Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-01 / 204. szám

1974 SZEPTEMBER 1., VASÁRNAP Erőfeszítések a nyereségért v Ä Forte a világpiacon Az élet nevében Szeptember /-<*: tt ftisiamns elleni httrc nemzetközi ntippt V an min tűnődnie mos­tanában az ifjabb generációnál!. Főleg azokra gondolok, akik nem eltéK át a háborút, de nézik a televízió „Nagy csatáit”, vagy látták a műit vasár­nap a „Rögtönítélő bírósá­got”. Ép elméjű, normális, tisztességes embert, akár­hány éves, elképeszt a gon­dolat: hogyan történhetett mindez a huszadik század­ban, s „Európa egyik leg­műveltebb államában” ? Miképp eshetett meg az eszevesztett háború, s mindaz, ami vele járt? Lehetnek persze, olya­nok, akik kézlegyintéssel intézik el az egészet, mond­ván: „Elegünk van már a borzalmakból, mi élni aka­runk!” Azt hiszem, éppen hozzájuk kell szólnunk: ma 'harminchat éve, hogy el­dördültek az első lövések. A Hitler-szörny, a náci mé­tely, a tébolyult terror ugyanis még nem egé­szen múzeumi tárgy. Keli-e emlékeztetni arra, hogy a fasiszta düh, a faj­gyűlölet, a pokolgép-argu­mentáció hol itt, hol ott üti fel a fejét? Hát arra, hogy néhol, némelyek nem is látnak más kiutat a tőkés­világ periodikus válságá­ból? Nem rajtuk múlik, hogy nem boríthatják vér­be és lángba az egész vi­lágot. De példaképük, a demagóg Mussolini és a paranoiás Hitler sem a sa­ját erejéből jutott hatalom­hoz. A pénzvilág hatalma­sai lendítették őket oly magasra. S bár a fasizmust az elmúlt három és fél év­tized erkölcsileg, politikai­lag lejáratta, s bár ma világméretű, szervezett erő vet gátat kísérleteinek, dő­reség lenne azt hinnünk, hogy nincsenek már hívei. A tv-filimek emlékeztet­nek. Arra, hogy ha a szörny bárhol mozgo­lódik, ne engedjük felemel­nie fejét, fészkében tapos­suk szét. Éppen azért, mert elegünk van a borzalmak­ból, mert élni akarunk. F. A. Bútortól kerámiáig Cegléden Hárommilliós árukészlet Megnyitották Dél-Pest megye legnagyobb lakberendezési áruházát i a Koppány György felvétele NÉPESEDÉSPOLITIKA Összhangban * a gazdasági és a társadalmi politikával Szombaton hazaérkezett Bu­karestből a magyar küldött­ség, amely dr. Szabady Egon­nak, a KSH elnöhelyettesánek vezetésével az ENSZ népese­dési világkonferenciáján vett részt. Az elnökhelyettes a Fe- rinegyi repülőtéren az MTI munkatársának nyilatkozott a tanácskozás eredményeiről, ta­pasztalatairól. Elmondotta, hogy a konfe­rencián a világ demográfiái problémáit, a népesedéssel kapcsolatos kérdéseket, többek között a gazdasági, társadal­mi viszonyok és a népesség összefüggéseit vitatták meg. Legfontosabb kérdés annak el­döntése volt, hogy a demográ­fiai robbanás, amely a világ több országában is tapasztal­ható, nem fenyeget-e a túlné­pesedés veszélyével. A rész­vevő országok többsége, kö­zöttük hazánk álláspontja sze­rint a népesedéspolitikát a gazdasági, társadalmi politiká­val összhangban, párhuzamo­san kell kialakítani, ilymódon akadályozható meg hatéko­nyan a túlzott szaporodás. Elismerést váltott ,ki a ma­gyar népesedéspolitikai kon­cepció, amely a kormány el­múlt évi népesedéspolitikai in­tézkedései nyomán a népesség számának stabilizálását, a ké­sőbbiekben pedig kismértékű növekedését irányozza elő. A koncepció fontos jellemzője, hogy gyakorlati megvalósítása a népgazdasági tervezéssel párhuzamosan nalad. IYJ yugállományba VO' nult a megye egyik nagy gépipari válla­latának igazgatója. Illően el búcsúztatták, a Népköz- társaság Elnöki Tanacsa a Munka Vörös Zászló Ér­demrendjét adományozta neki. Ennek másfél eszten­deje. Egy ideig még be-be- járt a gyárba, hasznos ta­nácsokat adott utódjának, volt vezetőtársainak. Az­után elmaradt. Túl sokat hallotta, hogy „most na­gyon jól megy”; a gyár valóban jelentős üzleteket kötött külföldön, belföldi értékesítése is erőteljesen növekedett. Irigy lett vol­na, féltékeny? Mégha az is, megérthetnénk az emberi érzékenységet. Másról van azonban szó. Arról, hogy mély csend övezte mind­azt, ami az ő munkája is volt, amiben az ő része is benne volt, ami alapot te­remtett a nagy üzletköté­sekhez. Hangsúlyozni kell: nem utódja sugallta, táplálta ezt a szellemet. Sokkal inkább azok, akik mindig az élen levő hajó vitorláját fújják, nem törődve azzal, a ko­rábbi vezérhajó meddig irányította a raj útját. Ne­kik már csak a mai ve­zérhajó a fontos... Törődjünk bele? Miért ne? Nagyon ké­nyelmes így. Annyi frázi­sunk van: a rohanó élet, mely nem engedi meg a szentimentalizmust, a gyors tempó, mely nem ad al­kalmat a múlton való me­rengésre ... Tegnapi láb­nyomunkat betakarja a szél. Lábnyomunkat igen, de az utat?! Amin addig jöttünk? Hálátlanok len­nénk? Inkább vakot Nem látjuk, nem akarjuk észre­venni, hogy minden léte­sítményünk. eredményünk, tettünk kötőanyaga az em­beri veríték, az emberi idegsejt, hogy aki búcsú­zik, az is ottmarad: kitéo- hetetlenül benne van ab­ban, ami addig történt. M ert nem ez az egyet­len példa. Holott nem kutattam azokat, csu­pán beléjük botoltam. S mennyi lenne akkor, ha szándékkal keresném az ilyen eseteket? Félreállni A Forte a világpiacon eladó: filmjei, fotópapírjai a nyugati világvárosok boltjaiban kelle­tik magukat, emblémájuk márka Törökországban, a Szovjetunióban, Indiában és Irakban. A Forte itthon a ha­zai színesfényképezés megho­nosítója, az élmény képi rög­zítésének nagy szorgalmazója. A Forte a világpiacon vevő, s a listák tanúsága szerint drága vásárló: a fotozselatin ára 3,5-szörösére, az ezüstnit­ráté négyszeresére, a film­alapanyagé 50 százalékkal, a nyers fotópapíré 35—40 szá­zalékkal emelkedett. E helyzetben kell helytállnia a Forténak itthon és külföl­dön. Tizenhét év után - először Hazánk egyetlen fotokémiai vállalata,, a váci Forte éve­ken, évtizedeken át prosperált. Évente 50—80 millió forint nyereséget könyveltek el, ré­szesedésként három hétnyi bért fizettek ki a dolgozóknak, a műszakiak szorgalmát 300—600 ezer forint prémiummal hono­rálták. Az eredményeket a gazdaságos termelés szorgal­mazásával, új termékek — így pl. a színespapír — piacra do­básával, s a gyártmányfejlesz­tést kísérő gondos kereskede­lempolitikával érték el. S nem az árak emelésével: hat éve sem a termelői, sem a fogyasz­tói árhoz nem nyúltak. A ha­tékonyabb munka járt siker­rel. így érhették el, hogy 1968 —73 között tőkés ^exportjuk megháromszorozódott, a szo­cialista országok pedig négy­szer több Forte-cikket vásá­roltak. mindig fájdalmas; önként, parancsszóra, mindegy mi­re, de fáj. Az ember meg­érzi, valami bevégeztetett, valaminek visszavonhatat­lanul. a végére ért. S ak­kor még elveszik tőle azt is, ami pedig az övé: a tett örömét, a cselekvésso­rok ízét, az alkotás névte­lenül is' maradandó fon­tosságát? Túl könnyű kézzel osz­tunk érdemeket és sebe­ket. A tegnap még — kép­letesen — megsüvegelt emberen ma úgy nézünk át, mint az ablaküvegen; ki is volt ez? Mintha a tisztség, a beosztás, a fize­tés, a hatalom tette volna valakivé. Holott tisztség — és nem kicsi! — kiváló munkásnak lenni, a szak­ma minden fogását ismerő könyvelőnek, üzemrtiérnök- nek. Nem a beosztás köve­teli meg — ahogy a ciniku­sok emlegetik — az utolsó előtti végtisztességet, ha­nem az ember! Aki attól búcsúzik, ami legtermésze­tesebb emberi tevékenysé­ge volt: a munkától. A szóban forgó igazgató nem bizonyult hibátlan , embernek. De van ilyen? Nemcsak sikerei, de kudar­cai is akadtak. Másoknak nem? Tevékenységének egésze, a gyár élén eltöl­tött sok év azonban félre­érthetetlenül a hasznosság, a közösségnek tett hű szol­gálat oldalára billenti a mérleg nyelvét. S ritka eset az olyan, amikór ne így lenne. Akad, de kivétel erősíti a szabályt. Akár vezérigazgatóról, akár munkásról, tisztviselőről legyen szó. Beszélgettem egy főkonstruktőrrel, aki nyugdíjba készül. Nem küldik, de érzi, nem is ma­rasztalják. Nem törődnek vele, mi a szándéka. Talál­mánya ma is futó termék a gyártósorokon, nagy hasznot hoz a gyárnak. A termékek kétharmada az ő irányítása alatt formáló­dott ki a tervezőasztalokon. Szelíd öngúnnyal mondta: szépen szeretnék „meghal­ni”, de úgy érzem, nem Si­— A dinamikus fejlődés a világinfláció kirobbanásáig tartott — mondotta dr. Lenyó László, a vállalat igazgatója. — Az ezt kísérő nyersanyag­spekuláció megtörte a felfelé ívelő folyamatot. 1973 novem­berében már éreztük a világ­piac hatását, gyorsan taktikai vásárlásokkal töltöttük fel készleteinket. A nyersanyagárak emelke­dése azonban — a többi házai vegyipari vállalathoz hason­lóan — a Fortét sem hagyta érintetlenül: a tőkés piaci ár­változás 130—150 millió forin­tos hiányt jelent a vállalat­nak, s ezt belső erőből már képtelenek kigazdálkodni. A Forte 17 év után először az idei első félévet veszteség­gel zárta. E közgazdasági helyzet egyensúlyozására a segítség gyorsan érkezett: a Pénzügy­minisztérium és a Nehézipari Minisztérium döntése szerint a Forte is megkapja a költség- vetésből a tőkés világpiaci ár- differenciát, s az év végén feltöltik tartalékalapjukat, így maradhat ugyanis válto­zatlan a Forte-film és -papír belföldi ára. Felajánlások - kisebb veszteség A központi segítség azonban nem megváltás, a vállalatnak is mindent el kell követnie, hogy kigazdálkodj a a millió­kat. Az igazgató elmondotta, hogy egész belső prémium- rendszerüket, szervezetüket a ' takarékos gazdálkodás szol­gálatába állították. A kollektí­vák a pártkongresszus és ha­zánk felszabadulásának 30. év­fordulója tiszteletére folyó kerül. Három önjelölt vár a helyemre. Ök az első nyugdíjas napomon már azt fogják mondani: meg­szabadultunk tőle. S nem ez a baj. Hanem az, hogy e három ember nem túl tehetséges, nem nagyon tö­rekvő. Csak akarnok, száj­jal igyekszik pótolni azt, amire tehetségből nem fut­ja. S zépen „meghalni”? Nagy kívánság? Ter­mészetes emberi igény! A tettekkel váltot­ta meg jogát rá! Arra, hogy bevésődjék neve azok agyába, akik maradnak, akik folytatják azt, amit addig vele együtt tettek. Hiszen igaz, a gép mellé új ember áll, a tervezőasz­talhoz más konstruktőr ül, az igazgatói iroda sem ma­rad üresen. Mégis, oktalan ember gondolhatja, hiheti csak, hogy ahol ő van, ott előtte nem történt semmi, ott minden téglát ő rak le, csakis ő magasítja a falat. Néhány megyei gyárban, vállalatnál már foglalkoz­nak a gyártörténet meg­írásával, szerény házi múzeum anyagának össze­gyűjtésével. Jó gondolat, támogatásra érdemes kéz-' deményezés. örüljünk neki. S ne hall­gassunk aggodalmunkról. Arról, nehogy csupán be­ruházási, fejlesztési ada­toknak jusson hely a gyár­történetben. nehogy pusz­tán termékek, eszközök ke­rüljenek a múzeumba. Ha­nem azok neve, fényképe szintén, akik a holt esz­közt kezükkel, eszükkel életre keltették, akik a legfontosabbat adták a termeléshez: eszüket, ere­jüket. Mert ők érdemesek igazán a megörökítésre. Azért, hogy mindenki tud­ja. lássa: nem szénen hal­nak meg azok. akiket bú­csúztatnak,: hanem szépen, emberül élnek azok között, s azok emlékezetében, akikkel összekötötte őket a legemberibb tevékenység, a munka. Mészáros Ottó 1 munkaversenyben is e célok J elérésére törekednek. Summa I summárum, az év végéig így ’ kb. 15 millió forintot akar­nak megtakarítani. Hogyan? Űj típusú nyersanyagok fel­használásával, ésszerű szerve­zési intézkedésekkel. S akará­suk már eddig is milliókat ért: úgy számoltak, hogy az első félévben a vállalat vesztesége 15 millió forint lesz, s mérle­gük tanúsága szerint ezt az összeget 2 millió 489. ezer fo­rintra zsugorították. (Az ér­dekesség kedvéért: ha e szá­mításokat a tavalyi árakon végzik el, a vállalat nyeresége 40 millió forint.) A veszteség csökkentéséért mindent elkövettek. Sikerült a tőkés piacon 10—15 százalékos áremelést végrehajtaniuk, a tavalyi 3 millió 300 ezer dol­láros tőkés exportjukat 5 mil­lió dollárra fokozták. Stratégiájuk: jó taktika Munkájuk nyomán a máso­dik félévben várhatóan for­dul a kocka: az év végére 20 —25 millió forintos nyereség elérésére van kilátásuk, de ez sem lesz elegendő az alapok feltöltéséhez, tehát a központi segítségre igen nagy szüksé­gük lesz. Mert például: a nye­reségrubrikában 75 millió fo­rintnak kellene szerepelnie ahhoz, hogy a tavalyi nyere­ségrészesedést fizethessék dol­gozóiknak — nem beszélve a bérfejlesztésről —, azoknak, akik az idén mind többet ad­nak, többet tesznek. Mindenki nagyobb erőfeszí­tésére számít a vállalat: olyan műszaki intézkedéseket ter­veznek, amelyek elősegítik az importanyagok felhasználásá­nak csökkentését, de úgy, hogy a termékek minősége ne vál­tozzon. A gazdaságosság ér­dekében fokozzák a színespa- pír gyártását. A tőkés piacon pedig a pénzügyi átfutások idejét akarják csökkenteni, a 90 napos hiteleket a lehető­séghez képest „promt-fizeté- sekké” akarják átalakítani. A kötött szállítási szerződéseknél pedig céljuk a világpiaci ezüstár állandó és folyamatos követése, ugyanis a drága ezüsfcnitrát okozza a vállalat legtöbb gondját. Javítani fog a vállalat helyzetén a jövő évi termelői árrendezés, változat­lan törekvésük viszont, hogy a fogyasztói, árat radikálisan ne emeljék. De, mivel várható, hogy a világpiaci árak nem esnek vissza a régi szintre, a Forte esetében is átértékelt gazdálkodásra lesz szükség. A vállalat stratégiáját így lehetne összefoglalni: a krízis ellenére viszonylagos árstabili­tásra törekednek, a tőkés spe­kulációt vállalati taktikával akarják kivédeni. E munká­ban kitűnő partnerük a Che- mo’impex külkereskedelmi vállalat, amely a külhoni kap­csolatokban keresi és találja meg a Forte számára legked­vezőbb üzleteket. Dr. Lenyó László igazgató szerint az or­szág egyetlen fotokémiai ipa­rát mindenki a saját módján segíti, és ez is záloga annak, hogy a mai hullámvölgyből ki­lóból janak. F. P. Tegnap délelőtt ünnepélye­sen megnyitották a Cegléd és Vidéke ÁFÉSZ 6 millió fo­rintért épített Otthon bútor- és lakberendezési áruházát Cegléden. Ez lett Dél-Pest me­gye legnagyobb ilyen üzlete, és a környék lakosságának igényét is hivatott kielégíte­ni. Az ünnepségen megjelen­tek a járás és a város vezetői: Bállá János, a járási pártbi­zottság első titkára, Gyigor József, a városi pártbizottság első titkára, Kürti András, a városi tanács elnöke, részt vett továbbá a megnyitón Tuza Sándorné dr., a MÉSZÖV el­nöke, valamint Kelecsényi Sándor, a MÉSZÖV ÁFÉSZ- titkára is. Vidéke ÁFÉSZ elnöke szólt azokról az erőfeszítésekről, amelyekkel a város és a kör­nyék lakosságának jobb ellá­tását kívánják szolgálni. Az utóbbi idők beruházásainak egyik legnagyobbika ez az áruház, amely az induló 3 millió forint értékű — és a tervek szerint folyamatosan mintegy 2 és fél millió értékű — hazai és külföldi bútorok­kal, liakásberendezési tárgyak­kal várhatóan kielégíti az igé­nyeket. Kürti András beszédében utalt arra, hogy a házban, amelyben az áruház helyet kapott, 54 OTP-öröklakás is épült, tulajdonosaik ezekben a napokban költöznek be. A lak- berendezési áruház — mon­dotta — valóban hiányt pótol, és jelentős érdeme, hogy az árukészlet jelentős részét az eladótérben a vásárlóknak be is tudja mutatni. Ezután átadta az áruházat rendeltetésének, majd a ven­dégek — és nagyon sok vásá­rolni szándékozó — érdeklő­déssel járták be a tágas helyi­séget. Az eladótér és a kétszintes raktárhelyiség összesen ezer négyzetméter alapterületű. Az áruház gazdag választékot kí­nál, jelenleg mintegy 20-íé!e szobabútor, 7-féle konyhabú­tor, 3-féle gyermekbútor-gar- nitúra kapható, és szőnyegek, függönyök, csillárok, kerá­miák, háztartási gépek — a korszerű lakásnak úgyszólván minden kelléke. A Magyar- Szovjet Barátság Termelőszö­vetkezet kertészete virágkiállí­tást nyitott az' áruházban, ahol a ritka szobanövények a jövőben folyamatosan kapha­tók lesznek. D. G. Balogh Ferenc, a Cegléd és Készül a pulóver Abonyban, a Budapest Kötő Htsz üzemében ketliző gépe­ken állítják össze a különböző termékeket. A képen: készül a pulóver. Szépen Koppány György íelvéleie

Next

/
Oldalképek
Tartalom