Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-07 / 157. szám

1974. JÜLIUS 7., VASÁRNAP A közművelődés: közügy Megyei tanácskozás Szentendrén „A szocialista ember for­málása a társadalom fejlő- désének elengedhetetlen kö­vetelménye” — állapította meg az MSZMP Központi Bi­zottságának idei márciusi határozata. Ezt választotta mottójául a megye népmű­velőinek pénteken Szentend­rén rendezett egész napos ta­nácskozása, amelyen a mű­velődési ház igazgatók, mű­velődésügyi osztályvezetők mellett pártmunkások, a szak­szervezetek, a KISZ és a Ha­zafias Népfront kulturális munkatársai is részt vettek. Tovább bővíteni Simon János, a szentendrei városi pártbizottság első tit­kára az idézett gondolat szel­lemében nyitotta meg a ta­nácskozást és e gondolat kö­ré csoportosította vitaindító előadásának mondanivalóját dr. Komidesz Mihály. A műveltség, a tudás ter­jedése a szocializmus megva­lósítását segíti — mondotta a többi között. — A közműve­lődés is szerepet játszik ab­ban, hogy társadalmunk po­litikailag egységesebb és ak­tívabb. A társadalom kultu­rális jelemelkedése szorosan összefügg a munkásosztály műveltségi helyzetével, ezért a munkósművelődés ügyét alapvető fontosságúnak kell tekinteni. Ezek a gondolatok adták meg az alaphangját a felszó­lalásoknak is. Mit tesz egy gyár a munkások műveltsé­géért? Erről beszélt Mayer Károly, az iKladi Ipari Mű­szergyár szakszervezeti bi­zottságának titkára. — Gyárunkban, amely húsz esztendeje alakult, három- ezernyolcszáz ember dolgo­zik. Az évi produktumunk: egymillió-kétszázezer 'Villany- motor. Ez a számadat önma­gáért beszél: az előbbrelépés- hez elengedhetetlen a dolgo­zók műveltségének további emelése. Ennek legkézenfek­vőbb módja: fokozottabb tö­rődés a szocialista brigádok­kal, mert itt érvényesül leg­inkább a „szocialista módon dolgozni, élni, művelődni’1 követelménye. Százhátvan szocialista brigád ezernyolc­száz taggal: ez adja a mun­kásművelődés legerősebb bá­zisát. A gyárban a fő gond az ezernyolcszáz betanított mun­kás, akiknek harminc százalé­ka nem végezte el az általá­nos iskola nyolc osztályát sem. A gyár kihelyezett osz­tályt tart fenn számukra. A gyári könyvtárban ma már kilencezer kötet között válo­gathat az ezerötszáz beirat­kozott munkásolvasó. Mayer Károly elmondta azt is: tervezik, hogy Domony- völgyben olyan üdülőtelepet létesítenek a gyár dolgozói részére, ahol nemcsak pihen­nének, hanem művelődnének is Zene és politika Hasonló eredményekről szá­molt be a tanácskozás részt­vevőinek Bursits Tiborné, a Csepel Autógyár művelődési központjának igazgatója. — Tavaly nyolcvan isme­retterjesztő előadást és ki­lenc akadémiai előadássoro­zatot rendeztünk, elsősorban a szocialista brigádok tagjai részére. A gyár negyvenezer kötetes könyvtárával a há­romszáz szocialista brigád közül eddig száz kötött szo­cialista szerződést. E gondolatot tovább foly­tatva Oláh Ferenc, a váci Ma­dách Imre művelődési köz­pont igazgatója arról be­szélt, hogy á közelmúltban szerződést kötöttek a váci Kötöttárugyárral a városi if­júsági klub közös működteté­sére, a Híradástechnikai Anya­gok Gyárával pedig egy mű­szaki klub megalakítására. A Musica Humana kamaraze­nekar közreműködésével a Zene mindenkié címmel üze­mi hangversenysorozatot in­dítottak a Forte-ban, az Egye­sült Izzóban és a DCM-ben. A város hat nagyüzemében üzemi tárlatsorozat kezdő­dött. Sikeré van, elsősorban a szocialista brigádok tagjai körében, a művelődési köz­A tanácskozás elnökségében helyet foglalt dr. Komidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tudományos, közoktatási és. kulturális osz­tályának vezetője, Barinkai Oszkárné, a megyei pártbi­zottság titkára, dr. Csicsay Iván, a megyei tanács elnök- helyettese, Barna Lajos, a Ha­zafias Népfront megyei Bi­zottságának alelnöke, Berla Ferenc, a megyei KISZ-bi_ zottság, Császár Ferenc, a szentendrei járási pártbizott­ság első titkára is. a lehetőségeket’ pont Élő újságjának, amely­nek keretében eddig öt al­kalommal nyújtottak neves újságírók tájékoztatást az ak­tuális bel- és külpolitikai, gazdasági és társadalmi kér­désekről. Honnan legyen pénz? A munkások művelődését szolgáló, s egyre gazdagodó programok persze, nem -kevés pénzbe kerülnek. Honnan te­remtsék elő az ehhez szük­séges anyagi fedezetet? Bán­falvi Jenőné, a váci járási pártbizottság titkára nagysze­rű példával szolgált erre. — A munkásművelödés fej­lesztéséről szólva a határozat egyértelműen kimondja: „a különböző szervek kulturá­lis célra fordítandó eszközeit összehangoltan és hatéko­nyabban kell felhasználni.” Az összehangolt felhasználás módja: a művelődési intéz­mények közös fenntartása. Ebben jelentős eredménye­ket sikerült elérnünk. Amíg 1972-ben még csak hat kö­zös fenntartású művelődési intézmény működött járá­sunk területén, ma már har­minckettő munkájához adnak anyagi támogatást az üze­mek, vállalatok, gazdaságok. Marosvölgyi Lajos, Szent­endre város tanácsának el­nöke a tájközpontok kialakí­tásának jelentőségét méltat­ta hozzászólásában. Szent­endre — ennek keretében — a megye kulturális életének egyik központjává fejlődik. Mintegy félszáz művész, a múzeumok egész sora, s az épülő megyei művelődési köz­pont, mind ezt a célt szol­gálja. Mind több gondot for­dítanak az itt élő vagy itt dolgozó munkások művelő­désére. Ennek érdekében ren­dezik meg, az idei Szentend­rei nyár egyik programjaként, Szentendre, Vác, és Esztergom szocialista brigádvezetőinek egész napos tapasztalatcse­réjét is. Eljárók, bejárók Az eljáró, illetve bejáró dol­gozók művelődésének témája több felszólalásban is helyet kapott. Furuglyás Géza, a gyömrői művelődési ház igaz­gatója a bejáró fiatalok gond­jairól beszélt, a közelmúltban Gyomron rendezett országos klubtalálkozó kapcsán. Erről szólt felszólalásában Berla Ferenc, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára is. aki szintén részt vett a bejáró fia- | talok gyömrői klubtalálkozó­ján. A bejárók közművelődé­si gondjairól beszélt Jakab Béla, a ceglédi járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője, elmondva, hogy a járás hármas vonzáskörzet­be — Budapest, Szolnok, valamint Cegléd—Nagykőrös — tartozik, ami tovább nehe­zíti munkájukat. Chmely Ödön, a nagykátai Bartók Béla mű­velődési központ igazgatója szintén e témához szólva el- 1 mondotta: a bejárás tényével még igen hosszú ideig szá­molni kell. A bejárást a vi­déki Iparosítás sem csökken­ti. — Amikor — mondotta —, megalakult a telefongyár nagykátai egysége, az új üzem 600 dolgozója elsősorban nem nagykátaiakból verbuválódott, hanem a környező községek­ből. így továbbra is három- ezerhatszázan járnak el dol­gozni Nagykátáról, hatszázan pedig be — Nagykátára. A várt könnyebbség helyett te­hát tovább bonyolódott a hely­zet. Mi viszont továbbra is azt kérdeztük: mit tehetünk a be­járók közművelődéséért? Mit? Chmely Ödön példák­kal bizonyított. A Tápiómente együttes száz tagja közül hat­van bejáró fiatal. Nyolc éve kezdett színházi bérletakció­juk igen eredményes: jelenleg háromszáz bérlettulajdonost tartanak számon. A munkásművelődés kap­csán Inzsel Ottó, a Hazafias Népfront megyei Bizottságá­nak munkatársa a többi között a munkásfiatalok számára ren­dezett olvasótáborok sikeréről számolt be a tanácskozás rész­vevőinek. Ladányi István, a megyei Népművelési Tanács vezetője, mint az előbbrelépés fontos feltételéről, a népműve­lők továbbképzéséről beszélt. Egey Tibor, a megyei levéltár munkatársa a megyei közmű­velődési gyűjtemény kialakí­tásának fontosságáról szólt. Kulcsszerep Földes István, a TIT megyei titkára mindenképpen figye­lemre méltó javaslatával feje­ződött be a tanácskozás. Java­solta, hogy a megye vezetői hívjanak össze olyan közmű­velődési tanácskozást, amelyen a népnevelők mellett elsősor­ban azok vennének részt, akik eddig közvetlenül nem voltak felelősek a közművelődésért: a gyárak igazgatói, a gazdaságok vezetői. A KB határozata ugyanis világosan kimondja, ami eddig semmiféle közmű­velődési dokumentumban ilyen egyértelműén még nem szere­péit: „A folyamatos és állan­dó művelődés szükségességé­nek felismertetésében kulcs­szerepe pan a munkahelyi ve­zetésnek ... A munkahelyeken a vezetéssel járó kötelezettsé­gek közé tartozzék a dolgozók művelődésének segítése ...A munkahelyi érdekeltségi vi­szonyok alakításában arra kell törekedni, hogy a gazdasági in­tézkedések, követelmények a művelődésre ösztönző hatással legyenek...” Való igaz: előbbrelépni csak úgy lehet, ha a közművelődés valóban közüggyé válik. Köz­vetve vagy közvetlenül ezt tükrözte a megyei tanácskozás vitaindító előadása csakúgy, mint a hozzászólások. Prukner Pál A felszabadulási ünnepségen Poznanban szerepel a Tápiómente együttes lengyel énekkar vcndégfellépése Nagykátán A poznanj kultúrpalota fő­igazgatója, az öt éve fennálló együttműködés keretében, a nagykátai Bartók Béla Járá­si Művelődési Központ Tápió­mente ének-, zene- és tánc- együttesét Lengyelország fel- szabadulásának harmincadik évfordulója alkalmából meg hívta és felkérte, hogy — ez­úttal már harmadszor — lép­jenek fel a poznani közönség előtt. Az együttes a meghí­vást elfogadta, és e hó 18-án utazik Poznanba, ahol 22-én a kultúrpalotában gálaestet ad a testvéri ország felszaba^ dulásának tiszteletére. Ezt követően még a poznani tar­tomány négy városában is be­mutatja műsorát, majd 25- én hazaindul. Az együttest Chmely Ödön, a művelődési központ igazgatója vezeti. Ugyanakkor a nagykátai já rás kulturális küldöttsége, élén Kiss Tiborral, a járási hivatal elnökhelyettesével szintén Poznanba utazik, hogy részt vegyen az ünnep­ségeken. A Tápiómente együttes len­gyelországi vendégszereplésé­nek viszonzásaképpen augusz­tus 22-én Magyarországra ér­kezik a lengyel énekfesztivál idei győztese, az Árion ének' kar. Először a budapesti rá­dióban lép fel, majd Nagyká­tán. szerepel, hogy azután Tá- piógyörgyén és Tápiószecsőn is hangversenyt adjon hétna­pos itt-tárt ózkodása alatt. Fotópályázat A Fővárosi Tanács művelődés­ügyi főosztálya, a Szakszerveze­tek Budapesti Tanácsának kultu­rális, ag'itációs és propagrandabi- zottsága, a TFT budapesti bizott­sága és a Fővárosi Művelődési Ház felszabadulásunk »0. évfordu­lójára fotopályáizatot hirdet, Dol­gozó emberek között címmel. A pályázaton részt vehet min­den, Budapesten lakó és dolgozó amatőr fotós, a dolgozó embert és mindennapi életét, munkáját be­mutató képekkel. A fotókat díjaz­zák: az első három helyezett 1000, 600, illetve 400 forint pénzjutalom­ban részesül. A képeket 1975. február 20-ig a Fővárosi Művelődési Ház címére (111S. Budapest, Fehérvári út 47.) i kell beküldeni. Részletesebb felvi­lágosítást is itt adnak. TV-FIGYELO Fontos kérdések. Több fon­tos, országos jelentőségű témá­ról láthattunk riportokat — egyenes közvetítésben és film­ről — az utóbbi napokban. Régi tévhit (vagy egysze­rűen csak a kényelmesség az oka), hogy a televízióban mindaz másodrendű érdekes- ségű, ami este nyolc előtt a képernyőre kerül. Pedig aki­nek van ideje és kedve, néha egészen érdekes adatokat néz­het meg még hét óra előtt. A csütörtök délután különösen szerencsés volt ebből a szempontból. Két riportmű­sort is sugároztak egymás után: az egyiket a debreceni vasúti csomópontról, a mási­kat a szarvasmarha-tenyész­tő mezőgazdasági szakmun­kástanulók országos versenyé­nek döntőjéről. Az első egye­nesadás érdekessége az volt, hogy egy hatalmas forgalmú állomás mindennapi gondjai­ba pillanthattunk be, de ezek­kel a gondokkal egy időben már országos méretű problé­mák is szóba kerültek, hiszen, mint láthattuk, egyetlen, még­oly fontos vasúti csomópont léte sem választható el a ma­gyar vasút egészének fejlődési, korszerűsítési kérdéseitől. Hogy mindezekről 'éppen a Cegléd—szolnak—debrecen— záhonyi vonal kapcsán esett szó, érthető: ez a vonal je­lenleg hazánk legfontosabb, s legjobban igénybe vett vasút­vonala. Fejlesztésére évek óta milliárdokat költünk, s még mindig csak a munkák első fázisánál tartunk, mint azt a riportból — Molnár Mar­git és Radnóti László ügyes faggatózásai nyomán — meg­tudhattuk. A mezőgazdasági szakmunkástanulók versenye pedig egy másik, országos ér­deklődésre számot tartó kér­dést bontott ki a vetélkedő fiatalok bemutatásával egy­ségben : húsprogramról volt szó, s egyben arról is, mikép­pen tudja ezt a rendkívül fon­tos — élelmezési struktúránk s élelmiszerexportunk szem­pontjából egyaránt alapvető — programot segíteni a fiatal szakmunkások serege. Sőt az is nyilvánvalóvá vált, hogy a program egyenesen nem nélkülözheti a képzett szak­munkásokat, s megvalósítha­tósága nagymértékben e fia­talokon múlik. Szórakozás. Világslágerek is­mert, rokonszenves szerzője a francia Michel Legrand. Az ő legjobb dalaiból összeállított zenére készült, kellemesen szórakoztató filmet láthattunk csütörtökön este, olyan közre­működőkkel (Legrandon kívül persze), mint Duke Ellington, Sacha Distel, Mireille Mathieu s a Swingle Singers. Legrand és Ellington kétzongorás imp­rovizációs versengése különö­sen emlékezetes marad. Ebbe a kategóriába sorol­hatnánk az Éjszakai sétahajó­zás című NDK bűnügyi filmet is. A szórakozást azonban el­ronthatta, hogy még a közepe­sen jó kombinációs készségű nézők is kitalálhatták már az első húsz perc után, ki ölte meg a propellerkapáány sze­retőjét. A krimi után közvetí­tett kellemes zenéjű osztrák rövidfilm, a Bécsi dallamok, helyrebillentette a hangulatot, s a jó muzsika mellett még egy-két intimitást is megtud­tunk a méltán híres kisven­déglő-paradicsom, Grinzing múlt & jelen életéből. Nagy csaták. ^ francia do- kumentumfikn-sorozat már eddigi részeiben is izgalmas műsorként jelentkezett. A mostani, az 1943-as észak-afri­kai sivatagi csatákkal foglal­kozó résznek az adott külön érdekességet, hogy olyan had­színtérről szólt, amelyet vi­szonylag kevésszer emlegetnek, s akkor is felületesen, két tá­bornok, Montgomery és Rom­mel nevére koncentrálva. Nos, ami Rammelt illeti, most vi­lágossá vált, hogy a legendás hírűvé magasztalt náci tábor­nok néhány alapvető katonai hibát követett el, ellenfele, ^z angol Montgomery tábornok pedig nem véletlenül lett a második világháború nyugati hadszínterének egyik legkitű­nőbb (és emellett igen rokon­szenves) hadvezére. A fenn­maradt eredeti híradófilmek anyaga egyébként döbbenetes képet rajzolt ennek a sivagati csatának a különleges ször­nyűségeiről. Takács István nos —, nem a vevő, hanem a termelő és a szállító nagy­kereskedelem állapítja meg. Szabadáras cikkeknél a kiske­reskedelem az esetek több­ségében csak tudomásul ve­szi, és a terveiben szereplő hasznot teszi csupán hozzá... Kérem, hogy a kereslcedelem- ben dolgozókról tételezzen fel annyi hozzáértést és becsü­letességet, mint amennyivel a népgazdaság többi ágában ta­lálkozik.” Kicsi a hely Mint gyermekek a karácso­nyi ünnepek előtt, valósággal úgy számolják a szentendrei boltosok, hányat alusznak még az új üzletház augusztus 20-ára tervezett megnyitásáig. Nem is csoda: a legtöbb, „ma­szek-világból” örökölt bolt­nak kicsi az eladótere, pa­rányi a raktára, nincsenek szo­ciális helyiségei, nincsenek tá­rolási lehetőségek. — Éppen most ment el a doktornő — mondja Klenner Rezsőné, a Nyugat-Pest me­gyei Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat szentendrei 25- ös önkiszolgáló boltjának he­lyettes vezetője —- a tejter­mékek elhelyezését kifogá­solta: miért nincs hűtőpult­ban a tejföl, yoghurt, és a ke­fir? Mit mondhattam? Néz­zen körül a boltban. Körülnéztem. Műemlék épü­let, a szokásos gondokkal: apró helyiségek, átalakítani, aj tót-ablakot nagyobbítani, tilos. Az eladótér egyetlen hű­tőpultjában a hentesárut tart­ják. A tejterméket és a hen­tesárut viszont egymás mel­lett tartani tilos — higiéniai okokból —, másik hűtőpult meg nem fér. A panaszkönyv itt már töb­bet forgott közkézen. Akad benne panasz a pékáru, cso­magolására, a vasárnapi tej­hiányra, egy március 25-i be­leveleiket egyszerre öt-hat szervhez küldik el: a KNEB- hez, a minisztériumba, vala­melyik orizágos napilaphoz, és a megyei lap szerkesztőségébe — feltétlenül. Hozzánk nem mindig. A levelek legtöbbje azonban végül is hozzánk ke­rül: nekünk küldik át, kivizs­gálásra. Ez még a j óbbik eset. A rosszabbik az, amikor vala­mennyi címzett foglalkozni kezd vele. Mint például „G. Sándor nyugdíjas művezető, működési engedélyes bádogos­mester”, budapesti lakos ügyé­vel, aki „a párt és a kormány árdrágításellenes politikájának brutális megsértésével” vá­dolta egyik gödöllői boltunk dolgozóit. Az illető egy tábla 50x100 centiméteres horgany­zott hajlatbádogot vásárolt, és levelében részletesen kifejtve saját árkalkulációját, árdrágí­tással vádolt bennünket. Véle­ménye szerint a HV hajlat­bádog kilója 13 forint, a Va­sért Vállalat 1973. augusztus 29-én kibocsátott árközlése szerint viszont az 500x1000 mm-es HV hajlatbádog folyó­métere fogyasztói áron 50 fo­rint! (Nagykereskedelmi ára 45,25 forint.) G. Sándor levele így végző­dik: „A fizetett ár és a reáli­san kalkulált (Mármint a le­vélíró által kalkulált — A szerk.) ár visszatérítésén túl­menően lényegesen fontosabb­nak tartom az eljárás lefoly­tatását és példamutató meg­torlást.” Örsi Ferenc levele pedig így: „Nem vonjuk kétségbe az ön kalkulációjának pon­tosságát, de az árakat — saj­száma kevés, egy-két minőségi reklamáció, a többi dicséret. Az előbbieket a vállalat veze­tői rövid időn belül és mesz- szemenő udvariassággal orvo­solták. Az utóbbiak jórészt a személyzet előzékenységét, fi­gyelmességét, és az áruválasz­tékot dicsérik. Hasonló a helyzet ugyané vállalat 196-os számú kultúr- cikkboltjában. Az utolsó be­jegyzés dátuma 1973. V. 25, szerzője Záborszky Sándorné, Szentendre, Előd u. 15. sz. alatti lakos, aki megköszöni az udvarias kiszolgálást. A vállalat harmadik, áru­forgalmát tekintve legnagyobb boltja: a 197-es sz. jármű­villamossági szaküzlet. Körül­belül 25 négyzetméteres eládó- térben havonta egymilliós for­galmat bonyolítanak le Szűcs József boltvezető irányításával. A panaszkönyvük elmúlt tíz­éves, benne négy bejegyzés: kettő hiánycikket tesz szóvá, kettő a választékot, a kiszol­gálást dicséri. A vállalat vala­mennyit időben megválaszolta. A hangnem mindkét oldalon kulturált, sehol semmi konf­liktus. Csak annyi megbecsülést... — A konfliktusok nem a panaszkönyvben kezdődnek, hanem a levelekben — mond­ja Örsi Ferenc, a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója egy nap­pal később, amikor beszámo­lok tapasztalataimról. Rend­szerint indigóval íródnak, s Több mint. tízmilliós lakos­ságunkból négy-ötmillió for­dul meg naponta az ország összesen 55 ezer üzletében, ahol 300 ezer kereskedelmi dolgozó igyekszik kielégíteni kívánságait. Találkozásuk a pult két oldalán nem mindig zavartalan. Annak érdekében, hogy a vásárló jogos panasza ne ma­radjon orvoslás nélkül, szinte egy időben a kereskedelem államosításával, bevezették a panaszkönyv használatát. A hálózati belső ellenőrzés, a társadalmi ellenőrök, a népi ellenőrzési bizottságok, és az Állami Kereskedelmi Felügye­lőség vizsgálatai és a Belke­reskedelmi Minisztérium pa­naszirodája mellett mgg egy praktikus, kézenfekvő lehető­ség a vásárló véleményének nyilvánítására. De vajon eljut-e a vásárlók szava az illetékesek füléig? Beírások és válaszok Vajon van-e még a panasz­könyvnek tekintélye, gyakor­lati jelentősége a kereskede­lemben? Első állomásom Szentendre, ott is a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 200- as számú - háztartási-vegyiáru boltja. Legfeljebb 35 négyzet- méter lehet, vevő benne leg­alább egy tucat egyszerre, a havi forgalom eléri a 700 ezer forintot. A boltvezető jelenleg beteg, helyettese, Gyenge Sán­dorné hat éve dolgozik az üz­letben. Bemutatkozom, s kérem a panagzkönyvet. A bejegyzések Utazás a panaszkönyv körül Ahol a pult — nem barikád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom