Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

1974. OKTOBER 1., KEDD 3 Földmunkások nägy örege A MEDOSZ 80 esztendős elnökét, Hunya Istvánt születés­napja alkalmából levélben köszöntötte az MSZMP Pest megyei Bizottsága. A levelet tegnap a MEDOSZ-székházban adta át az ünnepeltnek Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizott­ságénak tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára és Jámbor Miklós, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára. A köszöntő sorok az alábbiak: A Pest megyei pártbizottság elvtársi üdvözletét és legöszin- tébb jókívánságait tolmácsoljuk 80. születésnapján. Elvtársi tisztelettel és meleg szeretettel köszöntjük Hunya elvtársat, mint a magyar munkásmozgalom kipróbált harcosát, aki kubikosként vált a földmunkásmozgalom egyik vezetőjévé. Becsüljük azt a több mint fél évszázados küzdelmet és tevé­kenységet, melyet a párt tagjaként az illegalitás éveiben, majd a szocialista Magyarország létrejöttéért és erősödéséért foly­tatott. Ez a közel 30 év, amelyet Pest megyében töltött el, mindig szorosan kapcsolódott a megyei pártbizottság munkájához is. Nagy tapasztalata, életbölcsessége sokszor segített bennünket eligazodni az élet és a mozgalmi munka bonyolult helyzeteiben. Őszinte szívvel kívánjuk, hogy jó egészségben tudhassuk körünkben Hunya elvtársat, fiatalos életszemléletével, és jó egészségben legyen továbbra is ügyünk hűséges és elhivatott harcosa. Kívánunk Hunya elvtársnak és kedves családjának to­vábbi boldog és örömteli életet. Születésnapi beszélgetés Hunya Istvánnál Hunya István, a MEDOSZ elnöke tehát 80 éves. Mégis, mindennap ott találni a ME- DOSZ-ban, fáradhatatlanul dolgozik, előadásokat tart, maga is tanul, olvas, eljár a munkásakadémiára. Ott van az egyetemi tanévnyitókon, tanfolyamok búcsúztatóján, s ha ráér — könyvet ír. Régi írásait, cikkeit, visszaemléke­zéseit rendezi. — A gondolatok olyan kin­csek, amelyek nagyon külön­böznek a páncélszekrényben őrizhető kincsektől. Mert ta­pasztalatból, saját magából minél többet ad az ember, an­nál több marad neki. Minél több társával osztja meg, an­nál gazdagabb lesz maga is. Október katona ja — Akkor ön nagyon gazdag lehet! A könyv címe: Emelt fővel, s az 1920-tól 1932-ig terjedő időszakot öleld fel, a Horthy- íasizmus nehéz éveit. A propagandista — 1945 elején hazajöttem; itthon is rengeteg munka várt. Májusban megalakult a Föld­munkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége, a FÉ- KOSZ, s az alakuló kongresz- szuson kimondták, hogy heti­lapot kell kiadni, amelynek én lettem a szerkesztője. 1948 de­cemberéig másodmagammal írtam, szerkesztettem. 1949 januárjától egyik pilla­natról a másikra „állástalan­ná” vált. Mint ahogy másokat is — félreállították. ' — No, nem maradtam azért munka nélkül — rejti pipa­füst mögé a mosolyát. — La­kóhelyemen, Budaörsön még örültek is, hogy ezentúl job­ban ráérek: megválasztottak a községi pártszervezet, a Par­tizánszövetség helyi tagozata, a Függetlenségi Front községi bizottsága és a bankfiók tár­sadalmi szervezete elnökének. Amikor megkezdődtek az első politikai ‘ szemináriu­mok, engem bíztak meg az SZKP történetének oktatásá­val a községben. A propagan­dista funkcióm aztán sokáig elkísért: 1963-ban Pestre köl­töztem, de még innen is ki­jártam Budaörsre, befejezni az oktatási évet. Akkor éppen pedagógusoknak vezettem időszerű politikai kérdések tanfolyamot. — Tanítottam, sok minden­ről elmondtam a véleményem, most is, fiatalon is. — Es hajdanán? — Ahogy megismerkedtem a forradalom, a marxizmus eszméivel, sokat beszéltem ró­la a társaimnak is. Egyszerű parasztembereknek, az elv­társaimnak. Magam is agrár- proletár családból származom: Békés megyéből, Endrédről. Voltam kondás és béres, majd — szinte még gyerekfejjel — besoroztak katonának, kivit­tek a frontra. Orosz fogságba estem, cári uraságok birtokán dolgoztam, amikor jött a hír a forradalomról. Egy szökött orosz katona beszélt a készülő eseményekről. Felébredt ten­nem, hogy az én helyzetem is olyan, mint az orosz parasz­toké. Novemberben a vörös­gárdisták közé álltam. 1918-ban hazajött, s arról mesélt a parasztoknak, mi történt Oroszországban. Mire galakult a Tanácsköztársa- g, már sokadmagával jelent- zett a hívó szóra a Vörös adseregbe. Később egyre szorosabb kapcsolatba került az illegális kommunista szer­vezettel. Nem is maradt el a megtorlás: röplapok terjesz­téséért, fogalmazásáért letar­tóztatás, vasraverés, csendőri felügyelet, börtön járt. Köröz­ték az országban, el kellett hagynia szülőfaluját, a fővá­rost, majd az országot is. Ka­landregénybe illő viszontag­ságok árán jutott el a beteg, megkínzott, börtönviselt em­ber Bécsbe. Berlinbe, majd — 1932 szeptemberében — a moszkvai emigrációba. Két évvel később itt jelent meg első könyve: a Kubikosok. (1947-ben és 1950-ben Ma­gyarországon is kiadták.) — Ez pedig az új könyvem: néhány napja kaptam meg a tiszteletpéldányokat Emelt fővel 1956-ban harmincegyed ma­gával — csupa veterán: volt partizánok, egykori interna­cionalistáik, vöröskatonák — fegyvert fogott a munkáshata­lom védelmére: október 24-ét írtuk. 1957-ben a Pest megyei pártbizottság tagjává válasz­tották — s erre a tisztségére azóta is a legbüszkébb. Es sok-sok munkájáért, helytállásáért, nemcsak tanít­ványai és harcostársai elisme­rését kapta. A párt, az állam is viszonozta fáradozásait, évek során 'kitüntetésekkel jutalmazta. Hunya István tu-, lajdonosa a Népköztársaság Aranyéremnek, a Szabadság Érdemrendnek, a Munka Ér­demrendnek, az 1919-es ér­deméremnek, a Partizán érem­nek, és megkapta a Szakszer­vezeti munkáért kitüntető jel­vény arany fokozatát is. Íróasztalában sok-sok érde­kes dokumentumot őriz. Ha a történészek, kutatók, újság­írók vagy úttörők kérik,' szí­vesen leírja, elmondja a tör­ténelmet, amelynek formáló részese volt. őrzi levelezései­nek másolatát, amerikai, fran-. cia, csehszlovák lapokban megjelent cikkeit, két iskolás füzetet: egykori börtönnapló­ját, és Moszkvában feljegyzett emlékiratait. — Itt lapulnak a fiókban, talán jönnek majd egyszer, akik úgy gondolják, érdekes lehet. Keze megpihen legújabb könyve sárga fedelén. Emelt fővel... Találó a cím. Az em­berről, Hunya Istvánról szól, aki emelt fővel vallotta egész életében a szocializmus igaz­ságát... Az illegalitás évei­ben, itthon, külföldön, az el­lenforradalom nehéz óráiban, szóban, írásban és tetteiben. — K. Ny. — Közlemény a Mag var XrpJtözlársaság pari- és kormányküldöttségének a Szovjetunióban tett látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról.) tek az ideológiai munkában, az oktatás, a tudomány és a kultúra területén. Megerősí­tették, mindent megtesznek, hogy elősegítsék e kapcsolatok továbbfejlesztését, a két or­szág tudományos és művészeti szervezetei, intézetei és intéz­ményei között szoros együtt­működés tökéletesítését. Alá­húzták a marxista—leninista elmélet időszerű kérdéseinek kidolgozását szolgáló közös te­vékenység, a burzsoá ideoló­gia elleni harc fokozásának fontosságát. A felek kiemelték: eredmé­nyesen fejlődik a magyar— szovjet együttműködés a kül­politika és a nemzetközi kap­csolatok területén. Nagyra ér­tékelték az e területen össze­gyűlt tapasztalatokat .és állást foglaltak amellett, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és az SZKP Központi Bizott­sága, valamint a két ország külügyminisztériuma szélesít­se még tovább a külpolitikai konzultációkat és munkatalál­kozókat. A felek aláhúzták, hogy a két nép egységének töretlen fejlődésében meghatározó sze­repe van az MSZMP és az SZKP közötti nézetazonosság­nak és testvéri együttműkö­désnek. Ez lehetővé teszi, hogy a kölcsönös érdekeknek megfelelően mind teljesebb mértékben felhasználják a szocializmus és a kommuniz­mus építése során szerzett ta­pasztalatokat, egyeztessék a két országnak a nemzetközi síkon kifejtett erőfeszítéseit, s minőségileg magasabb szintre emeljék a magyar—szovjet ba­rátságot. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megerősítette szilárd eltökéltségét, hogy to­vábbra is fáradhatatlanul tö­rekszik a szocialista országok egységének erősítésére, sokol­dalú együttműködés kiszélesí­tésére és tökéletesítésére, nem­zetközi tevékenységük össze­hangolására. Ez a nemzetközi politikai légkör javításának, az enyhülési folyamat megszi­lárdításának egyik legfonto­sabb tényezője. Ezzel kapcso­latban hangsúlyozták a Varsói Szerződés szervezetének, a ba­ráti országok politikai együtt­működése kollektív szervének, jelentős, hatékony szerepét a béke és a biztonság erősítésé­ben. A felek kölcsönösen tájé­koztatták egymást az MSZMP-nek és az SZKP-nak más testvérpártok képviselői­vel az utóbbi időben lezajlott találkozóiról és tárgyalásairól. Megelégedéssel állapították meg, hogy az imperializmus elleni harcnak a kommunista és munkáspártok 1969. évi nemzetközi tanácskozásán megjelölt irányvonala alapján nagy eredmények születtek: számos országban — annak ellenére, hogy a reakció és az imperializmus makacs ellen­állást tanúsított, .és megpró­bált ellentámadásba átmenni — megerősödött a demokra­tikus és haladó erők helyzete. Internacionalista kötelezettsé­géből kiindulva az MSZMP és az SZKP a jövőben is min­den módon elő fogja segíteni a kommunista és munkáspár­tok egységének és összefor- rottságának további erősíté­sét, a marxizmus—leninizmus elvei alapján. Mindkét párt határozottan síkraszáll az an- tikommunizmus, a nacionaliz­mus és a sovinizmus, a jobb­oldali és „baloldali” opportu­nizmus minden megnyilvánu­lása elleni megalkuvás nélküli harc folytatása mellett. Az MSZMP és az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a kommunista és munkáspártok regionálisan és világméretek­ben végzett közös, munkájá­nak. A két párt megerősíti készségét, hogy elősegítse az erre irányuló gyakorlati lépé­sek megvalósítását. Az alapvető nemzetközi problémákról folytatott nem­zetközi eszmecsere során egyetértettek abban, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetet a feszültség enyhülése irányá­ba végbemenő mélyreható változások jellemzik. A nem­zetközi kapcsolatok gyakorla­tában elfogadottá válik a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élesének elvei Mindez kifeje­ződik az európai helyzet ja­vulásában, a szovjet—ameri­kai kapcsolatok jelentős nor­malizálódásában, a szocialista és a tőkésországok közötti konstruktív párbeszéd kibon­takozásában, valamint több más fontos esemén3rben és je­lentőségben. Az európai föld­rész helyzetének megvitatása­kor a felek kiemelték, hogy a szocialista országok egyezte­tett, aktív külpolitikai tevé­kenysége döntően elősegíti — a békés egymás mellett élés elveinek alapján — az európai enyhülési folyamat elmélyülé­sét, a különböző társadalmi rendszerű európai államok együttműködésének kiszélesí­tését. Aláhúzták azoknak a nemzetközi szerződéseknek és egyezményeknek a jelentősé­gét — és következetes végre­hajtásuk szükségességét —, amelyek megalapozták az európai enyhülést és békét lehetővé tevő jelentős fordula­tot. A felek kijelentették, lehet­séges és szükséges, hogy az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet jelentős történelmi mérföldkő legyen azon az úton, amelynek végén Európa a tartós béke és a kölcsönösen előnyös együtt­működés kontinensévé válik. Fontos szakaszt jelenthet ez a. világméretű enyhülési folya­mat megszilárdításában és visszafordíthatatlanná tételé­ben is. Kiemelték annak je­lentőségét, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második, genfi sza­kaszán több fontos kérdésben megegyezés született. Ügy vé­lik. hogy konstruktív megkö­zelítéssel lehetőség van gyors, kölcsönösen elfogadható meg­állapodásra valamennyi ed­dig nem egyeztetett kérdés­ben. A felek úgy vélik, a tar­tós európai béke és biztonság megteremtése azt kívánja, hogy az összeurópai értekezlet a legközelebbi időben fejeződ­jék be, és záró szakaszára a legmagasabb szinten kerüljön sor. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió arra törek­szik, hogy az európai politikai enyhülést egészítsék ki a ka­tonai enyhülést célzó intézke­dések. E tekintetben megerő­sítették a Varsói Szerződés Politikai Tanácsadó Testületé 1974 áprilisában Varsóban megtartott ülésén kifejtett ál­láspontjukat. Annak az elv­nek aíz elismerése, hogy a tár­gyalásokon részt vevő egyik fél biztonsága' sem károsodhat — figyelembe véve az összes európai állam biztonságát —. teljes mértékben lehetővé te­szi., hogy a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről konstruktív megállapodás szü­lessék. A közén-európai fegy­veres erők és fegyverzet csök­kentésiéről folyó tárgyalások sikere lényeges eleme lenne a katonai enyhülésnek, és ked­vező feltételeket* teremtene ahhoz, hogy a jövőben ugyan­ilyen tárgyalásokra kerüljön sor Európa más körzeteiről. A véleménycsere során meg-, győződésüket fejezték ki, hogy hatékony intézkedéseket kell tenni a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, s az általános és teljes leszerelés megvalósítására, ami — meg­felelő nemzetközi ellenőrzés mellett — felölelné mind a nukleáris, mind pedig a ha­gyományos fegyverfajtákat. Ennek elérésére időszerűnek és hasznosnak látszik, hogy gyakorlati lépéseket tegyenek az összes nukleáris hatalom részvételével megtartandó le­szerelési világértekezlet ösz- szehívására. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ-köz- gyűlés 29. ülésszakán beter­jesztett „Egyezmény a termé­szeti környezetre és az ég­hajlatra ható, a nemzetközi biztonságot, az emberek jólé­tét és egészségét károsító ka­tonai és más célú intézkedések eltiltásáról” című szovjét ja­vaslatnak. Ügy vélik, hogy a fentieknek megfelelő megálla­podás megkötése a világ min­den országának és népének érdekét szolgálná. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszáll a nemzetközi enyhülés övezetei­nek további kiszélesítése mei- lett. Abból indulnak ki, hogy ez megfelel minden nép ér­dekeinek és törekvéseinek. Ez­zel kapcsolatban hangsúlyoz­ták, hogy, az ázsiai biztonsági és együttműködési rendszer létrehozásának eszméje konst­ruktív jellegű. E rendszert va­lamennyi ázsiai állam kollek­tív erőfeszítéseivel lehetne ki­alakítani, az erőszak alkalma­zásáról való lemondás, a szu­verenitás és a határok sért­hetetlenségének kölcsönös tiszteletben tartása, az egy­más belügyeibe való be nenn avatkozás elvei alapján. Ez jelentős mértékben kiszélesí­tené a gazdasági és kulturális együttműködés lehetőségeit. A tárgyalás résztvevői meg­vitatták a közel-keleti helyze­tet, és megállapították, hogy a Sinai-félszigeten és a Go- lan-fennsíkon végrehajtott csapatszétválasztást csupán első lépésnek tekintik a kö­zel-keleti konfliktus általános rendezése felé. A 'felek is­mét megerősítették azt az el­vi álláspontjukat, hogy tar­tós és igazságos béke ebben a térségben kizárólag az iz­raeli csapatoknak az 1967-ben elfoglalt összes arab terüle­tekről való kivonása, és Pa­lesztinái arab nép törvényes jogainak biztosítása alapján le­hetséges. A felek síkraszáll- nak a genfi közel-keleti bé­kekonferencia munkájának mielőbbi felújítása mellett, a Palesztinái arab nép képvise­lőinek teljes jogú részvételé­vel. E konferencia keretében kell megvizsgálni, és megol­dani a közel-keleti rendezés valamennyi kérdését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió újból meg­erősítik, változatlanul támo­gatják a vietnami nép igaz­ságos harcát, s a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a Dél-Vietnami Köztársaság ideiglenes forra­dalmi kormánya erőfeszítése­it'az 1973. január 27-i párizsi egyezmény előírásainak követ­kezetes és maradéktalan telje- sítésére. Határozottan elíté­lik a saigoni rendszernek az imperialista körök támogatá­sával az egyezmény szabotá- lására irányuló, politikáját, és kijelentik, hogy csakis a Párizsban elért megállapodá­sok pontos és maradéktalan teljesítése biztosíthatja a szilárd és igazságos békét Vi­etnamban. A tárgyaló felek kifejezik, elégedettek a laoszi politikai rendezés ügyében elért hala­dással, és készek arra, hogy elősegítsék a független és semleges laoszi állam fej­lődését. Síkraszállnak a kam­bodzsai kérdésnek a kambod­zsai nép nemzeti érdekeivel összhangban történő mielőbbi megoldása mellett. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió továbbra is támogatja a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság kon­struktív javaslatait, Korea bé­kés, demokratikus egyesítésé­re, valamint azt a követelését, hogy Dél-Koreáből vonják ki a külföldi csapatokat A tárgyaló felek kifejezték szolidaritásukat Ázsia, Af­rika és Latin-Amerika né­peinek igazságos harcával az imperializmus, a gyarma­tosítás és a neokoloni alizmus ellen, a nemzeti felszabadulá­sukért, a politikai függetlenség megszilárdításáért, a gazdasági önállóság kivívásáért, a tár­sadalmi haladásért. Kifejezik a nemzeti felszabadítási moz­galom sikerei fölötti mélysé­ges megelégedésüket, és üd- vözlik Bissau-Guinea és Mo- zambik függetlenségének meg­szilárdulását. A Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió következetesen fellép az apart­heid politikája, a faji meg­különböztetés minden formá­ja ellen, s azért, hogy hala­déktalanul váltsák valóra a gyarmati országok és népek függetlenségének megadásáról szóló ENSZ-nyilatkozatot. A felek pozitívan értékelik az el nem kötelezett országok politikájának antiimperialista irányzatát, és hozzájárulásukat a nemzetközi enyhüléshez, a háború és az agresszió el­len vívott küzdelemhez, a népek békéjéért és a nemzeti függetlenségért folyó harchoz. A Magyar , Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan elítélik a chilei fasiszta kato­nai államcsínyt, a nemzeti ha­zafias erők elleni terrort és megtorlást. Teljes támogatá­sukról biztosítják a chilei nép harcát a katonai junta ellen. Követelik, hogy vessenek vé­get az emberi jogok durva megsértésének, a chilei haza­fiak üldözésének, s Chile haza­fias erőinek támogatására hív­nak fel minden államot és a világ közvéleményét. A felek üdvözlik a fasiszta diktatúra megdöntését és a demokratikus átalakulás meg­kezdődött folyamatát Portugá­liában. Sikereket kívánnak a haladó erőknek, amelyek arra törekszenek, hogy erőfeszíté­seiket egyesítve, közös frontba tömörülve harcoljanak a reak­ció mesterkedései ellen, a de­mokratikus rendszer megte­remtéséért és fejlesztéséért az országban. A felek megelégedéssel szól-, nak a Görögországban végbe­ment demokratikus változás sokról, a politikai pártok, köz­tük a kommunista párt tevé­kenységének legalizálásáról. Rokonszenvüket fejezik ki a görög haladó erők tevékenysé­ge iránt, amely az ország füg­getlenségének és szuverenitá­sának megerősítésére és mély­reható megújhodására irányul, A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan és következetesen síkraszáll a Ciprusi Köztársaság független­sége, szuverenitása és területi épsége megvédéséért. Vélemé­nyük , szerint , haladéktalanul olyan intézkedéseket kell- fo­ganatosítani, amelyek megvé­denék a Ciprusi Köztársaságot a külső beavatkozástól, és biz­tosítanák az összes külföldi csapatok kivonását Ciprus te­rületéről, A Magyar Népköz- társaság és a Szovjetunió ez­zel kapcsolatban hangsúlyozta az ENSZ keretében Ciprusról tartandó tekintélyes nemzetkö­zi konferencia mielőbbi össze­hívásának fontosságát. A véleménycsere során' hangsúlyozták, hogy a nemzet­közi fejlődés jelenlegi szaka­szát egyrészt — a szocialista közösség országai az összes haladó erők következetes, cél­ratörő tevékenységének ered­ményeképpen — az enyhülés folyamata jellemzi. Másrész­ről, tovább tevékenykednek a reakciós erők, amelyek a hi­degháborús időket akarják visszahozni. Az enyhülés el­lenfelei megkísérlik megzavar­ni a különböző társadalmi rendszerű államok viszonyá­nak normalizálását, szítják az antikommunizmust, ideológiai aknamunkát folytatnak a szo­cialista országok ellen. Mindez megköveteli, hogy a szocialis­ta' államok különleges figyel­met fordítsanak a nemzetközi helyzet problémáira, arra a határozott küzdelemre, amely a nemzetközi enyhülés terén elért eredmények megszilárdí­tásáért folyik a reakciós erőkkel szemben. A Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió külpolitikájában a jövő­ben is következetesen ezt az irányvonalat követi. A magyar és a szovjet fél teljes megelégedését fejezte ki a tárgyalások menetével és eredményeivel kapcsolatban. Meggyőződésük, hogy a párt­ós kormányküldöttség látoga­tása újabb jelentős hozzájáru­lás a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjet­unió közötti sokoldalú testvéri együttműködés további fej­lesztéséhez. A magyar küldöttség szovjet párt- és kormányküldöttséget hívott meg magyarországi lá­togatásra.. Szovjet részről a meghívást köszönettel elfogad­ták. Moszkva, 1974. szeptember . 30.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom