Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-25 / 224. szám

1974. SZEPTEMBER 25., SZERDA ‘^Mdm Elutazott a szovjet tudósküldöttség A. M. Prohorov Nobel-díjas fizikus vezetésével elutazott hazánkból a szovjet tudós­küldöttség, amely a magyar— szovjet tudományos-műszaki együttműködési megállapodás aláírásának 25. évfordulója alkalmából rendezett jubi­leumi tudományos találkozó­kon vett részt, s egy hetet töl­tött Magyarországon. A kül­döttség búcsúzatására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent Erdey-Gruz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnö­ke. Tanácstörvény a nagyközségben Tanács—népfront együttműködés a közösség érdekében Akik közös nyelven beszél­nek, félmondatokból is meg­értik egymást. Egy-egy vita során néha a következteté­sek, az összefoglaló igazsá­gok el sem hangzanak, mégis úgy érzi mindenki, hogy va­lójában megfogalmazódtak azok. Gyakran ülésezik ilyen vagy amolyan testület, „szó- szó-szó”, később azonban né­mi fáradsággal ká lehetne mu­Gyorsabban C élratörő kísérletek, va­lamint ésszerűen ki­alakított nemzetközi kooperáció nyomán a Me­zőgép Tröszt egyik gyára napjainkban már készíti a 120—130 lóerős motorral szerelt kétsoros, önjáró cu- korrépa-betakarító gépek első példányait. Jövőre so­rozatgyártásban állítják elő a berendezést. Mindeh­hez, bőven számítva is, csupán tizenöt hónap kel­lett. Korábban hasonló feladat megoldása, beletelt három esztendőbe — A gyors realizálás reményei fűződnek egy új traktortí­pus, a 130—160 lóerős uni­verzális gép gyártásához, nemzetközi munkamegosz­tás keretében. Ügy tűnik, valamiféle verseny folyik itt. Mivel, kivel? Némileg leegyszerűsítve a helyzetet: 02 igényekkel. A budaörsi irodaházban azt mondják a tröszt fej­lesztési szakemberei, hogy a cukorrépa-betakarító gép — amelynek egysoros vál­tozata már dolgozik a me­zőgazdasági üzemekben —, vagy a nagy teljesítményű univerzális traktor egyenes következménye az iparsze­rű termelési rendszerek terjedésének, illetve a tar­tós munkaerőhiánynak. Az igény sürgető. Igenám, de ezer más dologban is meg- lelhetők e sürgető igé­nyek, s ott nem tapasztal­hatjuk a gyorsuló lépteket. Miért? Pusztán azért, mert az egyik termelő vállalat­nál érzékenyebb füllel, a másiknál nagyot hallva fo­gadják az igényeket? Van­nak természetesen szub­jektív, az emberi gondol­kozásban rejlő okai is an­nak, hogy a gyorsaság, a fejlesztések időigénye a kelleténél kisebb szerep­hez jut a gyárak, vállala­tok gyakorlatában. Sajnos, nem tartozik a ritka ese­tek közé, hogy mire ideha­za és — főként — külföl­dön az új termékkel a gyártó cég piacra lép, a termék már nem új, van nála jobb, korszerűbb. Pe­dig mennyi energia, pénz fekszik benne! Csak éppen az felejtődött el, hogy nap­jainkban a gyorsaság már nem mellékes, hanem dön­tő követelmény. N incs mérce, mely tel­jes bizonyossággal mutatná, melyik vál­lalat lassú, melyik gyors a fejlesztésben. A kényelmes tempóra, a lehetőségek alatti munkára azonban éles fényt vet, hogy ta­valy 3,7 milliárd forint maradt felhasználatlanul a műszaki fejlesztési alapok­ból, s ez azért nyugtala­nító, mert az összeg évről évre gyarapodik! Amíg te­hát, az igények, amint azt mondani szokás, rohamo­san növekednek, addig ki­elégítésük mértéke lassú, a kézenfekvő lehetőségeket sem használják fel az üze­mek. Jogos a feltételezés: né­hány gyártól eltekintve, nem a pénzhiány az oka annak, hogy vontatott mind a gyártás-, mind a gyártmányfejlesztés. Sok­kal inkább oka ennek a monopolhelyzet, a nagy kereslet — ami elkerülhe­tetlenül a felhasználó, a fogyasztó megalkuvását vonja maga után —, a verseny hiánya, a hagyo­mányos termékszerkezettel is elérhető tetemes nyere­ség. Azaz a szubjektív okok mellett legalább azo­nos súllyal az objektív gazdasági körülményeknek is része van abban, hogy az ipari termelés a gyárt­mányösszetétel és az alkal­mazott technológia tekinte­tében nem tükrözi az or­szág általános gazdasági fejlettségét, a felhasznált munkaerő képzettségét, a meglevő kapacitások szín­vonalát. A fentebb említett ob­jektív gazdasági körülmé­nyek nem függetlenek akaratunktól. Magyarán: változtatni lehet és kell rajtuk. Most már gazdag tapasztalatok szólnak amellett, hogy az ösztönzé­si rendszer nem hagyat­kozhat egyetlen tényezőre, mégha az olyan összefog­laló mutató is, mint a nye­reség. Vegyes árrendsze­rünkben, az állami támo­gatások kiterjedt köre kö­zepette aligha lehet csupán a nyereségtől elvárni, hogy gyorsabb fejlesztő munká­ra ösztönözze a termelőket. Ha a haszon könnyebb úton is elérhető, miért jár­nák a nehezebbet? T öbb területen a piaci helyzet változása el­kerülhetetlenné tette a fejlesztés időszükségleté­nek mérlegelését, csökken­tését. Az eredetileg terve­zettnél ezért hozza jóval korábban tető alá tápió- szelei gyáregysége bővíté­sit a Kohászati Gyárépítő Vállalat. Csakis fgy nyílik módjuk arra, hogy bekap­csolódjanak a könnyűszer­kezeti programba, illetve, hogy a külföldi megrende­léseknek maradéktalanul megfelelhessenek. Példá­juk nem kivétel ugyan, de még nem is szabály. A piaci követelmények állí­tották válaszút elé az ik- ladí Ipari Műszergyárat is: vagy vállalja rendkívül kényes elektromos törpe­motorok előállítását, vagy lemarad egy jelentős üzlet­ről. Vállalták, mert fölis­merték: ha ma nem, akkor holnap, de mindenképpen szembekerülnek a gyorsí­tás igényével. Ugyanakkor a gyárak, vállalatok na­gyobb része még irtózik a gyorsabb tempótól, mert előnyei helyett csak terheit látja. A nagyobb kockáza­tot, a rugalmas vállalati szervezet kialakításának elengedhetetlenségét, a többletmunkát. A gyorsabb járáshoz valóban erősebb izmokra, jobb kondícióra van szük­ség. Aki azonban valahová igyekszik, az aligha sétálva teszi ezt. Megy, ugyan nem rohanva, de nem is kényelmeskedve. A terme­lőknek most már sok jel mutatja, hogy befejeződött az az időszak, amikor a gyártás- és gyártmány- fejlesztésben egy-egy lé­pést hosszú ideig tartó pi­henés követett. Az újon­nan gyártásra kerülő ter­mékek évenkénti szerény száma, a termelő beren­dezések tetemes részének elöregedése azt bizonyítja, hogy a figyelmeztető jele­ket nem mindenütt tartják számon, s megfejtésükkel még kevesebben bajlód­nak Az ösztönzési rend­szer változtatása rendítheti csak meg túlzott nyugal­mukban őket. M. O. tatni, mint vált azokból százszemélyes óvoda, Ma­gyar—Szovjet Barátság park­ja, virágos község. A tanácstörvény végrehaj­tásának tapasztalatairól or­szágszerte szervezett nép­frontviták egyike, a monori sugallja ezeket a gondolato­kat. Színhelyül a nagyközség tanácselnökének, dr. Zimányi Gyulának a dolgozószobája szolgált, résztvevői a monori tanácstagok és a nagyközségi népfrontelnökség tagjai vol­tak. Az még soha nem ártott Várkonyi Gábor járási nép­fronttitkár jó néhány vitára ingerlő kérdést vetett fel. Mi­lyen a tanács—népfront együttműködés? Érvényesül-^ a testületi üléseken egymás — kölcsönös — képviselete? Van-e információcsere? Tö­rődik-e a népfront a tanács­tagokkal? Jelen van-e a nép­front a tanácsüléseken? — Minden alkalommal — hangzott ez utóbbi kérdésre a gyors válasz. — Minden ta­nácsülésre kapok meghívót és el is megyek — mondotta Kele István nagyközségi nép­frontelnök. — Es fel is szokott szó­lalni? — Hát... Egyszer. Igaz, ak­kor is lehurrogtak — folytatta Kele István, csöppet sem sér­tődött hangon. — Javasoltam, hogy a vízmű építésébe von­junk be egy szakembert, na amit erre kaptam. Másfél hó­nap múlva aztán felkérték az illetőt, hogy csinálja. Régebben az újságok tu­dósításaiba ilyenkor szokták zárójelbe odatenni: „Derűs nevetés. Taps”, De a kérdés most nyitva maradt! Haár László tanácstag meg­jegyezte: — Természetes, hogy ott van a népfront a tanácsülé­seken, hiszen a tanácstagság is a népfrontot képviseli. A népfront jelöltjei ők. És itt volt egy olyan pont, amikor a kérdést lezáró vá­laszt a vita lendületében senki ki nem mondotta, de mégis mindenkiben megfogal­mazódott: mert igaz, hogy a tanácstagság a népfrontot is képviseli, de abból még sehol nem származott hátrány, ha a tanácsülésre a népfront­elnököt, vagy a népfronttit­kárt is meghívták. Az el nem hangzott interpelláció Néha nem könnyű megra­gadni, miként kapcsolódik egyik gondolat a másikhoz, tény, hogy a monori tanács­kozáson is — a tanácstörvény­ről lévén szó — valaki egy- szercsak felvetette: tűrhetet­len, hogy a vasútállomásnál levő kis liget — szabályos szemétdomb! Erről külön vita kerekedett hogy miért az, ki felelős érte — a tanács! — és hogy mit lehetne ellene tenni. Valósággal a levegőben ló­gott, hogy valaki kimondja: íme, egy kérdés, amit a nép­front képviselője feltenne, egy interpelláció-téma a ta­nácstagnak: mit tesz a ta­nács, hogy ez az áldatlan ál­lapot megszűnjön!? S ha így tekintjük ezt a problémát, kiderül, erről szólván is a tanácstörvényről beszéltek a vita résztvevői. Arról, amit dr. Zimányi Gyu­la így határozott meg: a ta­nácstörvényből szervesen kö­vetkezik a nyílt községpoii- tika, az, hogy mindenki tájé­kozódjék dolgainkról, ismer­je szándékainkat, legyen mód­ja, lehetősége kapcsolódni — bírálni, kérdezni, véleményt nyilvánítani, cselekedni — kö­zös ügyeinkhez. Mindenkit érdekel valami Akit bánt az, hogy szeme­tes egy hajdanvolt szép li­get, játszótér — az már nem közömbös a lakóhely, a kö­zösség örömei, gondjai iránt. Mégis igaz lenne, amit Bartha László nagyközségi népfront­titkár mondott? — Az MSZMP X. kongresz- szusa feladatként jelölte meg az állami élet és a szocia­lista demokrácia fejlesztő sét, szélesítését. Ügy ér­Országos értekezlet a Parlamentben, a közművelődés-politikai feladatokról zem azonban, hogy ma még nem tudunk elég sok em­bert bevonni a közügyekbe, a közgondolkozásba. Érvénye­sül a szocialista demokrácia a népfrontbizottság, a tanács­tagság körében, jelentős szá­mú aktívánk is van, de mind­ez még kevés. Kárpáti László népfrontel­nökségi tag számadatot is idé­zett: — Hat és fél ezer bejárónk van, ennyi ember az, aki csu­pán — itt lakik. Többségük csak kritizál, de hogy előbbre lépjen a község, azért semmit sem tesz... — Közömbösek lennének a lakóhelyük iránt? — tűnődött Haár László. — Kétségtelen, hogy több figyelem, nagyobb energia szükségeltetik a köz­ügyekbe való bevonásuk­hoz, mint annak a másik hat és fél ezer embernek, aki nemcsak itt lakik, hanem itt is él. Meg kell keresni te­hát a formákat. Itt van pél­dául a járdaügy. Monoron az idén hirdette meg a tanács: adja az anyagot, a tanácsta­gok és a népfrontaktívák szer­vezzék meg a társadalmi munkát. Meglepő az ered­mény! Sorra jönnek hozzám adjátok az anyagot! Volt nap, hogy száz méter betonjárda készült el. S nem lehet kü­lönbséget tenni bejáró és nem bejáró között. Szabó Bertalanná népfront­elnökségi tag: — Mindenkit érdekel vala­mi. A fiatalabbakat az óvoda­építés, lásd az átadott száz­személyes, Jászai Mari téri óvodát, másokat a járdaépí­tés, megint másokat a torna- csarnok, lásd a Kossuth is­kolát... Nekünk kell kezde­ményezni, ez bizonyos. Deregán Gábor Szeptember 25-én 10 órakor az Országház kongresszusi ter­mében közművelődés-politikai aktívaértekezlet kezdődik. Az értekezlet a közművelődéssel kapcsolatos időszerű felada­tokkal és a Központi Bizottság határozatának végrehajtásával foglalkozik. A vitaindító referátumot Aczél György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes tart­ja. Napirenden az atomenergia békés telhasználása Kedden Esztergomban a Technika Házában megkezdő­dött a KGST-nek az atom­energia békés felhasználásával foglalkozó állandó bizottsága nukleáris műszeripari munka- csoportjának négynapos ülése. A tanácskozáson a tagorszá­gok szakértőin és a moszkvai KGST-titkárság munkatársain kívül részt vett az 1972-ben alakult, varsói székhellyel mű­ködő, a tagállomok vállalatait egyesítő . INTERATOMINST­RUMENT Nukleáris Műszer­ipari Gazdálkodó Egyesülés képviselője is. Magyar-szovjet gabonatermesztési tudományos ülésszak Kedden a Szovjet tudomány és Kultúra Házában gabona- termesztési tudományos ülés­szak kezdődött a magyar— szovjet műszaki-tudományos együttműködés 25. évforduló­ja alkalmából. Dr. Dimény Imre mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter megnyitó előadása utás V. F. Dorofejev, az Össz- szövetségi Növénytani Kutató Intézet (Leningrád) főmunka­társa tartott szakmai előadást, majd dr. Kovács Imre MÉM- főosztályvezető a hazai ga­bonatermesztés fejlődéséről számolt be. Nyolc hónap alatt 125,6 milliárd 2 kiskereskedelemben A tervezettnél 1 százalékkal, a tavalyinál 9,8 százalékkal volt nagyobb az év első nyolc hónapjában a kiskereskedel­mi forgalom, amely összessé­gében 125,6 milliárd forintot tett ki — állapította meg a Belkereskedelmi Miniszté­rium most elkészült árufor­galmi gyorsjelentése. Az összes forgai non belül az átlagosnál jobban, 13,6 százalékkal emelkedett a ve­gyes iparcikkek értékesítése, kedvező a ruházati kereske­delem forgalmának 8,4 szá­zalékos fejlődése, míg vala­mivel az átlag alatt maradt a bolti élelmiszerek és a ven­déglátás forgalma. Az élelmiszer- és az ipar­cikk-kereskedelem arányait tekintve, tovább érvényesült a kedvező tendencia, a for­galomból 52,7 százalék az iparcikkekre jutott. Változatla­nul gyorsabban fejlődött a szö­vetkezeti kiskereskedelem ér­tékesítése, a szövetkezeti szek­tor valamennyi fő ,árucso- portban, különösen 1 élelmi­szerből és vegyes iparcikkek­ből nagyobb forgalmat bonyo­lított le, mint az állami keres­kedelem. Mintavétel tőrrel, bottal Bizonyítványt kap a búza A Pest megyei felügyelőség 3000 vagon vetőmagot minősít A megtermelt vetőmagvak mennyiségét tekintve az orszá­gos rangsorban Pest megye az előkelő negyedik helyet foglal­ja el. A mintegy tizenhárom állami gazdaságot és kutató- intézetet is ideszámítva össze­sen 70 nagyüzemi gazdaság foglalkozik a megyében vető­magtermesztéssel, s ebből har­minc azoknak a gazdaságok­nak a száma, amelyek nagy mennyiségben többféle vető­magot is termesztenek. Tizen­kilencezer hektáron évente mintegy 3000 vagon kalászos, hibridkukorica, borsó, lucerna és egyéb vetőmag terem a gaz­daságok földjein. A hatósági jogkörrel is felruházott Pest megyei Vetőmag Felügyelőség feladata, hogy őrködjék a szabványok által előírt minő­ségi követelmények betartá­sán, minősítse, fémzárolja a vetőmagkészleteket, ellenőriz­ze a vetőmagkereskedelmet. Nagyobb termés, jobb minőség — A termőterület nagysága és a termesztő gazdaságok ma­gas száma ellenére hangsú­lyoznám, hogy vetőmagter­mesztésre nem vállalkozhat akárki — mondja Dékány László, a felügyelőség vezető­je. — Ehhez sokéves tapasz­talatra, megfelelő technikai felkészültségre, szakmai tu­dásra van szükség. — A követelmények indo­koltak, hiszen a jó termés alapvető feltétele a megfelelő vetőmag. A hibridkukorica­vetőmagot például — összesen 3700 hektáron — kilenc tsz és 6 állami gazdaság termeszti. Nagyon gondosan kellett címe­rezni, ezért szakmérnökeink ezt a munkát mindenütt a helyszínen ellenőrizték az el­múlt hetekben. A Ceglédi Ál­lami Tangazdaságban iparsze­rű körülmények között terme­lik a vetőmagot, majd szep­tembertől januárig a tisztítás, osztályozás, feldolgozás követ­kezik. Előreláthatóan 550 va- gonnyi hibridkukorica-vető­magot kell majd a betakarítást követően ebben a gazdaságban megvizsgálnunk, s ha a minő­ségi követelményeknek meg­felel, fémzárolnunk. — A kalászos vetőmagvak minősítése a végéhez közele­dik. Nyolcezer hektárról mint­egy 1300 vagonnyit arattak le a gazdaságok, s ebből már több mint 4000 vagon mennyi­séget vizsgáltunk meg a tiszta­ság, a csíraképesség, az egészségi állapot és egyéb szempontok szerint. A vizs­gálatok eredményéről minősítő bizonyítványt adtunk ki, s az értékesítésre csak azután ke­rülhet sor, ha felügyelősé­günk ólomzárai is rákerültek a zsákokra. A megye gazdaságai a saját felhasználásra termesztett ka­lászos vetőmagkészletből 1700 vagon vizsgálatára kértek fel bennünket. A vetést csak a minősítés után kezdték, illet­ve kezdik meg. Egykilogram- mos átlagmintákat küldenek be, amelyeket ingyen vizsgá­lunk meg és minősítünk. A ne­mesített vetőmagvak szántóföl­di szemléit és fémzárolását térítés fejében végezzük. Te­hát nemcsak hatósági, hanem szolgáltatási teendőket is ellá­tunk. Emellett közreműkö­dünk az esetleges minőségi viták eldöntésében is. Menetrend a szemlére Dékány László tizennyolc évvel ezelőtt az egyetem el­végzése után került a felügye­lőséghez s fél éve bízták meg annak vezetésével. Fiatalos hévvel beszél a szakma szép­ségeiről : — Munkahelyünk az egész megye, tavasztól késő őszig a földeket, terményraktárakat járjuk. Speciális munkaeszkö­zünk a mintázótőr — amelyet a zsák oldalába szúrunk és csöves belsejében marad a szem. — A mintázóbotot pedig a zsák száján engedjük le, s így a zsák teljes hosszából merítjük a mintát — emeli ki az íróasztal fiókjából az érde­kes szerszámokat. — A laboratóriumi vizsgá­latokat az országos központ­ban végzik, onnan kapjuk a béltartalomra vonatkozó ada­tokat, amelyek a minőségi bi­zonyítványokba kerülnek — folytatja a felügyelőség veze­tője. — Egész éves menetrehd szerint kerül sor a szántóföldi szemlékre, hiszen a különféle növények, például a búza, a kukorica, a burgonya, a zöld­ségfélék, a bükköny, a lucer­na vagy éppen a fűszer- és gyógynövények más és más te- nyészidejűek. Az egyiket vi­rágzáskor, a másikat termés- kötéskor szemlézzük. Vannak növények —T ilyen a hibrid- kukorica is — amelyeket pél­dául az év folyamán öt alka­lommal nézünk meg. Sokszor alig tudjuk összeegyeztetni a programot, mert óriási a terü­let és mindössze nyolcán va­gyunk. Kapcsolataink azon­ban jók a járási hivatalokkal és a termelőkkel, az olyan na­gyobb gazdaságokkal, mint például a Gödöllői Tangazda­ság, a Ceglédi Állami Tangaz­daság hibridüzeme, a pilisi Aranykalász Tsz, az abonyi Űj Világ Tsz, Páty és Zsámbék közös gazdasága, a Kertészeti Kutató Intézet és a Gyógynö­vény Kutató Intézet. Az együttműködés eredmé­nye, hogy Pest megye a vető­magvak többségéből önellátó, sőt más megyéknek, és a kül­földnek is jelentős mennyiség­ben szállít megbízható árut. K. Gy. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom