Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-24 / 197. szám
Az anyanyelvi kultúra elsajátításáért Csővár, nemzetiségi óvoda Az anyanyelv bonyolult, sokrétű, árnyalt jelrendszer, amelyet a gyermek sokféle tevékenység közben, társaihoz és a felnőttekhez való viszonyának fejlődése során sajátít el. Az óvoda tartalommal gazdag élete, a szóbeli közlést kiváltó derűs, nyugodt légköre egyik alapja az anyanyelvi nevelésnek. A hazánkban élő nemzetiségiek saját kultúrájuk, nyelvük megmentéséért mindent megtesznek, de ... a szülők napközben dolgoznak és a nagyszülőkkel vannak otthon a gyerekek. Gk ugyan beszélnek a gyermekkel az anyanyelvükön, de több magyar szót is „belekevernek” a mondatokba. A szülők viszont — legtöbb esetben — magyar nyelven beszélnek a gyermekkel. Ez az oka annak, hogy képi és kifejezési zavar támad (támadhat), ami végül is oda vezet, hogy a gyermek sem az anyanyelvén, sem magyar nyelven nem tud tökéletesen beszélni. Az igény tehát jogos volt arra, hogy a nemzetiségi területeken az óvónők a két nyelvet — a nemzetiségit és a magyart — anyanyelvi fokon beszéljék. » Már több a gyerek Csővár nyolcszázhatvan lakosú, szlovák anyanyelvű község. Az óvodának 34 gyerek a lakója és a vezetője Sápi Istvánná. — Mikortól folyik anyanyelvi oktatás is az óvodában? — Két évvel ezelőtt kezdtük el, de nem, zökkenőmentesen. Már maga az óvoda sem indult símán. A szülők nagyon nehezen íratták be gyerekeiket, aminek elsősorban anyagi oka volt. Ügy gondolták, hogy a gyerek megvan az utcán vagy otthon. Fizetni sem kell érte. Lassan kezdték beíratni a gyerekeket — és most már harmincnégyen vanríak a huszonkét helyen. — Az anyanyelvi oktatással mi volt a probléma? — A szülők nagy része otthon nem is beszél szlovákul, csak a nagyszülők. Az anyanyelvi oktatás bevezetésekor ismét arra gondoltak, hogy ez külön költséget jelent majd, és csak akkor nyugodtak meg, amikor közöltem velük, hogy ez nem jelent pluszkiadást. — Ki tanítja a szlovák nyelvet? — Jancsók Jánosné óvónő, hetenként két alkalommal. Elértük azt, hogy az anyanyelv kellő óvodai megalapozásával az általános iskolában tovább fejleszthetik nyelvi tudásukat a gyerekek. Ennek befejezésekor szlovák gimnáziumban tanulhatnak tovább. Népzenei anyag kellene — Megkapnak-e minden segítséget, szemléltetőeszközöket, mesekönyveket az anyanyelvi oktatáshoz? — A püspökhatvani vezető óvónő a lehetőségek határáig mindent megad. Szükségünk lenne azonban népzenei anyagra, hiszen a zenei anyanyelv megteremtése és továbbfejlesztése is a mi feladatunk. Az óvoda kicsi. A vezető óvónő azonban mindenkit felvesz, mert nem akarja, hogy az iskolakezdéskor valamelyik gyerek hátránnyal induljon a többi mögött. Hiszen az óvoda nemcsak az anyanyelv elsajátításában segít, hanem a közösségi életforma kialakításában is. Hajnal László Gábor ZEBEGENY Zenei és irodalmi hétvége A Szőnyi István Emlékmúzeum és az emlékmúzeum baráti köre közös rendezésében augusztus 25-én délután négy órakor a múzeum szabadtéri színpadán zenei és irodaimi hétvége címmel rendezi következő műsorát. Közreműködik: Szentpál Mónika, Faragó Laura, P. Szabó Anikó, Radnai György és Horváth Ferenc. Tatarozás Megkezdte a Madách Imre Művelődési Központ külső felújítását a Pest megyei Tanács Építőipari Vállalat. A művelődési központ igazgatósága a tatarozás ideje alatt továbbra is várja látogatóit. Kéri azonban a közönséget, hogy a rendezvények látogatása alkalmával fokozott figyelemmel közlekedjenek az épület körül, ezzel is segítve a munka gyors és zavartalan végzését. Új tanfolyam indul A Madách Imre Művelődési Központban augusztus 2G-án, hétfőn délután 4 órakor lehet beiratkozni az új szabás-varrás tanfolyamra. A tanfolyam 18 hetes. Tanfolyam vezető: Rózsahegyi Andrásné. VÁC I NAPLÓ XVIII. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM 1974. AUGUSZTUS 24., SZOMBAT Három brigád, társadalmi munkában Véleményt mondani — kölcsönösen 3400 szakszervezeti tagkönyv cseréjét készítik elő a kötöttárugyárban A negyedik negyedévben a váci és a váci járásbeli üze- i mekben, vállalatoknál, intézményeknél is kicserélik a szakszervezti tagkönyveket. Ezt az adminisztrációs tevékenységet összekötik a tagság számbavételével, a tagdíjhátralékok rendezésével. Valamennyi szakszervezezeti bizottság és csoport megkapta a SZOT Ütmu- tatóját, amely részletesen tartalmazza a tagkönyv- cserével kapcsolatos tudnivalókat. Augusztus első felében megalakultak a háromtagú operatív bizottságok. Vác legnagyobb textilüzemében, a több telephellyel működő Váci Kötöttárugyárban is felkészültek a munkára. Bizalmiértekezleteket tartottak, kiosztották a kérdőíveket, amelyeken dolgozóik a tag- könyvcserével kapcsolatos adatokat közük. — A tagkönyvcsere fontos politikai és szervezési feladat — mondták az szb munkatársai. — A mozgalmi élet mindenkori jelentős eseménye. Szeretnénk felhasználni a nevelésre, a dolgozókkal való kapcsolat erősítésére, a szervezettség javítására. Ugyanakkor ez jó alkalom arra is, hogy rendezzük nyilvántartásunkat, pontos statisztikát készítsünk. — Mühelybizottságonként háromtagú operatív bizottságok alakulnak. Ezek tagjait a | szakszervezeti bizottság fogadja majd el. Az új tagkönyvek kitöltését társadalmi munkában váUaták a XI. pártkongresszus brigád, a Váci Mihály brigád és a Ságvári Endre brigád tagjai. Ez a munka nagy szervezettséget és figyelmet igényel, mivel 3400 tagkönyv cseréjét Nyugdíjasok a Duna-parton A hőség csökkenésének az idős emberek örülnek a legjobban. Megszokott helyükön Vácott, a Duna-parti sétányon élvezik az eső utáni friss levegőt. Eozgonyi Zoltán felvétele 95 Szeretem a fényt... 99 N agy ünnepünk előestéjén mutatta be a televízió azt a kisfilmet, amelyet három községben, Vac- hartyánban, Kisnémediben és Püspökszilágyon készítettek. Az 1948-ban bevezetett villany adta változásokat kereste a film, azt, hogy a fény megjelenése miként hatott az ott élők életmódjára. Müller Magda — a Kétszázötvenedik című film szerkesztője — kérdéseket tett fel, s a névtelen szereplők, a három község lakosai keresték a választ, amelyeket cselekedeteikkel és megélt életükkel tulajdonképpen minden nap kimondanak. A Pest megyei Hírlap a pénteki tévéfigyelőben már értékelte az adást; a névtelen szereplőkről szólok. Szerencsés vagyok, mert az elmúlt huszonöt évet ezekkel az emberekkel élhettem végig. Hétköznapok sora volt e két és fél évtized, s a fény, — ami most egyszeriben ragyogássá magasztosult —, fel sem tűnt, hiszen természetesnek vették itt, mint minden nagy dolgot az életünk során, mikor az megszületik. K önnyű lenne most kimondani a filmről: túlságosan sok lámpát gyújtott meg, s a feltett kérdések arra irányultak csupán, hogy a három falu napfényes utcáit bemutassa a nézők millióinak. Arra, hogy a néhai, sártengerre alapozott gépállomásból kinőtt modern üzemben sokan találták meg kenyerüket az itt élők közül, s ezzel már meglelték útjuk célját egy életre. Csak a felületes néző mondhatja az egyik látszólag matriarchá- tusban élő család láttán, hogy lám —, itt minden kislány Honthy „Hanka” akar lenni... Müller Magda nem dicsért és nem ítélt. A szerkesztő csak megmutatta a kétszázötvenediket, megmutatta és bemutatta, s a többit reánk bízta. Elismerésre vagy ítéletre. Ma már anekdotának tűnik — ha nem tudnám, hogy igaz volt — Kossá István elektromosítási programja, miszerint egy egyszerű, kézzel írott papírlapon adott utasítást Kisnémedi villamosítására. S ettől nagyobb tett csak az volt, amikor az utasítás valóra válását tizenhárom nap alatt a névtelenek, a faluban élők egy emberként segítették kétkezi munkájukkal! E messzi történet filmbeli ellenpontja a mai fiatalok té- pelődése, amikor közömbösségük ellen tiltakoznál!. Tiltakoznak, ám maguk sem találnak igaz célt szándékaik igazolására. önigazolásunkra nem adódik nagy tett. és már előre siratják gyenge kis labdarúgócsapatuk bádoglavóros öltözőjét, amit kiraknak majd a műemlék-kastélyból. De az már eszükbe sem jut — s a filmben megszólaló okos felnőttek sem segítik ehhez őket —, hogy a három falu ötszáz fiatalja órák alatt felépíthetne egy öltözőt. Az apák „villanyoszlopot állító” lelkesedésével! Van olyan fiatal, mint akis könyvtáros lány, akinek „senki sem adott utasítást”, és lám, öreg néniket csal „fondorlatosán” a könyvek közé. Csak azért, hogy a vezetéken futó fény mellé újabb lámpákat gyújtson — a szellem fényeit. A film nem mondja ki, de a néző tudja: ez kell már igazán. A lámpa fénye mellé szellem fénye. Az általános iskola befejezése után kialudt tudásvágy ébrentartása, az, hogy a nehezen megszerzett és féltve őrzött kocsit ne csak külföldi utakon, de hazai tájakon járassák be ezek a „kétszáz- ötvenedik” falu emberei. Az hiányzik innen, hogy egy huszonhét éves menyecske ne maradjon a tűzhely rabja, s az, hogy a nagymamát ne a szőlőbe hordják csak kapálni azon a fényes autón. Mert ez már nem a megélhetésért, a könnyebb élet elérése miatt van így. hanem bizonyos li- citálási szándékból fakad. A film egyik szóvivője — a katolikus pap — hasonlata a szilveszterkor sötéten alvó kultúrházról — telitalálat. Éppen akkor kellett volna messzire látszania azoknak az ablakoknak. Akkor — Petőfi születésnapján. De a kabarét nézték Váchartyánban is. Azok is, akiknek lámpát kellett volna gyújtaniuk. S ha a lámpát gyújtogató öreg kezek erre már képtelenek, akkor a fiatalok tegyék ezt. A fiatal tanárok-tanítók, azok, akik e villanyfényes világiban is lehetnek fáklyát hordozók. Olyan hitben, mint a filmbeli nyugdíjas tanító, aki már a harmadik generációt próbálja beavatni a szülőföld nyelvének rejtelmeibe. S orolhatnám még Müller Magda kérdéseit és ezekre a néma válaszok sorát. Nem teszem, mert éppen a film bemutatása óráiban vált köztudottá, hogy a három falu népe tovább lépett egy immár három évtizede megkezdett úton — közigazgatásilag is elhatározták az egyesülést! A villanyvezetékek eddig is összefonták őket, életük egy termelőszövetkezetben volt közös, hamarosan egyetlen tanács vezeti a három és fél ezer embert... „Szeretem a fényt..— mondta egy asszony a bevezető képsorokban, és ezt mindnyájuk nevében mondta. A fényt, ami a régi cselédházakba is világosságot hozott akkor és most is ragyog. Ám bármennyire is láthatatlan erő" táplálja, élesztenünk kell és óvni a fúvó szelektől. Csankú Lajos kell, aránylag rövid idő alatt elvégezni. — Az alapszervezetek feladata az is, hogy a tagkönyv- cserét megelőző és követő időszakban a bizalmiak útján a dolgozókkal elbeszélgessenek. Véleményt cseréljenek a szakszervezti munkáról, a feladatokról és a felmerülő problémákra megoldást keressenek. A csere eredményes lebonyolítása nemcsak a tagságtól, hanem a tisztségviselők és aktivisták jó szervező munkájától, az adminisztrációs tevékenység gyors, figyelmes és jól ellenőrzött ellátásától is függ. P. R. Jegyzet Korszerűen «r sztendeje lesz lassan an- Jh. nan, nogy a Mártírok útja és a Muzeum utca sarkán levő, megszűnt al- sovárosi patika értékes berendezését átszállították a Földvári téri új gyógyszertárba. A több helyiségből álló saroképület ajtajai bezártuk es toübfele találgatás, javaslat hangzott el jövo- oeni sorsáról. Főúti, városközponthoz közel fekvő épület. A népfront bizottság szívesen megnyitotta volna ott a régóta esedékes klubot. A Nógrádot megjárt idős pártmunkások salgótarjáni példa nyomán elképzelték ugyanott a veteránok klubját. Kereskedelmi vállalatok is mutattak érdeklődést s a családi ünnepeket rendező iroda is járt ott „háztűznézőbe”. Ezen a héten kőművesek, épületasztalosok, villanyszerelők vették munkába az egykori, műemlék jellegű gyógyszertár épületét. Eldőlt a sorsa: a Pest megyei Szolgáltató Vállalat — a közönség régi, jogos igényére — itt nyitja majd meg új, s Észak-Pest megyében egyetlen vegytisztító részlegét. Berendezi korszerű gépekkel, lerövidíti a vállalás határidejét. S a tanácstagi beszámolókon jelenthetik az egyik, évek óta vajúdó problémáról: elintézve! P. R. En utazom, Te utazol, pp O utazik... rászt már rég nem látott a hajad. Társaiddal reggel úgy veszed birtokba a vonatot, hogy arról mindenki tudomást szerezzen, majd kipróbálod szónoki képességedet, hangerődet — cifrázod a magyar nyelvet. Igyekszel — nagy sikerrel — elviselhetetlenné tenni a többi ember utazását, és lehetetlenné az olvasást, pihenést, beszélgetést. Ha pedig valaki figyelmeztet — régen rossz neki... O hetven év körüli, a nehéz fizikai munkában megtörődött és megőszült, sok szok- nyájú parasztasszony. Minden piaci napon itt van. Hatalmas hátival, 4—5 kézikosárral, az évszaknak megfelelő áruval megrakodva érkezik. Mi pedig segítünk neki a fel- és leszállásnál, a jutalom friss gyümölcs, tojás — ezt el kell fogadni. Egy alkalommal mellém- telepedett le. Megkérdeztem tőle, miért vállalja ezt a fárasztó utazgatást, c ipelést? Az anyagiak miatt? Nem, ő is, férje is nyugdíjas, anyagi gondjaik nincsenek, neki a piacozás a pihenés, a kikapcsolódás. Ha be merte volna vallani, biztos elmondja, hogy ráfizet, otthon esetleg jobban el tudná adni az árut, de ő ezt szokta meg, enélkül már nem tud élni... Rajki László # En tizennégy éve vagyok bejáró a középiskolába, az egyetemre, a munkahelyre a Budapest—Vác—Szob vonalon. Fő közlekedési eszközöm a vonat. Tizennégy éve viselem apró bosszúságait, örömeit. Sok minden változott: a kényelmetlen fapados kocsikat műbőrüléses váltotta fel; a vonalat villamosították, a menetidő rövidebb, a kocsikat már jól fűtik, néha már túl jól —, a MÁV dolgozói sokkal udvariasabbak, a bérletrendszer bevezetésével a jegyváltás egyszerűbb, rugalmasabb. Egyszóval az utazás kényelmesebb. Van, ami változatlan. A gyakori késés, a vasúti kocsik tisztasága, az „opál” ablaküveg, a piszkos, ragadós ülés,' a minősíthetetlen mellékhelyiségek, a rossz világítás, az ultipartik, a rendbontók, vomat- rongálók, a menetrendváltozás izgalmai. (A legutóbbinál például reggeli vonatom indulását 10 perccel előbbre tették, ezért otthonról 1 órával előbbi busszal kell indulnom.) Az utazás alatt társadalmi életet élünk. Van állandó orvosi, jogi, házassági, háztartási, gyermeknevelési tanácsadás. Termelési értekezlet, politikai oktatás, vitafórum, sportta- náeskozás, ki mit tud ... Te, tizenhat-tizenhét éves tanuló, farmernadrágos, fodPénteken a váci piacon a burgonya 3,20—4,20, a julis- kabab 8—10, a bokorbab 6—7 és a kifejtőbab kilója 14—18 forintba került. A kelkáposzta kilójáért 5, a fejes káposztáért 3,50, a karfiolért 12 forintot kértek. A lecsópaprika 3,50, az étkezési 5—7, a savanyítani- való sárga alma- és a zöld hegyes paprika egyaránt 10 forintért kelt el. A befőző paradicsomot 3, az étkezésit 5—6 forintért mérték. A salátauborkát 4, a középméretűt 6, és a berakót 8—9 forintra tartották. A tök kilója 2, a zöldség csomója 3—4, a csemege- kukorica darabja 2 forint volt. A spenótot kilóra 10 forintért mérték. Csomóra a sóskát és spenótot egyaránt 2 forintért adták. Hoztak tinórugombát, kilóját 30 forintra tartották, a sampinyon gombát 55-ért mértéin A végét járja a vörösszilva, kilójáért 4—5, a magva válóért ugyancsak 4—5, és a ringlószilváért 5—6 forintot kértek. Nagyobb mennyiségben és választékban van már szőlő, kilóját 16 és 20 forintért mérték. A körte kilója '5—8, az alma 5—10 forint között változott, fajtájától és nagyságától függően. őszibarackból kevés volt és drága. Az aprót 5, a középméretűt 8 a szép nagyot 10—14 forintért adták. A sárgadiny- nye kilója 5—6, a görögé 4—6 forint volt. Láttunk mákot, kilóját 55—60 forintért adták. A termelőszövetkezeti árusok az élő csirkét 26 és 30 forintos áron mérték. A tojást 1,40—1,50-ért adták. Piaci jelentés
