Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-21 / 169. szám

1974. JŰLIUS 21., VASÁRNAP Hétfő: Ciprus szigetén a gö­rög tisztek puccsot szerveztek Makariosz elnök megdöntésére — Simon amerikai pénzügymi­niszter tárgyalásai Kairóban. Kedd: Harcok Ciprus váro­saiban, Makariosz elhagytad a szigetet — A NATO állandó ta­nácsa és az ENSZ Biztonsági Tanácsa a ciprusi válságról tárgyalt. Szerda: Makariosz Wilson brit kormányfőnél — Véget ért a haderőcsökkentési tárgyalások harmadik szakasza — A közös piaci mezőgazdaság ügyi mi­niszterek a marhahús behoza­tali tilalmát rendelték el. Csütörtök: Megalakult az új portugál kormány — Szadat— Husszein-tárgyalások Kairóban. Péntek: Leonyid Brezsnyev Varsóba érkezett — összehív­ták a Biztonsági Tanácsot, hogy meghallgassa Makariosz elnö­köt — Giscard—Wilson-találko- zó Párizsban. Szombat: Török katonai be­avatkozás, a Biztonsági Tanács újabb ülése — Juan Carlos her­ceg vette át ideiglenesen az ál­lamfői teendőket Spanyolor­szágban. HÉT NAP KRÓNIKÁJA Ciprus és a NATO A sors iróniája, hogy a NA­TO urai a Ciprussal kapcsola­tos, no, meg a Görögország és Törökország közötti vita el­döntésére három éve éppen Lisszabonban vélték megta­lálni a végleges formulát Ab­ban a portugál fővárosban, ahol ma már a fasiszta múlt komor éjszakáját felváltották a demokratikus hajnal első fényei. Az 1971. júniusi dön­tés adott bizonyos lehetőséget arra, hogy 1974 júliusában egyesek megpróbálják Ciprus szigetére a fasiszta éj sötét leplét ráborítani... A NATO 1971-ben. Lissza­bonban arra bírta rá az at­héni juntát, hogy egyezzen meg a török kormánnyal Cip­rus (és természetesen az ér­sek-elnök, Makariosz) feje fe­lett: hozzanak létre olyan kompromisszumot, amely a szigetország politikáját a NA­TO stratégiai érdekei szerint „atlanti irányban” befolyá­solja. A lisszaboni formula szerint minden évben kétszer — decemberben Brüsszelben, májusban, vagy júniusban pe­dig ott. ahol a NATO minisz­teri tanácsa összeül — külön találkozik a görög és a török külüeyminiszter. Az idén Gi- nes és Tetenesz június dere­kán a kanadai Ottavában tár­gyalt. A lisszaboni egykori királyi palotában, a NATO-ül'és szín- helvén összegyűlt újságírók között akkoriban nem talált helyeslésre a Ciprust is ma­gában foglaló „atlanti hatá­rozat” híre: milyen címen foglal kozák a NATO azzal a független kis országgal, amely nem tagja ennek az imperia­lista katonai szövetségnek? Ha a területén brit támasz­pontok vannak, ez a gyarma­ti múlt maradványa. Ha két NATO-tagállam: Görögország és Törökország igényt is tart a szigetre, ez nem lehet ok arra, hogy megtagadják a cip­rusi néptől az önrendelkezés jogát. Mindezt nem mi, a szo­cialista országokból jött új­ságírók mondtuk, hanem nyu­gati polgári kollégák is, akik arra hivatkoztak, hogy az ef­féle döntésekkel a NATO ma­ga cáfol rá az alapokmányá­nak oly szép szavakkal meg­fogalmazott elveire... Ma a NATO-ban kell visz- szatáncolniok egyeseknek: Új kormány Lisszabonban R KözeS-Keiei háSiérbe szőrűit amerikai tábornokoknak, gö­rög diplomatáknak, a Közel- Keleten érdekelt, az európai enyhülést ellenző ilyen-olyan nemzetiségű politikusoknak, oiajmágnásoknak és fegyver- gyárosoknak, hogy Ciprus vál­ságából a kivezető' utat meg lehessen találni. Washington­ból és Brüsszelből, a NATO székhelyéről keli utasításnak érkeznie Athénba, hogy aztán a junta visszarendelje a cip­rusi, úgynevezett Nemzeti Gárda élén álló görög tiszte­ket, akik Makariosz megdön­tésére összeesküvést szőttek és puccsot hajtottak végre. Mert az újabb fordulat, a tö­rök beavatkozás nem feled­tetheti, hogy az „athéniak” lázadása volt a kezdet... Az érsek-elnök azért is ment mindenekelőtt Londonba, hogy az 1959-ben vállalt kötelezett­ségén túlmenően az angol kor­mányt, mint a NATO befolyá­sos tagját kérje fel: az Észak­atlanti Szövetségben fúvasson vissza minden olyan akciót, amely a ciprusi függetlenség ellen és a törvényes kormány ellen indult meg, bárkik is kezdeményezték! A ciprusi játszma még ko­rántsem ért véget, a török lé­pés sem az utolsó a sorban. A nemzetközi diplomáciai küzde­lem fontos színtere az ENSZ Biztonsági Tanácsa is. Mint a Magyar Népköztársaság kor­mánya nyilatkozatában kife­jezte: reméljük, hogy a Biz­tonsági Tanács érvényt szerez az Egyesült Nemzetek Szer­vezete alapokmányában lefek­tetett elveknek, megvédelme­zi Ciprus törvényes kormá­nyának jogait, a Ciprusi Köz­társaság függetlenségét és szu­verenitását. A héten Lisszabonban a de­mokrácia ügye sikert könyvel­hetett el: megalakult az új kormány, amelynek politikai irányvonala kedvezőbb, mint volt az első kabinet lemondott elnökéé, Palma Carlosé. A Portugál Kommunista Párt is így értékelve Vasco Gonealves ezredes miniszterelnök kor­mányát. A fegyveres erők mozgalmának (ahogy mond­ják: a kapitányok mozgalmá­nak) képviselői helyet kaptak az új kabinetben, kiszorultak viszont a konzervatív politiku­sok, akik megpróbálták lefé­kezni a demokratizálás folya­matát. Alvaro Cunhal, a Por­tugál Kommunista Párt főtit­kára ismét ott van a kor­mányban, akárcsak Mario Soares, a Portugál Szocialista Párt főtitkára. A napokban olvastam a Jeune Afrique-nak, ennek a Tuniszban és Párizsban szer­kesztett, Afrikának szánt he­tilapnak portugáliai helyzet- elemzését. A kommunista párt súlyának növekedését emelte ki mindenekelőtt; a kommu­nisták befolyása igen jelentős a szakszervezetekben, a párt Az ORION Rádió és Villamossági Vállalat felvesz — nőket könnyű szerelőmunkóra, 14 éves kortól,- ródió-tv, elektroműszerészeket, — mechanikai műszerészeket, — esztergályosokat,- marósokat,- víz-,gáz- és központifűtés-szerelőket,- lakatosokat- férfiakat szerelő- vagy segédmunkára, — galvanizálókat, — nőket géomunkára,- érettségizett nőket könyvelő, programozó, bérelszámoló munkára, — gép- és gyorsírókat Jelentkezés: a Munkaerőgazdálkodáson Budapest X., Jászberényi út 29. (1475 Budapest, Postafiók 84.) Telefon: 284-830, 484-760. A Biztonsági Tanács ülésén Ma­kariosz beszámolt a ciprusi ese­ményekről. Beszédében kérte a világszervezetet, hogy Cipruson állítsa vissza az alkotmányos ren­det. tevékenyen készíti elő az első­nek sorra kerülő község tanácsi választásokat A párt vezető­je, Alvaro Cunhal, Portugáliá­nak — Spinola tábornok mel­lett — kétségtelenül a legnép­szerűbb személyisége — írta a Jeune Afrique. A Közel-Kelet látszólag hát­térbe szorult a héten, kevés látványos eseménnyel szolgált Pedig úgy érzem, érdemes odafigyelni, hogy lassan- csöndben kialakulnak a Pa­lesztin Felszabadítás! Szerve­zet részvételének feltételei a genfi békekonferencián. Sza­dat ás Husszein kairói tárgya­lásai végén Egyiptom és Jor­dánia támogatásáról biztosí­totta a palesztin szervezet ön­álló (és ez a lényeg!) delegá­ciójának megjelenését a közel- keleti genfi békeértekezlet kö­vetkező szakaszában. Husszein tehát beadta a derekát. Eddig legfeljebb arra lett volna haj­landó, hogy valamilyen közös arab küldöttség padsorában engedjen át egy helyet a pa­lesztinok képviselőjének. Most már Izraelen a sor. Egy-egy óvatos nyilatkozat már elhangzott — legutóbb Jariv miniszter részéről — amely számos előfeltétellel körülbástyázottan ugyan, de már valamilyen formában el­képzelhetőnek tartja a palesz­tinokkal való tárgyalást. Akár Genfben is... A hivatalos je- ruzsálemi állásfoglalás ugyan­akkor még mindig merevséget mutat. Meglehet, hogy csak taktikából. Az Egyesült Államokban a képviselőház jogi bizottsága csütörtökön látott munkához, hogy most már végérvényesen megfogalmazza döntését: ja­vasolja-e a kongresszusnak az elnök elleni alkotmányos vád emelést, vagy sem? A hónap végéig meg kell születnie a döntésnek. A már annyi for­dulatot megért Watergate- ügyben mintha Nixon helyze­te most valamelyest javult volna: a közvéleménykuta'iá- sok eredményei azt jelzik hogy az átlagamerikai kezdi unni a huzavonát. Nyugat-Európában meghök­kentően kemény, mondhatni drákói intézkedés kavart vi­hart: a Közös Piac mezőgaz­daságügyi miniszterei novem bér 1-ig megtiltották a kilenc ország importőrjeinek, hogy az Európai Gazdasági Közös­ség határain kívül marhahúst vásároljanak. Ez hátrányosan érinti a Közös Piacon kívüli marhahúst exportáló országo­kat A nyugat-európai marha­hús-túltermelési és értékesítési válságot egyes kormányok protekcionista, mezőgazdasági politikája idézte elő. Ez ugyanakkor a kisparasztok gondjait tetézte, hiszen ők drágábban termelnek, az termékeik nehezebben talál­nak vevőre. Ez magyarázza például a francia gazdák elé­gedetlenségét akik újra eltor­laszolják itt és ott az utakat, tiltakozó menetben vonulnak a megyék prefekturái elé. Pálfy József Szombaton hajnalban török egységek szálltak partra Cipruson, A képen: török cirkálók indulás előtt a mersini kikötőben. Hét végi jelentések ben váratlanul elhunyt Va_ szilij Rjabikov, a Szovjet­unió állami tervbizottságának első elnökhelyettese, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának képvise­lője. SZOMBATON KAIRÓBAN , megnyílt az arab országok ve­zérkari főnökeinek találkozó­ja. SZOMBATON REGGEL BELGRÁDBAN hivatalosan bejelentették, hogy Joszip Broz Tito jugoszláv államfő és Hafez El Asszad szíriai el­nök abban állapodott meg, hogy a ciprusi események ala­kulása és a nemzetközi fe­szültség növekedése miatt a , szíriai elnök július 20-tól 23- ig tervezett jugoszláviai hiva­talos és baráti látogatását rö­vid idővel elhalasztják. RÓMÁBAN befejeződött az Olasz Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti megbeszélés. A szovjet pártküldöttség Borisz Ponomarjovnak, az SZKP KB titkárának vezetésével tartóz­kodott Olaszországban. A NEPEK BARÁTSÁGA ÉRDEMRENDET adományoz­ták Harialosz Florakisz-Jo- tisznak, a Görög Kommunista Párt KB első titkárának. A SZOVJETUNIÓ Kommu­nista Pártjának Központi Bi­zottsága. a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksé­ge és a Szovjetunió minisz­tertanácsa mély megrendülés­sel tudatja, hogy 68. életévé­A most kezdődő hét ese­ménynaptárából. Hétfő: Jubileumi ünnepségek Lengyelországban — Echeverria mexikói elnök Brazíliában — Makariosz—Kissinger találkozó Washingtonban. Kedd: Waldheim ENSZ-főtit- kár Genscher nyugatnémet kül­ügyminiszter találkozója. Szerda: Waldheim Portugá­liában — Moro olasz külügy­miniszter a Szovjetunióba uta­zik. Csütörtök: A szovjet legfel­sőbb tanács ülése — Nixon fo­gadja Genschert — BVT, Hel­sinki: Ciprus — Waldheim el­utazik Portugáliából. Péntek: EBK-szünet kezdő­dik. Szombat: Szadat-beszéd Ale­xandriában — Genscher haza­utazik az USA-ból — Nemzet­közi konferencia a támaszpon­tokról Üj-Delhiben. Hétfőn; nagygyűlés Budapesten Harmincéves az új Lengyelország Magyar államférfiak üdvözlő távirata a lengyel nemzeti ünnep alkalmából Edward derek elvtársnak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, Henryk Jablonski elvtársnak, a Lengyel Népköz- társaság államtanácsa elnökének, Piotr Jaroszewicz elvtársnak, a Lengyel Népköz- társaság Minisztertanácsa elnökének. Varsó Kedves elvtársak! A Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepe Lengyelország újjászületésének 30. évfordulója alkalmából a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész doigozó népünk nevében forró, elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük Önöknek, és a testvéri lengyel nép­nek. Nagyra értékeljük azokat a kimagasló eredményeket, amelyeket a testvéri lengyel nép, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt vezetésével az elmúlt három évtized alatt elért a szo­cialista társadalom építésében és megszilárdításában a nép­gazdaság és a kultúra fejlesztésében. A Lengyel Népköztársaság sikerei, valamint hathatós hoz­zájárulása a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kö­zös ügyének a szocialista országok egységének megszilárdítá­sához, a nemzetközi béke és biztonság erősítéséhez, méltán vívták ki a haladó és békeszerető emberek őszinte elisme­rését. A magyar és a lengyel nép hagyományos barátsága a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei­re támaszkodva szorosabbá vált, új tartalommal gazdagodott. Kapcsolataink sokoldalú fejlesztésében azon fogunk munkál­kodni, hogy tovább erősödjék népeink testvéri, internaciona­lista barátsága, a szocialista közösség egysége, a béke, a ha­ladás erőinek győzelme javára. E jelentős történelmi esemény, országuk újjászületésé­nek 30. évfordulója alkalmából szívből kívánjuk önöknek és az egész lengyel népnek, hogy hazájuk felvirágoztatásában a szocializmus és a tartós béke ügyének győzelméért folytatott harcban felelősségteljes munkájukat további sikerek gazda­gítsák. Elvtársi üdvözlettel: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Lengyelország felsza­badulásának 30. évfordulója alkalmából július 22-én, hétfőn délután 3 órakor nagygyűlést rendez a Ganz-MAVAG Mű­velődési Házban' (VIII. Golgota utca 3.) A nagygyűlésen Huszár István, a Minisztertanács elnök­helyettese és Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság magyarországi nagykövete mond beszédet. „Nem veszett el Lengyelor­szág — nem, amíg mi élünk!" — talán soha nem zengett oly szívből a lengyelek ajkán ősi himnuszuk, mint ma harminc éve, midőn a Felszabadítást Bizottság manifesztálta, hogy megszületett a demokratikus és független állam, megszüle­tett az új Lengyelország. A huszonhétmillió életben maradt lengyel férfinak és nőnek jó oka volt a felléleg­zésre. Viharos történelmű ha­zájuk mozgalmas évezredé­nek legpokolibb korszakát él­ték túl. A fasiszta német vas­pata porrá zúzta városaikat, az SS-banditák tűzcsóvát ve­tettek a falvak zsindelyes fa­házaira, a hitlerista hóhé­rok hatmillió fiatalt és öre­get, férfit és nőt gyilkoltak meg kötéllel, bárddal, golyó­val, gázzal. A lengyel nép azonban soha, egy pillanatra nem adta meg. magát. Tudta-e vagy sem a nép többsége ma három évtizede, amikor hazája földjén még az ágyúk dörögtek, hogy a német fasiszta horda kitaka- rodásával új korszak virrad rá? Ki mondhatná ezt meg ma már. Annyi biztos: ha lel­kesedett a lengyel nép, azt nem az úri Lengyelország fel­támadásáért tette. Nagyon jól emlékezett még arra az or­szágra, amelyben a nyomort csak ázsiai méretekkel lehetett mérni. Ahol olyan tartomá­nyok létezhettek, mint a két­milliós Rzeszów vajdaság, amelynek mindössze hat fa­lujában volt villany, ahol a jó utak hossza 24 kilomé­tert tett ki, ahol 40 ezren dolgoztak az iparban, ahol a lakosság 63 százaléka analfa­béta maradt, s ahol összesen háromszáz orvos próbálta fel­venni a kilátástalan harcot a népbetegségekkel. Örökre a múlté ez. Kommu­nista pártjuk, a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezeté­sével barátaink olyan új hazát építettek és építenek maguknak, amilyenről a ne­héz évszázadokban álmodoz­tak a lengyel hazafiak. Len­gyelország ma már világmé­retekben ipari erő. Lakossá­ga a föld lakosságának 0,9 szá­zaléka, de a föld ipari ter­melésének 2,3 százalékát szol­gáltatja. Nagyszerű eredmé­nyük ritkán látható fejlődés következménye. Miközben a hatvanas években a nemzeti jövedelem évi átlagos növe­kedése világátlagban 5,3 szá­zalék volt, náluk ez 6,8 szá- .zalék, sőt tavaly elérte a 9.5 százalékot. A háború előtti évben az egy főre eső nem­zeti jövedelem 200 dollár volt, tavaly pedig már meghalad­ta az 1100 dollárt. Iparuk fej­lődése 1971 óta több mint évi 11 százalék. Mezőgazda­ságuk termelése a háború óta megduplázódott. Azzal szá­molnak, hogy 1990-re a ma 33 milliós ország lakossága 40 millióra szaporodik. Ha a júliusi manifesztum sorainak olvasásakor talán nem is érezte át mindenki an­nak társadalmi-történelmi sú­lyát, az új élet első pillanatá­tól tisztában volt azzal, hogy a lengyel nép felszabadításá­ban oroszlánrészt vállalt a Vörös Hadsereg. A Gwardia Ludowa pedig — a lengyel néphadsereg magva — nem­csak együtt vérzett ezer kilo­méteren át a szovjet katonák­kal, Aanem egyúttal kijelölte a feftzabadult Lengyelország helyét Európa politikai tér­képén. Az ősi átok, a lengyel ,.egyedül vagyunk” komp­lexum szintén a múlté. A nagyszerűen fejlődő, impozáns Lengyelország a szocialista közösség tagjaként, a testvér­országok egyesített erejével vívhatta ki határai biztonsá­gát, történelmi külpolitikai si­kereit. Lengyelország ma jelentős tényezője az európai politi­kának, s mi, magyarok, öröm­mel látjuk lengyel testvéreink felemelkedését, tekintélyük növekedését. Minden sikerü­ket a magunkénak is érezzük. Himnuszuk szavaival élve: nemcsak „nem veszett el Len­gyelország” — de most, har­minc éve talált igazán ma­gára!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom