Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-08 / 210. szám

1974. SZEPTEMBER 5., VASÁRNAP 3 Vetéskezdet, próbaszüret Szedik a burgonyát, a cukorrépát Teendők az őszi csúcs előtt Szocialista emberségből jeles Jó hírek érkeznek a határ­ból, szépen búcsúzik a nyár, a sok napsütés, s nemikülön­ben a futóesők kedveznek szántóföldi növényeinknek, a kukoricának, a cukorrépának s a zöldségféléknek. Szépen haladnak a talajmunkák is, a nyirkosabb földeken köny- nyebben halad az eke, jobb magágyat készíthetnek a ga­bonának. Az iramra jellemző, hogy, míg az elmúlt hét végén e te­endők egynegyedénél tartot­tak a gazdaságok, most már a szántás nyolcvan százaléká­val végeztek, s helyenként már vetnek is. Elvétve persze találkozha­tunk Pest megyében olyan tarlóval, amelynek felé se néztek az aratás óta, s ahová feltehetően majd később ku- kuricát vetnek. Csakhogy kér­déses: nem terem-e abban a táblában majd egy-két má­zsával- kevesebb, hiszen a tar­lómaradványok szerves anya­gai késedelmes talajmunka miatt nem táródnak fel, nem érnek táptalajjá, amikorra kellene. Célszerű akár két mű­szakot is szervezni, hogy a munkák ne nyúljanak az őszi csúcs időszakába, amikor ép­pen elég teendőt ad a kuko­ricatörés, s az azt követő mélyszántás. No, de marad­junk az idei termésnél! A gazdaságokban erősen ké­szülődnek a kukorica betaka­rítására, javítják az aratástól megviselt kombájnokat, ame­lyekre 91 ezer hektár termé­sének betakarítása vár. A hét végén mindenütt hoz­zákezdtek a cukorrépa szedé­séhez — 2300 hektár termése kerül a cukorgyárakba —, s szedik már a burgonyát is. Kimagasló eredményt köny­velhetnek el a pilisi Aranyka­lász Tsz által összefogott Dél- Pest megyei burgonyatermesz­tő társulás gazdaságai: hek­táronként 250 mázsás burgo­nyahozamuk majd kétszerese a megyei átlagnak. A társulás az idén 500 hektáron termesz­tett iparszerűen burgonyát — a megyei terület 7100 hektár —, de máris több termelőszö­vetkezet érdeklődik módsze­reik iránt, kíván a tagok so­rába lépni. A gyümölcsösökből, zöld­ségkertészetekből bőségesen jut áru a piacra ezekben a napokban, sok őszibarackot, nyári almát és körtét, cseme­geszőlőt, szilvát, ringlót, diny- nyét kínálnak. Van még ele­gendő paprika, paradicsom, s egyre több a főzeléknek való zöldbab, tök, karalábé, kelká­poszta. S végül a hét eseménye: számos szőlőtermesztő gazda­ságban tartottak próbaszüre­tet. lflJ A nyarán keleten és IMilA nyugaton megin­dult a szövetsé­ges hadseregek hatalmas of- fenzívája. A katonai sikerek mindenütt szárnyakat adnak az ellenállási mozgalomnak. Augusztus 1-én Varsó népe ragad fegyvert, augusztus 18-án a párizsi munkásság, 23-án a román antifasiszta erők, 29-én a szlovák nép mozdul meg, szeptember első napjaiban pedig Bulgária és Finnország fordul szembe Hitlerrel. A náci birodalom immár egyetlen szövetségese Magyarország. Mind többen vannak azonban Magyaror­szágon is — elsősorban a dol­gozó tömegek, de már az uralkodó osztályok körében is —, akik a volt szövetsége­sek példáját szeretnék követ­ni, de a cselekvést a tétovázó és a Szovjetuniótól rettegő Horthytól várják. A helyzet kritikus, de mégis volt kiút! Megalakul a Magyar Front 1944 szeptember elején új­jáalakult Kommunista Párt néhány hét múlva kiáltvány­ban sürgette „a legszélesebb magyar nemzeti erők összefo­gását", és felsorakozását az 1944. május végén alakult, a demokratikus pártokat tömö­rítő Magyar Frant zászlaja alá. A Kommunista Párt jól látta, hogy a magyar antifa­siszta erők önmagukban kép­telenek a nácikkal való sza­kítást végrehajtani. Ha azon­ban az uralkodó osztály né- metellenes szárnyával, a had­sereg náciellenes tisztikarával összefognak, és a szovjet had­seregre támaszkodva becsület­tel vállalják a harcot, a siker nem maradhat el. A feladat kettős: egyrészt mozgósítani a tömegeket, mindenekelőtt a magyar munkásoszályt, hogy minden eszközt megragadjon A tápiószecsői Kossuth Tsz-ben a hét végén megkezdték a gabona vetését. A nagykátai Magyar—Koreai Ba­rátság Tsz-ben néhány napja kezd­ték meg a cukorrépa szedését gép­pel. Az előzetes felmérések szerint hektáronként 380 mázsa termést ta­karítanak be. Koppány György felvételei Sikeres kommunista szombat 77 ezer forint a dunaharaszti óvoda építéséhez Mint megírtuk, az ÉGSZÖV fiataljai, a Járási Pártbizott­ság felhívásának eleget téve, augusztus 24-én kommunista szombatot tartottak, amelyen 749 "fiatal vett. részt. A lelke­sen, jó hangulatban végzett munka 92 ezer 204 forintot eredményezett, amiből 77 ezer 204 forinttal a dunaharaszti óvoda felépítéséhez, a fenn­maradó összeggel pedig a vietnami szakmunkásképző intézet építéséhez járultak hozzá. — a szabotázstól a harci ak­ciókon át — a kiugrásban való fegyveres részvételig; másrészt nyomást gyakorolni az -uralkodó osztályokra, el­sősorban Horthyra, hogy a kulisszák mögötti mahináció helyett az egész népre tá­maszkodva, a munkásságot felfegyverezve, lépjen a ná­cikkal való szakítás útjára. Ezt sürgette a párt újból megjelent lapja, a Szabad Nép is. Emlékirat a kormányzóhoz Miközben a Kommunista Párt a legszélesebb nemzeti összefogásért szállt síkra a különbéke, a Hitlerrel való szakítás érdekében, nem fe­ledkezett meg arról sem, hogy a demokratikus erők előtt tá­volabbi feladatok is állnak: „Olyan demokratikus Magyar- országot akarunk — olvasha­tó a kiáltványban —, ahol a demokratikus emberi jogok a legmesszebbmenőkig való biz­tosításával a magyar dolgozó társadalom minden egyes ré­tege ... tekintet nélkül fajra, vagy nemzetiségre, egyformán megkapják annak jogát, hogy osztály súlyuknak megfelelően részt vehessenek a törvény- hozásban, a magyar társada­lom építésében és kialakításá­ban, sok évtizedes gazdasági, társadalmi és kulturális pö- rüknek rendezésében, össz­hangban a nemzet akaratá­val!" 1944 szeptemberében ala­kult meg a Magyar Front In­téző Bizottsága, amelynek el­nöke a szociáldemokrata párt VÄC VAROS üzemeiben, intézményeiben 535 szocialista brigád dolgozik. E közösségek ma már egyre inkább megha­tározói annak a folyamatnak, amely a szocialista embert formálja. Jelszavuk — szocia­lista módon élni, dolgozni és tanulni — áthatja a munkás­kollektívák tevékenységének szinte minden mozzanatát. Munkájuk hatása elsősorban önmagukra, és nem utolsósor­ban környezetükre szinte fel­mérhetetlen hatású, ök a vá­rosiban folyó szocialista mun­kaverseny kezdeményezői, élenjárói, elsőszámú kivitele­zői, megvalósítói. Tevékenysé­gükről csak a dicséret és az elismerés hangján szólhatunk. Üzemeink vezetői a terme­lési tervek teljesítésében, az exportban, a mennyiségben és minőségben, az egyéni, cso­port- és társadalmi érdek összhangjának megteremtésé­ben biztonságosan építhetnek a szocialista brigádokra. Ta­pasztalatok alapján állítjuk, hogy a város üzemei negye­dik ötéves tervének sikeres megvalósítása alapvetően, raj­tuk múlik. Meggyőződésünk, hogy a tervek valóra váltásá­ban, ahogyan eddig, biztosan számíthatunk áldozatkész munkájukra. Városi pártvezetésünk fi­gyelemmel kíséri, segíti, tá­mogatja a munkájukat, ame­lyet a tervek teljesítéséért, a termelékenység növeléséért,- a termékek minőségéért, a dol­gozó emberek jobb ellátásáért folytatnak. Ma már gyakorlat­tá vált, hogy évenként a szo­cialista brigádok vezetőit vá­rosi szintű tanácskozásra hív­juk össze. Itt értékeljük mun­kájukat, tanáccsal látjuk el őket, ugyanakkor kicserélik tapasztalataikat, átveszik a jó módszereket, bírálják a moz­galom fogyatékosságait. A MOZGALMAT azzal is segíti a városi pártvezetés, hogy a pártszervezeteknek alapvető feladatul szabja .meg a rendszeres törődést a ■szocialista brigádokkal. En­nek nyomán a város vala­mennyi üzemében a pártveze­tés megfelelően is foglalkozik a szocialista brigádokkal. A gazdasági vezetéssel együtt évenként két-három esetben hasznosan tanácskoznak az üzem szocialista brigádjainak vezetőivel. baloldali vezetője, Szakosíts Árpád volt. A Kommunista Pártot Kállai Gyula, a Kis­gazdapártot Tildy Zoltán és a Parasztpártot Kovács Imre képviselte. A Magyar Front ebben az időben már vonzási központja volt a különböző Hitler-ellenes baloldali és polgári erőknek és motorja az ellenállási mozgalomnak. 1944 szeptemberében Horthy és klikkje arra kényszerült, hogy kapcsolatot keressen a Magyar Fronttal. A Magyar Front a kormányzóhoz eljut­tatott emlékiratában hangoz­tatta: „Magyarország számára elérkezett az utolsó pillanat, amikor a magyar földön elő­renyomuló orosz hadsereggel egyesülve, megakadályozhat­juk az ország pusztulását", és „azonnal befejezhetjük” a né­metek oldalán viselt háborút. Kapcsolat a vezérkarral Ebben az időben már kü­lönböző, főként polgári beál­lítottságú csoportok is keres­ték a kapcsolatot a Magyar Fronttal, és azonnali cselek­vést sürgetett több horthysta tiszt is. A Kommunista Párt Pállfy György vezette Katonai , Bizottsága szeptember utolsó napjaiban már összeköttetés­ben állt a vezérkar néhány befolyásos tisztjével is. Ugyanakkor a szovjet földön élő magyar kommunista emigráció és a IV. Ukrán Front parancsnoksága, meg az I. magyar hadsereg hadifog­ságba került tisztjei révén — delegáció útján — kapcsolatot teremtett a Kárpátokban har­coló I. hadsereg parancsnok­Szeretik munkahelyüket, | gyárukat a város üzemeinek [ szocialista brigádjai. Ám nem- : csak üzemrészükért, hanem városukért is élnek és dolgoz­nak. Évek óta munkájukkal bizonyítják városszeretetüket is. Így például tavaly három és fél millió forintra tehető az az összeg, amelyet a város építéséért, szépítéséért végez­tek. Dolgos, szorgalmas kezük munkáját parkok, járdák, ját­szóterek, iskolák dicsérik, 'és a majd a város jövőbeni büsz­kesége: az 1975-ben, Vác fenn­állásának 900. évfordulója al­kalmából átadásra kerülő kor­szerű, modern művelődési ház. Fejlődő, egyre mélyülő szo­cialista öntudatra vall, hogy nincs, nem lehet a város párt- és állami vezetésének olyan kérése, aminek ne tennének eleget. S mindezt nem pén­zért, nem anyagiakért, hanem azzal a meggyőződéssel, hogy lakóhelyük, kisebb, szűkebb hazájuk, a város épüljön, szé­püljön. fejlődjön. ELSŐNEK ISMERTÉK FEL a szocialista brigádok tagjai a XI. pártkongresszus tiszte­letére indított versenymozga­lom szerepét, jelentőségét. Ök indították el a városban azt a felajánlási mozgalmat, amely máris meghaladta a negyed- milliárd forintot. Különösen figyelemre mél­tó, amit mindezzel együtt ön­művelődésükért tesznek. A felajánlásaik skálája e téren is rendkívül széles. Megtaláljuk az általános iskola elvégzésé­től, az irodalmi vetélkedőkig, a hazai táj,, a haladó hagyo­mányok megismerésén túl, az író-olvasó találkozót, a mozi- és színházlátogatást, a külön­féle fórumok terveit. S a tel­jesítés is nagyszerű. Ki ne is­merné: a Híradástechnikai Anyagok Gyára, az Izzó, a FORTE, a DCM brigádjainak kulturális művelődési tevé­kenységét? Sokan, szinte min­den dolgozó, sót egyre többen a város határain túl is. ÓRIÁSI EMBERFORMALÓ ERŐ a mozgalom. A szo­cialista módon végzett munka, s az e közben végbemenő for­málódás kézzel fogható té­nyei előttünk játszódnak le, tanúi vagyunk. A munkában, tanulásban, egymás segítésé­ben és az egymás iránti, az üzem egész tevékenységéért, a városért érzett felelősség jel­ságával, Dálnoki Miklós Béla vezérezredessel. A cselekvést, a döntő szót azonban mind­nyájain Horthytól vártájt. Történelmi bűn Október első napjaiban a Budai Várpalota valóságos „átjáróház”. A kormányzó és megbízottai egymás után tár­gyaltak különböző illegális, németellenes csoportok — köztük a Magyar Front — képviselőivel. Horthy szemé­lyesen beszélt a szakítást ugyancsak sürgető I. és II. magyar hadsereg parancsno­kával. Kezében volt a lehe­tőség, hogy egyesítse a kiug­rásban érdekelt, de még min­dig szétforgácsolt erőket. A különböző polgári és katonai csoportok tevékenységének összehangolása és egységes mozgósítása esetén megsok­szorozhatta volna a erőket, de nem ezt tette! „Horthyék ugyan belátták a háború továbbfolytatásának nemzetgyilkos jellegét — szö­gezte le néhány nappal ké­sőbb a Kommunista Párt Központi Bizottsága —, de 25 esztendős reakciós felfogásu­kat nem tudta áttörni még a magyar nemzet egyetemes ér­dekeinek követelménye sem. Katonailag ki akarták vezetni az országot a háborúból, de politikailag féltek a Vörös Hadseregtől és a magyar nép demokratikus erőitől... Ez okozta próbálkozásuk szánal­mas összeomlását.” A magyar nemzet ellen, történelmének legnagyobb bű­nét követték el! Pintér István lemzi szocialista brigádjaink munkáját, életét. Gondolko­dásmódjukban pedig minősé­gi változást tükröz, hogy a munkahelyük dolgozóinak éle­tén felül az egész város gond­ját, baját,, örömét magukénak vallják. Jellemző erre váro­sunk szociális otthonával kap­csolatos példa is. Lakói a munkában kifáradt, kiörege­dett, idős emberek, család, hoz­zátartozó nélkül. Szocialis­ta államunk a lehetőségek­hez mérten támogatja őket, kényelmes otthont, jó ellátást biztosát a számukra. Az ott­hon vezetője, a beosztottak nagy felelősséggel és szere­tettel veszik őket körüL Min­dent megtesznek, hogy jól érezzék magukat. A család, az emberi közösség szeretetét, gondoskodását azonban nem képesek pótolni. A régi mun­kahely légköre, hangulata Is hiányzik valamennyiük szá­mára. Az otthon vezetője és munkatársai ezért kapcso­latot teremtettek a város üze­meiben dolgozó szocialista bri­gádokkal. Megállapodtak, hogy a szocialista brigádok patro­nálják az otthon lakóit. Va­lamennyi felkért brigád szí­vesen, örömmel vállalta ezt a feladatot és azóta rendszere­sen látogatják az otthon la­kóit, főleg a család nélküli idős, beteg embereket. Anyák napján, a nőnapon, az öregek napján elengedhetetlen a láto­gatás, szerény, kis ajándékok­kal is kedveskednek az ott­hon lakóinak, sőt, színes mű­sorral szórakoztatják őket. Be­szélgetnek velük, kicserélik gondolataikat, tájékoztatják a külvilág, elsősorban a volt munkahelyük helyzetéről; örö­meikről, gondjaikról, terveik­ről. És — ami szintén fontos — meghallgatják tanácsai­kat, javaslataikat. A szociális otthon patronálása, társadal­mi gondozása egyre széle­sebb méreteket ölt a város egész területén. Ez a mozga­lom mindössze három évre tekint Vissza, de a város szo­cialista brigádjai máris sa­játjuknak tekintik. Különösen sokat tesznek ennek érdeké­ben a Forte-gyárban, a Kötött­árugyár, a MÁV, a DCM, a Gumigyár, a Hajógyár szo­cialista brigádjai. Tekintettel arra, hogy az idős emberek napközi otthonának befogadó- képessége véges. Űj, dicséretes, elismerésre méltó ötlet is született azóta. Ez pedig a „házi gondozás­ban levők patronálása". Olyan idős emberekről van szó. akik otthon, a saját lakásukban tartózkodnak, segítségre, tá­mogatásra szorulnak. A szo­cialista brigádok rendben tartják a lakásukat, ruhane­műjüket, gondoskodnak élel­mezésükről. Ez jóval nehe- zelebb munka, mint az otthon­ban levők segítése, márcsak azért is, mivel ezek az em­berek a városiban szétszór­tan laknak. Mégis nem ke­vesen vállalják ezt a fáradsá­gos napi munkát, mint példá­ul a Forte Hárnán Kató, Pe­tőfi Sándor, Gábor József, a Gumigyár Ifjúsági és a Város­gazdálkodási Vállalat Váci Mihály brigádja. PÉLDÁUL SZOLGÁLHAT MINDENKI SZÁMARA ez az önzetlen, minden ellenszol­gáltatás nélküli, szocialista emberségből folytatott nemes munka. Ami azonban így he­lyes, így természetes a szocia­lista emberré válás felemelő folyamatában. PAPP JÓZSEF, a Vác városi pártbizottság első titkára Gödöllővel ismerkedtek A gödöllői Agrártudományi Egyetemen a FAO-COPAC szimpozionon szombaton a munkacsoportok ülésével foly­tatódott a tanácskozás ötödik munkanapja. Ezt követően a résztvevők házigazdáik kíséretében Gö­döllő nevezetességeivel ismer­kedtek. Este. Budapesten a Halászbástya Étteremben fo­gadáson látta vendégül a nem­zetközi szövetkezetfejlesztési szimpozion résztvevőit az Or­szágos Szövetkezeti Tanács elnöksége. A jelenlevőket dr. Molnár Frigyes, az OSZT el­nöke köszöntötte. A. Z. Harminc éve történt... A tizenkettedik óra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom