Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-26 / 173. szám

x/tíilan 1974. JŰLIUS 26., PÉNTEK fókusz Moro Moszkvában Moszkvában csütörtökön megkezdődtek a tárgyalások Andrej Gromiko szovjet és Aldo Moro olasz külügymi­niszter között. A tárgyalásokat baráti, tárgyszerű légkör jel­lemzi. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára, csütörtökön a Kremlben fogadta Aldo Moro olasz kül­ügyminisztert. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára egy később meghatáro­zandó időpontban Olaszország­ba látogat. Ez tűnik ki abból a közleményből, amelyet Moszk­vában csütörtök este Aldo Mo­ro olasz külügyminiszter Leo­nyid Brezsnyevnél tett látoga tusáról adtak ki. KÉTÉVES HAGYOMÁNY, hogy időről időre kicserélik nézeteiket a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseiről és a kétoldalú kapcsolatok ala kulásáról a szovjet és az olasz külügyminiszterek. Aldo Moro ezekben a napokban Moszkvában tartózkodik, And rej Gromikóval és a szov jet vezetőkkel tárgyal. AMIKOR SZERDA DÉL­UTÁN megérkezett a szovjet fővárosba az olasz külügymi niszter, rövid nyilatkozatá­ban „kölcsönösen előnyös­nek, kitűnőnek” nevezte or­szága és a Szovjetunió kap­csolatait. Alapos oka volt rá. Itália a tőkés országok közül a Szovjetunió harma­dik partnere, s a Zsiguli gép­kocsik, valamint az Olasz­országba irányuló szovjet földgázvezeték ékes bizonyí­tékai két különböző társadal mi berendezkedésű ország együttműködésének. Az újabb szovjet—olasz tárgyalások minden bizonnyal további ösz­tönzést adnak a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének, an­nál is inkább, mert szovjet részről úgy értékelik, hogy még korántsem merítették ki valamennyi lehetőséget. A KÉT ORSZÁG szakértői előkészítettek egy hosszú lejá­ratú gazdasági, műszaki és tudományos együttműködési megállapodást, amelynek alá­írására előreláthatólag Moro moszkvai látogatása idején kerül sor. Ebben a két or­szág kereskedelmének, ipari kooperációjának új távlatait körvonalazták. Hogy csak egyetlen példát említsünk: olasz részről a Guzzi cég ajánlatot tett egy motorke­rékpárgyár szovjetunióbeli felépítésére, a Togliatti vá­rosbeli Zsiguli-gyárhoz ha­sonló feltételekkel. TERMÉSZETESEN A SZOV­JET VEZETŐK és Aldo Moro eszmecseréin sok szó esik majd az európai biztonságról, a kontinens országainak együttműködéséről is. Itália, mint a NATO és a Közös Piac tagja, bizonyos mértékig kényszerítve van arra, hogy leszűkítse kapcsolatait a szo­cialista országokkal. Érdekei azonban feltétlenül megköve­telik, hogy a lehetőség hatá­rain belül minél tágabban ér­telmezze a nemzetközi elkö­telezettségeiből adódó korlá­tokat. Rómát belső gazdasági és politikai válság emészti, amit csak tetéz a Közös Piac tagállamainak egyre állan­dóbb jellegű pénzügyi és gaz­dasági krízise. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT rendkívül fontos­nak ítélik meg az olasz fővá­rosban Moro moszkvai tár­gyalásait. Nem titkolják Ró­mában. hogy az olasz kül­ügyminiszter szovjetunióbeli látogatásától Itália politikai tekintélyének gyarapodását, gazdasági súlyának megerő­södését várják. CSÜTÖRTÖKÖN FOLYTA­TÓDOTT az amerikai képvi­selőház jogügyi bizottságának élő tv-adásban közvetített zá­róvitája a Nixon elnök ellen szerdán este előterjesztett al­kotmányjogi vádemelési ja­vaslatról. MICHAEL IMRU, Etiópia új miniszterelnöke csütörtö­kön Géniből Addisz Abebába érkezett, hogy átvegye a kor­mány vezetését. HÁROMSZÁZÖTVEN bél­és külföldi újságíró jelenlété­ben tartotta meg csütörtökön délután hivatalba lépése óta első sajtóértekezletét Valéry (liscard d’Estaing francia köz­társasági elnök. Ciprus — Géniben Bejrutból érkező jelentések szerint Cipruson viszony­lag nyugodt légkör uralkodik. Bár a tűzszüneti megál­lapodást szerdán a sziget különböző körzeteiben — el­sősorban a Nicosia—Kyrenia vonal mentén, amelyet török csapatok ellenőriznek — megsértették, a fővá­rosban szerda éjjel már nem voltak lövöldözések. A nicosiai repülőteret az ENSZ-csapatok ellenőrzik. Csütörtökön délelőtt megér­kezett Genfbe Turan Gunes török külügyminiszter, aki or­szága küldöttségét vezeti a hivatalos megerősítés szerint csütörtökön este megnyíló hármas konferencián. Megér­kezésekor a repülőtéren adott nyilatkozatában megerősítette a ciprusi kérdés megoldásá­ra vonatkozó ankarai állás­pontot, mely szerint Törökor­szág egy föderációs megoldás mellett száll síkra. „Olyan Ciprust akarunk, amely füg­getlen állam és területi integ­ritása biztosított. Az új alkot­mányos és közigazgatási rend­szernek figyelembe kell ven­nie a szigeten élő mindkét közösség érdekeit” — hangsú­lyozta. Gunes kijelentette, hogy An­kara számára Makariosz el­nök csak a ciprusi görög kö­zösség képviselője. Csütörtökön a déli órákban megérkezett Genfbe James Callaghan angol külügymi­niszter is, aki a hármas tár­gyalásokon részt vevő brit kül­döttséget vezeti. Az UPI genfi tudósítója nyu­gati diplomatáktól úgy érte­sült, hogy valószínűleg az ér­tekezlet genfi szakasza lesz csak háromhatalmi, és ez al­kalommal a fő cél a korábbi szerződésekben nem engedé­lyezett módon Cipruson tar­tózkodó külföldi csapatok ki­vonása lesz. Ezúttal fogják eldönteni egy következő cip­rusi konferencia színhelyét, ügyrendjét, napirendjét, részt­vevőinek körét, többek között azt, hogy a tulajdonképpeni főérdekelt, Ciprus hogyan, mi­lyen küldöttséggel képvisel­tesse magát. A második érte­kezlet foglalkozna a ciprusi politikai rendezés kérdésével. A genfi konferencián — mint ismeretes — Nagy-Britannia, Görögország és Törökország vesz részt, megfigyelővel kép­viselteti magát az ENSZ és az Egvesült Államok. Karamanlisz görög minisz­terelnök a csütörtöki nap fo­JT'&s£Bs&áf£a-’MnffoIa Letette az esküt Spinola államfő (Jobbról) előtt Rosa Coutinho el­lentengernagy, akit az Angola katonai ügyeivel foglalkozó tanács ve­zetőjévé neveztek ki. „Szilárdan kitartunk a fegy­veres erők mozgalmának programjában foglalt célja­ink mellett” — jelentette ki Spinola portugál államfő szer­dán, Rosa Coutinho ellenten­gernagynak, az Angola ügyeit irányító katonai tanács elnö­kévé történt kinevezése al­kalmából. Coutinho ellentengernagy, aki tegnap érkezett meg állo­máshelyére, elutazása előtt hangsúlyozta: küldetése arra irányul, hogy segítse az ango­lai népet önkormányzatának megteremtésében, a béke és bizalom légkörének kialakítá­sában. i lyamán konzultációk egész sorát folytatta, részben kor­mányának tagjaival — így Mavrosz külügyminiszterrel, Averoff hadügyminiszterrel és Rallisz belügyminiszterrel —, részben politikusokkal, neve­zetesen Sztefanosz Pandela- kisszal, Papandreu egykori Centrum Pártjának tagjával, akit a katonai junta letartóz­tatott és megkínzott, s aki jólértesült források szerint ál­lamtitkári tárcát kaphat az új polgári kormányban. Közben egyre több volt gö­rög emigráns érkezik Athén­ba. Köztük van Georgiosz Mangakisz, nemzetközi hír­névnek örvendő büntetőjo­gász, aki szintén csütörtökön érkezett vissza hazájába. A hírügynökségek helyszíni tudósításai szerint a katonai junta bukását és a polgári kormány beiktatását követő örömújjongás és rokonszenv- tüntetések után, csütörtökön nyugodt volt a helyzet Görög­országban. Csütörtökön huszonöt tiszt- társával együtt olaszországi száműzetéséből Athénba uta­zott Nikolasz Pappasz, a „Ve- losz” görög torpedóromboló parancsnoka, aki 1973. május 26-án az olasz partokhoz ha­józott és embereivel együtt politikai menedékjogot kért az olasz hatóságoktól. CSAK RÖVIDEN... CSÜTÖRTÖKÖN a Szovjet­unióban felbocsátották a Koz­mosz-sorozat 667- és 668-as számú újabb műholdjait. PIOTR JAROSZEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke csü­törtökön hivatalos baráti lá­togatásra a Román Szocialista Köztársaságba érkezett. JIGAL ÁLLÓN, izraeli mi­niszterelnök-helyettes és kül­ügyminiszter csütörtökön , az Egyesült Államok' fővárosába, Washingtonba utazott. JUAN PEREDA ABSUN bolíviai belügyminiszter be­jelentette, hogy a bolíviai ál­lambiztonsági szervek „újabb összeesküvést hiúsítottak meg” Hugo Banzer, az ország elnöke ellen. KAMBODZSÁBAN a fővá­ros, Phnom Penh körül és a Mekong folyó mentén voltak a hét első napjaiban hevesebb harcok. A SAIGONI LÉGIERŐ szerdán 220 bevetésben tá­madta' a felszabadított terüle­teket. Szovjet-nyugati szerződések és hitelek A Szovjetunió — mint is­meretes — igen jelentős be­ruházásokat hajt végre je­lenleg Szibériában, a távoli északon, és a Távol-Keleten. Megemlítendő, hogy e beruhá­zások keretében a Szovjetunió az említett vidékeken három év alatt már 1200 nagy válla­latot és termelőegységet helye­zett üzembe. Az 1971 és 1975 közötti összes állami beruhá­zások 501 milliárd rubelre rúgnak. Most ez a program olyan termékek szállításának növe­lésére bővül, amelyekben a Szovjetunió nyugati partne­rei érdekeltek, s ennélfogva újabb jelentős mértékű beru­házásokat kell eszközölnie a Szovjetuniónak — ezek a be­ruházások a nemzetközi gya­korlatnak megfelelően hosszú lejáratú hitelek alapján tör­ténnek. A tőkéshatamak pén­zének bevonása azonban nem vezet magántulajdonban lévő létesítmények keletkezéséhez a Szovjetunióban, és semmi köze sincs az elavult koncesz- szióhoz. A Szovjetunió nem ad bérbe ioari vállalatokat, az új létesítményeket maga építi és azok kezdettől fogva a szovjet állam tulajdonát ké­pezik. A külföldi bankok moszkvai képviseletei nincse­nek feljogosítva arra, hogy a Szovjetunió területén közvet­len bankügyleteket hajtsanak végre konkrét vállalatokkal vagy magánszemélyekkel. A képviseletek állandó kapcso­latban állnak a Szovjetunió állami és külkereskedelmi bankjával, a szovjet külkeres­kedelmi vállalatokkal és kö­zösen vitatják meg a pénz­ügyi, illetve kereskedelmi jel­legű kérdéseket. Vagyis ezek a képviseletek, a hitelmegál­lapodások megkötéséről tár­gyalva, lényegében segítséget nyújtanak a nyugati cégeknek és a szovjet külkereskedelmi vállalatoknak az üzletkötések­nél. Igen elterjedt az úgyne­vezett kompenzációs üzlet, amelynek az az értelme, hogy a tőkéscégek banki hitelfelté­teleik mellett biztosítják a szükséges berendezéseket a Szovjetunióban épülő válla­latok számára, s a Szovjet­unió azután a hitelt a szóban forgó vállalatok termékével törleszti. Egy példa erre: a Szovjetunió hosszú lejáratú szerződést kötött a nyugatné­met Salzgitter Konszernnel, amely megfelelő hitelek alap­ján egy, évi 240 000 tonna ka­pacitású polietiléngyárat szál­lít a Szovjetuniónak, s a Szov­jetunió majd a gyár termé­kével törleszti a hitelt. Az Oriente útjain Kuba nemzeti ünnepe alkalmával Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratban köszöntötte dr. Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt KB első titkárát, a Ku­bai Köztársaság forradalmi kormányának elnökét és dr. Oswaldo Dorticos Torredót, a Kubai Köztársaság elnökét. Roberto elemében volt egész délután. Minél közelebb fu­tott velünk a kocsi Santiagóhoz, annál inkább. Majd meglátjátok, milyen az én városom — mondotta. — Ismerem, akár a tenyeremet. Itt születtem, itt éltem le éle­tem nagyobbik felét. Addig mondogatta ezt a kedves Roberto, míg izgalma ránkragadt. Az út két szélén szinte egybeolvad­tak a királypálmák, úgy hajszolta a gépkocsivezetőt. A kubai történelemből híres Oriente, Kuba legszebb tar­tománya. Székhelye, Santiago de Cuba szépségét pedig nehéz szavakba önteni. Ahogy a dombokról elénk tárulkozik a vá­ros, az öböl, a trópusi növények színpompája, a pálmáktól ta­kart házak, ennyi szépség láttán szinte nem hiszünk a sze­münknek. A Moncada falában még ott vannak az ólomverte nyo­mok, amelyeket az 1953. július 26-án lezajlott támadáskor ad­tak le a fiatal forradalmárok. S bár a Július 26. mozgalomnak ez az akciója nem volt sikeres, de olyan út kezdete, amely el­vezetett a győzelemhez. Batista csendőrlaktanyája ma korsze­rű tanintézet, ahol az ifjú kubaiak teljesen ingyenesen tanul­nak. Mementóként hagyták meg a kiégett rendőrőrsöt is, ame­lyet Frank Pais irányításával támadtak meg, figyelemeltere­lésül, Castróék második partra szállásakor — mondja el készsé­gesen alkalmi idegenvezetőnk, a kis Melbe —, fekete arcocs­kájából kivilágító csodálatos szemekkel. Azután, mint a gye­rekek, bárhol a világon, ő kérdez és kérdései nem fogynak ki. Mindenhonnan a történelem, a közeli és a régebbi „néz vissza” ránk. A Gran Piedra (Nagy Kő), amely az első táma­dáskor adott ideig-óráig menedéket a forradalmároknak. San­tiago kövei Jósé Martiról, a nép apostoláról mesélnek, aztán mambikról, s vezérükről, Antonio Maceoról és arról, aki felszabadító harcba hívta őket, s 1868-ban kiadta a Független­ségi Nyilatkozatot — Cespedesről —, a haza apjáról. A santiagói Sta. Efigénia temető a kubai forradalom hő­seinek panteonja. Ide temették Cespedest, a Maceo fivéreket, Martit, az 1953-as támadás hőseit, közöttük Fidel helyettesét, Ábel Santamariát, 1957-ben Frank Paisót. A hősök sírját a ku­José Marti síremléke bai nemzeti zászló jelzi és soha nem hervad el rajtuk a friss virág. Elfáradtunk — Roberto egy művészkocsmába invitál ben­nünket. Iszunk az itteni specialitásból: törökös kávét, fehér rummal. Néhány fiatal költő és egy zeneszerző régi ismerős­ként üdvözli barátunkat. Majd beszélgetünk. Máshonnan jöt­tünk, más a bőrünk színe, jóllehet, anyanyelvűnk is más, ba­rátok, elvtársak vagyunk és így könnyen szót értünk művé­szetről, politikáról. Santiagótól csak vidáman lehet búcsúzni. Afro-cubán rit­musú dallal, gitár- és dobzenével. Antónia, az énekesnő elő­ször a kedves szeméről, majd Pancsitóról énekéi, aki elment valaki mással... Hangja szenvedélytől izzik, elegáns mozdu­latai izgalmasak és mégis finomak. Robertónak igaza volt: szülővárosa, Santiago, nemcsak szépségével ragadta meg az embert, hanem gazdag történel­mével, s az orienteiek harcos, szocialista szellemével. amerikai Occidental Petro­leum Corporation céggel kö­tött megállapodás értelmé­ben a Szovjetunióban hatal­mas műtrágyagyár épül. A megállapodás húsz évre szól, s az ezen belüli kölcsönös áru- szállítás eléri a nyolcmilliárd dollárt. A legutóbbi Japánnal kötött 1050 millió dolláros hitel­megállapodás a kelet-szibériai kőszén- és földgáz, valamint a távol-keleti fakészletek ki4 aknázását szolgálja. A felsői rolt hitel-megállapodásokkal kapcsolatos közvetlen mun­kálatokat azonban szovjet te­rületen maga a szovjet fél végzi el. A Szovjetunió a ka­pott hitelből megvásárolja a szükséges berendezéseket és árukat Japántól, s azt új üze­mek termékeiből fizeti vissza. Ily módon lényegében áru­cserére kerül sor: Japán a számára szükséges kőszenet, földgázt és faanyagot kapja. A Szovjetuniónak viszont az az előnye, hogy valuta- és aranykészletének épségben hagyása mellett korszerű bá­nyákat, gyárakat és üzemeket épít fel és rendez be, s ezál­tal gyorsabban kiaknázhatja Szibéria és a Távol-Kelet természeti kincseit, A szóban forgó vállalatok kapacitását úgy tervezték, hogy a hosszú lejáratú hitelek törlesztése ne terhelje a Szovjetunió ke­reskedelmi mérlegét, hanem lényegesen bővítse a szovjet exportot, valamint a szovjet népgazdaságnak szükséges nyersanyag- és félkészáru­szállításokat. Vagyis ezek a vállalatok azonnal nyeresé­gesek lesznek. A számítások szerint csak a szénbányászat körülbelül négymilliárd dol­lár nyereséget hoz a Szovjet­uniónak. A Szovjetunió a nyereségelosztásba egyáltalán nem vonja be a nyugati part­nereket, épp úgy, mint ahogy senkinek sem adja át a tu­lajdonjogot. A Szovjetunió szintén nyújt hiteleket — ugyancsak áru­forgalmi feltételek mellett — nyugati partnereinek. Lon­donban, Párizsban, Zürich­ben, Majna-Frankfurtban és más nyugati városokban szov­jet bankok működnek, ame­lyek igazodnak az adott or­szágok pénzügyi törvényei­hez. Ezek a bankok előmoz­dítva a Szovjetunió keres­kedelmi és gazdasági kapcso­latainak fejlesztését, hitele­ket nyújtanak és a kereske­delmi bankokra jellemző pénzügyi műveleteket hajta­nak végre. A Szovjetunió a nyugati országokban részt vesz különböző termelési egységek tervezésében, épí­tésében és berendezésében, így például Franciaországban egy fémkohászati kombinát létesítésében, Finnországban, Norvégiában, Kanadában, Brazíliában és Argentínában pedig vízierőművek építésé­ben. Vannak ezenkívül kö­zös technológiai, tudományos és konstruktőri munkák, amelyek rendkívül perspek­tivikusak. A nyugati orszá­gok nagyon szívesen választ­ják az együttműködésnek eze­ket a formáit abban a tudat­ban, hogy számukra egyedül túlságosan nagy megterhelést jelentenének a tudományos és műszaki beruházások a kutatások olyan széles front­ián, amilyen a Szovjetunió­ban tapasztalható. Ennek ellenére a Nyugattal való kereskedelem terjedel­me még mindig nem felel meg a Szovjetunió és part­nerei összes lehetőségeinek. Igaz, van számos bonyolult probléma, objektív és szub­jektív egyaránt. Általános- ságban azonban elmondható, hogy az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elve a ke­reskedelemben, a tudományos és a műszaki együttműködés­ben a szocialista és a tőkés országok között sikeresen ér­vényesül. EGYIPTOM valamennyi Lí­biába irányuló hajójáratát felfüggesztette tiltakozásul amiatt, hogy a líbiai hatósá­gok „rendszeresen zaklatják” az ország kikötőibe érkező egyiptomi állampolgárokat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom