Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-01 / 204. szám
1974 SZEPTEMBER 1., VASÁRNAP Erőfeszítések a nyereségért v Ä Forte a világpiacon Az élet nevében Szeptember /-<*: tt ftisiamns elleni httrc nemzetközi ntippt V an min tűnődnie mostanában az ifjabb generációnál!. Főleg azokra gondolok, akik nem eltéK át a háborút, de nézik a televízió „Nagy csatáit”, vagy látták a műit vasárnap a „Rögtönítélő bíróságot”. Ép elméjű, normális, tisztességes embert, akárhány éves, elképeszt a gondolat: hogyan történhetett mindez a huszadik században, s „Európa egyik legműveltebb államában” ? Miképp eshetett meg az eszevesztett háború, s mindaz, ami vele járt? Lehetnek persze, olyanok, akik kézlegyintéssel intézik el az egészet, mondván: „Elegünk van már a borzalmakból, mi élni akarunk!” Azt hiszem, éppen hozzájuk kell szólnunk: ma 'harminchat éve, hogy eldördültek az első lövések. A Hitler-szörny, a náci métely, a tébolyult terror ugyanis még nem egészen múzeumi tárgy. Keli-e emlékeztetni arra, hogy a fasiszta düh, a fajgyűlölet, a pokolgép-argumentáció hol itt, hol ott üti fel a fejét? Hát arra, hogy néhol, némelyek nem is látnak más kiutat a tőkésvilág periodikus válságából? Nem rajtuk múlik, hogy nem boríthatják vérbe és lángba az egész világot. De példaképük, a demagóg Mussolini és a paranoiás Hitler sem a saját erejéből jutott hatalomhoz. A pénzvilág hatalmasai lendítették őket oly magasra. S bár a fasizmust az elmúlt három és fél évtized erkölcsileg, politikailag lejáratta, s bár ma világméretű, szervezett erő vet gátat kísérleteinek, dőreség lenne azt hinnünk, hogy nincsenek már hívei. A tv-filimek emlékeztetnek. Arra, hogy ha a szörny bárhol mozgolódik, ne engedjük felemelnie fejét, fészkében tapossuk szét. Éppen azért, mert elegünk van a borzalmakból, mert élni akarunk. F. A. Bútortól kerámiáig Cegléden Hárommilliós árukészlet Megnyitották Dél-Pest megye legnagyobb lakberendezési áruházát i a Koppány György felvétele NÉPESEDÉSPOLITIKA Összhangban * a gazdasági és a társadalmi politikával Szombaton hazaérkezett Bukarestből a magyar küldöttség, amely dr. Szabady Egonnak, a KSH elnöhelyettesánek vezetésével az ENSZ népesedési világkonferenciáján vett részt. Az elnökhelyettes a Fe- rinegyi repülőtéren az MTI munkatársának nyilatkozott a tanácskozás eredményeiről, tapasztalatairól. Elmondotta, hogy a konferencián a világ demográfiái problémáit, a népesedéssel kapcsolatos kérdéseket, többek között a gazdasági, társadalmi viszonyok és a népesség összefüggéseit vitatták meg. Legfontosabb kérdés annak eldöntése volt, hogy a demográfiai robbanás, amely a világ több országában is tapasztalható, nem fenyeget-e a túlnépesedés veszélyével. A részvevő országok többsége, közöttük hazánk álláspontja szerint a népesedéspolitikát a gazdasági, társadalmi politikával összhangban, párhuzamosan kell kialakítani, ilymódon akadályozható meg hatékonyan a túlzott szaporodás. Elismerést váltott ,ki a magyar népesedéspolitikai koncepció, amely a kormány elmúlt évi népesedéspolitikai intézkedései nyomán a népesség számának stabilizálását, a későbbiekben pedig kismértékű növekedését irányozza elő. A koncepció fontos jellemzője, hogy gyakorlati megvalósítása a népgazdasági tervezéssel párhuzamosan nalad. IYJ yugállományba VO' nult a megye egyik nagy gépipari vállalatának igazgatója. Illően el búcsúztatták, a Népköz- társaság Elnöki Tanacsa a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét adományozta neki. Ennek másfél esztendeje. Egy ideig még be-be- járt a gyárba, hasznos tanácsokat adott utódjának, volt vezetőtársainak. Azután elmaradt. Túl sokat hallotta, hogy „most nagyon jól megy”; a gyár valóban jelentős üzleteket kötött külföldön, belföldi értékesítése is erőteljesen növekedett. Irigy lett volna, féltékeny? Mégha az is, megérthetnénk az emberi érzékenységet. Másról van azonban szó. Arról, hogy mély csend övezte mindazt, ami az ő munkája is volt, amiben az ő része is benne volt, ami alapot teremtett a nagy üzletkötésekhez. Hangsúlyozni kell: nem utódja sugallta, táplálta ezt a szellemet. Sokkal inkább azok, akik mindig az élen levő hajó vitorláját fújják, nem törődve azzal, a korábbi vezérhajó meddig irányította a raj útját. Nekik már csak a mai vezérhajó a fontos... Törődjünk bele? Miért ne? Nagyon kényelmes így. Annyi frázisunk van: a rohanó élet, mely nem engedi meg a szentimentalizmust, a gyors tempó, mely nem ad alkalmat a múlton való merengésre ... Tegnapi lábnyomunkat betakarja a szél. Lábnyomunkat igen, de az utat?! Amin addig jöttünk? Hálátlanok lennénk? Inkább vakot Nem látjuk, nem akarjuk észrevenni, hogy minden létesítményünk. eredményünk, tettünk kötőanyaga az emberi veríték, az emberi idegsejt, hogy aki búcsúzik, az is ottmarad: kitéo- hetetlenül benne van abban, ami addig történt. M ert nem ez az egyetlen példa. Holott nem kutattam azokat, csupán beléjük botoltam. S mennyi lenne akkor, ha szándékkal keresném az ilyen eseteket? Félreállni A Forte a világpiacon eladó: filmjei, fotópapírjai a nyugati világvárosok boltjaiban kelletik magukat, emblémájuk márka Törökországban, a Szovjetunióban, Indiában és Irakban. A Forte itthon a hazai színesfényképezés meghonosítója, az élmény képi rögzítésének nagy szorgalmazója. A Forte a világpiacon vevő, s a listák tanúsága szerint drága vásárló: a fotozselatin ára 3,5-szörösére, az ezüstnitráté négyszeresére, a filmalapanyagé 50 százalékkal, a nyers fotópapíré 35—40 százalékkal emelkedett. E helyzetben kell helytállnia a Forténak itthon és külföldön. Tizenhét év után - először Hazánk egyetlen fotokémiai vállalata,, a váci Forte éveken, évtizedeken át prosperált. Évente 50—80 millió forint nyereséget könyveltek el, részesedésként három hétnyi bért fizettek ki a dolgozóknak, a műszakiak szorgalmát 300—600 ezer forint prémiummal honorálták. Az eredményeket a gazdaságos termelés szorgalmazásával, új termékek — így pl. a színespapír — piacra dobásával, s a gyártmányfejlesztést kísérő gondos kereskedelempolitikával érték el. S nem az árak emelésével: hat éve sem a termelői, sem a fogyasztói árhoz nem nyúltak. A hatékonyabb munka járt sikerrel. így érhették el, hogy 1968 —73 között tőkés ^exportjuk megháromszorozódott, a szocialista országok pedig négyszer több Forte-cikket vásároltak. mindig fájdalmas; önként, parancsszóra, mindegy mire, de fáj. Az ember megérzi, valami bevégeztetett, valaminek visszavonhatatlanul. a végére ért. S akkor még elveszik tőle azt is, ami pedig az övé: a tett örömét, a cselekvéssorok ízét, az alkotás névtelenül is' maradandó fontosságát? Túl könnyű kézzel osztunk érdemeket és sebeket. A tegnap még — képletesen — megsüvegelt emberen ma úgy nézünk át, mint az ablaküvegen; ki is volt ez? Mintha a tisztség, a beosztás, a fizetés, a hatalom tette volna valakivé. Holott tisztség — és nem kicsi! — kiváló munkásnak lenni, a szakma minden fogását ismerő könyvelőnek, üzemrtiérnök- nek. Nem a beosztás követeli meg — ahogy a cinikusok emlegetik — az utolsó előtti végtisztességet, hanem az ember! Aki attól búcsúzik, ami legtermészetesebb emberi tevékenysége volt: a munkától. A szóban forgó igazgató nem bizonyult hibátlan , embernek. De van ilyen? Nemcsak sikerei, de kudarcai is akadtak. Másoknak nem? Tevékenységének egésze, a gyár élén eltöltött sok év azonban félreérthetetlenül a hasznosság, a közösségnek tett hű szolgálat oldalára billenti a mérleg nyelvét. S ritka eset az olyan, amikór ne így lenne. Akad, de kivétel erősíti a szabályt. Akár vezérigazgatóról, akár munkásról, tisztviselőről legyen szó. Beszélgettem egy főkonstruktőrrel, aki nyugdíjba készül. Nem küldik, de érzi, nem is marasztalják. Nem törődnek vele, mi a szándéka. Találmánya ma is futó termék a gyártósorokon, nagy hasznot hoz a gyárnak. A termékek kétharmada az ő irányítása alatt formálódott ki a tervezőasztalokon. Szelíd öngúnnyal mondta: szépen szeretnék „meghalni”, de úgy érzem, nem Si— A dinamikus fejlődés a világinfláció kirobbanásáig tartott — mondotta dr. Lenyó László, a vállalat igazgatója. — Az ezt kísérő nyersanyagspekuláció megtörte a felfelé ívelő folyamatot. 1973 novemberében már éreztük a világpiac hatását, gyorsan taktikai vásárlásokkal töltöttük fel készleteinket. A nyersanyagárak emelkedése azonban — a többi házai vegyipari vállalathoz hasonlóan — a Fortét sem hagyta érintetlenül: a tőkés piaci árváltozás 130—150 millió forintos hiányt jelent a vállalatnak, s ezt belső erőből már képtelenek kigazdálkodni. A Forte 17 év után először az idei első félévet veszteséggel zárta. E közgazdasági helyzet egyensúlyozására a segítség gyorsan érkezett: a Pénzügyminisztérium és a Nehézipari Minisztérium döntése szerint a Forte is megkapja a költség- vetésből a tőkés világpiaci ár- differenciát, s az év végén feltöltik tartalékalapjukat, így maradhat ugyanis változatlan a Forte-film és -papír belföldi ára. Felajánlások - kisebb veszteség A központi segítség azonban nem megváltás, a vállalatnak is mindent el kell követnie, hogy kigazdálkodj a a milliókat. Az igazgató elmondotta, hogy egész belső prémium- rendszerüket, szervezetüket a ' takarékos gazdálkodás szolgálatába állították. A kollektívák a pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére folyó kerül. Három önjelölt vár a helyemre. Ök az első nyugdíjas napomon már azt fogják mondani: megszabadultunk tőle. S nem ez a baj. Hanem az, hogy e három ember nem túl tehetséges, nem nagyon törekvő. Csak akarnok, szájjal igyekszik pótolni azt, amire tehetségből nem futja. S zépen „meghalni”? Nagy kívánság? Természetes emberi igény! A tettekkel váltotta meg jogát rá! Arra, hogy bevésődjék neve azok agyába, akik maradnak, akik folytatják azt, amit addig vele együtt tettek. Hiszen igaz, a gép mellé új ember áll, a tervezőasztalhoz más konstruktőr ül, az igazgatói iroda sem marad üresen. Mégis, oktalan ember gondolhatja, hiheti csak, hogy ahol ő van, ott előtte nem történt semmi, ott minden téglát ő rak le, csakis ő magasítja a falat. Néhány megyei gyárban, vállalatnál már foglalkoznak a gyártörténet megírásával, szerény házi múzeum anyagának összegyűjtésével. Jó gondolat, támogatásra érdemes kéz-' deményezés. örüljünk neki. S ne hallgassunk aggodalmunkról. Arról, nehogy csupán beruházási, fejlesztési adatoknak jusson hely a gyártörténetben. nehogy pusztán termékek, eszközök kerüljenek a múzeumba. Hanem azok neve, fényképe szintén, akik a holt eszközt kezükkel, eszükkel életre keltették, akik a legfontosabbat adták a termeléshez: eszüket, erejüket. Mert ők érdemesek igazán a megörökítésre. Azért, hogy mindenki tudja. lássa: nem szénen halnak meg azok. akiket búcsúztatnak,: hanem szépen, emberül élnek azok között, s azok emlékezetében, akikkel összekötötte őket a legemberibb tevékenység, a munka. Mészáros Ottó 1 munkaversenyben is e célok J elérésére törekednek. Summa I summárum, az év végéig így ’ kb. 15 millió forintot akarnak megtakarítani. Hogyan? Űj típusú nyersanyagok felhasználásával, ésszerű szervezési intézkedésekkel. S akarásuk már eddig is milliókat ért: úgy számoltak, hogy az első félévben a vállalat vesztesége 15 millió forint lesz, s mérlegük tanúsága szerint ezt az összeget 2 millió 489. ezer forintra zsugorították. (Az érdekesség kedvéért: ha e számításokat a tavalyi árakon végzik el, a vállalat nyeresége 40 millió forint.) A veszteség csökkentéséért mindent elkövettek. Sikerült a tőkés piacon 10—15 százalékos áremelést végrehajtaniuk, a tavalyi 3 millió 300 ezer dolláros tőkés exportjukat 5 millió dollárra fokozták. Stratégiájuk: jó taktika Munkájuk nyomán a második félévben várhatóan fordul a kocka: az év végére 20 —25 millió forintos nyereség elérésére van kilátásuk, de ez sem lesz elegendő az alapok feltöltéséhez, tehát a központi segítségre igen nagy szükségük lesz. Mert például: a nyereségrubrikában 75 millió forintnak kellene szerepelnie ahhoz, hogy a tavalyi nyereségrészesedést fizethessék dolgozóiknak — nem beszélve a bérfejlesztésről —, azoknak, akik az idén mind többet adnak, többet tesznek. Mindenki nagyobb erőfeszítésére számít a vállalat: olyan műszaki intézkedéseket terveznek, amelyek elősegítik az importanyagok felhasználásának csökkentését, de úgy, hogy a termékek minősége ne változzon. A gazdaságosság érdekében fokozzák a színespa- pír gyártását. A tőkés piacon pedig a pénzügyi átfutások idejét akarják csökkenteni, a 90 napos hiteleket a lehetőséghez képest „promt-fizeté- sekké” akarják átalakítani. A kötött szállítási szerződéseknél pedig céljuk a világpiaci ezüstár állandó és folyamatos követése, ugyanis a drága ezüsfcnitrát okozza a vállalat legtöbb gondját. Javítani fog a vállalat helyzetén a jövő évi termelői árrendezés, változatlan törekvésük viszont, hogy a fogyasztói, árat radikálisan ne emeljék. De, mivel várható, hogy a világpiaci árak nem esnek vissza a régi szintre, a Forte esetében is átértékelt gazdálkodásra lesz szükség. A vállalat stratégiáját így lehetne összefoglalni: a krízis ellenére viszonylagos árstabilitásra törekednek, a tőkés spekulációt vállalati taktikával akarják kivédeni. E munkában kitűnő partnerük a Che- mo’impex külkereskedelmi vállalat, amely a külhoni kapcsolatokban keresi és találja meg a Forte számára legkedvezőbb üzleteket. Dr. Lenyó László igazgató szerint az ország egyetlen fotokémiai iparát mindenki a saját módján segíti, és ez is záloga annak, hogy a mai hullámvölgyből kilóból janak. F. P. Tegnap délelőtt ünnepélyesen megnyitották a Cegléd és Vidéke ÁFÉSZ 6 millió forintért épített Otthon bútor- és lakberendezési áruházát Cegléden. Ez lett Dél-Pest megye legnagyobb ilyen üzlete, és a környék lakosságának igényét is hivatott kielégíteni. Az ünnepségen megjelentek a járás és a város vezetői: Bállá János, a járási pártbizottság első titkára, Gyigor József, a városi pártbizottság első titkára, Kürti András, a városi tanács elnöke, részt vett továbbá a megnyitón Tuza Sándorné dr., a MÉSZÖV elnöke, valamint Kelecsényi Sándor, a MÉSZÖV ÁFÉSZ- titkára is. Vidéke ÁFÉSZ elnöke szólt azokról az erőfeszítésekről, amelyekkel a város és a környék lakosságának jobb ellátását kívánják szolgálni. Az utóbbi idők beruházásainak egyik legnagyobbika ez az áruház, amely az induló 3 millió forint értékű — és a tervek szerint folyamatosan mintegy 2 és fél millió értékű — hazai és külföldi bútorokkal, liakásberendezési tárgyakkal várhatóan kielégíti az igényeket. Kürti András beszédében utalt arra, hogy a házban, amelyben az áruház helyet kapott, 54 OTP-öröklakás is épült, tulajdonosaik ezekben a napokban költöznek be. A lak- berendezési áruház — mondotta — valóban hiányt pótol, és jelentős érdeme, hogy az árukészlet jelentős részét az eladótérben a vásárlóknak be is tudja mutatni. Ezután átadta az áruházat rendeltetésének, majd a vendégek — és nagyon sok vásárolni szándékozó — érdeklődéssel járták be a tágas helyiséget. Az eladótér és a kétszintes raktárhelyiség összesen ezer négyzetméter alapterületű. Az áruház gazdag választékot kínál, jelenleg mintegy 20-íé!e szobabútor, 7-féle konyhabútor, 3-féle gyermekbútor-gar- nitúra kapható, és szőnyegek, függönyök, csillárok, kerámiák, háztartási gépek — a korszerű lakásnak úgyszólván minden kelléke. A Magyar- Szovjet Barátság Termelőszövetkezet kertészete virágkiállítást nyitott az' áruházban, ahol a ritka szobanövények a jövőben folyamatosan kaphatók lesznek. D. G. Balogh Ferenc, a Cegléd és Készül a pulóver Abonyban, a Budapest Kötő Htsz üzemében ketliző gépeken állítják össze a különböző termékeket. A képen: készül a pulóver. Szépen Koppány György íelvéleie
