Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
SMian 1974. JÜLIUS 7., VASÁRNAP bakfis nyitja a magas desz- Jjfckerítés kapuját, s jövetelein célját hallva kiröppen száján a csodálkozó nahát. Csak azután kiabál hátra, a kert felé: — A mamát keresi egy újságíró. Magas, vékony, fekete ruhás, fekete kendős asszony jön elő a iák, bokrok, ágyások sűrűjéből. — A mama — mondja a bakfis, s otthagy a kapuban. Pintér Mihályné, Adamasek Erzsébet, született 1904-ben Tápiógyörgyén. Apja gazdasági cseléd, anyja gazdasági cseléd, hétszer két új kezet nemzett, szült Györgyey Illés faluk határát átfogó birodalmába. Mert csak a kéz kellett. Adamasek Erzsébet nem járt iskolába. A szemérmes hivatalos statisztika úgy jelöli: nem ír, nem olvas. Azaz analfabéta. Adamasek Erzsébet —, mint hat másik testvére —, amint mozogni tudott, dolgozni kezdett. Felnőtt, férjhez ment, gyermekeket szült — ötöt —, s amikor ráébredt, hogy e világ mindig csak vett tőle, s adni nem adott semmit, már késő volt A bakfis bömböl teti a táskarádióját jár-kel körülöttünk, látszik, nem fér a fejébe, mit akar ez az ember a nagyanyjától. Amikor végre elunja, sértett jérceként elül valahol a kertben. — Csúfolkodik — int félszegen Pintérné arra, amerre a lány eltűnt. — A mama nem szeretett tanulni, ennyi az egész, ezt mondja. Pedig hajaj, de szerettem volna... Eres kezén a köszvény szorításától görbék az ujjak. Legyintése így olyan, mint aki valami kapaszkodót keres, de csak a levegőt markolássza. — A lányom az más. Megérti. Ö még benne volt abban a világban. Szakadozott a beszélgetésünk, mipt „mindig, amikor , az ember hirtelen belép valaki életébe, s azt várja, megnyíljanak a múltra, jelenre rázárt ablakok. Kibökjem, mi hozott hozzá? Hátha megriad, elhallgat. Várni — súgja a szakma ösztöne. — Erzsi néninek öt gyereke van, ugye? — öt. Isten kegyelméből fölneveltem őket. * Pintér Mihályné, Adamasek Erzsébet az' öt gyermekkel 1942-ben özvegy maradt. Pintér Mihály elesett valahol, katona ruhában, olyan földön, amelyet asszonya a térképen sem tudna megtalálni. Ha láthatott volna egyáltalán térképet. — Nehéz volt... Sóhajt. Van, amikor egy élet belefér a sóhajba. Ez a sóhaj ilyen. — ... úgy kezdődött, hogy a lányom jutalomként könyveket kapott a gyárban, s akkor én már itt laktam náluk Nagykőrösön. Nézegettem titokban, amikor nem volt senki itthon, mi lehet bennük, s az egyikben sok képet láttam. Piros volt a fedele, most is emlékszem rá, s ez lett a vesztem, mert bedugtam a párnám alá, mert menni kellett újra a kertbe dolgozni, s gondoltam, majd még nézegetem, ha nyugodalmam lesz. A lányom meg meglátta! Nagyon szégyelltem, de egész egyszerűen nem tudtam megállni, hogy oda ne tegyem. Mint a gyerek, amikor elcsen valamit. Azután ez lett a szerencsém, mert a lányom nem nevetett ki. Megmondta, az a könyv címe, hogy „A szabadságharc csatái”, s együtt örült velem, amikor megmutogattam, ezeket gondoltam a császár katonáinak, ezeket meg a derék magyar embereknek ... Eltaláltam. Nem tudom. honnét. de sejtettem. Pedig .nagyon sokan voltak azokon' képeken, csatában ... — Megvan az a könyv? — Meg, meg. hogyne lenne! Nálunk minden könyv megvan, ami csak bejut a házba. Hozza, mutatja. „A szabadságharc csatái”, 1843—1849, kiadta az Ifjúsági Könyvkiadó 1954-ben. A borítón csomagolópapír. \ — Én kötöttem bele. Nehogy piszkos legyen. Annyit forgattam, s aztán mégiscsak a lányomé. Ül, picit mereven, picit büszkén, mint aki egyszerre szenved és örül, mint aki rös- telli és élvezi szevedélyét. Tenyere egy pillanatra megpihen a hófehér térítőn, de amikor rájön, hol nyugszik, úgy rebben fel, mint kővel dobott madár. — Nézegettem a képeket, s kigondoltam hozzá történeteket. Hogyan lehetett az a csata, miként vívtak meg egymással azok meg a mieink. Este, ha a lányommal dolgoztunk a kertben, a konyhában, mesélgettem neki. Amit kigondoltam nap közben. Nyílnak az ablakok. Most már kéretlenül, s állok hetven esztendő riadt forgatagában, hét évtized sodrában, ami alatt nem történt semmi, s ami alatt megtörtént minden. A szavak nyomán emlékek dörömbölnek a koponyacsonton, bebocsáttatást követelve, de újra meg újra azt hajtogatom, ne engedj az érzelmeknek. Mi köze az olvasónak ahhoz, hogy a te őseid között is menyien voltak az írni, olvasni nem tudók, a semmire, csak munkára jók, a kézből, lábból álló emberek, akiket egy ország földje nem az ő szégyenükre termett... — ... attól kezdve a lányom kezdett nekem a könyvtárból hozni könyveket, olyanokat, mint az az első, sok képpel, mondta, nézegesse csak, anyám. Ha volt egy kis ideje, olvasott nekem, csak az volt a baj, hogy ritkán jutottunk hozzá, s akkorra az előzőeket elfelejtettem, mi volt előtte, ö meg szegény, nem szólhatom meg érte, ilyenkor leintett, jaj, anyám, ne kérdezzen már annyit... — Abbamaradt? — Á, még csak at kellene. ~ ... édesanyám, édesapám csak a nevét tudta leírni, annyit megtanultam én is, de többet nem. Ahol laktunk, a Györgyey méltóságos úr birtokán, ott csak a major volt, iskola benn a faluban, se cipő, se ruha, amiben mehettünk volna, meg hát heten voltunk, ha megy az egyik, rí a másik. Így volt. Hallgatok, úgy, hogy lélegzetet is csak csendben veszek. Az öreg arc fényes szempárjából egy kor tekint rám, melynek csontjait betemette a történelem, de amelynek leheleté újra meg újra arcunkba csap. Megnyomorított lelkekkel, megnyirbált életekkel, magként megfojtott tehetségekkel, a tudat legalsó lépcsőfokaira űzőitekkel. Mert mit vettek el Pintér Mihályné Adamasek Erzsébettől a betű-’ vei? Csak a könyveket? Csak az olvasmányokat? Csak szórakoztató, szerelmi történeteket? A történelem dokumentatív vagy szépirodalmi megjelenítését? Vagy sokkal inkább az élet egy darabját, aminek elvételére senkinek nincs joga?!. — ... a nagyobbik unokám, a Laci gyerek, az más, mint Klárika. Soha nem csúfolt. Jöjjön, mama — mondta —, s leült velem. Olvasott nekem az iskolás könyveiből is, meg másokból is. Csak az a baj, hogy ő hamar elunta. Elolvasott két, három oldalt, s letette. Persze, megértettem én, játszani is kell. Még mi is játszottunk. Pedig az más világ volt. — Hoznak most is könyveket Erzsi néninek? Vegytisztító gép kezeléséhez szakmunkást, és bútorgyártásban gyakorlott faipari technikust 30-40 fős üzemünkbe felveszünk. Jelentkezés: Aszódi Vegyesipari Szövetkezet Aszód, Szolgáltatóház. — Persze. A lányom a könyvtártól, rendszeresen, s ha mást nem, elmeséli, mi van benne, amikor elolvasta. Amiben meg sok a kép, azt odaadja nekem. Mert azt nem unom meg soha, a képeket nézegetni. Csak azért sok a dolog. A lányom három műszakba jár a konzervgyárba, a vöm Kecskemétre, itt a két nagy gyerek... Van nap, hogy nem jutói, hozzá. Estére azért most már elfáradok. Fölbukkan a bakfis. Nyúzza megint a rádiót, de hogy nem sok ügyet vetek rá, fogja, elvonul. Hangcsík a nyomában, ritmus tií.enkettedben, zenés műsor üdülőknek. — Rádiót nem hallgat, Erzsi néni? • Rámnéz, picit megbocsátón, picit keserűen: — Nem tudok annyira figyelni, hogy jól megértsem. Mondta a lányom, folytatásokban regényeket olvasnak fel. Megpróbáltam. De nem ment. Túl gyors az a beszéd nekem. Tompa hozzá az eszem. Ügy ejti ki ezt, mint hivő az eredendő bűnt. Ami ellen nincs apelláta. Van, viselni kell. Négyezer körül van a nagykőrösi városi könyvtár beírt olvasóinak a száma, évente 84—86 ezer kötet kél a polcokról vándorútra. Durván számítva huszonegy könyv jut egy olvasóra egy esztendőben. Egy beírt olvasóra! Ám ki követheti nyomon, hol, hogyan akad kezébe másoknak a könyv, hol ülnek öreg, fáradó szemmel is a könyvek mellé a be nem írt öregek? És a középkorúak, fiatalok? A fontos az, hogy eljut a kezükbe, eljuthat... Ne politizáljunk, hiszen most csak Pintérnéről van szó. —q;. . a rádióban a Versei két,- azokat meg szoktam;' hallj- gatni. Vannak nagyon szél- pék. Így hallottam egyszer Váci Mihályét. Kértem a lányom, hozza már ki a könyvvét. Meghozta. Az volt a címe, hogy „Kelet felöl"... Nagyon jók voltak benne. Lacika olvasott fel belőle, s mondtam is, olyanok, mintha anyám mesélne... mert, szegény, isten nyugosztalja, nagynéha, kenyér helyett, mesélt nekünk ... Apró tűszúrások egy hatalmas, fekete kárpiton. De lám, mégis ember az ember, mert görbült ujjakkal is megragadja a tűt, s tétován, de szúr vele; világosságot keres. Pintérné megilletődötten búcsúzik. „Rólam az újságban akar írni?” Ügy nyújt kezet, hogy alig érezni marka szorítását. Előkerül a bakfis is, jön a hátam mögött, mozog a szája, rágógumit forgat benne, s nyámmogva megkérdezi: — Bevallotta a mama, hogy bármilyen képet lát, azonnal elmarja? Ügy látszik, ez a heppje. Mészáros Ottó Először a 3 ágazat Szövetkezeti nőbizottságok képviselőinek tanácskozása Szombaton Kaposvárott ültek össze első alkalommal együttes tanácskozásra a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek és a kisipari szövetkezetek területi szövetségeinek keretében működő nőbizottságok képviselői, A nők szövetkezetekben végzett munkájával kapcsolatos időszerű kérdéseket vitatták meg, s értékelték az MSZMP KB nőpolitikái határozatának eddig megvalósítása során szerzett tapasztalatokat. A tanácskozáson csehszlovák és román szövetkezeti delegáció is részt vett. Virágzik az orchidea A vácrátóti botanikus kert bemutató növényházában vi- rágbaborultak az orchideák, és rekordtermést hozott a kakaó- cserje is, Crárdos Katalin felvétele A határssélen fogták el Kispénzű kárvallottak As országjáró ál-adventista Április 9-én kopogni kezdtek a gépek az ország valamennyi rendőri telexállomásán. A ,gép távira tot a szentendrei városi és járási rendőrkapitányság küldte. A szöveg így szólt: „Körözését rendelem el csalás alapos gyanúja miatt Márk Pál, csikszenttamási, 1919- es születésű, foglalkozás nélküli szentendrei lakosnak. Nevezett hónapok óta az ország területén csavarog, idősebb vallásos asszonyoktól ki- sebb-nagyobb összegeket csal ki, főleg az adventista keresztény szekta tagjaitól. Azzal megy be az idegenekhez, hogy ő is szektatag és hirtelen pénzzavarba került, ezérf egészen rövid határidőre kér kölcsön 300—500 forintot. Üújáí személyi igazolványával igazolja magát, sőt, meghatalmazást állít ki, hogy a nevére postán érkező ősz- szeget a sértett fel tudja venni.” Egy kisebb sorozat Egy hónap sem télt el és a román határszélein, Eleken elfogták a szélhámost és Szentendrére szállították, ahol megkezdődött ügyeinek felgöngyölítése. Csalássorozatát azzal kezdte, hogy erdélyi születésűeket keresett fel, akiknek elmondta: ő is azon a vidéken született. Most nagy bajban van, feleségét és családját baleset érte, tovább kell utaznia, nincs pénze, segítsenek. A jóhiszemű és segítőkész földiek adtak is kisebb-na- gyobb összegeket, mitsem sejtve arról, hogy Márk Pálnak nemhogy gyermekei, de felesége sincsen. Valamikor ugyan volt, de elvált a férfi csavargó, lump élete miatt A szélhámosnak ugyanis csak arra kellett a pénz, hogy kocsmai szórakozásait és hallgatósága fagyasztását kifizesse. A közös szülőföldre utalás azonban nem eléggé vált be, ezért módszereit és alanyait másokban kellett keresnie. Márk a jó tanuló Kőrútjai során azután öt vagy hat olyán földijével került össze, aki adventista volt, s aki szívesen beszélt hitéről, szokásairól. Márk gyorsan előrehaladt a vallási ismeretekben, mert házigazdái kétóránként tartottak istentiszteletet és a szünetekben szektájuk szokásait, törvényeit ismertették. 'Elmondták, hogy sertéshúst és szeszes italt item fogyasztanak. Ez Márk Pálnak nem nagyon tetszett, de az megnyerte tetszését, hogy a szekta tagjai testvéreknek tartják egymást, akik közül, ha valamelyik bajba jut, akkor a másiknak kötelessége segíteni. A kölcsönös támogatás gyakorlati elősegítésére egymásnak megadják címüket is. Harminckét hiszékeny Márk Pál is kapott címeket. Mindig többet, mert az újabb helyeken a hitszokások ismeretében már ő is adventistának vallotta magát, buzgólkodott, s volt olyan hely is, ahol két-háram napig szorgosan tett-vett a ház körül. Aztán alkalmas pillanatban előállt a kéréssel, hogy adjanak kölcsön párszáz forintot, amelyet hamarosan visszaküld. összesen harminckét embert csapott be, többségükben idős asszonyt. Volt olyan, aki hatszáz forint nyugdijából négyszázat adott Márknak, aki aztán ment a közeli kocsmába. Csak egy olyan „ügyfele” volt aki igen kis összeggel, hatvan forinttal segítette. Egy kisiparos. Nála hatvan forint volt, a középarányos ösz- szeg a buzgóság, meg a reális iparos tevékenység között. A szélhámosra végül két irányból is érkeztek bejelentések. Szentendrei szállás- adónője — ahonnan csavargásaira egy éve eltávozott —, jelentést tett a körzeti megbízottnál, hogy Márk nevére egymás után érkeznek adósságokat reklamáló, furcsa tar-. talrnú levelek, amelyeket ő, albérlőjének egy korábbi felhatalmazása alapján felbontott. A másik irány:,, több szektatag nem adventista házastársa bosszúságában feljelentést tett a rendőrségen. Addig járt... A többi már ismert. Az ál-adventista Márk Pál most a fogdában várja a további fejleményeket. Ügyét a szentendrei városi és járási rendőrkapitányság vádemelési javaslattal és az előzetes letartóztatás fenntartásával az ügyészséghez tette át Pacsay Vilmos Halálos baleset Cegléd határában, dr. Abos- sy Istvánná, 53 éves ápolónő edélényi lakos, személygépkocsival nekiütközött egy tehergépkocsinak. Az összeütközés következtében dr. Abossyné a helyszínen meghalt; férje dr. Abossy István 55 éves orvos súlyos, életveszélyes sérülést szenvedett. A baleset okának vizsgálata folyik. VÁRJUK A KISMAMÁKAT ÉS A KISBABÁKAT babaosztályunkon Cegléden, a Kossuth tér 1. sz. alatti élelmiszerboltunkban. Belföldi és importált babaételek, csecsemő-testápolási cikkek, játékok. MINDENT EGY HELYRŐL A BABÁNAK! CEGLÉD ÉS KÖRNYÉKE ÉLELMISZER KISKERESKEDELMI VÁLLALAT Nem ír, nem olvas
