Pest Megyi Hírlap, 1974. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-11 / 187. szám
Felfedező úton Valkó bőrkötésben Fényre vágyunk... A megszokott, mindennapi szükségletek egyike ma már a fény. Legalábbis ott, ahol van. Gödöllőn például nem mindegyik terület mondhatja/ magáénak ezt az örömöt. A késő esti és éjjeli órákban számos utcában honol sötétség. Feketébe burkolódznak ilyenkor a Szilhát, Szőlő, Bajcsy-Zsilinszky, Kör, Ádám és Bethlen utcák, nem kevés* bosszúságot okozva a késői műszakból hazaérkezőknek, akik esetenként víz- és sártócsákon keresztül bukdácsolva „küzdik le” az akadályokat lakásuk ajtajáig. Néha tapasztalható ugyan némi javulás, ám ezek nem tartanak tovább néhány napnál. Előfordul ugyan, hogy azt, amit a környék lakói nem kapnak meg éjjel, két kézzel, gavallér módjára szórják nappal az áramszolgáltató munkatársai. Többször is előfordult már, hogy a nappali verőfényben alig észrevehetően világító égőket fedezhetett fel a szemlélődő a korábban felsorolt utcákban, sőt még a város más pontjain is. Nem tudjuk mi ezzel az illetékesek célja, de arra való tekintettel, hogy közügyről van szó: jó lenne, ha gyorsan és valamennyiünk számára megnyugtatóan intézkednének. Mitru Mihály, Gödöllő A zsámbokiak vezetnek Megjött a „Napfény”! Csipkefüggöny, rojt nélkül — Ki dugta el az emelővasam? Az előbb még itt volt a kocsin — szaladgál egy napbarnított férfi a teherautó körül a gödöllői bútoráruház raktáránáL — Honnan jöttek? — Az angyalföldi bútorgyárból — válaszolnak a rakodómunkások, majd nagy lendülettel leemelik a kocsiról a „Napfény”-szekrénysort. Bailcai Sándorné foglalkozik az új bútoráruházban a különféle garnitúrák, szólóbútorok eladásával. — Van nálunk Nógrád, Napfény, Maya, Vénusz és még számtalan félé garnitúra. Nem panaszkodhatunk, mert az ellátás folyamatos. Sokan visznek egyes darabokat is: kétajtós szekrényt, dohányzóasztalt. heverőket, — mondja Baj- kainé. miközfoen fiatal férfi áll meg mellette: Vénusz hat színben — Csak kérdezni szeretnék — szólal meg —, azokról a fotelekről —, mutat az egyik sarokba. — Arra a Vénusz ülőgarnitúrára gondol? — fordul hn'z'zó Q7 0.1 Qflnnn — Csak ebben a csauszíniben kapható? — Nem kérem, a raktárunkban hatféle színben válogathat —, hangzik a válasz. Bajkainé rövid fejszámolás után elmondta, hogy az elmúlt nyolc nap alatt körülbelül 40 szobabútort adtak el. — Igen, sok helyről jönnek ide vásárolni. Vittek már bútort a fővárosba, Hatvanba, Jászberénybe is. A legtöbbet a járásban talán a zsámbokiak vették, de sokan visznek csillárt és kerámiát is — mondja az eladónő. — Nem, nem tetszik ez a függöny, fehéret, de valami másfajtát szeretnék — nézegeti Laczkó Jánosné boldogi fiatalasszony a pultot takaró fehéren habzó csipkét. Előkerült az emelővas Kovács László felvétele — Csak ezért jött be az áruházba? — kérdezem a sovány, barna asszonyt. — Nem, a bútort is ki szeretném otthon cserélni a hálóban. Valami sötétet, barnát szeretnék, de itt több a világos. Habos csipkék között — Az eladók készségesen közbeszólnak és kérik, hogy nézze meg a raktárkészletet is. Ott talán lesz kedvére való. — Nagyon viszik a függönyöket — mondja Karácsony Istvánná eladó. — Nekünk a szó szoros értelmében „be nem áll a szánk”. Most új féle árunk érkezett, amely alul széles csíkban van díszítve, és bizony hosszú időbe telik, míg megérti a vevő, hogy ez a legjobb, mert nem kell hozzá rojtot venni — mutatja Karácsonyné a fehér nylonfüggönyöket. — Melyik a legnépszerűbb? — Ezt nehéz lenne megmondani. Viszik a fehéret, viszik a színeset. Egy végnyit. ami majdnem 50 méter, már eladtunk. Az áruházban tízen dolgoznak, de mint az eddigi forgalom mutatja, több eladóra lenne szükség. Tham LAszlóné, a kereskedelmi osztály előadója kisegíteni jött. Csak ideiglenesen dolgozik itt. A tágas, világos új épületben elvész a sok vevő. És hogy sokan vannak, a legjobban az OTP-ügyintéző előtt kígyózó sor mutatja. Ö. E. „Kedves Vásárlónk! A községi tanács elkészítette „Valkó” község monográfiáját (a község történetét). A könyv igen szép kivitelben, bőrkötésben, bibliog- ráf papírból készült, és 192 oldalas. A könyv tábláján a község 1691. évi bélyegzőlenyomatára a község neve van írva, aranyozott betűvel. A kiadvány a 800 éves Valkó községet ismerteti meg az olvasóval. ... A monográfia ára 40 forint, plusz postai költség. ... Valkó, 1973. október 30. Dri Gsighy Tibomé tanácselnök, Barna János vb-titekár.” Az 1973-ban kiadott felhívás egyik bekezdésében a következő mondat szerepel: „A kiadvány segítséget ad azoknak, akik hasonló munkán dolgoznak, és betekintést ad azoknak a tanácsoknak is, akik a települések történetét el akarják készíttetni.” És a könyv előszavában az akkori tanácselnök. Gelybó András fogalmazza meg e könyv jelentőségétf és . adja minden községnek követendő példaként: ,;A helytörténet megtanítja az embereket nyitott szemmel járni saját falujukban; bemutatja, hogy mennyi küzdelem árán érték el azokat az eredményeket, amelyeket a mai kor embere már magától értetődőnek tekint. Bemutatja a múlt hatóerőit: hibáit és erényeit; megtanulhatjuk belőle, mi vitte előre, és mi gátolta a fejlődést; tárgyi közelségbe hozza a korábbi nemzedékek életét.” , örszigethy Erzsébet Kongresszusi vállalásának egy részét már túlteljesítette a Gödöllői Agrártudományi Egytem Tangazdasága. A versenyfelhívásban célfeladatokat határoztak meg a következő területeken: Vállalták, hogy növelik az őszi búza, a fajta- és konzervborsó hozamát. Feladatként jelölték meg, hogy a 480 férőhelyes agrokomplex rendszerű sertéstelepükön növelik a kapacitást és az üzemeltetést ’ gazdaságosabbá teszik. További feladatként. jelölték meg a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése érdekében a tehenészet hozamának növelését. A vállalások között szerepel egy tervük is, mely szerint korszerűbb tehenészeti telep terveit készítik el, amelynek építését három éven belül befejezik. A borsótermesztés fejlesztése érdekében kidolgozták a gödöllői fajtyborsá-termelési rendszert és kérvényezik engedő. / izésát. Javítják a kapcsolatokat a hatvani konzervgyárral, a zöldborsótermés jobb értékesítése érdekében. A növény termeszési főágazatban „vállalásaikat már teljesítették, sőt túlteljesítették. A vállalás szerint őszi búzából $2,6 mázsa termésátlagot határoztak meg hektáronként,) a teljesítés ezzel szemben 49,A mázsa lett. Fajtabörsóból 18,5 mázsa hektáronkénti átlagtervet terveztek, itt kiemelkedő eredmény született; hektáronként több mint 31 mázsát takarítottak be. Szintén jó eredményeket értek el a konzervborsó termesztésében. A vállalt 30 mázsa átlagterméssel szemben hektáronként 43,3 mázsát takarítottak be. A tangazdaság dolgozói a betakarítás biztonsága érdekében vállalták, hogy a javító- műhely munkásai és a kom- bájnosok alapos és körültekintő munkával kezelik a kombájnokat, hogy azok a betakarítás ideje alatt mindig üzemképesek legyenek. Az állattenyésztés területén is jelentősek a kongresszusi felajánlások. A fenyőharaszti kerület dolgozói a szakosított sertéstelepen vállalták, hogy az idei 10 ezer száz malac szaporulatot vállalásuk révén ötszázzal növelik. Felajánlották, hogy kevesebb tápot használnak fel a súlygyarapodáshoz. Vállalásuk 460 mázsa terven felüli hústermelést eredményez majd, ugyanakkor 210 ezer forint költségmegtakarítást jelent. Igen fontos az új agrolíomplex-rend- szerű tenyésztésben a tartási technológia szabályszerűsége. —eíhy— l-p * Az alsóparki lakótelep építkeírom UTC/PtttlO zésén dolgozók rendszeres J > \ dJL X HZ. jUlIllll vendégei a telep éle’miszer- J üzletének. A nagy kánikulában különösen az üdítő italok népszerűek. Van, aki a tejet választja, mint a képen 1.áltató Horváth Zoltán gépkocsivezető is. (Kovács László felvétele) Ezt a felhívást a községi tanács sokszorosította, és küldte szét a gödöllői járás falvaiba. Négy évvel a könyv megjelenése után. Ebben az esetben nem érvényes a közmondás, amely szerint a jó bornak nem kell cégér. A Valkó című kiadvány — barna és piros bőrkötésű könyv —, nemcsak külalakja, de belső tartalma is figyelemre méltó. Mégsem fogy. — A tanács és a falujukat szerető valkóiak közös ösz- sze fogásának köszönhető a megjelenés. 1969-ben kaptuk meg a példányokat a budapesti Zrínyi Nyomdától. Szám szerint ezerötszázat. A szép formátumot és az alapos kutatómunkát is meg kellett fizetni. Az ezerötszáz példány mintegy 15 ezer forintba került — mesélte Barna János tanácstitkár. — Sokan szeretik nálunk a falujukat. A könyvet Rá-, dóczy Gyula, Valkó akkori gyógyszerésze szerkesztette, és közösen írta Papp Gáborral, aki most a gödöllői Járási Hivatalban dolgozik, továbbá Tóth Imrével, aki jelenleg Vácszentlászlón tanít — folytatta Barna János, majd hozzátette —, de sajnos, a könyv iránti érdeklődés csak szórványos. Eddig körülbelül hatszáz kötetünk fcyyott el. A fényes, fehér lapú könyvet forgatjuk, miközben nézelődünk a faluban. A tűző napsütésben a természeti csapásokról olvasunk: „1811. július 12-én igen erős mennydörgés és villámlás közepette. a többször megismétlődő jégeső a szőlőket, vetéseket elpusztította. A fedél nélkül maradt emberek és állatok megsebesültek, a levegőből és a fákról igen sok madarat terített a földre a vihar. 1963-ban két ízben — június 25-én és szeptember 8-án volt felhőszakadás a községben — oly nagy mennyiségű víz hömpölygőit, hogy magával sodort kocsit, lovat, személy-, gépkocsit, villanyoszlopot... A dombról lezúduló víztől a kis Hajta-patak félelmeié: f oly óvá duzzadt, igen sok kárt okozva a lakóházakban.” A könyvből megtudjuk, hogy a falu lakossága 2650 lelket számlál. Megtaláljuk a múlt században épült mű- emlékjellegű templomot, de nyoma sincs a falu legöregebb házának a Kossuth Lajos utcában. A könyvben még látható az 1825-ben épült porta, de a helyén ma modern épület nőtt ki a földből. Csaknem 6 ezer éve települtek le Valkón földművelő népek: ebből az időből kő- szerszámok, csonteszközök és agyagtárgyak maradtak fenn. Laktak ezen a tájon szittyák, kelták, szarmaták, hunok, zat, a partéiét, a mezőgazdaság eseményeiről. Az olvasók megismerkedhetnek az erdészet, a vadgazdaság munkájával. Részletes történetét adja a könyv az 1774-ben alapított iskolának, szó esik a népműv- lésről, az 1900-ban létesült könyvtárról, a község műemlékeiről, egészségügyéről. A könyvet Valkó adattára címen egy statisztikai kimutatás zárja, amely 1900-tól 1960-ig tájékoztat a lakosság, az írni-olvasni tudók számának alakulásáról a foglalkozási megoszlásáról és a falu házairól. 1. ÉVFOLYAM, 62. SZÄM 1974. AUGUSZTUS 11.. VASÁRNAP A gödöllői tangazdaság kongresszusi vállalása Búzából és borséból több termett longobárdok. szlávok. „A mostani Valkó valószínűleg a XII. században alakulhatott ki településsé... a Kartal nemzetség szállásterületéhez tartozott.” A tatárdúlásra egy hatalmas tömegsír emlékeztet a falu határában, amelyet a régészek a múlt század végén tártak föl. A törökök három évvel a mohácsi csata után foglalták el a községet. A XVII. század végén Pest megyében ötvenkét lakott helység maradt, Valkó és Vácszentlászló ezek közé tartozott A maáyar történelem >szinte minden fontosabb állomásáról közöl a könyv valkói vonatkozásaiét. A „Valkó társadalomrajza” című fejezetben a község lakóinak valamikori foglalkozásáról, egészségügyéről tájékoztat. ír a cigány lakosságról és a valkói magyar lakosság népszokásairól. A lakodalmakban a következő verssel kínálták a bort: „Midőn Noé apánk Isten parancsára/ Vízözön előtt futott a. bárkába,/ Minden állatfajból és növényből egyet vitt,/ Hogy a vész után ne nélkülözzön semmit./ Ám a legbölcsebben mégis azt tette,/ Hogy a szőlőtőkét el nem felejtette ...” Vannak sajátos valkói babonák is. „Ha a kakas a háztetőre száll; nagy szerencsétlenség éri a házat. Baromfivész ellen jó védekezés, ha Luca napjától karácsonyig hordóabroncs között adnak nekik enni”. A falu népmondái a régi betyárokról is mesélnek „közibük tartozott Pecsenye Márkus, aki a szegedi bíró fia volt, .... Rab Jancsi is, kinek nevét még ma is őrzi egy út a valkói erdőben. A további fejezetek beszámolnak a községi önkormányOmSÓINK FÓRUMA
