Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-25 / 224. szám
1974. SZEPTEMBER 25., SZERDA ‘^Mdm Elutazott a szovjet tudósküldöttség A. M. Prohorov Nobel-díjas fizikus vezetésével elutazott hazánkból a szovjet tudósküldöttség, amely a magyar— szovjet tudományos-műszaki együttműködési megállapodás aláírásának 25. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi tudományos találkozókon vett részt, s egy hetet töltött Magyarországon. A küldöttség búcsúzatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Erdey-Gruz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. Tanácstörvény a nagyközségben Tanács—népfront együttműködés a közösség érdekében Akik közös nyelven beszélnek, félmondatokból is megértik egymást. Egy-egy vita során néha a következtetések, az összefoglaló igazságok el sem hangzanak, mégis úgy érzi mindenki, hogy valójában megfogalmazódtak azok. Gyakran ülésezik ilyen vagy amolyan testület, „szó- szó-szó”, később azonban némi fáradsággal ká lehetne muGyorsabban C élratörő kísérletek, valamint ésszerűen kialakított nemzetközi kooperáció nyomán a Mezőgép Tröszt egyik gyára napjainkban már készíti a 120—130 lóerős motorral szerelt kétsoros, önjáró cu- korrépa-betakarító gépek első példányait. Jövőre sorozatgyártásban állítják elő a berendezést. Mindehhez, bőven számítva is, csupán tizenöt hónap kellett. Korábban hasonló feladat megoldása, beletelt három esztendőbe — A gyors realizálás reményei fűződnek egy új traktortípus, a 130—160 lóerős univerzális gép gyártásához, nemzetközi munkamegosztás keretében. Ügy tűnik, valamiféle verseny folyik itt. Mivel, kivel? Némileg leegyszerűsítve a helyzetet: 02 igényekkel. A budaörsi irodaházban azt mondják a tröszt fejlesztési szakemberei, hogy a cukorrépa-betakarító gép — amelynek egysoros változata már dolgozik a mezőgazdasági üzemekben —, vagy a nagy teljesítményű univerzális traktor egyenes következménye az iparszerű termelési rendszerek terjedésének, illetve a tartós munkaerőhiánynak. Az igény sürgető. Igenám, de ezer más dologban is meg- lelhetők e sürgető igények, s ott nem tapasztalhatjuk a gyorsuló lépteket. Miért? Pusztán azért, mert az egyik termelő vállalatnál érzékenyebb füllel, a másiknál nagyot hallva fogadják az igényeket? Vannak természetesen szubjektív, az emberi gondolkozásban rejlő okai is annak, hogy a gyorsaság, a fejlesztések időigénye a kelleténél kisebb szerephez jut a gyárak, vállalatok gyakorlatában. Sajnos, nem tartozik a ritka esetek közé, hogy mire idehaza és — főként — külföldön az új termékkel a gyártó cég piacra lép, a termék már nem új, van nála jobb, korszerűbb. Pedig mennyi energia, pénz fekszik benne! Csak éppen az felejtődött el, hogy napjainkban a gyorsaság már nem mellékes, hanem döntő követelmény. N incs mérce, mely teljes bizonyossággal mutatná, melyik vállalat lassú, melyik gyors a fejlesztésben. A kényelmes tempóra, a lehetőségek alatti munkára azonban éles fényt vet, hogy tavaly 3,7 milliárd forint maradt felhasználatlanul a műszaki fejlesztési alapokból, s ez azért nyugtalanító, mert az összeg évről évre gyarapodik! Amíg tehát, az igények, amint azt mondani szokás, rohamosan növekednek, addig kielégítésük mértéke lassú, a kézenfekvő lehetőségeket sem használják fel az üzemek. Jogos a feltételezés: néhány gyártól eltekintve, nem a pénzhiány az oka annak, hogy vontatott mind a gyártás-, mind a gyártmányfejlesztés. Sokkal inkább oka ennek a monopolhelyzet, a nagy kereslet — ami elkerülhetetlenül a felhasználó, a fogyasztó megalkuvását vonja maga után —, a verseny hiánya, a hagyományos termékszerkezettel is elérhető tetemes nyereség. Azaz a szubjektív okok mellett legalább azonos súllyal az objektív gazdasági körülményeknek is része van abban, hogy az ipari termelés a gyártmányösszetétel és az alkalmazott technológia tekintetében nem tükrözi az ország általános gazdasági fejlettségét, a felhasznált munkaerő képzettségét, a meglevő kapacitások színvonalát. A fentebb említett objektív gazdasági körülmények nem függetlenek akaratunktól. Magyarán: változtatni lehet és kell rajtuk. Most már gazdag tapasztalatok szólnak amellett, hogy az ösztönzési rendszer nem hagyatkozhat egyetlen tényezőre, mégha az olyan összefoglaló mutató is, mint a nyereség. Vegyes árrendszerünkben, az állami támogatások kiterjedt köre közepette aligha lehet csupán a nyereségtől elvárni, hogy gyorsabb fejlesztő munkára ösztönözze a termelőket. Ha a haszon könnyebb úton is elérhető, miért járnák a nehezebbet? T öbb területen a piaci helyzet változása elkerülhetetlenné tette a fejlesztés időszükségletének mérlegelését, csökkentését. Az eredetileg tervezettnél ezért hozza jóval korábban tető alá tápió- szelei gyáregysége bővítésit a Kohászati Gyárépítő Vállalat. Csakis fgy nyílik módjuk arra, hogy bekapcsolódjanak a könnyűszerkezeti programba, illetve, hogy a külföldi megrendeléseknek maradéktalanul megfelelhessenek. Példájuk nem kivétel ugyan, de még nem is szabály. A piaci követelmények állították válaszút elé az ik- ladí Ipari Műszergyárat is: vagy vállalja rendkívül kényes elektromos törpemotorok előállítását, vagy lemarad egy jelentős üzletről. Vállalták, mert fölismerték: ha ma nem, akkor holnap, de mindenképpen szembekerülnek a gyorsítás igényével. Ugyanakkor a gyárak, vállalatok nagyobb része még irtózik a gyorsabb tempótól, mert előnyei helyett csak terheit látja. A nagyobb kockázatot, a rugalmas vállalati szervezet kialakításának elengedhetetlenségét, a többletmunkát. A gyorsabb járáshoz valóban erősebb izmokra, jobb kondícióra van szükség. Aki azonban valahová igyekszik, az aligha sétálva teszi ezt. Megy, ugyan nem rohanva, de nem is kényelmeskedve. A termelőknek most már sok jel mutatja, hogy befejeződött az az időszak, amikor a gyártás- és gyártmány- fejlesztésben egy-egy lépést hosszú ideig tartó pihenés követett. Az újonnan gyártásra kerülő termékek évenkénti szerény száma, a termelő berendezések tetemes részének elöregedése azt bizonyítja, hogy a figyelmeztető jeleket nem mindenütt tartják számon, s megfejtésükkel még kevesebben bajlódnak Az ösztönzési rendszer változtatása rendítheti csak meg túlzott nyugalmukban őket. M. O. tatni, mint vált azokból százszemélyes óvoda, Magyar—Szovjet Barátság parkja, virágos község. A tanácstörvény végrehajtásának tapasztalatairól országszerte szervezett népfrontviták egyike, a monori sugallja ezeket a gondolatokat. Színhelyül a nagyközség tanácselnökének, dr. Zimányi Gyulának a dolgozószobája szolgált, résztvevői a monori tanácstagok és a nagyközségi népfrontelnökség tagjai voltak. Az még soha nem ártott Várkonyi Gábor járási népfronttitkár jó néhány vitára ingerlő kérdést vetett fel. Milyen a tanács—népfront együttműködés? Érvényesül-^ a testületi üléseken egymás — kölcsönös — képviselete? Van-e információcsere? Törődik-e a népfront a tanácstagokkal? Jelen van-e a népfront a tanácsüléseken? — Minden alkalommal — hangzott ez utóbbi kérdésre a gyors válasz. — Minden tanácsülésre kapok meghívót és el is megyek — mondotta Kele István nagyközségi népfrontelnök. — Es fel is szokott szólalni? — Hát... Egyszer. Igaz, akkor is lehurrogtak — folytatta Kele István, csöppet sem sértődött hangon. — Javasoltam, hogy a vízmű építésébe vonjunk be egy szakembert, na amit erre kaptam. Másfél hónap múlva aztán felkérték az illetőt, hogy csinálja. Régebben az újságok tudósításaiba ilyenkor szokták zárójelbe odatenni: „Derűs nevetés. Taps”, De a kérdés most nyitva maradt! Haár László tanácstag megjegyezte: — Természetes, hogy ott van a népfront a tanácsüléseken, hiszen a tanácstagság is a népfrontot képviseli. A népfront jelöltjei ők. És itt volt egy olyan pont, amikor a kérdést lezáró választ a vita lendületében senki ki nem mondotta, de mégis mindenkiben megfogalmazódott: mert igaz, hogy a tanácstagság a népfrontot is képviseli, de abból még sehol nem származott hátrány, ha a tanácsülésre a népfrontelnököt, vagy a népfronttitkárt is meghívták. Az el nem hangzott interpelláció Néha nem könnyű megragadni, miként kapcsolódik egyik gondolat a másikhoz, tény, hogy a monori tanácskozáson is — a tanácstörvényről lévén szó — valaki egy- szercsak felvetette: tűrhetetlen, hogy a vasútállomásnál levő kis liget — szabályos szemétdomb! Erről külön vita kerekedett hogy miért az, ki felelős érte — a tanács! — és hogy mit lehetne ellene tenni. Valósággal a levegőben lógott, hogy valaki kimondja: íme, egy kérdés, amit a népfront képviselője feltenne, egy interpelláció-téma a tanácstagnak: mit tesz a tanács, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjön!? S ha így tekintjük ezt a problémát, kiderül, erről szólván is a tanácstörvényről beszéltek a vita résztvevői. Arról, amit dr. Zimányi Gyula így határozott meg: a tanácstörvényből szervesen következik a nyílt községpoii- tika, az, hogy mindenki tájékozódjék dolgainkról, ismerje szándékainkat, legyen módja, lehetősége kapcsolódni — bírálni, kérdezni, véleményt nyilvánítani, cselekedni — közös ügyeinkhez. Mindenkit érdekel valami Akit bánt az, hogy szemetes egy hajdanvolt szép liget, játszótér — az már nem közömbös a lakóhely, a közösség örömei, gondjai iránt. Mégis igaz lenne, amit Bartha László nagyközségi népfronttitkár mondott? — Az MSZMP X. kongresz- szusa feladatként jelölte meg az állami élet és a szocialista demokrácia fejlesztő sét, szélesítését. Ügy érOrszágos értekezlet a Parlamentben, a közművelődés-politikai feladatokról zem azonban, hogy ma még nem tudunk elég sok embert bevonni a közügyekbe, a közgondolkozásba. Érvényesül a szocialista demokrácia a népfrontbizottság, a tanácstagság körében, jelentős számú aktívánk is van, de mindez még kevés. Kárpáti László népfrontelnökségi tag számadatot is idézett: — Hat és fél ezer bejárónk van, ennyi ember az, aki csupán — itt lakik. Többségük csak kritizál, de hogy előbbre lépjen a község, azért semmit sem tesz... — Közömbösek lennének a lakóhelyük iránt? — tűnődött Haár László. — Kétségtelen, hogy több figyelem, nagyobb energia szükségeltetik a közügyekbe való bevonásukhoz, mint annak a másik hat és fél ezer embernek, aki nemcsak itt lakik, hanem itt is él. Meg kell keresni tehát a formákat. Itt van például a járdaügy. Monoron az idén hirdette meg a tanács: adja az anyagot, a tanácstagok és a népfrontaktívák szervezzék meg a társadalmi munkát. Meglepő az eredmény! Sorra jönnek hozzám adjátok az anyagot! Volt nap, hogy száz méter betonjárda készült el. S nem lehet különbséget tenni bejáró és nem bejáró között. Szabó Bertalanná népfrontelnökségi tag: — Mindenkit érdekel valami. A fiatalabbakat az óvodaépítés, lásd az átadott százszemélyes, Jászai Mari téri óvodát, másokat a járdaépítés, megint másokat a torna- csarnok, lásd a Kossuth iskolát... Nekünk kell kezdeményezni, ez bizonyos. Deregán Gábor Szeptember 25-én 10 órakor az Országház kongresszusi termében közművelődés-politikai aktívaértekezlet kezdődik. Az értekezlet a közművelődéssel kapcsolatos időszerű feladatokkal és a Központi Bizottság határozatának végrehajtásával foglalkozik. A vitaindító referátumot Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes tartja. Napirenden az atomenergia békés telhasználása Kedden Esztergomban a Technika Házában megkezdődött a KGST-nek az atomenergia békés felhasználásával foglalkozó állandó bizottsága nukleáris műszeripari munka- csoportjának négynapos ülése. A tanácskozáson a tagországok szakértőin és a moszkvai KGST-titkárság munkatársain kívül részt vett az 1972-ben alakult, varsói székhellyel működő, a tagállomok vállalatait egyesítő . INTERATOMINSTRUMENT Nukleáris Műszeripari Gazdálkodó Egyesülés képviselője is. Magyar-szovjet gabonatermesztési tudományos ülésszak Kedden a Szovjet tudomány és Kultúra Házában gabona- termesztési tudományos ülésszak kezdődött a magyar— szovjet műszaki-tudományos együttműködés 25. évfordulója alkalmából. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter megnyitó előadása utás V. F. Dorofejev, az Össz- szövetségi Növénytani Kutató Intézet (Leningrád) főmunkatársa tartott szakmai előadást, majd dr. Kovács Imre MÉM- főosztályvezető a hazai gabonatermesztés fejlődéséről számolt be. Nyolc hónap alatt 125,6 milliárd 2 kiskereskedelemben A tervezettnél 1 százalékkal, a tavalyinál 9,8 százalékkal volt nagyobb az év első nyolc hónapjában a kiskereskedelmi forgalom, amely összességében 125,6 milliárd forintot tett ki — állapította meg a Belkereskedelmi Minisztérium most elkészült áruforgalmi gyorsjelentése. Az összes forgai non belül az átlagosnál jobban, 13,6 százalékkal emelkedett a vegyes iparcikkek értékesítése, kedvező a ruházati kereskedelem forgalmának 8,4 százalékos fejlődése, míg valamivel az átlag alatt maradt a bolti élelmiszerek és a vendéglátás forgalma. Az élelmiszer- és az iparcikk-kereskedelem arányait tekintve, tovább érvényesült a kedvező tendencia, a forgalomból 52,7 százalék az iparcikkekre jutott. Változatlanul gyorsabban fejlődött a szövetkezeti kiskereskedelem értékesítése, a szövetkezeti szektor valamennyi fő ,árucso- portban, különösen 1 élelmiszerből és vegyes iparcikkekből nagyobb forgalmat bonyolított le, mint az állami kereskedelem. Mintavétel tőrrel, bottal Bizonyítványt kap a búza A Pest megyei felügyelőség 3000 vagon vetőmagot minősít A megtermelt vetőmagvak mennyiségét tekintve az országos rangsorban Pest megye az előkelő negyedik helyet foglalja el. A mintegy tizenhárom állami gazdaságot és kutató- intézetet is ideszámítva összesen 70 nagyüzemi gazdaság foglalkozik a megyében vetőmagtermesztéssel, s ebből harminc azoknak a gazdaságoknak a száma, amelyek nagy mennyiségben többféle vetőmagot is termesztenek. Tizenkilencezer hektáron évente mintegy 3000 vagon kalászos, hibridkukorica, borsó, lucerna és egyéb vetőmag terem a gazdaságok földjein. A hatósági jogkörrel is felruházott Pest megyei Vetőmag Felügyelőség feladata, hogy őrködjék a szabványok által előírt minőségi követelmények betartásán, minősítse, fémzárolja a vetőmagkészleteket, ellenőrizze a vetőmagkereskedelmet. Nagyobb termés, jobb minőség — A termőterület nagysága és a termesztő gazdaságok magas száma ellenére hangsúlyoznám, hogy vetőmagtermesztésre nem vállalkozhat akárki — mondja Dékány László, a felügyelőség vezetője. — Ehhez sokéves tapasztalatra, megfelelő technikai felkészültségre, szakmai tudásra van szükség. — A követelmények indokoltak, hiszen a jó termés alapvető feltétele a megfelelő vetőmag. A hibridkukoricavetőmagot például — összesen 3700 hektáron — kilenc tsz és 6 állami gazdaság termeszti. Nagyon gondosan kellett címerezni, ezért szakmérnökeink ezt a munkát mindenütt a helyszínen ellenőrizték az elmúlt hetekben. A Ceglédi Állami Tangazdaságban iparszerű körülmények között termelik a vetőmagot, majd szeptembertől januárig a tisztítás, osztályozás, feldolgozás következik. Előreláthatóan 550 va- gonnyi hibridkukorica-vetőmagot kell majd a betakarítást követően ebben a gazdaságban megvizsgálnunk, s ha a minőségi követelményeknek megfelel, fémzárolnunk. — A kalászos vetőmagvak minősítése a végéhez közeledik. Nyolcezer hektárról mintegy 1300 vagonnyit arattak le a gazdaságok, s ebből már több mint 4000 vagon mennyiséget vizsgáltunk meg a tisztaság, a csíraképesség, az egészségi állapot és egyéb szempontok szerint. A vizsgálatok eredményéről minősítő bizonyítványt adtunk ki, s az értékesítésre csak azután kerülhet sor, ha felügyelőségünk ólomzárai is rákerültek a zsákokra. A megye gazdaságai a saját felhasználásra termesztett kalászos vetőmagkészletből 1700 vagon vizsgálatára kértek fel bennünket. A vetést csak a minősítés után kezdték, illetve kezdik meg. Egykilogram- mos átlagmintákat küldenek be, amelyeket ingyen vizsgálunk meg és minősítünk. A nemesített vetőmagvak szántóföldi szemléit és fémzárolását térítés fejében végezzük. Tehát nemcsak hatósági, hanem szolgáltatási teendőket is ellátunk. Emellett közreműködünk az esetleges minőségi viták eldöntésében is. Menetrend a szemlére Dékány László tizennyolc évvel ezelőtt az egyetem elvégzése után került a felügyelőséghez s fél éve bízták meg annak vezetésével. Fiatalos hévvel beszél a szakma szépségeiről : — Munkahelyünk az egész megye, tavasztól késő őszig a földeket, terményraktárakat járjuk. Speciális munkaeszközünk a mintázótőr — amelyet a zsák oldalába szúrunk és csöves belsejében marad a szem. — A mintázóbotot pedig a zsák száján engedjük le, s így a zsák teljes hosszából merítjük a mintát — emeli ki az íróasztal fiókjából az érdekes szerszámokat. — A laboratóriumi vizsgálatokat az országos központban végzik, onnan kapjuk a béltartalomra vonatkozó adatokat, amelyek a minőségi bizonyítványokba kerülnek — folytatja a felügyelőség vezetője. — Egész éves menetrehd szerint kerül sor a szántóföldi szemlékre, hiszen a különféle növények, például a búza, a kukorica, a burgonya, a zöldségfélék, a bükköny, a lucerna vagy éppen a fűszer- és gyógynövények más és más te- nyészidejűek. Az egyiket virágzáskor, a másikat termés- kötéskor szemlézzük. Vannak növények —T ilyen a hibrid- kukorica is — amelyeket például az év folyamán öt alkalommal nézünk meg. Sokszor alig tudjuk összeegyeztetni a programot, mert óriási a terület és mindössze nyolcán vagyunk. Kapcsolataink azonban jók a járási hivatalokkal és a termelőkkel, az olyan nagyobb gazdaságokkal, mint például a Gödöllői Tangazdaság, a Ceglédi Állami Tangazdaság hibridüzeme, a pilisi Aranykalász Tsz, az abonyi Űj Világ Tsz, Páty és Zsámbék közös gazdasága, a Kertészeti Kutató Intézet és a Gyógynövény Kutató Intézet. Az együttműködés eredménye, hogy Pest megye a vetőmagvak többségéből önellátó, sőt más megyéknek, és a külföldnek is jelentős mennyiségben szállít megbízható árut. K. Gy. A.