Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-14 / 163. szám

1974. JÜLIUS 14., VASÁRNAP 3 A Magyar ENSZ Társaság tiltakozó nyilatkozata Compcontrol J74 Szegeden szombaton véget ért a Compcontrol ’74 nemzet­közi konferencia, amely a szá­mítástechnika gépipari alkal­mazásának külföldi és hazai eredményeivel, feladataival foglalkozott Csaknem 350 ha­zai és több mint 150 külföldi szakember vett részt a tanács­kozáson, mintegy száz előadás alapján vitatták meg a számí­tógépes vezetési rendszerek, s azok kiépítésének problémáit. A témakörök szerinti négy szekció bevezető előadásait amerikai, bolgár és magyar tudományos kutatók tartották. A Magyar ENSZ Társaság nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy izraeli erők újabb éjszakai orvtámadásokat in­téznek libanoni kikötők és bé­kés halászhaj ók ellen, kiszéle­sítve azt az akciósorozatot, amelyet az utóbbi hónapokban a Palesztinái menekülttáborok és a kis dél-libanoni hegyi falvak ellen indítottak. A Magyar ENSZ Társaság nyomatékos eréllyel követeli: ebben a veszélyes helyzetben az izraeli hatóságok tartsák tiszteletben az ENSZ alapok­mányát, a nemzetközi jogot, az ENSZ-határozatokat. Szün­tessék be a palesztin mene­külttáborokat és a libanoni la­kosságot sújtó kollektív ter­rorakciókat, a megszállt terü­leteken alkalmazott elnyomó intézkedéseket. Ismerjék el a Palesztinái nép önrendelkezési jogát, valamint e nép törvé­nyes képviselőinek jogát, hogy részt vegyenek a tartós közel- keleti békét megalapozó genfi konferencián — fejeződik be a nyilatkozat. Közlemény az 1174. szeptember 1-én éleibe lépő fogyasztói áremelésekről és jövedelemnövelő intézkedésekről A világpiaci árak nagymér­tékű és széles körű emelkedése következtében belföldi terme­lői áraink nincsenek arány­ban az importbeszerzési árak­kal. A kialakult árviszonyok már nem nyújtanak megfele­lő tájékoztatást a népgazdaság számára és nem ösztönöznek a takarékos gazdálkodásra. Ezért a kormány elhatározta egyes alapvető, import nyers­anyagok termelői árának — köztük az energiahordozók árának emelését. (így pl. a Nyersolajár 100 százalékkal, egyes olajtermékek, vegyipa­ri alapanyagok termelői ára 50—100 százalékkal növek­szik.) A termelői árak többségé­nek emelésére a fogyasztói árak érintetlenül hagyásával kerül sor. A terhek jelentős hányadát továbbra is az álla­mi költségvetés viseli. A tüze­lőanyagokkal való helyes és takarékos gazdálkodás, to­vábbá a hazai energiaforrások fokozottabb kiaknázása azon­ban megköveteli egyes termé­kek fogyasztói árának emelé­sét is. Az új fogyasztói árak 1974. szeptember 1-től lépnek élet­be. A tüzelőanyagok, hőszolgál­tatások árai differenciáltan, átlagosan 25 százalékkal emel­kednek. Ezen belül:, — a Kzién és a brikett ára átla­gosan 16 százalékkal, — a kokszé 21 százalékkal, — a tűzifáé 18 százalékkal, — a tüzelőolajé 4ő százalékkal, — a vezetékes gázé 20 százalék­kal, — a propán-butángázé 10 szá­zalékkal, — a távfűtés és a melegvíz- szóig áltat ás ára pedig 20 százalék­kal nő. Az üzemanyagok közül: — a benzin ára 40 százalékkal, — a gázolaj ára pedig 45 száza­lékkal lesz magasabb. így többek között a tatai brikett ára (a budapesti tele­peken) mázsánként 51,00 fo­rintról 56,90-re, a tűzifáé (konyhafa, Budapesten házhoz szállítva) mázsánként 48,70-ről Fűtőanyag-áremelés - bérpótlékkal A fogyasztói árak emelése nem tartozik a néjpszerű gaz­dasági intézkedések sorába, s ha ilyenre — ezúttal szeptem- ben 1-én a tüzelő- és az üzemanyagoknál — mégis sor kerül, annak nyomós okai, in­dítékai vannak. A magyar gazdaság, amely a tőkésorszá­gokkal is kereskedik, nincs és nem is lehet elszigetelve a tőkéspiacoktól. Márpedig eze­ken a piacokon az elmúlt egy­másfél esztendőben soha nem tapasztalt iramban emelked­tek az árak, részben a speku­láció, részben olyan jelensé­gek — az energiaválság — ha­tására, amelyek tartósaknak ígérkeznek. Magyarország energiahordo­zókban nem minősíthető gaz­dag országnak, a szükséglet egyre növekvő hányadát — villamos energián kívül, kok­szot, kőolajat és földgázt is — importáljuk. Elsősorban a Szovjetunióból, de kőolajat néhány esztendeje már a kö­zel-keleti országokból is, ahol a tőkés világpiaci árak érvé­nyesülnek. Az sem mellékes körülmény, hogy az energia- válság — és a rendkívül meg­drágult szénhidrogénárak — következtében világszerte fe­lülvizsgálják az energiagazdál­kodást és a gazdaságosság új követelményei szerint alakít­ják a racionális energia- és üzemanyag-felhasználási struktúrát. Nyilvánvaló, hogy a nép- gazdasági érdekkel összhang­ban álló tüzelő- és üzemanyag­felhasználást csupán a köve­telmények hangsúlyozásával, avagy felhívással nem lehet kialakítani, itt az áraknak kell érvelniük. Ezért szüksé­ges és elkerülhetetlen egyrészt a tüzelő- és üzemanyagok fo­gyasztói árának, másrészt a kőolaj- és kőolajipari termé­kek termelői árának emelése. A tüzelő- és főként az üzemanyagok árát az elmúlt hónapokban — néhány ország kivételével — világszerte fel­emelték, mi is rákényszerül­tünk erre az intézkedésre. Az áremeléssel azonban nálunk az energetikai kérdés megol­dása nem zárult le. A gazda­ságpolitikának sok az összete­vője, azon belül azonban prio­ritása, elsőbbsége van az élet­színvonal-politikának. Az is szükségszerű volt, hogy a fo­gyasztói árak emeléséhez olyan ellenintézkedések tár­sultak, amelyek az életszínvo­nal védelmét szolgálják. A tüzelőanyagok átlag 25 százalékkal magasabb ára 1,5 milliárd forint, az üzemanya­gok drágulása pedig 800 mil­lió forint többletkiadást okoz a lakosságnak. Az ellenintéz­kedések — havi 50 forint bér­pótlék a munkásoknak és al­kalmazottaknak, a gyermek- gondozási segély 50 forinttal történő felemelése és a ha­sonló összegű juttatás a nyug­díjasoknak — éves szinten összesen 3,5 milliárd forinttal növeli a lakosság pénzbevéte­lét. E központi intézkedések hatálya a tsz-tagokra és tsz- alkalmazottakra nem terjed ki, de ily módon is a keresők mintegy négyötödét érinti. A többletkiadás és bevétel összegének egybevetéséből is kitűnik, hogy a családok több­ségénél az áremelésnek nem lesz hátrányos, a fogyasztást, az életszínvonalat rontó hatá­sa. Persze, lesznek háztartások, családok, a nagy lakást olajjal fűtők, a gázzal főzők és gép­kocsijukkal üzemanyagot is fogyasztók — amelyeknél az áremelés és a bérpótlék össz­hatása kedvezőtlen lesz. Az életszínvonal-politika — jelen esetben az ár- és bérintézke­dések összehangolása — soha nem lehet személyre szóló, nem vehet figyelembe egyes konkrét termékek családon­ként eltérő fogyasztását. A bérpótléknak, a gondozási se­gély felemelésének, a nyugdí­jasoknak adandó juttatásnak az a célia. hogy a szeptember 1-én életbelépő magasabb árak se csökkentsék a lakosság jövedelmének reálértékét, vá­sárlóerejét, s az idei évre ter­vezett életszínvonal-gyarapo­dás népgazdasági szinten ma­radéktalanul megvalósuljon. (KS) 57,40-re, a háztartási tüzelő­olajé kútnál literenként 1,50- ről 2,10-re, a propán-bután gázé kilogrammonként, ház­hoz szállítva 3,30-ról 3,60-ra, a főzésre használt városi gázé Budapesten köbméterenként 0,84-ről 1,00-re, a távfűtésé légköbméterenként 10,80-ról 13,00-ra, a 86-cs oktánszámú benziné literenként 3,00-ról 4,20-ra, a 92-es oktánszámú benziné pedig literenként 4,00- ről 5,60-ra emelkedik. A kormány az áremelések­kel egyidejűleg jövedelemnö­velő intézkedésekre is határo­zatot hozott. Minden munkál­tató — a mezőgazdasági szö­vetkezetek kivételével — a vele munkaviszonyban, szö­vetkezeti tagsági viszonyban, szolgálati viszonyban, a beteg­ségi biztosítási kötelezettség alá tartozó bedolgozó munka- viszonyban álló dolgozók, va­lamint a fegyveres erők _ és rendészeti testületek hivatásos tagjai részére 1974. szeptem­ber 1-től — abban a hónap­ban, amelyben a dolgozó munkabérben. munkadíjban, keresetkiegészítésben, táp­pénzben és terhességi-gyer­mekágyi segélyben részesül —, havi 50 forint kiegészítést kö­teles folyósítani. A nyugdíjak, járadékok, a házastársi pótlék és az egyéb rendszeres pénzbem szociá­lis ellátások (ide értve pl. a tsz-nyugdíjasokat és nyugdíj- járadékosokat, hadirokkanta­kat stb.) összegét 1974. szep­tember 1-től havi 50 forinttal kell kiegészíteni. Havi 50 fo­rint kiegészítés illeti meg — a gyermekek számától függet­lenül — a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő anyát A jövedelem-kiegészítést egy személy csak egy címen kaphatja. A házastársi pótlék­ban részesülő nyugdíjasok — tekintettel 'alacsony jövedel­mi színvonalukra — a jövede­lem-kiegészítést mindkét cí­men megkapják. A kiegészítés az átlagbérbe nem számít be, levonások nem terhelik, táppénzes állomány idejére is teljes összegben fo­lyósítandó. A kiegészítéseket első ízben 1974. szeptemberé­ben kell fizetni. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek összjövedelme gazdálkodásuk összeredmé- nyétől, felhasználása pedig alapvetően a tagság döntésétől függ, ezért a kiegészítés köz­ponti előírása a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezeti tagok­nál és alkalmazottaknál nem alkalmazható. ' A tüzelőanyag-áremelések évi 1,5 milliárd, az üzem­anyag-áremelés 800 millió fo­rinttal, összesen 2,3 milliárd forinttal növelik a lakosság kiadásait, a jövedelemnövelő intézkedések pedig — ugyan­csak egy évre számítva — 3,5 milliárd forinttal növelik a lakosság jövedelmét. A lakosságnak szilárd tüze­lőanyagra (szén, koksz, bri­kett stb.) 1974. szeptember l-e előtt felvett megrendeléseit a kereskedelem régi áron telje­síti még akkor is, ha a kiszál­lítás eddig az időpontig nem történt meg. Az új üzemanyag-fogyasztói árak életbelépésével egyidejű­leg megszűnik a külföldiek üzemanyag-vásárlási enge­délyrendszere. (MTI) Budaörstől — Bicskéig Kiegyenesítik a vaspályát Segítenek az építőtáborotok Akár egy panorámafilmen, a kocsi ablakából szélesen tá­rul elénk az E 5-ös országúttal párhuzamosan futó új vasúti töltés. Oldalát még nem nőtte be a fű. A régi vágány a ma­gas földgát mögött kígyózik, néhol csak a villanyvezetékek árbocként meredő oszlopai lát­szanak a váltakozó szintkü­lönbség miatt. — Most itt járunk, hamaro­san a törökbálinti szakaszhoz érünk. Darvassy Endre, a MÁV Bu­dapesti Építési Főnökség fő­építésvezetője harmonikasze- rűen öszehajtogatott rajzot te­rít térdére, így kis léptékben jobban áttekinthető a hatal­mas rekonstrukciós program, mely csak milliárdban fejezhe­tő ki. „Budapest—hegyeshalmi vo­nal Budapest—Bicske-alsó sza­kaszának átnézeti, összevont munkaterve” olvasom a lap felső szélén. Az ábrán nyíl­egyenes vonal, az új épülő 57^9 kilométeres pályát jelzi, melyet a kanyargós, szaggatott vonal több helyen is átszel. Ez utóbbi a régi vaspálya. Hu­szonnégy vasúti és közúti híd, gyalogos aluljáró látható még a térképen. Szocialista szerződésben — Közép-Európa kelet— nyugat irányú tranzitforgalma bonyolódik le ezen a vonalon. A sok kissugarú ív miatt csak 80 kilométeres sebességgel ha­ladhatnak a szerelvények, a szűk állomások sem tudják fogadni a hosszú, 150 tengelyes kocsisorú vonatokat, melyek 1500—2000 tonna rakományt szállítanak. Ok tehát volt bőven, hogy hozzákezdjenek a két vágányú pálya építéséhez. A földmun­kák már tavaly megkezdődtek, de 1974 és 1975 lesz a vállalko­zás nagy próbatétele. Június 16-án a programban szerződést kötöttek a XI. pártkongresz- szus és felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére. A tét nem csekély: a tervek szerint a vasúti pálya igen nagy hosz- szúságban új töltésen, hegye­ket, dombokat átvágva halad, ehhez 1,2 millió köbméter föl­det kell megmozgatni. A MÁV Budapesti Igazgatósága, mint beruházó, 17 vállalattal, üzem­mel kooperál a nagy horderejű akcióhoz. A vasút saját építési, távközlési és biztosító beren­dezési főnökségein kívül ide­gen vállalatok is bekapcsolód­tak: betonútépítők, hídépítők, áramszolgáltatók és a Volán Tröszt négy nagyvállalatának gépi erői vonultak fel a szín­helyre. A markos, lapátnyelet forgató kezekből is van bőven: gyakorlati szakkiképzésen le­vő honvédek, diákok és pálya­építő munkások dolgoznak a töltéseken. Áthelyezik az állomásokat Feltűnik a viadukt. — Ettől is elbúcsúzunk — néz ki az ablakon a főépí­tésvezető. — „Matuska híd­ja” bevonul a vasúttörténe- lembe. Áthelyezzük az állo­mást, s ezért a pálya iránya is megváltozik. Helyet a vasútnak! Ami út­ban áll, nem kerülik ki, át­vágják, vagy ha települést érint, lebontják az épületeket. Biatorbágyon 24 családi házat szapálnak, s távolabb kijelölt helyen építi fel a MÁV. Az összkomfortos lakóépületek­ből már tizenkettő elkészült. Herceghalomhoz érünk, au­tónk felfut az országútnyi széles töltés tetejére, lassan gurulunk a földgyalu után. A szél homokot. kőszilánkot csap az ablaküveghez. Körü­löttünk dömperek, soha nem látott földmunkagépek: egy masina rezgés lapokkal pas- kolja a földet, tömöríti. Szi­lárdabb lesz mint a természe­tes talaj. Erdélyi István, a bicske— herceghalmi vonal építésveze­tője a pályaépítő munkások­kal beszélget. Most a nagy rohamra eljöttek a nyugdíjas előmunkások is. Ügyességgel, tapasztalattal pótolják a rég elszökött erőt. — Ezen a szakaszon öt he­lyen találkozik az új pálya a régivel, Herceghalmon az ál­lomást is átszeli. Az építés alatt nem csökkenhet az át­menő forgalom, ezért átme­netileg is legalább négy sín- mezot fektetünk le, vezeté­kek építésével együtt — ma­gyarázza az építésvezető, te­hát nemcsak Budaörsön és Biatorbágyon, hanem Her­ceghalomnál is új állomás épül. Nincs utánpótlás Sziráki Imre, a Kandó Kál­mán szocialista brigád veze­tője irányítja a 15 tagú cso­portot. Ö számol be: — Két héttel a tervezettnél előbbre vagyunk a munkánk­kal ... Hatkilométeres vá­gányhosszhoz 200 ezer órát ír elő a norma. Mindig a lét­számtól függ az idő. Most he­ti 46 órát dolgozunk. Dél van, a többiek fa alá húzódva tarisznyából falatoz­nak. — Nem szívesen jönnek pá­lyaépítőnek a fiatalok. Pedig megváltozott itt a világ — néz körül hunyorgó szemmel a brigádvezető. — Az én ko­romban még szőrös traktor vontatta a kordét. Kubikosok hordták a földet, s talicská­val nyomtatták le. Ma gumi­hengeres gép megy végig a lazán terített földön, a kram- pácsoláshoz, aláveréshez itt volt a két kezünk, nem ám daruk, meg vibrátorok. Nincs utánpótlás, 45—50 év az átlag­életkor. Még szerencse, hogy a kiskatonák, meg a diákság besegít. Dunántúli táborlakók Elbúcsúzunk. A következő úticél: a biatorbágyí Ságvári Endre önkéntes vasútépítő tá­bor. Tárva a kapu. kihalt a tá­bor. a parancsnoki sátor előtt kövér boxer nyújtózik. Orrát a levegőbe fúrja, érzi a kony­ha felől áradó paprikás hús illatát. Szűcs László táborvezető­helyettes fogad bennünket. — Két órára érnek be a fiúk, arra lesz kész az ebéd. Kétszázkilenc adagot főz az ÁFÉSZ kihelyezett konyhája. Bemutatja a Dunántúlról — Pápáról, Keszthelyről, Sümeg­ről, Sopronból — érkezett kö­zépiskolai tanulók sátorváro­sát. Tízen laknak egy sátor­ban. Katonás rend minde­nütt. Gyékényfallal körülzárt fürdőben hideg-meleg vizes zuhanyozók, mosdók. A tá­bor végében sportpálya és színpad. — Ha sietünk, még kint, a töltésen találjuk a fiúkat — indulást indítványoz Darvas­sy Endre. Szűcs László is be­társul, s a kocsiban folytat­juk a beszélgetést. — Egész nyáron itt leszünk, négy turnus váltja egy­mást. Átadás: augusztus 20-án — Sokat jelentenek a vas­útépítésnél az ifjúsági tábo­rok? — Turnusa válogatja. Az idén ez az első társaság. Elé­gedettek velük. Vasárnap 30 fiút, a pápaiakat jutaiomki4 rándulásra vitték Budapest*» re. Pályaépítő előmunkások irányításával brigádokban dolgoznak, négynaponként ér­tékelik a csoportok teljesítmé­nyét. Törökbálint felé haladva csakhamar feltűnik a porfel­hőbe takart diákhad. Felka­paszkodunk a töltés oldalán. Uzsa-bányából érkezett kő­szállító kocsikat „csapolnak” a fiúk. Villával szórják a kö­vet, olyan ütemben, mintha teljesítménybérben dolgozná­nak. — Nyolc-tíz köbmétert do­bálnak ki négyen egy óra alatt. Szorgalmas gyerekek — mondja Bereczki Imre elő- munkás és odaszól a fiúiknak. — Hagyjátok egy kicsit abba. Villára támaszkodva kö- rénk állnak. Felhevültek a munkától, barnák, porosak^ jókedvűek. — Fáradtak? — Cseppet sem. Spéci ez a meló! Egy kis edzés. Délután még elmegyünk vagont rak­ni, hogy legyen zsebpénzünk. Keszthelyi gimnazisták. Harmadikosok. Szóka Ákos, Kovács Péter, Koller László, Babies Tamás, Bartha Gábor ... itt az egész osztály! — Azért a kaja több is le­hetne! Otthon öt zsíros desz­káig abba se hagyom... — Szeretnénk a törökbálin­ti KISZ-tábor lányaival ta­lálkozni, egyszer rendeztünk ismerkedési estet. Nem kap­nak kimenőt, olyan a tábo­ruk, mint az apácazárda... Jól érzik magukat, tetszik a tábori élet. Szívesen dolgoz­nak, tudták, hogy nem író­asztalhoz ültetik őket. A va­kációt legtöbben továbbra is munkával töltik. Időnk lejárt, közben meg­érkezett a diákmunkásvonat, felkapaszkodnak rá a srácok, s vidáman, karlengetve bú­csúznak: mi is Budapest felé vesszük utunkat. Törökbálint és Biatorbágy között augusztus 20-án épí­tőtábor diákjai által is ké­szült új töltésen száguldhat már a villanyvonat. Horváth Anita Borda Elek felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom