Pest Megyi Hírlap, 1974. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-13 / 240. szám

v7ftif«n 1974. OKTOBER 13., VASÁRNAP A ma és a holnap színvonalán Múzeumok — a közművelődés szolgálatában Évről évre visszatérő szép hagyomány, hogy októberben a múzeurpok gazdag program­mal várják a látogatókat. En­nek az egy hónapnyi fokozot­tabb odafigyelésnek az ered­ménye, hogy a tavalyi kilenc­millió múzeumlátogató közül egymillió októberben kereste fel a múzeumokat, kiállításo­kat, illetve azok különböző rendezvényeit. Más követelmények Évi kilencmillió látogató — tekintélyes szám. Ennyien vol-. tak kiváncsiak csak tavaly a múlt megőrzött értékeire s napjaink művészetére, örven­detes előbbrelépés. Elégedett­ségre azonban nem adhat okot, erre hívja fel a figyelmet a Központi Bizottság közműve­lődési határozata is. „Nem elég tudatos a közművelődési feladatok vállalása, bátorta­lanság tapasztalható a múzeu­mi munka megújításában ... Mint elsősorban közművelődé­si intézményeknek — tudomá­nyos munkájuk mellett — cél­tudatosabb és hatékonyabb nevelő-művelő szerepet kell vállalniuk.” Vagyis: ma már mások a követelmények a múzeumok munkájával szemben, mint voltak a korábbi években. Volt idő, nem is olyan régen, ami­kor annak örvendeztünk, hogy évről évre mind többen kere­sik fel múzeumainkat, s az ott látottakkal ki-ki a maga mód­ján, képessége, felkészültsége szerint igyekszik bővíteni meg­levő ismereteit. Az önrhűvelés- nek ez a fajta módja is ered­mény, ez vitathatatlan, ám a múzeumok ennél sokkal többet is nyújthatnak látogatóiknak. Ha úgy tetszik: aktív részt vál­lalhatnak a közművelődési feladatokból. . Tárlatvezetés Kezdjük a legegyszerűbb formával; a tárlatvezetéssel. A szakember értő — s főleg közérthető — magyarázata lé­nyegesen többet nyújt annál, mint amennyit az egyszerű múzeumlátogató „kiolvashat” az eléje tárt művekből, alkotá­sokból. A szakember kalauzo­lásával már nemcsak a képet vagy a szobrot látja, s nem csupán arra a megállapításra jut, hogy az tetszik vagy nem tetszik neki — okát adni tet­szésének vagy nemtetszésének nem is tudja a legtöbb esetben —, hanem korokkal és művé­szeti irányzatokkal ismerked­het, értesüléseket kap az alko­tóról. annak szándékáról, a megfogalmazás módjáról és így tovább. Vagyis: . a művé­szet közelebb kerül a tömegek­hez. a tömegeik pedig a művé­szethez. A közművelődés hatásos és látszólag egyszerű módja ez. Nem szükséges hozzá más. csu­pán elegendő számú, szakkép­zett tárlatvezető. A gond ott kezdődik, hogy az országban mindössze hatszáz muzeoló­gust tartanak számon, akik tu­dományos munkájuk, múzeumi tevékenységük mellett legfel­jebb alkalmanként vállalkoz­hatnak ilyen feladatra. A meg­oldást ezért másutt kell ke­resni. Talán abban, ha a tár­latvezetés szép és fontos köz- művelődési feladatába minél nagyobb számban sikerülne bekapcsolni a művészettörté­net- és rajztanárokat, vagvis azokat a szakember-eket. akik értő módon segíthetnének e feladat megoldásában. Közkinccsé tenni „A rrtúzeumonnak es kiállí­tótermeknek keresniük kell a lehetőséget és módszereket, amelyek a történeti, kulturális és művészeti értékeket minél szélesebb rétegek közkincsévé teszi” — fogalmazódott meg a közművelődési határozatban. Aki járt már a zebegényi Sző- nyi István Múzeumban, köny- nyűszerrel választ is kap rá, melyek ezek a lehetőségek és módszerek. Ebben a múzeum­ban ugyanis az elsők között si került megújítani a munkát, amelynek eredményeképpen itt sokkal többet kap a látoga tó egy múzeum megtekintésé­nél. Tavasztól őszig hangver­senyek, irodalmi és zenei ve­télkedők, irodalmi estek, nya­ranta képzőművészeti szabad- iskoia, vagy éppen filmvetítés varja az iue érnezóKet. Azaz: sokrétű közművelődési munka színhelye ez a múzeum, amely­nek legújabb ilyen irányú kez­deményezése a közelmúltban megindult képkölcsönzési ak­ció, amelyet az iskolák, üze­mek és intézmények vehetnek igénybe annak érdekében, hogy az értékes, szocialista eszmeiségű művészeti alkotá­sok mind nagyobb tömegekhez jussanak el. Természetesen nem a zebe­gényi Szőnyi István. Múzeum az egyetlen Pest megyében, amelyben komolyan veszik azt a feladatot, amely a múzeu­mokra hárul a közművelődés­ből. Vegyük például Szentend­rét. A' tavalyi sikeres kezde­ményezés után az idei nyáron a Ferenczy Múzeum udvara már szűknek bizonyult a hang­versenyek rendezésére. Ezért a szomszédos Kovács Margit Múzeum udvarán is több hang­versenyt rendeztek, nagy si­kerrel. fiz egyetlen Európában Vagy vegyük az idei múzeu­mi hónap megyei példáját: harminc ismeretterjesztő elő­adás színhelye lesz ez idő alatt a megye múzeumainak több­sége. Múzeumokban a leggazda­gabb megye vagyunk. Amíg öt esztendővel ezelőtt még csak tizenhét múzeumot, illetve ki­állítóhelyet tartottak számon, ma már huszonnégy múzeum és kiállítóhely működik Pest megyében, amelyek iránt egy­re fokozódik az érdeklődés. Csak a Kovács Margit-gyűjtp- ményt több mint százezren ke­resték fel eddig az idén. És ma már egyre több a Kovács Mar- git-gyűjteményhez hasonló, országos hírű, sőt a határokon túl is jól ismert múzeum. Pél­dául a szentendrei Ferenczy Múzeum, amely családtörténe­ti bemutató intézményként egyetlen Európában, vagy a már említett zebegéyyi Szőnyi István, a verőcei Gorká Géza múzeum, hogy csak a legis­mertebbeket említsük. Kagy lehetőségek Mindebből következik, hogy megyénkben különösen nagy lehetőségek rejlenek abban, hogy múzeumainkat minél ha­tékonyabban bekapcsolhassuk a közművelődési feladatok meg­oldásába. Ez a feladat nagy, de nemes, mint ahogyan azt a Központi Bizottság márciusi határozata is megfogalmazta: „A közművelődési munka fon­tos feladata elősegíteni azt. hogy a lakosság a szocializmus mai és holnapi fejlődésének megfelelő kulturális színvona­lon éljen és gondolkodjék, a műveltség tömegméretűvé vál­jék.” Ez kell, hogy áthassa s meghatározza a megye mú­zeumainak is további tevé­kenységét. Prukner Pál TV-FIGYELO Tévéjátékok. Szakonyi Ká­roly novellái, színdarabjai, te­levíziós munkái már régóta kellemes és érdekes szórako­zást nyújtanak a közönségnek. Csütörtökön este a televízió második műsorában bemuta­tott Apróhirdetés című tévé­játéka azonban nem tartozik a legsikerültebbek közé. A cselekmény, amely egy öreg asszony fáradságos nap­jának a történetét kívánja be­mutatni, csupán eszköz; a kü­lönféle megbízatások, bevá­sárlások bemutatásának segít­ségével az író egyetlen ember jellemének ábrázolására tö­rekszik. Ám túlzottan is ra­gaszkodik a valósághoz, s mi­közben életünkben megtalál­ható helyzeteket és alakokat teremt, elsikkad a belső tarta­lom; a kedves szóra, lelki ki­tárulkozásra vágyó, önmagát is_ áltató, vásárlási- szándék nélkül apróhirdetések feladóit felkereső Emília túlzottan le­egyszerűsített és erőtlenül megformált egyénisége nem kelti fel kellően a nézők ér­deklődését. És hiába adják Gobbi Hilda és partnerei — Páger Antal, Tábori Nóra — tudásuk legja­vát, szerepük megköti őket. Salamon Pál Méz a kés he­gyén című tévéjátékát pénte­ken este láthattuk. A történel­mi játék két főhőse XII. Ká­roly svéd király és I. Péter orosz cár. A letűnt korok két érdekes vezető egyénisége el­lentétes jellemvonásokat hor­doz magában, és alkotja a mű fő konfliktusát is. Károly eszméi, gondolatai szerint él. Péter egyszerű, s talán meg­engedhető a jelző, inkább pó­rias. Károly a csatákban vé­gül alulmarad Péterrel szem­ben, ám lélekben föliéje kere­kedik. így a cselekmény drá­maivá válik, szerkezeti felépí­tése pedig tudatosan pontos­sá... És jó, ha feszülten figye­lünk a filmben elhangzó mon­datokra. Már a bevehető sza­vak is érdekes gondolatokat tartalmaznak, de egyben vitá­ra is késztetnek. A történel­met nem lehet megváltoztat­ni, de mi megkíséreljük, s fel­idézzük a múltat, mert min­den új a letűnt korok alapjai­ra épül. Ezek a fő gondolatok. Ám, ami talán a legfonto­sabb ebben a műben: az al­kotói érdekfeszítö és lebilin­cselő ■ történelmi hangulatot teremtenek. A tévéjáték szereplői pedig jól értették meg feladatukat. Bessenyei Ferenc alakja talán nem éppen Péter cáréra mé­retezett, színészi játéka azon­ban bizonyára az írói törek­vést követte, öze Lajos és Trokán Péter alakítása is kü­lönös erővel tükrözte Salamon Pál írói és Erdélyi János ren­dezői elképzeléseit. Virág Ferenc Külföldi ösztöndíjasok Negyvennyolcán Pest A külföldi egyetemi ösztöndíjaknak több mint két és fél évtizedes hagyományai vannak. Ez idő alatt mintegy négyezer magyar fiatal szerzett szakképzettséget a Szovjetunióban és a többi szocialista államban. Az ösztöndíjasokról és magáról az állami ösztöndíjjal kap­csolatos tudnivalókról beszélgettünk Kovács Lászlóval, az Ok­tatási Minisztérium külföldi ösztöndíjas osztálya főelőadójával, aki 23 éve dolgozik ebben a munkakörben. A diákok vala­mennyien hozzá fordulnak ügyes-bajos gondjaikkal. i megyéből — Természetesen sok gond­dal jár ez a munka — mond­ja Kovács László —, hiszen nemcsak a külföldön tanuló magyar ösztöndíjasok, de a nálunk tanuló külföldi főis­kolások, egyetemisták is hoz­zánk tartoznak. • Milyen a Pest megyeiek aránya a külföldi egyetemeken tanuló magyar fiatalok között? — Jelenleg mintegy 1690 magyar diák tanul a baráti országokban. A Szovjetunió-' ban 1190, az NDK-ban 250, Lengyelországban 108, Cseh­szlovákiában 72, Bulgáriában 26, Jugoszláviában 22, Romá­niában 1», Finnországban 3. A Pest megyeiek közül Szov­jetunióban 28-an, az NDK- ban 9-en, Lengyelországban 7-én, Csehszlovákiában 3-an tanulnak, Jugoszláviában pe­dig 1 fő. A Pest megyére jutó 48 fő az összlétszám 2,9 száza­léka. Több mint 130 szakon, mintegy 80 egyetemen oszlik meg a jelenleg külföldön ta­nuló magyar ösztöndíjasok száma. De ebből csak a Szov­jetunióra mintegy 100 szak és több mint 60 egyetem jut. • Milyen a pályázók érdeklő­dése? — Túlnyomórészt a divatos szakok felé irányul. Ezekre nem ritka a 8—10-szeres vagy még ennél is magasabb túlje­lentkezés. • Melyek a divatos, illetve a kevésbé keresett szakok? — A Szovjetunióban: atom­erőművek és berendezések, elektronikus számítógépek, nemzetközi gazdasági kapcso­latok, nemzetközi kapcsolatok és higiénikus orvos; Bulgá­riában: kertészet, Cséhszlová- kiában: számítástechnika; Lengyelországban: emelő- és szállítógépek, víz- és szenny­víztechnológia; az NDK-ban: belsőégésű motorok és jármű­vek, elektromos orvosi mű­szergyártás. Ugyanakkor évek óta kevesen pályáznak a Szovjetunió könnyű- és élel­miszeripari egyetemeire. Ter­mészetesen ez a felsorolás megközelítőleg sem teljes. • Megemlítenc-e a Pest me­gyeiek közül olyanokat, akik már megkezdték tanulmányai­dat valamelyik külföldi egyete­men? — Szívesen, bár nehéz a csaknem kétezer név közül vá­lasztani. A legtöbben a Szov­jetunióban tanulnak: Boros Anikó (Pilisvörösvár) higié­nikus orvosi, Csabina Katalin (Dabas) gépi adatfeldolgozás, Éles Csaba (Vecsés) erdőgaz­dálkodás, Darabánt István (Cegléd) repülőtér-építő sza­kon; az NDK-ban Hagymást Sándor (Szigetszeptmiklós) gépjárműközlekedés, Kuthi Gábor (Monor) útépítés, Szin- na Gábor (Leányfalu) a «me­zőgazdaság szervezése és gaz­daságtana, Oberkamp Péter (Öcsa) papú'technikai szakon; Lengyelországban Sági Fe­renc (Szob) vízgazdálkodás, Kovács Gyula (Vác) gázszál­lítás, Özemmel Ferenc (Nagy­kovácsi) emelő- és szállítógé­pek;' Csehszlovákiában Spie­gelhalter Anna (Pilisszentke- regzt) könyvtár, Alexovics György (Pécel) mérés- és irányítástechnika; Jugoszlá­viában Petrovits Natália (Bu­dakalász) szerb-horvát nyelv és irodalom szakon folytatja^ tanulmányait, hogy csak né­hányat említsünk a Pest me­gyeiek közül. • Az utóbbi időben milyen új kezdeményezésekkel támogat­ják a külföldi ösztöndíjra pályá­zókat? — Úttörő kezdeményezésről kaptunk hírt Dabasról és Kis­kunhalasról. A dabasi nyomda például arra ösztönzi a helyi gimnázium külföldi ösztöndíj­ra pályázó tanulóit, hogy nyomdaipari szakra menje­nek; elhelyezkedést biztosít a végzett nyomdaipari mérnö­köknek, ezzel elejét veszi az elvándorlásnak, továbbá segíti a lakásgondok megoldását és lehetőséget nyújt a képesíté­süknek megfelelő munkakör betöltésére. • Mit tanácsol azok számára, akik a napokban határozzák el magukat, hogy megpályázzák a külföldi ösztöndíjat? Az elmondottakhoz annyit fűznék hozzá, hogy alaposan gondolja meg minden pályáz­ni kívánó, milyen szakot vá­laszt, szakemberek segítségé­vel ismerje meg ezt a terüle­tet, kérje ki felettesei, taná­rai véleményét rátermettségé­ről. Krémer József Az Oktatási Minisztérium pályázata Az Oktatási Minisztérium pályá­zatot hirdet az 1975/76-os tanévre egyetemi, főiskolai ösztöndíjakra, a Szovjetunióba, Lengyelországba, a Német Demokratikus Köztársa­ságba, . Csehszlovákiába, Bulgáriá­ba és Romániába. Az ösztöndíjakra pályázhatnak: a középiskolák IV. osztályos tanu­lói, I. éves vagy előfelvételt nyert egyetemi, főiskolai hallgatók, va­lamint olyan dolgozó fiatalok, akik 1971-ben vagy azóta érettségiztek. A pályázati feltételeket, a vá­lasztható szakokat, a felvételi vizs­gák tárgyköreit és követelmé­nyeit, valamint a jelentkezés rend­jét tartalmazó pályázati felhívás és a jelentkezési lap beszerezhető va­lamennyi középiskola igazgatósá­gán, az egyetemek és főiskolák rektori (dékáni) hivatalában, a megyei (Budapest: kerületi) taná­csok művelődésügyi osztályán, va­lamint a nagyobb üzemek, vállala­tok személyzeti és oktatási osztá­lyán. A pályázatok benyújtásának ha­tárideje a felvételi vizsgákat ' le­bonyolító egyetemekre 1974. de­cember 15., a felvételi vizsgákat 1975. január 20—30. között tartják. Egyéb lakott hely (ahol iskola van) (Boldogkáta, a hét Káta egyike — puszta. Tóalmástól keletre, a szentmártonkátai és lőrinckátai határ között terül el. 1675-ben még falu volt. Régebben báró Prónai Albert selyemtenyésztést lé­tesített — nyomai ma is fel­fedezhetők. A határban negyvennégy tanya dacol az elmúlással, egyben-kettőben a gazda ma is a maga ura. A tanyákhoz a házhellyel együtt egy hold föld tartozik. A vándorútra indulgató ba- romfik azonban nem ismerik az „országhatárt”, így gyak­ran belecsipegetnek a közös­be. „Ez a mi szelid-kárunk” — , mondja erre, alighanem nem először s nem is utoljá­ra Bakos Antal, a környék legnagyobb „gazdája”, a Mo- nori Állami Gazdaság kátai kerületének igazgatója.) — Hányán laktok itt? — Sanyika, Lacika, Erika, Béla, én .., — Téged hogy hívnak? — Ica. Azután Éva, Erzsi, Miska és anyu. Egyedül a Ma­rika van férjnél Lőrinckátán, neki már két családja van. — Azelőtt hol éltetek? — Ibrányban, Szabolcs me­gyében. Csak a Sanyika nem volt még akkor meg, ő itt szü­letett Nagykátán. Volt házunk ott is, egy szobás-konyhás, és mikor jöttünk elfele, eladtuk. Ez sokkal szebb lakás annál. — Hogy kerültetek ide? — Apií munkahelyet kere­sett. Nyíregyházán dolgozott, tsz-ben, aztán valamelyik bá­csival . jött pont ide, mert ki volt írva az újságban, hogy Ferenc-tanyára felvesznek az állattenyésztésbe dolgozókat. — Emlékszel rá, mikor utaz­tatok? , azt csinálják. Szokták ugyan mondani, hogy mit, valami kis csavarokat, de nem tudom, mit csinálnak azokkal. — És a Marika? — Marikánk itt ment férj­hez, ő a legidősebb. A Balog Vince a műhelyben dolgozott, Marika meg a mázsáiéban. Itten ismerkedtek biztos vala­hogy, aztán megesküdtek. — Sorban te vagy a követ­kező ... — Hatodikban kimaradtam a tanyai iskolából. Anyu ki­kért. Meg nem is bírtam, anyu dolgozott, a gyerekeket meg ki lássa el itthon. Reggel fél hét­kor kelni kell nekik, se reggeli, semmi. - Sanyika még fel se tud öltözni magától. — Nem bánod, hogy nem végezted el az iskolát? — Azt gondoltam, majd le­teszem estin. — Mi szerettél volna lenni, ha nem így alakul az életed? — Szerettem volna tovább­tanulni gép- és gyorsíró suli­ban ... — Még nem késő, hiszen csak tizenöt éves vagy ... — Éppenséggel lenne időm,,, — És lehetőséged? — Még az is ... — Mondd el, hogyan telik el egy napod ... — Reggel felkelek hatkor, fél órát morzsolok az állatok­nak, van csirkénk, libánk, ka­csánk. Aztán elszaladok tejért, fölteszem forrni s megregge­liztetem a' kicsiket. A két fel­sős, Béla és Erika bejár Szent- mártonkátára, a negyedikes Laci és az elsős Sanyika ide jár a tanyai iskolába. Sanyika most lenne másodikos, de ta­valy reumás volt, sokáig kór­házban feküdt Pesten, nem tudott lábra állni. Az orvos így is azt mondta, hogy több­ször előjön majd neki a reu­ma. (A tanyai iskola a Ferenc­tanya egyik beázott mennye­zetű helyiségében található. A tanya többi része nem is olyan régen még pedagógus­— Alighogy beköltöztünk a házsorba, anyu meg apu el­mentek tüdőszűrésre, és apu­nak valami baját találták, Mikor visszajöttek, mondta hogy ezentúl csak egy Balázs Miska lesz. Azzal eltűnt, az1 mondta, hogy megy a vécére Mikor nem jött vissza, keres­tük mindenütt és úgy találtuk meg. Misi szolt, hogy apu fel­akasztotta magát a padláson. — Akkor magatokra marad­tatok. Hogy telt azóta ez a pál esztendő? — Megvoltunk valahogy. — Hány kereső van most s családban ? — Anyu a borjúneveldéber dolgozik, kétezerkettőt szokott kapni. A Misi, az Erzsiké é; az Évike a lakatgyárban dol­goznak Pesten. Itt voltak az­előtt ők is a gazdaságban, e Misi takarmányos volt, Erzsi­ké a konyhán dolgozott, Év meg a magtárban. Most kél műszakban járnak, a gyár busz viszi és hozza őket. Ta­valy még bejött ide egészen de az igazgató azóta nem en­gedi be a gazdaságba. Mer minden fiatal elment innen Ott több a kereset, itt men nem kapták meg a pénzüket pedig egész nap dolgoztak. — Hogyhogy nem kaptát meg a pénzüket? — Hát nem kerestek annyit amennyit dolgoztak. ' — Most hol áll meg a busz" — Ahogy jövünk befelé í műúton, ott a megálló. Ha dél­előttösök, háromkor kelnek féí négykor kigyalogolnak é; este ötkor jönnek meg. Ha pe­dig délutánosok, délben indul­nak s elmúlik éjfél, mire haza­érnek. Kétszer kapnak pénzt 11-én meg 26-án, egyiken ki- lencszáz s a másikon is ottan- körül. Mind a hárman ugyan­— Hat éve jöttünk el ott­honról. Felszálltunk a vonatra, egész éjjel, utaztunk, reggel ér­tünk ide, azt hiszem a negyed­nyolcassal. Apu már akkor várt bennünket és kimentünk a Verseny-tanyára, innen egy kilométerre. Három család la­kott ott, egy-egy szobában. Égy év után kaptuk ezt a há­zat,. azelőtt a Cakó Sanyi bá­csi lakott itt, de beköltözött Nagykátára. (Központja, az egykori Ka­tona-kastély körül az igyek­vő állami gazdaság valóság­gal visszafalusította a pusz­tát. Lett bőit, étterem, klub, s idénymunkásoknak két­szintes munkásszálló. A mű­útra merőlegesen, akár a nyíl, olyan egyenesén, tizen­két egyforma ház is épült. Úgy hívják: házsor. Aligha­nem a legszegényebb házá­ban Iáknak Balázsiék. Jól megférnek a két szoba, kony- hás, fürdőszobás lakásban. A kisebb szobában közös sezlö- non a két, ez ideig el nem kelt nagylány alszik. A falon színészképek melletf családi tabló. A nagyobb szobában heten hálnak. Miska, a kor­első külön öreg sezlonon, ketten egy kiszolgált vas­ágyon, a többi négy meg a kihúzhatós rekamién. Ica szabódva mondja, hogy még ezután vesznek szekrénysort s olajkályhát télire a nagy­szobába.) » —' A fürdőszoba most be van zárva, nem lehet használni. Ígérgették, hogy kapunk boj­lert, de nem lett belőle semmi. Most a cső repedt meg, nem lehet leengedni a vizet, mert fölfolyik, még az előszobába is kijön. — Megszoktatok már az új helyen ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom