Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-14 / 163. szám

mlVra ■$£?,? S sjmmtm 1974. JŰLIUS 14., VASÄRNAP Hétfő: Podgornij látogatása Szomáliában — Román—jugo­szláv megbeszéléseit kezdőd­tek Bukarestben — Újabb francia atomrobbantások. Kedd: Kissinger villámláto­gatása Madridban — Befejező­dött a bonni Schmidt—Gscard találkozó — A kanadai válasz­tásokon abszolút többséget szerzett: Trudeau. Szerda: A Bundestag végleg Jóváhagyta a csehszlovák— nyugatnémet szerződést — Az arab országok feloldották a Hollandiába irányuló olajszál­lítás tilalmát. Csütörtök: Giseard d’Estaing fogadta Kirillin szovjet mi­niszterelnök-helyettest — Becs­ben ülést tartott a haderő- csökkentésről tárgyaló 19 kül­döttség. Péntek: Podgornij befejezte Szomáliái látogatását — Brezs- nyev fogadta a francia kül­ügyminisztert — Közös piaci jelentés 9 ország inflációjáról. Szombat: Befejeződött Sau- vagnargues francia külügymi­niszter moszkvai látogatása — Véget értek az új portugál kormány megalakítását célzó tárgyalások. Hét nap krónikája Nyugati taktikák és realitások Arról, hogy miként is lehet a tőkés világ körülményei kö­zött bizonyos érdekeknek meg­felelően informálni a pártok erőviszonyait, hogyan lehet kormányt létrehozni a kívánt politika végrehajtására, nos, minderről Kanada szolgálta­tott szemléltető példát a hét elején lezajlott választás ered­ményeivel. Alkalmam volt Ottawában, Montreálban, Ouebecben közelebbről is meg­figyelni a választási küzdel­met, s annak vezéreit, a libe­rális párti Trudeaut, az addigi miniszterelnököt, akit azon­ban a tavasszal leszavaztak az ottawai parlamentben, továb­bá a haladó konzervatív —ez csak a hivatalos elnevezés, a haladáshoz vajmi kevés köze van a reakciós konzervatív pártnak! — Stanfieldet, a hellyel-közzel baloldali gon­dolatokat is felvető, új de­mokrata Lewist, vagy az úgy­nevezett szociális hitelpárti Caouettet. ríábun ... Trudeau folytathat­ja az eddigi politikát, amely kétségtelenül oda vezetet:, hogy egy év alatt 13 százalék­kal csökkent a kanadai- dol­lár vásárlóértéke. A konzerva­tívok hatalomra kerülése ese­tén kilátszott volna a lóláá, hogy az USA-nak teljesen alá­vetetten, az amerikai in náció begyűrűzését szó nélkül eltű­rik. Trudeau szavai és egyes intézkedései az amerikai mo­nopoltőke térhódítása ellen, a kanadai helyi burzsoázia érde­kének védelmében tulajdon­képp a kapitalista rend haté­konyabb fenntartását szolgál­ják. Infláció, pénzhígulás, árdrá­gulás nemcsak Kanadában van. A hét végén hozták nyil­vánosságra Brüsszelben a Kö­zös Piac hivatalos jelentését, amely szerint 1974. első négy hónapjában átlagosan 13 szá­zalékos volt az infláció a ki­lenc országban. Nagy-Britan- niában e miatt a nemzeti jö­vedelem az idén másfél száza­lékkal esik majd vissza —- jó­solja a jelentés. A Közös Piac másik „betege” Olaszország, ahol 18 százalékkal drágult az élet. Még az NSZK van a leg­kedvezőbb helyzetben, hiszen egy év alatt „csak” 8 százalék­kal romlott a pénze, i illetve emelkedtek az árai. ' sérleti robbantásokat hajtott végre a Csendes-óceánon, amelyek katonai célúak ugyan, de nyilvánvaló, hogy a fran­cia atomipar is igyekszik tu­dományos, gyakorlati hasz­not húzni belőlük. A Giseard d’Estaing elnök kormányzása alatt az atomipar láthatóan igen aktívvá válik, megmu­tatkozott ez a közelmúltban a francia—iráni megállapodá­sokban is. A francia elnök a hét elején Bonnban Schmidt nyugatnémet kancellárral ta­lálkozott.. Akkor sem maradt ki a megtárgyalt ügyek sorá­ból az atomipar fejlesztésé­nek kérdése. A francia diplomácia len­dületét mutatja, hogy a hét végén Sauvagnargues kül­ügyminiszter már Moszkvá­ban tárgyalt, utána pedig a Krím-félszigetre utazott. Itt Leonyid Brezsnyev fogadta a párizsi diplomácia új vezető­jét, aki hivatalos minőségé­ben most járt először a Szov­jetunióban. Trudeau származására nézve — neve is mutatja! — francia, valójában azonban angol anyanyelvű, a kanadai egysé­get jelképező és igénylő po­litikus. „Kanada Kennedyjé- nek” mondják, aki modernül mozgékony, mentes a merev­ségtől, szellemes szónok és na­ponta ezer kézfogásnál nem adja alább . . . Jól érvelt: még- hogy a konzervatívok vetik az ő szemére az inflációt! Azok talán meg tudnák fékezni? Bármit tennének, csak az egy­szerű emberek rovására csi­nálnák . .. S közben csinos, 25 éves felesége, Margaret, a nemrég született kisbabájuk­kal a karján korteskedett mel­lette és a liberálisok mellett. Számomra nem volt megle­petés, hogy a népszerűséget ügyesen kereső politikus győ­zött. Az eddigi 109 mandátum helyett most már 141-gyel ren­delkezik a 264 tagú parlament­ben, vagyis övé az abszolút többség! A konzervatívok, akik 1972 óta a 107 mandátumukkal Trudeau sarkában voltak, most visszaestek 95-re ... Ki tudja, talán éppen ezt kí­vánták a tőkés érdekek Kana­A Közös Piac szakértőinek jelentése bizonyos nosztalgiá­val említi, hogy az Európai Gazdasági Közösség megala­kulását követő első évtized­ben, vagyis 1968-ig, az inflá­ció nem haladta meg az évi 2—4 százalékot. Most aztán az energiaválság és a nyers­anyagok árának emelkedése megrázkódtatta és továbbra is válságos helyzetben tartja a nyugat-európai tőkés országok gazdaságát. Távol áll tőlünk, hogy kár­örvendezve figyelnők ezt a nyu­gati problémát. (Már csak azért sem, mert annak hatása alól tielijesen mi sem vonhatjuk ki magunkat.) De azért sem, mert a szocialista politika ép­pen a kereskedelmi kapcsola­tok bővítését, a gazdasági együttműködés fokozását kí­vánja. Tudatában Vágyunk an­nak, hogy a békés egymás mellett élés szükségessé teszi a harmonikus fejlődést a vi­lággazdaságban. S emlékeze­tünkben élhet az is, hogy a 90-as évek világválsága mi-yen súlyos politikai következmé­nyekkel járt. A szovjet—francia nagybi­zottság a héten Párizsban ülésezett: így hívják a két kormány magas szintű bizott­ságát, amely gazdasági, mű­szaki-tudományos együttmű­ködési kérdésekről tárgyal. A mostani ülés napirendjén szó volt például az atomenergia békés felhasználásában lehet­séges együttműködésről. Fran­ciaország e héten légköri kí­A héten már bizonyos jelek arra vallottak, hogy a nyu­gati diplomácia két fontos nemzetközi tárgyalássoroza­ton már a nyári vakációra gondol. Genfben, az összeu­rópai értekezlet bizottságai­ban, Bécsben, a haderőcsök­kentési tárgyalásokon a nyu­gatiak egyformán sürgetik a munka egy-két hónapos fel­függesztését. Amíg a vaká­ciózás nem jelent egyben idő­húzást, a tárgyalások ered­ményének elodázását, addig természetesnek lehetne tartani a nyári szünet közbeiktatását. A jelek szerint azonban egyes nyugati hatalmak régi takti­kázásukat újítják fel... Lisszabonra is felfigyelt a világ ezen a héten, a május közepén megalakult ideiglenes kormány válságba került, Pal­ma Carlos miniszterelnök le­mondott, majd Spinola ál­lamfő felmentette tisztükből a minisztereket. A hét máso­dik felében egymást érték a portugál fővárosban a kor­mányalakítási tárgyalások. A nyugati hírügynökségek is megállapították, hogy e tár­gyalások középpontjában a szocialista és a kommunista párt vezetőivel folytatott esz­mecserék állottak. Ismét be­bizonyosodott, hogy e két párt nélkül nincs demokratikus fej­lődésre lehetőség Portugáliá­ban. Pálfy József Hét végi jelentések A HÉTTAGÚ portugál kato­natanács (junta) Vasco Gon- calves ezredest választotta ki az új kormány miniszterelnö­kéül —, jelentette be Spinola elnök szombaton este az elnöki palot'a lépcsőiről. ORVOSI KÖZLÉS SZERINT szívroham érte Souvanna Phouma laoszi miniszterelnö-., köt. A kormányfő állapota sú­lyos. EGY WASHINGTONI szö­vetségi bíróság „összeesküvés­ben és hamis tanúzásban” bű­nösnek találta John Ehrlich- man volt elnöki tanácsadót, i AZONNALI HATÁLLYAL 20 százalékkal megdrágult az átkelés a Panama-csatornán. AZ AMERIKAI SZENÁTUS Watergate-ügyet vizsgáló bi­zottsága szombaton nyilvá­nosságra hozta végső jelenté­sét. A jelentés szerzői nem vontak le következtetéseket az elnök bűnösségével vagy ártatlanságával kapcsolatban. Irak ünnepére Irak népe mai nemzeti ünnepén 1958. július 14-re emlékezik. Ezen a napon a haladó erők megdöntötték a monarchiát, kikiáltották a köztársaságot. Az iraki nép hozzákezdhetett a feu­dális elmaradottság felszá- ■ molásához, a gyarmati múlt terhes örökségének megszüntetéséhez, a fel- emelkedéshez szükséges társadalmi és gazdasági re­formok megvalósításához, az ország függetlenségének megvédéséhez. Számtalan nehézséget kellett legyűrnie Irak né­pének. Meg kellett küzdeni nemcsak a belső reakció aknamunkájával, hanem a kívülről szított szakadár mesterkedésekkel és táma­dásokkal is. Ebben a harc­ban mind szorosabbra ko- vácsolódott a haladó erők egysége, amelyet ma a Nemzeti Haladó Front fe­jez ki. Sikerült kidolgozni és megvalósítani egész sor olyan programot, amely lehetővé tette a nemzeti olajkincs zömének álla­mosítását, az ivarosítás megkezdését, a földrefor­mot és sok más olynn in­tézkedést, amely elősegíti az életszínvonal növelését, a népgazdaság megerősíté­sét. A haladó belpolitika mind következetesebb an- tiimperialista külpolitiká­val járt együtt. Irak arab­közi és nemzetközi pozí­cióinak megszilárdulásában jelentős szerepet játszott a szocialista országokkal ki­alakított baráti kapcsolat, amelynek jegyében a szov­jet—iraki barátsági és együttműködési szerződé­sen kívül egész sor megál­lapodás jött létre Irak és a szocialista országok, köztük hazánk között. Népünk ro- konszenvvel kíséri azokat az erőfeszítéseket, amelye­ket a Nemzeti Haladó Frontban tömörülő pártok, így a Baath szocialista párt és iraki testvérpártunk a társadalmi, gazdasági és kulturális vívmányok meg­szilárdításáért és tovább­fejlesztéséért tesznek. A magyar közvélemény, amely őszinte rakonszenv- vel és barátsággal követi az iraki haladó irányzatok megerősödését, a nemzeti ünnep akalmából további sikereket kíván azon az úton, amely az arab népek összefogásának erősítésé­hez, az antiimperialista po­litika további sikereihez vezet. A most következő hét ese­ménynaptárából : Hétfő: A csehszlovák—nyű­g-alnémet szerződés prágai ra­tifikálása — Edgar Faure, a francia nemzetgyűlés elnöke Prágába érkezik — Gunes tö­rök külügyminiszter Peking- ben — A „kilencek” pénzügy­miniszteri tanácskozása. Kedd: Sauvagnargues fran­cia külügyminiszter Hollan­diában tárgyal. Szerda: A Faure-küldöttség hazautazik Prágából — Fran­cia minisztertanács (rádió és tv) — Az EKHT 49. plenáris ülése Bécsben. Csütörtök: Szejmülés Varsó­ban — Az olasz Nemzeti De­mokrata Párt ülése. Péntek: Wilson brit minisz­terelnök és Giseard d’Estaing francia elnök találkozója. Szombat: Gunes török kül­ügyminiszter Pekingből Bang­kokba utazik. úeonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a Krímben fogadta a Szovjetunióban tárgyaló Sauvagnargues francia külügyminisztert. Párizsban aláírták a szovjet—francia nagybizottság jegyzőkönyvét és a most kötött gazdasági és tudományos-műszaki megállapodásokat. A képen: Vlagyimir Kirillin, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nökhelyettese (balról) és Jean-Pierre Fourcadc francia gazdasági és pénzügyminiszter az aláírás után. TAG LÁTÓHATÁR (4) Amiben nem vetélkedünk A megelőző folytatásokban idéztem nyugati tudó­sokat, politikusokat, újságírókat arról, hogyan vadainak ők sa­ját társadalmi rendszerükről. Szóltak az általuk katasztrofá­lisnak mondott válságjelenségekről, a dolgozók közérzetéről, az üdvözítőnek hitt fogyasztói társadalomból való kiábrándult­ságról. Mindez csak jelzés, adalék ahhoz, hogy objektívebben formálhassuk meg magunkban a nyugati világ képét. Azt hi­szem, ez a néhány szemelvény is elegendő ahhoz, hogy meg­győzze a cikk elején idézett vetélkedő tervezőjét: nagyon ne­héz egy szellemi torna keretében, néhány kérdés feltevésével összemérni a svédországi viszonyokat a miénkkel. Befejezésül, személyes tapasztalataim alapján, arról is egy-két gondolat, hogyan látnak bennünket „odaátról”. Hogyan látják ők ezt az állítólagos vetélkedést a fiatal szocialista rend­szerek és a nyugati világ között. (Az „ők” alatt természetesen nem mindenkit értek, hanem a jóindulatú, tárgyilagosan szem­lélődni és ítélni képes embereket.) Düsseldorf város szociáldemokrata polgármestere elmond­ta, hogy egy ideje már hagyomány náluk a tanácsülések szüne­tében egy pár virsli és egy pohár sör elfogyasztása. Nem így volt azelőtt, meséli, öt-hat éve még gazdag asztalt‘terítettek. Volt ott mindenféle sült, kaviár, lazac. Míg egyszer eszébe nem jutott az egyik tanácsosnak, hogy ő inkább virslit enne. Mert azt jobban szereti. A gazdagon terített asztallal — mondta mosolyogva a polgármester — azt akartuk egymásnak bizony­gatni, milyen jól megy nekünk, mi mindenre telik városunk­nak. Maguk is gyorsan fejlődnek — tette hozzá — rövid idő alatt hasonlóan modern, gazdag ország lehetnek, mint most mi vagyunk, de remélem, ezt nem ilyen nevetséges módon fogják egymás előtt fitogtatni, mint mi valaha. Egyszer arról beszélget lünk haladó gondolkodású hamburgi újságírókkal, milyen sok olyan vonása van a mi tár­sadalmunknak, amiben ők soha nem fognak utolérni bennün­ket. Igen, így; ők bennünket. Óvodai, bölcsődei rendszerünk. a gyermekgondozási segély intézménye felett valósággal elámultak. Elmondták, hogy na­gyon irigyelnek bennünket az intenzív kulturális életért, ezért, hogy szinte néfrmozgalom nálunk a szellemi értékek ápolása, s mennyire eleven a népművészet, a hagyományok őrzése. így fogalmazott egyikük: csodálatos lenne, ha az ő gaz­dagságuk párosulhatna a nálunk gyakorlatban meglevő társa­dalmi humanizmussal, tömeges kultúréhséggeL Ami ezt a gondolatot illeti: az bizonyos, hogy az NSZK mai gazdasági fejlettségi fokát elérni nálunk belátható idő kérdése. Ám az ő társadalmi rendszerük humanizálódása — őket idézem — elképzelhetetlen. Hosszan bizonygatták, hogy milyen gond számukra a „mi lesz ezután, hogyan éljünk értel­mesen?” kérdése. Alapvető probléma, szerintük, hogy nem tudnak mit kezdeni polgáraik a „gazdagságukkal”. Hisszük, nem hisszük, miránk figyelnek, s remélik, hogy a mai szocialista országok megteremtik majd az értelmes jólét társadalmának a modelljét is. Nézzünk egy még közelebbi példát. Tavaly vendégünk volt egy svéd újságíró. Arról akart írni, hogyan él ma a ma­gyar parasztság. Elvittük őt egy tsr/.-be. Nagyon alaposan meg­nézett mindent, nagyon jó benyomásai voltak. Látszott, hogy érzékeld, milyen nagy ugrást tett néhány évtized alatt a ma­gyar falu a középkori feudalizmusból egy emberibb élet felé. Egy azonban nem ment a fejébe. Még sokszor feltette a tsz-ből való távozás után is a kérdést, vajon jól orientáljuk-e mi a tegnap még fizikai, szellemi igában tartott, kizsákmányolt, meggyötört parasztságot az értelmes élet kritériumairól? Az egyik tsz-vezetőre hivatkozott. Emberünk, aki megtud­ta, hogy a vendég Svédországból jött, nyomban arról kezdett érdeklődni, hogy ott, náluk mennyibe kerül egy Volvo autó, 6 az valóban otyan jó-e, mert ő most olyat akar venni. A svéd újságíró elmondta neki, hogy a Volvo tényleg jó autó, de azt náluk is kevesen veszik, mert nagyon drága, vannak sokkal olcsóbb árban is jó kocsik. És visszakérdezett, hogy minek emberünknek a Volvo, hiszen van egy jó Ford kocsija, ami igen elismert tulajdonságokkal rendelkezik, s népszerű az egész világon, az ára pedig csak fele mint egy Volvónak. Mi­több — mondta — itt van ez a Zsiguli, amit ő bérelt Buda­pesten, ez is ugyanúgy megteszi. A tsz-vezető egyszerűen és természetesen így válaszolt: Nekem ezek nem elégítik ki az igényeimet, különben is telik a Voivora, azért akarok azt ven­ni. A svéd Újságíró ezt végképp nem értette, s a beszél­getést abbahagyta. Később megkérdezte, mennyit keresnek az egyszerű tsz-tagok. Pontosan feljegyezte ezt is. Ha rossz szán­dékkal ártani akarna nekünk; színes cikket kerekíthetne arról, hogy a2 egyszerű tsz-tag és a Volvót vásárló vezetőjének jö­vedelme között milyen nagy a különbség. A svéd olvasó csó­válná fejét, mert tudja, hogy egy hasonló volumenű svéd vál­lalat menedzsere és a munkások jövedelme között nincs ilyen nagy eltérés. Ha lenne, azt a jövedelemadó-rendszer „korri­gálná”. A svéd kolléga nem használta ki otthon ezt a ziccert Ugyanis ő tudja, mert alaposan tájékozódott viszonyainkról, hogy ez egyáltalán nem jellemző a mi szövetkezeteinkre. Azt hiszem, azt is érezte, ha nem is mondtuk neki, hogy a Volvós ember egy kicsit „megjátszotta” magát az ő kedvéért. Ami miatt ezt az egész példát felidéztem, az a következő: Az említett tsz-vezető —, akinek jóhiszeműségében egy percig sem kételkedem, s akinek megalapozott érdemeiről, hozzáér­téséről, vezetői erényeiről nem egy cikket, talán még egy re­gényt is lehetne írni — szentül meg van győződve arról, hogy jó] cselekedett. Hiszi, hogy ő most „megadta” ennek a svédnek. Hadd lássa, milyen a szocializmus. Azt véli,.hogy életének ki­induló állomását, egykori szegényparaszti sorsát párhuzamba állítva mai tehetősségével, a szocializmus fölényéről győzte meg ezt a nyugati újságírót. ^ Nem ő tehet arról, hogy közvéleményünkben szinte uralkodik ez a szemlélet. Pedig milyen leegyszerűsítése ez a dolognak: mintha az élet minőségét az autók száma, márkája, lóereje határozná meg. Nem pedig — a tsz-nél maradva — sz úr-szolga viszony piegszűnése; az egyre magasabb szinten reali­zálódó létbiztonság; a munka humanizálódása; a szabad út és nyílt pálya a társadalmi érvényesülés útján és így tovább so­rolhatnám. Ezt még a svéd újságíró is jobban tudta, hiszen azt kereste, firtatta, hogy változott meg a szövetkezetek létrejötte és a technika tömeges térhódítása után az emberek élete. E cikksorozat elején egy tervezett szellemi vetélkedő kérdései kapcsán feltettem a kérdést; Miben vetélkedhetünk? A válaszokból inkább az derült ki, hogy miben nem vetélke­dünk, mi az, amiről tudjuk, hogy a szocializmus útján járva elkerülendő — lásson messziről bármilyen szépnek is. Keve­sebbet szóltam, szólhattam arról, mit állítsunk helyébe, ha meg akarjuk valósítani célunkat: értelmesebb, tartalmasabb életet biztosítani mindenkinek. Vagyis arról a szocialista életformá­ról, amelynek eléréséhez a célnak vélt gazdagság, jólét csak eszköz. Noha ma még az eszközt sokan célnak vélik. Varga József (Vége)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom