes évek elején gyorsabban növekedett. Igaz ez akkor is, ha bizonyos iparcsoportokban — például a textiliparban, az élelmiszeriparban — a tervezettnél lassabban öltöttek gyakorlati formát az iparpolitikai elképzelések. A döntő ugyanis az, hogy a népgazdaságilag dinamikusan fejlődő ágazatok — a vegyipar, a gépipar — a megyében sem maradtak el az országos átlagtól, sőt, több tekintetben meghaladták azt. Igazolja ezt egyebek mellett, hogy a megyében ezekben az ágazatokban találhatók elsősorban olyan üzemek, amelyek a termelés növekedésének döntő részét a termelékenység emelkedéséből fedezték, azaz javították a munka hatékonyságát Nemcsak új, korszerű üzemek, mint például a Dunai Kőolajipari Vállalat mondhatják el magukról ezt, hanem a korszerűsítést a termelés közben végrehajtók szintén, így a Csepel Autógyár^ az Ikladi Ipari Műszergyár. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés növekedése ezeken a gyorsan fejlődő iparterületeken másfélkétszerese annak, mint amit a harmadik ötéves terv idején, 1966—1970 között elértek. Bizonyságaként annak, hogy nagyok a belső tartalékok, s a termelőhelyek bővítésénél fontosabbak az állóeszközök cseréjét, korszerűsítését előmozdító teendők. Hamis jóslatok Elég volt az 1970 óta eltelt négy esztendő arra is, hogy széles körben élő vélekedéseket hamis jóslatokként a lomtárba helyezzünk. Voltak, akik a termelékenység átmenetileg — és magyarázhatóan, a munkaidő-csökkentéssel, a termelési szerkezet változásával ösz- szekapcsolt — lelassult emelkedését tartós irányzatként emlegették. Mások attól féltek, hogy a vállalatok önállósága a termékösszetétel meghatározásában káosszal, ellátási zűrzavarral jár majd. S ez csupán kettő a hamis jóslatok sorából, mert léteztek tisztes számban. Vajon minden helyesnek, maradéktalanul igaznak bizonyult az 1970-ben meghatározott iparpolitikai célok közül? Erről nincs szó. Túlzottnak tarthatjuk — mai ismereteink birtokában! — azt a tempót, mely a szénhidrogénekre való áttérést szabta meg, s amelyet nem is sikerült elérni a megyében. Ugyancsak elmaradt a várakozástól a gazdaságtalan termelés visszaszorításának üteme, illetve néhány gyárnál csakis központi beavatkozásra kezdődött meg. A hangsúly mégis azon van, hogy az iparpolitikai feladatok végrehajtásának eredményeként a népgazdasági és a vállalati célok ma közelebb vannak egymáshoz, mint bármikor korábban. Ez vezetett arra, hogy például a Lenfonó és Szövőipari Vállalat felülvizsgálta kivitele összetételét, a Ganz Műszer Művek Árammérőgyára tetemesen bővítette nemzetközi kooperációs kapcsolatait, több vállalat, így az Ipari Szerelvény és Gépgyár bekapcsolódott a közúti járműprogramba. Jogos várakozások Ma a vállalati légkört a cikkben említett helyeken néma bizonytalanság jellemzi, holott négy-öt éve még ez volt a lenyeges elem. Akkor a vállalatok nehezen, vagy egyáltalán nem fedezték fel a saját teendőik és az iparpolitika diktálta feladatok közötti kapcsokat, csupán az új követelményeket látták, teljesítésük lehetőségét még nem. Az illúziók ideje lejárt, helyébe a kemény munka lépett. Kiderült — ami első pillanattól csakis téveszme lehetett —, hogy az iparpolitikai célok meghirdetése és gyakorlati megvalósítása nem hat automatikusan a vállalati magatartásra. Némi tétovázás, késedelem után ezt felismerték az ágazati irányító szervek, s több más mellett e felismerés — az egészséges központi beavatkozás — segítette rendezni a Cement- és Mészművek váci gyára, a volt Gyapjúmosó és Szövőgyár, a volt Keményfémipari és Porkohászán Vállalat sorsát. A társadalmi érdekek érvényesítéséhez fűzött jogos várakozás nem maradt kielégítetlen. A megye iparában lezajlott átszervezések — vállalati összevonások, beolvasztással történő megszüntetések stb. — a munka hatékonyabbá tételét szolgálták. A porkohászati vállalat, az Ipari Szerelvény- és Gépgyárba történt Négy év mérlege: több mint félmillió hazalátogató A hazától távol, a világ minden részén több mint másfél millió magyar él, körükben nagyon népszerű az a társadalmi kötelék, amelyet a Magyarok Világszövetsége testesít meg. A MVSZ-től kapott információ szerint az utóbbi években jelentősen gyarapodott a hazalátogatók száma: 1972-ben 133-ezer, 1973-ban pedig több mint 180 ezer honfitársunk járt itthon. Az utóbbi négy évben összesen több mint 540 ezren keresték fel az óhazát. Svédországból például egy év alatt hétezren látogattak haza az ott élő mintegy tízezer magyar közül. A tapasztalatok szerint a második és a harmadik generáció körében sem csökkent az érdeklődés, s velük kapcsolatban az a tapasztalat, hogy a fiatal nemzedék is büszke magyarságára. A hazalátogatóknak több mint 40 százaléka már külföldön született, akik szintén nagy érdeklődést tanúsítanak hazánk történelme, irodalma, kultúrája, múltja és jelene iránt, s élénk figyelemmel kísérik a jövőt illető terveinket és elképzeléseinket is. beolvasztás után már nyereséggel dolgozik, ugyanez történt a zsámbéki műanyagipari vállalattal is, miután a Pest megyei Műanyagipari Vállalat gyáregységévé vált. Az a jogos várakozás sem bizonyult hiábavalónak, hogy a megnövekedett vállalati önállóság hozzájárul az ellátás javításához. Ezt nem pusztán a kereskedelmi forgalom folyamatos növekedése igazolja, hanem a választék bővülése szintén, hiszen a kereskedelem bizonyos árucsoportokban ma kétszer annyi termékváltozatot kínál, mint a hatvanas évek második felében. Meredekebb emelkedő Tények serege tanúskodik arról, hogy iparpolitikai és vállalati működés útjai találkoznak, s a rajtuk igyekvők ugyanabba a célba érkeznek. Vannak, akik kicsinyük a megtett utat, s bár az egészséges türelmetlenség hajtóereje a munkának, a kicsinylők türelmetlenkedése nem tartható ennek. Valójában a párt IX. és X. kongresszusa fogalmazott meg olyan iparpoütikát, mely nemcsak többet, hanem mást is, minőségében a korábbiaktól eltérőt követelt az ipartól. Mindössze nyolc esztendő tehát az az idő, mely a változások keretéül szolgál, s akik úgy hiszik, hogy ez sok, azok gondoljanak csak az 1950 és 1965 közötti tizenöt esztendőre, arra, mire volt elég?! Meredekebben emelkedő úton jár mind az iparpolitika, mind a vállalati tevékenység napjainkban, mindjárt a hatvanas években, az ötvenes évtizedről nem beszélve. A meredekebb emelkedő nagyobb erőfeszítéssel tehető meg, de kétségtelen, rövidebb a távolság fölfelé, mint a kanyargós, enyhén emelkedő úton. Nem csupán céljaink, hanem lehetőségeink is a meredekebb út mellett szólnak. A .dolgozó tömegek életszínvonala nem akkora, hogy nélkülözhetnénk folyamatos javítását, márpedig ez a folyamatosság elképzelhetetlen a me- redekfebb út nélkül. S ez utóbbi a többi között a termelékenység eddiginél is gyorsabb növelésében, a termékszerkezet fokozott korszerűsítésében, a gazdasági hatékonyság érvényesítésében ölt testet. Abban, amit a vállalatok nem hagyhatnak figyelmen kívül most körvonalazódó ötödik ötéves tervükben, s ami az iparpolitikának nem kampány-, hanem tartós feladatsora. Mészáros Ottó Demokratizmus a tervezésben Irta: Dr. Romány Pál, AZ MSZMP KB TERÜLETI GAZDASAUFEJLESZTESI OSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE A IV. ÖTEVES TERV utolsó évének előirányzatai elkészültek, megvitatásuk, végső formába öntésük ezekben a hetekben folyik. Az 1975. évi terv kialakításánál természetesen csak becsülni tudják a tervezők a bázisidőszak, azaz az idei terv teljesítésének eredményeit, a népgazdaság 1974. évi zárszámadását, amely egyben a kiinduló adatait képezi a jövő évi tervnek. Hasonlóan csak a tervezett eredmények vehetők számításba az 1975. év végére is, ahonnan az új ötéves terv indul. Közben pedig előrehaladott szakaszba jutott az 1976— 1980. évre szóló népgazdasági terv feladatainak meghatározása is. Számos olyan beruházás folyik az országban, amely az 1970-es évek végén lép be a termelésbe, azaz, ötödik ötéves tervünk mint új termelőkapacitással számolhat majd vele. Amíg a következő ötéves tervre vonatkozó törvényjavaslat az országgyűlés napirendjére kerülhet, még sok munka^ van hátra. Számos tényezőtől függ az, hogy milyen terv alakítható ki. A következő középtávú tervidőszak kialakításában fontos szerepet játszik — többek között — a IV. ötéves terv teljesítése és az új tervidőszak céljainak kialakítási módja a megyékben, a városokban, a vállalatoknál és a szövetkezeteknél. AZ ELMÜLT HÁROM EV eredményeit Is gondjait jól ismerjük. Nem egyszer értékelte a munkát a párt Központi Bizottsága, és rendszeresen megvonta a népgazdaság fejlődésének mérlegét a kormány, illetőleg az ország- gyűlés. Az alapos vizsgálatok évről évre jelentős haladásról adhattak számot, de megállapították az elmaradásokat is. S mindezt intézkedések követték. Az 1973. és 1974. évi széles körű béremelés, a nagyvárosokban folyó lakásépítés központi forrásokból pótlólag való támogatása, számos jogi és közgazdasági szabályozás általánosan ismert. Több korlátozó intézkedést is kellett hozni a gazdasági élet szabályozására. Központi — együttes miniszteri — engedélyhez kötötték például a nem termelő létesítmények, az irodaházak, a vállalati üdülők és hasonló épületek beruházásának megkezdését, szabályozták az államnolgárok által építhető lakások, építmények nagyságát stb. Az említett korlátozó intézkedés alapján a beruházóknak engedélyt kellett kérniük, s közel 100 kérelmet — többségében új irodaházak építésére — a központi szervek elutasítottak. Az említett példa is mutatja, hogy a kormányzati szervek következetesen munkálkodnak a kedvezőtlen jelenségek visszaszorításán, s egyidejűleg azoknak a folyamatoknak az erősítésén, amelyek gazdasági feladataink teljesítését eredményesen segíthetik. Hasonlóan járnak el tanácsaink, amelyeknek a tervidőszak ideje alatt — a tanácstörvény alapján — kibővültek jogaik és kötelezettségeik a területükön folyó gazdasági munkával összefüggésben is. Közvetlen érdekük fűződik ahhoz, hogy a területükön a gazdasági szervezetek tervszerűen működjenek, eredményesen gazdálkodjanak, tekintet nélkül arra, hogy azok tanácsi, vagy állami vállalatok, mezőgazdasági vagy más szövetkezetek. SOK MÜLIK AZON, hogy a mostani ötéves tervidőszak hátralevő öt negyedévében, valójában az 1975-ös évben mi történik a tervszerű gazdálkodás, a termékek minőségének javítása, a jobb üzem- és munkaszervezés és más ismert feladat teljesítése érdekében. És nemcsak ebben a tervidőszakban, hiszen több tanács áüapított meg a közelmúltban olyan elmaradást, amely a következő tervidőszak munkáját is hátráltatja, ha nem szüntetik meg az előttünk levő időben. Elegendő utalni azokra a beruházási elmaradásokra, amelyek a szakmunkásképzési feladatokat, a közoktatást, a lakossági szolgáltatásokat, vagy más ellátási területet érinteneík. Az 1976-tól induló ötéves terv nyilvánvalóan számol ezek terv szerinti megvalósításával, így tehát hátránnyal indul az a város, vagy megye, amely az elhúzódó kivitelezés, vagy hiányos előkészítés miatt tervezett kapacitásait nem hozza létre. Lényegében tehát a következő ötéves terv sikeres teljesítése érdekében is szükséges a jelenlegi tervben előírtak hiánytalan teljesítése. A MÁSIK FONTOS FELADAT a következő ötéves fejlesztési tervnek a jó kialakítása, amely a megyékben, a vállalatoknál szintén kezdetét vette. A tervező szervek már hosszabb ideje foglalkoznak az 1976—80-ra terjedő időszak gazdasági fejlődésének megtervezésével. Megyénként és városonként számba vették a népesség összetételét, ismerik a munkába lépő és a nyugdíjkorhatárt elérő korosztályok nagyságát, tájékozódtak a kitermelhető ásvány- vagyonról, a termelés, a közlekedés, a kereskedelem és más ágazatok bővítésének szükségleteiről. Megkezdődött az igények és a lehetőségek egyeztetése, megindult a vállalatok fejlesztési elgondolásainak kialakítása. Nem kezdődött még el — érthetően — az üzemi kollektívákkal való tárgyalás, a tervek egyeztetése, hiszen jóváhagyásra alkalmas tervek még nincsenek, nem lehetnek. Ez a termelő üzemekben természetes, hiszen a piaci értékesítési lehetőségek és sok más kérdés még tisztázásra vár. Ahol lehet, mielőbb nyilvánosságot kell adni a tervezésre kerülő feladatoknak; ilyen például a város- és köz- sógfejlesztés, a lakossági ellátás. Csak akkor várható, kellő összhang, az érdekeltek részéről való egyetértés, ha a fejlesztési elgondolások kialakításában U széles körű az egyeztetés, ha kellő mértékű az elgondolások , megvitatása, minél teljesebb a tervezés' nyíltsága. A SOKOLDALÚ demokratikus előkészítés mellett is hangsúlyozni szükséges, hogy az elgondolások csak előzetesek, a törekvés irányát jelzik, és nem tekinthetők még kész tervnek. Mégis ott járnak el helyesen, ahol az érdekeltekkel ezekről tanácskoznak, véleményüket kérik még mielőtt a testületek a különböző fejlesztési terveket fölöttes szervekhez előterjesztik, iljetve hivatalosan elfogadják. Ez lehetővé teszi, hogy a döntések előtt több változatot megvizsgálhassanak, sőt a megfelelő döntésre jogosult szerv elé is alternatív javaslatok kerülhessenek. Ez a metódus segíthet abban is, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési alapokat ésszerűen használják fel, adott esetben ugyanabból az összegből több égető feladatot oldhassanak meg. Jelentős fejlesztési forrás lehet nemcsak a lakosság hozzájárulása az elgondolások megvalósításához, hanem javaslatai, észrevételei, vagy éppen a sorrendiségre vonatkozó elgondolásai is. Különösen nem nélkülözhető ez a település- fejlesztésben és más olyan területen, amelyben közvetlen érdekeltsége van a lakosság valamely részének. Sok tapasztalat utal arra, hogy a. tervek megvalósítása is reálisabbá válik, há annak kialakításában részt vehetnek az érintettek, azok, akiket a tervezett fejlesztés szolgál, vagy akiknek azt meg kell valósi- taniok. VALÓJÁBAN tehát a tervező munka nemcsak a tervező szervekben, az Országos Tervhivatalban, az Állami Tervbizottságban, tervosztályokon folyik, hanem — ahogyan minden család tervez — terveznie kell a nagyobb családoknak, közösségeknek a maguk területén. Mégpedig úgy. hogy közben kellő erőt fordítsanak a jelenlegi időszak feladatainak teljesítésére, a negyedéves, a féléves, az éves gazdasági programpk megvalósítására, hogy minél jobb alaoot, előnyösebb „kezdősebességet” biztosítson minden üzem, település, járás, megye, az új következő kö- zéDtávú tervidőszak indulásához. Munkásőrök — gyakorlaton A kiképzési év befejezésének közeledtével sajtótájékoztatót tartott a Munkásőrség Országos Parancsnoksága a kunhegyesi kiképzési bázison. Az eseményen megjelent dr. Gergely István, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára, s jelen voltak a Munkásőrség Országos Parancsnokságának képviselői. A vendéglátók nevében dr. Gergely István rövid áttekintést adott a megye általános fejlődéséről, s ebben a munkásőrök szerepéről. Posta Mihály, a munkásőrség Szolnok megyei parancsnoka a megye munkásharcosainak példás helytállásáról, a termelésben, a kiképzésben, a társadalmi munkában, a haza fegyveres szolgálatában elért eredményeiről tájékoztatta az újságírókat. Kiemelte a tizenegyedik pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére indított verseny sikereit. A sajtó képviselői ezután megtekintették az ország legkorszerűbb vidéki kiképzési bázisát. Részt vettek a kunszentmártoni Nagy Péter kiváló járási munkásőrszázad két alegységének harci gyakorlatán. A bemutató után a munkásőrség vezetői válaszoltak az újságírók kérdéseire.
