Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-30 / 176. szám
1974. JULIUS 30., KEDD Emlékülés Szegeden Európa első nemzetiségi törvénye A szegedi tanácsháza dísztermében hétfőn a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Történelmi Társulat emlékülést rendezett az 1849-es nemzetiségi ■ törvény megalkotásának 125. évfordulója alkalmából. A tanácskozást dr. Perjést László, a Csongrád megyei Tanács elnöke nyitotta meg. Azután Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára tartott referátumot Európa első nemzetiségi törvénye megalkotásának körülményeiről, amelyet a túlerőben levő osztrák és cári seregek elöl visszavonuló magyar nemzetgyűlés 1849. .július 28-án Szegeden hagyott jóvá. A nemzetiségi törvényt, más európai országok ákkori nemzetiségi politikájával, a némzetiségi kérdés rendezésére tett kísérletekkel összehasonlítva, dr. Arató Endre akadémikus elemezte. A mai Magyarországon élő nemzetiségiek és nemzetiségi szövetségek nevében Szilágyi Péter, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára szólalt fel az emlékülésen. Pest megye és Budapest együttműködése Közösen - a lakosság érdekében Lapunk hasábjairól már értesültek az olvasók a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottságának és a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának együttműködési megállapodásáról. A két tanácsi testület célja, hogy a jövőben tervszerűen használják ki a szoros területi kapcsolatból adódó lehetőségeket. A megállapodás rögzíti azokat a feladatcsoportokat, amelyek megvalósításában az együttműködés a leghasznosabb és legkívánatosabb. Az egyik ilyen terület a szolgáltatás és a kommunális ellátás összehangolt fejlesztése. Például á villany A gyakorlatban egy-egy részterületen már végeznek közös munkát a megye és a főváros tanácsi vállalatai. Köztudott, hogy Pest megye villamosításában még akadnak fehér foltok. Több újonnan épült ház, településrész nélkülözi még a villanyt. A megye villamosenergia-ellátott- ságának javítása érdekében kötött együttműködési megállapodást a Budapesti Elektromos Művek és a Pest megyei Villanyszerelőipari Vállalat. A Budapesti Elektromos Művek új villanyhálózatok építésével és a meglévő hálózatok felújításával bízta meg a Villanyszerelőipari Vállalatot. A megyei vállalat 1974-re 42 millió forint értékű kivitelezői munka végrehajtását tervezte. A megállapodás alapján ebből az összegből az Elektromos Művek részére 32 millió 683 ezer forint értékű munkát végez el majd a megye területén: Leányfalun, Nagykovácsiban, Budaörsön és Halásztelken. Másutt A két vállalat összefogásával számottevő javulás várható majd az energiaellátásban. A megye lakosságának érdekét szem előtt tartva az Elektromos Művek és a Pest megyei Villanyszerelőipari Vállalat helyesen ismerte fel az együttműködésből származó előnyöket s remélhető, hogy példájuikat több megyei és fővárosi vállalat követi majd. Gyorsabban Bizonyosak vagyunk benne, hogy a Budapesti Elektromos Művek és a Pest megyei Villanyszerelőipari Vállalat közös kivitelező munkája meggyorsítja megyénkben a vil- lamosenergia-szolgál tatást. A. I. T Ülésezett a SZOT elnöksége Tennivalók a szakmunkásképzésben A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn ülést tartott, amelyen határozatot hozott a szakmunkástanulók körében és a szakmunkásképző iskolákban végzett Kiskunsági pásztor- és lovasnapok Népünnepély — kánikulában Legalább 32 fokos a hőség — sokan délibábot is láttak — az' autóparkolóban több mint ötezer jármű és óvatos becslések szerint is 28 ezer ember hullámzik a széles pusztán. Ez jellemezte az idei, hetedízben megtartott kiskunsági pásztor- és lovasnapok vasárnapi záróünnepségét. Nemzetközi bemutató Kitűnően szórakozott mindenki. Élvezték dr Várady Jenőnek az Országos Lótenyésztési Felügyelőség helyettes ve- zetőjéne startra hívó felszólítása után a lovasok pompás produkcióit, az ugratásokat, a tréfás ügyességi számokat. Az idei bemutató egyben nemzetközi is volt, miután a rendezésből mindenkor derekas részt vállaló Budapesti Honvéd Sport Egyesület megalakulásának 25 éves jubileumára külföldi versenyzőket is meghívtak. A rendező bizottság — a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal, a Ráckevei Duna Intézőbizottság, az Országos Ló- tenyésztési Bizottság, a vendéglátó Kiskunsági Állami Gazdaság és Dömsöd tanácsa, termelőszövetkezetei — kitették magukért. Űjabb fedett tribünt emeltek, a pálya körül szilárd gyűrűt létesítettek, amely elbírja a megemelt ülőhelyek súlyát. A verseny- pályát és a kiserdőt, a náddal fedett szellős szárnyékokat, ■ valamint a konyhák környékét a legyek ellen lepermetezték. A KÖJÁL is elégedett, sokkal rendezettebben történt a sokezres tömeg étkeztetése. És mikor megjelentéit a maszek pecsenyések nylonzsákokban a sütni valóval, sürgősen eltanácsolták őket. Hasznos ötlet volt, hogy az alsónémedi tejüzem tejcsárdát nyitott; 800 liter tej és 300 liter kakaó fogyott. Ennivalóról, valóban jégbe hűtött italokról a döm- södi, a taksonyi, a Kis-Duna- menti és a Kunszentmártoni ÁFÉSZ, valamint a PENO- MAH gondoskodott. A kétnapos ünnepségen 240 birkából, 30 mázsa sertéshúsból, 15 mázsa töltelékáruból és 2 ezer adag halászléből jóllakhatott mindenki. Zöldág Sándor és Németh László vasárnap hajnali két órakor már rakták a tüzet a nyársra húzott ökör alatt, amiből 1300 adagra futotta. És végül ott voltak sajnos „hagyományosan” ízléstelen dísztárgyaikkal a vásárosok is. . Szóval pompás volt a lovas- bemutató, sikeres a művészeti U P'WWUíJfF ív * ' ' .. !H Kihirdettek a Honvéd Sportegyesület 25 éves jubileuma tiszteletére rendezett sportverseny egyik számának — a stafétaugratásnak — az eredményeit. A képen a nyertes magyar csapat és az NSZK együttese látszjjli Koppány György felvétele együttesek fellépte. A Zrínyi Katonai Akadémia zenészei fújták a rézhangszereket; jókedvű tömeg kavargóit, tao- soltak, lelkesedtek, biztattak. Kocsihoz, sportra Ha csak ennyi lenne az apaji rendezvény érdeme, létrehozói, közreműködői akkor is elismerést érdemelnének. Azonban van ennek a népünnepélynek olyan oldala is, amiről a nagyközönség már jóval kevesebbet tud. A lovasversenyek jelentőségét ebből a szempontból méltatta Sántha Jenő ezredes, a verseny egyik védnöke a délutáni ünnepélyes megnyitón. A bemutató látványos lovasszámai mögött céltudatos munka, jól megalapozott lótenyésztés van. Paulkovits Istvánnal, a Kiskunsági Állami Gazdaság igazgatójával erről beszélgettünk, arról a lehetőségről, amit Apaj nyújt a lovasoknak. Versenyzési lehetőséget ad, széles körben népszerűsít;’ az ugróversenyeket, a Kiskunság fogatkultúrájának fejlesztését. Ez a segítség köztudottan rangos nemzetközi elismeréshez vezetett. Elég csak utalni Fülöp Sándornak, a Kiskunsági Állami Gazdaság fogathajtójának, vagy Papp Józsefnek, a dömsödi Aranykalász Tsz elnökének nevezetes sikereire, a Honvéd Sport Egyesületből Ajtony Ákos vagy Széplaki Pál nemzetközi dijaira. A Kiskunsági Állami Gazdaságban — egyéb ágazatok mellett — lovat is tartanak. Gondos válogatással alakult ki évek során a nagy értékű állomány. Ezen a tájon mindig is neveltek lovat, hiszen az adottságok erre késztették az akkori gazdákat. Ma a dömsödi Dózsa, a Petőfi és az Aranykalász termelőszövetkezet kapcsolódott a sorba. Kocsilovaikat nevelnek, az állami gazdaságban pedig a hírneves Furiosó és angol telivérek keresztezéséből származó sportlovakat. A Magyar Lovasszövetség és az Országos Lótenyésztési Felügyelőség gondos figyelemmel kíséri tevékenységüket. Nemcsak az itteni tenyészanyag milyenségét vigyázzák, hanem a lovasnapok szakmai keretében módot nyújtanak a környék és az ország más lótenyésztő gazdaságainak állataik felvezetésére, bírálására. A hagyományok útján Ugyanakkor az apaji rendezvények másik, nem kisebb jelentőségű eredménye, hogy segít életben tartani, sőt esetenként továbbfejleszteni a népi lovas- és pásztorjátékokat. Látni kell, hogy a mostani úttörőlovasok milyen lendülettel veszik át mestereiktől tudásukat és maguk is új megoldásokat keresnek. A termelőszövetkezetek, a művelődési házak és az ÁFÉSZ művészeti csoportjait is ösztönzik a legnagyobb nyilvánosságot biztosító felléptek. Keresik, kutatják a nemes, valódi népdalokat, tanulják öregeik játékait, kutatják szokásaik eredetét. A kiskunsági pásztor- és lovasnapok ennek a munkának közszemlére tétele, így értékelhető eredményessége.. Komáromi Magda szakszervezeti munka tartalmi és szervezeti egységesítéséről. A határozat kimondja: a szakszervezetek egységesen törekedjenek arra, hogy már az első éves szakmunkástanulók belépjenek a szakszervezetbe. Gondoskodjanak arról, hogy osztályfőnöki órákon és egyéb módon felkészítsék a fiatalokat a szakszervezeti tagságra. A szakmunkásképző intézetek pedagógusainak, szakoktatóinak és egyéb dolgozóinak szakszervezeti hovatartozásában is megszüntetik a jelenlegi szervezeti széttagoltságot; az intézetek dolgozói fokozatosan átkerülnek a pedagógusok szakszervezetébe. A SZOT elnöksége megtárgyalta a munkahelyi testnevelés helyzetéről és a fejlesztés feladatairól kidolgozott előterjesztést is. Az elnökségnek négy évvei ezelőtti határozata intézkedett arról, hogy a munkahelyi testnevelés szervezését és irányítását a szakszervezeti mozgalom lássa el szorosan együttműködve az állami szervekkel és a gazdasági szervekkel. Most áttekintették e négy évben szerzett tapasztalatokat. A statisztikai adatok szerint 1970-ben 134 munkahelyen 23 380 dolgozó vett részt a munkahelyi testnevelésben, tavaly pedig már 369 munkahely csaknem 52 ezer dolgozója, de az elnökség szükségesnek tartja, hogy az eddiginél is szélesebb körben elterjesszék e fontos mozgalmat. Kistarcsa Néhány nappal határidő előtt Rekonstrukció — minimális termeléskieséssel Őszintén szólva, még három hónapja sem hittem volna, hogy sikerül betartani a határidőket a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai gyárában folyó rekonstrukcióban: a nyugati országokban fellépett — elhúzódó és „szövődményes” — energia- válság, az erre alapozott spekuláció sokáig veszélyeztette a tavaly megrendelt gépek szállítási időpontját. Nagy tét forgott pedig kockán, hiszen 1974-ben, a rekonstrukció befejező évében minden eddiginél többet fordítanak korszerű, nagy termelékenységű gépek beszerzésére. Lássunk néhány számot: 1969—71-ben 17,27 millió forint, 1972-ben 39,77 milliót, 1973-ban 23,91- et, az idén pedig 40,56 mil- ■ lió forintot költenek ilyen célra. — Ebből a több mint 40 millióból vettünk 7,2 millióért egy Krantz matringfestő gépet, amely február óta már üzemel — kezdi a felsorolást Szira László, a kistarcsai gyár főmérnöke. — Több mint tízmillióba került az a két darab Schlumberger előfonó- rendszer, amelynek szerelésére még visszatérek, és 22,7 milliót fizettünk a nyolc darab, svájci gyártmányú Hyspano gyűrűsfonóért. — Szóval a gépek megérkeztek, s ha jól láttam a műhelyekben, egyik-másik már próbaüzemei — mondom. — Jól látta: hála a külföldi szerelők diktálta munkatempónak, s a mieink fegyelmezett összmunkájának, még valamennyit sikerül is lefaragnunk a határidőkből! — Például? — A Hyspano-gépek felszerelését — a tervnek megfelelően — augusztus 1-re befejezzük. Hat gépen már néhány napja megkezdődött a próbaüzem, rövidesen a másik kettőn is sorra kerül. Ez így egyszerűen hangzik, pedig óriási erőfeszítések eredménye: az új gépek beszerelése előtt meg kellett erősíteni az épületet, megépíteni a motorok szellőzőcsatornáit, felfrissíteni a csarnok festését, a falakat csempézni, a világítást felújítani, a régi gépeket pedig olyan ütemben — szakaszosan — kellett leszerelni, hogy amíg csak lehetséges, termeljenek, minél kevesebb legyen a termeléskiesés. — Hol van itt a határidőcsökkentés ? — A Schlumberger előfonóknál! Ezek szerelése július 10-én kezdődött, s az elsőnek augusztus 3-án, a másodiknak augusztus 15-én kellett volna — a terv szerint — befejeződni. Ezzel szemben az első rendszeren már július 26-án megkezdtük a próbaüzemet, s a másikra is sor kerül — reméljük — augusztus 10-ig. Közben a régi előfonókat ideiglenesen áthelyeztük, hogy — mielőtt pomázi testvérgyórunkba kerülnek — az utolsó pillanatig termelhessenek. Erre már csak azért is nagy szükség van, mert ha termelni kezd a nyolc Hyspano gyűrűsfonó, lényegesen megnő a fonoda alapanyagigénye, hiszen az eddigi — összesen — 5888 orsó helyett 6656 orsó fog termelni, ennyit kell kiszolgálni előfonalakkal. — Várhatóan mennyivel nő majd az új gépeken a termelés, ha befejeződik a rekonstrukció? — Műszakonként körülbelül 250 kilogramm fonállal! — nyíri — A közelmúlt ban az egyik Pest megyei nagyKöz- ség közismerten eredményesen dolgozó, örökké szervező, öröKmozgó mű- velődésiház-igazga tójánál jártam. Örömmel vezetett körül, birodalmában, íme, mondta, a szakkörök, a klubok, az együttesek mindinkább megfelelő körülmények között élhetnek, zömében társadalmi segítséggel, szocialista brigádok társadalmi munkájából korszerűsödik a művelődés hajléka. Valóban, mindez elismerésre méltó, annál is inkább, mert a község öntevékenységéről, kezdeményezőkészségéről, társadalmi munkájáról nem'nevez- hető híresnek, ritkán hallat magáról. Ami a művelődési házban történik, lehetne a mag, a kezdet — próbáltam a más dolgába beleokoskodni —, érdemes lenne ezt a csírájában megmutatkozó összefogást községi méretekre kiterjeszteni, hiszen, gondolom, van itt is tennivaló. Érdemes lenne leülni a népfronttitkárral, összedugni a fejeket. Én vagyok a népfronttitkár, mondta a művelődési ház igazgatója. Néhány héttel később egy tanácskozáson vettem részt ugyanabban a községben, ugyanabban a művelődési házban; a helyben dolgozók és a bejárók kapcsolatáról, illetve a szakmaközi bizottságnak e kapcsolatban betöltött — illetve betöltendő — szerepéről esett szó. Kiderült: a szakmaközi bizottságnak is a művelődési ház igazgatója a titkára. A lehetőségekről, az igényekről, a tornyosuló feladatokról beszéltek a jelenlevők és kimondatlanul is' megfogalmazódott: jól jönne az igazgatónak, a népfronttitkár és a szakmaközi bizottság titkárának segítsége. A közösség érdekében az eddiginél is magasabb színvonalú munkához — mindenképpen. Segítséget igényel tehát az igazgató, de kitől? Az utóbbi időben kever sebb szó esik a túlnyomó többségükben nagyon becsületes, de erejükön felül vállaló — mondjuk jobb szó híján így — tisztséghalmozókról, talán azért is mert egyre kevesebber vannak. Mind kevesebb aj olyan község-város, ahol még nem ismerték fel: nem az a cél, hogy egy-egy társadalmi megoízaiast valaki — az az egy-lrét emoer, aki „húz" — betöltsön, hanem, hogy a társadalmi megbízatás, tisztség a legmegíe- lelöbo emberek felkutatásával és felkérésével folyamatosan kamatozó tőkévé, erkölcsi és anyagi erőve váljon. A kérdés természetesen bonyolultabb annál, mintsem egy matematikai képlet mintájára általánosítani lehetne. A téma felvetődött nemrégiben a megyei pártbizottságon, a kommunista munkástanácstagok értekezletén is. Élénk vita bontakozott ki, amelyben az egyik „fél” elmondotta: félreértés ne essék, megtiszteltetésnek veszi, hogy tagja a községi pártvezetőségnek, tagja a népfrontelnökségnek, községi és megyei tanácstag; erejéhez és főleg idejéhez mérten igyekszik is a megtisztelő feladatokat ellátni, de talán mégis — egy, esetleg két tisztség is bőségesen elég lenne. A másik „fél” viszont — és ők sem voltak az előbbinél kevesebben — elmondotta: megbízatásának — jelen esetben a megyei tanácstagságnak — hiánytalanul talán nem is tudna eleget tenni, ha nem ismerné a helyi pártbizottság vagy pártszervezet, a népfrontbizottság terveit, munkáját, eredményeit; sokkal hitelesebben és gazdagabban tudja a megyei tanács elé tárni a lakóhely problémáit, életét úgy, hogy abban maga is, sokoldalúan és tevékenyen részt vesz, benne él. Segítséget, de legalábbis figyelmet érdemelnek és igényelnek a példánkhoz hasonló művelödésiház- igazgatók és a legnagyobb segítség, ha valóban segítséget kaphatnak a népfronttitkártól, a szakmaközi bizottság titkárától. Mindenhol megtalálhatók azok az új emberek, akik odatársulnak a közért már tevékenykedők mellé. Hogy mennyire így van, bizonyítják a két évvel ezelőtti népfront- és a tavalyi tanácstagi választá- tok. Az új népfrontaktívák, az új tanácstagok elenyésző kivételtől eltekintve kitűnően megállják a helyüket. A közösség gazdagodik általuk. Deregán Gábor Tisztséghalmozók?
