Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-16 / 164. szám

%mtaD 1974. JÚLIUS 16., KEDD A hétvége műso­rában előkelő helyet kapott a kaland. Méghozzá sorozatban. A Benvenuto Cellini ugyanis a Híres szökések, A négyle­velű lóhere, a Megtörtént bűn­ügyek, az Erősítés érkezik Ogulinba pedig a (most in­duló, 13 részes) Omer pasa című sorozat részeként került a képernyőre. Ennyi kicsit sok. is lett volna a jóból, ha mind a három kalandfilm igazán jó. De nem így volt. A talán nem is annyira mű­vészi munkássága, mint hihe­tetlenül kalandos — és kitűnő stílusú visszaemlékezéseiben megírt — élete miatt híres Benvenuto Cellini, az olasz reneszánsz jellegzetes alak­ja, például úgy szökik meg a hírhedt Angyalvárból, hogy' körülötte csupa félnótás, ütődött, ostoba fogdmeg és börtönőr ténfereg. Így nem nagy kunszt. Azonkívül pe­dig egyáltalán nem annyira ártatlan abban a bizonyos gyilkosságban, mint a filmből kiderül. Életrajzában maga is sokkal „önkritikusabb” hang­nemben írja meg ezt, — ne­hezen érthető, miért akar gáncs nélküli lovagot csi­nálni belőle a film. A befe­jezés érzelgőssége pedig ép­pen ettől a kemény, vad és szenvedélyes, indulatos em­bertől volt teljesen idegen. A négylevelű lóhere egy annak idején valóban meg­történt hazai bűnügyről szólt, elég mértéktartóan, kissé fá­radt lendületű forgatókönyv kissé szürke rendezői meg­valósításával. Az ok talán egy szerkezeti aránytalanság: há­romszor annyi időt tölt a film a nem is olyan nagyon bonyolult előzmények kibo­gozásával, mint magának a tettesnek a leleplezésével. Aztán amikor végre megtalál­juk, akkor felemás módon ismerjük meg magát a tet­tet, s elégtelen mennyiségű információt kapunk a tett in­dítékairól is. Az időhiány te­szi, hogy ekkor a film rátér az események ábrázolása he­lyett az elmondásra. Ez pe­dig eleve érdektelenebb meg­oldás. Maár Gyula, a forgató- könyv írója, és Bácskai Lauró István, a rendező, megelé­gedtek azzal, hogy Fóti Andor sztori-alapanyagát a legegy­szerűbb módon dolgozzák fel. Az Omer pasa sorozatról ed­digi egyetlen adása alapján nem lehet még véleményt mondani — maga az első rész, az Erősítés érkezik Ogulinba, arra vall, hogy — a nagy hírű rendező, Christian Jaque da­cára (a múlt héten láttuk Babette háborúba megy című filmjét a tévében) — bizony elég naiv és lagymatag izgal- masságú sorozatra számítha­tunk. Ami Sikerült. Két, egészen eltérő témájú műsort szeret­nék megemlíteni. Mégpedig azért, mert a maga műfajá­ban mind a kettő igen jól si­került. Az egyik Aba Iván és Chrudinák Alajos Olaj az Északi-tenger alatt című ösz- szeállítása volt. A Norvégia partjai mellett feltárt és lé­nyegében még kiaknázásra váró tenger alatti olajmezők legkülönbözőbb gazdasági, po­litikai, társadalmi kihatásait és összefüggéseit elemző mű­sor példája lehetne az okos, a témát fölényes biztonsággal kezelő, világos látásmódú és mondanivalóját világosan közlő TV-FIGYELO hasonló témájú filmösszeállítá- sokna'k. Érzett rajta, hogy két „profi" szakember készítette. A másik a Ferenczy Béniről forgatott, már bemutatása idején is sikert aratott, na­gyon szép portréfilm volt. Ez­zel az ismétléssel még fáj­dalmasabbá vált az az űr, me­lyet a nagyszerű művész eltá- voztával a magyar képzőmű­vészeti életben hagyott. De ugyanakkor az emberi akarat­erő, a művészi alkotókedv és tehetség minden akadályon felülemelkedni képes apoteó- zisa is volt ez a Zsigmond Bo­ris rendezésében Bomyi Gyula által fényképezett film. Akik a nem éppen kedvező — vasár­nap délutáni — időpontra ki­tűzött portréfilmet látták, szép élménnyel lettek gazda­gabbak, s talán ahhoz is kedvet kaptak, hogy a szentendrei Ferenczy Múzeum igen szépen elrendezett, gazdag anyagát „élőben” megtekintsék. A Hét. ezúttal frissebb, változatosabb és érdekesebb volt, mint legutóbb. Kitűnő ötlet volt ellátogatni a len­gyelországi Chelmbe, ahol a történelmi jelentőségű Júliusi Kiáltvány megszületett; ér­deklődéssel hallgattuk a nagy tekintélyű Le Monde főszer­kesztőjével készített interjút; a romániai Nagy István írói jubileumának és szép kitünte­tésének alkalmából készített interjú illett volna egy iro­dalmi műsorba is, és rendkí­vül mulatságos perceket szer­zett a müncheni labdarúgó- világbajnokságról hazahozott, Szepesi György által átnyúj­tott „futbalett", ez a bravúros technikával készített tévé- groteszk. A két hazai riport általános színvonalon mozgott; érdemük a téma — üzemi de­mokrácia és ifjúsági üdültetés — közérdekűsége volt. Takács István Témájuk a nők és a család Tíz évvel ezelőtt Párizsban hozták létre a női és családi témákkal foglalkozó újságírók nemzetközi szervezetét, az AIJPF-et, amely ma már 31 országból 600 tagot számlál. A szervezet hazánkban tartózko­dó vezetői hétfőn az újságíró szövetségben beszámoltak a nemzetközi szervezet munká­járól, további terveiről. Tanyai közművelődési napok Jászkarajenőn Tsz-klub avatás — Röpülj páva-körök bemutatója Az ősi tanyavilág elnéptele­nedik ugyan, de még sok ezer ember él a régi tanyaházak­ban, többnyire alig korsze­rűbb és kényelmesebb ott­honokban, mint egykor. Akad­nak viszont szép számmal la­kályosabbá tett, villanyvilá­gítással ellátott lakóépületek is, s az udvaron álló kút- ból motor szivattyúzza fel a vizet. Mindazonáltal még az ilyen házalt lakói is tanyán élnek, vagyis a haladás életet könnyítő, szebbé tevő eszkö­zeitől sokszor, ha azok lég­vonalban nem is esnek tő­lük messze, már az .útviszo­nyok miatt is, mégis távol. Ebből adódnak a tanyaiak sajátos problémái, amelyeket — mert a tanyák még évti­zedekig fennmaradnak —, fel kell tárni, figyelemmel kell kísérni, nyilván kell tartani, másként megoldhatatlanok. Jelentős problémája a tanyák világának a közművelődés kér­dése és éppen ezért rende­zik meg a megyei tanács mű­velődési osztályának kezde­ményezésére Jászkarajenőn szeptember 13—15.-én a ta­nyai közművelődési napokat. Valóságos helyszíni szemle lesz ez, mert olyan vidéken vitatják meg a kérdést, ahol széles határban mindenfelé lakott még nagyon sok ta­nyaház. Persze, nemcsak eb­ben a községben, de egész Dél-Pest megyében és ezért vesznek részt ezeken a napo­kon a tágasabb környék, a ceglédi, a dabasi, a nagykátai járás, továbbá Cegléd, vala­mint Nagykőrös város kép­viselői. A három nap programja már elkészült. Szeptember 13- án délelőtt a jászkarajenői Pályázati felhívás A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága, a KISZ Pest megyei Bizottsága, a Pest megyei Hírlap szerkesztősége és a Pest megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya pá­lyázatot hirdet hazánk felsza­badulásának 30. évfordulója tiszteletére. A pályázat témája az elmúlt 30 év nagy eseményeinek le­írása novella, vers, riport, vagy visszaemlékezés formá­jában. A beérkező műveket a Pest megyei Tanács VB Művelő­désügyi Osztálya által felkért zsűri bírálja el. A legjobb pá­lyaműveket' a meghirdető szervek jutalomban részesítik, a díjazott műveket a Pest me­gyei Hírlap közli és a szerzők a sajtóközlés után járó hono­ráriumban részesülnek. A pályaműveket — jeligésen — a Pest megyei Népművelési Tanácsadó címére (1054 Buda­pest Steindl I. u. 12.) kell be­küldeni. Beküldési határidő: 1975. január 31. A négy kategória műfajon­kénti díja: I. díj 1200,— Ft, II. díj 1000,— Ft, III. díj 800.— Ft. A díjkiosztásra 1975. ápri­lisában kerül sor. Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Pest megyei Bizottsága Pest megyei Hírlap szerkesztősége Pest megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya művelődési házban tartják a tanyai napok ünnepélyes meg­nyitását a Pest megyei Nép­művelési Tanácsadó filmbe­mutatójával egybekötve. Ez­után a ceglédi Járási Hivatal művelődési osztálya által ki­dolgozott előadás következik a járás tanyavilágának mű­velődési ellátottságáról, az elmúlt tíz év tükrében. . Ezt követően a megyei tanács művelődési osztálya előadó­ja az infrastrukturális beruhá­zások és a tanyai elnéptele­nedés összefüggéseit ismer­teti. A Népművelési Intézet munkatársai és a debreceni tanítóképző intézet Pest me­gyei nappali tagozatos, vala­mint leveles» hallgatói vi­taindító előadása alapján a ta­nyai közművelődésről, a tö­megkommunikációs szolgál­tatásokról, s a központi intéz­mények szolgáltatásairól ren­deznek vitát. A második napon Törtei művelődési házában a még működő tanyai iskolák táv­lati lehetőségeiről, majd a tanyai közművelődési intéz­mények létesítésének fenn­tartásának és támogatásának eddigi tapasztalatairól, a me­gyei pártbizottság, és a megyei tanács munkatársai tartanak előadásokat. Felkeresik a kocséri Kutyakaparó csárdát a résztvevők, ahol a megyei levéltár munkatársainak a helytörténeti és népművészeti kutatások Dél-Pest megyei helyzetéről és távlati felada­tairól tartott előadását hall­gatják meg. Ezután ismét Jász­karajenőn folytatódnak az ese­mények, tanyai, tsz-klubot avatnak a volt alsókarai is­kolában. Harmadik nap újból a jász­karajenői művelődési házban ülnek össze, ahol megvitat­ják a tanyai életre vonatko­zólag beérkezett kérdéseket, majd Pest megye nyolc leg­jobb Röpülj páva köre, to­vábbá a ceglédi járásbeliek bemutatójával fejeződnek be a tanyai közművelődési na­pok. Pest megyei szabadtéri h álversenyek Romantikus muzsika a botanikus kertben A Győri Filharmonikusok Vácráfóton NEM HIÄBA IRTUK szom­bati számunk Hétvégi kalauz rovatában, hogy az idei Pest megyei nyár egyik legszínvo­nalasabb zenei rendezvé­nyének ígérkezik a vácrátóti botanikus kertben sorra ke­rülő hangverseny. Ez a szom­bat esti valóban rászolgált a bizalomra. A kert nyaranta természeti szépségeivel rit­ka jó alkalmat ad a komoly zenei hangversenyeknek, és ezt a lehetőséget évről évre ki is használják a rendezők. A festői szépségű környezet méltán lett országos hírű, és Martonvásár mellett az egyik jelentős nyári szabad­téri koncertterem. A pálmák, orchideák, díszcserjék világa ideális helyszín, és ezúttal végre eső nélküli, kellemes, meleg nyáreste is volt. A műsor első részében Erkel Ferenc: Ünnepi nyitányát és Liszt Ferenc: Les preludes-jét hallottuk a Győri Filharmo­nikus Zenekar előadásában, vezényelt Lukács Ervin. ERKEL a Nemzeti Színház fennállásának 50. évforduló­jára írta e művét, és az ünne­pélyesség az alkalomhoz és az elnevezéshez híven végig­vonul az egész alkotáson. A zeneszerző első utasítása az előadónak: méltóságos gyor­sasággal, és ebben nemcsak az időmérték, hanem az elő­idézendő hangulat is benne rejlik, méghozzá egymással nem teljes összhangban. Ez különösen később válik iz­galmassá a tempó növelése miatt. Mert „ünnepi”-nek kel­lett maradni, miközben a ma­gyaros, lázasan lüktető té­ma egyre gyorsabb. Lukács Ervin tehát igyekezett visz- szafogni a zenekart, és en­nek köszönhető, hogy kicsit erőtlenül szólt a Szózat Kas­zádnak rendületlenül-motívu­ma, és a Himnusz egyetlen taktusából („megbűnhődte”) alakított téma fokozása sem volt a kívánt mértékű; nem sugárzott az előadásból az a szinte mámoros öröm, mely oly annyira jellemzi az alko­tást. LISZT egyik leghíresebb szimfonikus költeménye a Les preludes, melyhez La­martine költeménye szolgált alapul: a földi lét csak elő­készület az örökké tartó túl- világi élethez. A partitúrában Liszt idézi a költemény so­rait, hogy a zene tartalmát egyértelművé tegye. S hogy mennyire tartotta magát Liszt a szöveghez, arra csak egy példa: „A szerelem minden szív első hajnalpírja”. Ahogy a szerelmi témát a kürtök hárfakísérettel elkezdik, s amint ezt változó színekben más hangszercsoportok veszik át, olyan mesteri, hogy ke­vés zeneszerzőnek adatott meg a szerelmet zenében így ki­fejezni. Egyébként is jellem­zője a műnek az egytémájú- ság. Jól ismerjük a meló­diát, s csak csodálni lehet, hogy ezt az egy dallamot mi­lyen változatossággal alakít­ja a különféle, egymással el­lentétes hangulatoknak meg­felelően. A mű színes, dina­mikus előadást kíván, és ezt nem tudta tökéletesen teljesíteni a zenekar. Az első darab „visszafogása” itt vált igazán érthetővé. Más mű­vekkel ellentétben itt .mind­két alkalommal a melodikus, áradó hegedűszólamok helyett a vonósoknak cseppet sem há­lás "feladatként kellett a ha­tározott, feszes ritmusú dal­lamot bontott akkordos, vagy sok rövid hangból álló csú­szásokkal is tarkított kísé­rettel követni. Nehéz fel­adat, s éppen ezért nem haj­lottatokét a karmester — a művek igényelte előadásmód hátrányára. Ez volt az oka annak is, hogy nem szólt úgy a diadalmas vég, a győzelmet kifejező befejezés, ahogy jog­gal vártuk volna. SCHUBERT: G-dúr miséjét hallottuk a második részben. A vonósokra szűkült zene­karhoz csatlakozott még elő­adóként a három énekes szó­lista : Andor Éva, Simándy József és Antalffy Albert, továbbá a KISZ Központi Mű­vészegyüttesének egyetemi énekkara (karigazgató: Tóth Béla), A Schubert-mise e ze­nei műfajra jellemző, egy­szer és mindenkorra meghatá­rozott latin szövegű énekszá­mokból állt. A Kyrie aláza­tos hangú könyörgés az Atyá­hoz és Fiúhoz. Andor Éva szép szólóját emelhetjük ki. Antalffy Albert a Glóriában mutatkozott be, jól érzékel­tetve e rész hála- és dicsőí- tés-alaphangulatát. Szépen bánt a hangerővel és így tette plasztikussá a Credót és Sanctust a kórus. A Benedic­tas (Áldott, ki az Űr nevében jön) volt a mű és az est leg­szebb, legmegrázóbb része, és ebben az érdem elsősorban Simándy Józsefé. A befejező könyörgő ének, az Agnus Dei méltó módon zárta a hang­versenyt. Bebizonyosodott, hogy a kötött, vallásos szö­vegre is lehet a tartalomnak megfelelő, ám önálló zenei műként is játszható nagy-: szerű művet komponálni. AZ IDEI ELSŐ vácrátóti hangversenyről az összbe­nyomás feltétlen pozitív. A harmadik szám feledtette ve­lünk, hogy az első részben „csupán” jó előadásban hal­lottunk — remekműveket. Dalos Gábor Reneszánsz muzsika a mázeumudvaron A Collegium Musicum koncertje Szentendrén A SZENTENDREI NYÁR tavalyi újdonsága volt az a három estből álló hangver­senysorozat, melynek színhe­lyéül a Ferenczy Múzeum hangulatos kertjét választot­ták jó ötletként a rendezők. Nemcsak a helyszín újdon­ságát dicsérhettük egy év­vel ezelőtt, hanem azt a tö­rekvést is, mely e sorozat műsorainak összeállítását jel­lemezte: a reneszánsz kor viszonylag ritkán hallható muzsikájából adtak színvo­nalas ízelítőt az előadók. Idén a múzeumkerti esték száma a Szentendrei Nyár ’74 keretében eggyel nőtt, igaz, az elsőn, Jancsó Adrienne elő­adóestjén nem a muzsika do­minált, ám ez cseppet sem baj. Hisz lényeg , a helyszín bensőséges hangulata, mely kedvez a kamarajellegű pro­dukcióknak, akár prózáról, akár zenéről van szó. Az idei nyárnak azonban akadt még egy-két újdonsága. Az egyik, hogy a múzeumkerti esték-so­rozat helyszínt változtatott, ezúttal a Kovács Margit Mú­zeum egyéni varázst árasztó udvarában szólt, a második este már elsősorban a mu­zsika. ÚTÉPÍTÉS nyomán Gepida leletek Kisköre határában útépítés közben felbecsülhetetlen ér­tékű régészeti leletekre buk­kantak. A feltárás során az első századtól a hetedik szá­zadig három nagy korszak ré­gészeti emlékei kerültek elő. A leletmentés során nem ke­vesebb, mint 50 sírt bontottak fel. A sírokban edényeket, nyakláncokat, csatokat, szí­nes gyöngyöket találtak. Az ékszereket nők és gyermekek viselték. A csatok között több az ezüstverettel díszített. A leletek egy része a szarmaták és a hunok idejéből való. A kiskörei lelőhely legna­gyobb szenzációja a gepida te­lepülés felfedezése. Ez a ger­mán néptörzs a Visztula vi­dékéről költözött hazánk te­rületére. A gepida leletek je­lentős történeti értékűek. 1 Nem hasonlítjuk össze a két múzeumkertet, csak annyit: mindkettő ideális szabadtéri koncertterem. A Ferenczy Mú­zeum központi épületének szomszédságában található az 1721-ben épült barokk mű­emlék ház, melyben és mely­nek környeztében kapott he­lyet a kiváló kerámikus, Ko­vács Margit gyűjteménye. A boltíves kapualjat nevezték ki színpadul, és a kertben ültünk mi, nézők-hallgatók. Igen, nézők is, mert miköz­ben hallgattuk a muzsikát, az üvegfalakon át gyönyörköd­tünk a megvilágított bájos népi figurákban, kerámia- csempékben, domborműves faliképekben, állatalakokban, dísztárgyakban. Vagy föl-föl- néztünk az alkonyodó égre, a templomtoronyra, a kémé­nyekre, háztetőkre, az ud­varban növő fák koronájára, törzsére, és visszatért tekin­tetünk a szerdai est előadói­ra, a Collegium Musicum együttes tagjaira. KECSKEMÉTRŐL a városi művelődési központ együt­tese látogatott Szentendrére vendégszerepelni és kiderült, hogy városukon kívül ez az első önálló koncertjük. Ez meg is látszott, pontosabban — hallatszott. A fagottal ki­egészített blockflőte-kvartett­ből, vonósnégyesből és lant­ból álló, egyébként igen ro­konszenves együttes a nyu­gat-európai reneszánsz zené­jéből játszott németalföldi, angol és francia szerzők mű­veit — tehetséges műkedvelői szinten. Ha talán túl igénye­sek vagyunk, ez köszönhető a tiszta és igazi művészetet árasztó helyszínnek és a Szentendrei nyár hosszú évek óta megszokott jó, sőt magas színvonalának. Ez a hangver­seny ilyen körülmények kö­zött kevés volt, és ez nem a tartalmas válogatásra, ha­nem a pontatlan, bizonyta­lan és helyenként tisztátlan előadásra vonatkozik. Elis­merjük: nem könnyű a derű­sen tiszta harmóniájú rene­szánsz műveket megszólaltat­ni, de úgy hisszük, ezt legjob­ban az előadók tudják. Hangsúlyozzuk: nem volt rossz ez a hangverseny, de a várakozásnak semmiképp sem megfelelő. S ami ezen az estén a legemlékezetesebb maradt, az éppen nem a mu­zsika volt, hanem a vers. Su- rányi Ibolya előadóművész Balassi Bálint költeményeiből jókora csokorral lepett meg bennünket és e versek igen kulturált előadása már ön­magában is dicséretes. Mind­ezt fokozta, hogy a művész nemcsak verseit mondta el a költőnek, hanem a müvek keletkezésének körülményeit is. Végül a jól összefogott is­mertetés és verstolmácsolás után kerek kép állt előttünk a kalandos életű alkotóról. A második részben pedig Su- rányi Ibolya Janus Ponno- nius epigrammáiból mondott el néhányat. REMÉLJÜK, hogy e mos­tani hangversenynél jobbat is hallhatunk majd idén e helyen, ahol a Szentendrei nyár keretében lesznek kon­certek nemcsak júliusban} hanem augusztusban is, „ D. G. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom