Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-04 / 181. szám
'megírj •éjjTp W kJuHov 1974. AUGUSZTUS 4., VASÁBNAP Szoborkiállítás Salgótarjánban, a Tanács- köztársaság téren a városi tanács és a megyei művelődési központ szabadtéri szoborkiállítást rendez. Az augusztus 5-én megnyíló tárlaton egyebek között kiállít Varga Imre, Makrisz Agamemnon, R. Kis Lenke, továbbá a szentendrei művészek közül Csikszentmi- hályi Róbert és Farkas Ádám is. Varsóba vasárnap délelőtt érkeztünk, a felszabadulás 30. j évfordulóját megelőző napon. I Ünnepi díszbe öltözve, fello- I bogózva fogadott bennünket A visegrádi műhelyben Jászberény kincse Gárdos Katalin felvétele Az Országos Műemléki Felügyelőség visegrádi építésveze- j.tőségéii^k; kőszobrász részlegé- . ^en a> ^meglehetősen szűkös kprülrhények kozott is! rangos restaurálási munka folyik. Képünkön két kőszobrász éppen a jászberényiek egyik, az idők folyamán jócskán megrongálódott kincsének, az úgynevezett jászkun címernek a felújításán fáradozik. A dombormű,, . amely > a t .járásbírősál épületének homlokzatát tizenkét méter magasságiban díszíti, több részre oszlik. A restaurátorok éppen a címer középső részén dolgoznak. TV-FIGYELŐ Mit kérünk mi? Ezzel a kérdéssel persze aligha lehet teljesen a dolgok végére járni. A televízióhoz eljuttatott kéréseknek ugyanis nyilvánvalóan csak elenyésző százaléka jut képernyőre. S hogy konkrétan éppen mi, az nem a nézőktől, hanem magától értetődően mindenekelőtt a szerkesztőktől függ. Mégis, ennek ellenére vitathatatlan, hogy az Önök kérték ... című népszerű sorozat valamiképpen jellemző a nézőkre. Nem oktalan dolog tehát azzal foglalkozni, hogy valójában mit is kérünk mi nézők a televíziótól. A szerkesztő, végtére is, nem tesz mást: pólósat a kívánságok között. Annál inkább érdekes ez, mert a legutóbbi kívánságműsor, a pénteki, nem egészen, nem mindenben olyan volt, mint az eddigiek. Az alap ugyan semmit sem változott, a nézők kérései változatlanul az úgynevezett szórakoztató műsorokra — számokra irányulnak, mint korábban. De valamiféle, s nem is jelentéktelen változással mégis szembetalálkozhattunk. Mimha most már — csak el ne kiabáljuk — nem legrilutóbb számok, hanem a szórakozás nemesebb és tartalmasabb irányzatai érdekelnék a nézőket. Péntek este a kívánságműsorban szinte csupa ilyen darabot láttunk A műsor tehát önmagában dokumentált valamifajta helyes irányú nézői ízlésváltozást. Mert ne feledjük: az Önök kérték... anyagát akkor is a tévé szerkesztette, amikor a műsor a péntekinél sokka! gyengébb volt. A színvonal- emelkedés — azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, van ilyen — feltétlenül össeajügg a nézők kívánságainak változásával. Major Máté. írásaiból régóta, talán évtizedek óta ismerem; Major Máté ugyanis nemcsak a szaklapokban, hanem irodalmi folyóiratokban is rendszeresen publikált. „Személyesen” azonban csak péntek este találkoztam vele, a képernyőn, a 70. születésnapja alkalmából sugárzott műsorban. Megmondom őszintén: ez a találkozás meglepett. Major Mátét, a modern magyar építőművészet elméletének talán legnagyobb tekintélyű hazai szakértőjét másmilyennek képzeltem. Bravúrosan szerkesztett, következetes logikájú, elegáns vonalvezetésű, irodalmi színvonalú esszéiből, tanulmányaiból egy szenvedélyes, tekintélyt nem ismerő, harcos, szinte valósággal kérlelhetetlen ember és tudós portréja rajzolódott elém. A képernyőn egy szerény, egyszerű emberrel találkoztam, aki láthatólag egyáltalán nem törekedett arra, hogy halk hangon elmondott mondatai legalább ugyanúgy csillogjanak, mint írásaiban. Persze, mire a műsor véget ért, kiderült, hogy mindebben semmi ellentmondás nincs. Major Máté egyszerű és halk közlései a képernyőn valójában ugyanazt a határozottságot fejezték ki, mint a cikkei. Csak a forma, a feladat volt más: tanulmányt írni és milliókhoz szólni a képernyőn, nyilvánvalóan nem ugyanaz. A műsornak a 70. születésnap adott aktualitást. De más évfordulók is kapcsolódtak hozzá. Major Máté 50 éve kezdte egyetemi tanulmányait 40 éve tagja a kommunista pártnak és 25 éve tanít az egyetemen. Egy emberi élet, amelyet ilyen számok vesznek körül, csakugyan figyelemre méltóan jelentékeny. A műsor épp ezét t joggal viselhette ezt a címet: Vallomások a XX. századról. Péntek este nemcsak Major Mátét, egy kissé magát a XX. századot is jobban megismertük. Ökrös László a város, de a két váci zongoratanár, Cs. Nagy Tamásné és Hajdú Miklósáé aligha élvezi a látványt; izgatta őket a közeledő hangverseny Ze- lazowa Wolaban, Chopin szülőházában. A megérkezés- után mindjárt autóba is ültünk, s nemsokára elénk tárult a fasorokkal övezett úton a C'nopin-ház csodálatos parkja. A Chopin-liázban Rendhagyó koncertek ezek a tavasztól őszig itt rendezett vasárnapi hangversenyek. A kertben ülő hallgatóság csak egv pillanatra látjá a közreműködő művészeket, amikor a konferálás után kijönnek meghajolni. A zongora a ház egyik termében van — ide ilyenkor senkit nem engednek be, a művészen kívül, akinek játékát a kint ülő vagy sétáló közönség úgy hallgatja, mintha a nyitott ajtón és ablakokon a függönyök mögül a mester játéka szállna feléjük. S noha a hangot a szobából a kertbe erősítőberendezés közvetíti; a hangszórókat a tökéletes illúzió kedvéért jól elrejtették a ház falát beborító borostyánlevelek alá. A váciak koncertje szépen sikerült, s elismerést arattak a jelenlévő nemzetközi közönségnél. Változatos műsort játszottak; Cs. Nagy Ta- másmé Chopin cisz-moll ma- zurkáját, H-dúr noktürnjét, Gesz-dur és gisz-moll polcmézét. Hajdú Miklósné pedig a noktürnt és az Asz-dúr kerin- gőt adta elő. A jól sikerült hangverseny után pótolhatták, amit az érkezéskor elmulasztottak; körbejártuk a házat, a parkot és elbeszélgettünk a Chopin Társaság képviselőjével, aki röviden beszámolt a társaság munkájáról. Ennek egyik fő területe a nemzetközi Chopin-zongora versenyek rendezése és hangversenyek szervezése. Elmondta, hogy az ottani vasárnap délelőtti hangversenyekre a világ minden tájáról hívnak zongoraművészeket, de csak a legjobbakat, mert játékukat több ezren hallgatják. A két váci zongorista számára nagy megtiszteltetés volt ez a hangverseny, győzelmük megérdemelt díja. 11 óra 13 perckor A koncert után Varsóba siettünk vissza. Kedves lengyel gépkocsivezetőnk baráti figyelmességből még egy tilos útszakaszba is behajtott kedvünkért; előző nap adták át Varsóban a Lazienski hidat és a hozzá tartozó 19 kilométer hosszú útszakaszt, ám a hídon az első három napon csak gyalogosok közlekedhettek: Amikor a fekete Volgával felgördültünk a gyönyörű, hatsávos úttal rendelkező hídra, bizonyára elsőként hajtottunk végig rajta. Nem kevesebb gyönyörűségünkre szolgált a királyi vár megtekintése, amelyet szintén az évfordulóra adtak át — a vár tornyát díszítő óra épp 11 óra 15 perckor indult meg ismét, abban a percben, amikor a háború alatt a bombatámadás évtizedekre elnémította. A vár előtt fotósorozat mutatta az újjáépítés mozzanatait, mellettük képek sorakoztak a 30 év nevezetesebb eseményeiről, a város fejlődéséről, és ott díszelgett az egyik legfőbb nemzeti büszkeség, a világbajnokságon oly sikeresen szereplő válogatott csapat képe is. ' M Óvárosi séta A varsói óváros is ünnepi díszben pompázott; minden ház renoválva várta az évfordulót. A főtéren népviseletbe öltözött gyümölcsárusoknál költhettük el megmaradt pénzünket, majd végignéztük a téren rögtönzött képzőművészeti kiállításokat, amelyek az óváros legjellegzetesebb látnivalói. Az ünnepi feliratok nemcsak a házak és állami intézmények falait díszítették; a templomokban is kék színű zászlókon feliratok hirdették az évfordulót, a békét, az újjászületést. Korda Agnes Órarend és menetrend « • ’ Összevonják a két csemöi iskolát Készülődés.az lij tanévre Munkássá válás Üzem a homokon Familiáris. Igen, úgy érzem, találó jelző ez: családias, persze nem bántó éllel, jó értelemben az ... így kell mindarról írnom, amit a Dabasi Nyomdában tapasztaltam. Mindennapok csodája A szövegelőállítás művezetője Kondics István — ő a pártszervezet titkára is — az udvar hűvös zugába állított kert' pádhoz tessékel. A barakkok — majdan a raktár- épületek, most még ez az üzem — melegek, kellemesebb ide- kint beszélgetni. — ... vendégeink okkal hitetlenkednek, talán a világon sem fordult még elő hasonló eset. Néhány nyomdász szakember és nyomdát azelőtt sohasem látott kétszáz-valamennyi nő megteremti Közép- Európa egyik legkorszerűbb üzemét. — Hiszen éppen ezt kérdezném: hogyan? — Általánosságban azt mcndhatom, megszerették az emberek a munkahelyet, ezt a munkát, együtt, mindenki akarja. Volt, akinél nehezeb- ber ment a beilleszkedés. Da- bason vagyunk. A dolgozók többsége mezőgazdasági munkás volt, azt kellett előbb megérteniük, hogy a munkaidő hét órakor kezdődik. Pont hétkor. És háromig tart: pontosan háromig. És ezalatt állandóan koncentrálni kell. Az embereknek itt minden új volt. Most nem a drága automata berendezésekre gondolok, hanem arra, hogy például a papírt és a fogantyúkat nem szabad úgy markolni, mint a ku- koricacsumát, az igát, vagy a kapanyelet. — Ezzel kellett kezdeni? — Voltak cifrább históriák is. Furcsa végletek Ha ebbe a terembe hunyt szemmel léptem volna, akár órásműhelyben is érezlietném magam. Ketyegésnél nem hangosabb a csudamodern gépeknek a zaja. Mindjárt itt a bejáratnál, számomra teljesen ismeretlen berendezés: Dami- nant típusú offszet nyomógép ontja a gyönyörű íveket. Tökéletes a nyomás. A dabasiak készítik egyébként az ország csaknem valamennyi főiskolájának és egyetemének majd minden jegyzetét és tankönyvét. Öröm lesz majd kézbe venni ezeket a kiadványokat. És tudják mi a legfurcsább? Hatelemisek produkálják a jövő mérnökeinek a tankönyvei1. Fura ellenpont, ugye? És hogy személy szerint ki, kezeli ezt a nyomógépet? — Kubik Pálné vagyok, 1972-től dolgozom itt... Azelőtt? Voltam gondozónő szociális otthonban, kilenc évig pedig a MÉK tartósító üzemében dolgoztam. — Hamar belejött? — Oh, megmondták, egy hektoliter vízhez mennyi tartósító szert adagoljak, másnap már egyedül készítettem a paprikához valót. — Nem arra gondoltam. Erre. Az itteni munkára. A hátam mögött megszólal a művezetője: — Fantasztikusan jó a műszaki érzéke. — Az úgy volt, hogy engem máshová osztottak be, de amikor a kolléganőmnek magyarázták ennek a gépnek a kezelését, mit hogyan kell csinálni, én ide is füleltem. És aztán szóltam, ha kell, tudnám csinálni. — Mint a savanyítást — viccelek kissé éretlenül. Komolyan bólint: igen. — A legnehezebben mit szokott meg? — A fegyelmet és a figyelmet. Állandóan, szünet nélkül figyelni kell. És szokatlan volt a légkör, az, ahogyan itt az emberek egymással beszélnek. A hang, az udvariasság, hát ez. Jellemző hasonlatok — Én már dolgoztam üzemben, nekem igazán nem volt nehéz megszokni a fegyelmet, a rendet. Varrónő voltam tizenhárom évig. Még előtte kötöttem is ... — nevet — igaz, csak kefét és meszelőt... És nem könyvet, mint most. Molnár L. Pálné közel jár már a nyugdíjkorhatárhoz. — Hogyan volt bátorsága változtatni? — Soha sem láttam azelőtt nyomdát, de három éve, amikor megalakult az üzem, másról sem hallok, mint erről. Vonzott nagyon, gondoltam, i megpróbálom. Látja: megy. Egy év alatt három forinttal ugrott az órabérem. Molnárné is automata gépsort irányít, a kar elölről behúzza az íveket és a berendezés végén a kész, fűzött könyv bukkan elő. Egy vidám asszonyi hang: —- Olyan, mint a kolbásztöltő. Elöl berakják a disznót, hátul kijön a kolbász. Hasonlataikat — szinte kivétel nélkül — a mezőgazdaságból merítik. A nyomdászok, akik a betanítást végzik, gyorsan átvették ezt a szokást: nem holt, hanem élő anyaggal dolgoznak, mindenekelőtt ezt magyarázták. Egy példa: Kolacionálásnak nevezik azt a műveletet, amikor az ujjak ügyes mozdulatával — mint bankpénztáros a pénzt — megnyomják a papírívek kö- tegét, így számolnak, s ellenőrzik a nyomás minőségét is. Pesti Gizi néni, a könyvkötők csoportvezetője síró kislányt vett észre. „Mi a baj, csillagom?” „Nem tudok lapozni. Miért nem tetszett meghagyni a régi munkámban? — hüppög a válasz. „Olyan ez, mint a kukoricatermesztés. Azt sem elég elvetni és kapálni. A címerezéshez is érteni kell, meg a töréshez is. Ugye”. „Igen.” 1 „És azt mind megtanultad.” „Meg” „Látod, a kötészetnél is...” Órák múltán Gizi néni arra figyelt fel, hogy már kettőnek is magyaráz a kislány: így csináld csillagom, ezzel az ujjaddal itt nyomod ... Látod, könnyű, csak félni nem szabad ... Nyomdásszá válnak Tuksz Gyula szakmai tanácsadó hetente kétszer jár > Pestről Dabasra a könyvkötő Győztesek jutalomutazása (2.) Rendhagyó koncert A nyári nagy vakáció még javában tart. A tanulók élvezik a szabadságot és a tantestületek tagjai közül csak né- hányan tartanak ügyeletet az iskolában. A járási hivatal művelődési osztályán azonban nincs nyári szünet. A lezárult tanév munkájának értékelése és a jövő tanév előkészítése legalább annyi mindennapi munkát ad, mint amennyi az év más részében van. Sőt. a következő tanév előkészítése különösen sok gonddal jár. Erről beszélgetünk Cegléden Jakab Bélával, a járási hivatal művelődési osztályának vezetőjével. Ti/ épületben — Az idén egyesítjük a két csemői iskolát — elsőnek ezt említi az osztályvezető és megállapítja, hogy ugyanazon helységben levő általános iskolákat nemcsak a ceglédi járásban rendelik egy igazgató alá. Központi és megyei határozat szól arról, hogy ahol egy községben több általános iskola működik, meg kell vizsgálni, mutatkozik-e ésszerű lehetőség az összevonásra. Az intézmények nagyobb egységbe szervezése anyagi, de még inkább oktatási szempontból kívánatos. — Csemő jó példa erre. Az egykori tanyavilágból alakult község még mindig széttagolt, sőt sok a magános tanyaház is. Ennek megfelelően épült ki a község iskolahálózata. Vagy tíz épületben folyik a tanítás. Némelyikben nincs is egynél több tanterem, közöttük azonban néhol több kilométeres a távolság. Elég sűrűn Jelenleg az egyik iskolát csemő-zöldhalominak: a másikat csemő-alsócsemőinek nevezik. Szeptembertől ez a kettőssége megszűnik. Csak csemői általános iskola lesz, egyetlen vezető igazgatóval az élén. Az összevonás lehetővé teszi, hogy a felső tagozatot csupán négy helyen oktassák és megszűnik az, hogy több osztály tanuljon egy teremben. Az órarendet viszont a busz- menetrendhez kell igazítani, hogy a szaktanár tantárgya előadására az osztályba érhessen. Szerencsére az autóbuszok elég sűrűn közlekednek. Az alsó tagozatosok ezután is a lakásukhoz legközelebb fekvő iskolaépületbe járnak. A délelőtt, délután váltakozó tanítás viszont csak akkor szűnhet meg, ha megvalósul az az elképzelés, hogy új hattantermes, tornatermes iskola épül. Óvoda nincs az egész községben. Az is megépülne az iskola mellett. Telket már biztosított a községi tanács, talán két év múlva mind a kettőben lesz helye a gyerekeknek. — Egyébként — folytatja a művelődési osztály vezetője — az 1975—76-os tanévben Al- bertirsán vonjuk közös igazgatás alá a két általános iskolát. Képesítés nélkül Az új tanév előkészítésének legnagyobb gondja a pedagógushiány. A járás tizennyolc óvodájában 42 képesített és 11 képesítés nélküli óvónő működik. Még így is hiányzik azonban tíz. A 33 általános iskolában 116 alsótagozatos pedagógus állásban csak 109 képesített tanító van és ez nem is nagyon rossz arány. Rosszabb a helyzet a felső tagozatban, ahol a 123 állásból húszat képesítés nélküli tanerő tölt be és három állásnak még így sincs gazdája. A járás tizennégy kisegítő osztálya közül tízben nem gyógypedagógus oktat, de legalább a többi tanerő képesített. A megürült és üres állásokra az idén végzett tanítót négyet, tanárt pedig hármat neveztek ki. Három másik tanár más területen levő iskolából került a járásba. Sz. E.
