Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-01 / 204. szám

kJfítitm 1974. SZEPTEMBER 1., VASÁRNAP Egy üzem — egy iskola Közös erőfeszítésekkel Az új tanévben a 'váci Ki­lián György Szakmunkáskép­ző Intézet tanulóit szinte irigylésre méltó környezet várja. Elsősorban a frissen festett tantermekre, a minden igényt kielégítő tanműhelyek­re gondolunk, de az iskolát körülvevő, gondozott, termé­szetes környezet is megkapó látványt nyújt az először oda látogatónak, így a leendő első­éves diákoknak is. Szintai Márton, az intézet igazgatója irodájába hívja Szekeres Sándor igazgatóhe­lyettest és Cserniczki Károlyt, az intézet pártalapszervezeté- nek titkárát. Beszélgetési té- riiánk az Egy üzem — egy is­kola mozgalom intézeti ered­ményei, helyzete. Sajátos helyzet — Intézetünk sajátos he­lyet foglal el a mozgalomban — mondta az igazgató. — Amíg az általános iskolák több javítási, szerelési és egyéb karbantartási munká­kat igényelnek a patronáló vállalatoktól — ezek jelentős részét mi magunk elvégezzük. Tanulóink a közelmúltban például szinte új könyvtárhe­lyiséget alakítottak ki az alag­sorban. A termet újrafestet­ték, bekötötték a központi fű­tést és felújították a villany- vezetékeket. Az igazgató elmondta, hogy a tanulók az intézeten kívül j is dolgoznak társadalmi mun­kában. A közelmúltban szak­munkástanulók szerelték ösz- sze a váci Duna-parton levő díszkorlátot. Társadalmi mun­kájuk értéke elérte a 33 ezer forintot. Nyolcvan intézeti ta­nuló pedig a középiskolai leány-diákotthon építésénél segített. Ott főleg anyagot mozgattak, lapátoltak, ástak, betont kevertek. Ezek a fiata­lok átlagban 6 forint 30 fil­lér teljesítményt értek el ' óránként, míg a Duna-parton dolgozó’ lakatos-; festő-, öntő- és hegesztő szakmunkástanu­lók 25 forintot. — Ezért — folytatta Cser­niczki Károly — az iskola ve­zetősége annak örül jobban, ha szakipari munkákat igé­nyelnek tőlük. Ez természetes dolog, hi­szen ha szakipari munkákat végeznek a gyerekek, akkor közben tanulnak is. 'Ebben az esetben társadalmi munkájuk értéke is lényegesen nagyobb lesz. Kérés — a vállalat részéről Időközben megérkezett Ka­pos Mihály, a Pest megyei Ta­nácsi Építőipari Vállalat igaz­gatója és Német János, a vál­lalat pártalapszervezetének titkára. Ez a váci vállalat pat­ronálja a szakmunkásképző intézetet. Az együttműködési szerződést 1972 decemberé­ben írták alá. Azóta új szer­ződést nem kötöttek, de im­már a több mint másfél éves megállapodásuk folyamatos feladatokat tartalmaz. — Városunkban néha igen szűk az építőipari kapacitás — így az iskola igazgatója. — Előtörd ul az, hogy hiába van pénz, nincs kivitelező. Mi szerencsés helyzetben va­gyunk, a bennünket patronáló építőipari vállalat időben be­fejezte a karbantartási mun­kákat az intézetben és a kol­légiumban egyaránt. Cserniczki Károly és Szeke­res Sándor ezután elmondták, hogy néhány héttel ezelőtt a vállalat kifestett ingyen ki­lenc tantermet. 1973-ban tár­sadalmi munkában megjaví­tották a darupályát a tanmű­helyben, és különböző stati­kai méréseket, vizsgálatokat folytattak. Az iskola párttitkára kifej­tette, a vállalat — ahol jelen­leg 46 tanuló vesz részt a gya­korlati oktatáson — megfelelő tárgyi feltételeket biztosít a végzős növendékek vizsgázta­tásához és a vizsgák sikeres lebonyolításába bekapcsolódik egy-egy vállalati szakember is. A vállalat vezetősége lehe­tővé tette, hogy ettől az év­től kezdve a kőműves szak­munkástanulókat csoportosan oktassák. Ezt nagy eredmény­nek könyvelik el az intézet vezetői. A Pest megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat lehetőségei­hez mérten — melyek eléggé korlátozottak — mindent el­követ annak érdekében, hogy az iskola igényeit kielégítse. Augusztus folyamán értékel­ték az együttműködési szer­ződés végrehajtását. Megálla- Dították, hogy a szerződésben foglalt feladatokat mind a két fél messzemenően teljesítette. A másik oldal — A vállalat és az iskola vezetősége, szakemberei' között jó viszony alakult ki — foly­tatta a beszélgetést Kapos Mi­hály. — Az .Egy üzent — -egy iskola •• mozgalom' rendszeressé■ és szervezettebbé tette kapcso­latainkat. Igyekszünk például olyan kéréseknek is gyakran eleget tenni, melyek menet­közben adódnak. Az építőipari vállalat párt­titkára elmondta, hogy az in­tézet — jelentkezés esetén — felveszi a vállalati dolgozók gyermekeit. Ez nagy előnyt je­lent, hiszen egyes szakmákban túljelentkezés van. E tény is serkenti a dolgozókat, a válla­latot, hogy jobb eredményeket érjepek el a mozgalomban. A vállalat két vezetője ez­után kifejtette: szükség van arra, hogy az együttműködési tovább fejlesszék. Remélik, hogy a jövőben több oldalú kapcsolat jön létre a két KISZ-szervezet között. — Bizonyos mértékben mi is pedagógusok szeretnénk len­ni — folytatta a vállalat igaz­gatója. — Az évek folyamán általában a végzős szakmun­kástanulóink fele nem maradt meg a vállalatnál. Amennyi­ben a két KISZ-szervezet kö­zött jobb együttműködés jön létre — közelebbről is mégis-5 merhetjük tanulóinkat, gond­jaikat is. Hamarabb szerzünk tudomást például arról, ha va­lamelyik tanulóval probléma van és biztos vagyok abban, hogy ilyen esetben az illető ne­velésében — közösen — jobb eredményeket érünk el. A jövőben egy jól képzett, a munkához megfelelő hozzáál- lású törzsbizottságot szeret­nénk kialakítani a fiataiokból. Már említettem, hogy jó sze­mélyes kapcsolatok alakultak ki a vállalat és az intézet ve­zetői, egyes szakemberei között, de véleményem szerint most már tovább kell lépnünk. Szükség van arra, hogy a társadalmi szervezetek között is széles körű együttműködés jöjjön létre. — Éppen most vizsgáljuk felül az együttműködési szer­ződésünket — vette át a szót a vállalat párttitkára. — A kö zeljövőben módosítjuk, bővít­jük — elsősorban politikai tar­talommal — együttműködé­sünket. Véleményem szerint eddig megfelelő eredményeket értünk el a mozgalomban, az új tanévben a másik oldalt — a társadalmi, politikai együtt­működést szeretnénk erősíte ni. A többi gyárral Szintai Márton ezután hang súlyozta, hogy egyetért a vál­lalati vezetők javaslataival. A mozgalom továbbfejlesz­tésének — a vállalat és az intézet között — ez az egyet­len módja. Az intézet igazga­tója elmondta még, hogy az iskola a többi váci vállalattal is jó kapcsolatokat alakított ki. Csakis így tudják emelni a gyakorlati oktatás színvonalát. közös erőfeszítésekkel, hiszen sok gyárban, üzemben vannak tanulóik. A Híradástechnikai Anyagok Gyárában például intézeti ta­nulók rendszeresen járnak író- olvasó , találkozókra és egyéb rendezvényekre, a. DCM több alkalommal gépjárműt bocsá­tott rendelkezésükre — isko­lai kirándulások lebonyolítá­sára. A kapcsolatok erősítéséből mind az üzemeknek, mind az iskolának még több haszna származna. Az intézetnek pél dául új kézi- és röplabdapá lyára lenne szüksége, és ön álló tornateremre. Az üzemek nek több szakmunkásra. Kö zös erőfeszítésekkel e legutőb bi témában is jobb eredmá nyékét érnének el. \ Koxin László Alkohol. Nem Istenverése, nem elháríthatatlan sorscsapás alkoholizmus, rabságából, ha nehezen-keservesen, néha fogcsikorgatva, kálváriát járva is. de emberi akarattal ki le­het lábalni: ezzel a megnyug­tató tanulsággal zárult péntek este a televízió többrészes filmsorozata, az Alkohol. Négy estén át nagyszerű fil­met láttunk. A televízió pro­dukcióit — mint a szellem ter­mékeit általában — nem lehet mérlegre tenni, hogy pontosan megállapíthassuk értékeit. De ha nincs is egzakt mérőeszkö­zünk, feltétlenül megállapít­hatjuk, ez a sorozat minden­képpen a legjelentősebb tele­víziós vállalkozások közül va­ló. S nemcsak azért, mert a probléma, amellyel foglalko­zott, társadalmilag nagyon fontos: ettől a film még rossz is lehetne. Azért volt jó, mert a riporter kíméletlenül és ke­gyetlenül tárta fel, mutatta meg a valóságot, mert nem kendőzött, nem szépített sem­mit, mert nem megnyugtatni, hanem felrázni-felkavarni akart, cselekvésre, akcióra késztetni. Méghozzá nem di­rekt és didaktikus eszközök­kel: ebben a filmben minden a tények hatására épült. S bár­milyen borzasztó képeit is lát­tuk az alkoholista pokoljárás­nak. el kell ismernünk, mind­ez igaz, így van, ez az alkoho­lizmus. Mindenekelőtt a tényekkel operált tehát ez a hiteles és meggyőző dokumentum. A ki­tűnő szerkesztő-riporter, Regős István például szinte rideg tárgyszerűséggel mutatott be mindent és mindenkit, az ilyen esetekben szinte elkerülhetet­len érzelmi hatásoktól és kö­vetkeztetésektől szigorúan óvakodott. S ez a szándék he­lyes volt. Olyan megdöbbentő tényekkel, jelenségekkel ta­lálkoztunk, amelyek egyrészt önmagukért beszéltek, más­részt megrázó voltuknál fogva maguk követelték ki a nézők állásfoglalását. S akárcsak a riporteri munka, Radevszki Ti­vadar szigorú rendezése és Illés János minden olcsó meg­oldást kerülő felvételei szintén ezt a nagy célt szolgálták.' Idézzük most befejezésül a film drámai képeit? Az alko­holizmus poklát járó emberek szörnyű pillanatait? A kétség- beesés és a bűn tragédiáit? Talán fölösleges. A film min­den kockája még sokáig ele­venen él bennünk. De talán nem felesleges rá­mutatnunk egy fontos tanul­ságra. A sorozatot, az alkoho­lizmus elleni harcot folytatni kell. Ha most már nem is a televízióban, de a valóságban, az életben feltétlenül. Ö. L. TV-P1GYEI-Ő Ljjy város gondjai címmel a Százhalombattáról készült riportfilm második részét lát­hattuk csütörtökön a televízió­ban. Az első részben már meg­ismerkedtünk a város születé­sével és azzal a hatalmas fej­lődéssel, amit másfél évtized alatt megtett. A fiatal városban sok fiatal él. A kőolajfinomító és a hő­erőmű kedvező megélhetési le­hetőségeket teremt számukra. Munkájuk végeztével azonban szétröppennek. Ám hol szóra­kozzanak? Hogyan művelődje­nek? A film egy szórakozó­helyre |Visz el bennünket. Az asztaloknál ülők többsége fia­tal. „Általában hogyan szóra­koznak?” „Sör és könyv mel­lett” — hangzik az ironikus válasz. Később kiderül: jogos az irónia. A városban nem működik megfelelő könyvtár, a mozi elavult, új művelődési ház kellene. Az emberek szí­vesebben utaznak Budapestre, ha szórakozni akarnak. És a kaszát. A Kaputt — Mala- parte legkiemeiaedöbb alko­tása — a keleti fronton szer­zett élményekről számol be. A film helyesen nem a könyv részletes megjelení­tését tűzte ki fő céljául. He­lyette a mű két legellentéte- sebb, szimbolikus tartalom­mal felruházott alakját állít­ja elénk. Ottó Frank biro­dalmi miniszter, Lengyelor­szág generalgouverneurja, a hitleri fasizmus árnyékképe, büszkén és ön tel ten hirdeti: Lengyelország német királya vagyok. Ö a fasizmus jelké­pe. Az író Malaparte a má­sik főszereplő, a tiltakozást, a legvőzöttekkel való együtt­érzést testesíti meg. Malaparte talán ebben a könyvében mondja ki a leg­élesebb kritikát a fasizmus­ról és a Mussolini bukása utá­ni időszakról. A film is ezzel a gondolattal végződik: a fa­sizmus találó jelképei, a le­gyek mindent elárasztanak. Az író egy szörnyű társada­kereskedelmi ellátásban sem jobb a helyzet. A százhalom­battai üzletek ugyan elég élel­met adnak a városnak, de ru­hát és más használati cikke­ket a fővárosban vagy Érden vásárolnak szívesebben az em­berek. A város gondjai ismertek a dolgozók és a vezetők előtt is. j Az egyre égetőbbé váló prob­lémák megoldását mindany- nyian sürgetik. A riportfilrh legfőbb érde­me. hogy a segítőkész kritika eszközeivel felhívta a figyel­met Százhalombatta gondjaira és megkísérelt választ adni a problémákra. Mindezzel talán hozzájárult valamennyire ah- •hoz, hogy a lakosok otthonuk­ként és ne hatalmas munkás- szállásként emlegessék Száz­halombattát. Kapuit. Curzio Malaparte Kaputt című filmjéből készült filmet pénteken mutatta be a televízió. Malaparte a husza­dik század szépirodalmának egyik legellentmondásosabb alakja. A fasiszta párt tagja­ként 1922-ben ott van Rómá­ban a hatalomátvételnél, de amikor, mint a Corriere della Sera tudósítója 1931-ben Franciaországba, majd Ang­liába utazik, a haladó művé­szet és a demokratikus po­litikai légkör hatására a fa­siszta rendszer eltökélt bíráló­jává válik. Hazatérése után letartóztatják és öt évre száműzik. Visszatérése után elhatárolja magát a politikai élettől, de a második világ­háború és Olaszország had- balépése ismét állásfogla­lásra- készteti. Bejárja a há­ború szinte összes frontsza­lom meggyőződéses bíráló­jává vált. Könyvét ugyan­ezzel a gondolattal zárja. A Kaputt jó film, s a siker­hez nagyban hozzájárult Esz­tergályos Károlynak a mű alapgondolatát eltaláló ren­dezése, Latinovits Zoltán és Mensáros László kitűnő szí­nészi alakítása. V. F. A VDK kultúrájának hete a rádióban Hétfőn kezdődik a magyar rádióban a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság nemzeti ünnepe tiszteletére hagyomá­nyosan megrendezett kulturá­lis hét. Első alkalommal hét­főn a Kossuth adón A béke győzelme címmel Kékesdi Gyula útijegyzete hangzik el. Kedden ugyancsak a Kossuth adón a délelőtti órákban Vér és virág címmel To Hint ver­sei szólalnak meg. Két részben sugározzák az ifjúsági rádió műsorát, amelyben Hárs György beszél vietnajni élmé­nyeiről. A komolyzene híveinek rit­ka csemegével kedveskedik a rádió szerdán, a Petőfi adón közvetíti Nguyen Dinit Tan: A madarak röpte című vonósné­gyesét. Pénteken a délelőtti órákban László Endre rende­zésében közvetítik a Dal a fo­lyó fölött című lírai játékot. Pénteken a késő esti órákban a vietnami szimfonikus zene­kar, Nguyen Dinh Tan Élő fáklya című szimfóniáját tol­mácsolja a szerző vezényleté­vel. Többet, jobbat adni — munkában és magánéletben Farmosi hétköznapok Egyedül álló vállalkozás Megnyílt a zebegényi képköksiiuzö Esztendővel ezelőtt született a gondolat a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum baráti körének egyik ülésén: mi len­ne, ha képek, szobrok köl­csönzésével is segítenék a képzőművészeti ízlés tovább­fejlesztését? Dániel Kornél- j nak, a Szőnyi István Emlék- j múzeum igazgatójának gon­dolata azóta sokak körében j helyeslésre talált. Nemcsak a megye vezetői ismerték el, hogy a művészeti ízlés fej­lesztésének ez a formája szo­rosan vett közművelődési fel­adat, hanem a művészek kö­zül is többen — elsősorban a váci Duna-műhely tagjai —, vállalták, hogy meghatározott időre kölcsönadják néhány alkotásukat, hogy azokat a Szőnyi István Emlékmúzeum baráti köre kikölcsönözhesse. Tíz művész — köztük Hincz Gyula, Dániel Kornél, Mi- zser Pál, Padi Mihály és Cs. Nagy András — huszonhat al­kotását mutatták be szomba­ton délelőtt a zebegényi párt­házban rendezett tárlatmeg­nyitón, Megjelent ezen Ba­logh László, a Pest megyei pártbizottság osztályvezetője, Barát Endre, a váci járási pártbizottság első titkára, Vö­rös Géza, a Pest megyei Ta­nács művelődési osztályának főtanácsosa, dr. Risanek Klá­ra, a váci járási hivatal el­nökhelyettese és Himmer Lő­rinc, Szob nagyközség taná­csának, s a baráti körnek az elnöke is. E sajátos tárlatmegnyitó résztvevői elhatározták, hogy a kiállított művek kölcsönzé­sét szeptember első szombat­jának délutánján kezdik meg — egyelőre tanácsi és üzemi művelődési házak, ifjúsági klubok, iskolák és más intéz­mények részére, majd a ké­sőbbiek során magánosoknak is. A kölcsönzés díja képen­ként havonta tíz forint. Farmoson az Üj Elet Tsz megyénk közös gazdaságai kö­zül elsőként csatlakozott a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez. Egyben fel­hívással fordultak a Pest me­gyei szövetkezetekhez, hogy eredményeik növelésével, vál­lalásaikkal segítsék elő a kongresszus méltó előkészíté­sét, a harmincéves jubileum megünneplését. Megduplázni a sikert Az eredményesen működő szövetkezetek sorába tartozik a 3000 hektáron gazdálkodó farmosi, bizonyítja ezt a ta­valy elnyert kiváló szövetkezet cím is. A szocialista munka­versenynek azonban nem volt hagyománya Farmoson. A hét szocialista brigád ké­pekkel, rajzokkal gazdagon il­lusztrált naplóiban az első bejegyzések dátuma 1974. ja­nuár—február. — A szövetkezet vezetői és tagjai érezték, ha az idén is meg akarjuk szerezni a ki­váló címet, még többet kell produkálni. Nemcsak a szám­szerű eredményekben — mondja a naplóban lapozgat­va Bíró Károly, a kertészeti, növényvédelmi és öntözési ágazatvezető, áld egyben az itt dolgozó, József Attila szocia­lista címért küzdő brigád ve­f gád tagjainak egyelőre kétsze­resen igyekezniük kell, hogy azért ne maradjanak le. Az sem mindegy, milyen a takar­mány, akinek a siló tetejéből jut, bizony rosszabbul jár. — No azért a rosszon is megosztozunk legtöbbször — teszik hozzá, s a három bri­gád egy-egy tagja — Mocsé- nyi Béla, Juhász Béla és Pa­lotai János — példákat is em­lít. Csáki István főállattenyész- tő is beleszól a diskurzusba: — A tehenészeti telep bri­gádjai vállalták, hogy az évi 3200 literről 3600 literre eme­lik az egy tehénre jutó átlagos tej hozamot. Ehhez persze jócskán hozzájárul az itt dol­gozók nagyobb figyelme, szak­értelme, a jobb fejőgép. A takarmány minőségének javí­tásában az idén ismét előrelép­tünk, hiszen ez a másik fon­tos feltétele a hozamok növe­lésének. A silózott, fonnyasz- tott lucerna-szenázs már ma­ga is korszerű takarmány. A fehérjetartalom megőrzése ér­dekében az idén azonban han­gyasavval is kezeljük ezt, a Debreceni Agrártudományi Egyetem által kidolgozott új tartósítási technológia sze­rint, Reméljük, hogy tejterme­lésünknek a magyar tarka ál­lományon belüli országos első helyét ezzel sikerül megőriz­ni. — Most mindenesetre már 4000 liter körül van az átlag — mondja Baráth Sándor. A délutáni műszaknak el kell foglalnia munkahelyét. Kezetszorítunk, az istállóig kí­sérem őket. Rend és tisztaság kérdés: miről szoktak beszél­getni a brigádgyűléseken? De ez a kisegítő kérdés alighanem felesleges volt.) Egymás sza­vába vágnak, alig tudok jegy­zetelni; — Azon igyekszik mindenki, hogy az ő csapata legyen az első. — Akárki jön ide, ne kell­jen szégyenkeznünk. — Szeretnénk, ha a mi téeszünk kiemelkedő lenne, a mienkről is akarunk hallani a rádióban, a tv-ben meg az új­ságokban. — Amit vállaltunk, mi vál­laltuk, annak úgy is kell lenni! Valahogy így sorakoznak az érveli. — A brigádgyűlésen miről beszéltünk? — veszi át a szót Bátor Ferenc. Mind a há­rom brigád összejön ilyenkor, s megbeszéljük azt is, hol a hiba a munkában. Kicseréljük a tapasztalatokat. Ki hogyan csinálja, hogy az állatoknál kevesebb legyen a betegség, az elhullás. Jobban oda kell figyelni, hogy a túl hosszú fe­jőstől ne kapjon tőgygyulla­dást az állat, de a tejet azért az utolsó cseppig ki tudjuk fejni. Korszerű Alfa-Laval fejőgépeket kaptunk, ezekkel feleannyi idő/alatt tudjuk el­végezni a munkát. De a három brigádból csak kettőnek ju­tott ezekből, a harmadik bri­zetője is. — Cegléden, Tápió- györgyén és a területi szövet­ségben gyűjtöttünk tapasztala­tokat a szocialista munkaver­seny szervezésének módszerei­ről. Volt aki azt mondta, elő­ször csak két-három brigádot kellene szervezni, aztán majd meglátjuk. Végül a tehenészeti telepen Bátor Ferenc, Kenyó Károly és Nyitrai István ve­zetésével megalakult az Ápri­lis 4., a Május 1. és a Nőnem­ben 7. brigád, a gépműhelyben Bódi Sándor és Vankó Géza vezetésével a Petőfi Sándor és a Rákóczi Ferenc’ brigád, a piktortéglakéiszítő üzemben Bagi Béláné vezetésével a Zrínyi Miklós, a növényvédő- söknél pedig a mi József Atti­la brigádunk. Először is vala­mennyien vállaltuk, hogy a kongresszusi munkaverseny idején elnyerjük a szocialista brigád címet. Sokoldalú felajánlások A „hárombrigádos” tehené­szeti telep öltözőjében a desz­kaasztal körül heten ülünk. Izmos vállak fölé magasodó csontos arcok. Összekulcsolt inas kezek pihennek a desz­kán. A szótlanság perceit a mindent egyszerre kimondani akarás váltja fel. — Mi az, amiért érdemes vállalni a többet? (Kisegítő

Next

/
Oldalképek
Tartalom