Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-01 / 178. szám

1974. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK Itt járt Mátyás király Filmesek tartották megszáll­va két héten át az esztergomi várat és környékét. A Ma­gyar Televízió és a MAFILM közösen készíti Sándor Pál filmrendező irányításával az Itt járt Mátyás király című háromrészes tv-filmet, amelyet karácsonykor mutatnak be folytatásokban. A zenés ka­landfilm forgatókönyvét töb­ben írták, Sárlcözi István Sze- listyei asszonyok című operett­jéből. A film operatőre Ha­raszti Mihály. Az esztergomi forgatáson /mintegy 200 szerep­lő vett részt. Mátyás királyt Lukács Sándor alakítja. Au­gusztusban még visszatér a stáb Esztergomba, az éjszakai felvételek elkészítésére. A film többi résziét Budapesten, il­letve az ország más tájain for­gatják. Két évezred feltárása A győri vár legbelsőbb ré­szében a Káptalan-dombon újabb ásatások kezdődtek. A munkák szerves részét képe­zik annak a több éves feltá­rási programnak, amely az országnak e védett műemlék­negyedében folyik. A jelenle­gi feltárás célja, az elmúlt két évezred világi vonatko­zású emlékeinek kutatása. Délszláv nemzetiségi oktatás Magasabb színvonalon Pest megyében hozzávetőle­gesen 4500 délszláv nemzeti­ségű ember él. — Szerbek és horvátok; szlovének a megyében nincse­nek — mondja Mándics Mi­hály, a Magyarországi Dél­szlávok Demokratikus Szövet­ségének főtitkára, majd így folytatja: — Tököl, Lórév, Pomáz, Szi- getcsép, Százhalombatta közül a számarányt tekintve Tökö­lön élnek a legtöbben. Itt a környezet többségi, s ezért a lehető legteljesebben megvaló­sul, hogy gyerekkortól felnőtt­korig saját szokásaiknak meg­felelően, hagyományaik sze­rint éljenek. A kicsinyek már az óvodában anyanyelvükön ismerkednek meg környezetük tárgyaival, a nemzetiségi szo­kásaival, a népi mondókákkal, versekkel. Az iskola szintén nemzetiségi, ahol szakképzett, anyanyelvűket irodalmi szin­ten értő és 'beszélő tanárok foglalkoznak velük. Az isko­lákban már jó alkalom és le­hetőség kínálkozik arra, hogy a gyerekekkel mélyebben meg­ismertessék és jobban meg­szerettessék nemzetiségi kul­túrájuk értékeit. S ez majd egész életükben elkíséri őket, növelve nemzetiségi tudatu­kat, s így emberi maga'tartásu- kat formáló, szilárdító erővé válik. A népművészet ápolá­sában jelentős eredményekkel dicsekedhet a tököli iskola tamburazenekara, melyet a kitűnő tanár és kultúrmunkás Kirchsner István vezet; ugyan­ez elmondható a tánccsoport­ról is, melynek irányítója Bu­disin Vidoszáva tanárnő. Mindnyájunk érdeke — Mindnyájunk érdeke — illeszti a szót az előzőekhez Mándics Mihály —, hogy az országban élő, más nemzetisé­gű magyar állampolgárok sa­ját népi kultúrájuk ismereté­ben éljenek, ápolják anya­nyelvűket. Az elődök terem­tette s az új nemzedék által továbbfejlesztett kultúrkincs népi államunkat gazdagítja. Célunk, hogy nemzetiségünk nyelve irodalmi színvonalra emelkedjen, ennek többek kö­zött az a feltétele, hogy gyer­mekeink otthonról hozott nyel­vi ismeretei később se sivá­rod janak el, hanem tovább gazdagodjanak. Ezt biztosítják a nemzetiségi iskolák, az anyanyelvi művelődés létfon­tosságú műhelyei, ahol nem­csak gondolkodásuk alapjai képződnek, hanem a több­fajta tájnyelv — képzett taná­rok segítségével — a gyerekek számára szinte észrevétlenül átnemesedik irodalmi nyelv­Visegrádi játékok AZ UTÓBBI ÉVEKBEN Pest megyében megszaporo­dott nyári rendezvények új színt, új élményt — s a visegrádi játékok esetében — új műfajt hoztak. Furcsa, szürrealista világ, szimbólu­mokba sűrített hol groteszk, hol absztrakt, de mindig hu­mánus, látványos, kavargó vi­lág — ez jellemzi az előadá­sokat, s még valami. A pan­tomim, a tánc kedvelői az esti Duna-kanyar természetadta kulisszái között, a földrajzi és történelmi háttérban egyé­ni tematikájú, oratórikus, folklorisztikus színházi él­ményben lelhetik örömüket. Mind több látogató érkezik Visegródra, hogy megnézze Köllő Miklós és a Dominó pantomimegyüttes műsorát. Ez, a hazánkban még „gye­rekcipőben” járó műfaj most méltó lehetőséget kapott a bemutatkozásra. Az együttes vezetője Köllő Miklós, ö írja, rendezi és ko- reografálja a műsorokat, irá­nyítja az együttes igen ne­héz munkáját. ÍGY KEZDŐDÖTT. — Az élet és az anyag rej­telme gyerekkorom óta fog­lalkoztatott, aprólékosan meg akartam ismerni létüket, kap­csolatukat. Vegyészmérnök, pontosabban biokémikus akar­tam lenni, hogy megismer­Pantomim a Silvan US teraszán Regös László felvétele hessem az átfoghatatlan „nagy egészet”. Tudom, nem lettem volna jó biokémikus, mert ma már saját szakmánkban sem lehetünk polihisztorok — csak apró részfeladatokat vé­gezhettem volna átfogó vizs­gálatok helyett. A mimben az mozgatott, hogy megfogni, megsejteni olyan dolgokat, amiket nem lehet szavakkal kifejezni, előadni olyan ér­zéseket, amelyek kimondha­tatlanok. A pillanatban törté­nik valami, ami soha többé nem ismétlődik meg. Elsüly­FELHÍVJUK A CEGLÉDIr A NAGYKŐRÖSE A NAGYKÁTAE A DABASI ÉS A MONORI GÉPKOCSI-KÁROSULTAK FIGYELMÉT, HOGY SÉRÜLT GÉPKOCSIJUK KÁRFEL VÉTELÉT M0N0R0N VÉGEZZÜK EL A monori ÁG. szervizüzeménél, a 4-es főútvonalon működik az Állami Biztosító Pest megyei gépjármű-kárfelvételi állomása. Hétfő-csütörtök: 9-től 16-ig, pénteken 9-től 15 óráig. lyed és meghal — s újra szü­letik valami rögzíthetetlen. Végső soron ez is biokémia. — Aztán sikerült kijutnom Prágába, Fialkához, a híres pantomimművészhez, akinél két és fél évet tanultam ma­gánúton. 1965-ben alakult az együttes, azóta kicserélődött a gárda egy része, de jól fej­lődött néhány szólista, mint Daróczy Krisztina, vagy Sza­bó Sándor. EGYÉNI PRODUKCIÓT lát­hat a néző Visegrádon. A XX. századi életritmus, a neuró­zis korában a színhely — a hegyek, a víz, a természet — kitágítja a dimenziókat, s a nézőt közel viszi a végtelen fogalmához. „A2 álmok kön­töse” erről szól; az ember csak magában keresheti a megnyugvást, a csendet, a békét, feloldódhat a termé­szetben, saját magában, és akkor juthat el a mikro (sa­ját), majd a makrokozmikus (társadalmi) megtisztuláshoz. A TERVEKRŐL kérdeztem Köllő Miklóst: — A későbbiekben is a megkezdett úton szeretnénk haladni. A XX. századi írók, költők műveiből adaptált já­tékokat szeretnénk bemutat­ni, a népzene, a népi szín­játék, a farsangi játékok ősi jelrendszerét megfogva bele­építeni műsorainkba. Az egyetemes emberi kérdések — a Magány, a Halál, a Cél, a Megtisztulás problémáit feldolgozni, végső cél a Meg­nyugvás, a Béke, a Huma­nista Ember ábrázolása ... Pantomim központú vizuális színházat — Ember az Em­berért színházat szeretnénk játszani. Éliás Tibor vé. Ugyanis a lakosság zöme nem az irodalmi, hanem an­nak tájnyelbi változatát be­széli. Érvényes ez a mi dél­szláv lakosságú falvaink né­pére is, hiszen őseik már ak­kor itt éltek, amikor még nem alakult ki az egységes irodal­mi nyelv. A magukénak ér­zett, tudott tájnyelv miatt idegenkedik a felnőtt nemze­tiségi lakosság — elég gyak­ran — az anyanyelv irodalmi szintű oktatásától. A főváros vonzása — A szülők — teszi hozzá a főtitkár — általában a túl­terhelésre hivatkoznak, holott a szerb-horvát nyelv esetében ez nem helytálló érv, mert anyanyelvűk ismerete a gye­rekek számára megkönnyíti az orosz nyelv tanulását is. Nem szólva arról, hogy hazánk és Jugoszlávia között az élet minden területén egyre szo­rosabb a kapcsolat; s ez igény­li, hogy mind többen beszél­jék a szomszédos ország népé­nek nyelvét; mert a nyelvtu­dás, mint eléggé köztudott, felnőttkorban nemcsak erköl­csileg, hanem anyagilag is ki­fizetődik. E szempontból és abból a meggondolásból, hogy minden hazai délszlávnak eti­kai kötelessége anyanyelvé­* nek biztos és irodalmi szintű ismerete, a Magyarországi Dél­szlávok Demokratikus Szövet­sége még tavaly akciót kez­deményezett a szülői tartózko­dás és idegenkedés feloldásá­ra, ez az akció már az idén éreztette kedvező hatását. Eredményességét fokozta, hogy Pest megyében, a délszláv nemzetiségű gyerekek általá­nos és középiskolai oktatásá­ban is érvényesül a főváros vonzása. Budapesten ugyanis működik egy szerb-horvát ál­talános és középiskola, vala­mint egy jól fölszerelt kollé­gium. A környező falvakból, de természetesen az ország más részéből is járnak ide ta­nulók; itt az anyanyelv tanu­lása nemcsak a tanítási órákra szorítkozik: az iskolai admi­nisztráció, az órán kívüli fog­lalkozás mind anyanyelvükön történik. Ebben az oktatási központban bőven vannak tan­könyvek, segédeszközök, s ezek, mondani se kell, hogy mennyire megkönnyítik az ok­tatást. Sajnos, mindez nem mondható el a többi iskolá ról, róluk gondoskodni, eszkö' zeiket gyarapítani a következő évek feladata lesz. Gyakorlati tennivalók — Egyébként nemcsak mi fokozzuk ez irányban erőfeszí­téseinket — mondja befejezd sül Mándics Mihály —, hanem a központi szervek is, például a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztálya, az Or­szágos Pedagógiai Intézet nemzetiségi tanszéke, vala­mint a Magyar Pedagógiai Társaság nemzetiségi szakosz tálya. Az ő céljuk közös a‘mi­énkkel: azt akarjuk, hogy a nemzetiségi iskolák magasabb nevelési és oktatási színvona­lat érjenek el. Ehhez a többi között az szükséges, hogy ja­vuljon a tanszer- és a szem­léltetőeszköz-ellátás, és végre jelenjen meg egy önálló nem­zetiségi neveléssel és tanítási módszerekkel foglalkozó fo­lyóirat. — Mint a fentiekből látha­tó, a nemzetiségi iskolák fo­gas kérdései nem elvi jellegű­ek, hanem gyakorlatiak. Az MSZMP idevágó irányelvei vi­lágos és egyértelmű alapot adnak arra, hogy árnyalt és következetes munkával elhá­rítsuk a legtöbb akadályt. Köztük a legsúlyosabbat: nincs elegendő szakképzett ta nár, most ez a legégetőbb gondja a nemzetiségi oktatás­nak. Bár a kedvező változás 1968-tól ezen a téren is vitat­hatatlan, de elégedettségre még nincs okunk. Ács Jenő HETI FILMJEGYZET • • a Önző szerelem Jelenet az önző szerelem című jugoszláv filmbf Nem a mozilátogatók hibája, hogy ha azt hallják: jugoszláv film, akkor reflexszerűen par­tizán témájú alkotásra gondol­nak. Ennek két oka van: az egyik, hogy a jugoszláv film­művészet valóban igen sok ilyen témájú filmet gyártott és gyárt manapság is, a másik pedig az, hogy filmforgalma­zási szerveink is főként ilyen filmeket vásárolnak meg déli szomszédunk filmterméséből. Pedig születnek a jugoszlá­viai filmstúdiókban más témá­jú filmek is, méghozzá elég szép számmal. Nemrég éppen egy balladai hangvételű, igen szépen megcsinált mű, az Át­kozottak vagyunk, Irina adott hírt e filmekről. S most itt egy másik alkotás, amely még figyelemre méltóbb, mivel mai témával foglalkozik. Az önző szerelem a történet első síkjában két fiatallal, zág­rábi egyetemi hallgatókkal, a szép, kedves, okos és áldozat­kész Minjával, és szerelmesé­vel, a széthulló egyéniségű, erőszakos, és akaratgyenge, önző Davorral ismertet meg bennünket. Szegények, de sze­retik egymást. Davor egy hir­telen ötletétől indíttatva, fele­ségül veszi a lányt, de ott a nagy kérdés: honnan, miből lesz pénzük az egyetem elvég­zésére? Minja vállalja az ál­dozatot: elmegy vidékre taní­tani, hogy a keresetét Davor- nak küldhesse, s abból a fiú letegye utolsó orvosi vizsgáit. Davor azonban — aki majd­hogynem kikényszerítette Min­ja áldozatvállalását — most restelli, hogy a lány „tartja ki”. Ráadásul összetalálkozik régi, azóta dúsgazdag férjet szerzett barátnőjével. A kap­csolat felújul, s a fiú gyorsan feledi Minját, akitől hamaro­san el is válik, s mennek to­vább a maguk útján: a fiú a ki tudja mikor befejezendő egyetem és a gazdag barátnő nyújtotta kényelem, a lány pe­dig a megtalált hivatás, az őt visszaváró falusi gyerekek kö­zé. Ez eddig eléggé sablonos történet. Kreso Golik, a film írója és rendezője azonban nem elégszik meg ezzel a fe­lületi síkkal, mélyebbre hatol, s a film második síkjában egész sor komoly és aggasztó társadalmi kérdésre enged ki­tekintést. Ilyen például az egyetemisták diploma utáni el­helyezkedésének súlyos gond­ja, az ezzel kapcsolatos protek­ciózás, megvesztegetések, meg­alázó ügyeskedések. Ilyen a nagyváros, Zágráb után meg­döbbentően ható falusi elma­radottság. Ilyen a vendégmun­kások, a nyugati országokban dolgozó jugoszláv férfiak es családjaik helyzete. Ilyen a fa­lusi tanácselnök korruptsága, kiskirálykodása. Azt hihetnénk, hogy a jugo­szláv társadalom mai, élő problémáiról hírt adó eme mozzanatok publicisztikussá teszik a filmet. Erről azonban szerencsére szó sincs. Golik írói és rendezői tehetségét di­cséri, hogy a film két síkját kitűnően illeszti egymásba, s a komoly gondok mindig Min­ja életének, sorsának vetületé- ben vetődnek fel. Mintegy az élet iskoláját járva szembesül a valósággal, s számunkra ép­pen ez a valóság, a jugoszláv társadalmat foglalkoztató gon­dok őszinte feltárása az érde­kes, újszerű. Az általában jó színészi alakítások közül is ki kell emelni a Minját egyszerű, tiszta eszközökkel megelevení­tő fiatal Vlasta Knezovic já­tékát. Szakítás Szerelmi történet áll az ugyancsak mai témájú szovjet film, a Vjacseszlav Jegorov forgatókönyvéből Jakob Bur- giu által rendezett Szakítás középpontjában is. Leszerelő kiskatonák hazafelé tartva ösz- szetalálkoznak egy kedves, csi­nos, vonzó kislánnyal, Szofij- kóval. Az egyik fiú, Pavel, an­nak rendje és módja szerint beleszeret Szofijkába, utána­megy a faluba, ahol a lány él, ott vállal munkát a kolhozban, segít egy fiatal pár házának építésében is. Szofijka is meg­szereti Pavelt. Elkezdődik egy tiszta, őszinte, hamvasan ked­ves szerelem. Csakhogy Szofij- kának katonaidejét töltő vőle­gényjelöltje van, s az ilyen lány a falusiak felfogásában: tabu. Pavel sem tehet mást, elmegy a faluból, s a lányra és az időre bízza a döntést. A film tehát a felelőtlen magatartás, a csélcsap „akit látok, azt szeretem” gondolko­dásmód ellen emelne szót? Ta­lán igen. De van egy bökkenő. Pavel és Szofijka nem felelőt- lenkednek, nem futó kalandot keresnek, hanem őszintén és tisztán megszeretik egymást. Ilyen esetben viszont nem biz­tos, hogy a falu még a hábo­rú alatt, a fronton levő fér­jekkel és vőlegényekkel kap­csolatban kialakult normáihoz kell kötelezően igazodniuk a fiataloknak. A film azonban éppen ezt a kérdést nem vála­szolja meg, pedig itt rejlik az igazi konfliktus. így olyan ér­zéssel jövünk ki a moziból, hogy a falu erkölcsi normáin nem esett ugyan csorba, de két, egymásra igaz érzéssel rá­talált fiatal sorsa elromlott, mert ugyan miféle mély és igaz emberi vonzalom fűzi majd Szofijkát ezek után a hazatérő — s a filmben be sem mutatott, tehát fiktívnek te­kinthető — vőlegényjelölthöz? Felsejlik egy majdani elron­tott házasság árnya — s a film alkotói mintha ezt a megoldást helyeselnék, hiszen semmi je­lét nem adják ellenvélemé­nyüknek. A téma kritikusabb kezelése, a konfliktusok követ­kezetesebb és bátrabb végig­gondolása hiányzik ebből a he­lyenként szép eszközökkel el­készített filmből. Az Olsen banda nagy fogása A skandináv országokat el­árasztják az Olsen-filmek. A dán Erik Balling rendező által készített újabb film a sorozat egyik nem éppen kiemelkedő darabja. Gyermeteg történet, gyermeteg figurák, amatőr színvonalú színészek, bűnügyi film dacára semmi izgalom, semmi fordulatosság, fáradt éá bágyadt humor — ezzel körül­belül minden jó tulajdonságál elsoroltuk a filmnek, amelynek magyar szinkronjáé az érdem, hogy a megnézhetőség szintjé­re emeli ezt a tucatmunkát. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom