Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
T 1974. AUGUSZTUS 25., VASÁRNAP x/fáian A KÖZLEKEDÉSI TECHNIKA ROHAMOS FEJLŐDÉSÉVEL A HÉTKÖZNAPOK, AZ UTCA EMBERE IS LÉPTEN- NYOMON TALÁLKOZIK. E HETI ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN a közlekedés NÉHÁNY ÚJDONSÁGÁRÓL SZÁMOLUNK BE OLVASÓINKNAK. Elektromos autóbusz Elektromos autóbuszok prototípusai közlekednek kísérletképpen Leeds, Sheffield, Birmingham és Bolton utcáin. Az angol kereskedelem és iparügyi minisztérium most adta ki az első jelentést a tapasztalatokról, amelyek óvatosan bizakodók. Egyelőre azt vizsgálják, hogy mint tömegközlekedési eszközök, milyen mértékben válnak be technikai szempontból a 26 személyes, teleppel működő autóbuszok; költségszámítást azonban még nem végeztek. Mindenképpen előnyös lenne az ilyen autóbuszok kikísérletezése, mert nem szennyezik a levegőt és halkabbak is, mint a hagyományos közlekedési eszközök. PALYAMUNKASOK UTÓDAI A vágányszabályozástól a csavarbehajtásig — gépekkel MEGÚJULÓ SZERELVÉNYEK, BIZTONSÁGOSABB KÖZLEKEDÉS A PEST MEGYEI HÉV-VONALAKON Ki ne emlékezne a pályamunkásokra? Nyáron derékig meztelen, télen vattakabátban vártak a sínek mellett, s ha elfutott a vonat, újra hozzákezdtek munkájukhoz; a pályafelújítás minden munkáját kézi erővel végezték: csavarbehajtást, sínfűrészelést, vágánybeszabályozást. A legkeményebb férfimunkák egyike volt; itt hamar elnyűtt az ember, nemcsak a nehéz szerszámok s a vas, hanem az időjárás viszontagságai — hó, hő, fagy, fcrróság — prédálta az erőt. Ha a szükség nem kény- szeríte'tte volna az embereket, nem is igen akadt volna — régebben sem — vállalkozó erre a munkára. Ma már olyannyira kevesen vannak, hogy a felgyülemlett munkát — a régi módon — képtelenek lennének elvégezni. Emiatt, s azért is, hogy a nehéz fizikai munkától megkíméljék az embereket, döntött a BKV vezetősége, hogy a HÉV pályatesteinek felújítási, korszerűsítési munkáihoz mind több kis és nagy munkagépet kell külföldről beszerezni. Erő helyett — szaktudás Ausztriából érkezett a Plas- ser-féle automatikus vágányszabályozó gép, ez több egységből álló gépcsoport; Belgiumból sínkopásf eltöltő hegesztőgépet vásároltak; a Szovjetunióból sínhegesztőt, mely automatikusan a sín teljes keresztmetszetét hegeszti meg; ezeket a nagy teljesítményű gépeket jól egészítik ki a részmunkák elvégzésére alkalmas kisgépek; csavarbehajtók, sínfűré szelők, kézi aláverők. Mindezek nemcsak a munka jellegében hoztak változást, hanem a minőségben is; pontosabb, tartósabb lett a pályatest. S a nyers erőt ebben a munkakörben is fölváltotta a szakember, aki szakmai tudásával, hozzáértésével több és jobb munkát végez, mint néhány évvel ezelőtti társa. Ez rendkívül fontos, hiszen a HÉV egyike azon tömegközlekedési * eszközeinknek, melyek szerepe egyre jobban növekszik, szinte nélkülözhetetlen fővárosunk és Pest megye közötti közlekedésben. A korszerű, gyors és biztonságos közlekedést nemcsak a sínek állapota, hanem a szerelvények száma is befolyásolja. A járatsűrítést például a szentendrei vonalon Békásmegyer fejlesztése, kiépítése (új lakótelep épülése) indokolja. Ezért rendelt a BKV az NDK- tól 22 darab M—X-es típusú szerelvényt; melynek a leszállítása 1975-ben kezdődik, abban az évben 17 darab szerelvény érkezik be az országba, a további ötöt, 1973 elején szállítják. Miután ezek a szerelvényeik forgalomba kerülÁ vasútviliamosítás jelene és jövője A közlekedés nemzetközi és belföldi fejlődési tenden- denciáinak, személy- és áruszállítási feladatainak elemzése alapján megállapítható, hogy a vasút a következő évtizedekben is a magyar népgazdaság közlekedési rendszerének alapvető ágazata marad. Erőteljes fejlesztése ezért elsőrendű nemzeti érdek. A fejlesztés sokrétű felada-, tai közül különösen fontos a korszerű vontatás ügye. A vontatás korszerűsítése a legsűrűbb forgalmú vonalak villamosításával és a többi vonalak dieselesítésével valósítható meg. A félvezetős egyenirányítas Bár a vasútviliamosítás közel egy évszázados múltra tekinthet vissza (Werner von Siemens 1879-ben mutatta be három lóerős, keskenyvágányú mozdonyát), a hazai villamos vontatás még csupán ötödik évtizedében jár (a Budapest— Hegyeshalom vonal megnyitása 1932-ben volt). Nemcsak nálunk jelentkezett ilyen késés a villamosításban, másutt sem sikerült a közelmúltig a megfelelő vontatási rendszer kialakítása. Ehhez ugyanis az egyenáramú motor alkalmazása a célszerű, a helyhez kötött berendezések költsége szempontjából viszont a váltakozó áramú, ipari frekvenciájú hálózat a legideálisabb. A második világháború után, az ötvenes évek végén világszerte általánossá vált az a nézet, hogy a váltakozó áramú hálózatról táplált felsőve- zeték-rendszerhez félvezetős egyenirányítójú mozdonyokat kell alkalmazni. Félvezetős egyenirányítás — ez volt a megoldás kulcsa. Amilyen 7 döntő fordulatot hozott a tranzisztor a híradástechnikában, olyan nagy haladást eredményezett a félvezetős egyenirányítás a vasút villamosításában. Lehetővé tette a gazdaságos üzemű, egyenáramú motorok táolálását a nagyfeszültségű, váltakozó áramú hálózatról. Búcsú a koromtól A magyar gőzmozdonygyár- tás másfél évtizede lezárult. A MÁV a meglevő állományt folyamatosan selejtezi. Az országos fővonalakon és a budapesti pályaudvarokon 1975-ig, 1980-ig pedig mindenütt megszűnik a gőzvontatás, s Diesel-, illetve villanymozdonyok lépnek a gőzlokomotívok helyébe. A villamosítás előrehaladása következtében a hazai villamosított vonalak építési hosz- sza 1968-ra elérte az 566 kilométert. Budapest—Hegyeshalom (118 km), a Budapest— Miskolc—Szerencs—Nyíregyháza (270 km), és a Nyíregyháza—Záhony (69 km) vonalak villamosításával az ország keleti és nyugati határai között megvalósult a villamos üzem. Ezen felül a budapesti körvasút (17 km), a Miskolc— Diósgyőr (7 km) és a Tatabánya—Oroszlány (15 km) vonal szerepel még az 1968-ig villamosított vonalak között. Az összes villamosított vágányhossz már öt évvel ezelőtt megközelítette az 1500 kilométert. A. vasútviliamosítás azóta is tovább halad, hogy csak a Budapest Nyugati pu.—Szajol —Debrecen—Nyíregyháza, valamint a Szajol—Lökösháza, illetve a Budapest Nyugati pu.—Szob szakasz munkálatait, villamosítási eredményeit említsük. A villamosítási program szerint az egész hazai vasúthálózatból kb. 1700 kilométernvi kerül villamosításra. A későbbiekben valósul meg a Rákos —Ojszász—Szolnok, a Budapest Kelenföld—Pusztaszabolcs —Pécs, és a Budapest Déli pu. —Székesfehérvár—Murakeresz- tur, valamint a Hatvan—Somoskőújfalu vonalak villamosítása. A sínek „igavonói" A villám osmozdony-áUo- mány jelenleg gyakorlatilag három típusból, a Ward— Leonard-rendszerű V. 41 és V. 42. sorozatú, valamint a korszerű, 3000 lóerő teljesítményű V. 43. sorozatú, hazai gyártású, szilícium egyenirá- nyítós mozdonyokból áll. A távlati fejlesztés során a Ward—Leonard-típusok további beszerzése nem jön figyelembe, mivel már nem eléggé korszerűek. A V. 43- asok számának növelése mellett — a nagyobb terhelések, illetve sebesség miatt — előreláthatólag szükség lesz egy nagyobb, közel 5000 lóerős villamos mozdonytípus rendszeresítésére is. Mikor gazdaságos? A vasútviliamosítás hatalmas összegeket emészt fel, de a már megépült vonalakon a villamos vontatás minden más üzemmódnál gazdaságosabb. Elsősorban olyan vonalak villamosítását kell tervbe venni, amelyeken az üzemköltségekben jelentkező megtakarítás révén a berendezések beruházási költsége rövid időn belül visszatérül. A számítások szerint kétvágányú pályán kb. 19 millió tonnakilométernyi vontatási teljesítménynek kell egy kilométerre jutnia ahhoz, hogy a villamosításra érdemes legyen gondolni (a jelzett érték azt jelenti, hogy évente mintegy 10 ezer nagy terhelésű tehervonat fut végig a pályán). így válik érthetővé, hogy miért az elsők között villamosították a Budapest—Záhony vonalat, hiszen tudvalevő, hogy a pályán bonyolódik le a legnagyobb forgalom első számú külkereskedelmi partnerünkkel, a Szovjetunióval. Az áruforgalom szempontjából az is előnyös, hogy a kelet—nyugati irány további szakasza, a Budapest—Hegyeshalom vonal is teljes hosszában villamosított. Az ország területét, illetve lakosságának számát és a vasúti vonalhálózat hosszát egymáshoz viszonyítva megállapítható, hogy nemzetközi viszonylatban a sűrű vasúthálózattal rendelkező nemzetek közé tartozunk. Hazánk a maga évi 19,4 milliárd tonna- kilométerével a világranglista 16. helyét foglalja el a vasúti áruszállításban, ami igen előkelő „helyezésnek” számít. nek, a BKV képes lesz a megnövekedett utaslétszám kulturált, zavartlan és biztonságos szállítására. A szerelvények számának szaporodása lehetővé teszi az eddig futó járművek átcsoportosítását, ennek hatása érezhetővé válik a ráckevei és a gödöllői HÉV-vonalakon is. Szerelés Szentendrén Az új szerelvények beszerzése mellett a BKV nagy gondot fordít a régebbiek korszerűsítésére, továbbfejlesztésére; elsősorban a P—XV-ös típusú pótkocsik alá szerelnek új gyártású forgóvázakat, melyek a Ganz-IVIA VAG-ban készülnek. A BKV fejlesztési főmérnökségének tervezőirodájában új típusú rugókat terveztek, amik a régi pótkocsikba beépítve kényelmesebbé teszik az utazást. Nemcsak az M—X-es szerelvényeken, hanem a régi típusúakon is megvalósul a központi ajtóműködtetés; így például a gödöllői és a ráckevei vonalon. Az említett iroda mérőberendezést szerkesztett a járműszerelvények felújításához, javításához. Ez a berendezés a BKV szentendrei üzemegységében működik, segítségével automatikusan mérhető a fék, s az elektromos szerkezetek műszaki állapota, a meghibásodás mértéke, sőt •az is, hogy hogyan lehet megjavítani. Ebben az üzemegységben szerelik be a javítás alatt álló kocsikba a hangosító berendezést, s ezzel lehetővé válik az utasok tájékoztatása mindenről, ami az utazással kapcsolatos; megállókról, csatlakozásról, s más közérdekű tudnivalókról. A szentendrei üzemegység látja el — a javítás során — a járművek korrózióvédelmét — speciális festékkel vonják be a kocsiszekrények fémrészeit, s az alvázakat. Éber automata A közlekedés biztonsága érdekében éberségi berendezést szerelnek be az M—IX-es, valamint az M—X-es szerelvények motorkocsijába. Ez nemcsak a szerelvények, hanem az utasok és a motorvezető biztonságát is szolgálja, sőt, lehetővé válik a szerelvények egy emberrel történő működtetése, ami még most nem lehetséges. Egy M—X-es szerelvénybe, mely a szentendrei vonalon járt, már kísérleti jelleggel fölszerelték az éberségi berendezést, öt hónapon keresztül futott, s közben kitapasztalták jó és rossz tulajdonságait, most folyik a kísérleti napló s a tapasztalatok elemzése, végleges eredmény s a döntés a napokban várható. Ha minden rendben lesz, jövő év elején már rendszeresen és üzemszerűen közlekednek a szentendrei vonalon — éberségi berendezéssel, a szerelvények. Ács Jenő 200 kilométeres sebességgel A vasúti személyszállítás csak akkor állhatja a versenyt a közúti és légi közlekedéssel, ha jelentősen fokozza a menet- sebességet. Két-három évtizeddel ezelőtt még az óránkénti 100 kilométeres sebesség elérése volt a cél, ma viszont a 200 km/óra vagy azt meghaladó sebesség a korszerű szerelvényekkel szemben támasztott követelmény. Rigai mérnökök tervei alapján elkészült a Szovjetunióban a képen látható villamos motorkocsi, amely 11 vagont vontatva, körülbelül ezer utast juttathat céljához 200 km/óra sebességgel. A szerelvény irányítása a lehető legnagyobb mértékben automatizált. A vonatvezető állandó tájékoztatást kap az előtte haladó vonat mindenkori sebességéről és hollétéről, s a vezérlőpulton kigyulladó számok jelzik a számára megengedett sebességet a pálya adott szakaszain. A kocsik ülései kényelmes karosszékek, az utastér pedig légkondicionált. Különös gonddal oldották meg a vagonok hangszigetelését és rugózását is. Városi miniautó Az „országúti cirkálók” korszaka lejárt, s helyüket egyre kisebb gépjárműveknek adják át. Mindezt részint a mérsékeltebb üzemanyagfogyasztás, részint a kisebb parkolási helyigény indokolják. Az „új hullám” egyik képviselője a nyugatnémet Lloyd Művek kiskocsija, amelynek 250 köbcentis, 12 lóerős motorjával 75 km/óra sebességet lehet elérni. A kétüléses, fronthajtású kiskocsi természetesen közel sem nyújtja azt a kényelmet, mint az „igazi” autók, de a városi közlekedés céljaira így is tökéletesen megfelel. Vezető nélküli metró Néhány éven belül teljesen automatizálják a hamburgi földalatti vasutat, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy a szerelvények motorkocsijában nem lesz vezető. Az első kísérleteket 1967-ben bonyolították le két vonattal. A szerelvények eleinte üresen, később utasokkal közlekedtek a kísérletre kiszemelt pályaszakaszon. Üzemüket az ún. vonalvezetés tette lehetővé; a sinek között lefektetett alig látható kábel közvetíti a motor működését, az indítást, lassítást szabályozó elektromos impulzusokat. BiztOTság kedvéért a vezetőfülkében egy vonatvezető is tartózkodott. Időközben megtörtént az éveken át folytatott kísérletek eredményeinek értékelése. A mérnökök elégedettek: az automatizált földalatti üzemeltetésének nincsenek műszaki akadályai, bár igaz, egyelőre nagyon magasak a költségek. A kísérlet eredményeit azonban más városi, illetve helyiérdekű vasútvállalatok is értékesíthetik. Amsterdam és Helsinki szintén megkezdte a földalatti építését, és a hamburgi cégnek mindkét várossal tanácsadási szerződése van. A holland és a finn fővárosok eleve automatikus földalatti vasút üzemeltetésére akarnak berendezkedni. Helsinkiben már jár is egy kísérleti szerelvény, amely a hamburgi tapasztalatok alapján készült. A mai sínhálózat jelző és állító berendezései azonban nem képesek 60 másodperces időközökben közlekedő vonatok vezérlésére. E páternoszter- liftre emlékeztető forgalom lebonyolítása csakis az elektronikus alapon működő vonal- vezetéssel oldható meg. Ez teszi lehetővé ugyanis az „elektromos látást” az összes biztonsági tényezők figyelembe vétele mellett. Az áramfogyasztást pedig legalább 25 százalékkal lehet csökkenteni önműködő vezérlés esetén. Biztonság kedvéért azonban az automatikus vezérlés megvalósítása után is minden harmadik-negyedik szerelvényre tesznek egy vezetőt, aki szükség esetén a balesetek megakadályozására közbeléphet.