Pest Megyi Hírlap, 1974. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-14 / 215. szám
2 Mtetm 1914. SZEPTEMBER 14., SZOMBAT FÓKUSZ Gromiko Bonnban ’ A HÉT VÉGE nagy fontosságú diplomáciai eseménye lesz Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter bonni látogatása. Az európai enyhülési folyamatban meghatározó jelentősége van a szovjet— nyugatnémet viszonynak. GROMIKO vasárnap reggel érkezik meg hivatalos látogatásra a nyugatnémet fővárosba, ahol Genscherrel, bonni kollégájával tárgyal, majd hétfőn találkozik Helmut Schmidt kancellárral is. Ez lesz az első ilyen' magasszintű találkozó az NSZK- beli változás óta. A külügyminiszteri tárgyalásokon várhatóan áttekintik a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok széles körét. Helmut Schmidt beiktatása óta több alkalommal is hangsúlyozta, hogy elődjéhez hasonlóan folytatni kívánja a kapcsolatok erősítésére irányuló politikát. MIÓTA a két ország megkötötte az ^első nagy jelentőségű gazdasági együttműködési megállapodást — amelynek értelmében nyugatnémet cégek csővezetéket szállítanak a Szovjetuniónak és cserébe az NSZK kenőolajat és földgázt kap — a bonni gazdasági körök nagy érdeklődést tanúsítanak a kooperáció kibővítése iránt. Azóta egy sor új megállapodás született és a két állam áruforgalma a múlt évben ötmilliárd márkával, rekord- magasságot ért el. Az idei év első felében további jelentős növekedésről érkeztek jelentések. Most, Gromiko látogatását megelőzően a konzervatív beállítottságú Frankfurter Allgemeine Zeitung azt fejtegette, hogy a gazdasági együttműködés kiszélesítésekor a Szovjetunió néhány polititkai kérdésben „rugalmasabb” álláspontot tanúsíthatna. A lap nyilvánvalóan Nyugat-Berlin ügyére utalt. A Szovjetunió ugyanis következetesen kitart a városra vonatkozó négyhatalmi megállapodás érvényesítése mellett, s ennek megfelelően kifogásolta, hogy a bonni kormány Nyugat-Berlinben állította fel a szövetségi környezetvédelmi hivatalt. A frankfurti lapnál reálisabban közelítette meg a kérdést a Kölner-Stadt-Anzeiger. A lap szerint a Szovjetunió a négyhatalmi egyezményt kívánja csak érvénvesíteni, és nincs szó valamiféle álláspontról, hiszen a szovjet fél nem zárkózik el az NSZK és Nyugat- Berlin kapcsolatainak fejlesztésétől. EZERT HELYTELEN lenne összekapcsolni a két ország gazdasági kapcsolatait Nyugat- Berlin kérdésével, noha nyilvánvaló, hogy Gromiko tárgyalásain a várossal kapcsolatos kérdések fontos témakört alkotnak. ANDREJ GROMIKO bonni látogatása egyben Helmut Schmidt kancellár ősszel esedékes moszkvai útjának előkészítését is szolgálja. A nyugatnémet fővárosban októbert említik valószínű időpontként. A FÜGGETLENSÉGI megállapodás értelmében Mozam- bikban a portugál csapatok és a felszabadítási front, a FRE- LIMO harcosai közösen látják el ezentúl a rendfenntartó feladatokat. A kelet-afrikai légi- társaság DC—9-es gépével Tanzániából megérkezett az első FRELIMO-különítmény. PÉNTEKEN DÉLUTÁN három fegyveres bandita behatolt a hágai francia nagykövetség épületébe, s túszul ejtette a nagykövetet, annak titkárnőjét, a hivatalsegédet és a telefonkezelőnőt. GEORGE MACOVESCU román külügyminiszter befejezte izraeli látogatását. A román minisztert az izraeli állami vezetők fogadták. FELROBBANT két Palesztinái ágyúnaszád péntek reggel a dél-libanoni Szidon kikötőjében. Bejrúti hírek szerint ismeretlen tettesek robbanószerkezetet juttattak a két hajó fedélzetére. Másfél évtizede Luna-2 A TASZSZ pénteken megemlékezett a Luna—2 szovjet automatikus űrállomás holdra- szállásának 15. évfordulójáról. A kommentár megállapítja, hogy a szovjet tudomány a holdkutatási program következetes megvalósításával, hatalmas utat tett meg az első szovjet automata készülék leszállásától egészen a Hold és környezete huzamosabb és rendszeres kutatásáig. 1959. szeptember 14-én a Luna—2 elérte a Hold felületét. Ez volt a világ első földi „küldötte”, egy másik égitestem Az automata állomás, amely a Szovjetunió felségjeleit vitte magával és rakta le a Holdra, mintegy jelezte a világnak,- hogy ettől a pillanattól kezdve földünk természetes bolygója felkerült az olyan égitestek listájára, amelyek a kozmikus eszközökkel folytatott közvetlen kutatás tárgyai lettek. Etiópia Az ország lakosságának 95 százaléka helyesli a katonai hatalomátvételt Az etióp fegyveres erők koordinációs bizottságának szóvivője közölte, hogy újabb intézkedésig lezárták az ország határait. A katonai kormány elnökéhez közelálló körökben azonban úgy tudják, hogy a rendkívüli biztonsági intézkedések csak néhány napig tartanak. Egyelőre betiltották a tüntetéseket és felvonulásokat is. A fegyveres erők egy másik intézkedéssel lezárták a minisztertanács irodáját. Ezt az intézkedést egyelőre semmivei sem indokolták és általános meglepetést keltett, mert a fegyveres erők felkérték a minisztereket, hogy maradjanak meg hivatalukban. Addisz Abebában valamelyest enyhítették a kijárási tilalmat, amely most már csak A Mucu sorsa... A japán kormány számára komoly fejtörést okoz a nyílt tengeren veszteglő Mucu nukleáris meghajtású teherhajó sorsa. Mint már jelentettük, szeptember elsején leállították a 8214 tonnás hajó atomreaktorának próbaüzemeltetését, mert abnormális méretű radioaktivitást észleltek a hajón. Az azóta megejtett szakértői vizsgálat kimutatta, hogy tervezési hiba történt, amikor a reaktor sugárvédő pajzsát készítették. A szükséges javítások elvégzésére a hajót kikötőbe kellene irányítani, de a jelek szerint nem akad japán kikötő, amely hajlandó lenne a radioaktív hajó befogadására. A megoldás pedig sürgős, mert fogytán a Mucu élelmiszer- és fűtőanyagkészlete. Növeli a Tanaka-kormány és az atomenergia bizottság felelősségét, hogy időközben kiderült: az épülő atomreaktorok műszaki ellenőrzésével megbízott intézmények csupán papíron végezték el a szükséges vizsgálatokat. A Mucu reaktora esetében nem vették figyelembe az amerikai Westinghouse társaság előzetes figyelmeztetését, amely rámutatott, hogy tervezési hiba következtében számítani lehet radioaktív sugárzásra. Aman Michael Andom tábornok este 9-kor lép életbe. A rádió a vidéki városokból érkező táviratokat ismerteti, amelyek üdvözlik a fegyveres erők mozgalmát a császár trónfosztása alkalmából. Az Ethiopian Herald nevű hivatalos angol nyelvű lap hathasábos szalagcím alatt ismertette a csütörtöki fordulatot. „Űj korszak” című vezércikkében támogatá-, sáról biztosította a fegyveres erőket, de bizonyos kételyeinek is hangot adott azzal kapcsolatban, hogy bármely csoport képes lehet-e egyedül felszámolni a feudális elmaradottságot. SZIKKIM rég az indiai parlament az Indiai tette a himalájai Királyságot. királya (balról) megbeszélést folytatott tJj-Delhiben Szvaran Szingjt indiai külügyminiszterrel országa új státusáról. Mint ismeretes, ne?n- Szövetségi Köztársaság tagállamává Az etióp fegyveres erők koordinációs bizottsága pénteken közleményben jelentette be, hogy csütörtökön kiadott nyilatkozatában helytelenül nevezte Aman Andom tábornokot az ideiglenes katonai kormány elnökének. A legújabb hivatalos verzió szerint Aman Andom mindössze az ideiglenes kormány szóvivője, és a koordinációs bizottság többi 12 tagjával azonos státust tölt be. A fegyveres erők koordinációs bizottsága pénteken sem közölt további részleteket Hailé Szeiasszié volt császár sors,áról. Az Addisz Abeba-,i rádió közölte, hogy az ideiglenes katonai kormány támogató üzenetet kapott az Asmarában állomásozó katonai egységektől. Hivatalos vélemény szerint ,.az ország lakosságának 95 százaléka helyesli a hadsereg hatalomátvételét”. Már as NS Az NSZK-beli átlagpolgár egészen az utóbbi hónapokig nyugodt oázisnak hitte országát a gazdasági nehézségekkel küzd« nyugat-európai gazdaságban. Bár az NSZK gazdasági helyzete még ma is a legstabilabb a fejlett nyugati államok közül, rá kell döbbennie, hogy ez a stabilitás viszonylagos, a kilátások pedig nem a Iegrózsásabbak. Olyan dolgok történtek ebben az országban, amelyek vészterhes emlékeket ébresztenek az idősebb nemzedékben, s amelyeknek bekövetkezését még egy éve is elképzelhetetlennek tartották. Pénzükért aggódó hitelezők tömege a csődbe ment bankok előtt, eladatlan autók a nyugatnémet ipar büszkesége, a Volkswagen-művek udvarán, tömegesen elbocsátott építőmunkások — csupa olyan kép, amelyet a háború utáni nemzedék jószerivel nem is ismer. A jelek szerint pedig nem átmeneti, gyorsan megoldódó problémákról van szó, a különböző gazdasági kutatóintézetek prognózisai szerint mégsem látható az új fellendülés, az „alagút vége”. A tekintélyes kölni Herstatt bank nagy port felvert bukása után például még három magánbank húzta le a redőnyt — anélkül, hogy bankkörökben ezen már bárki is csodálkozott volna. A magánbankok további katasztrófáktól tartanak: egyre több bankár fizet be kisebb-nagyobb összegeket abba az önkéntes alapba, amelyet egyenesen a várható csődök kivédésére hoztak létre — nyilván azzal a hátsó gondolattal, hogy esetleg ő lesz a következő. A pénzügyi nehézségeknél is több gondot okoz azonban, hogy az autógyártás —, amely hosszú éveken keresztül a gazdasági fejlődés egyik hordozója volt az NSZK-ban —, 1974-ben feliratkozott a „beteg” iparágak közé. Az idei év első felében 25 százalékkal kevesebb autót adtak el az NSZK-ban, mint az előző év hasonló időszakában és számottevően visszaesett az export is. Az iparág vezető tőkései az olajválságot hibáztatják és — legalábbis nyilatkozataikban — bizakodnak, hogy a sokk elmúltával ismét fellendül az autók iránti kereslet. Ennek azonban ellentmond, hogy eddig q^ak'a munkaidőt rövidítették meg a nyugatnémet autógyárakban, a második félévre viszont már mindenütt elbocsátásokat jelentettek be. A másik iparág, amelynek majdhogynem katasztrofális helyzete az egész gazdasági konjuhktúrát meghatározza, az építőipar. A rendelésállomány az idén több mint negyven százalékkal volt alacsonyabb, mint az előző év hasonló időszakában és júliusban -— a tulajdonképpeni fő- idényben — az iparág csak fele kapacitással dolgozott! Az építőipari szakszervezet 1974- ben legalább ezer építési vállalkozás tönkrementével számol. Hétszáz esetben a csőd már be is kövekezett: az elbocsátott munkásoknak csak egy része tudott eredeti szakmájában elhelyezkedni. Ugyancsak rosszak a kilátások az NSZK textil-, bőr-, és ruházati iparában is, s még a dinamikus vegyipar egyes ágazatai sem mentesek a nehézségektől: az utóbbi időben stagnál a műanyagfeldolgozó-, sőt a söripar is. Mindez a munkanélküliségnek — az NSZK-ban régen eltemetettnek hitt — rémét idézi fel. A bonni pénzügyminisztériumnak egy nyilvánosságra került tanulmánya szerint a munkanélküliek száma, amely jelenleg 490 ezer, télre elérheti az egymilliót is. A tanulmány szerzői megnyugtatásképpen — s meglehetősen cinikusan — a nyugatnémet ipar „rugalmasságáról” írtak. E „rugalmasság” azt jelenti, hogy mivel az érintett iparágakban (autó- és építőipar) viszonylag magas a vendég- munkások aránya, először ők kerülnek utcára. A fenyegető fejlemények hatására egyre többen és nemcsak szakszervezeti, hanem már különféle tőkés körökből is sürgetik az állam beavatkozását a konjunktúra fellendítésére, a munkanélküliség megfékezésére. Ám Helmut Schmidt kancellár kormánya egyelőre nem tudta magát rászánni, hogy erőteljes állami megrendelésekkel, különféle pénzügyi eszközökkel próbáljon enyhíteni a jelenlegi súlyos gazdasági helyzeten. Az ilyen intézkedések ugyanis óhatatlanul az infláció ugrásszerű növekedését eredményeznék. Ez pedig nemcsak a — közeli tartományi választásokon véleményt nyilvánító — fogyasztók zsebét terhelné meg, hanem az exportra is negatív hatással lenne. Áz egykori „gazdasági csodától” elkényeztetett NSZK- polgámak valószínűleg hozzá kell szoknia ahhoz a kellemetlen gondolathoz, hogy a korlátlannak hitt növekedés évei után most rosszabb idők, esetleg a csődök, sőt az egymillió munkanélküli éve következik. Nemes János HAROLD WILSON brit miniszterelnök, pénteken este Londonból Chequersbe, a vidéki kormányfői rezidenciába utazott. Wilson szombaton délután repül Párizsba Giscard d’ Estaing francia elnök „munkavacsorájára”, s a közös piaci országok vezetőinek nem hivatalos találkozójáról, vasárnap délelőtt tér vissza Angliába. Gondolatok az amerikai demokráciáról A napokban tanúja voltam egy beszélgetésnek, amikor egy amerikai újságíró európai kollégáját vállon veregetve kijelentette: — Akárki akármit is mond, az amerikai demokrácia a világ egyetlen igazi demokráciája. A világon sehol nem fordulhatna másutt elő, hogy a nép lemondásra kényszeríti az elnököt, mert az megpróbálta lehallgatókészülékkel magnóra venni politikai ellenfeleinek beszélgetéseit. Sehol! Mondhatsz, amit akarsz. Amerika méltán taníthatja a világot az igazi demokráciára. Természetesen nem szép dolog lehallgatni mások beszélgetéseit. Bár ugyancsak az amerikai sajtó tanúsítja, hogy az Egyesült Államok sok elnökének lelkén száradnak hasonló bűnöcsíkék. Ez azonban az ő bel- ügyük. De vannak nemzetközi ügyek is (a demokrácia jellege ezekben is megnyilvánul). Ez pedig mindnyájunkat érint, mert — ahogy mondani szokás — a harang nemcsak nekem, neked, hanem valamennyiünknek szól. Megállapítottuk tehát, hogy vétkes dolog a telefon- és más lehallgatás. Vétek kibújni az adófizetés alól, politikai kampányokra kapott pénzeket magáncélra használni. S ha ezekért a vétkekért megbüntetik a magas tisztség viselőjét, akkor — úgy mondják nekünk — abban az országban a demokrácia mindenre kiterjed, mindenható és igazságos, és ez a demokrácia próbaköve, az ilyen demokráciához kell, hogy igazodjék az egész haladó emberiség. De véteknek tekintsük-e azt, hogy valaki parancsot ad sok ezer, sok tízezer ártatlan ember válogatás nélkül való lemészárlására, szőnyeg- bombázással? Vagy azt parancsolja, hogy a pompás Pennsylvania Ave- -nuetól sok ezer kilojnétérré fekvő országban az ősi és'szerény Kham Thien utcában egy óvodára dobjanak bombát? Ebben a bűnben pedig részt vállaltak az Egyesült Államok igen magas tisztséget bétől*ő méltóságai, köztük több elnök is. És senki sem mondott le, ezért senkit sem fosztottak meg tisztségétől, senkit sem fenyegetett alkotmányjogi vádemelés. Hol Volt" akkor a mindenható amerikai demokrácia? A Vietnam ellen indított bűnös háborúban megöltek több százezer, lehet, hogy egymillió embert. De senkit sem kényszerítettek lemondásra. Az egész ügyben egyetlen bűnöst találtak, egy pufók, kölyökképű hadnagyocskát, egyet azok közül, akik Vietnamban megismételték a hitlerista nácik bűntetteit. A hadnagy rövid időt töltött háziőrizetben, több tízezer dollárt keresett a bűntettről szóló nyilatkozatokkal, majd kegyelmet kapott. Ennyi az egész. Pedig én szemtanúja voltam, hogyan vonult fel 500 ezer egyszerű amerikai Washingtonban, a Pennsylvania Avenue-n a vietnami háború befejezését követelve. A Capital hun lépcsőjén álltam, amikor a vietnami háborút megjárt leszerelt katonák eldobálták az amerikai kormánytól kapott kitüntetéseiket. A háború mégis folytatódott: 3 évig, 6 évig, 8—10 éven át. A köz- véleménykutatások kimutatták, hogy az amerikaiak 74 százaléka ellenezte a háborút. Igaz, a háború mégis befejeződött. Tíz évvel azután, hogy elkezdték. S nem az amerikai demokrácia diadalának eredményeként '(háborúellenes tüntetések 1970-ben, 1968ban, 1966-ban és még előbb is voltak, de a háború csak 1973-ban ért véget). A háború mindenekelőtt a vietnamiak hősiessége miatt fejeződött be. Azért fejeződött be. mert az amerikai imperializmus nem tudta azt megnyerni. Több mint tíz éven át folyt a háború. Több mint tíz éven át magyarázták: „Amerika feláldozza fiait a demokrácia védelmében, hogy megóvja a szabad világ demokratikus elveit a kommunista veszélytől”. Még javában folyt ez a )>Vé_ delem”, amikor egy másik, az Egyesült Államoktól ugyancsak távol eső országban, Chilében hatalomra került a Népi Egység kormánya Salvador Allendével, korunk egyik legnagyszerűbb és legtisztább politikusával az élen. Nem erőszakos fordulat, terror, államcsíny, külföldi segítség juttatta hatalomra, hanem a nép akarata, a demokratikus választások eredménye. Jártam akkor Chilében. láttam, hogyan funkcionál ez a demokrácia, amely engedélyezte minden párt működését, amely cenzúra nélkül engedélyezett minden újságot, még a nagytőke érdekeit nyíltan képviselő Mercurió-t is. Emlékszem az amerikai monopóliumok reakciójára is. Nem felejtettem el az ITT összeesküvését, a gazdasági blokádot. Emlékszem, miként akadályozták meg az amerikai monopóliumok törvényellenesen azoknak az alkatrészeknek a leszállítását, amelyeket a chilei bankok már kifizettek. Emlékszem, hogy ennek következtében egymás után mentek tönkre a különféle gépek. Emlékszem a diverzánsakciókra, a sztrájkokra, amelyeket az Egyesült Államokból pénzeltek. Sajnos mindannyian jól emlékszünk rá, hogy mindez mivel végződött. Az elnök meggyilkolásával, emberek tízezreinek lemészárlásával, a demokráciának, az elemi emberi jogoknak és azoknak a törvényeknek a meggyalázásával, amelyeket maga a burzsoázia alkotott. Hova lettek abban az időben Amerika demokratikus elvei? Hol volt az emberi szabadságról való gondoskodás? Mit „áldozott” az amerikai burzsoázia akitor a „demokrácia védelmére” ? Nem zsörtölődő jellemem késztet mindezek felidézésére, s nem is az, hogy az amerikai burzsoázia fejére olvassam bűneit. Lehet, hogy az amerikaiak egy része valóban büntetlennek tartja az amerikai demokráciát. Ez az ő belügyük. De azt ellenzem, hogy más népeket erre a demokráciára tanítsanak. G. Borovik
