Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-04 / 206. szám
1974. SZEPTEMBER 4., SZERDA A mezőgazdaság forradalma Tsz-egyesüSések a monori járásban A magyar mezőgazdaság a minőségi változás időszakát éli: a szakosodás, az iparszerű termelési mód forradalmasítja a gazdálkodást, s a gépesített, szakszerű munka átformálja a hagyományos paraszti réteget, falusi tudatformát, életmódot. Első lépésként e minőségi ugrás alapjait teremtik meg, a terület, s a gazdálkodási feltételek koncentrációját — a termelőszövetkezetek egyesülésével. E folyamatot szemléltetjük a monori járás példáival. Szövetkezés — kényszerből A járásban húsz termelő- szövetkezetben, s egy szak- szövetkezetben folyt a gazdálkodás, a járási párt vb. már 1970-ben foglalkozott helyzetükkel. Ekkor állapították meg, hogy a szövetkezetek általában kicsik, tőkeszegények, szinte egyik napról a másikra élnek ezek a kis- és középüzemek. Már ekkor megfogalmazódott a követelmény: előbbre kell lépni, hiszen időközben megváltozott a termelési technika, a piaci igény, egyre több volt a tapasztalt szakember — mindez feszítette a tsz-ek akkori kereteit. S a gyenge tsz-ek képtelnek voltak a saját lábukon megállni. E folyamat elején a gyenge tsz-ek egyesülése volt a főkérdés. így egyesült Gomba— Bénye—Káva, illetve Nyáregyháza—Csévharaszt közös gazdasága. Jellemzésül az akkori problémákra egy példa: a csévharaszti tsz-nek 300 ezer forint alap- és mérleghiánnyal — hatalmas összeggel, éves termelése tíz százalékával — ment a „házasságba”. De egy későbbi össze- boronálódással is szemléltethetjük ezt a helyzetet: az ecseri—maglódi gazdaságok egyesülésekor, az ecseriek hiánya 21—22 millió forint volt, ami még ma is gondot okoz az egyesült szövetkezetnek. Ekkor elsősorban az emberekkel kellett megértetni, hogy az egyesülés az egyetlen kiút, s ez a meggyőző munka éreztette hatását a demokratikus fórumok ülésein. Végül is: az egyesülések után általában a gazdálkodás színvonala javult, a jövedelmek emelkedtek, s a vélemények megváltoztak. De ezek a „kényszeregyesülések” még nem a kor követelményeinek megfelelő gazdálkodási feltételek megteremtésére voltak hivatottak, inkább a stabilizálódás elősegítésére. A szakosodás előnyeiért A folyamat második szakasza már egészen más meggondolások alapján történt: jó, kiváló gazdaságok törekedtek az egyesülésre, hogy a zárt rendszerek, az iparszerü termelési mód, a szakosodás előnyeit kihasználják. Ekkor már tőkeerős gazdaságok szövetkeztek, például a két pilisi tsz az egyesült nyáregyházi—csévharaszti termelő- szövetkezettel. Hogy ez már egészen más minőség, bizonyítja: a tagok megértették az egyesülés gondolatát, a pilisi Aranykalász tsz-ben például mindössze 13—14 ellenző, illetve érvénytelen szavazat érkezett, 6000 hektáros nagy gazdasággá alakultak, 13 millió forintos biztonsági alappal, s nagy szellemi tőkével. Hasonlóképpen értékelhetjük a vecsési két tsz egyesülését Ferihegy néven, amelyet a 9 milliós tartalékalap egyértelműen bizonyít. Vagyis ebben a szakaszban nem az volt a fő gond, hogy a gazdaság megáll-e a lábán, vagy nem, hanem a célszerűség, a profilkialakítás, a szakosodás. A pilisi egyesült termelőszövetkezetben például a vetőmagtermesztésre, a kukoricára, a búzára, a borsóra, a burgonyára fordítják a legtöbb figyelmet. Hatszáz hektáros burgonyaterületén országosan is az elsők között valósította meg a zártrendszerű termelési, módot. Vagyis valóban a modernebb gazdálkodást szolgálta az egyesülés, a kor követelményeinek jobb megfelelést. Felismerni a közös érdekekéi Az egyesült vecsési gazdaság pedig a járás legnagyobb kertészeti profilú termelő- egységévé vált: hatszáz hektáron termesztenek káposztát, paradicsomot, gyökérzöldséget. A folyamat második szakasza tehát egyértelműen a minőségi változást eredményezte. Az egyesülések azonban még nem zárultak le a monori járásban — tudtuk meg Várhegyi Györgytől, a járási pártbizottság gazdaság- politikai osztályvezetőjétől. Folyamatban van Űri és Péteri községek tsz-einek egyesülése. Egyeztették terveiket, s a jövő évben már együtt gazdálkodnak. Sülysáp két tsz-ének, s a mendei Leninnek önkezdeményezésére jön létre az egyesülése: a párt- és a gazdasági vezetők már megtárgyalták, ez év második felében dolgozzák ki az egyesülési koncepciót, folyamatos átmenettel készülnek a jövő évi együttes gazdálkodásra. A mennyiség minőséggé alakulását jól tükrözik a számok is: most 13 tsz van a járásban a korábbi 21 helyett, s további- csökkenés várható, az ésszerű egyesülések után 7—8 közös gazdaság lesz. Előfordul természetesen, hogy a helyes egyesülés késik. A monori két tsz szövetkezését például helyesnek tartanák a szakemberek, még- sincs előrelépés — személyi okok miatt. Pedig komoly érvek szólnak az egyesülés mellett: a Kossuth-ban a komplett kukoricabetakarító gépsor nincs kihasználva. Az Űj Élet-ben zöldségfélék félkész termékké való feldolgozásával foglalkoznak, s a Kossuth-ban is kertészkednek. Az egyesülés után a kukoricatermesztés bekapcsolható lenne a zárt rendszerbe. Az egyébként is Hapirenden a belső ellenőrzés A belső ellenőrzés főbb tapasztalatairól, s hatékonyságának további növeléséről tanácskoztak kedden a mező- gazdasági termelőszövetkezetek területi szövetségeinek titkárai a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa szervezésében Budapesten. Moharos József, a TOT elnökhelyettese a tanácskozás bevezető előadásában többek között hangsúlyozta: a szövetkezeti tulajdonnak a védelme fokozott felelősséget kíván a szövetkezetek tagjaitól, vezetőitől. A tulajdon védelmét szolgáló belső ellenőrzés a szövetkezeteknek és érdek- képviseleti szerveiknek különösen fontos, kiemelt feladata. Az elmúlt években sokat fejlődött az ellenőrző bizottságok munkája. Ma is egyik legfőbb fogyatékosság azonban, hogy igen ritkán ellenőrzik a közgyűlési és egyéb határozatok végrehajtását. A tulajdonosi ellenőrzéshez szervesen kapcsolódik a revizori irodák tevékenysége is. A szövetségek jelzése szerint 42 területi szövetségnél a revizori irodák kétévenként általános belső ellenőrzést végeznek. A belső ellenőrzésben most a legfontosabb, hogy a vezetők fokozottan kontrollálják saját utasításaik végrehajtását. A belső ellenőrzés fokozása különösen azoknál a termelő- szövetkezeteknél fontos, ahol az elnök sokrétű irányítási munkája mellett nem képes minden ellenőrzési feladatot személyesen ellátni. Az elnökhelyettes beszámolóját vita követte. Ezután érdekképviseleti kérdésekről tartottak vitát a résztvevők. egymás mellett élő gazdaságban tehát fel kell ismerni a közös érdekeket, még egyesek személyes érdekeinek rovására is. Gazdaságosabb termelés Több községre terjednek ki az egyesült gazdaságok. A szerkezeti felépítés így megköveteli, hogy figyelembe vegyék a távolságokat. A párt- szervezeteket is új módon kellett kialakítani. A több köz- séges tsz-ekben csúcsszervezetet hoztak létre — Maglód, Pilis, Gomba —, amely három-négy alapszervezetet irányít. így érhető el, hogy a pártszervezet vezetője tudjon maradni a gazdasági élet mellett a politikának is. A függetlenített csúcstitkárok és az alapszervezeti vezetők felelőssége megnőtt. Az idei év hozza majd az egyesülések konkrét tapasztalatait, de már most levonható néhány következtetés: a tsz-egyesüléseknek meg kell érniük, meg kell érteniük az embereknek. Továbbra sem célszerű tehát az egyesülések erőltetése, A magyar mezőgazdaság — a monori járás példáival bizonyítottan — így éli át a minőségi változás időszakát, amely végül is a több, jobb termékhez, olcsóbb termeléshez, korszerűbb, nyereségesebb gazdálkodáshoz vezet. F. P. FAO-konferencia Ma: tanulmányút Kedden a fejlődő országok szövetkezeti mozgalmának fejlesztési lehetőségeivel foglalkozó gödöllői FAO-konferencia részvevőinek egy csoportja Kiskörösre,, egy másik csoportja pedig Szarosra látogatott. A vendéglátók megismertették velük Bács-Kiskun megye, ezen belül Kiskőrös mezőgazdasági, ipari és fogyasztási szövetkezeteinek munkáját, terveit. Szarvason a vendégek megtekintették az ÁFÉSZ 3 évvel ezelőtt épült korszerű áruházát, majd a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemeket látogatták meg. ORSZÁGOS KERTÉSZETI NAPOK Adottak a nagyüzemi zöldségtermelés feltételei Mohácsi Mátyás emlékérem — Nagykőrösre Két napig tartó országos kertészeti tudományos tanácskozás kezdődött kedden Kecskeméten. A tudományos ülés első előadója dr. Dimény Imre, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter volt. Értékelte a mezőgazdaság, s ezen belül a kertgazdaságok helyzetét, fejlesztését. Rámutatott, hogy a zöldségtermelés az utóbbi években már elmaradt a megnövekedett fogyasztói és ipari igényektől, s emiatt nem tudjuk kihasználni az export- lehetőségeket sem. A jövőben — az említett elmaradottság felszámolása miatt — gyorsított ütemben kell végrehajtanunk a zöldség-gyümölcstermesztés fejlesztési programját. A miniszter a továbbiakban elemezte a program végrehajtása során eddig elért eredményeket. Ezek közül kiemelten szólott a szakosodás jelentőségéről, és a gépesítés előrehaladásáról. A mechanizálással természetszerűen együtt járt a termelési költségek növekedése, illetve a fogyasztói árak emelkedése. A továbbiakban azonban — hangsúlyozta nyomatékosan a miniszter — a kertészeti ágazat jövedelmezőségét nem a fogyasztói árak növelésével, hanem újabb, jobb fajták előállításával, a hozamok fokozásával, illetve valóban nagyüzemi körülmények között megtermelt tömegáruval kell fedezni. E követelmény kielégítésének ma már megvannak a feltételei. Intézkedést sürget — mutatott rá ezután a miniszter — a szőlő- és a gyümölcstermelés rekonstrukciója is. Az elmúlt években ugyanis az ország szőlőterülete 16 ezer hektárral, gyümölcsös területe pedig 6000 hektárral csökkent. S a pótlás nem megfelelő ütemű. Az egészségesebb táplálkozás érdekében indokolt, hogy csak gyümölcsöst legalább 35 ezer hektárt telepítsünk 1980- ig, s nagyjából hasonló feladatokat támaszt a szőlők felújítása is. A kertészeti napok alkalmából az idén első ízben osztották ki a magyar nagyüzemi kertészet megalapítójának tiszteletére alapított Mohácsi Mátyás emlékérmet. Az elismerést Pekó József, a MÉM kertészeti főosztályvezetője, továbbá Konrád Zoltán, a Nagykőrösi Konzervgyár termeltetési osztályvezetője és Báldy László, a Fővárosi Kertészeti Vállalat főosztályvezetője kapta meg. A bányászok kongresszusi versenysikerei A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége keddi ülésén részletesen megtárgyalta a bányászok kongresszusi és felszabadulási versenyének irányításában, szervezésében eddig szerzett tapasztalatokat és értékelte a felajánlások időarányos teljesítésének eredményeit. Megállapították, hogy a versenyvállalások összhangban állnak a gazdaságpolitikai célokkal, jelentősen segítik az idei és a IV. ötéves tervi feladatok teljesítését és mindamellett a korábbinál jóval nagyobb arányban jutnak kifejezésre a munka- és élet- körülmények javítását, a műveltség gyarapítását célzó törekvések. Az együttműködés mérföldkövei VÁNDORKIÁLLÍTÁS A NYUGATI PÁLYAUDVARON A magyar—szovjet műszakitudományos együttműködés negyedszázados évfordulója alkalmából vándorkiállítást szervezett a MÁV vezérigazgatóság. A Nyugati pályaudvar külső 6-os vágányán álló két vasúti kocsiban rendezett kiállítást kedden ünnepélyesen nyitotta meg Vrbán Lajos, a MÁV vezérigazgatója. A jubileumi kiállítás több mint 30 tablón a magyar és szovjet vasúti együttműködés legjelentősebb eredményeit, eseményeit ismerteti, bemutatja azt a műszaki, technikai segítséget, amellyel a szovjet vasút hozzájárult a magyar vasút újjászületéséhez, korszerűsítéséhez. A szeptember 10- ig naponta 8—18 óra között megtekinthető kiállításon a „mozikocsiban” filmet is vetítenek a magyar vasút talpra- állításáról és fejlesztéséről. Bemutatkozik a vízügyi technika Szentendrén 53 hazai vállalat részvételével országos vízügyi kiállítás nyílt, amelyre külföldi cégek is elhozták vízügyi és árvédelmi berendezéseiket. Tévedés M ondhatnám, nyelvbot- las volt a szakszervezeti bizottság titkárától, amikor azt monata: ... és emeljük a doigozoK bérét is, hogy így ösztönözzük őket a váualati célok elérésére. Mondhatnám, de nem teszem. Mert nem nyelvbotlás ez, hanem tévedés, mégpedig a vaskosak közül való, s ami elgondolkoztató, sűrűn hallom. Gazdasági és politikai tisztségviselőktől egyaránt, hol béremelésnél, hol a szociális juttatások, létesítmények bővítése esetén, Ez utóbbi indokolása így hangzik: a vállalati eredmények lehetővé teszik, hogy a dolgozóknak építsünk... Vájt fül kellene a mondattöredékekben megbúvó hamis felhangok érzékeléséhez? A legutóbbi három esztendőben harminc százalékkal növekedett a váci ipari üzemekben dolgozó munkások bére. Az 1973. márciusában végrehajtott központi bérintézkedésnek tetemes része volt ebben, de a vállalati erőfeszítéseknek szintén. Vajon azért emelték a bért, hogy ösztönözzék az embereket, vagy azért emel hették a bért, mert az emberek, a munkájukkal, megteremtették ennek alapjait? Még világosabban fölmutatva az értelmezésben levő különbséget: eszköz vagy cél a jövedelmek növekedése? Eszköz, hiszen jobb munkára sarkall — a legtöbb helyen így szól a felelet. Ez azonban az igazságnak csalt egyik fele. A másikkal összekötve teljes. Ügy, ahogyan például a Gyümölcs- és Főzelékkon- zerv Gyár dunakeszi törzsgyárában végrehajtották az átlagosan hatszázalékos idei béremelést. A magyarázó, megértető szavak nem azt emelték ki, hogy a vállalat vezetése ösztönözni akar, hanem a közösen elért gazdasági eredményt méltatták, ami forrást nyitott a béremeléshez. Ebből persze, logikusan következik, hogy a még hatékonyabb munka további lehetőségeket teremt a bérek, s általában a bér jellegű jövedelmek növeléséhez. B akafántoskodás ezen fönnakadni? De hiszen közgondolkozásunk nagyon is lényeges eleméről van szó. Arról a széles körben létező torz felfogásról, hogy jobban kell fizetni az embereket, s akkor rendben lesz minden. A béremelés persze, ösztönző, de — s ez nagyon fontos — nem előleg! Azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs miből előlegezni, adni csak abból lehet, amit megtermeltek. Kár tehát kegyként, ajándékként feltüntetni azt — holmi vezetői jóakarat megnyilvánulásaként —, ami természetes kísérője a mindennapi munkának, s ami a párt életszínronal- nolitikájának elszakíthatatlan része. Hiszen az egész gazdasági életnek, s benne valamennyi vailaiat teve- kenységenea nem az elvonatkoztatott, rejtélyes, a tömegek szamára érthetetlen gazdasági növekedés a célja, hanem a népjólét emelése, az életszínvonal folyamatos javítása. Ezért hallgatom értetlenül, amikor azt mondják: nagy ajándékot kapott a község népe, mert ezt meg amazt fölavatták. Amikor arról igyekeznek meggyőzni, hogy a szakszervezet kiharcolt valamit, holott az a valami a dolgozók járandósága ... Átvágva a gondolati út másik oldalára: ezért nem tartom követendőnek azok példáját, akik görbe derékkal, ötször hálát és köszönömöt rebegve veszik át a béremelésről szóló papírt, a jutalmat takaró borítékot, Megdolgoztak érte, megérdemel,- ték? Ha igen, akkor minek a hálálkodás? A hogy az állam nem ajándékot oszt, amikor dönt a beruházási lehetőségekről, az életszínvonal növelésének intézkedéseiről, úgy a vállalatok sem hangulatuk, kényük- kedvük szerint adnak ezt vagy amazt. Ha igen, altkor az nagy baj, de most hagyjuk, maradjunk az általános jellemzőnél. Például annál, hogy az Ipari Szerelvény- és Gépgyár dolgozói kommunista műszakokkal kívánják elősegíteni a vállalati üdülő létrehozását. Amikor elkészül, ajándékba kapják? Ügy kell elfogadniuk, mint akiknek valami gazdag nagybácsi adott fedelet? Társadalmi viszonyaink félreértése, á társadalmi munkamegosztás félremagyarázása az a csoportösí- tás, mely szerint az emberek egy része ad, a másik meg kap. Mindenkinek adnia is, kapnia is kell; joga, járandósága és kötelessége ez. A félreértések, a félremagyarázások vezetnek oda, hogy időről időre akadnak, akik túlértékelik személyes szerepüket, jelentőségüket, akik úgy hiszik, nélkülük semmire nem jutottak volna a többiek. Fontosak a vállalati célok, még inkább azok a népgazdaságiak, ám éppen az ember miatt, az emberért való létezésük adja értelmüket. Minden döntés, minden intézkedés végső hatása ez, s csakis ez lehet. Az ember — a szocializmusban! — nem eszköz, hanem az egyetlen, s ezért mindenen uralkodó tényező. Amit a sokat emlegetett nagy politika hosszú évek óta folyamatosan bizonyít, igazol. S amit most már az ugyancsak sűrűn hangoztatott kis politikában, azaz helyben is tisztelni, érvényesíteni kellene. S nem szavakban, hanem a cselekedetekben. S persze, a szavakban is. Azért, hogy szó és tett egybevágjon. Igaz legyen azonosságuk. Mészáros Ottó
