Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-26 / 173. szám

1914. JOLI US 86., PÉNTEK A MUNKÁSOK SORAI Néhány évvel ezelőtt tand­íja voltam, amikor egyik me­gyei nagyüzemünk vszt-ülé- sén az igazgató éles hangú felszólalásban utasította rend­re azt a munkást, aki „észre­vételre sem méltatva” a vszt-titlcár beszámolóját, „el­kalandozott a tárgytól”, s ehe­lyett a festőüzemben uralko­dó áldatlan viszonyokat tette szóvá. Hogy nagyobb esőzés idején eldugul a lefolyó, s az alagsori műhely dolgozói nap­hosszat bokán felül érő víz- berí állnak, hogy a szomszédos kazánház salakozójából egye­nest az alagsori fürdőkbe hord­ja a szél az egészségtelen széngázt, és így tovább. „A szocialista munkaverseny fél­éves értékeléséről szóló jelen­tés méltatása helyett egyre csak a magunk baját sorolni nyilvánvaló demagógia” — mondotta az igazgató, s a sza­vait követő, nyomasztó csend­ben csupa lesütött szemű em­bert láttam, amint körülnéz­tem a teremben. A vezetői gőg Az eset nem olyan régen történt, mindössze három esz­tendeje. Nekem mindeneset­re úgy tűnt, erre utalt a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tavaly novemberi határozata, ami­kor a szocialista demokrá­cia megsértőiről szólva ezt mondta: „... Egyes vezetők­nél tapasztalható, hogy fi­gyelmen kívül hagyják dönté­seik társadalmi, politikai ha­tásait, nem folytatnak köz­életi tevékenységet, nem fej­lesztik kapcsolataikat a dol­gozókkal. Helyenként előfor­dul a vezetői gőg, a kollektíva véleményének semmibe féré­sé, a jogos bírálat megtorlá­sa És mindez olyan társadal­mi körülmények közepette, amikor a szocialista demok­rácia általános erősödését, fejlődésének meggyorsítását törvényes rendelkezések siet­tetik az állami és a közélet­ben! Az üzemi demokrácia vi­szonylagos elmaradása a szo­cialista demokrácia általános Íejlődésétőí elég sok helyütt tapasztalható jelenség, s meg­honosodásáért egyaránt fele­lős a gazdasági, párt- és a tö­megszervezeti vezetés. A párt Központi Bizottsága ezért tet­te a pártszervezetek egyik legfontosabb, s nem kampány­jellegű feladatává a munkás- osztály vezető szerepének, tár­sadalmi súlyának állandó erő­sítését, növelését Most, ami­kor a társadalmi-gazdasági fejlődés minden eddiginél job­ban igényli a munkások foko­zott termelési, közéleti aktivi­tását, lehetetlen, hogy ne kap­jon nagyobb hangsúlyt, nyo- matékot a munkások szava! Jókor es okosan Félreértés ne essék: lehet, hogy az a festőüzemi munkás, aki „egyre csak a maga baját sorolta”, már akkor nyitott ka­pukat döngetett, hiszen tu­dom, hogy abban a gyárban éppen most folyik a festőüzem rekonstrukciója. Vagy lehet, hogy jogos panaszával korán hozakodott elő, korábban, mintsem meglett volna az or­voslásához szükséges pénz­összeg. Akár így, akár úgy, két dolog bizonyos: a rossz munkakörülményekkel kap­csolatos alulról jövő kritikát egyetlen vezető sem tekinthe­ti demagógiának, s ha igaz­gatója szerint rosszkor tette szóvá panaszukat az a mun­kás, akkor is szolgáljon ment­ségére tájékozatlansága. Ah­hoz ugyanis, hogy a munkás jókor és okosan tudja hallat­ni a szavát — tájékozottnak kell lennie üzeme, vállalata, munkahelye gondjairól, fej­lesztési lehetőségeiről, gazda­sági feladatairól. Az sem mindegy, mikor hallatat ja szavát! A munkások véleménynyilvánításának, be­leszólási joguk gyakorlásának legelterjedtebb fóruma: a ter­melési tanácskozás. Ám az is csak ott ér valamit, ahol iga­zán tanácskozás a tanácskozás. Ahol nem rég eldöntött ügyek­ről esik szó, éves tervről, milliárdos számadatokról, amelyeket első hallásra meg­jegyezni sem képes senki, nemhogy érdemben megvi­tatni; ahol nem kész helyzet elé állítják a dolgozókat, ha­nem igazán bevonják a gon­dok és feladatok megosztásá­ba. A beleszólás jogát tehát a vezetői döntés előtt kell bizto­sítani — ha komolyan vesz- szük az üzemi demokráciát. A beleszólás hatása Ügy, amint a Csepel Autó­gyárban teszik, ahol a DH- nv—tkarendszer tökéletesíté­se, a minőség javítása, a mun­kafegyelem fokozása érdeké­ben kérdőíveken kérték ki a munkások véleményét a cél­szerűnek tartott további lé­pésekről. Az üzemi demckrácia el­mélyítése, a beleszólás jogá­nak biztosítása üres forma­ság marad csupán ha a mun­kások szavát nem követik megfelelő intézkedések. A pártszervezeteknek erre kell leginkább figyelniük, hiszen a bírálat szabads;' gának nyílt megsértése, a kritika leplezet­len megtorlása — szerencsé­re — egyre ritkább. Arra vi­szont, hogy az alulról jövő bírálat — a mun sások szava — hatástalan marad, még gyakran lehet példákat talál­ni. Tegyünk ellene. Szóval, po­litikai meggyőzésiéi, példa- mutatással. ny. é. Huszonöt éve együtt, közös úton A magyar-szovjet műszaki-tudományos együttműködés jubileuma A műszaki-tudományos együttműködés egyidős a KGST-vei, amely alapokmá­nyának előretekintő céljai kö­zött szerepeltette a műszaki fejlődés gyorsítását a tagál­lamokban. Ezért ajánlották már a kezdet kezdetén, hogy a gazdasági közösség orszá­gai szervezett formában cse­réljék ki műszaki-tudományos eredményeiket, együttműkö­désüket ezen a területen is építsék ki. Magyarország alig fél esztendővel a KGST meg­alakulása után, 1949. július 26- án elsőként a Szovjetunió kor­mányával kötött — meghatá­rozatlan időre érvényes — megállapodást a két ország műszaki-tudományos együtt­működéséről. Belevesznénk a tények sű­rűjébe, ha megpróbálnánk nyomon követni, miként szö­vődtek, erősödtek — kezdetben felső szinten, majd a minisz­tériumok, vállalatok, kutató- intézetek között — a műszaki­tudományos együttműködés szálai, kapcsolatai, amelyek­nek produktumai új válla­latokban, korszerű termékek­ben, gyártási tapasztalatok­ban, a magyar gazdaság mű­szaki-technikai színvonalának gyarapodásában jelentkeztek, öltöttek materiális, kézzel­fogható formát. Barátság-DKV Példálózva a kapcsolatok gazdag tárházából csak né­hány tényt idézünk. A ma­gyar—szovjet közvetlen ener­getikai együttműködés kibon­takozásának emlékezetes dá­tuma 1962, amikor megkez­dődött a szovjet kőolaj üzem­szerű szállítása a Barátság 1. vezetéken Százhalombattá­ra, és bekapcsolták a magyar villamosenergia-rendszerbe a nyugat-ukrajnai áramot szál­lító 220 kilowoltos új távve­zetéket. S a következő nagy lépés a KGST egyesített vil­lám osenergia-rendszerének szuperfeszültségű, 750 kilo­woltos távvezetékének meg­építése, melynek végpontja Magyarország lesz, s lehetővé teszi, hogy 1980-ig az 1975-re tervezett 750-ről 1350 mega­wattra növekedjék a Szov­jetunióból származó villamos- energia-import. De hasonlóan beszédes pél­da a hazai kőolajtermelés szovjetunióbeli segítése is. A százhalombattai végpontú Ba­rátság I. és II. vezetéken 1962 óta több mint 30 millió ton­na szovjet kőolaj érkezett Ma­gyarországra. Legnagyobb ha­zai feldolgozója a Duna men­ti Kőolajipari Vállalat is szovjet gépek, szovjet szakem­berek közreműködésével épült, fejlődik tovább. Az együttműködés kölcsö­nös előnyökkel szolgál mind a két országnak. Például ha­zánk évente 2,7 milliárd ki­lowattóra villamos energiát takarít meg azzal, hogy a ma­gyar—szovjet alumínium— timföld-egyezmény alapján a Szovjetunióba szállított ma­gyar timföldet szovjet villa­mos energiával kohósítják alu­míniummá. Az így nyert alu­míniumot teljes egészében visszakapja Magyarország, s a feldolgozáshoz nyújtott se­gítségért különböző gépipari és egyéb termékekkel, hagyo­mányos áruexporttal fizet. Ikarusok és Zsigulik A magyar gépipar fejlődé­sét. termelési szerkezetének korszerűsítését nemcsak ál­landó nagy volumenű meg­rendelésekkel, hanem növek­vő mértékű együttműködéssel is segíti a Szovjetunió. A közúti járműprogram meg­valósításában és további fej­lesztésében igen nagy jelen­tőségűek a szovjet igények. Főleg a Zsiguli-programnak köszönhetjük, hogy autógyár nélkül is egyre jobb a sze­mélygépkocsi-ellátásunk. A Togliatti autógyárnak 14-féle személyautó-alkatrészből évi 300 ezer készletet szállítanak a magyar vállalatok, köztük az Ipari Szerelvény- és Gép­gyár porkohászati gyáregysé­ge is. A nagy szériában, gaz­daságosan gyártott alkatré­szekért jövőre már több mint 34 ezer Zsigulit kapunk. Szélesedő kapcsolatok A magyar—szovjet építés­ügyi együttműködés kézzel­fogható eredménye a korszerű házgyári hálózat, amelyhez a Szovjetunió szállította a mo­dern panelgyártó gépsorokat. Budapesten 3, vidéken — Du­nakeszin is — négy szovjet házgyár dolgozik, és még az idén felavatják a veszprémit, jövőre pedig a kecskemétit. Az eredményes együttmű­ködés a jövőben tovább szé­li .'j Készül a Százhalombatta II Tíz nappal határidő előtt veket. Aztán mi azonnal oda­adjuk a kivitelezőnek, és ő meg is rendeli időben az anyagot... — Meg is kapja? — Na, ez az! Gyakran a beszerzés és a szállítás annyi hónapot igényel, hogy a kivi­telezésre marad a legkevesebb idő. Végül is kitől kérik szá­mon a határidőt? Csakis a ki­vitelezőtől. — Hogyan segítenek, önök, mint beruházó vállalat, a gon­dokon ? — Mi magunk is „beszál­lunk” az anyagbeszerzésbe. Telefonálunk, sürgetjük, eset­leg a szállítást oldjuk meg önerőből. Előttünk felkiáltó­jelként áll a követelmény: az üzemnek időben és megfelelő biztonsággal indulnia kell. Óriási lépések a vegyiparban — Még sok munka van hátra, számszerint 12 technoló­giai üzem vár befejezésre 1976- ig — kapcsolódik a feladatok felsorolásába Farkas Béla, a beruházási főosztály helyet­tes vezetője. — Nagy apparátus dolgo­zik a kivitelezésben. Csaknem 20 vállalattal kötöttünk szer­ződést, mondhatnám, hogy az egész magyar ipar képviselte­ti magát Százhalombattán. A koordináció, a munkák össze­hangolása, létkérdés számunk­ra. Farkas Béla több mint egy évtizede dolgozik a Kőolajipa­ri Vállalatnál. Elmesélte, hogy az első üzem 1965-ben épült, akkor az 1 millió tonnás fi­nomító hatalmasnak számí­tott. Ma már 3 millió tonná­sat kapunk a Szovjetunióból, és rövidesen ennél is nagyobb­ra lesz szükség. Elkészült már a Százhalombatta III. elne­vezésű üzembővítés terve is. A vegyipar óriási lépésekkel halad. — Ezek az óriási lépések a hétköznapok „hangya” mun­kájából táplálkoznak. Ezért akkora jelentőségű a 10 napos határidő-módosulás, ezért ér­demelnek elismerést a szo­cialista brigádok vállalásai — szólt közbe Pethő András. Ha­der Mihály még hozzátette: — Elnyertük a vállalat KISZ-szervezetének vándor­zászlaját. Büszkék vagyunk rá! Házi Zsuzsa lesedik. Az 1976—80-as idő­szakra szóló népgazdasági ter­vek egyeztetésén is dolgoz­nak a magyar és a szovjet szakemberek. A tervkoordi­nációs munka egyik legfonto­sabb eredményeként tisztázó­dott, hogy az energiahordozók­ból a Szovjetunió továbbra is biztosítja a magyar import- szükséglet túlnyomó többsé­gét. Vaskohászatunkhoz a vas­tartalmú alapanyagot 1980- ban két és fél millió tonna mennyiségben szállítja a Szov­jetunió, az acéltermelés növe­lése érdekében pedig 1,1 mil­lió tonna kapacitású oxígénes konverterüzemet biztosít a Dunai Vasmű részére. A gép­export terén pedig a tervkoor­dináció során a kölcsö­nös gépforgalom körülbelül 50 százalékos növekedését irá­nyozták elő. Tanulmányutak, szakembercserék Ezek a tények az együttmű­ködés friss eredményeit szem­léltetik, de, ha a jubileum al­kalmából a múltra tekintünk, e folyamatot teljességében ér­tékelhetjük. Az elmúlt 25 év­ben Magyarország majdnem háromezer műszaki dokumen­tációt vett át a Szovjetunió­tól, s annak mintegy 1800-at adott át, tőlünk több mint tízezer szakember járt a Szov­jetunióban, tanulmányokat folytatott a vállalatoknál, tu­dományos intézetekben, mi pe­dig hasonló céllal 3300 szov­jet szakembert fogadtunk. Ma­gyarországon jelenleg csaknem 60 olyan ipari műszaki léte­sítmény működik, amelyek­nek műszaki terve, technoló­giája. komplett műszaki fel­szerelése a Szovjetunióból származik. Az együttműködés negyed- százados eredményeit, formái­nak gazdagságát ma már a je­len és a jövő követelményei­nek tükrében is értékelhetjük. A magyar—szovjet műszaki­tudományos együttműködés­ben is — és már hosszabb ide­je — érzékelhető, hogy a hangsúly a meglévő eredmé­nyek — ingyenes, vagy térí­téses — átvételéről-átadásá- ról a kutatási, fejlesztési ter­vek összehangolására és az ú j eredmények közös kutatására és hasznosítására helyező­dött. A műszaki-tudományos együttműködés új stratégiájá­nak az a jellemzője, hogy a korábbinál szorosabban kap­csolódik a két ország gazda­sági együttműködésének cso­mópontjaihoz, a gazdasági együttműködés — a termelés kooperációját és specializáció- ját —, a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés fázi­sában készíti elő, alapozza meg. Nélkülözhetetlen tényező A Szovjetunióval való gaz­dasági együttműködés és en­nek része a tudományos-mű­szaki eredmények cseréje, a kutatási-fejlesztési tervek ösz- szehangolása és a közös kuta­tás — több évtizedes tapasz­talataink alapján soroljuk gaz­dasági előrehaladásunk ob­jektív és nélkülözhetetlen té­nyezői közé. A negyedszáza­dos műszaki-tudományos együttműködés eredményei­ről nemcsak a jubileum al­kalmával — a megállapodás aláírásának évfordulóján — emlékezünk meg; szeptem­berben a Kohó- és Gépipari Technika Házában, valamint a Szovjet Tudomány és Kul­túra Házában több ezer négy­zetméternyi kiállítási terüle­ten sorakoznak majd fel a két ország tudományos és műszaki együttműködésének azok a tényei, eredményei, amelyek a népgazdaság min­den ágában jelen vannak, ösz- szetevői gazdaságunk fejlett­ségének, műszaki, gazdasági színvonalának. — Csodálatos őrzés volt! Telefonkapcsolatban álltam a kőolajfinomító vezénylőjével. Több száz méterre tőlük két új, 20 ezer köbméteres tar­tályba vártuk i gázolajat. Megérkezett az első csepp! Az­tán már 10—20 méter magas­ságban állt benne. — Háder Mihály, a beruházási osztá­lyon, a Salvador Allende szo­cialista brigád vezetője, így beszél az átadás napjáról. — Mi is előzte neg? Brigá­dunk tavaly októberben vette fel Allende névéi, amikor a katonai junta hatalomra jutá­sának első hónap; át ünnepel­te. Ekkor kötöttük az első szo­cialista szerződést is a Buda­pesti Vegyipari Vállalat kivi­telező szocialista brigádjával. Vállalatunknak Ekkor elen­gedhetetlenül szüksége volt két, 20 ezer köbméteres tar­tályra, mert a kész gázolajat nem tudtuk hol tárolni. A ki­vitelezők megértették, hogy népgazdasági érdekről van szó. A helyszínen elkészítettek olyan csöveket, amelyek a tá­rolásban nélkülözhetetlenek és, ha a belső gyártásra kell várni, az heteket vesz igénybe. — Buchmüller °éter kiváló szakember irányít Dtta a bri­gádot. A csövek hulladékból, készültek. A kivitelezők ezen­kívül több fontos pótmunkát végeztek. Kommunista szom­batokat tartottunl; együtt. A két tartály, amelyben 40 mil­lió liter gázolaj tárolható, tíz nannal határidő előtt elké­szült. A hegesztőnek éreznie kell — Látja? Egy tartályon öt kilométer hegesztett varrat van. Olyan, mintha egyenes vonalban folyna össze, felül­ről lefelé. Pedig éppen for­dítva, alulról kezdik. Mind­ezt röntgenre készítik. — Röntgenre? — Igen, minder egyes szel­vény hegesztése atán rönt­geneznek. Nem lehet egy „fi­karcnyi” rés sem! Nem rakod­hat le por- és homokszemcse, mert évek múlva, de lehet, hogy előbb, kiütközik a hiba. Például nyolc méteren belül járműnek nem is szabadna közlekednie. Por van. Jobbágy Péter aggódik, pe­dig megköveteli a tökéletes munkát. Ö a tartályok építé­sén dolgozó szocialista brigád vezetője. A területen 29 em­ber készít el hat 20 ezer köb­méteres tartályt. Nem könnyű munka. Az érték 320 millió fo­rint. — Ott vannak az elektro­mos emelők. Nagy segítséget nyújtanak a szerelőknek, akik egy tartály esetében 300 tonna anyagot mozgatnak meg. Elő­ször a tetőszerkezetet készí­tik el, és utána szelvényenként rakják össze a tartályt. Az egészet az elektromos emelők viszik mindig följebb. Tudja mit jelent ezeket a lemezeket hegeszteni? A hegesztő nem maradhat ki egy éjszakára sem. Másnap már képtelen lenne hibátlanul dolgozni. A hegesztőnek éreznie kell az anyagot, kiegyensúlyozottan kell élnie... A 6-os főközlekedési. útról „az örök mécses” körül Száz­halombattán mindenki lát­hatja ezeket a tartályokat. Az ott dolgozók is mindig lát­hatják munkájuk eredményét. A tartályok 25 év alatt amor­tizálódnak. Hatmilliárd forint érték A tartályok építése termé4 szetesen csak egy része, a Dunai Kőolajipari Vállalat bő­vítő munkálatainak. Most a tervek megvalósításának kö­zepén tartanak. A Százhalom­batta II. néven ismert „gyár­rész” teljesen 1976-ra épül föl, és 6 milliárd forintba ke­rül. Most a legfontosabb fel­adat: a beruházások átadása határidőre. A megvalósítás gondjairól Pethő András, a beruházási főosztály gépészeti osztályve­zetője beszél. — A legnagyobb baj az. hogy késve kapjuk meg a tér-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom