Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-01 / 178. szám

1971. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK i“ TM Tg s~/uním Huszonkél tonnát Magyar kam’or.ck - Ecuadorba is Néhány éve kezdték meg Győrött a Rába Magyar Va­gon- és Gépgyárban a nagy teherbírású kamionok gyár­tását. Az idén 300 kamion készül. 1974-ben a Rába-ka- mionok eljutnak Ecuadorba, Szudánba és Kuwaitba is. A győri kamionok legnagyobb vásárlója Jugoszlávia és a Hungarocamion Vállalat. A Hungarocamkm erre az évre 50 nyergesvontatás kamiont rendelt, amelyből az utolsó tízet szerdán vették át. A most átadott kocsikhoz háromtenge­lyes hűtőpótkocsikat is kap­csolnak. A jármű pótkocsi­val 22 tonna árut tud szállí­tani. A nagy teherbírású ka­mionokra 256 lóerős motorokat építettek be. Hatvsman mér szakmunkások A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének kezdeményezésére — mint is­meretes — szakmának ismer­ték el a gépjárművezetést és -karbantartást. A szakmai ké­pesítés megszerzéséhez azon­ban vizsgát kell tenni. A vizs­gákra való felkészítésre a köz­lekedési vállalatok egy része az év elején megindította az első tanfolyamokat, amelyek tapasztalatait értékelte szerdai ülésén a szakszervezet elnök­sége. Megállapították: tizenegy autóközlekedési vállalatnál 12 saját tanfolyamon 368 dolgo­zó képzése kezdődött meg további hét vállalat 311 dol­gozója részére az Autóközle­kedési Tanintézet szervezett 9 tanfolyamot. Ezek közül két vállalatnál már megkapta a szakmunkás-képesítést 60 gép kocsivezető. Elegendő a szifonpatron A répcelaki szénsavgyárban az idén minden eddiginél job­ban felkészültek a nyári sze­zonra. A termelőkapacitás nö­velésével, műszaki, szervezési intézkedésekkel folyamatossá tették a szifonpatron-ellátást. Amire az elmúlt években nem volt példa, jelenleg több pat­ront gyártanak, mint ameny- nyit a kereskedelem elszállít. Naponta — három műszakban — átlagosan 180 ezer doboz patront töltenek meg, s szük­ség esetén ezt a mennyiséget még mintegy 35 ezer dobozzal növelhetik. Ami közös Szentendrén cs Nagytarcsán Két település szépítése Szentendre vonzó idegenfor­galmi látványosság a Dunaka­nyarban. Nagytarcsa a nevében viselt jelző ellenére viszont a gödöllői járás legkisebb közsé­gei közé tartozik. Turista csak elvétve kerül erre a tájra, ölt is azonban — akár a városok között Szentendre —, a falvak között a lakóhely tisztasága, rendezettsége folytán a megyé­ben az elsők közé számítód­nak. Egészen mások a keretei, a lehetőségei egy kiemelt ide­genforgalmi centrumnak és egy szerény falunak. Mégis van közös vonásuk. A lakosság és a tanács egy akarata, ha a lakóhely fejlesztéséért, szépíté­séért kell tenni. Igaz, Szent­endrén milliókat emleget Ves- seíits Gergelyné, de a városi tanács elnökhelyettese, amikor a köztisztaságról, rendről, par­kosításról esik szó, Mészáros Lajosné, a nagytarcsai tanács­elnöknő pedig csak egy-két- ezer forintról szólhat. Egyre azonban mindketten újra és újra visszatérnek: a Vöröske­reszt és a Hazafias Népfront- szervezetek segítségére, az em­berekre, akik tarkítják-szépí- tik portájukat, gondozzák a közterület palántáit, ássák a gödröket az elültetendő facse­metéknek. Társadalmi szerződés — gondozással A törődés, a néhány éve kezdett községszépítési akciók, a tisztasági mozgalom megter­mették gyümölcsüket Emlé­kezhetünk, hogy a hatvanas évek elején milyen dudvával benőtt parlag között futott be a kockaköves út Szentendrére a főváros felől. Ma autópálya viszi a vendégeket a Teátrum előadásaira, akiket parksáv, virágzó rózsaerdő fogad. Máris feljegyezhettünk né­hány nevet. Pirk Ambrus kertmérnök, a VÁTI dolgozója társadalmi munkában készí­tette el a Dózsa György út és a város öt nagyobb parkjának rendezési tervét. Csak a pomá- zi hídtól a benzinkútig tartó szakaszra 300 ezer forintért vették a csemetéket. A KISZ- fiatalokon kívül a honvédség, az üzemek szocialista brigádjai dolgoztak itt a városi főkertész irányításával. A vállalatok tár­sadalmi munkája tavaly 228 ezer forint megtakarítást je­lentett. Idei tevékenységük sem lesz kevesebb értékű. Kü­lönösen kitűnt a cementgyár és a kocsigyár kollektívája. Szentendre lakosai — ta­nácstagjaik felkérésére — ál­talában örömmel vállalták, hogy a tanácstól ingyen ka­pott növényeket kiültetik, sőt gondozásukra társadalmi szer­ződést is kötöttek. Ugyanakkor előfordul — inkább a közterü­leten — hogy valaki kárt tesz a virágokban. A DUNAI KŐOLAJIPARI VÁLLALAT FELVÉTELRE KERES fiatal, érettségizett férfiakat háromműszakos, automatizált, szellemi munkát igénylő munkakörökbe. Előmeneteli és továbbtanulási lehetőség. Háromműszakos munkarendbe felveszünk férfiakat szivattyúkezelő, kompresszorkezelő, csőkemencefűtői munkakörökbe. A szakmával nem rendelkezőket kikeDezzük lakatos és kőolajfeldolgozó szakmunkássá. Fizetés a kollektív szerződés szerint. Munkásszállásról gondoskodunk. Érdeklődni lehet írásban vagy személyesen a Dunai KőolajiDari Vállalat Munkaügyi Osztályán: 2443 Százhalombatta, Pf. 1. Telefon: 460-785, 12-72-es mellek. és már megkezdtük a parko­sítást is. Ez a munka már magában is meghaladta a fél­milliós értéket, utána pedig — mint minden évben —, a szülők segítségével festjük ki az óvodát és az iskolát. A szükséges javításokat az Aranykalász Tsz vállalta. Rö­videsen ismét lesz mire össze­fogni az erőket: már készül társadalmi munkában a párt- és ifjúsági ház tervezete. A kis község nagy igyeke­zetét ismerte el a megyei ta­nács és a Hazafias Népfront, amikor a közösen indított köz- ségfej.lesztési-szépítési ver­senyben 1370-ben az első díjat ítélték Nagytarcsának az 1 millió 141 ezer forintot érő társadalmi munkáért. Ezzel a helyezéssel 75 ezer forintot nyertek, amivel előbbrevitték az egészségház építését. Ta­valyelőtt járási elsők lettek, ugyancsak a kisközségek ka­tegóriájában. A patinás városban és akis faluban az emberek két kezük munkájával szívesen pótol­ják azokat a költségvetésből mindig hiányzó forintokat, amelvek lakóheivük további szépítését szolgálják. Komáromi Magda Takarék lesz belőle Épül Ráckevén a Kiskunlacházi Takarékszövetkezet új fiókja. Koppány György felvétele Vízesés - reflektorfényben A Hámori tó partján a j Bükk festői környezetében lé­vő Lillafüred egyik idegenfor- j A Népek Barátsága második kurzusa Pécsett szerdán nyílt meg a Népek Barátsága elnevezésű nyári egyetem második kur­zusa. Hazánkban ez az egyet­len nemzetközi ismeretter­jesztő egyetem, amely — a nagy érdeklődésre tekintettel — két „szemesztert” indított. A pécsi nyári egyetem po­litikai egyetem. Sokoldalúan mutatja be Magyarország po­litikai, társadalmi és gazdasá­gi életét, hazánk múltját és jelenét. A nyári egyetem két­szer kéthetes programján csaknem nyolcszáz hallgató vett, illetve vesz részt Bulgá­riából, Franciaországból, Ju­goszláviából, Lengyelországból. Magyarországról, a Német De­mokratikus Köztársaságból, a Német Szövetségi Köztársa­ságból, Olaszországból. Romá­niából és a Szovjetunióból. galmi nevezetessége a Palo­ta Szálló szomszédságában lé­vő vízesés. A Szinva-patak vi­ze csaknem ötven méter mély­ségbe zuhog alá a mésztufa sziklaszirtről. A természet al­kotta szurdokszerű sziklaha­sadékba alázuhogó víz látvá­nyának szépségét most azzal is növelték, hogy szerdától es­ténként reflektorokkal vilá­gítják meg a vízesést. A mo­hos sziklaszirteken alázuhogó víz a több mint fél évszáza­dos fákkal övezett környezet­ben nagyszerű látványt nyújt. ■C.OMBÓ PÁL: ...ZAT Szózat @ B arátaim, bolygónkfiai? Az emberiség a végveszélyek óráit éli, ezért fordulok Hozzátok szóza­tommal: legyetek szerények, de ha az nem megy, legalább egy kicsit okosak. „A végveszélyek” — mondottam így, töb­besszámban, és valóban minden veszélyt alyan bővített újratermeléssel állítotok elő, amint a példabeli baktérium szaporodik, másodpercenkinti osztódással 15 perc alatt töltve meg egy fél poharat, míg újabb egyet­len másodperc alatt immár az egészet. Aztán kicsordulnak. Pedig a veszélyek közismertek és megol­dásuk voltaképpen olyan egyszerű, hogy egy próbaidős matematikus másodállásban is ha­marabb kidolgozza, mintsem egyetlen fegy­verszüneti egyezmény feltételeit teljesítik a szembenálló felek. Itt van mindjárt — ha már a hasonlat így hozta — a háború réme ebben a nemzetekre, meg egyéb kisebb-nagyobb egységekre ta­golt világban. Dehát minek ez a múlttól örökölt tagolás? Vajon nem lehetne-e a ha­tárokat lebontani, a gazdaságot egységesí­teni, közösen irányítani, egy világnyelvet meghonosítani és azon énekelni, hogy „min­den ember testvér”? Ügye milyen egyszerű, de azt mondjátok: utópia. Vagy itt van az a jelenség, amit úgy hív­tok: demográfiai robbanás. Próbaidős mate­matikusunk pedig néhány napi munkával nagyon korrekt egyenletbe foglalhatná, hogy a gazdasági feltételek milyen üteme mellett mekkora szaporodási ráta lenne az optimális; ezt fel lehelne osztani akár házaspárokig lemenően és gondoskodni arról, hogy akik igénylik, megkaphassák azoknak a gyermek­hez való jogait is, akik nem akarnak, vagy nem tudnak élni e joggal. Ugye elnézően in­gatjátok a fejeteket, hogy persze, persze, szép volna, de ugyebár a dolog nem ilyen egyszerű, a valóság kérem sokkal bonyolul­tabb. No jó, gyerünk tovább. Felélitek az ener­giatartalékokat. Elszennyezitek a vizeket — a folyó, amelyben valaha fürödni lehetett, ma mérgező anyag; elgázosítjátok a levegőt — amiből valaha egészségeset lélegezhettetek, az ma Ypernt juttatja eszetekbe; gyors jár­műveket hoztok létre — hogy lassabban ha­ladjanak, mint ahogy valaha a lóvasút koco­gott. Azt mondhatjátok erre: ez csak a nagy­városokban van így — ám úgy iparkodtok ezekbe a nagyvárosokba, hogy metropolisok legyenek, a metropolisokba, hogy szupermet­ropolisokká váljanak, mint bogarak az égető villanykörte felé. Hát optimális városnagy­ságot nem tudna-e tervezni a mi matemati­kusunk? Dehogynem, de csóváljátok a fejete­ket, hogy hja, hja, papíron nem lehet ilyes­miket megoldani. Mielőtt folytatnám: nézzünk csak mé­lyebbre, bolygótársak, ha kedves az életetek. Miért? Miért utópia, miért bonyolult, miért nem lehet a papírról az életbe úgy átültetni dolgokat, mint egy ház tervpapírjairól egy épületet? Logikailag világos a felelet: mert az épületet először egészében tervezik, ren­deltetését és egyensúlyát tartják szem előtt, aztán valósítják meg részleteiben. Míg saját életeteket — fordítva szervezitek. Ki ezt akar, ki azt, belőlük összeállnak nagyobb egységek, amelyek ezt meg azt akarják, ak­kor beleütköznek másokba, más egységekbe, majd aztán jönnek az összetűzések, kompro­misszumok, félmegoldások — házak, ame­lyeknek alapja nem bírja az emeletek sú­lyát. Azt mondhatjátok erre — mondjátok is —, hogy ohó, nem addig van az, nem vagyunk gépek és nem vagyunk termeszek, nem az egésznek alárendelt alkatrészekből állunk, nem korcsosulunk ilyenné-olyanná. Az egyes ember szuverén, saját törekvései van­nak, akarata, személyisége, cselekvésszabad­sága, joga a maga elképzelte boldogságra. És közösségeink is a mi képünkre és hasonla­tosságunkra alakultak ki az idők folyamán, szuverének és rugalmasak... Én pedig fel­emelem intő szavamat, hogy illúzió ez és ön­áltatás és esztelenségek hajhászása; ezeket akár minden bűnöző, akár minden maffia elmondhatja és nevében lukasztgathatják egymás bőrét és végül is megpihenhetnek a villamosszékben. Szigorú szavak? De hiszen minden ami emberi, a kölcsönös segítséggel és alkalmazkodással emelkedett ki ésszerűvé és naggyá. De hiszen a munkamegosztás for­mál benneteket (és immár — látjátok, újabb végveszély ez—, túlzottan is, mert a nagy haj­szában elfeleditek magatokban ápolni és megőrizni az általános emberi súlypontot) — mért alakuljon ez a munkamegosztás szűk és ellentmondó, tehát pazarló részkeretek között, mért ne egy átfogó egész diktálta ér­telmes folyamatban! Váltjátok be: másért ragaszkodtok Ti a régihez és a veszélyeshez. Egyszerűen nem tudtok szerények lenni, egymást akarjátok lekörözni, státusokat akartok és státusjel­vényeket, győztes klubok színeit, lobogó­kat és kitüntetéseket... nem tudtok szeré­nyek lenni, mert gyenge az önmagatokba ve­tett bizalmatok. Hát akkor legalább, mondtam, legyetek egy kissé okosak a végveszélyek eme órái­ban. Hogy hogyan? Mit tudom én. Tartóz­kodjatok a túlzott alkohol- és nikotinfogyasz­tástól, ne lépjétek túl a megszabott sebességi határt, jegycsalást ne kövessetek el, mert azt a törvény bünteti. Továbbá: bujtassátok útjaitokat a föld alá, füstköd esetére szerez­zetek be gázálarcot, tartsatok mértéket a nyugtató- és izgatószerek között, kapcsoljá­tok be a biztonsági öveket, háború esetén pedig mosolyogjatok egymásra, nehogy fel­menjen a vérnyomásotok. (Legvégül: Ember küzdj és bízva bízzál! — A szerk. megjegyzése.) — Elsősorban nem a szent­endreiekkel van gondunk, ha a város tisztaságáról esik szó — mondja Vesselits Gergelyné dr. — Inkább a kirándulókkal. Minden héten péntektől rend­szeres nagytakarítást tartunk a főútvonalakon, mint a jó háziasszony, renddel várjuk a vendégeket. Érdemes megnéz­ni, hétfőre megint milyen a parti sétány. A DIB mindig segít A köztisztasági feladatok el­látásra 1,8 millió forintot for­dítanak évenként a költségve­tés szerint. Ez első hallásra nagy összeg, mégsem elég. Ke­vés az utcatisztító gép és van­nak a városnak olyan terüle­tei, mint például a szerfelett romantikus dalmátnegyed, ahová a gép nem is tud be­menni. Az utcácskákat, lépcső­ket csak seperni lehet. Erre a munkára lassan csak idős em­berek jelentkeznek és ez ön­magában eleget mond. Jövőre a Dunakanyar Inté­ző Bizottságtól is szeretnének még hozzájárulást kérni az eddig már juttatott jelentős összegeken felül a város köz- tisztaságára. Az üdülő-hétvé­gi területeken, Pismányban, Tyukoson, Petyinán és Boldog­tanyán több szemétgyűjtőt kell felállítani. Saját pénzü­ket nem aprózhatják fel, miu­tán a Dunakanyarban létesí­tendő parkingláncolat első szemeként a Postás-strand épí­tésére fordítják a keretet. A DIB ehhez az építkezéshez is adott egymillió-százezer fo­rintot. Ismét visszakanyarodunk a tanács segítőihez. Szentendre tavaszi nagytakarítását a négy vöröskeresztes alapszervezet segítsége tette lehetővé, a Pap­szigeti bokros területet a vá­ros fiataljai, a gimnazisták, az ipari tanulók tisztították meg. Az első szóra Mészáros L.ajosné jóformán név szerint ismeri Nagytar- csa 1800 lakosát. Ott mindenki tudja, hogy például a Rákóczi utcában Fábián Mihály a maga költ­ségén építette meg a háza előtt a járdát, a betonátereszt. Az is közismert, hogy amikor a tanácsháza előtt elbontot­ták a régi hídmérleget, Ber- tusék, Agárdiék és Fényesék rendezték el az utcát, virág­zó petuniasort és más dísz­növényeket ültettek a helyére. Hetényi Jánosék hoztak elő­ször tamariszkust a községbe, kiültették a szépen rendbe­hozott árok mellé sövény­nek. Ma már tőlük viszi min­denki a gyökeres vesszőt, szí­vesen adják. A község szépítésére min­denkor készek az asszonyok. A nagytarcsai nők híresek tisztaságukról, rendszerete- tükről. (Ragaszkodnak régi öltözékükhöz is, ha kimennek a mezőre, messziről viríta­nak a zöldben fehér hímzett ingvállaik.) Bálik Miklósné körzeti ápolónő, egyúttal a vöröskeresztes szervezet tit­kárai. amikor sorba járta a há­zakat; ültessenek virágokat a; utcára, mindenki első szőri vállalta. Volt, ahová termő­földet kellett szállítani, olyar rossz, agyagos volt a járda­szél. A tanács odahordatott néhány teherautóval, s azóta ott is virít a tátika meg a margaréta. Természetesen nemcsak a virág teszi széppé a falut. Ré­szes abban a tereprendezés, a házak-kerítések festése, sőt, az újabb építkezések is. A tervek már készülnek — Mást ne mondjak — so­rolja tovább Mészáros La- josné —, mint csupán azt, hogy az óvodaépítésnél száz­ezer forintot ért az emberek társadalmi munkája. Tavaly már csak a felét értük el en­nek az összegnek, igaz. nem is volt ilyen nagy cél előt­tünk. Idén sem tudunk épít­kezni. ellenben 70 új házhe­lyet parcelláztunk. A legtöbb­nek már akadt gazdája. Tár­sadalmi munkában rendeztük a terepet, utat kellett építeni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom