Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
1971. JÜLIUS 7., VASÁRNAP ■íMcian A felszabadulás és a pártkongresszus tiszteletére Eredményesebb vadgazdálkodással, a vadászati kultúra növelésével A MA VOSZ PEST MEGYEI KÜLDÖTTÉRTEKEZLETÉNEK FELHÍVÁSA AZ ORSZÁG VADÁSZTÁRSASÁGAIHOZ A Magyar Vadászok Országos Szövetségének Pest megyei küldöttértekezlete — amint arról lapunk is beszámolt — a közelmúltban ülésezett, s határozta meg a további tennivalókat. Itt határozták el azt is, hogy felhívással fordulnak nemcsak a megye, hanem az ország valamennyi vadásztársaságához és csatlakozásra hívják föl őket a SZOT, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága által kezdeményezett felszabadulási, illetve kongresszusi verseny- inozgalomhoz. A most kibocsátott felhívás hangsúlyozza: A mai magyar vadászok számára a felszabadulás teremtette meg a vadászat lehetőségét, a felszabadulás nyitotta meg az utat a vadgazdálkodás dinamikus fejlesztésihez. A párt irányításával, segítségével értük el nagyszerű eredményeinket. A Pest megyei küldöttközgyűlés egyöntetű véleménye ezért az, hogy a magyar vadászok Sem maradhatnak ki abból a ne. mes versenymozgalomból, amely felszabadulásunk rangos évfordulójának méltó megünneplésére és a párt- kongresszusra való felkészülés jegyében folyik. A Pest megyei küldöttközgyűlés ezért a következőkre hívja fel az ország vadászait: A vadásztársaságok jól szervezett munkával, a hasznos vadállomány rendszeres gondozásával és védelmével igyekezzenek növelni annak értékét. Minden olyan vadásztársaság kapcsolódjon be a fácán-félvadtenyésztés- be, amelynél ehhez a természeti adottságok megvannak, de legalábbis alaposan szervezzék meg a tojásmentést, és az így összegyűjtött tojások mennyiségének mértékéig foglalkozzanak fácán- és fo- goly-félvadtenyésztéssel. — Szakszerű állományszabályozással és más korszerű eljárások alkalmazásával növeljék a nagyvadállomány minőségét, a mezőgazdasági üzemekkel szorosan együttműködve előzzék meg a nagyvad mezőgazdasági kártételét. Mozgósítsák tagjaikat minél több társadalmi munkára. Maradandó eredmények, új vadászati, vadgazdálkodási berendezések létrehozására szervezzenek egyéni, brigád- vagy társasági felajánlásokat. Ugyanakkor a társadalmi munkát úgy irányítsák, hogy az minél jobban hasznosuljon a vadász- társaságok, a népgazdaság javára. Kellemes szórakozást, kikapcsolódást nyújtó vadászatok szervezésével, az apróvadlétszám mértékéhez igazodó élővadbefogással törekedjenek az export árualap, a közös bevételek növelésére. A vadászok legyenek az emberi környezet, a természet őrei. Kapcsolódjanak be az e téren most kibontakozó mozgalomba. Ne tűrjék meg az emberi környezetet, a természetet károsító magatartásokat. Vegyenek részt a környezet javítását szolgáló akciókban (fásítások stb.). A vadászati kultúra to- _ vábbi elmélyítése érdekében minden vadásztársaság, minden vadász tartsa kötelességének az 1973-ban kiadott Vadászati Szabályzat, továbbá a közelmúltban elfogadott házi szabályzatók írott betűinek és szellemének minél tökéletesebb elsajátítását. Ennek elősegítésére rendezzenek társaságon belüli, vagy társaságok közötti „Ki mit tud?” versenyeket, va- dászvetéikedőket. Ennek keretében fordítsanak különös gondot a vadászjelöltek és a kezdő vadászok elméleti és gyakorlati felkészültségének növelésére. A kiemelkedő tudásról számot adó vadászokai; részesítsék elismerésben. Emeljék magasabb színvonalra az egyesületi életet. Kutassák azokat az eszközöket, lehetőségeket, amelyek előmozdítják a kollektívának elvi alapokon, közös munkán és nemes vadászél- má-nyeken alapuló összeko- vácsolódását. Nyissák szélesebbre a ka púkat az új vadászok előtt, hogy minél többen le hessenek részesei gondjainknak, örömeinknek. Vegyenek fel tagjaik sorába minél több fiatalt, főleg fizikai munkást. © Államunk az utóbbi év tizedben igen komoly mértékben, egyebek között kölcsönökkel is segítette a vadásztársaságokat. Most a vadásztársaságok járuljanak hozzá a népesedési politika végrehajtásához azzal, hogy segítséget adnak a gyermekintézmények továbbfejlesztéséhez. A küldöttközgyűlés fel hívja a megye minden vadásztársaságát, hogy az előttünk álló nagy jelentőségű események tiszteletére anyagi erejükhöz mérten tegyenek felajánlást a megye gyermekintézményének felszerelésére, korszerűsítésére. A küldöttközgyűlés ajánlja az ország többi vadásztársaságának is, hogy hasonló módon anyagiakkal is segítsék területük gondjainak megoldását. A MA VOSZ megyei intéző bizottságai, először 1975. elején,,maid 1976 elején értékeljékd 'vadásztársaságok munkáját. A legjobb eredményt elérő vadásztársaságokat részesítsék elismerésben Biztosak vagyunk abban hangsúlyozza végül a felhívás —, hogy a magyar va dásztársad-alom .megérti és követi a kezdeményezést. Az óriás nyergében ÉS MINDENNAPOK Horváth György gépkocsi- vezetőre várok, a Volán 1. számú Vállalata gödöllői üzemegységének Irodájában. A titkárnő colát és két poharat rak az asztalra, kissé oldja a szoba hivatalos hangulatát. Találgatom, milyen lasz beszélgető partnerem: fáradt, zárkózott, vagy inkább bőbeszédű? Az igazgató, Pokorny Sándor a legjobbakat mondta róla: „Tizenötödik éve jött a Volánhoz. Becsületes, szerény ember. Az egyik legjobb pilótánk. Nem idegenkedik az újtól: amikor az idéú. megérkeztek a Skodák, senki sem akart rájuk ülni. Pótkocsival együtt 17 tonnás mostrumok, nem gyerekjáték a vezetésük. Zajosak, kényelmetlenebbek, mint a ZIL-ek. Gyuri volt az első, aki vállalkozott a „szelidítés- re”. Azóta tizenegy /társával megalakítottak a Skoda I. szocialista címért küzdő brigádot. .. Hét éve párttag, párt- csoportblzalmi. Közösségi ember, mindenütt használható. Három évig az Aszfaltútépítő Vállalat útépítési munkáihoz osztottuk be. A vállalat javaslatára miniszteri dicséretben részesült. Háromszor kapott kiváló dolgozó kitüntetést, és gépkocsijára ki- tehette a 250 ezer meg az 500 ezer kilométeres balesetmentes közlekedésért járó emblémákat. Soha egy karcolás se volt a kocsiján. Értékes, jó fejű ember. Nem bánnánk, ha továbbtanulna, most beiratkozott a marxizmus—le- ninizmus esti középiskolába. ..” Adriai hullámvasút Középmagas, Izmos vállú fiatalember lép a szobába. Napbarnított arcából valósággal világít fogsora. — Egy hete jöttünk meg a jugoszláv tengerpartról. Nehezen zökkenek vissza az itthoni életbe. Rijekában, Splitben töltöttünk tíz napot a feleségemmel és még két házaspárral. Kempingez- tünk. Három személyautóval indultunk el. Az enyém Skojegyzés pedig a Sztár Colás üvegek visszavételének megtagadását teszi szóvá. Néhány kilométerrel arrább, Leányfalun, a fenti vállalat 8-as számú élelmiszerboltjában ismét ebbe a problémába ütközöm: Coca Colás üvegeket nem vesznek vissza. Bonyodalmak az üvegbetéttel... — Az üvegvisszaváltás egyike a legáltalánosabb gondjain knaik — mondja masnap Gidofalvy Zoltán ellenőrzési osztályvezető, egyben a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat párt- szervezetének titkára. — A kereskedelem e tekintetben ke.szeresen kiszolgáltatott: részint ,a gyártó üzemeknek, részint a szállítóknak. — A vevő pedig háromszorosan: a fentieken túl a kersskedelamnek is — szúrom kózoe. — A baj már ott megkezdődik. hogy ahány üdítő ital. annyiféle vállalat .gyártja, és annyiféle szabványüvegben hozza forgalomba. Visszavenni mindegyik csak a saját üvegeit hajlandó. Azokat is csak olyan boltokból, ahova az szállította. Megesik, hogy reggel — áruszállításkor — beszólnak a boltokba: készítsék ki a göngyö’e- get a bejárat elé, délután, hazafelé útban összeszedik- a bolt dolgozói este 8—9 óráig várnak, munkaidejük rég lejárt. s a szállítók nem jönnek. ...és a zacskó körül — Másik probléma: rendelet szabályozza, mégis sok a — jogos — panasz a kenyér és a pékáru csomagolására — mondom. Ha kifogy a süteményes zacskó — ami nem ritka eset — a helyette adott fűszerzacskó árát felszámítják. Olykor drágábban is, mint illene, ahogy a szentendrei 25- ös boltban történt egy alkalommal. — Igen, ez igaz — mondja Gidófalvy Zoltán. — A süteményeszacskóval ugyanis nem, a fűszerzacskóval viszont megterheljük a boltot, ezért kérnek pénzt az utóbbiért. — Csakhogy arról a vevő nem tehet, hogy kifogyott a süteményeszacskó. Miért fizessen mégis? — A kereskedelem sem tehet róla, higgye el: soha nem azért fogy ki, mert nem rendelünk idejében, hanem azért, mert nem gyártanak eleget. A rendelet előbb született meg, mint a végrehajtásához szükséges feltételek, intézkedések. — A leányfalui 7-es számú önkiszolgáló boltjukban — amelynek kollektívája Benyó Mihály boltvezetővel az élen, épp a napokban nyerte el a vállalat kiváló brigádja címet, és a vele járó pénzjutalmat — 91:1 az arány a panaszkönyvben olvasható dicséretek. köszönetek — és a panaszok, reklamációk között. Az utóbbiak közül való egy, a közelmúltból. A bejegyzés kelte május 25, a válaszé, amit Jurán Ferenc igazgató és ön. mint főellenőr írt alá, május 31. Nemcsak a példásan gyors ügyintézést tartom követésre méltónak, hanem a válasz tartalmát. stílusát is, amit feljegyeztem: „... A bolt dolgozóit ellenőrünk útján figyelmeztettük az udvarias magatartásra, amely ez ideig m hagyott kívánni valót. Szeretnénk kifejezésre juttatni azt a reményünket, hogy a jövőben kedvezőbb benyomást szerez boltjainkról.” — Az üzletnek Benyó Mihály 1951 januárja óta a vezetője, s a kollektíva nyolcszoros szocialista brigád! El kellett hinnem, hogy a vevő panaszkönyvi bejegyzése, a pénztárosnő „szemtelenkedéséről”, a maga javára szépítette a történteket. Mégis így járunk el, mert ezt kívánja az üzlet érdeke, a vásárlók körében méltán kivívott rangja, népszerűsége. Annak a törökbálinti ^sértettnek” viszont, aki az ottani lles önkiszolgáló élelmiszerbolt panaszkönyvében így adott hangot felháborodásának, hogy „ötgyermekes családapa vagyok, és mégsem kaptam sört az üzletben!”, már nem így válaszoltunk. Megírtuk neki; öt gyermekére akkor hivatkozzon, ha tejet, kenyeret, vagy hasonlót nem kap az üzletben. Társadalmi ellenőrzés Dossziét vesz elő, és mutatja: — A vállalati szakszervezeti tanács és a pártszervezet évente kétszer nagyaktívaülést hív össze, a kommunisták, szakszervezeti bizalmik, osztálybizalmiak, vszt-tagok és társadalmi aktívák részvételével : ezeken a szocialista kereskedelem, az udvarias magatartás. a példásan dolgozók népszerűsítése, a vevő és az eladó egymásra utaltságának tudatosítása örökös napirend, visszatérő téma. Ennél továbbmentünk: a budai és a szentendrei járási hivatal felkérésére. mi szerveztük meg a tanácsi és szakszervezeti társadalmi ellenőrök kiképzését. A két járásban összesen 254 társadalmi aktíva végezte el azokat a tanfolyamokat, amelyeken — egyebek között — ilyen témák szerepeltek: kereskedelmi árkéozés és ellátásról i- tika, a társadalmi ellenőrök jogköre, a legújabb kereskedelmi jogszabályok ismerete, a panaszügyek intézésére vonatkozó törvény ismertetése, csomagolásszabályok, és így tovább. da ezres, használtan vettem. Simán gurult, bírta végig az utat, hazaérve hálából megcsókoltam, ne nevessen ki... — nézett rám hirtelen zavarában. Aztán a viharos tengerről, az adriai hullámvaisA panaszügyek intézésére a törvény Budapesten 8, vicéken 15 napos határidőt ír elő; ezen időn belül a vállalat köteles az érdemi intézkedéseket legalább megkezdeni, és erről a panasztevőt v értesíteni. A Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 260 boltjából január elsejétől napjainkig 68 panaszkönyvi bejegyzés érkezett be, ebből húsz — dicséret. Ezekből a panaszokból á vállalati nyilvántartás szerint egy sem, a szentendrei 25-ös bolt panaszkönyvének tanúsága szerint három maradt válasz nélkül, elintézetlenül. — Mérj le nekem két és fél métert abból a kékfestőből, Marika — mondja mellettem egy középkorú asszony, a szentendrei főtéren lévő ruházati boltban. Marika fürgén nyúl a vég után, s amíg mér, néhány kedves szóval megdicséri a vevő jóízlését... Családias légkörben A dunabogdányi ÁFÉSZ helyi, 3-as számú élelmiszer- boltjában az 1960 óta érvényes panaszkönyv egyetlen bejegyzését Zala megyei üdülők írták, megköszönve a bolt dolgozóinak lelkiismeretes munkáját. Ahány / boltjában megfordultam a járásnak, mindenütt feltűnt a nyugodt, helyenként családias légkör. Az eladók, s a vevők többsége jól ismeri egymást, a vásárlás mindkét fél személyes ügye. — Igen. ez az: családias légkör, a bevásárlás közös ügy. A nagyvárosok kereskedelme elszemélytelenedett, vevő és eladó legtöbbször idegen egymásnak, a vásárlók többsége nem ugyanabba az üzletbe jár vissza vásárolni: itt lehet a dolog nyitja — mondja elgondolkozva Őrsi Ferenc. Nyíri Éva Gárdos Katalin felvétele útról, az ötméteres hullámok félelmetes játékáról beszélt. Másodszor járt Jugoszláviában. Az első külföldi útja vállalati jutalomüdülés volt 1970-ben. Bielsko-Biala hegyifészkében töltött kellemes napokat a lengyel Autóközlekedési Vállalat vendégeként. — Teljesülnek kamaszéveim álmai... Tudja, a szüleim nem értek rá elkényeztetni. Gödöllőn születtem, harmincöt éve. Hét testvérem van, én lettem a harmadik orgo- nasip,.. Minél előbb pénzt akartam keresni. 1956-ban, az áltlános iskola után, az Ikarushoz jelentkeztem esztergályostanulónak. Bessz év volt, nem vettek fel, a család erre beadott egy idős órás kisiparoshoz. Egész nap' egy sötét kamrában gubbasztottam, villanyfénynél, amikor az életelemem a napfény, a levegő és a mozgás. Ráadásul a haveroktól csak azt hallottam, milyen jó a gyárban, munka mellett megy a heccelődés, összetartó, vidám kompániájuk van. Nem bírtam tovább, fél évvel a szakvizsga előtt megszöktem. Átképzés marósokat kerestek akkor a Ganz-MÁVAG-ban. Felcsaptam. Beléptem az MHSZ-be, s elvégeztem a hivatásos gépkocsivezetői tanfolyamot. Ha vargabetűvel is, de elértem célomat: 1960. márciusában már a gödöllői Autóközlekedési Vállalat sofőrje voltam. Tíz kocsija volt mindössze a vállalatnak, se garázs, se javítóműhely. Esténként a házunk előtt parkoltam. Így szem előtt lehetett az öreg Csepel. Három hengeren Ma háromszáznyolcvanhét gépjárműve van az üzemegységnek és több mint négyszáz gépkocsivezetője. 210 óránál senki sem tölthet többet szolgálatban egy hónap alatt. — Mindig pótkocsis szerelvényeken jártam, szeretem a nagy távolságokat. Nem vetem meg a ZIL „billencse- ket”, de azokkal a munka csak gépesített kubikolás. Egész más, amikor nagy rakománnyal elindul a Skodám, s pontosan időre meghozom. Az ördög sohasem alszik. Múltkor lerobbantam a nyílt úton. Szelephimbatörés. Nem estem kétségbe, kikötöttem, és három hengeren jöttem haza. Nem szoktam mentesítőt kérni. — Melyik Skodáját szereti jobban: a kicsit, vagy a nagyot? — A saját kocsim csak játékszer, a vállalati az igazi. Aki nem próbálta, el se tudja képzelni, milyen érzés egy 14 méteres óriást uralni. Nemcsak jó idegek, figyelemössz- pontosítás kell hozzá, hanem erő is. A főváros forgalmas útjain kész művészet vele közlekedni. Ceglédre, Nagykőrösre jártam vele, a szentendrei aszfaltkeverő telepről hordtam az anyagot az útépítéshez. Most az M—3-as építéséhez szállítok Nógrádko- vesdről szákiáköveket. Támfal lesz belőlük. De viszek sódert, betont is. Azért a kereskedelmi árut szívesebben fuvaroztam. Kényesebb, jobban kéll rá vigy ázni, de szórakoztatóbb feladat. A fehér pokolban Emlékei között kutat. — Érdekes sztorit vár tő-' lem, ugye? Szerencsefia vagyok. A tizenöt év alatt csak egyetlen maradandó kellemetlen élményben volt részem. Hordós sört vittem Szegedre 1969. február 4-én — azért emlékszem ennyire a dátumra, mert megjártam a fehér poklot. Tavaszias reggelen indultunk el a segédvezetővel. Félcipőben, sapka nélkül. A rádió bemondta ugyan, hogy Kecskemét és Szeged között havazik, de nem tulajdonítottunk nagyobb jelentőséget neki. Aztán belefutottunk a hóvihárba. Lajos- mifcsénél kihúztunk egy árokba csúszott Volgát. Innen már csak lassan haladhattunk, s jóval Szeged előtt elállta utunkat a karaván. Órákig nem moccant a kocsisor. Még a szovjet harckocsik sem tudtak utat tömi. A társain közben belázasodott. Fűtöttem a fülkét, nehogy még jobban megfázzon. A benzinem fogyott, se gyógyszer, se cigi, Szegeden akartunk ebédelni, így egy darab kenyeret se hoztunk magunkkal. Nem várhattam. Hallottam, hogy Kiskundorozsma felé van egy bekötő út. Figyelmeztettek, ne kíséreljem meg. úgyse jutok be a városba. A fiúnak sütött a homloka, rázta a hideg, nem bírtam tovább nézni a kínlódását. Át kell jutnom, akárhogy is, s nekivágtam a hómezőnek. Egy darabig nagy üggyel-bajjal vánszorogtunk a magas hóban, aztán leragadtak a kerekek. Nem volit lapátom, tíz ujjammal ástam a havat, a szél az arcomat is telehordta, a hó jeges páncélként tapadt bőrömre, körömmel kapartam le róla. Végre kimentett egy terepjáró. A vontatólánc minduntalan elszakadt. Oldalra csúszott kamionok között lavíroztam, éjfélre beértünk Szegedre. Hajnali öttől! Három napig a tél rabjai voltunk. A TEFU-teleoen egy , székért i.s verekedni kellett, hogy legalább ülve áthassunk pár órát. Szóval a volán mellett nemcsak dudorászással telik a sofőr élete. Nem nős embernek való — Az órásmesterség mindenesetre kényelmesebb lett volna... — Semmi pénzért nem cserélném fel — tiltakozik élénken —, máshová sem kívánkozom. Hívtak már a kamionhoz is. de nem nős embernek való. Meg aztán az új helyen csak „mazsola” az ember. Nem ismerik a képességeit, sokat kell és sokáig bizonyítani azért, hogy felvergődjön arra az elismerési szintre, ami itt már megvan. Reggel hatkor kezdek, délután 4—5 órára végzek a fuvarral, bejövök a garázsba, lemosom a kocsit. Ha valami baj van, beszélek a délutáni szerelőkkel, és sietek haza. Szép, új otthonunk van. Öröklakás. A vállalat 41 500 forint támogatást adott, hogy megve- hessem. Elégedett vagyok. — Nem gondolt még arra,' hogy megszerzi a technikusi végzettséget? — Megvárom, míg a feleségem befejezi az autóközlekedési szakközépiskolát, aztán én következem. Betartom o kölcsönös munkamegosztás elveit a családban is. Horváth Anita
