Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
8 1974. AUGUSZTUS 25., VASÁRNAP-Átkotok Pest meauéken Illusztráció Kéri Mihály rajzai Kéri Mihály 1949-ben született Sárbogárdion. Szakközépiskolát végzett, járt a Dési Huber István és a vasutas szak- szervezet képzőművészeti körébe, a Nagy István csoport tagja, aki festői főiskolára készül, miközben „civilben” az érdi művelődési ház főelőadója. Bár Érden, Budapesten, Da- bason, Kiskunlacházán szerepelt kollektív tárlaton, sőt grafikáira díjat is kapott 1972-ben az országos txisutas képzőművészeti kiállításon és az idén a Nagy István csoport gyömrői tárlatán, művészi életrajza most kezdődik. Művekkel írja. Tájékozott. Tudja, hol és mit hagyott abba Kondor Béla, s Kéri Mihály szeretne felnőni a feladatokhoz, melyet Konr dór Béla kezdeményezései nyomán Rékassy Csaba, Bálványos Huba, Szabados Árpád végez. Mintegy ezer rajzát szórta el a világba, adta barátainak, ismerőseinek, akiknek otthonában e lapok képzőművészeti háttérré álltak össze. Rajzai nemcsak vonalak; töprengése i is tartalmazzák hear király végsőkig kiélezett szenvedésének hősiesen vállalt átmeneteiről, Stevenson és Camus könyveit kíséri, Petőfi egyik, számára megnyíló arcát keresi a vonalak összefüggő labirintusában. Értékes szerkezeti megoldás A festő és az Üstökös, ahol afféle elszánt rajzi garabonciásként Rembrandt örökségét gondozza a kompozíció le nem zárt határaiban. Ez a nyitottság eredményezi Örkény István Tóték című nagy sikerű művéhez készült „találó” dobozait, mely grafikai hozzászólás egy viharos hatású filmben is tovább pergetett kisregényhez. Nem foglya eszközeinek, hanem társa és szövetségese, ezért várjuk, várhatjuk Kéri Mihály csöndben kezdődő életművének szívós terjedését, megújhodását. h. M. Kéri Mihály rajza Üstökös Kéri Mihály rajza SIMÁI MIHÁLY: Hazatérés Vadrepcés, pipacsos rétek. Kamillaillatú szelíd halom. Szénaszag szétszéledve alszik szellőtlen domboldalon. Kazlakban áll a csönd. A nap tövében hanyatt nyugosznak az árnyak. Kalászosán kezemre dőlnek a föld sugarai, a búzaszálak. S mintha kötelet terítenék most is kévék derekához a Kaszás-közön; akáchűvösben izzadtan megállók, s a tauyakút, a régi, rámköszön. Jön, jön a széplány ebédidő. Jön és terít és jólesőn dalol. — Szívemre újarany reményt hoz a dús szülőföld kalászaiból. P GYÖRGY LÁSZLÓ: Szomszédok rp-, 1----—, volt a hőség. I Kék kenő | Az asszony kiegyenesedett egy pillanatra, és a kapára támaszkodva hátrafeszítette a derekát. Ropogott Az izmok fájón megfeszültek, majd jólesően elernyed- tek. Letörölte az izzadtság- cseppeket az arcáról és egy ideig elnézett a távolba. A hegyek karéjba fogták körül a síkságot. Itt, a lankás domboldalon körös-körül szőlők és gyümölcsösök nyújtóztak. Nyugalmas szépség, pihentető, zsongító nyári délelőtt. A faluból fel-felszüremlett az áthaladó autók, motorkerékpárok berregése, és belesimult a legyek, darazsak zümmögésébe. A rövid pihenőt felhasználva felmérte, hogy mennyit haladt már. Még nyolc sor! Mélyet lélegzett lehajolt és nyugodt, kényelmes mozdulatokkal húzogatva a kapát, megindult felfelé a tőkék mellett. Mozgása egyenletes volt harmonikus. Nem tett felesleges mozdulatokat, nem állt meg egy pillanatra sem. Soha nem vágott egy helyre kétszer. A haragoszöld szőnyeg fonnyadó-poros csíkká olvadt mögötte. Mint egy gép, lépegetett egyforma ritmusban. Időnként lehajolt, s a tőkékre felfutó gazt kézzel tépte le, nehogy megsérüljön a tőke. Időnként a törpefák alatt egészen lelapulva tudott csak haladni, de ritmusából ekkor sem zökkent ki. Arca piros volt, égett. A verejték szeszélyes erekben futott végig rajta, mint az ablaküvegre hulló esőcseppek. Váratlanul bukkant elé a kislány. Egy pillanatig zavarodottan nézték egymást, aztán a kislány félénk csóko- lomot rebegett. Az asszony felnevetett. Egészséges, harsány nevetés volt, az összes foga kivillant. — Hát te, honnan csöppentél ide? — kérdezte anyás szelídséggel, összeplszkolod a szép ruhádat 1--------------------. valóban szé| A kislány | pen volt öl------------------- tözve. Tűzpiros nadrágja, hófehér blúza ne m illett ugyan a szőlőbe, de határozottan jól festett a buja zöld levelek között. Tizenhárom éves forma, vékonyka teremtés volt, hosszú, fekete hajjal, ártatlan, nagy diószemekkel. — Innen a telkünkről — mondta. — Ja, ti vagytok azok a pestiek! — bólintott értően. Hogy hívnak? — Én Kovács Ildikó vagyok — felelte begyakorolt hangsúllyal. — Én meg Erzsi néni vagyok — mosolygott az asz- szony, és örülve a változatosságnak. a kaoát egv fának támasztotta. Gyere ide a lugasba — hívta a kislányt, fejével a présház felé intve. A présház előtt néhány tőke karókon futott fel a tetőig, alatta kis asztalka, s a házfalnál hosszú pad állt. Innen le lehetett látni a faluba, s azon túl az egész síkságra, egészen a távoli hegyekig. A kislány érdeklődve nézte az asszonyt. Magas termetű, izmos-inas nő volt. negyven év körüli. A régimódi viseltes ruha nem sokat árult el a valódi formákból, de így is látszott, hogy széles csípőjű, nagy mellű tíous, akin megakadnak a férfiszemek. Az arca kissé megkeményedett, néhány mélyen bevésődött ránc. és a valaha telt ajkak összeszorítottsága férfias jelleget mutatott, ami azonban az első mosolynál átváltozott dévai-meleg asszonyisággá. A kislánynak határozottan tetszett a jó kedélvű asszony, bír tartott is tőle eev kicsit. Elfogadta az ételt., amit az asz- szony elébe tett és evés közben válaszolhatott a kíváncsi kérdésekre. Igen, pestiek. A papa művezető egy nagy gyárban, a mama fodrász, de kozmetikus is. Nem, testvére nincs, a marna azt mondta, hogy nem lehet már. Igen, az a kék autó a paoáé, már négy éve megvan. Nem, csak szombat-vasárnap szoktak kijárni. Igen, a paoa akar egy rendes házat éoíteni ehelyett a fabódé helyett, de tetszik tudni, most nincs elég pénzünk. Igen, nagyon drága volt ez a telek. De tessék elhinni, hogy nagyon sok pénz az. Pepsze, a Balatonon még drágább, dehát ott víz van, meg lehet lángost és fagyit venni. Nem, a papa nem keres sokat, csak háromezret havonta, a mama többet, ifiért neki sok borravalót adnak a vendégek, de ezt ő utálja, mert nem mondhatja meg a kövér Joli néninek, hogy undorodik a zsíros bőrétől, és legszívesebben nem masszírozná soha. Dehát Erzsi néniék biztos sok pénzt kapnak ezért a sok őszibarackért. Igen, látja, hogy milyen sok a munka, és sajnálja Erzsi nénit, hogy vasárnap is itt kapál, ahelyett, hogy pihenne, de a papa is dolgozik most és azt mondja, hogy ez egészséges.------------— nehéz iéptek| A férfi I kel közele--------------- dett a tőkék kö zött. A vékony, éles gyerekhang elhalkult, az asz- szony is megmerevedett kissé. A férfi leemelte hátáról a permetezőgépet, és köszönésfélét mormogott a bajusza alatt. A kislány szeppent kézit csókolomot rebegett. Az asszony mantegetőzőn magyarázta: — A pestiek kislánya, tudja, akik megvették az öreg Maris néni szőlőjét, Ildikónak hívják, és nagyon aranyos, okos. A férfi nem szólt semmit A sorokat nézte. Aztán csak fordult egyet és tölteni kezdte egy vödörből a vizet a gépbe. — Nemsokára etetni kell a disznókat — mondta kos- ben —, a tyúkoknak adtam már. — A kislány feszültséget érzett a levegőben. — Negyedórája hagytam abba! Az asszony hangja most nyers volt és éles. Ettünk! i A férfi hallgatott. Apró pohárkából vegyszert adagolt a vízhez, majd rácsavarta a fedelet a permetezőtankra. Párat nyomott a pumpán, a ködszerű permetlé halk sziszegéssel tódult elő a pálca fai jébőL — Éhes voltam, és fáradt! — Az asszony hangja fojtott volt, fenyegető. A kislány riadtan hallgatta. — Hét sor van csak hátra! — Délutánra végezni kell! — mondta a férfi. Elindult a bekapált sorok irányába. A másik oldalról női kiabálás hallatszott: — Ildi, Ildikó! Ebédelünk! Hol vagy, gyere gyorsan! A fák közül barnára sült, fürdőruhás nő bukkant elő. szőke haja kontyba volt tűzve. A kislány visszakiáltott, és előbújt a lugasból. A férfi, kezében a permetezőpálcával, megállt, visszanézett. A két asszony kényszeredett jóna- pottal üdvözölte egymást. Ildikó syorsan elköszönt és felszabadultan futni kezdett anyjához. Az feddőn szólt rá, lehalkítva a hangját: — Nem látod, hogy permeteznek. Még megmérgezed magad! Különben is, mit keresel te másoknál? nézte atá| Az asszony | volodó pi- ros nadrágot. Megkereste a kapát, és rosszkedvűen folytatta a megkezdett sort. A tőkék között hajoldozva meg-meg- látta férjét, aki gyors léptekkel ment a sorok között, mindkét oldalra permetezve. Ideges lett. Nem szabad, hogy utói érje. Egy száraz gallyacska felkarcolta a karját. Az izzadság csípte a friss sebhelyet. Őrjítő ez a hőség! Gyorsította a mozdulatait. Szinte futva kapált. Egyik sor a másik után. A szomszédból időnként nevetés harsant. Világosan ki tudta venni a kislány hangját az egyvelegből. Hasonlított egy kicsit az unokájának a hangjára. Jöhetnének gyakrabban, gondolta. Lám ezek is ki tudnak járni Pestről. Amikor készen lett, az embernek még négy sora volt hátra. Az asszony leült a padra és várta, hogy végezzen. Nyugodt volt, mindig nyugodt volt, ha ő volt előbbre. tAz izzadtság leszáradt róla lassan, lélegzete nyugodt lett, egyenletes. Nyújtózkodott ültében, feszegette a hátizmait. Nézte a haragoszöld tőkéket. A gálic kékesfehéren tapadt meg a leveleken. D1N0 BUZZATI: Féltékenység A zért teremttettünk, hogy kárhozatba vigyünk benneteket. Mi vagyunk a gondolatok, a gonosz ötletek, kísértések; a rögeszmék, félelmek, gyanúk. No meg aztán én!... Én a legaljasabb dögöknek vagyok egyike. Tele a világ a dögvészes fajtámmal. A mezőik is, a messzi völgyek, puszták — egyetlen ember legyen csak ott, már az is elég. Itt azonban valósággal hemzsegünk. A város a mi igazi birodalmunk, ide vágyunk mindenünnen: Ti csak jöttök-mentek gyanútlanul, esetleg tréfálkozva, nevetve, mi meg a sarkatokban vagyunk, nem tágítunk egyetlen percre sem; aztán belétek röppenünk, a fületeken keresztül, s ti nem tudjátok, nem veszitek észre, nem is sejtitek: olyan picikék vagyunk. Fél órán belül pedig bldogbalanok lesztek. Képzeljetek el egy csepp szúnyogfel- hót, egészen parányit,' mikroszkopikus szúnyogokkal; egy gombostűfej nagyságú felhőt, amiben milliárdszám kava- rognak-bozsognak fáradhatatlanul a pontszerű, iciri-piciri szellemek, akár a gázmolekulák. Én egyike vagyok e pöttöm szúnyogoknak, a legkisebb talán: a legátkozottabb. Hogyan is láthatnátok? Még ezerszeres napfénynél se, még a legóriásibb nagyító lencséje platt se. Ki-bejárok rajtatok, büntetlenül, akkor, s úgy, amikor és ahogyan jólesik. Ha akarom, oda a nyugalmatok, álmotok, étvágyatok, az élet- és munkakedvetek. Ronggyá silányítlak benneteket, ha úgy tartja kedvem, le- aljasítlak, bűntettre, vagy még rosz- szabbra csábítalak. A nevem féltékenység. Akarjátok látni? Mutassak be egy kísérletet, csak úgy, a legcsekélyebb előkészület nélkül, épp hogy némi fogalmatok legyen a dologról? Tessék, a kísérleti alanyt ti választhatjátok ki. Azt mondjátok, az a fiatalember legyen? Aki ott a tér sarkán egy lánynyal beszélget? Rendben van. Nos, figyeljetek. Nem tagadom, jól választottatok. Sose láttam még ezt a fiút, s minden jel arra mutat, hogy nyugodt, derűs, tán inég boldog is. Magabiztos fickó, a helyzet ura. S ha azt nézzük, milyen szenvedélyesen tapad hozzá a lány, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy szerelmes belé. Itt aztán aligha sikerül valamit kimesterkednem, igaz-e. Könnyelműen, vakmerőén fogadtam, ti pedig pukka- doztatok a nevetéstől a hátam mögött. De most vigyázat. A lány taxiba ült, még egy utolsó, gyöngéd búcsúcsók... a kocsi elindul... A sarki villanyórán húsz perccel múlt éjfél. Munkára fel. Viszontlátásra, barátaim. I mhol vagyok, fiúka, mindenestől a szolgálatodra! Kezdjük hát. Harmincnégy, harmincöt éves forma, jóvágású fiatalember vagy, a ruhád kifogástalan, az arcod rokonszenves, még ha kissé pisze is az orrod. Pénz dolgában sem állhatsz rosszul, csodálkozom is, hogy nincsen kocsid, ha másért nem, hát hogy autókázz olykor egy kigsit a menyasszonyoddal. Hopp. A fejedben vagyok máris. Igazán gyerekjáték volt számomra beléhatolni. Meglehetősen békés idebent minden. A kis kerekek, görgők (hogy e hasonlattal éljek) nyugodt ritmusban forognak, rendes, megszokott ügyintézés folyik, sőt, a neu- ronok mintha kissé álmosak is volnának. Hajaj, micsoda botrány lesz itt hamarosan. — Talán jobb lett volna... — szólalok meg halkan. A hangom igencsak vékonyka, de annál behízelgöbb. A fiatalember reagál: — Hazakísérni? Ezt akartad mondani, ugye? Nohiszen. A Bruna igazán természetes, elfogulatlan lány. Tehetek én róla, hogy egy disznó teherautó tolatás közben összetörte a kocsimat? Aztán meg Bruna a via No- varán lakik, a világ végén. Taxin oda- vissza ezerötszáz líra, ha ugyan nem több. Azonkívül ő maga tiltakozott a legjobban. Fölösleges, hogy hazakísérj, drágám, mondta, fáradt vagy, holnap reggel korán kell munkába menned. — Semmiképp sem akarta. — No, persze, persze, de úgy legalább a saját szemeddel láttad volna, hogy hazamegy. — Tessék? — Igen: úgy bizonyos lehetnél benne, hogy hazament. — Ne nevettess! — Egyelőre még kissé hetyke a barátunk. — A Bruna tisztességes lány. — Hm, akkor furcsa. — Mi a furcsa? — Nem azt mondtad, hogy a viaNo- varán lakik? — De igen. — A via Novara felé a corso Man- fortén át kell menni, a taxi viszont a körút irányába indult. — Ez természetes. A metrőépítkezés miatt nincs átjárás a San Babilán. — De bizony van, már feloldották az átjárási tilalmat. — Lehet, de a taxisok többnyire elkerülik a központot. Gyorsabb úgy. — És te hallottad, amikor megadta a sofőrnek a via Novara-i elmet? — Nem hallottam. Becsapta már az ajtót, így nem hallhattam. — Akkor nem tudhatod, hogy via Novarát mondott-e, vagy egy másik utcanevet. — Egyszerű a dolog — magyarázom. — Máshová is mehetett a te Brunád, ahelyett, hogy hazament volna. — Aztán mi a csudát csinálhatna máshol éjnek évadján? — Naiv lélek. Épp éjnek évadján. — És kivel? — Még kérded? Az ilyen lány számára csak á választás nehéz. Ki tudja, hánya-n legyeskednek körülötte, amikor nem vagy vele. Az ilyen lányba, mint Bruna. első látásra bele lehet szeretni. A taxi mindenesetre a corso Moníorte felé kellett volna, ho^v menjen, ha a via Novara volt az úticélja! A fiatalember lassúbbra fogta léo- teit, egyik cigarettát szívia a másik tüán. s ha kocsi suh®n el mo,let+e. úgy néz vfána. mintha várna valamit. — Ha ilven nyugtalan vagy ... — Nyugtalan a fene! — horkan fel dühösen, mint akinek az elevenére tapintottak. — Bruna szeret engem. — Bruna mutatós lány, s ezt tudja is, ad magára, ha meg ad magára, akkor bizonyára tetszeni akar, ha pedig tetszeni akar... — Sikerült elrontanod a kedvem! És én még hallgatom a fecsegésed.
