Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-25 / 224. szám

I T estvéri találkozás A Szovjetunióba látogató magyar párt- és kor­mányküldöttség nem sokkal azután lép a moszkvai repülőtér betonjára, amikor éppen harminc esztendeje annak, hogy a felszabadító szovjet hadsereg egységei valahol Battonyánál, meg Csanádpalota és Üj-Nagylak táján átlépték a magyar határt és megkezdődött Magyarország felszabadítása. Igaz, az ilyen legmagasabb szintű találkozókon, targyaiasokon, a világpolitikai szótár szerint csúcsta­lálkozókon, a visszapillantásnak, a múlt kérdéseinek aligha juthat döntően fontos szerep — a munka, a megbeszélések fő témája a jelen és a jövendő, a szo­cialista építőmunka legjobb feltételeinek megvizsgálá- gyakorlati kidolgozása. Mégis bizonyos, hogy ha csak a tárgyalások szellemében is, de jelen lesz a moszkvai tanácskozóteremben ez a harminc esztendő­vel ezelőtti történelmi forduló. Hiszen a magyar mil­liók életének és munkájának alakulásában éppen ez hozta meg a lehetőséget, hogy végre a nép javára, a nép vágyainak megfelelő úton induljon tovább az élet, az alkotómunka, a magyar dolgozó ne csak tárgya, ha­nem formálója is legyen sorsának. Élet és alkotómunka egyébként úgy formálódott, alakult az elmúlt háróm évtizedben, hogy a magyar munkásosztály és pártja által vezetett ország egyre inkább része és részese lett egy nagyobb családnak, a szocialista közösségnek és építő tevékenységének. Büszkén emlegetett jelszóból mindennapi valóság lett a munkásnemzetköziség. Alapja természetesen az, amit tömör pontossággal úgy fejezhetünk ki, hogy az internacionalizmus, elsősorban a Szovjetunió iránti kapcsolat őszinteségén és bensőségességén mérhető le. Az elmúlt három évtized bebizonyította, milyen új vi­lágit képes teremteni a szocializmus útját választott azoknak a népeknek nagy családja, amely szoros szö­vetségben az első és legnagyobb szocialista országgal, a Szovjetunióval, a gyakorlatban valósítja meg a pro­letár internacionalizmus elveit. Természetes, hogy a magyar párt- és kormánykül­döttség mindenekelőtt a magyar—szovjet kapcsolatok­ról, együttműködésünk szinte az élet minden terüle­tére kiterjedő témáiról tárgyal majd. Szóba kerül nyilván a magyar gazdaságföldrajzi térképnek' az az immár meghatározó fontosságú vonalhálózata, ame­lyet a szocialista magyar népgazdaság vérellátó érhá­lózatának is nevezhetünk. A két Barátság-kőolajveze­tékre gondolunk, amely Kujbisev tájáról meg a szi­bériai olajmezőkről hozza az olajat a magyar földre, Százhalombattára. A Testvériség gázvezeték végtelen csőkígyóira, amelyek energiaellátásban és vegyipari nyersanyagellátásban, a Béke elektromos távvezetékre, amelynek surrogó drótjai a villamosenergia-ellátásban adnak életet és munkát a magyar gazdaság számára. Néhány példa a sok közül a barátság, testvériség és béke szép szavaival elnevezett három hálózat. A fel­sorolást még sokáig lehetne folytatni. A múlt hetekben, amikor a magyar—szovjet mű­szaki-tudományos és gazdasági együttműködés kérdé­seiről szóló előadások százai mérték fel eredményeink­nek éppen az együttműködésből és segítségből eredő tényeit, ilyen adatok légióját idézték a tudósok és szakemberek a közvélemény emlékezetébe. Elmond­ták például, hogy mintegy hatvanra tehető azoknak az országos jelentőségű, a magyar gazdaság számára létfontosságú nagy létesítményeknek és objektumok­nak o. száma, amelyeket — csak a legutóbbi években — a Szovjetunió segítségével hoztunk létre. Aki végigpillant a mai magyar valóságon, azaz városaink és falvaink új utcasorain, lakónegyedei de­rűs, világos színfoltjain, jó, ha tudja: jelenleg mintegy százezer szovjet gép dolgozik a magyar építőiparban. Aki elgondolkozik azon,, hogy a szovjet—magyar együttműködés az alumíniumiparban, a szovjet segít­ség az olefinprogram megvalósításában mit jelent a magyar gazdaság számára, megérti: a felszabadulás három évtizede alatt megtett úton eddig is csak úgy tudtunk előretörni, ha a szocialista nagyhatalom ba­ráti, testvéri segítségét, a magyar—szovjet együttmű­ködést tekintjük munkánk legfontosabb elemének. A magyar—szovjet barátság úgy kapcsolódik a szocialista testvérországok együttműködése és egyre összehangoltabb alkotómunkájának szilárd rendszeré­be, mint a jól működő szerkezet fogaskerekei egymás­ba. A magyar—szovjet barátság önmagában is a hazai fejlődés legfontosabb hajtóereje; egyúttal része a szo­cialista közösség kapcsolathálózatának és ezzel a kor kétségkívül meghatározó erejű tényezőjének része. Hiszen a szocialista integrációra törekvő országok kö­zössége már ma is döntő fontosságú része a világgaz­daságnak: földünk területének 18,5, a világ népessé­gének 10 százaléka tartozik ide, ám a világ ipari ter­melésének egyharmada, a világ nemzeti jövedelmének egynegyede jut a szocialista közösség országaira. S mivel a szocialista integráció éppen mostanában ki­bontakozó folyamata a termelőeszközök társadalmi tulajdonára és a népgazdaság tervszerű fejlesztésére épül, a szocialista gazdaság magas növekedési ütemét figyelembe véve előrelátható, hogy milyen hamar, másfél évtizednyi munka után lesz az anyagi termelés legtöbb szektorában a szocialista közösség országaié a vezető pozíció. E nnek a közös holnapnak a megtervezése, a hol­naphoz vezető út részleteit kidolgozó szakembe­rek számára adandó politikai iránymutatás a fő feladata a szocialista országok párt- és állami vezetői közötti legmagasabb szintű találkozóknak. A világot megrázó ellentétek, nemegyszer fegyveres ösz- szetűzések, politikai-társadalmi robbanások közejpette a szocialista közösség alkotómunkája — és a közösség vezetőinek találkozói — állandó jelzői annak, hogy a testvéri szocialista országok kollektív erőfeszítéseivel is hozzá kívánnak járulni a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a nemzetközi együttműködés bővítéséhez. A magyar párt- és kormányküldöttség mostani szovjetunióbeli útja is ezt szolgálja: a szocialista testvérországok együttműködésének, benne a magyar —szovjet kapcsolatok bővítésének megbeszélését és en­nek világpolitikai alátámasztását, a feszültséget csök­kenteni kívánó, egybehangolt szocialista külpolitika elveinek megerősítését. V J Haderöcsökkentési tárgyalások Plenáris ülés Becsben Negyven percig tartott ked­den délután Becsben a Hof­burg nemzetközi konferencia- termében a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről tár­gyaló delegációknak a nyári szünet utáni első plenáris ta­nácskozása. Az elmúlt év ok­tóber 31-én kezdődött tanács­kozások immár 44. plenáris ülésén részt vett mind a 19 állam — köztük hazánk dr. Petrán János vezette delegá­ciója. A küldöttségek lényegileg a nyári szünet előtti fázistól folytatták a haderőcsökkentési tárgyalásokat. Erre utal az is, AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XVIII. ÉVFOLYAM, 224. SZÁM AHA 80 FILLÉR 1974. SZEPTEMBER 25., SZERDA Feltárult békés jövőjének perspektívája hogy az ülésen a soros elnök, a Szovjetunió küldöttségének vezetője, N. O. Hlesztov nagy­követ elnökölt. A tanácskozást ismét zárt ajtók mögött tartot­ták meg és a szóvivők ,csak annyit közöltek, hogy három küldöttség vezetője szólalt fel. Elsőnek Radoslav Klein nagy­követ, a csehszlovák delegáció vezetője emelkedett szólásra, majd a kanadai, végezetül az olasz delegáció vezetője szó­lalt fel. A legközelebbi plenáris ülést a jövő héten rendezik, pontos dátumát azonban csak később közük. (Kommentárunk a 2. olda­lon.) Andrej Gromiko beszéde az ENSZ-közgyűlés ülésszakán Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere kedden, az ENSZ-közgyűlés üléssza­kán elhangzott beszédében ki­emelte a szocialista közös­séghez tartozó országok össze­hangolt politikájának sikereit. „A fejlődés fő iránya nem kétséges: ma az enyhülés és di enyhtt’esre való törekvés az uralkodó tendencia.” Az Európai kontinensen „nem­csak hogy megoldást nyertek a területi-politikai berendezés kiélezett kérdései, hanem egé­szében fel is tárult Európa megbízhatóbb békés jövőjé­nek perspektívája” — mon­dotta a külügyminiszter. 1 Mint Gromiko megjegyezte, „azokkal a kijelentésekkel szemben, amelyek szerint az enyhülés nagyon is időleges jelenség, a Szovjetunió ezt vallja: nem szabad gyengí­teni az arra irányuló erőfeiizí- téseket, hogy a megindult egészséges folyamatok meg­erősítést nyerjenek, visszafor- dítbatstlanokká váljanak” Ciprus A ciprusi helyzetről szólva a Szovjetunió külügyminiszte­re hangsúlyozta: „A ciprusi problémát ki kell vezetni abból a zsákutcá­Százh a lomba Ital összegezés ból, amely a NATO arra irá­nyuló kísérletei következté­ben jött létre, hogy titokban politikai homályba burkolva és a militarista körök szűk érdekeinek megfelelően old­ják meg ezt a kérdést. En­nek a célnak — a ciprusi probléma igazságos megol­dása céljainak — az a szov­jet javaslat felei meg, hogy az ENSZ keretei között hív­janak össze Ciprussal foglal­kozó nemzetköz, értekezletet. A ciprusi r.rooiéma megoldá­sát, amelyet a Ciprusi Köz­társaság képviselőinek köz­vetlen részvételével fogad­nák el, és amely az ország függetlenségének. szuvereni­tásának és területi sérthetet­lenségének biztosítására irá­nyulna, hatékonyan szavatol­nák a Biztonsági Tanács ál­landó tagállamai”. Fejlődik a „kamaszruhás város” Kétszer annyi társadalmi munka — Lakás, óvoda, rendelő Másfél éve jjincs, hogy Száz­halombattán egy gyűlés fel­szólalója kamaszruhas város­nak nevezte lakóhelyét, el­mondva, hogy településük olyan, mint egy gyorsan fejlő­dő fiatalember, évről évre, sőt hónapról hónapra rohamosan, szemmel láthatóan nő, ugyan­akkor testi fejlődését, a város esetében a lakosság növekedé­sét nem követi eléggé a laká­sok és a közintézmények kel­lő gyarapodása. Az érzékletes hasonlatot a legutóbbi tanács­ülésen is emlegették, amikor összesítés készült a város IV. ötéves fejlesztési tervének tel­jesítéséről. Elsőként a lakásépítéseket összegezték. Megállapították, hogy a jóváhagyott középtávú terv alapján 1971. június 1-től 1974. június 30-ig 775 lakást kellett volna megépíteni, de csak 710 készült el. A Gazda­sági Bizottság felülvizsgálata és intézkedései, a vállalatok támogatásai, továbbá bérlő- és vevőkijelölések következmé­nyeként azonban mint Dunafüred közvilágítá­sának korszerűsítésére. A városi tanács irányításá­val a Dunamenti Hőerőmű Vállalattal és a Dunai Kőolaj­ipari Vállalattal szoros koope­rációban elkészült egy 75 sze­mélyes óvoda és egy vízisport­telep, jelenleg folyamatban van egy 40 gépkocsi befogadó- képességű sorgarázs építése. Az erőmű beruházás területén el­készült egy 400 négyzetméteres élelmiszeráruház, a Benta Völ­gye Tsz beruházásaként pecse­nyesütő létesült és megvaló­sult a dunafüredi halászcsárda rekonstrukciója. Lehetne még sorolni a fejlő­dés egyéb jeleit. A városi mű­velődési házat, amelynek ké­szül a beruházási programja, a sporttelepet, amelyhez a te­rület feltöltése után jelenleg építik a kerítést, vagy például a szennyvíztisztítás bővítését, amelyhez a DKV 12 millió fo­rinttal járul hozzá és amely­nek beruházási terveit szintén jelenleg készítik elő. Az eredményekben nagy szerepet játszott a városi tanács jó tervező, szervező és koordináló munkája, továbbá a társa­dalmi összefogás. Társadalmi munkával készült el a kispályás sporttelep, a park, az autóbuszvárók, és megkezdődött a városi sport­telep és strand építése is. Az öt évre tervezett 2 millió 470 ezer forintos társadalmi mun­ka értékkel szemben az 1974. június 30-ig ténylegesen telje­sített társadalmi munka 5 mil­lió 400 ezer forint volt, amely több mint kétszerese a terve­zettnek. Jelentős társadalmi munka felajánlás és teljesítés történt a tanmedence folya­matban levő építésénél és tár­sadalmi összefogás tette lehe­tővé, hogy az Övárosban elké­szüljön az új tűzoltószertár. A város tehát egyre inkább kinövi kamaszruháját. Lakos­sága és vezetői összességében teljesítették az ötéves terv és a ciklusprogram által megha­tározott feladatokat és ezzel megalapozták a város további fejlesztésének lehetőségeit is. p. v. Vietnam Gromiko a továbbiakban kijelentette: „Ahhoz, hogy végérvényesen megvalósuljon Vietnamban a politikai -ren­dezés, mindenekelőtt kény­szeríteni sei a saigoni rezsi­met, hagyjon fel a fegyveres provokációkkal, a Vietnamra vonatkozó párizsi megálla­podások aláaknázását célzó kísérletekkel. E megállapodá­sok szigorú betartása — mindkét fél által — a hely­zet normalizálásának elen­gedhetetlen feltétele. Ami Kambodzsát illeti, annak problémáját maguknak a kambodzsaiaknak kell megol­daniuk nemzeti érdekeiknek megfelelően és külső beavat­kozástól mentesen. Ugyan­csak meg kell szilárdítani a Laoszra vonatkozó megálla­podások pozitív eredmé­nyeit.” Közel-Kelet „A Szovjetunió úgy véli, hogy nem lehet késlekedni az olyan intézkedések megvalósí­tásával, amelyek gyökeres po­litikai rendezéshez vezetnek a (Folytatás a 2. oldalon ) ez év második felében még mintegy 100, jövőre 250 lakás építése lehetővé vá­lik. így áz 1975. december 31-ig tervezett 900 lakással szemben 1060 lakás építése várható. A tervezetthez képest némi késéssel, de a tavalyi tanévre már felépült a város 12 tan­termes általános iskolája, vala­mint egy 100 személyes óvoda és egy 60 személyes bölcsőde, idén és jövőre önálló beruhá­zásként megvalósul egy 17 or­vosi munkahelyes rendelőinté­zet, és bár a jóváhagyott öt­éves tervben nem szerepelt ke- ! reskedelmi építmény, a több- | letbevételek, valamint a Nyu­gat-Pest megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalattal kö­tött koordinációs szerződés alapján lehetőség nyílt egy 600 négyzetméteres élelmiszer­áruház építésére. Gyors tempóban fejlődött a közműellátás is. Két év alatt — 1973-ig — elkészült az Öváros és Üj- telep ivóvízhálózata és je­lenleg szerelik a dunafüre­di vezetékrészeket. Az ötéves terv kezdetén a vá­ros nagyobb része nem volt el­látva villamos energiával, az utóbbi három évben azonban sor került a Franciska puszta villamosítására, a vasútállo­más környékének és az Óvá­ros—Erőmű közötti út, vala­A pilisi határ új arca A pilisi Aranykalász Tsz-ben megkezdték a 303 hektárnyi területen termesztett intenzív burgonya betakarítását. De hol vannak már a hajladozó szedők? Szovjet kombájnok és válo­gatógépsor járja a határt. A felszedett és szétválogatott vető­magnak való burgonyát a Magtermeltető Vállalat monori telepére szállítják. KOZELET A Magyar Partizán Szövet­ség meghívására hazánkban tartózkodott a Mongol Forra­dalmi Harcok Veteránjai Bi­zottságának küldöttsége, G. Csozsamcnak, a párt központi bizottsága tagjának, a vete­ránszövetség elnökhelyettesé­nek vezetésével. Itt-tartózko- dásuk során tárgyaltak a Ma­gyar Partizán Szövetség dele­gációjával, amelyet Fehér La­jos, a Politikai Bizottság tag­ja, a Partizán Szövetség elnö­ke vezetett. A delegáció ked­den elutazott Budapestről. Bú­csúztatására a Ferih'egyi repü­lőtéren megjelent Úszta Gyu­la, a Partizán Szövetség fő­titkára. Dr. Tímár Mátyás, a Minisz­tertanács elnökhelyettese és dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter is részt vett és fel­szólalt a Magyar Kereskedelmi Kamara keddi kibővített el­nökségi ülésén. P. Sagdarszuren, a Mongol Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete végleg elutazott Magyarország­ról. A nagykövetet Tóth Ray­mond, a Külügyminisztérium protokoll osztályának helyettes vezetője búcsúztatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom