Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
ln» 1974. JULIUS 14., VASÁRNAP KÍSÉRLETEZŐK Bizonyára sokan látták a televízió legutóbbi Hét' 'című műsorában a bagi művelődési központban készített riportot, amelynek keretében a közművelődésnek egy új kezdeméügyi és Városfejlesztési Minisztérium a Művelődésügyi Minisztériummal közösen bocsátott ki. A pályázat célja: nyolcosztályos általános iskola és művelődési ház közös épüirodalmi és zenei vetélkedők, irodalmi estek, nyaranta képzőművészeti szabadiskola, vagy éppen filmvetítés várja az ideérkezőket. Azaz: sokrétű közŐsi dallamok gyűjtői és előadói KÓRUSPRÓBÁN SOLYMÁRON nyesésével ismerkedhettünk. Az országosan is egyedülálló kísérlet lényege: az oktatási és közművelődési intézmények munkájának koordinálása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az iskola kulturális életének szervezője és lebonyolítója maga a művelődési központ. A kezdeményezés célja nem az, hogy az iskola kulturális életének átvállalásával köny- nyítsék a pedagógusok munkáját, hanem az, hogy már iskolás korban bevonják a gyerekeket a művelődési központ munkájába, megszerettessék velük az önművelődést, amelyet aztán felnőttként sem hagynak abba. E cél érdekében az iskola igazgatóhelyettese egyúttal a művelődési központ művészeti előadója is, vagyis olyan ember, aki „otthon van” mind a két helyen, az iskola is, a művelődési központ is egyaránt munkahelye. Közművelődés és pedagógia ’ A kísérlet — az eltelt másfél év alatt — beváltotta a hozzá fűzött reményeket: nemcsak az iskolai szakkörök munkája vált sokszínűbbé, színvonalasabbá, a gyerekek is szívesebben és aktívabban vesznek részt ezeken a foglalkozásokon. Hogy követésre méltó úton indultak el másfél esztendeje a bagiak — nem riadva vissza a kísérlet esetleges kudarcától sem ■—, azt éppen az MSZMP Központi Bizottságának márciusi határozata erősíti meg, amely kimondja: ’„Az iskolákban és a közművelődési intézményekben egyaránt érvényre kell jutnia an- jiflk a. meggyőződésnek, hogy az iskolák oktatási-nevelési céljaikat csak más kulturális tényezőkkel együtt dolgozva érhetik el, a közművelődési intézmények pedig csak pedagógiai tevékenységük fokozásával, munkájuk színvonalának emelésével válhatnak alkalmassá az ifjúság és a felnőttek nevelésében betöltött nélkülözhetetlen szerepük ellátására.” . A bagi példa nem az egyetlen bátor kísérletezés Pest megyében. Néhány hónappal ezelőtt egy közművelődési tanácskozáson Boros István, Pomáz nagyközség tanácsának elnöke elmondotta, hogy egy olyan épületkomplexum terveit rendelték meg a Pest megyei Tanácsi Tervező Irodánál, amelyben az iskola mellett helyet kapnának a klub- és szakkköri helyiségek s a könyvtár is. Hogy helyes volt a néhány hónappal ezelőtti elképzelés, azt az a napokban megjelent pályázati felhívás is igazolja, amelyet az ÉpítésA MONORI MEZŐGÉP i ASZÓDI GYÁREGYSÉGE felvételre keres — női munkaerőket két műszakos, < könnyű fizikai munkára — vasszerkezeti lakatosokat — vasszerkezeti betanított munkásokat — esztergályosokat — marósokat. Jelentkezés: a MEZŐGÉP Aszódi Gyáregységében Bagón, a vasúti megálló mellett. létének tervezése. Olyan terveket várnak, amelyek az általános iskola és a művelődési ház funkcióját, együttműködését jól kiegészítő módon és az ország gazdasági-technikai lehetőségeinek megfelelően oldják meg. Egységes modell Ugyancsak az iskola és a művelődési ház jobb együttműködését szolgálja az a kísérlet is, amely a közelmúltban Fói-Kisalagon kezdődött — szintén elsőként az országban. A kísérlet megfogalmazott célja: a korszerű követelményeknek megfelelő egységes közoktatási-közművelődési modell kialakítása. Hogy mit értenek ezalatt? Az iskolában folyó oktatás hatékonyabbá tételét a közművelődés eszközeivel. Ugyanakkor: megszerettetni a fiatalokkal a művelődési házban folyó sokoldalú tevékenységet. A kísérlet sikeres végrehajtását nehezíti: Fót-Kisalag az agglomerációs övezetbe tartozik, annak megannyi gondjával, nehézségével. S ha már szóba került az agglomeráció, szintén egy országos kezdeményezésről számolhatunk be. Gyomron rendezték meg első alkalommal az agglomerációs övezetbe tartozó települések ifjúsági klubjainak országos találkozóját. Összehívását a gyömrőiek kezdeményezték, s hogy nem eredménytelenül, azt a négynapos tanácskozás eredményei igazolják. Sok olyan helyes javaslat és megállapítás született, amely közművelődés hatékonyabbá tételét segíti az agglomerációs övezetekben. A cél: a közművelődésre fogékonnyá tenni azt a több százezer dolgozót, aki naponta utazik munkahelyére, s onnan haza és ennek következtében kevesebb ideje jut az önművelésre. A legfontosabb javaslatok közé tartozik: a lakóhelyi klubok, művelődési intézmények alakítsanak ki szoros kapcsolatot a munkahelyi klubokkal, művelődési intézményekkel. Az első ilyen irányú kísérlet Nagykátán kezdődött már jó néhány esztendővel ezelőtt, s jelenleg a gyömrőiek kezdeményezése a legpéldamutatóbb. Szintén kísérletnek számít az a kezdeményezés, amelyet két esztendővel ezelőtt ugyan Heves megyében valósítottak meg először — az olvasótábormozgalom —, de a valóságban Pest megye volt az, amely azon nyomban reagált a kísérletre: tavaly tíz, az idén pedig már hét olvasótábor segített elsősorban a fizikai munkások gyermekeinek olvasóvá nevelésében. Sőt, túllépve az eredeti célkitűzésen, Pilisszentkereszten rendezték i meg az ország első szlovák nyelvművelő olvasótáborát öt, nemzetiségek lakta község diákjai részére. Új színhely a múzeum „Nagy gondot kell fordítani a korszerű ismeretek terjesztésére, szaporítani kell az olyan formákat, mint például az olvasó népért mozgalom.” — állapította meg a Központi Bizottság határozata, ezzel is tovább erősítve a megye ilyen irányú, már korábban elkezdett kísérleteit. Ugyancsak a közművelődési határozatban fogalmazódott meg a múzeumok tevékenységéről: „Nem elég tudatos a közművelődési feladatok vállalása, bátortalanság tapasztalható a múzeumi munka megújításában... Mint elsősorban közművelődési intézményeknek — tudományos munlcájuk mellett — céltudatosabb és hatékonyabb nevelő-művelő szerepet kell vállalniuk.” Nos, aki ismeri a zebegényi Szönyi István Múzeum tevékenységét, az elmondhatja: itt elsőként sikerült megújítani a múzeumi munkát. Zebegényben sokkal többet kap a látogató egy múzeum megtekintésénél. Tavasztól őszig hangversenyek, művelődési munka színhelye ez a múzeum. És sorolhatnánk még azokat a kísérleteket, kezdeményezéseket, amelyekben Pest megye népművelői az élen jártak és az élen járnak ma is. Bátran élnek a lehetőségekkel, szüntelenül keresik a hatékonyabb, nagyobb tömegeket vonzó közművelődési munka formáit, új módszereit. Ebben igen sok támogatást kapnak a megye párt- és állami vezetőitől — erkölcsi és anyagi támogatást egyaránt. A máért és a holnapért A feladat nagy, de nemes, mint ahogyan azt a Központi Bizottság márciusi határozata is megfogalmazta: „A közművelődési munlca fontos feladata elősegíteni azt, hogy a lakosság a szocializmus mai és holnapi fejlődésének megfelelő kulturális színvonalon éljen és gondolkodjék, a műveltség tömegméretűvé váljék.” Ennek valóraváltásához pedig a már bevált közművelődési formák mellett feltétlenül szükség van a kísérletezésre, az új módszerek szüntelen keresésére is. Prukner Pál Hétvége. Ezzel az összefoglaló címmel készített tévéjátékot Juríj Trifonov szovjet író elbeszéléseiből a forgató- könyvet író Bíró Zsuzsa és Sándor Pál rendező. Méghozzá helyenként lírai szépségű, bensőséges hangvételű játékot. A két történet nagyon egyszerű: az egyikben egy híres színésznő várja szerelmesét .a Moszkva környéki,, kissé elhanyagolt dácsába, s a takarításra hívott két másik nővel szép csöndesen elmesélik egymásnak az életüket, a jót is, meg a rosszat is, a boldogságot meg a szomorúságot is. A másikban egy széthullani készülő házasság csendes agóniájának háttere előtt két idős ember tárja ki előttünk emlékeit és titkait, emberségüket és régvolt vágyaikat, érzelmeiket. Kicsit önmaguknak, kicsit a felborult életű fiataloknak, kicsit nekünk, nézőknek. Trifonov alighanem Cse- hovhoz járt író-iskolába; legalábbis erre engednek következtetni eszközei és egész írói hangvétele. Novelláinak szelíd, csendes, néha könnyes lírája, az apró, alig észrevehető mozzanatokból kibontakozó cselekmény és a leheletfinom megfigyelésekből, kitűnő dialógus-teremtő készséggel megformált alakok erősen rokonai Csehov elbeszéléseinek és színműveinek is. Nem mintha ez baj lenne, sőt, éppen ettől lesz ez az írói anyag nagyon alkalmas a televízió intim eszközöket megengedő képernyőjén történő megjelenítésre. A néhány szereplős kamaraműfaj szép példái voltak ezek a filmnovellák, s ez nem utolsósorban a rendező és a színészek stílus- érzékenységének köszönhető. Sándor Pál főként az emberi arcokat, a közeli képeken felmutatható érzelmi és hangulati hullámzásokat figyeltette a kamerákkal. Színészei pedig szívesen árulták el a játszott alak legbensőbb érzéseit is. Az első — Amire várunk című — játékban különösen Törőcsik Mari remekbe formált takarítónőjét dicsérhetjük. Törőcsik egy egész elrontott, saját lehetőségei és vágyai után futó, sokszor megalázott és sokszor saját maga által megcsalt életet játszott el ebben a néhány percben. A másik — Amire emlékezünk című — részben Patkós Irma és Páger Antal szép kettősének örülhettünk. Emberségből, jóságból, egy kis öreges ri.golyáskodásfoól, és sok-sok szívből gyúrták össze a megeleveníteti/ figurákat. Fókák, halak. Érdekesnek, ismereteinket bővítőnek ígérA bemutató meglepetése: Solymár. Ezzel a címmel jelent meg beszámolónk az idei első Pest megyei országos minősítő hangversenyről, amelyen hét kórus vett részt. Amikor bejelentették a bemutató legjobb helyezését, a solymári ifjúsági kórus aranykoszorúját, a nézőtéren tizennyolc lány és négy fiú nem csekély lelkesedéssel vette tudomásul az örömhírt, ök voltak az egyedüli aranykoszorús kórus ezen a hangversenyen. Eredményük különösen jelentős, ha figyelembe vesszük, hogy mindössze két éve működnek, problémákkal küzdve tartja együtt kórusát vezetőjük Kelemen Istvánná. A minősítőn minden igyekezetük ellenére is csak hiányos létszámmal tudtak megjelenni; a távolmaradók, sőt a jelenlevő fiatalok közül is néhányan a hangverseny másnapján érettségiztek. Minden kórus összetartásának legnagyobb problémája a tagok különböző munkaköre, elfoglaltsága, ami egy ifjúsági kórus esetében megkétszereződik, hiszen közülük sokan napi munkájuk mellett esti iskolába, egyetemre járnak. Kelemen Istvánnét azért kerestem fel a szokásos kóruspróbán, hogy megismerkezik a 2. műsorban elindult amerikai sorozat, A kalandra hívó tenger. Az első filmen a befogók, a különleges tengeri élőlényeket állatkertek, akváriumok számára foglyul ejtő speciális halászok munkáját láttuk; egy elefántfókát és egy fűrésahalat zsákmányoltak. A magam részéről azonban szívesen venném, ha a következő filmekben nem lenne az egész história ennyire iparszerű. Ha a fókának és a fűrészhalnak eleve semmi esélye nincsen, akkor ez majdnem olyan, mint amikor a Klauzál téri csarnokban a halasstandon kiemeli a kiszemelt pontyot az üvegmedencéből a hentes, majd ott helyben fejbe is kólintja egy jókora doronggal. A munkásosztály köre a termelésben elfoglalt helye szerint és szélesebben, politikai értelemben is meghatározható. A munkásosztályhoz tartoznak a termelésben elfoglalt helyük szerint az állami és szövetkezeti ipar (bányászat, gyár-, építőipar), az állami mező-, erdőgazdaságok és a vízgazdálkodás, a közlekedés, szállítás és hírközlés, az állami és szövetkezeti kereskedelmi és egyéb szolgáltatások fizikai dolgozói, valamint a felsorolt ágazatok művezetői és technikusai, illetve az ennek megfelelő szintű, funkciójú közvetlen termelésirányítók, összesen mintegy 2,9 millió fő. Aktív nyugdíjasok A . munkásosztály azonban társadalmi súlya és még nagyságrendje szerint is ténylegesen ennél számosabb és nagyobb erőt képvisel. Egyebek között azért is, mert politikai értelemben magában foglalja a fő tömegét jelentő, szociológiai értelemben vett munkásokon túl az ezekből az ágazatokból kikerülő nyugdíjasokat is. Az utóbbiak a termelésben elfoglalt helyük szerint már nem munkások, de egy emberöltőn át munkásként tevékenykedtek — társadalmi, emberi, rokoni környezetük munkás. Gondolkodásukban, mentalitásukban, életmódjukban és erkölcseikben őrzik munkásmúltjuk hagyományait. Ök a körzeti pártszervezetek legaktívabb tagjai, a Hazafias Népfront, a kedjem gondjaikkal, munkájukkal. Hat óra előtt néhány perccel a művelődési ház termében még senkit nem találtam a karnagyon kívül. — Jönnek majd nemsokára, ha mindenki nem is lesz itt — mondta —, de ha hárman- négyen vannak, már akkor is tudunk dolgozni. Legközelebb majd azok jönnek el, akik most hiányoznak, s így végül, ha lassan is, de azért haladunk. Eleinte nagyon elszomorodtam, amikor láttam, hogy ilyen nehezen tudom csak összetartani a tagokat, de azután beletörődtem. A, sikerek pedig végképpen meggyőzik az embert, hogy érdemes csinálni így is. Ha mulasztanak, mindig tudom, hogy okuk van rá, és amint tudnak, ismét jönnek. Régebben gondoltam arra is, hogy így nem nagyon érdemes dolgozni, mert hátha nem is akarják igazán a kórust. Az egyik próbán aztán tikos szavazással megszavaztattam őket, folytassuk-e a közös éneklést, vagy hagyjuk abba. Az eredmény százszázalékos igen volt. Természetesen nagyon örültem, hogy minden nehézség ellenére ennyire akarnak énekelni. Három évtized A solymári ifjúsági kórus mindössze kétéves, de Kelemen Istvánné már több mint három évtizede énekelteti a gyerekeket Solymáron az iskolában. — Valóban, harminckét évig vezettem az általános iskola két kórusát, s a megyében sokat szerepeltünk versenyeken, úttörőszemléken, sőt egy alkalommal az országos fesztiválon. Veszprémben Pest megyét képviseltük. Mielőtt nyugdíjba mentem, elhatároztam, hogy megpróbálok létrehozni egy ifjúsági kórust, mert fájt volna a szívem, ha látom, hogy szélnek- mennek az egykori kis dalosok. Amikor 1972-ben megalakult a kórus, mindjárt az első feladatunk a százhalombattai minősítő hangverseny volt, ahol ezüstkoszorút nyertünk. \ — Kelemen Istvánné egy másik kórust is vezet Solymáron, a Hazafias Népfront tanácsok legszorgalmasabb aktivistái, s lelkesen segítenek vállalatuknak, ha a terv teljesítése érdekében szükség van munkaerejükre. Munkásmúltjuk tehát politikai öntudatukban is megnyilvánul. A munkásosztályhoz sorolásuk nemcsak igazságos és méltányos, hanem tudományosan is megalapozható. Bizalom adta poszt A munkásosztály azzal, hogy hatalomra jutott, s a döntő termelési eszközök tulajdonosa lett, az elé a feladat elé került, hogy elsajátítsa az ország kormányzását, a gazdaság vezetését; a volt uralkodó osztályok kulturális monopóliumát megtörve, uralkodó helyet és szerepet töltsön be a kulturális-ideológiai életben is. Az osztály erejének, tehetségének, vezetésre való elhivatottságának egyik bizonyítéka — egyben feltétele — volt, hogy tömegesen tudott soraiból kiemelni olyan tehetséges munkásokat, akik képesek voltak ezeknek a feladatoknak az ellátására. Ehhez persze sok tanulásra volt .szükség, hiszen igen messziről indultak, korábban nem képezhették magukat. Emellett a fáradtságos — csak nagyon ritkán 8 órás — napi munka után kellett tanulniuk, ami nagy kitartást és helytállást követelt tőlük. Mintegy százezer emberről van szó, főként nagyüzemi munkásokról. A munkásosztály helyzetéről 1958-ban végzett vizsgálat az egyes üzeI férfikarát, amely a legutóbbi i minősítésen ezüstkoszorút \ nyert diplomával. Mióta működik ez a kórus és milyen a I kapcsolat a két együttes között? Hírnökök Kőrösről — A férfikar már jelentősebb múltra tekint vissza, mint az ifjúsági kórus, 1968- ban alakult. Idén a minősítő hangversenyek előtt rendeztünk közös hangversenyt Solymáron a két kórussal, hogy műsorunkat itthon is bemutassuk. A faluban egyébként csak társadalmi ünnepeken szoktunk énekelni, ezért volt új az önálló hangversen}-. — Amikor.az ifjúsági kórus aranykoszorút nyert a minősítőn, a férfikarból is többen lejöttek Nagykőrösre drukkolni. aztán akik autóval hamarabb hazaértelv, elhíresztelték a faluban sikerünket, s mire megérkeztünk, már kis ünneplő csoport fogadott benün- ket. — Az ifjúsági kórus műsorából nagy sikert arat a solymári német népdalcsokor, sőt a férfikar is bemutatott ilyen dalokat, szintén nagy sikerrel. Ezek a számok bizonyára különösen közelálinak az együtteshez, s megszólaltatásuknak hosszabb története van? — Néhány évvel ezelőtt kezdtem gyűjteni itt a fauban német népdalokat. Az öregebbektől sok szép dallamot hallottam, s amikor láttam, hogy a gyerekek már nem ismerik ezeket, úgy éreztem, hogy ez az utolsó pillanat ezeknek a kincseknek a megmentésére. — Jelenleg is gyűjtenek? — Most már nem is lehetne abbahagyni, szinte az egész falut mozgósítottam. Mindig munkában Kelemen Istvánné egy pillanatig sem tudna létezni munka nélkül. Hét gyereket nevelt fel, s négy unokája van. A fiatalok, s a felnőttkórus eredményei tartják ébren, ösztönzik soha nem lankadó munkakedvét, vidámságát, s szeretetét a muzsika és faluja éneklő lakosai iránt. Korda Ágnes mekben azt mutatta, hogy volt olyan gyár, ahonnan az üzem akkori munkáslétszámának 20 —25%-át kiemelték. Ezen a területen akadtak persze túlzások is, amennyiben például nemcsak a kulcs- pozíciókba, hanem — tévesen értelmezve a mobilitást és a hatalmat — , alkalmazotti munkára is sokan kerültek. A mennyiségi túlzások következménye, hogy néha sem politikailag, sem más szempontból nem alkalmas embereket is kiemeltek. Ez a magyarázata, hogy egy részük nem tudta megoldani az előtte álló feladatokat, s viszakerült a munkapad mellé, ami nemegyszer egyéni, emberi tragédiát jelentett az illető számára. Gyakran nemcsak az érintett, hanem az üzem dolgozói is ezt „lecsúszásnak”, szégyellni való dolognak tekintették. A többség azonban jól meg-. állta a helyét, kemény mun- kávál, nagy kitartással sajátította el a funkciójához szükséges ismereteket, tudást, s nagy tömegükben ma is a munkásosztály vezető szerepének érvényesítői azokon a posztokon, ahová a munkás- osztály bizalmából kerültek. Gyakran felteszik azt a kérdést is, hogy a párt Központi Bizottságának névsorában a párt egyes vezetőiről miért írják, hogy munkás. A kérdés jogos, hiszen ha ma kiemelnek egy vasesztergályost, és holnap osztály- vezető, tanácselnök, vagy egyéb közfunkcionárus lesi belőle, a társadalmi termelés rendszerében elfoglalt he-' TV-FIGYELŐ Takács István Napjaink ideológiai kérdéseihez Politikai értelemben munkások
