Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-25 / 224. szám
I T estvéri találkozás A Szovjetunióba látogató magyar párt- és kormányküldöttség nem sokkal azután lép a moszkvai repülőtér betonjára, amikor éppen harminc esztendeje annak, hogy a felszabadító szovjet hadsereg egységei valahol Battonyánál, meg Csanádpalota és Üj-Nagylak táján átlépték a magyar határt és megkezdődött Magyarország felszabadítása. Igaz, az ilyen legmagasabb szintű találkozókon, targyaiasokon, a világpolitikai szótár szerint csúcstalálkozókon, a visszapillantásnak, a múlt kérdéseinek aligha juthat döntően fontos szerep — a munka, a megbeszélések fő témája a jelen és a jövendő, a szocialista építőmunka legjobb feltételeinek megvizsgálá- gyakorlati kidolgozása. Mégis bizonyos, hogy ha csak a tárgyalások szellemében is, de jelen lesz a moszkvai tanácskozóteremben ez a harminc esztendővel ezelőtti történelmi forduló. Hiszen a magyar milliók életének és munkájának alakulásában éppen ez hozta meg a lehetőséget, hogy végre a nép javára, a nép vágyainak megfelelő úton induljon tovább az élet, az alkotómunka, a magyar dolgozó ne csak tárgya, hanem formálója is legyen sorsának. Élet és alkotómunka egyébként úgy formálódott, alakult az elmúlt háróm évtizedben, hogy a magyar munkásosztály és pártja által vezetett ország egyre inkább része és részese lett egy nagyobb családnak, a szocialista közösségnek és építő tevékenységének. Büszkén emlegetett jelszóból mindennapi valóság lett a munkásnemzetköziség. Alapja természetesen az, amit tömör pontossággal úgy fejezhetünk ki, hogy az internacionalizmus, elsősorban a Szovjetunió iránti kapcsolat őszinteségén és bensőségességén mérhető le. Az elmúlt három évtized bebizonyította, milyen új világit képes teremteni a szocializmus útját választott azoknak a népeknek nagy családja, amely szoros szövetségben az első és legnagyobb szocialista országgal, a Szovjetunióval, a gyakorlatban valósítja meg a proletár internacionalizmus elveit. Természetes, hogy a magyar párt- és kormányküldöttség mindenekelőtt a magyar—szovjet kapcsolatokról, együttműködésünk szinte az élet minden területére kiterjedő témáiról tárgyal majd. Szóba kerül nyilván a magyar gazdaságföldrajzi térképnek' az az immár meghatározó fontosságú vonalhálózata, amelyet a szocialista magyar népgazdaság vérellátó érhálózatának is nevezhetünk. A két Barátság-kőolajvezetékre gondolunk, amely Kujbisev tájáról meg a szibériai olajmezőkről hozza az olajat a magyar földre, Százhalombattára. A Testvériség gázvezeték végtelen csőkígyóira, amelyek energiaellátásban és vegyipari nyersanyagellátásban, a Béke elektromos távvezetékre, amelynek surrogó drótjai a villamosenergia-ellátásban adnak életet és munkát a magyar gazdaság számára. Néhány példa a sok közül a barátság, testvériség és béke szép szavaival elnevezett három hálózat. A felsorolást még sokáig lehetne folytatni. A múlt hetekben, amikor a magyar—szovjet műszaki-tudományos és gazdasági együttműködés kérdéseiről szóló előadások százai mérték fel eredményeinknek éppen az együttműködésből és segítségből eredő tényeit, ilyen adatok légióját idézték a tudósok és szakemberek a közvélemény emlékezetébe. Elmondták például, hogy mintegy hatvanra tehető azoknak az országos jelentőségű, a magyar gazdaság számára létfontosságú nagy létesítményeknek és objektumoknak o. száma, amelyeket — csak a legutóbbi években — a Szovjetunió segítségével hoztunk létre. Aki végigpillant a mai magyar valóságon, azaz városaink és falvaink új utcasorain, lakónegyedei derűs, világos színfoltjain, jó, ha tudja: jelenleg mintegy százezer szovjet gép dolgozik a magyar építőiparban. Aki elgondolkozik azon,, hogy a szovjet—magyar együttműködés az alumíniumiparban, a szovjet segítség az olefinprogram megvalósításában mit jelent a magyar gazdaság számára, megérti: a felszabadulás három évtizede alatt megtett úton eddig is csak úgy tudtunk előretörni, ha a szocialista nagyhatalom baráti, testvéri segítségét, a magyar—szovjet együttműködést tekintjük munkánk legfontosabb elemének. A magyar—szovjet barátság úgy kapcsolódik a szocialista testvérországok együttműködése és egyre összehangoltabb alkotómunkájának szilárd rendszerébe, mint a jól működő szerkezet fogaskerekei egymásba. A magyar—szovjet barátság önmagában is a hazai fejlődés legfontosabb hajtóereje; egyúttal része a szocialista közösség kapcsolathálózatának és ezzel a kor kétségkívül meghatározó erejű tényezőjének része. Hiszen a szocialista integrációra törekvő országok közössége már ma is döntő fontosságú része a világgazdaságnak: földünk területének 18,5, a világ népességének 10 százaléka tartozik ide, ám a világ ipari termelésének egyharmada, a világ nemzeti jövedelmének egynegyede jut a szocialista közösség országaira. S mivel a szocialista integráció éppen mostanában kibontakozó folyamata a termelőeszközök társadalmi tulajdonára és a népgazdaság tervszerű fejlesztésére épül, a szocialista gazdaság magas növekedési ütemét figyelembe véve előrelátható, hogy milyen hamar, másfél évtizednyi munka után lesz az anyagi termelés legtöbb szektorában a szocialista közösség országaié a vezető pozíció. E nnek a közös holnapnak a megtervezése, a holnaphoz vezető út részleteit kidolgozó szakemberek számára adandó politikai iránymutatás a fő feladata a szocialista országok párt- és állami vezetői közötti legmagasabb szintű találkozóknak. A világot megrázó ellentétek, nemegyszer fegyveres ösz- szetűzések, politikai-társadalmi robbanások közejpette a szocialista közösség alkotómunkája — és a közösség vezetőinek találkozói — állandó jelzői annak, hogy a testvéri szocialista országok kollektív erőfeszítéseivel is hozzá kívánnak járulni a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, a nemzetközi együttműködés bővítéséhez. A magyar párt- és kormányküldöttség mostani szovjetunióbeli útja is ezt szolgálja: a szocialista testvérországok együttműködésének, benne a magyar —szovjet kapcsolatok bővítésének megbeszélését és ennek világpolitikai alátámasztását, a feszültséget csökkenteni kívánó, egybehangolt szocialista külpolitika elveinek megerősítését. V J Haderöcsökkentési tárgyalások Plenáris ülés Becsben Negyven percig tartott kedden délután Becsben a Hofburg nemzetközi konferencia- termében a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről tárgyaló delegációknak a nyári szünet utáni első plenáris tanácskozása. Az elmúlt év október 31-én kezdődött tanácskozások immár 44. plenáris ülésén részt vett mind a 19 állam — köztük hazánk dr. Petrán János vezette delegációja. A küldöttségek lényegileg a nyári szünet előtti fázistól folytatták a haderőcsökkentési tárgyalásokat. Erre utal az is, AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XVIII. ÉVFOLYAM, 224. SZÁM AHA 80 FILLÉR 1974. SZEPTEMBER 25., SZERDA Feltárult békés jövőjének perspektívája hogy az ülésen a soros elnök, a Szovjetunió küldöttségének vezetője, N. O. Hlesztov nagykövet elnökölt. A tanácskozást ismét zárt ajtók mögött tartották meg és a szóvivők ,csak annyit közöltek, hogy három küldöttség vezetője szólalt fel. Elsőnek Radoslav Klein nagykövet, a csehszlovák delegáció vezetője emelkedett szólásra, majd a kanadai, végezetül az olasz delegáció vezetője szólalt fel. A legközelebbi plenáris ülést a jövő héten rendezik, pontos dátumát azonban csak később közük. (Kommentárunk a 2. oldalon.) Andrej Gromiko beszéde az ENSZ-közgyűlés ülésszakán Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere kedden, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán elhangzott beszédében kiemelte a szocialista közösséghez tartozó országok összehangolt politikájának sikereit. „A fejlődés fő iránya nem kétséges: ma az enyhülés és di enyhtt’esre való törekvés az uralkodó tendencia.” Az Európai kontinensen „nemcsak hogy megoldást nyertek a területi-politikai berendezés kiélezett kérdései, hanem egészében fel is tárult Európa megbízhatóbb békés jövőjének perspektívája” — mondotta a külügyminiszter. 1 Mint Gromiko megjegyezte, „azokkal a kijelentésekkel szemben, amelyek szerint az enyhülés nagyon is időleges jelenség, a Szovjetunió ezt vallja: nem szabad gyengíteni az arra irányuló erőfeiizí- téseket, hogy a megindult egészséges folyamatok megerősítést nyerjenek, visszafor- dítbatstlanokká váljanak” Ciprus A ciprusi helyzetről szólva a Szovjetunió külügyminisztere hangsúlyozta: „A ciprusi problémát ki kell vezetni abból a zsákutcáSzázh a lomba Ital összegezés ból, amely a NATO arra irányuló kísérletei következtében jött létre, hogy titokban politikai homályba burkolva és a militarista körök szűk érdekeinek megfelelően oldják meg ezt a kérdést. Ennek a célnak — a ciprusi probléma igazságos megoldása céljainak — az a szovjet javaslat felei meg, hogy az ENSZ keretei között hívjanak össze Ciprussal foglalkozó nemzetköz, értekezletet. A ciprusi r.rooiéma megoldását, amelyet a Ciprusi Köztársaság képviselőinek közvetlen részvételével fogadnák el, és amely az ország függetlenségének. szuverenitásának és területi sérthetetlenségének biztosítására irányulna, hatékonyan szavatolnák a Biztonsági Tanács állandó tagállamai”. Fejlődik a „kamaszruhás város” Kétszer annyi társadalmi munka — Lakás, óvoda, rendelő Másfél éve jjincs, hogy Százhalombattán egy gyűlés felszólalója kamaszruhas városnak nevezte lakóhelyét, elmondva, hogy településük olyan, mint egy gyorsan fejlődő fiatalember, évről évre, sőt hónapról hónapra rohamosan, szemmel láthatóan nő, ugyanakkor testi fejlődését, a város esetében a lakosság növekedését nem követi eléggé a lakások és a közintézmények kellő gyarapodása. Az érzékletes hasonlatot a legutóbbi tanácsülésen is emlegették, amikor összesítés készült a város IV. ötéves fejlesztési tervének teljesítéséről. Elsőként a lakásépítéseket összegezték. Megállapították, hogy a jóváhagyott középtávú terv alapján 1971. június 1-től 1974. június 30-ig 775 lakást kellett volna megépíteni, de csak 710 készült el. A Gazdasági Bizottság felülvizsgálata és intézkedései, a vállalatok támogatásai, továbbá bérlő- és vevőkijelölések következményeként azonban mint Dunafüred közvilágításának korszerűsítésére. A városi tanács irányításával a Dunamenti Hőerőmű Vállalattal és a Dunai Kőolajipari Vállalattal szoros kooperációban elkészült egy 75 személyes óvoda és egy vízisporttelep, jelenleg folyamatban van egy 40 gépkocsi befogadó- képességű sorgarázs építése. Az erőmű beruházás területén elkészült egy 400 négyzetméteres élelmiszeráruház, a Benta Völgye Tsz beruházásaként pecsenyesütő létesült és megvalósult a dunafüredi halászcsárda rekonstrukciója. Lehetne még sorolni a fejlődés egyéb jeleit. A városi művelődési házat, amelynek készül a beruházási programja, a sporttelepet, amelyhez a terület feltöltése után jelenleg építik a kerítést, vagy például a szennyvíztisztítás bővítését, amelyhez a DKV 12 millió forinttal járul hozzá és amelynek beruházási terveit szintén jelenleg készítik elő. Az eredményekben nagy szerepet játszott a városi tanács jó tervező, szervező és koordináló munkája, továbbá a társadalmi összefogás. Társadalmi munkával készült el a kispályás sporttelep, a park, az autóbuszvárók, és megkezdődött a városi sporttelep és strand építése is. Az öt évre tervezett 2 millió 470 ezer forintos társadalmi munka értékkel szemben az 1974. június 30-ig ténylegesen teljesített társadalmi munka 5 millió 400 ezer forint volt, amely több mint kétszerese a tervezettnek. Jelentős társadalmi munka felajánlás és teljesítés történt a tanmedence folyamatban levő építésénél és társadalmi összefogás tette lehetővé, hogy az Övárosban elkészüljön az új tűzoltószertár. A város tehát egyre inkább kinövi kamaszruháját. Lakossága és vezetői összességében teljesítették az ötéves terv és a ciklusprogram által meghatározott feladatokat és ezzel megalapozták a város további fejlesztésének lehetőségeit is. p. v. Vietnam Gromiko a továbbiakban kijelentette: „Ahhoz, hogy végérvényesen megvalósuljon Vietnamban a politikai -rendezés, mindenekelőtt kényszeríteni sei a saigoni rezsimet, hagyjon fel a fegyveres provokációkkal, a Vietnamra vonatkozó párizsi megállapodások aláaknázását célzó kísérletekkel. E megállapodások szigorú betartása — mindkét fél által — a helyzet normalizálásának elengedhetetlen feltétele. Ami Kambodzsát illeti, annak problémáját maguknak a kambodzsaiaknak kell megoldaniuk nemzeti érdekeiknek megfelelően és külső beavatkozástól mentesen. Ugyancsak meg kell szilárdítani a Laoszra vonatkozó megállapodások pozitív eredményeit.” Közel-Kelet „A Szovjetunió úgy véli, hogy nem lehet késlekedni az olyan intézkedések megvalósításával, amelyek gyökeres politikai rendezéshez vezetnek a (Folytatás a 2. oldalon ) ez év második felében még mintegy 100, jövőre 250 lakás építése lehetővé válik. így áz 1975. december 31-ig tervezett 900 lakással szemben 1060 lakás építése várható. A tervezetthez képest némi késéssel, de a tavalyi tanévre már felépült a város 12 tantermes általános iskolája, valamint egy 100 személyes óvoda és egy 60 személyes bölcsőde, idén és jövőre önálló beruházásként megvalósul egy 17 orvosi munkahelyes rendelőintézet, és bár a jóváhagyott ötéves tervben nem szerepelt ke- ! reskedelmi építmény, a több- | letbevételek, valamint a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalattal kötött koordinációs szerződés alapján lehetőség nyílt egy 600 négyzetméteres élelmiszeráruház építésére. Gyors tempóban fejlődött a közműellátás is. Két év alatt — 1973-ig — elkészült az Öváros és Üj- telep ivóvízhálózata és jelenleg szerelik a dunafüredi vezetékrészeket. Az ötéves terv kezdetén a város nagyobb része nem volt ellátva villamos energiával, az utóbbi három évben azonban sor került a Franciska puszta villamosítására, a vasútállomás környékének és az Óváros—Erőmű közötti út, valaA pilisi határ új arca A pilisi Aranykalász Tsz-ben megkezdték a 303 hektárnyi területen termesztett intenzív burgonya betakarítását. De hol vannak már a hajladozó szedők? Szovjet kombájnok és válogatógépsor járja a határt. A felszedett és szétválogatott vetőmagnak való burgonyát a Magtermeltető Vállalat monori telepére szállítják. KOZELET A Magyar Partizán Szövetség meghívására hazánkban tartózkodott a Mongol Forradalmi Harcok Veteránjai Bizottságának küldöttsége, G. Csozsamcnak, a párt központi bizottsága tagjának, a veteránszövetség elnökhelyettesének vezetésével. Itt-tartózko- dásuk során tárgyaltak a Magyar Partizán Szövetség delegációjával, amelyet Fehér Lajos, a Politikai Bizottság tagja, a Partizán Szövetség elnöke vezetett. A delegáció kedden elutazott Budapestről. Búcsúztatására a Ferih'egyi repülőtéren megjelent Úszta Gyula, a Partizán Szövetség főtitkára. Dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese és dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter is részt vett és felszólalt a Magyar Kereskedelmi Kamara keddi kibővített elnökségi ülésén. P. Sagdarszuren, a Mongol Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete végleg elutazott Magyarországról. A nagykövetet Tóth Raymond, a Külügyminisztérium protokoll osztályának helyettes vezetője búcsúztatta.
