Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-14 / 189. szám
Bővülő telefonhálózat Utcai telefonokat szereinek fe! rfétfőn, a déli órákban a 3. számú főközlekedési út Gödöllő és Aszód közötti szakaszán, annak Domony-völgyi bejáratánál, a 36-os kilométerkő közelében nem az útviszonyoknak megfelelően, nagy sebességgel vezette UC '45—09 forgalmi rendszámú személygépkocsiját Gáli János tatabányai lakos. Az esztelen száguldás következménye az lett, hogy egy tehergépkocsi előzése közben Gáli elveszítette uralmát á személygépkocsi fölött, és az a síkos, esőtől áztatott talajon megperdült és az árokba fordult. A baleset következtében súlyos sérüléseket szenvedett a száguldó sofőr. A személygépkocsi három utasa: Gáli felesége és két kisgyermeke köny- nye'oben megsérült. Csokrok a lámpaoszlopon Sokasodnak a közúti balesetek. Nem múlik el hét anélkül, hogy az újságok tudósítói, a rádió, vagy a tévé kommentárjai hírt ne adnának arról: valaki ismét életét vesztette közülünk az utakon. Korunk járványa Gödöllőt sem kíméli. Legutóbb szerdán halt meg valaki városunkban, a neve: Tóth László. 20 éves volt — egyetemista. Meghalt, pedig a végzetes figyelmetlenség nem az ő bűne volt. A hármas mű- út és a Dózsa György út kereszteződésében azóta virágcsokrokat hajlongat a lámpaoszlop derekán a szél. Nem tudom, kit mire figyelmeztetnek az úttesten ezek a virágok — engem a közelgő őszre. Romlik az idő. A közelgő esős időszak hírére egyre többen állítják motorkerékpárjukat, vagy személygépkocsijukat garázsba és válnak néhány hónapra maguk is gyalogosokká. Együtt járják majd sok száz más társukkal a várost, s így Gödöllő legbaleset- veszélyesebb közlekedési csomópontjainak egyikét: a Szabadság téri útkereszteződést is. Most, így nyár derekán még elnézzük, hogyan iszkolnak át a forgalmas úttesten egymásba karolva a sűrű forgalomhoz nem szokott vidékiek, de félünk belegondolni, mi lesz itt ősszel? Mert az iskolák alig egy hónap múlva megnyitják kapuikat és attól kezdve nemcsak tétova felnőttekkel, hanem a veszélyt csak távolról ismerő gyerekekkel is benépesül az útkereszteződés. Nem állnak rendelkezésünkre pontos, minden apró részletre kiterjedő adatok arról, naponta hány gyalogos és jármű fordul meg az említett útkereszteződésben, egy azonban számok nélkül is biztos: még a sűrű forgalomhoz szokott városi ember számára sem veszélytelen vállalkozás az út egyik oldaláról a másikra való átkelés. Tábla védi és útburkolati jelek igyekeznek egyértelműbbé tenni a gyalogátkelő helyet, és a gyalogosok elsőbbségét, de melyik az a gyalogos, aki fel merné venni a harcot egy 10 tonnás tehergépkocsival, vagy egy száguldó személyautóval? Gyakran elnézem, ahogy sokszoknyás asszonyok, csizmás, kalapos férfiak percekig is elidőznek a járdán és egymást biztatva, bizonytalankodva, riadozva neki-nekiindul- nak, hogy azután visszaiszkoljanak a biztonságot jelentő járdára. Aztán megint kezdődik ininden elölről. Vzsgyi — nekivágnak — és vissza ___ Má sodszori, vagy harmadszori kísérletre általában sikerül átjutni az út túlsó oldalára. De nem is a gépjárművezetők felelősségérzetére, a közlekedési morál csak lassú tempóban javuló eredményeire szeretnénk a figyelmet felhívni, hanem arra: hogyan segíthetnénk a — nem túlzunk — tragikus helyzeten. Evekkel ezelőtt szóba került, hogy fényjelző berendezéssel szerelik fel a Dózsa György út és a hármas számú főközlekedési út kereszteződését. Akkor azzal tettük „fiókba” az ügyet, hogy hamarosan kétszintes felüljárórendszer épül az említett helyen, hiábavaló dolog lenne tehát kidobni a milliókat egy rövidesen amúgyis elavuló, s így hasznavehetetlenné váló berendezésre. Az út azóta sem kétszintes. Vele kapcsolatban a változás mindössze annyi, hogy időközben alaposan megnőtt rajta a forgalom. Tovább bonyolítja a helyzetet a kereszteződés közepén megszaporodó sávok száma és a HÉV ottléte. Pedig a közlekedési jelzőlámpa megvétele hovatovább halaszthatatlan közüggyé válik. Kerüljön akármennyibe is, legyen az ára akár kétmillió forint, erre előbb vagy utóbb sort kell keríteni. Tegyük hát gyorsan. Ne várjunk arra, ki lesz közülünk a következő .. ■? Berkó Pál SZK—t-csek a gödöllői tangazdaság magrcpaíöldjén. (Kovács László felvétele) vágták le, és a Mátra északi lejtőjéről, a Mátraszőllősről és Bükszenterzsébetről érkező asszonyok kupacokba rakták a termést. Két-három hétbe tellett, míg a termés megérett. Ezután kerülhetett sor a magrépa cséplésére, amelyet hét SZK—4-es kombájnnal végeztek. Mint Csató Sándor, a kerület növénytermesztési üzem- ágvezetője elmondta, az első két nap cséplése után a hektáronkénti átlagtermés 30 mázsa. A nag#gombosi határban 15 hektáron új módszerrel kísérleteznek az idén. Az országban először aratják, cséplik a magrépát — lábról, akár a búzát. Pénteken délután indul- « tak el az SZK—5-ösök erre a répaföldre. Az új módszer lényege, hogy nem kell fűkaszával learatni a répát, hanem egymenetben lehet betakarítani. Ugyanis az aratás előtt egy héttel vegyszerrel, az úgynevezett regionnal kezelik. A kezelés hatására a magrépa lábon és egyenletesen beérik, ezután már csak a kombájnoknak van a terméssel dolguk. Ez a rendszer jelentős kézimunka-megtakarítást jelent, mert a régi rendszernél egy-egy hektár betakar!,tát.í- hoz 15 kézimunka-napot kell felhasználni. r • -25" hektárnyi magrépa--beta- I hárítását — a hagyományos i módszerrel — szombaton este I befejezték. ... . n | . , . A múlt hét utolsó Uborkaszezon Galgahevizen —Ttri folyt a galgahévizi Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet uborkaföldjén, ahol a termést gyűjtötték be. Sorra telteit a ládák és a helyszínen elvégzett alapos osztályozás után mázsára került a termés, hogy útját ezután a Nagykőrösi Konzervgyár feldolgozó üzemei felé veg„é. Képünkön: Baranyi Istvánná a termést osztályozza. Winkler Csaba felvétele Illatfelhőt hoz a szél Napirenden: a szemét sorsa KÉTES HÍRŰ ALBÉRLŐK Korunk nagyvárosainak ‘’egyik legégetőbb gondja a minden korábbinál nagyobb meny- nyiségben termelődő hulladék tárolása, szállítása, begyűjtése és megsemmisítése. A korszerű csomagolóanyagok megjelenésével és a háztartások szaporodó számával együtt nőnek a városok környékén a szeméthegyek, elárasztva orrfacsaró bűzükkel, és kétes hírű albérlőikkel — legyekkel és rágcsálókkal — a környéket. Gödöllőn naponta 50,3 köbméter hulladékot ..termelnek” a lakótelepek, a földszintes porták és a város ipari létesítményei, jócskán felülmúlva termelékenységükkel azoknak a gépeknek a teljesítményét, amelyekkel a Vó- rosgazdálkodá'si Vállalat dolgozói a hulladék összegyűjtését és elszállítását végzik. Két félpormentes Csepel teherautójuk van, amelyek köhögve-prüszkölve a szemét súlya alatt, illatfelhőt vonva maguk után, végzik fáradságos napi munkájukat. Korszerűtlen, egészségtelen a járatok „úticéljául” kijelölt szeméttelep is, ahol már három méterrel a talajszint fölé terítik kétes hírű rakományukat a teherautók. Súlyosbítja a helyzetet az is, hogy mindez a vásártér tőszomszédságában történik, ahonnan a rosszindulatú szellők gyakran terelnek pikáns illatú levegőt a város fölé. A szeméthegy ártalmatlanítása — mint arról Jeney László, a gödöllői Városgazdálkodási Vállalat kommunális osztályának vezetője beszámolt — többé-kevésbé megoldott. Évente két alkalommal, négyzetméterenként 1 forint 50 fillérért elvégzi ezt a munkát a gödöllői Petőfi mezőgazdasági termelőszövetkezet, bár a hulladék komposztálása — földdel való leterítése — még a jövő feladatainak egyike. A város köztisztasági teendőinek, a szemét elszállításával és megsemmisitésével kapcsolatos teendők vizsgálatára szerdán Gödöllőre érkezik Szeles József, a Köztisztasági Egyesülés főtitkára, hogy a Városgazdálkodási Vállalat és a városi tanács illetékeseivel tárgyalva mondjon szakvéleményt és keressenek közösen megoldást Gödöllő szemétgondjaira. B. P. Nyilvános távbeszélő-állomások felszerelését kezdi meg a közeljövőben a gödöllői posta. Utcai telefont kap a Stromfeld Aurél utca, a Szabadság téri lakótelep, valamint a Kazinczy és a Munkácsy utcai lakótelepek, továbbá a gödöllői MÁV-állo- rnás is. Rengeteg gondot jelent a post? műszaki dolgozói számára a nyilvános telefon- állomások karbantartása és azok hiányzó alkatrészeinek pótlása. Alapos társadalmi összefogásra lenne szükség ahhoz, hogy az újonnan üzembe helyezett telefonállomások elkerüljék Nyisztor téri testvérük sorsát, amelyikről egyébként hetente lelopnak egy kézibeszélőt. Újdonság lesz a postán az a közeljövőben munkába álló berendezés is, amelynek segítségével Gödöllő közvetlenül is bekapcsolódik majd az országos távhívó hálózatba. A „távtárcsák” biztosítják egyúttal annak a lehetőségét is, hogy Budapest megkerülésével, közvetlenül a hívott vidéki városokkal lehessen majd telefonkapcsolatot létesíteni. I. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM 1974. AUGUSZTUS 14., SZERDA A termésátlag: 30 mássa 25 hektáron már befejezték Az Agrártudományi Egyetem Gödöllői Tangazdaságának földjein a múlt hét közepén kezdték meg a helyben termő, áttelelő Maribo Monová és a dán fajtájú magrépa betakarítását. A tangazdaság nagygombosi kerületében 40 hektáron indult meg az aratás az idén. Mintegy 25 hektárnyi területen hagyományos módszerrel takarították be a magrépát. A növényt fűkaszával Pörögve bernit az árokba Tervszerűen előkészített terep Gyarapodó géppark az Árammérőben A Ganz Árammérőgyárban a jövő év elején kapcsolódik be az üzemszerű gyártásba a vállalat új festőüzeme. A költségeket tekintve 35 millió forint körüli összegbe kerülő beruházás gépeit a vállalat az olaszországi LÜEM-cégtől szerzi be. Az új berendezés — amely szemben a hazánkban eddig alkalmazott technológiákkal elektroforetikus úton működik — a munkadarabok zsírtalanítását automatikusan végzi el. Nagy előnye az új módszernek a korábban alkalmazott szórásos-porlasztásos j festéssel szemben az is, hogy korróziótól megvédendő alkatrészek és munkadarabok felületét az eddigiekben alkalmazott eljárásokkal szemben sokkal összefüggőbb festékréteggel vonja be. A januárban munkába álló gép egyébként nemcsak technológiáját tekintve korszerűbb elődeinél, hanem munkavédelmi szempontból is. A porlasztásos festókszórásnál ugyanis elkerülhetetlenül tovább lebegnek a műhely légterében a munkadarabról „eltévedt” festékszemcsék, súlyos munkahelyi ártalmaknak téve ki ezzel a munkában közvetlenül foglalkoztatott dolgozókat. Az úi festőműhely padozatának betonozási munkái már elkészültek és az aljzat saválló burkolatának /nunkálatait is a napokban fejezték be. A műveletközá zsírtalanítást végző svéd berendezést a közeli jövőben várják és az új festőüzem épületgépészeti munkáit is befejezik október végére, ha addig nem jön közbe semmi olyan tényező, amely munkájukat akadályozná, vagy lassítana. A gödöllői Ganz Árammérőgyár gyarapodó-gazdagodó gépparkjára azonban nemcsak az új festőüzem és annak gépei a jellemzőek. A közelmúltban érkeztek meg a gyárba azok a fröccsöntőgépek, amelyek a gyár műanyagüzemében ma már termelnek. Ugyancsak az elmúlt napokban állt munkába a gyárban három új szerszámgép is, amelyek a tervszerű telepítés, az előrelátó műhelyelőkészítés következtében néhány nap alatt bekapcsolódtak a gyár vérkeringésébe: a termelésbe. Az új gépek „menetrend szerinti” fogadásához és munkába állításához egyébként jelentős munkával járultak hozzá a gyári szocialista brigádok is. A közelgő XI. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásaik között vállalták, hogy az új festőüzem üzembe helyezéséhez szükséges kereteket, felfogókat és zsírtalanító eszközöket határidő előtt készítik el. A gyár vezetői a tmk szocialista brigádjaitól is sok segítséget kapnak, ha új beruházások sorsáról van szó. A brigádok ugyanis vállalták, hogy gyorsasággal és leleménnyel a lehető legrövidebb időn belül segítenek üzembe helyezni a vállalat új, nagy értékű termelőberen dezéseit. B. P. Tejért kocogok A szabad szombatot sokféleképpen tölthetjük el. Van aki barkácsol, van aki pecázni megy, van aki kertjét gondozza már kora reggel. Egy speciális elfoglaltságról a minap hallottam: akad, aki tejért kocog — Isaszegen. Ha ugyanis szombaton reggel, a bolt nyitásakor siet valaki tejért, még nem kap. Mit tesz? Hazakocog. Félóra múlva — nehogy már ne kapjon tejet! — otthonról újra a boltig lohol. Ha még ekkor sincs tej, visszamegy. És kezdi elölről, tgy megy ez majdnem minden szabad szombaton. A kocogás egyébként fölfrissíti az embert. Így nem csoda, ha a kora reggeli órákban már friss gondolata is támad. Eltöpreng például azon: mi lehet az oka, hogy másutt már rég felforrt a tej, midőn Isaszegen még csak kocognak érte? — ti — SPORT SPORT + SPORT + SPORT A Vasas nem csügged Személycserék után Az elmúlt bajnoki szezonban a Gödöllői Vasas NB Ilias csapata a labdarúgó-bajnokságban a hetedik helyen végzett. Az induláskor azt tűzték ki célul a szakosztály vezetői a csapat elé, hogy az első tíz között végezzen. Eredményükkel tehát túlteljesítették a tervet. Igen ám, de időközben megjelent a magyar labdarúgósport átszervezésével kapcsolatos rendelet és a bentmaradáshoz a hetedik hely kevésnek bizonyult. Visz- szakerüit tehát az együttes a Megyei Bajnokságba. Összeült a szakosztály vezetősége, hogy rendezze a sorokat. A megyei bajnokságban ugyanis igen jó erőt képviselnek majd a csapatok és a Vasasnak alaposan meg kell küzdenie minden bajnoki pontért. Ezért úgy döntöttek, hogy a csapatot nem eresztik szélnek, sőt megerősítik. Kollektív megfontolás után a csapatból két játékost engedtek el, egyet pedig a kötelesség szólított el. Molnár Albin a Budapesti Honvédhoz, Pintér Tibor pedig az Aszódi Építőkhöz távozott, míg Szebeni Mihály, aki katonai szolgálatot teljesít, a Majakovszkij SE csapatában focizik. A Vasashoz is kerültek új játékosok, így az egri Dózsából Bajnóczy István, Isaszeg- ről pedig Zombori László. Ugyanakkor a nagyon jó ifjúsági csapatból a nagy csapatba került Bangó Nándor, Szabó Ottó és Nagy József. Kedden délután felkerestük a Gödöllői Vasas sporttelepét, hogy tanúi lehesünk a felkészülés perceinek. A sporttelepen Tóth József edzővel az élén egy 18 főből álló keret végezte edzési gyakorlatait. Több kilométeres távolságot futottak végig erdei utakon járva a Tölgyesig és vissza. A játékosok részére engedélyezett pihenőben Tóth József edzővel és Nyikos József szakosztályvezetővel beszélgettünk el. A Gödöllői Vasasnak három csapata van — tájékoztattak. A felnőttek niellett egy ifjúsági Horváth Gábor edző irányításával és egy serdülő Horváth János vezetésével készül a bajnokságban való szereplésre. A szakosztályban hatvan Igazolt játékos van. A kollektíva jó. A labdarúgókkal a vezetők a pályán kívül is foglalkoznak, hiszen a labdarúgó is ember, akinek az életben szüksége lehet némi segítségre. Támogatják őket az általános és szakmai műveltség megszerzésével kapcsolatos terveikben. Az idei nyáron elmaradt a szokásos nyári edzőtáborozás, mert a gyár gazdasági vezetői úgy látták, hogy elsősorban a termelésre kell minden erejüket összpontosítani. Nagyok az előttük álló tervek és a hazai, valamit a külföldi szállítási kötelezettségek nem tűrnek halasztást. Amikor azonban teheti a gyár — segít. Ezt megértették labdarúgó-berkekben is és csüggedés nélkül, nagy becsvággyal folyik heti négy alkalommal az edzés. A felkészülés jegyében jó nevű csapatokkal vívnak majd edzőmérkőzéseket, így például a Budapesti Honvéddal és Egyetértéssel, az Egri Dózsával és a hatvani Kinizsivel. — Jó a hangulat a Gödöllői Vasasban, amely ugyan gyári együttes, de becsülettel kíván harcolni az alsóbb osztályban is. tovább öregbítve ezzel Gödöllő város hírnevét és sporthagyományait. Csiba József
