Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

T/tnhm 1974. AUGUSZTUS 7., SZERDA Hová lett a tó vize? Riport a tv-vel együtt a délegyházi gondokról Amikor jó tíz évvel ezelőtt a Délegyházához tartozó ka­vicsbányatavak mellett meg­kezdték a hétvégi telkek par­cellázását, a budapesti nagy­üzemek érdeklődése rögtön fe­léjük fordult. Igaz, a feltúrt homokos síkság nem a legszív­derítőbb, de hát szorgos munkával sokat lehet elérni. Hogy í^y van bizonyítja: a délegyházi tanács és főleg az új telektulajdonosok hozzájá­rulásával 150 milliós beruhá­zással elfogadható körülmé­nyeket teremtettek. Utakat vágtak, villany ég a házakban, nemeshallal telepítették be a vizet. Az első években jobbára ésak tákolmányok övezték a tavakat. A hétvégiház-tulajdo- nosok nyolcvan százaléka ipa­ri munkás, főleg az óbudai hajógyár, a lőrinci posta, a fo­nó az újpesti Egyesült lázó, a Transzvill és a Csepel Autó­gyár munkásai' jöttek ide. Nem volt utolsó szempont, hogy a fővárostól alig harminc kilométerre, viszonylag jó közlekedés mellett a telkek négyszögöle mindössze 40—60 forint volt. Ötszáz ház Mostanára barátságos, de nem hivalkodó üdütu terület fejlődőit itt ki. A kapukon be­lül Trabantok, Zsigulik áll­nak, A hatszáz, edoig kialakí­tott telken, dr. Kovács István­ná, delegyházi tanácselnök szerint, ötszáz ház épült. Hét­végeken ötezer ember keres itt felüdülést. Amire a teljes parcellázás befejeződik, 1980- ra a 3500 telken általában 15 —20 ezer emberre számítanak. A hét tó körül egyelőre há­romnak a partvidéke beépí­tett. A tavak víztükre mint­egy 176 hektár. A nagy tó kö­rül alakul ki a sétánysor. Ha­nem ezeket az utcasorokat, csak a kerítések és a ritkás villanyoszlopok jelzik kétol­dalt, az úttest kerékagyig érő portenger, járdának nyoma sincs. A kis házak teraszairól menekülni kell, ha jármű kö­zeledik, márpedig a kocsik száma szinte hetenként nő. Erről szól az első család, Cseri Lajosék a Lőrinci Fo­nógyár szakmunkásai, vala­mint szomszédjuk, Nagyidai Imre a XIII. kerületből. — A kocsiforgalom ellen nem lehet szólni. Amióta van, mi is azzal járunk ki, nem zsúfolódunk a vonaton. Ha­nem a délegyházi ifjak ked­venc szórakozóhelye az üdü­lő. itt nézik a lányokat. Va­sárnap már kora délután megjelennek robogókon, mo­torokon és vad versenyt ren­deznek körbe-körbe a tó mentén. Oda lesz a csend és mindenki fulladozik. Az uta­kat legalább fáradt olaijal kellene leönteni. Sok ígéret ellenére ez sem történt meg. Ellenben megtörtént, hogy né- hányan szóltak a suhancok- nak. hagyták abba a csendhá- borítást, Az eredmény? Mi­re legközelebb kilőttek, bevert huzablakokat találtak. Összefogtak Deák Sándor lakatos, a fe­lesége KÖZÉRT-eladó a Jó­zsefvárosban. Elmondják, mennnyi munkájuk fekszik a kis házban. Annak idején mély gödröt kaptak teleknek, másnak kavicsdomb jutott. Évekig tartott a "tereprende­zés. ebben is összefogtak a szomszédok. A vonatközleke- dés a félórás gyalogút ellenére is megfelelő, bár nagyon vár­ják a szinte már szezononként rendszerint beígért Volán buszjáratoka,t. Még abba is belenyugszanak — helyesel­nek körülöttük többen — hogy a hétvégi vásárlási lehe­tőség elég szegényes. Kovács József nyugdíjas tanár és má­sok is. akiknek kocsijuk van. szívességből elhozzák szom- szédiaik pakkjait, ne kelljen annyit cipekedniük. Valóságos közintézmény Lakatos Tmré- né Évike. a maszek lángos- és rétessütő aki szívesen se­gít az asszonyokon, ha vélet­lenül elfogv a só. naprika. vaev az olaj, ő kölcsönöz. Fri- zsideríóben megőrzi a hű=t László emlegeti, akárcsak Gál Sundorne a Transzvil óvodá­ból, hogy ha valamire szükség van, csak az állomás melleik kis boltokban lehet reggel vá­sárolni. Egy termelőszövetke­zeti árudaban zöldséget-gyü- mölcsöt vehetnek, a dunaha- raszti sütőüzemi boltban te­jet, péksüteményt. Gagyi Bé- láné fűszerüzlete már benn van a délegyházi házak kö­zött. Két éve még a tó partján, a taksonyi ÁFÉSZ Erdőcsárdá­jában is tartottak apró fűszer­árut és főleg kenyeret, de ez az új boltvezető beléptével megszűnt. Ellenben talányos, mikor mennyit fizetnek nála egy üveg sörért. Nyesta József tavaly vette át a kisvendéglőt. Felesége és egy szakács főzi hétvége­ken a 40—50 adag egytál­ételt, a marhapörköltet és a bográcsgulyást. A nyári hó­napokban átlag 240 ezer fo­rintos forgalmat ér el meg­feszített munkával. A takso­nyi ÁFÉSZ-szel 40 hektó sör­re tudott megállapodást köt­ni, több nem jut. Sorolhatnánk még neveket, kisebb-nagyobb problémákat. A ritkán történő szemétszállí­tást, a rendkívül gyenge köz- világítást. Mindez mégis bo­csánatos bűn a kis település közössége szemében. A fő­gond a tó, amelynek a vize tűnőben. Válaszok A hétnek Amiért éppen ezt a vasárna­pot választottuk a körútra az az, hogy meghallgassunk a helyszínen valamennyi illeté­kest, akik ott összegyűltek, hogy a televízió A hét című műsorában, llkey Csaba szer­kesztésében, Poór Klára ri­porternek válaszoljanak. A nagy tó körül a hétvégi háztulajdonosok döntő többsé­ge valamelyik horgászegyesü­letbe tömörült sporthorgász. Azért vették a telkeket, áldoz­tak milliókat a területre, be­telepítették nemes hallal a vizet, hogy sportszenvedé­lyüknek ott élhessenek. Ha­nem az utóbbi három évben megdöbbenve tapasztalták, mindinkább fogy a víz, a ta­laj eliszaposodik, pusztul a drága halállomány. Három éve a vízmélység még elérte a 4,5 métert majd ez két mé­terre leapadt. Tavaly ismét 97 centit süllyedt a vízszint, amiből 57 centi jutott a víz­kiemelésre. Ugyanis a délegyházi tavak vize nemcsak az évek óta tar­tó aszály miatt csökkent, ha­nem azért is, mert három ter­melőszövetkezet tavaly meg­kezdte innen a nagyüzemi zöldségesük állandó öntözését. Vízre mindenképpen szüksé­gük van, mert ez a táj jófor­mán az ország legszárazabb vidékei közé tartozik. A dél­egyházi Egyesült Törekvés Termelőszövetkezet évi 600 ezer köbméter vizet emel ki innen, a bugyi egyesült terme­lőszövetkezetek és a Tessedik Sámuel Szakszövetkezet egyen­ként 120—120 ezer köbmé­tert. És az öntözőfürt A tó partjára telepített szi­vattyúk mellett Vörös Ben­jámin, a délegyházi Egyesült Törekvés Termelőszövetkezet agronómusa, akként vá­laszolt. hogy tulajdonképpen ez a víz céljaiknak nem is megfelelő, miután igen magas a sótartalma. Azonban .ez van legközelebb és ez a megoldás a legolcsóbb. A vízkiemelést és a szivattvúzást’ végző Du- namenti Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat vá­ci központja szerint ez a szol­gáltatás számukra nemhogy nyereséget nem jelent, in­kább ráfizetéses. A községi ta­nács ugyancsak szeretné a vi­zet megmenteni az üdülők­nek. Nemcsak a jó szándék vezérli erre őket, hanem a ta­valy novemberben kihirdetett 1043-as kormányrendelet is. amely a Ráckevei-Duna-ág üdülőterületté nyilvánításával ezt a körzetet is annak minő­sítette. A tv-riport keretében az Poör Klára kérdez Koppány György felvétel« ták, hogy négy évvel ezelőtt már született egy részletesen kidolgozott terv, az áporkai öntözőfürt. Ennek révén a Ráckevei-Duna-ág minden szempontból jobb minőségű vizét használhatták volna a nagy ki terjedésű zöldséges ker­tek öntözésére. A Közép- Dunavölgyi Vízügyi Igazga­tóság 1968-ban 1000 holdas területre vállalta volna a víz­kiemelőmű megépítését, de eh­hez a környező termelőszö­vetkezeteknek is hozzá kellett volna járulniuk. A tsz-ek azonban, megalapozatlan gaz­dasági helyzetükre való hi­vatkozással elzárkóztak. Volt egy másik terv is: felhasz­nálni a Duna-Tisza csatorna vizét, és harmadikként arra Is gondoltak, fejlesztik a cső- kutak számát, amelyek révén a délegyházi tsz ma is a te­rület felét öntözi. Végül mégis a sok elgondolás helyett a legegyszerűbb megoldáshoz folyamodtak. Jó vagy nem jó, gazdaságos vagy nem, de to­vább használják a délegy­házi tavak vizét. Megoldás szükséges Hatszáz nagyüzemi munkás úgy érzi, becsapták őket. Kis pénzükkel, erejükkel horgász­paradicsomot akartak itt lé­tesíteni, bíztak benne, hogy a kormányrendelet is őket tá mogatja. A kérdéses terme­lőszövetkezetek azóta tőkeerős vállalkozások lettek. Ideje, hogy ismét megvizsgálják: az akkori tervek megvalósítá­sa révén öntözzék az ugyan­csak közérdeket szolgáló nagy­üzemi zöldségeseket, meg­szüntessék a gazdaságtalan és ugyanakkor sok embert elke­serítő délegyházi tavakon a rablógazdái kodást. Komáromi Magda Növényvédők — egymilliárdért Kétszázmillió forint értékű növényvédő szer terven felüli gyártását vállalta erre az évre a Fűzfői Nitrokémia az Agro- tröszt kérésére. A Balaton-par- ti vegyigyárban az alapanyag­gyártó üzemek bővítésével, valamint a formáló üzemek építésével nemcsak a többter­melés, de a külföldi kooperáció lehetőségét is megteremtették. A svájci, valamint az NSZK- beli együttműködés módot nyújt a külföldi szerek gazda­ságosabb beszerzésére is. Eb­ben az évben a növényvédő szer gyártás termelési értéke eléri az egymilliárd forintot. Kedvükre csalhattak — fizetnek érte Különös egyezséget kötött 1973 áprilisában Prekler Ká­roly kisiparos és György Ká­roly, a tápiószecsői Egyetértés Tsz főkönyvelője: elhatároz­ták, hogy a tsz neve alatt egy lakatosüzem-bedolgozó rész­leget létesítenek. György Ká­roly tájékoztatása alapján Zentai Tibor tsz-elnök bele­egyezett az „egyesülésbe”. így bújtattak el a tápiószecsői ter­melőszövetkezetben — a szak- igazgatási szervet is félreve­zetve — egy valójában Gyom­ron működő, és Prekler Ká­roly, valamint közvetlen hoz­zátartozói tulajdonában álló magánvállalkozást. Becsapta munkatársait Prekler tudta, mit miért csinál. Mivel lakhelye, Gyöm- rő az agglomerációs övezethez tartozik, az erre vonatkozó rendeletek értelmében nem kaphatott volna iparengedélyt egyéni vállalkozásra. Ezért állt érdekében, hogy a terme­lőszövetkezet nevével fedezze magát, annak cégére alatt rejtse el műhelyét. Mindeh­hez megkapta a tsz nevét, bé­lyegzőjét, nem kapott viszont ellenőrzést! Ha esetleg felsőbb szervek , ellenőrizték, mint például 1973 októberében, ak­kor a szemlebizottság tagjai­nak csupán a tsz székhelyén működő lakatosipari műhelyt mutatták be. Ezek után mint­egy sínre tették az ügyet: Prekler szabad kezet kapott. Ö intézte a megrendeléseket, az anyagbeszerzést, a készter­mékek szállítását. A tsz veze­tése nem figyelt oda — vagy csak úgy tett —, hogy bedol­gozók vagy alkalmazottak dolgoznak-e a györrirői üzem­részben, hová fordítják a hulladéktérítés címén szám­fejtett és kiutalt összeget, kik rendelkeznek a gépekkel, és a használati díj tulajdonkép­pen kiknek jár. Az üzemben egyébként, kü­lönböző budapesti vállalatok megrendelései alapján, színes­fémet forgácsoltak. A bedol­gozórészleg ügyrendje értel­mében, valamennyi elszámo­Ková cs Istvánná, Agárdi érdekeltek azt is elmondot­ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET Guti-Nord technológiához szerelőbrigádot, továbbá autóvillamossági szerelő, kőműves, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, asztalos, burkoló, épületlakatos, ács, vasbetonszerelő, tetőfedő, szigetelő, bádogos, festő, parkettás, gépkocsiszerelö, könnyűgépkezelő, nehézgépkezelő, hegesztővizsgával építőgépszerelő szakmunkásékor betanított és segédmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat azonnali belépéssel felvesz. Jelentkezni lehet o „Prosperitás" KSZ munkaügy) osztályát!; Budapest IX., Viola u. 45. lást, bérezést — Prekler fel­jegyzései alapján — a tsz köz­ponti szervei intézték. A be­dolgozók bérét és egyéb bé­ren kívüli juttatását is Prek­ler Károly vette jel, termé­szetesen azzal, hogy a pénzt majd minden dolgozónak ki­fizeti. Alá is íratta a bérjegy­zéket a bedolgozókkal úgy, mintha mindent, hulladék­pénzt, a gépbérlet címén számfejtett és más egyébért járó összeget is kifizette vol­na. Ténylegesen azonban csak az alapbért „borítékolta”, a többi pénzt megtartotta! Az üzlet, ahogy mondják, beindult. A termelés felfutott. Nőtt az alapbér és az egyéb járandóság összege is. De Prekler Károly nem adta lej­jebb, újabb furfanggal hat személy munkakönyvét le­adatta, és úgy tüntette jel, mintha mindannyian termel­nének, sőt gépeket kölcsönöz­nének a forgácsoló részleg­nek. Ebből egy szó sem volt igaz. A részükre számfejtett járandóság jegyzékét azonban ennek ellenére mind a hat emberrel aláíratta, a pénzt felvette, egy részét saját ma­ga tette zsebre, s csak egy meghatározhatatlan részt jut­tatott a dolgozóknak. Titkos munkaszervezés A kérdés önmagától kínál­kozik, hogyan történhetett meg ez? Ügy, hogy ama bizo­nyos hat személy munkaköny­vének megszerzéséért Prek­ler két embere, Antal Józsej és Tóbiás Károly valóságos szervezésbe kezdett? Antal például felkereste gyömrői la­kásán Bognár Istvánnét. Bíz­tatta, hogy ha rendelkezésük­re bocsátja a munkakönyvét, később az ő udvarán is léte­sítenek egy bedolgozó részle­get. Az asszony, a felcsillan­tott lehetőség reményében, be­leegyezett a dologba, átadta a munkakönyvét, aláírta a bér­jegyzéket, úgy, ahogyan An­tal Józseffel előzőleg megál­lapodott. Antal ezután leadta a munkakönyvét a termelő- szövetkezet központjában. Itt Bognárnét csaknem egy éven át dolgozóként tartották nyíl­ván, az asszony nyolcszor írta alá a bérjegyzéket, vagyis a nevét adta a Prekler-jéle pénzszerzési manőverhez. Valójában tényleg csak ne­vek kellettek, na meg persze, munkakönyvek és hozzá re- ménytkeltő, szép ígéretek. Tó­biás Károly ilyen módon sze­rezte meg anyósa, Beliczai Jánosné, majd Győri Ernöné és Németh András munka­könyvét is. Maga Prekler Gál Attilánét és Kálmán Jánosnál beszélte rá, hogy bocsássák rendelkezésére munkaköny­vüket, és írják alá ők is né­hányszor a bérjegyzéket. Ez többször meg is történt. És azon túlmenően, hogy az em­lítettek egyetlen fillér értékű munkát nem végeztek a ter­melőszövetkezetnek, s ennek ellenére mégis fizetést utaltak ki nekik, végül az egész .csa­varos ügyletet Prekler Károly fölözte le; a munka nélkül szerzett „munkabért” a saját tárcájába tette. Rézbő! — aranybánya Egyáltalán, ha nyereség volt kilátásban, Prekler nem is­mert lehetetlent. Már az állí­tólagos bedolgozóúzem indu­lásakor azzal vett át György Károly főkönyvelőiül húsz­ezer forintot, hogy ezen a pénzén majd sárga- és vörös- rezhuiladekot vásárol, és ezt együtt értékesíti — a terme­lőszövetkezet neve alatt mű­ködő — s persze a saját üze­mében keletkezett fémhulla­dékkal. Az előleg birtokában, azután, volt beciolgozótársai- tól — akikkel még előző he­lyen, az üllői Kossuth Terme­lőszövetkezetben állt kapcso­latban — hagy mennyiségű színesfémhulladékot vásárolt. Ez a 29 mázsa színesfém­hulladék úgy gyűlt össze, hogy Prekler és volt munkatársai, Jurányi István és Kácsáydi János egyszerűen nem szá­moltak el vele az üllői Kos­suth Tsz-nek. Prekler az ül­lői Kossuth Termelőszövetke­zet megkárosításából szárma­zó fémforgácsot a tápiósze­csői Egyetértés Tsz 20 ezer forintjából megvette, az udva­rán tárolta, majd 73 ezer 950 forintért értékesítette aMÉH- néL Nemcsak a két termelőszö­vetkezetet, de a MÉH Válla­latot is becsapta: ugyanis 216 ezer 750 forint többletkifize­tés keletkezett az egyéni, de a tsz cégére alatt megvalósult manipulációból. A rendelke­zés értelmében ugyanis csak a közületi tulajdont képező szí­nesfémhulladékot lehet közü­leti áron értékesíteni, és az ebből befolyt összegnek —ne­vezetesen 353 ezer forintnak — kizárólag a szocialista tu­lajdonba kell beolvadni! — Ennek 40 százaléka, 141 ezer 208 forint viszont az alap­megállapodás szerint Preklert illette, és ime az övé lett! Ragályszerüen Ebben az ügyben sokfajta üzeimet lehetett a vád tárgyá­vá tenni, sikkasztási, csalást, a szövetkezet működésével leplezett üzérkedést, köz- és magánokirathamisítást — e cselekményekhez néhányan bűnsegéiyt nyújtottak. De túl a bűntetti határokon, felme­rül a kérdés, hogyan vakítha­tott el tizenhárom büntetlen előéletű, tiszta nevű embert az '„aranyborjú”, miért terjedt szinte ragalyszerűen a mindig több pénz és a nagyobb lehe­tőség hajszolása? Erre nem­csak a társadalom tisztessé­ges állampolgárai kíváncsiak, de tálán még utólag maguk a gyanúsítottak is felteszik a kérdést: érdemes volt? A Nagykátai Járási Ügyész­ség vádiratot nyújtott be az április 22-től őrizetben, illet­ve előzetes letartóztatásban levő Prekler Károly, továbbá szabadlábon levő tárjai, György Károly. Zentai Tibor és az ügylet többi — súlyo­sabban vagy kevésbé súlyosan érintett — gyanúsítottjai el­ten. Ügyüket a Nagykátai Já­rásbíróság tárgyalja. Pless Zsuzsa I Becsben szeptember 26 és október 3 között magyar héten mutatja be kínálatát a Hunga- rotex Külkereskedelmi Válla­lat. Évről évre növekvő ex­portjában — melynek értéke tavaly 16 millió osztrák schilling volt, az idén pedig már várhatóan eléri a 20 mil­liót — a nagy mennyiségű ágynemű és egyéb textília mel­lett egyre nagyobb arányt kép­viselnek a pamut- és szinteti­kus szálkeverésű ruhaanyagok. A Hungarotex az idén kötött­áruból és konfekcióipari ter­mékekből is fokozta kínálatát, é s ezért a magyar heteken — piackutató jelleggel — divat- bemutatót is rendez. Egyébként a Rábatex és a Hungarotex a közelmúltban szerződést írt alá egy ausztriai céggel. Az öt évre szóló gyár­tási és értékesítési megállapo­dás alapján a Rábatex 8,5 mil­lió négyzetméter gtűrtelenített férfiing- és ruhaanyagot, vala­mint ágyneművásznat állít elő. A termékek egy részét az osztrák partner veszi át, a töb­bi hazai piacra kerül, hogy bő­vítse a belkereskedelem vá­lasztékát. TEXTÍLIÁK Magyar hét Becsben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom