Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-01 / 204. szám

f 1974. SZEPTEMBER 1., VASÁRNAP yfMaw 5 JÓ SZERENCSÉT! f) ppen egy hete Százhalombattán, mikor három ,és fél s' hónapig tartó, minden részletre kiterjedő előkészület \ __J után a hatalmas bikák megfeszítették erejüket, kö­sz önt rám ekként egy olajos A fáradhatatlan csörlők csikorogva láttak munkához s a csaknem kilencven méterre nőtt, négyszáz tonnás súlyú desztilláló torony lassan, egyen­letesen emelkedni kezdett. Három es fél óra múlva már az utolsó rögzítő alapcsavar is a helyén volt. Jövő év végén star­tol a Dunai Kőolajipari Vállalót áj búfzeksége, o 12 ezer ton­na kapacitású orto-xilol üzem. Terméke — pvc-lágyító alap­anyag — nélkülözhetetlen komponense lesz az egész népgaz­daság arculatát formáló oIsfin-programnak. A hazánkban ed­dig egyedülálló, sikeres emelést követő meghitt ünnepségen, mikor a poharak összekoccantak, oroszul és magyarul újra felhangzott: jó szerencsét! Micsoda erőt, hitet ad emberemlékezet óta millióknak ez a kendőzetlenül tárulkozó, férfiason derűs s ugyanakkor .a vissza nem térés lehetőségére is fittyet hányó köszöntés! Mi­csoda gyémántüemény, felolvaszthatatlan ötvözete elszántság­nak, vakmérőségnek, elkötelezettségnek, reménységnek, egy szóval életnek ez a próbát soha ki nem álltak fülének talán frivol szó — szerencse! S mennyire megszabadítja jelzője — a jó — esetlegességétől, kiismerhetetlenségétöl, véletlenszerű- sigétöl, forgandóságától! Még akkor is, ha a föld kincseinek feltárói s feldolgozói sihtáról sihtára, napról napra, újra és újra bírókra kelnek az egyre jobban kiismert s megszelídített ‘veszéllyel. Egyik legszebb hagyományunk: immár huszonnegyedik esztendeje, mindig szeptember első vasárnapján köszöntjük a bányászokat. A mai napon százharmincezer szén-, olaj-, gáz-, bauxit-, érc- és ásványbányászt. Jó szerencsét! K. P. Őszi erőpróba előtt a vasút Elszállítanak 130 millió tonna árut A MÁV áruforgalmi teljesít­ménye messze meghaladja a korábban tervezettet. Az idén — a már módosított, meg­emelt terv alapján — megkö­zelítően 130 millió torma árut szállít el a vasút; ilyen telje- shményt csak 1980—1985-re vártak. A népgazdaság megnö­vekedett igényei nyomán ma már szinte egész évben csúcs- forgalom van a vasútnál. Ezt igazolja a májusi eredmény is, amely meghaladta a tavaly októberi szállítási rekordot, s ősszel tovább tetőződnek a fel­adatok. A vasút az idén minden hó­napban több árut fuvarozott a tavalyinál. Nyolc hónap alatt 84.5 millió tonna árut szállí­tott el, 5,1 millióval többet a múlt évinél, ami rekord volt. Ebben az időszakban 30 000- rel több tehervonat közleke­dett. Minden három vagon kö­zül csak egy szállított belföl­di, kettő pedig export-import, vagy tranzitárut. Kitüntetés Az Elnöki Tanács Kürti Ist- vánnét, a Pénzügyminisztérium főelőadóját több évtizedes eredményes szakmai és társa­dalmi munkássága elismeré­séül, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Érdem­rend arany fokozatával tüntet­te ti. A kitüntetést dr. Villá­nyi Miklós pénzügyminiszter- helyettes adta át.. Négyes névadó Érden Négyes névadó ünnepséget rendezett tegnap délután a PEVDI érdi gyáregységének három szocialista brigádja, a Béke, az Egyetértés, és a No­vember 7 brigád a helyi mű­velődési házban. Az ünnep­ségen a négy kisgyerek, Rei- ninger Róbert, Kész Csilla, Kovács Norbert és Rácz Anita — mindegyikük édes­anyja a PEVDI érdi gyá­rának dolgozója — a névadás után ajándékokat kapott. Az üzem szakszervezeti bizottsá­ga takarékbetétkönyvvel, a három brigád tagjai pedig ét­készlettel ajándékozták meg a gyerekeket. A bensőséges ün­nepségen 20 érdi úttörő műkö­dött közre. fogad mindenütt. Az istállók homlokzatán pirosbetűs szö­veg. „Április 4. brigád’’... Va­lamennyien büszkék arra, hogy versenyben dolgoznak, ezt jel­zik a feliratok. Nem mindegy, hogy kj hol dolgozik, mert itt lesznek elsők és utolsók is. Csak vesztesek nem! A főállattenyésztő látja, hogy tetszik ez a rend. Nem késik a magyarázattal. — Azelőtt nekünk kellett gondoskodnunk az istálló me- szeitetéséről. az állatgondozók ezt külön pénzért sem vállal­ták. Amióta brigád van, fel­osztják a terepet maguk kö­zött, s minden héten friss mésztői fehérlenek a falak. A vasszerkezeteket is néhány napja mázolhatták míniummal. ..Olyan legyen mint a lakó­hely” — mondják. Életük fe­lét ezek között a falak között töltik. Eddig ez seip volt fon­tos. most már az lett. Terven felül 10 százalék A József Attila növényvé­delmi brigád elhatározta, hogy a kemízáiást olyah minőség­ben végzik el — 160 hektár paradicsom, 35 hektár zöld­paprika. 57 hektár nagyüzemi szőlő, 48 hektár zöldborsó és 50 hektárnyi dinnye termőte­rületen —. hogy a kártevők semmiféle pusztítást nem fog­nak okozni Ezzel a tervben szereplő termésmennyiség 10 százalékos további növelését kívánják elérni. Az eredmény: a kertészet terven felül 12 millió forinttal járult hozzá a termelési énék növeléséhez. A paradicsomföldeken például hektáronkénti 400 mázsás ter­mést értek el. Vállalták a há­zikertek növényvédelmének szervezését és a szaktanács- adást. Száz óra társadalmi munkával a község fáiról ki- pusztították az amerikai szö­vőlepke hernyóit. Terveik közt szerepel, hogy az idős, nyugdí­jas, járadékos tagok kertjei­ben társadalmi munkával el­végzik a permetezést, a nö­vényvédelmi teendőket. Most a vegyszerraktár kör­nyékén végeznek tereprende­zést. — A növényvédősök gyak­ran távoltartották magukat a rendezvényektől, most csak egyet kell szólni, a szervezés­ben is segítenek. Havonta, két­hetenként összejövünk kóla, kávé mellett — mondja a bri­gádvezető. Ebben a szakmá­ban rohamos a fejlődés, új szerek, új módszerek jelennek meg napról napra. Figyelem­mel kísérjük a szakirodalmat, többen egyénileg is megren­delik a szaklapokat. A kirán­dulásokról, a munka meneté­ről szóló beszámolók mellett a brigádnapló egy-egy oldalán pérmetezőszerek címkéi, kár­tevő rovarok színes fényképei vannak beragasztva. Nem tu­dom ide va!ók-e, de ez a szak­mánk — mutat az ábrákra Bíró Károly. A brigádtagok fele részt vesz az olvasómozgalomban. Ha ol­vasnak egy-egy - jó könyvet, elmondják egymásnak a tar­talmát, s gyakran a könyv csak jóval később kerül visz- sza a könyvtárba. A többiek is kedvet kaptak az olvasás­„Szerénytelen célom: Kistnrcsóból - mintaüzem” ■■■ , > V t> < í. MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK . - *;;v -3 Illetten, | L“ mint egészen kis csecsemő, ha szabad Podvinecz marsallt idéznem a Láthatatlan légió­ból — mondja a főmérnök, s ujjaival malmozik az asztal fe­lett. — Szereti P. Hoicardot? — Szeretem a vidám köny­veket és a komolyzenét. To­vábbá a szakmámat, a jó vic­ceket, a családomat, évente egyszer a pecázást a Balaton­ban, a bridzset és a klasszikus lemezeket. A sorrend tetszés szerint felcserélhető. Irodájában sima, világos bú­torok, egy szekrényke tetején néhány szakkönyv, folyóirat, meg Halász Előd öt kilós né­met—magyar szótára, A-tól Z-ig. Az egyik falon különbö­ző színű tintával rajzolt grafi­kon függ. Hadd fordítsam komolyra a szót, legalább addig, míg be­mutatom riportalanyomat: Szír a Lászlónak hívják, s a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárának főmér­nöke. — Apám gimnáziumi tanár volt, s négy gyermeke közül egyet sem tanított, mert elvei voltak. Az ö gyerekeivel ne ki­vételezzenek ... Először ele­mista koromban kísértett meg a pályaválasztás szelleme, el­határoztam ugyanis, hogy ha megnövök — vendég leszek. Ezt aránylag hamar kihever­tem, s utána jódarabig locsoló­autóvezető akartam lenni. Gim- názista koromban az állator­vosi pálya vonzott, egészen hetedikes koromig, amikor — életemben először — falura küldtek, nyaralni. Itt ért az a drámai felfedezés, hogy falu­helyen még petróleumlámpa világít és telepes rádió recseg, ezért sürgősen letettem a 16- doktorságról, s elhatároztam, hogy textilmérnök leszek. Kékköpenyes fiatal nő jön be, kávét és aláírni valót hoz. Egyben tudatja, hogy a „Visz­kózából tízre jönnek az elv­társak.” Órámra nézek, fél ki­lenc; jó lesz sietni. 1 — Érettségi után 1 íeTaMű­egyetemre. Ezt még néhány­szor hallani fogja tőlem. A felvételi vizsga után azt mondta a bizottság elnöke, hogy volt jobb is ... Én akkor már olyannyira textiles akar­tam lenni, hogy jelentkeztem a Gyömrői úti Magyar Tex­tilbe. Kérdezték: akarok-e szőni? Akartam. Megmutat­hoz. A színház már megszo­kott dolog. Amiről a napló élménybe­számolói szóinak: a Hattyúk tava a szegedi szabadtéri já­tékokon, a Nászút egyedül elő­adása a művelődési házban, nótaest a Kisstadionban. Önzetlen segítség A Szabadság utcában a ne­gyedik ház balkéz felől Nagy- pál János otthona. A tizenhá- romgyermekes állattenyésztő egy szoba-konyhában lakott itt eddig feleségével és gyer­mekeivel. Ahogy a betonozott konyhá­ba lepünk, az üres ajtó- és ablakkereteken keresztbe-ka- sul járkáló szellő a friss va­kolat illatát csapkodja szét. A háziasszony, elnézést kér a rendetlenség miatt, dehát így van ez, az építkezés kel­lős közepén. Meg a házimun­ka is mindig nehezebb a sok gyerek mellett; már .útban van a tizennegyedik is. Igaz, most „csak” kilencen vannak itthon, a két fiú megnősült, két lány pedig Pesten dolgo­zik. Hétliteres lábosban fő az ebéd, naponta egy kenyér, 4— 5 liter tej, 1—2 kilő cukor fogy. A 2400 forintnyi csalá­di pótlékból már nem sok maradt, könyveket kellett ven­ni, meg irkákat. Kezdődik az iskola. Az ütött-kopott búto­rok mögött a sarokban mosó­gép és centrifuga álldogál. A pokróccal bebugyolált — hogy rá ne szálljon a por — tele­vízió és a rádió is áramra vár. Nagypál János két kereszt­be rakott terményes zsákon ták, hogy kell a gépet beindí­tani, takácscsomót kötni, stb., aztán dolgozni kezdtem. Azt terveztem, hogy egy év alatt megismerem az összes mű­helyt, aztán újra jelentkezem az egyetemre. Aránylag ha­mar belejöttem a szövésbe, s beosztottak háromműszakos szövőnek, Kurucz mester par­tijába. Normában dolgoztam, hat-nyolc gépet kezeltem. Mi­kor azt hittem, már mindent tudok, azt kérdezték: akarok-e szakmunkástanfolyamra men­ni? Akartam. El is végeztem, s visszamentem a gépeim mel­lé. Már idestova egy éve szőt­tem, amikor két nap alatt el­ment a kedvem tőle, s jött helyébe a halálfélelem. — Az történt, hogy egy na­pon, munkaközben valami el­zúgott a fülem mellett. Utána néztem, hát egy vetélő volt, ami kivágódott a gépből, s be­lefúródott egy szemközti gép lánchengerébe. Egy órával ké­sőbb egy másik vetélő a vál- lamnak súrlódva gellert ka­pott, vé«ittkarco1ta a nyaka­mat. Szóval, elfogott a ha­lálfélelem. Éppen nyár ele­je volt, s én ismét jel«*" Mer­tem a Műegyetemre. Megint nem sikerült. I _ c7fjn: I már nem men­tem, így az elő­fonódéba, majd irodára kerül­tem. Közben lázasan törtem a fejem: mi lesz, ha harmadjára sem sikerül? Valami olyan szakma után kellene nézni, amiből később kialakulhat valami. Jelentkeztem részlet­szerkesztői rajztanfolyamra. Szerettem rajzolni, ma is sze­retek, s titokban arra gondol­tam, majd'ha mégis egyete­mista leszek, még pénzt is ke­reshetek a rajzkészségemmel... A tanfolyam után összeszed­te a rajzait, s tanárával el­ment a Böszörményi útra, az akkor kezdődő metróépítkezés központjába. Az utcán szoron­gott, míg tanára odabenn ál­lást próbált szerezni neki. „Felvettek” — mondta a ta­nár, mikor kijött, „te leszel a rajztár vezetője”.-— Az micsoda? — Sosem tudtam meg. Két nap múlva értesítést kaptam: felvettek a Műegyetemre. — 1956. április 7-én védtem meg a diplomámat, s május elsején kihelyeztek a Lóden- posztógyárba; üzemmérnöknek a műszaki osztályra, a főme­chanikus mellé. Augusztusban behívták tartalékos tiszti tan­folyamra, ám a közbejött el­ül. Fején viharvert vasutas sapka. Napégette, vékony ar­cából kitekintő barna szemei hálával telnek meg, amikor a társakról beszél. A tsz összes szocialista brigádja részt vett egy régi istálló lebontásában. A szövetkezet az anyagot in­gyen adta. Ide szállították, s most már áll az új nagyszoba. Már csak a villanyt kell beve­zetni, a mennyezetet lefesteni, s kész az új lakás. Voltak, akik 2—3 napot, sőt még töb­bet dolgoztak itt ingyen. Egyedül sosem jutnánk többre — gondolkodik hango­san, tenyerébe hajtva fejét. Az asszony számára már magától értetődőbb ez a segítség. Sorol­ja, mi mindenre nem telik még. Ennyi gyerekre mosni, főzni, víz nélkül? Meg gyak­rabban kellene fürdetni is őket. Meg rendes bútor is kel­lene ... A tsz-irodán Terék Imréné személyzetistől tudom meg, a brigádtagok 12 leánykabkúzt, 20 fiúöltönyt, 11 fiúruhát, 8 pár cipőt és sok egyéb apró­ságot gyűjtöttek össze a nagy családnak, s hatvan—nyolc­van óra társadalmi munkát vállaltak az új szoba építésé­ben, a ház tatarozásában ... Községfejlesztésre a terme­lőszövetkezet egymillió forin­tot adott. Űj sportpálya épült a tsz-központ mellett, tervezik az óvoda bővítését és a műve­lődési ház felújítását. A köz­ség társadalmi életének is mind fontosabb tényezői a kö­zös gazdaság szocialista bri­gádjai. Kovács György Attila lenforradalom miatt csupán tizedesként szereltem le no­vember 1-én. Visszamentem a gyárba, ahol előbb áttettek a műszaki fejlesztési osztályra, majd kineveztek főmechani­kusnak. Ott dolgoztam 1959. április 15-ig. Akkor jöttem Kistarcsára. — Milyen munkakörbe? — Fömechanikusnak. — Kistarcsán ugyanaz szeb­ben hangzott, mint Pesten? — Az én fülemnek igen. Tudniillik: a Lódenposztógyár nagyobb volt, mint ez, ott 140 embert és sokkal több üzem­részt kellett irányítanom, mint itt. Fiatal voltam, s túl hirte­len lettem „főnök”, elegendő szakmai gyakorlat, élettapasz­talat nélkül. Nem bántam meg, hogy idejöttem. i iqro I november 1-én Szira I I László főmechani­kust kinevezték a kistarcsai gyár főmérnökének. A tizen­három év alatt, míg főmecha­nikus volt, ugyanis történt egy és más. Kétéves szakmérnök- képzőt végzett és 1987 júniu­sában textilgépész szakmér­nöki diplomát szerzett a Mű­egyetemen. A gimnáziumi né­met tanulmányait előbb csak magánúton, NDK-beli levele­ző partner segítségével, ké­sőbb kétéves nyelvtanfolya­mon frissítette fel. Mindezt „megfejelte” még egy eszten­dei komoly tanulással, mi­előtt — 1971-ben — állami nyelvvizsgát tett németből. — Ehhez persze, olyan csa­ládi „Hinterland” kellett, mint az enyém — mondja nyomaté­kosan, s egész idő alatt elő­ször lehetek holtbiztos abban, hogy most még gondolatban sem viccel. — Amíg a szak­mérnökire, meg a nyelvtanfo­lyamra jártam, vagyis össze­sen úgy fél évtizedig, csupán jelenlétemmel tiszteltem meg az otthonvalókat. A gyerek- nevelés!— két fiúnk és egy lá­nyunk van —, a bevásárlás, főzés, takarítás, minden a fele­ségemre maradt. Nem szoktam én ezt hangoztatni, nehogy el­bízza magát, de egyszer hadd szögezzem le: azt a szakmér­nöki diplomát, nyelvvizsgát ketten szereztük. Ha ő nincs, talán még mindig csak gyűr- kőznék az egyetemnek A dohányosok ilyenkor szoktak rágyújtani, hogy za­varukat, elfogódottságukat le­vezessék, ő azonban nem do­hányzik. Megtiltották az or­vosok, még érettségiző diák korában, amikor matúra előtt leverte a lábáról egy alatto­mos érgörcs. — Ügy vették észre, hogy kicsit cikk-cakkban közleked­tem hazafelé — meséli, mint valami kedves kópéságot, gye­rekkori csínyt. — A házmester a kapualjból nézte, hogy dü­löngélek. „Beszívtunk egy ki­csit, Szira úr?” — kérdezte cinkos hunyorítással, pedig olyan józan voltam, mint egy gyapjúkalap. Ha csak ránéz­tem az Ingaórára, nem maradt meg bennem az étel. Az első felvételim — szeretek magam­nak olykor ezzel hízelegni — talán ezért nem sikerült. He­tekig kórházban feküdtem, nem volt időm rendesen felké­szülni. | —Megenged iSLéSV — Hát megtilthatom? —- kérdez vissza, komikusán ősz- szezsugorodva a széken. — Említette a komoly ze­nét. Ki a kedvence? — Beethoven, minden meny» nyiségben. Ez is érdekesen kezdődött, ez a zenebolondéria. Tudja, egyetemista koromban olyan operajegyekre futotta a keresetemből, amelyekre rá­nyomtatták, hogy „Erről a helyről a színpad nem látha­tó”. ■ Szerencsére mindig akadtak renitens elkésök, s ha odanyomtam egy kettest a jegyszedő néninek, az első fel­vonást legalább jó helyről néz­hettem. Így láttam például — négy forintért — Mark Rej- zent, a világhírű szovjet basszust a Borisz Godunov címszerepében. A kényszerű auditivitás — mivel nem lát­tam, csak hallottam az operák nagy részét — idővel valósá­gos „vájt fülűvé” nevelt, s rá­szoktatott a lemezhallgatásra, Azóta a családomnak nincs gondja abból, mit vegyen ne­kem ajándékba. Húsvétra, szülinapra, karácsonyra, há­zassági évfordulóra veszik- hozzák nekem a hanglemeze­ket. Még a nagymosás is vi­dámabban megy Paganini he­gedűversenyére. — A bridzs hobbv. elmetor­na vagy unaloműzés? — Is-is. Öt éve játszom^ ugyanazzal a baráti körrel, amelyikkel együtt jártam egyetemre, és nyaralni-pecáz- ni a Balatonra, s ma már elju­tottam a tehetséges kezdő színvonalára. Tudja, a szak­mámban is jól jön, ha fejlesz­tem a koncentráló és kombi- natív készségemet. — Az ötéves tervvel egv- időben a gvárban befeíeződik a mintegy 100 millió forintos rekonstrukció. Mik a további tervei ? — Szerénytelen leszek: Kis- tarcsából n vállalat mintaüze­mét csinálni! Nyíri Éva FIATALOK! Ha még nem választottatok szakmát, és ha kedvet éreztek hozzá, gyertek fonó, szövő és műszövő szakmunkástanulónak a hazai fésűsfonó és szövőgyárba A fizetéssel, az ösztöndíjjal és az egyéb juttatásokkal kapcsolatban felvilágosítást ad: a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár személyzeti és oktatási osztálya Budapest IX., Soroksári út 164. Telefon: 278—525. Érdeklődésre részletes tájékoztatást adunk, illetve írásban küldünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom