Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-14 / 189. szám

SIKERES VÁSÁR Az első napon hatvanezer forint forgalom Főleg nyári holmik fogytak — Bőséges választék az iskolásoknak Mint minden esztendőben, 'most is igen nagy sikere volt a vásárlók köréberi' a szezon­végi kiárusításnak. Üllőn, az ÁFÉSZ ruházati boltjában Halasi Jenőné boltvezető-he­lyettes tájékoztatott az elmúlt napok nagy forgalmáról. Zsúfoltság nélkül — Már az első napon óriá­si volt az érdeklődés. Hatvan­ezer forint értékben vásárol­tak aznap az üllőiek, s csak­nem harmincezer forintot ta­karítottak meg, hiszen a 30— 40 százalékos árcsökkentés je­lentős kedvezmény. — Főleg nyári férfiingek, fürdőruhák, gyermekruhák és szandálok fogytak. Ez utóbbi­ból nem tudtuk kielégíteni az igényeket, olyan nagy volt a kereslet. — A nagy forgalom ellené­re sem volt zsúfoltság a bolt­ban. Mind a hatan bent vol­tunk egész nap és 11 órán át szolgáltuk ki a vevőinket, akik elégedettek lehetnek az áru­cikkekkel, mert nem az úgy­nevezett „bóvli”, eladhatatlan árukat értékeltük le, hanem minden olyan nyári ruházati cikket, ami a raktáron volt. Még a pulóverek most is vár­lak a vásárlókat, de a nagy hőség miatt nem kellenek. Pe­dig jön még hűvösebb időjá­rás is. Sokfajta iskolaköpeny — A nyári vásár mellett gondoltak az iskolások felsze­relésére is? — Ügy a fiú, mint a leány- ka-köpenyekből bőséges a vá­JEGYZET Sok lúd — ember! győz. — Körülbelül húsz libát tart a szomszédom. Ha az udvarában volnának az ál­latok, egy szót sem szól­nék, de az utcán tartja őket. El tudja képzelni, hogy húsz liba, ha ott le­gelészik a házam előtt, mit piszkol? Űjabban már láb­ujjhegyen közeledünk, s aki előbb hazaér, az ragad­ja meg a söprűt, hogy ren­det teremtsen. A másik szomszédban egy pici kis­lány ácsorog a kerítésen belül. Nem mer az utcára lépni, mert a libák ráron­tottak. Egyszer megjárta, akkor éjszakákat sikolto­zott át a félelemtől. Szól­tunk a libák gazdájának, ne engedje az utcára az ál­latait. Azt mondta, ha ked­ve tartja, ötvenet is kint legeltet. Időnként már csaknem verekedés tör ki az utcában a szárnyasok miatt. Eddig a panasz. Nem az egyetlen Monoron, ahol di­vat az utcákon libát, ka­csát, tyúkot, esetenként még malacot is legeltetni. Dobrovolni Pálné, a nagyközségi tanács sza­bálysértési ügyekkel is foglalkozó előadója ezt mondja: — Tanácsrendelet: az ut­cán állatot tartani tilos. Aki mégis megteszi, sza­bálysértést követ el, s öt­száz forintra bírságolhat­juk. Feljelentés az idén ilyen ügyben hozzánk még nem érkezett. Hazafelé, a Jósika utcá­ban, a kerékpárommal majdnem elgázolok egy tyúkot. Egész sereg kapir- gál az út porában. Mellet­tük gyerekek játszanak. Köztisztaság, egészség­ügy. Ez a két szó jut eszembe. S az. hogy az idén utcai állattartásért még egyetlen büntetést sem rótt ki a tanács. (k. zs.) laszték, három-három fazon­ból lehet választani. Leányka­köpenyekből még érkezik szál­lítmány a választék bővítésé­re. Tornafelszerelésekből is igen jó az idén az ellátás. Bár ezek forgalmának fellendü­lése a hónap közepétől vár­ható, noha most is sokan vá­sárolnak iskolai felszerelése­ket. írószerből: hiánycikk — nincs Szépen feltöltött polcok. Az az érzésem, hogy itt minden kapható és egyetlen iskolás sem fog távozni üres kézzel az üllői ÁFÉSZ írószer- és papírboltjából. Az ellátásról és az elmúlt napok forgalmáról érdeklődtem dr. Nemeskey Miklósné boltvezetőnél. — Valóban felkészülve, hiánycikk nélkül várjuk az újabb vásárlókat. Ugyanis az idén nagyon korán nekikezd- tünk a füzetcsomagok össze­állításához és ennek eredmé­nyeképpen már csaknem négy­száz csomagot eladtunk. íz­léses műanyag reklámtáskák­ba vannak becsomagolva a különböző füzetek. De kapha­tó a boltban gyékényszerű anyagból készült könyvborító is. Persze, kék papírból van annyi, hogy még otthoni tar­taléknak is jutna minden fü­zethez. — Az idén is nagy a készlet a töltőtollakból. Az egészen ol­csó, de jól író golyóstolltól a 131 forintos Parkerig lehet választani. Nagy a kereslet, de bőséges a kínálat a külön­böző táskákból. Import háti- és aktatáskák egészítik ki a választékot. — Milyen „slágercikket” tud­na ajánlani az idén a vevők­nek? — A 12 darabos — élénk színű, nagyméretű festékkész­letet, amely az egész eszten­dőben kitart. Az ára negyven forint. Pesti Imre Nem akartunk hinni a szemünknek Kőművesek, nmlte Egy hónapja is eltelt már, hogy dolgos kezek a sülysápi vasútállomás mellé hatalmas gerendákat és deszkákat he­lyeztek. — Vajon mi készül itt? — tudakolták egymástól a járó­kelők és a kíváncsi utasok. Ezerféle magyarázat szüle­tett, de egyik sem volt igazi. Időközben többször megeredt az eső, jól megcsapkodta a deszkákat, s alaposan megda­gasztotta a gerendákat is. Aztán jó darabig nem tör­tént semmi. Már mindenki azt gondolta, hogy a jól meg­hízott fatömeg elengedhetet­len tartozéka a nevezetes ál­lomásnak. Ámde a sok eső után ki­sütött a nap, s hamarosan mindenre fény derült. Jöt­tek a mesteremberek, és ha­talmas állványt építettek az állomás bejárata elé. — Nini, itt tatarozás lesz! — kiáltotta meglepődve az egyik járókelő. — Szinte hihetetlen! — mondta a másik. A harmadik, aki valami tu- tíósféle lehetett, határozottan leszögezte: — Higgyék el, uraim, ha ez igaz, akkor ez lesz a világ nyolcadik csodája! Márpedig a hír valónak bi­zonyult. A kőművesek előbb alul verték le köröskörül a falat. Nem volt valami ne­héz dolguk, senkisem tudja ugyanis, hány emberöltővel ezelőtt simogatták meg ba­rátságosan az állomás négy oldalát: a vakolat már az el­ső érintésre a földre hullt. Nyomban összesereglettünk, s kissé szorongva, de egy csep­pet sem elkeseredve néztük, hogy mi játszódik le sze­münk előtt. Itt merénylet készül elle­nünk! Csak nem a mi ked­venc témánkat, amelyet két- három hónaponként előrán- cigálunk, semmisítik meg a jóemberek? Fordultunk jobbra, fordul­tunk balra, de bizony, a tiszt­viselők meg a mesteremberek is a szemünk közé nevettek. Az egyik két méter magas kőműves, malteroskanalát körbelóbálva, kárörvendően így kiáltott ránk: — Nem lesz többé gúnyoló­dások céltáblája ez az épü­let, mert mi ide egy csoda­szép állomást varázsolunk! — És... ezt hogyan szán­dékozzák végrehajtani? — kérdeztük, kissé magunkhoz térve. — Azt kérdezik, hogyan? — tüzesedett bele a barátunk. — Fiát először is szépén beva­koljuk, utána pedig gyö­nyörűen kiszínezzük körös­körül az épületet. Azután jön a többi mesterember, rendbehozza a tetőzetet, meg­javítja mindenütt a csator­nákat, s ezentúl bárhol is áll az utas az állomás fala mel­lé, az ereszről nem csordo­gál a nyakába az eső. De ez még mind semmi! Minden rozzant ajtót és ablakot ki­cserélünk, végül pedig a vá­rótermek. és hivatali helyi­ségek falait kimeszeljük, ki­festjük. Majd meglátják, miriden hogy fog itt ragyogni. — Azért ne szontyolodja- nak el annyira —vette. át a szót egy vékony hangú tiszt­viselő, magukra még ezután is szükség lesz! Tudják meg ugyanis, hogy a férfi mosdó­helyiséget is, ami eddig a járásunk szégyene volt, töké­letesen rendbehozzák! Mi tud­juk, hogy az utazóközönség legnagyobb része rendes és becsületes ember, sajnos akadnak azonban páran iz­gága természetűek is közöt­tük, akik a rongálásban le­lik az örömüket. írják meg tehát szépen, hogy mindnyá­jan vigyázzanak a közvagyon­ra. ne legyen egy se köztük, aki a mellékhelyiség zárát felfeszíti, zsebrevágja a ki­lincseket, a kagylókat barbár módon szétrombolja, a vízve­zetéket szétszereli, a falakat összevissza mázolja, telefir­kálja. Krátky László A PEST M EGY El HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVI. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM 1974. AUGUSZTUS 14., SZERDA A györru-ői Vas- és Fémipa­ri Szövetkezet húszmillió fo­rintos bevételt tervezett erre az esztendőre. A mérleg sze­rint nyolcmillió 900 ezer fo­rintot értek el a félévben, s ez 100 ezerrel kevesebb a ter­vezettnél. Felkerestük Kocsis Istvánt, a szövetkezet műsza­ki vezetőjét, s az üzem mun­kájáról, terveiről kérdeztük. O Továbbra is résztvesznek a közúti jánnűfejlesztési programban? — E programban való rész­vétel teszi ki munkánk nagy részét. Kormánykerékből pél­dául hatezer darabot gyártot­tunk az első félévben. A leg­nagyobb mennyiségben azon­ban a vontatványcsatlakozókat, akkumulátor-kábelsarukat ké­szítettünk. E gj'ártmányokból 6 millió forintos bevételre tet­tünk szert az első hat hónap­ban. Ugyanakkor visszaesett a termelés a levegőszűrőkbőf, megrendelés hiányában. O S az új gyártmányok? — A nullszéria után az első negyedévben kezdtük meg a „Balaton Lux” kávéfőző gé­pek gyártását. A KERIPAR- ral állunk kooperációs kap­csolatban. a gép vázát itt ké­szítjük Gyomron, a szerelvé­nyezést pedig a fővárosi vál­lalat végzi. A kávéfőzők nagy részét a Szovjetunióba expor­tálják. • Hányán dolgoznak az üzemben? — A létszám változatlan, az elmúlt évekhez képest. Jelen­leg is száztíz alkalmazottja van a szövetkezetnek. Sajnos, kevés a szakmunkásunk, je­lenleg is lakatosokat és elekt­romos hegesztőket keresünk. • Hallottunk arról, hogy nagyarányú rekonstrukciót hajtanak végre a szövetke­Már az idei lisztből A vecsési kenyérgyár törzsgárdatagságához tartozik Mes- tyán András csoportvezető, aki azt vallja, hogy a pékmes­terség nagyon nehéz, de igen szép munka. Az idei lisztből — ha őrlés után 15 napot pihentetjük — kitűnő kenyeret süt­hetünk. Persze, nemcsak jó liszt, de pékszív is kell hozzá — mondotta. Képünkön a kovászolócsészéből a hat órán át érlelt tész­tát a dagasztógépbe helyezi. Ifj. Fekete József felvétele zetben az elkövetkező évek­ben? — A napokban járt nálunk a KISZÖV gazdasági- és mű­szaki bizottsága, s tárgyaláso­kat folytattunk a korszerűsí­tésről. Ezek szerint a tízmil­lió forintba kerüllő rekonst­rukció jövőre kezdődik meg, s 1977-ben, fejeződik be. A községi tanácstól megvásárol­juk az üzem épületét, ötszáz négyzetméternyi területen korszerű műhelyeket építünk. Ezzel egyidejűleg lebontat­juk a régi, elavult barakképü­leteket. A rekonstrukció so­rán lehetőség nyílik új gépek beszerzésére is. Másfél mil­lió forintért automata gépe­ket vásárolunk. Jelenleg a tervek készítésén fáradozunk, s igyekszünk minél előbb ki­vitelezőt találni: 1930-ra a lét­számot százhetvenre kívánjuk fejleszteni. Ez már középüze­mi rangot jelentene. Q Hogy állnak a második félévi elképzelések megvalósí­tásával? — Biztosított már a jövő évi terv teljesítése is, hiszen a kapacitásunk teljes egészé­ben lekötött. • Milyen felajánlásokat tet­tek a XI pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére? — A párttaggyűlés és a brigádok felajánlásait. Ebben szerepel, hogy tíz százalékkal többet termelünk a tavalyinál. A változatlan anyagárakat fi­gyelembe véve a termelékeny­séget két százalékkal kíván­juk növelni. Minden gazdasá­gi és középvezető elvégzi a marxista—leninista középis­kolát. A szervezett pártokta­tásba is több dolgozót kívá­nunk bevonni a tavalyinál. Szocialista brigádjaink tovább­ra is patronálják a helyi is­kolát, óvodát, bölcsődét és a művelődési házat. Tavaly öt brigád nyerte el a zöld-, és kettő a bronzkoszorús címet. Az idén két brigád az ezüst­koszorús fokozat elérését tűz­te ki célul. — Két kommunista szom­batot is szervezünk, s a munkadíjat a községi tanács­nak utáljuk át hozzájárulás­ként a szociálpolitikai tervek megvalósításához. (G.) Az utolsó is elhunyt az alapítók közül A Monori SE alapító tagjai közül utolsóként hunyt el Zánkó György. Olyan csen­desen távozott, mint ahogyan élt és tevékenykedett. Rég­óta beteg volt, de a sport még így is érdekelte. Vejé- től, ismerős látogatóitól tu­dakozódott az eredmények fe­lől. Az új létesítményt, az új pályát már nem érhette meg, de a régire segítséggel élete utolsó napjaiban is kisétált. Biztatta kedvenceit, gyere­keit — mert így nevezte őket. Az alapítók közül már csak ő élt. Fábry Zoltán, Lukács Géza és a többiek már előt­te elköltöztek az élők sorából. Most követte őket sporttár­suk, Gyuri bácsi is. Mély fájdalommal vettek búcsút a temetésen a spor­tolók és a Monori SE veze­tősége Gyuri bácsitól. Oláh Gyula MŰSOR MOZIK Maglód: Felszarvazzák őfel­ségét. Monor: Az audiencia. Nyáregyháza: Fogják el Oichit élve vagy holtan. Űri: Kettős bűntény Hamburgban. Vccséss Sötét Torino. SPORT Kézilabda megyei férfibajnokság Galgahévíz—Gyömrő 21:8 (12:3) Galgahévíz, vezette Palotai, Szenczy. A gyömrőiek a következő felállásban kezdték a játékot: Szabó István — Pintácsi, Lendvai (Árnits), Szabó Im­re, Kiss J., Budinszky, Veress. l:0-ás hazai vezetésnél a gyömrőiek négy holtbiztos gólhelyzetet hagytak kihasz­nálatlanul, s hazaiak ezt ki­használva 7:0-ra elhúztak. A félidő végéig tovább növelték előnyüket. A második félidőben már jobban ment a gyömrőieknek, de csak csökkenteni tudták a hátrányt. Góldobók- Szabó Imre (4), Veress (2). Pintácsi (2). Jó: Szabó Imre, Pintácsi, Kiss J. IFI: Galgahévíz—Gyömrő 17:5 A hat emberrel kiáliló gyöm­rőiek nem tanúsitottak komoly ellenállást a galgahévíziekkel szemben. Góldobó: Garami (5). Gér József Öreg lángos nem vén lángos A minap a mo­nori vasútállomás melletti vendéglő­ben frissen érke­zett sört mértek. Elhatároztam, megkóstolom, de előtte valami sós eledellel alapozom meg a helyét. Kö­rülnéztem hát, miféle alkalmas falatot letek. Meg is pillantottam örömömre ked­venc csemegémet, a lángost. i Vásároltam hát nyomban belőle. Meghintettem jól sóval, haraptam. Csuda egy lán­gos volt! Szép szí­ne csalárdul ta­karta korát. Idős lehetett, nem amolyan fogra va­ló háromperces, vagy legfeljebb néhány órája ké­szült falat. Mi mást tehettem? Ha megvettem, el­fogyasztottam. A sör viszont fi­nom volt. Kor- tyolgatás közben megbocsátóan néz­tem a halom elő­regyártott lángos- ra, ott kellette magát valamennyi a gyanútlan vevők szeme előtt. — ■ öreg lángos nem vén lángos! — motyogtam a fogam között. El­végre meg lehet enni, ha a jó hi­deg sör szelídíti az ember bosszú­ságát. De mit te­gyen az, aki sört nem iszik rá? R. J. A közeljövőben: rekonstrukció Új termék gyártását kezdték meg Tízmillió forintos beruházás Felajánlások a pártkongresszus tiszteletére

Next

/
Oldalképek
Tartalom