Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-25 / 198. szám

\ Minion 19*4. AUGUSZTUS 23., VASÁRNAP Erről ne beszéljünk? Fekete-fehérben látjuk mind­azt, ami ehhez a kérdéskör­höz tartozik. Vagy a „szent család” illúziója jelenik meg előttünk, vagy az ágy, melybe férfi és nő bebújik. Gondol­kodásunk szegényessége nem az élet tükre! Hanem előíté­leteinké, hamis szemérmessé­günké. Álszentségünké, mely nem engedi, hogy beszéljünk arról, ami van. Ami az em­beri élet fontos és természetes része. Csak csapat A szakközépiskolákban — olvasom tovább a hivatalos sorokat — az 1975—76-os tan­évtől kezdve kísérleti jelleggel — egyelőre tíz iskolában, két évvel később pedig általáno­san — bevezetik azt a komp­lex tantárgyat, amely az ál­lampolgári ismereteket és a csatái életre vonatkozó tudni­valókat együtt tárgyalja majd. A pedagógusképző intézmé­nyekben a hallgatók az egész­ségügyi és a pedagógiai tan­tárgyak szerves részeként sa­játítják el a legfiatalabbak felvilágosításának, nevelésé­nek legfontosabb módszereit. Az orvosképzésben is helyet kap a családi életre nevelés. Az orvostanhallgatók kiegé­szítő anyagként tanulják a családi élet egészére vonatko­zó komplex egészségügyi, hi­giéniai és etikai ismereteket. Seregeket látok magam előtt, az elméleti tudás felvértezett- ségével. Ha ők hadba indul­nak ... Fölemelem a telefont, tár­csázás, kapok egy újabb szá­mot, egy újabb nevet, ott me­gint egy újabb nevet ... — Mennyi lehet azoknak a száma, akik a most kezdődő tanévtől részt vesznek, akár mint pedagógusok, akár mint orvosok, a családi életre ne­velés -tantárgyának oktatásá­ban? Hümmögés, egy kis türel­met, visszahívnak. Negyedóra múlva cseng a telefon; a — ötszáz körül van össze­sen. Sereg? Csapat csak. S mek­kora, milyen magas várat kell bevennie! Évszázados falak, tömör bástyák néznek farkas­szemet e csapat tagjaival. Nehéz lesz a harcuk. Ha­csak a vár védői kőiül nem pártolnak át hozzájuk sokan. Bízhatunk ebben? A válaszért nézzünk a tü­körbe. Mészáros Ottó A természeti értékek felkutatása Egész Pest megyében társadalmi mozgalommá nőtt Kiterjesztik a csévharaszti ősborókás védettségét szertani Intézetének kutató és tanulmányi területe nemcsak a már védettnek nyílvánított része. Külföldi tudósok és di­ákok is gyakran 'keresik fel. Pollack Mihály hagyatéka A megyei természetvédelmi felügyelőhöz augusztus 12-én érkezett be a legújabb beje­lentés Várhidi Imre múzeo- lógustól, aki Tahitótfalun a Pataksor 50 szám alatti ingat­lan parkját tartja védettség­re méltónak. Valaha Pollapk Mihály, a nagy nevű építész | tulajdona volt és az általa ültetett fák közül még sok te­rebélyesedik benne. Egyéb­ként is értékes faállománya különböző külföldi eredetű, nálunk nem sok helyen levő fenyőféléből, díszfából áll. Az ingatlanon levő épületet még Pollack Mihály tervezte és építette, úgy, hogy annak mű­emlékké nyilvánítását is szor­galmazza a bejelentést tevő muzeológus. A védetté nyilvánítást egyéb­ként azért véli sürgősnek, mert a községnek ezen a ré­Azzal, hogy ez év tavaszán a megyei tanács végrehajtó bizottságának határozata vé­delem alá helyezett több nö­vényi ritkaságokban gazdag kisebb-nagyobb területet, nem fejeződött be, s§t újabb lendülettel egyre szélesebb, kifejezetten társadalmi moz­galom lett a védelemre méltó természeti értékek felkutatá­sa megyeszerte. A Pest me­gyei Természetvédelmi Bizott­ság legközelebbi, szeptemberi ülése megvitat nyolc vagy tíz, részben már tavaly, vagy csak a legutóbbi időszakban meg- . tett bejelentést, hogy eldönt- ! se, melyik alapján terjesszen javaslatot a védettség alá he­lyezésre a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága elé. Világhírű ritkaságok Legérdekesebbnek látszik a megyei Természetvédelmi Bi­zottság ülésén tárgyalandó ja­vaslatok közül két, a Csévha- raszt határában elterülő boró- kás-nyárasra vonatkozó beje- jelentés. A község határában húzódó ilyen erdőből több mint 100 hektár már eddig is védett, most pedig dr. Madas András mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhel}4ttes, valamint az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem növény­rendszertani tanszéke képvi­seletében dr. Horánszky And­rás, az erdő védettségének kiterjesztését kérte. A Balázs István megyei tanácsos, ter­mészetvédelmi felügyelő veze­tésével megtartott helyszini vizsgálat indokoltnak tartja további 917 hektár erdő vé­dettség alá helyezését. A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csév- haraszti erdészetéhez tartozó terület szikes talajitn*a»»nifff!«»s fennálló ősborókást*'%Hig$ol>b nyárfacsoportok szakítják meg. Sok az erdőben a most már mindenütt ritka vadkör­tefa is. Szinte kiirtották or­szágszerte, miután értékes bú­torfa. Tipikus pusztai erdő külön­ben az egész terület. Aljnö­vényzetében sokféle ritkaság található, mégpedig olyan, ami a csévharaszti erdőt bo­tanikus körökben világhírűvé teszi. Az ELTE Növényrend­szén tudomása szerint a lég­közelebbi jövőben parcellázás kezdődik. Megjegyzendő, hogy a szomszédos, egykor szintén Pollack Mihály jelenleg le­származottja birtokában levő területet a megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbb helyezte természetvédelem alá. Őrök — társadalmi munkában Üröm községben védetté nyilvánították a Kálvária­dombot. Ez a szép terület vonzza a kirándulókat, akik közül azonban néhányan oly­kor kárt tesznek a terület ter­mészeti értékeiben. Ennek megakadályozására Ürömben természetvédelmi bizottság alakult. A bizottság elnöke, dr. Vásárhelyi Sándor és ti­zenkét tagja a Kálvária-domb környékén lakik. Elhatároz­ták, hogy nyolc figyelmeztető táblát helyeznek el a dombon, és főleg szombat-vasárnapo­kon felváltva őrzik a termé­szetvédelmi területet. Sz. E. íz na — ízbég Koszorú — 29 év után Háromesztendős volt mind­össze P. A. Szemjonovics, amikor háromszögbe hajtott levelet hozott a postás édes­anyjának: apja haláláról szó­ló híradással, a messzi Ma­gyarországról. — Anyám azóta sem tudott megnyugodni — mesélte csen­des szavakkal vendéglátóinak, a szentendrei városi pártbi- Ztttság dcépvtseUdnek az időJ közben "S3 étfes’JSffivá'serdülÜ szovjet vendég, az egyik Kau- kázus-vidéki szovhoz üzem­gazdásza —, egyre azt hajto­gatta: „Ha tudhatnám, merre van az az Izne, ha láthatnám, hogy tisztességben temették el apádat, a lelkem is köny- nyebb volna." A levél — amelyet Anatolij Szemjonovics bajtársa írt — úgy szólt, hogy Szemjonovics szovjet harcos 1945. február 14-én hősi halált halt a Buda­Emberükre találtak LEVÉL A GARÁZDÁK MEGFÉKEZÉSÉRŐL FELTÉTELEZZÜK, nemcsali dr. Sz. Gy. dunakeszi gépész­mérnök olvasónk, de más is került már olyan helyzetbe, hogy tehetetlenül kényszerült eltűrni bizonyos hetvenkedő legények ilyen-olyan, szemte­len, kötekedő megjegyzéseit Nem marad nyomtalanul sen­kiben sem az ilyesmi. Bosz- szantó, ha egy lassító gépko­csiból kihajoló férfi — eset­leg útitársával együtt — fél­reérthetetlen ajánlatot téve rákiált a járdán haladó fiatal nőre. Mélyen sértő, ha az idő­sebb korosztály tagjainak kell elviselni, tehetetlenül tűrni a nekik címzett, minősíthetetlen hangon közölt különböző bán­tó jelzőket. Egyáltalán, kit hagy érintetlenül, ha a szeme láttára, a füle hallatára inzul- tálnalc bárkit is. Ezek az „ártatlan” jelene­tek pillanatok alatt botránnyá fajulhatnak. Csak kérje ki va­laki magának, hogy őt sérte­getik, a garázdák, mint vala­mi horogba, úgy kapnak bele a szóba, és nem rettennek vissza a durvaságtól sem. LEVÉLÍRÓNK jóhiszemű, szolid lelki alkatú ember. Mint írásából kitűnik, 70 éves és fiatal, 18 éves leánvunokájá- val hetente kétszer Budapest­re utazik egy-egy jó filmet megnézni. Augusztus 6-án azonban jócskán elrontották a programját. Már bent a mo­ziban elkezdődött. Két oroszlánsörényes fia­talember foglalt helyet mö­göttük. Röhögcséléssel, har­sány hahotákkal kísérték a film jeleneteit, majd később azzal vonták magukra a fi­gyelmet, hogy ízetlen meg­jegyzések tömkelegét szórták az előttük ülő fiatal lányra, a levélíró dr. Sz. Gy. unokájá­ra. Amikor a filmnek vége lett, a tisztes korban levő em­ber rendre próbálta inteni őket. Lehet, hogy bízott a jó modor, az értelem hatásában, ám tévednie kellett. A tor- zonborz, életerős férfiak ez­után őt vették célba. Durva, káromló szavak kíséretében a falnak lökték a nyílt utcán, a Rákóczi úti Honvéd mozi előtt. „Sajnos, az elhaladó járóke­lők többsége mindezt közöm­bösen nézte” — írja tovább olvasónk. Álljunk itt meg egy kicsit az olvasásban! Bizony hellyel-közzel megtörténik, hogy az „erőfölény”, a két- három vagy több személyből álló csoport lélektanilag lesze­reli azokat az embereket is. akik egyébként magukban fel vannak háborodva, „hogy mik történhetnek”. Közöny ez? Szó sincs róla. Inkább vissza­lépés, tartózkodás a beleavait- kozástól. Ügy lehet belőle, őket is megverhetik, de ha csak pusztán látnak és halla­nak valamit a jelenetből, az sem jó, ha feljegyzik a nevü­ket. és később majd tanús­kodni kell a rendőrségen ... Talán ez a tudat, hogv fél­nek tőlük, szemteleníti el még inkább az erejüket fitogtató, „kivagyi” fiúkat. „Hősiessé­güknek” egyebek között ez a táptalaja. AKADNAK SZERENCSÉRE kivételek is: dr. Sz. Gy.-t és 18 éves leányunokáját is megvédelmezték. Ahogy a le­vélből kitűnik, egy napszem- üveges fiatalember nem tudta tétlenül végignézni, hogy véd­telen emberek, egy fiatal leány és egy idősebb férfi a „mosdat- lan szájúak” játékszerévé vál­jon, benne a huligánok embe­rükre találtak. Amikor intő szavai hatására őt is mocskolni kezdték, szépen, komótosan, de kíméletlenül pofon suhin­totta a két huligánt. Ilyen esetben, amikor a köz­érdek, az emberi tekintély, a testi épség védelme, tehát a közrend és közbiztonság meg­szilárdítása és a közösségelle­nes magatartás meghiúsítása a központi kérdés, sőt, az értel­mes szó hasztalan, indokolt az ereiy, és nem tekinthető „ököl­jognak” egy-két jól célzott po­fon. Dr. Sz. Gy. kérte szerkesz­tőségünket, hogy lapunk ha­sábjain tolmácsoljuk köszöne­tét Puskás János szadai esz­tergályosnak, aki — idézzük levélírónkat — „visszaadta az emberek iránti bizalmamat” PUSKÁS JÁNOS JÓT TETT. amikor odaállt a szorongatott helvzetben levők mellé. Isme­retlenül is gratulálunk kiállá­sáért. P. Zs. pest környéki községek felsza­badításáért vívott ütközetben, s a fővárostól mintegy 10—15 kilométerre fekvő, Izne község templomkertjében temették el. — Egy esztendővel ezelőtt kezdtem keresni-kutatni apám sírja után. A szovjet Vöröske­reszt és Vörös Félhold Szer­vezet, majd a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, illetve a Pártélet 'Szerkesztősége sietett segítsé­gemre. A szerkesztőség egyik munkatársa arra a meggyőző­désre jutott, hogy a levelben szereplő, Pest-környéki Izne valószínűleg ízbég lehet. így kerültem — turistaként — Magyarországra, és — a szer­kesztőség segítségével — Szentendrére. Kétségtelen tény, hogy a Budapest-környéki — Szent­endre térségében vívott — harcokban 1945 februárjában sok szovjet katona áldozta éle­tét. Azt is sokan tanúsíthatják, hogy abban az időben har­minc szovjet hősi halottat te­mettek el Szentendrén, sokat közülük éppen az izbégi temp­lom kertjében. A sebtében el­temetett holttesteket később a szentendreiek exhumálták, s a felszabadítók iránti hálájuk, tiszteletük jeléül a városi te­metőben helyezték — közös sírban — örök nyugalomra. Egy részük kilétét sikerült megállapítani, többségük azon­ban máig is ismeretlen. P. A. Szemjonovics a város megtekintése, történetének megismerése után koszorút he­lyezett el a szovjet hősök szentendrei síremlékén. — Anyám megnyugodhat — mondotta búcsúzóul a város vezetőinek —, akár ez a sír fogadta magába apárA tes­tét, akár egy másik, egy bi­zonyos: ebben az országban a szovjet katonák sírján sosem hervad el a virág. Ny. E. Indiai lótusz, tündérrózsa A szegedi József Attila Tu­dományegyetem füvészkertjé- ben későn bontottak virágot a hazánkban botanikai ritkaság­ként számontartott indiai ló­tuszok és egyiptomi kék virá­gú tündérrózsák. Ezek a mele^- égövi növények más években már júliusban nyílnak, most azonban csak a nyár végén mutatkoznak teljes pompájuk­ban. A gyakori nyári esőzé­sekkel párosult lehűlést nem tudta ellensúlyozni a néhány hetes kánikula, a hőmérsék­let-ingadozások lassították az érzékeny növények fejlődését. 1 sok, hiszen nekem összesen ! annyit mondott édesanyám az esküvő előtt, hogy gyerekem, | ezen túl kell lenni... A komplex ismeretek okta­tását — olvasom egy hivatalos közleményben — már az álta­lános iskola ötödik osztályá­ban — a 11 éves gyermekek számára — elkezdik. Fokoza­tosan bővített ismereteket kapnak a diákok a középisko­lában és a felsőoktatási intéz­ményekben is. A következe tanév tapasztalatai alapján tovább finomítják a felvilágo- sító-nevelő munka módszereit, tematikáját, és az 1975—76-os tanévben további iskolákban vezetik be oktatását. A csa­ládi életre nevelés általános bevezetését az 1976—77-es tan­évre tervezik. Az 1978-as tan­évre elkészülő új, korszerűsí­tett tantervek az egyes tan­tárgyakban már tartalmazni fogják a családi élettel kap­csolatos ismereteket is. Nem vállalta Iskolaigazgató, három gyer­mek apja, igazi pedagógus al­kat: türelmesen, meggyőzően magyaráz. , _ Ez a feladat nemcsak az oktatásügyi hatóságok elhatá­rozásán múlik, hanem leg­alább ennyire a mi — értem ezen a tantestületet — maga­tartásunkon is. Nos, gondolja el, mekkorák a nehézségek, ha azt mondom: a fölkért kol­léga, akinek el kellett volna mennie az egyhetes tanfo­lyamra, ahol segítséget kap­nak — előadásokat is, mód­szertani útmutatókat is — e valóban komoly komplex is­meretek oktatásához, nem vállalta a megbízást. Ö ilyes­mi tanítására nem hajlandó. Végül is egy kolléga ment el, illetve megy, mert most, au­gusztus utolsó hetében van a í tanfolyam. — ön úgy gondolja tehát, hogy a pedagógusok állásfog­lalása sem egyöntetű? — De meg ipennyire pem! Erről nyíltan beszéitgm. a tan­■ évzáró tantestületi értekezle­ten, de nem mondhatnám, hogy hangos tapsot arattam veié. Egy felszólaló volt, a párttitkárunk. Fiatal kolléga, imádja a hivatását, minden újnak a hordozója. Hangsú­lyozom, ő egyedül mondott hangos igent. Nyilván vannak többen is, akik egyetértenek, de még röstellik vállalni a véleményüket a többiek előtt. Es tényleg nem egyszerű ez. Nézze, odahaza ilyen szem­pontból a három gyerek rám­marad. Pedig a feleségem — szép házasságban élünk — nem prűd, nem álszent. Csak ép­pen az egész lánykorában ta­buként kerülték előtte ezeket a kérdéseket, s ő most már képtelen áthágni a falon. Ér­zi, hogy át kellene jutnia raj­ta, de ugyanakkor fél is at­tól, hogy átlépi. S a felnőttek többsége ilyen. Fekete, fehér Beszéltem volna egy asz- szonnyal, aki öt gyereket ne­velt fel, de aki gorombán el­utasított, mondván, „csak per­verz alakok kutakodnak ilyes­mi után”. Próbáltam szót ér­teni pelyhes állú legényekkel, akik ipari tanulóként — egy joggal jó nevű szakmunkás- képző iskola hallgatói — jö­vőre szabadulnak, s akik ma­lackodásnál sokkal többet nem tudtak mondani. Amit azon túl megfogalmaztak, csupa semmi, közhely, általánosság. ,,A családban békességnek kell lenni; mindenkinek töre­kednie kell a családban a többre; valakinek azért csa­ládfőnek is kell lenni...” Ilyeneket mondtak. Már-már rájuk mordultam. Azután csak magamtól kérdeztem meg: miért mondanának másfélét? Honnét hallhatnák, hallhat­ták? A-z. orvos nem fűz vérmes reményeket a kísérleti okta­táshoz. Mert rengeteg a mu­lasztás, a pótolni való. „A lá­nyok, a nők nagy része ilyen tekintetben még a középkor­ba űzve él.” Túloz? Vagy or­vosi gyakorlata alapján — ahová e kényes terület min­den baja, „selejtje” eljut — általánosít ennyire pesszimis­tán? Ügy kezdtem az anyaggyűj­téshez, mint barlangkutató a zsomboly föltárásához. Tudja, mit tár hat fel, de nem tudja, ni tárul fel ásója, földbontó kése, kalapácsa, csákánya nyomán. Talán jobb is e tu­dott tudatlanság. Mert máskü­lönben elmaradhatna a föltá­rás; sötét, vizes-üreg van csak a karsztban, a zsomboly vé­gén. Jön magától Tizenhat éves. Most megy masouiK gimnáziumba. Nagy­lány — hangsúlyozza, nem hagyva kétséget, mire érti. A kérdésre rögtön rávágja: sze­dett már tablettát. Azt a tab­lettát. Csak nem lesz bolond... Szerelem? A íiúk csak azt akarják. És lelépnek. Húzza a vállát, amikor azt kérdezem, jó lenne-e többet, biztosabbat tudni hallani mindarról, amit családi életnek, párválasztás­nak, szexualitásnak nevezünk. Hirtelen, hangsúly nélkül be­szélni kezd: — Ez az egész nem akkora ügy, mint kislány koromban gondoltam. Jön magától és kész. Mire az ember lelkizni kezdene, már túl van rajta. Család? Na, köszönöm, ha ta­nulni kell. Vagy összeillünk, vagy nem. Kész. Különben is, hiába lennének nekem igé­nyeim, ha végül örülni kell annak, aki van. Az iskolában ez amúgyis hülyeség, együtt vagyunk a fiúkkal, röhögés lesz belőle. Na, ha tudná, hogy a fiúk mire képesek, csak azért, hogy belessenek az ab­lakon, amikor a tornaórára öltözünk át... Pedig az első emeleten vagyunk. Négy-hat óra ’Az Állami Ifjúsági Bizottság 1974. július elsejei ülésén egyetértóleg tudomásul vette az oktatási és az egészségügyi miniszter előterjesztését. Esze­rint szeptembertől hatvan ál­talános iskola felső tagozatán és harminc középiskolában — kísérleti tanterv alapján — az osztályfőnöki órák keretébefi megkezdik a családi élettel kapcsolatos ismeretek oktatá­sát. Az osztályfőnöki órákon évi 4—6 órában ismertetik majd — meghívott orvos elő­adókkal együtt — a családi élettel kapcsolatos etikai, szo­ciológiai, jogi, egészségügyi és társadalmi kérdéseket. Fog­lalkoznak a fiúk és lányok kapcsolatával, s a szexuális élettel összefüggő legfontosabb ismeretekkel is. Négy-hat óra ... Mire elég? Felületi jelenségekre, lexikon címszavakra? Vagy tényleges ismeretekre, fontos tudniva­lókra? Mert itt erdőt kell ki­vágni s nem néhány, korhadt törzset eltisztítani! Engem kijelöltek Feszeng a széken, ellensége­den néz rám. Harminckilenc éves, két gyermek anyja. — Helyesnek tartja, hogy a következő tanévtől... — Én kérem, elvtárs, nem értek az ilyen oktatási dolgok­hoz, engem a párttitkárnő ki­jelölt, hogy itt az elvtárs, s beszélni akar velem, nem tu­dom, miért éppen velem, de ha a párttitkárnő kijelölt, ak­kor tessék kérdezni... — Mint mama, segítséget kap, ha az iskolában a két gyerek ilyen dolgokról is hall? — Lehet, elvtárs, lehet. Akik intézkednek, azok biztos, job­ban tudják nálam. Én min­denesetre nem tudnék beszélni erről, talán még a kislányom­mal, hogy megjön a baja, ak­kor ne ijedjen meg, talán ezt, de a többiről... És a fiammal végképp nem,' hiszen hiába, hogy az anyja vagyok, a női szemérem nem engedi... — Az iskolában nemcsak, sőt, elsősorban nem a szexuá­lis életről, hanem a családról kívánnak ismereteket adni. Arról például, hogy a család­ban létezik munkamegosztás, ott egyenrangúak a felek, mert ha nem ... Most először zökken ki me­rev riadalmából, s természe­tes hanghordozással sóhajtja: — Jaj, de még milyen jó lenne, ha így lenne ... Aztán ismét a régi: — Biz­tos, biz.tos, hogy kell erről is beszélni, a mai világ ugye ínás, a mai gyerekek is má-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom