Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-02 / 152. szám

Szombaton — Nyársapáton A P ESTME&YEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVIII. ÉVFOLYAM, 153. SZÁM 1974. JÚLIUS 3., KEDD­Egészségügyi törzsgárdatagokat ünnepeltünk A LEVÉL ©gy nemrégiben megjelent riportom nyomán érkezett, ameiyet a Cegied és Nagykőrös közötti terület egyiit településének múltjára utalva és a közeid jövőbe is mutató jelenéről írtam. „Gyakran járok Kocséron es ismerem hétvégi napjaikat is. Cikküket olvasva önkéntelenül is eszembe jutott, hogy milyen a hétvége Nyársapától! és csak annyit állapítottam meg magamban, hogy bizony nem ugyanaz.” Így szól a levél egyik sora, amelynek olvasá­sakor a címzett viszont azon tűnődhet, hogy mi lehet a mondat bővebben meg nem indokolt utolsó szavai mögött. Kitalálni persze nem lehet, legfeljebb megkérdezni az ol­vasót, hogy mit ért alattuk. Kis meglepetés ért, amikor megtud­tam, hogy levélírónk, aki cí­mét nem írta meg, csak a ne­vét, nem is lakik Nyársapádon, hanem a fia és a menye. Ma­radt tehát a dolog másik része — talán még célravezetőbb — körülnézni a községben. A TANÁCSHAZÁN Üjfalu- di Lászlóné pénzügyi előadó az adókartonok félévi zárásán dolgozott. — Jelenleg csaknem 2100 la­kosunk van, az adózás szerint általában kedvező anyagi helyzetben, mert félévi bevé­telünk 552 ezer forint, 120 szá­zalékos teljesítés — mondja a pénzügyi előadó, s miközben a kis iözség kis tanácsilázának szombati csendességű helyisé­geit járjuk megtudom még, hogy Nyársapát 1954. decem­ber 1-én vált önállóvá, addig viszonylag nagy lakosság szá­ma ellenére tanyaközpont jel­legű volt, aminthogy részbeni szétszórtsága máig is megma­radt. A tanécsházból kilépve hát­rafordulok. A kapu mellett — most veszem észté — tábla, miszerint dr. Berakó Lajos a ceglédi ügyvédi munkaközös­ség tagja szombaton 9—12 kö­zött várja az ügyfeleket. Vi­szont a szobákban senki... Az épület előtt kockásinges férfi a Trabantját mossa. — Nem tetszik tudni, itt van dr. Berakó ügyvéd úr? a jövedelem nem kis részét elkölti, a Nagykőrös és Vidé­ke ÁFÉSZ-boltja, vagy inkább kisáruháza, a község'központ- ban. — Az idei forgalmunk 20— 21 százalékkal nőtt a tava­lyihoz képest — mondja Per- neki Antal vezető, aki hu­szonkét esztendeje jár ide naponta Nagykőrösről —, sem­miféle élelmiszerben nincs hiány, csak jó néhányat! ke­rékpár iránt érdeklődtek itt hiába, meg kisebb vasáru­kat, szögeket kerestek. Ezt a hiányt is pótoltuk azon­ban. Éppen dél van. nemsokára lehúzzák a redőnyt, aztán fél háromkor nyitnak és öt óráig ismét vásárolhat a kö­zönség. — Kétszer nem jön senki, mert én már az elmúlt 22 év alatt annyira megismer­tem a lakosságot, egyik-má­sikát figyelmeztetni is tu­dom, ha valamit elfelejtene, amire szüksége van — mond­ja az üzletvezető. Aztán a kasszakimutatásra tekint, reggeltől 11 óráig több mint húszezer forintot for­galmaztak. Ez a szombat is átlagon felüli. ÁTLAGOS, vagy átlagon felüli-e a forgalom az élel­miszer- és iparcikkház mel­letti italboltban, nem tudom, de valamit mutat, hogy a szombat délidő ellenére, egy — mint mondani szokás — csontrészeg cimborájukat húz­kodják ketten-hárman a ke­rékpárállványok mellett. A várakozó biciklikből arra le­het következtetni, hogy bent nagyon sokan vannak. A kö­vetkező ház egyike az or­vos rendelője. A váróban az ajtón szembeötlő plakáton óriási pohár borban egy kis emberke fuldoklik, a háttér­ben hasonló figura kocsma­asztalra borulva. A szinte önmagáért beszélő rajz alatt egyetlen mondat: „Az alkohol bosszúja”. ta Kálmán igazgatóhelyettes és Benkó János napközis ve­zető, szb-titkár az év végi je­lentést írják a június 21-i tanévzáró értekezlet alapján. — Iskolánk a hatvanas évek végén épült, és ami nagyon jó benne, az, hogy elegendő nagyságú — mondja az igaz­gatónő. — Nehézségünk vi­szont, hogy nem vagyunk eléggé jól felszerelve például a napközisek számára külön­féle szemléltető eszközökkel, mechanikai vagy más játé­kokkal, barkácsolószerszámok­kal. Pedig éppen itt, a ta­nyai gyermekek oktatásához, hátrányos helyzetük csök­kentéséhez mindez nélkülöz­hetetlen. \ Kiegészítik még azzal, hogy 10 ezer katasztrális hold te­rületről- jár ide 150 gyermek, köztük igen sok nagy távol­ságról. Aztán a felnőttek művelő­dési helyzetére terelődik a szó. Kiderül, hogy van ugyan a községnek egy úgynevezett művelődési háza, egy lelkes, fiatal vezetővel, a ház azon­ban felújításra, átalakítás­ra szorul, szintén gyengén felszerelt, lehet hogy ez, le­het, hogy más oka van, hogy a lakosság nemigen érdeklő­dik iránta. A pedagógusok azonban elszántak. Kicsiny, de határozott, 15 főnyi csa­patuk terveket sző és kemé­nyen munkálkodik a kis te­lepülés szellemi szintjének emelésén. HOGY IS IRTA kedves le­vélírónk? Nyársapát nerii ugyanolyan, mint legutóbbi riportunk helyszíne. Ameny- nyiben külső képre és egyes jelenségekre gondolt, valóban igaza van. Nem teljesen ugyanaz. A lényeg azonban mindkét helyen azonos. Az ugyanis, hogy Kocséron és Nyársapáton egyaránt jelen­tős eredményeket hoztak lét­re a települések legértéke­sebb emberei. Ök pedig mind­két helyen biztosítékai a to­Minden esztendőben július elején emlékeznek meg az egészségügyi dolgozók Sem­melweis Ignácról, a gyermek­ágyi láz kórokozójának meg­fejtőjéről. Varosunkban, az Arany János Művelődési Köz­pont tanácstermében tartot­ták az ünnepi ülést. Az emlékbeszédet dr. Rutt- ner Béla főorvos mondotta, aki a nagy orvostudós embe­ri tulajdonságainak reflektor- fénybe állításával a példamu­tatás, az egészségügyi dolgo­zók eszményképeként a hu­mánumát, a szakmai éleslátá­sát, szívósságát emelte ki. Az a hit és küzdelem, amit a nagy felfedezés elismertetésé­ért kellett megvívnia a kor orvostudósaival, példája kell, hogy legyen ma is a lelkiis­meretességgel, kitartással vég­zett eredményes gyógyító munkának. Az évforduló ünneplése egyben alkalom volt arra, hogy az egészségügyi dolgozók a három évvel ezelőtt meg­alapított törzsgárdaszabály- zat értelmében, munkájuk el­ismeréseképpen átvegyék a törzsgárdatagságot bizonyító elismerést. Az ünnepségen tizenhét egészségügyi dolgozó kapott 5 éves törzsgárdatagságáért ok­levelet, 10 éves törzsgárda­tagságot tizenhatan értek el az idén. Tizenöt éves törzs­népségén, ahogy nőtt a mun­kában töltött évek száma, úgy erősödött a felzúgó taps, ami a Semmelweis-emlék- érem bronz és ezüst fokozatá­nak erkölcsi elismerése mel­lett a népszerűséget, a szere- tetet is bizonyította. Húsz éve dolgozik az egészségügyi vo­nalon dr. Domián Gyula fő­orvos, Falusi Istvánná, Fehér Tiborné, HcAász Ambrusné, Herényi Elekné, Kecskeméti Júlia, Kovács II. Ambrusné, Tóth Józsefné és Onyiga Ot- tóné. A „huszonöt évesek” között ünnepeltük dr. Botár Gézánét és Hídvégi Dénesnét; dr. Mi- kó Miklós pedig harmincadik éves jubileumát ünnepelte ezen a napon. Megható volt nézni az ün­neplés pillanatában az arco­kat, az embereket, akikkel oly sokszor találkozunk a kórház folyosóján, műtőjében, a szülőotthonban, a rendelő- intézetben, vagy a szociális otthon gondozottjai között. Akik törődnek velünk, ha be­tegek vagyunk, végigkísérik életünket, gyermekeink éle­tét, s mindig ott vannak, ha segíteni kell. Köszöntjük őket mi is szeretettel, és kívánunk valamennyiüknek erőt, egész­séget a további munkához. (szabó) — Hát persze, hogy itt van, én vagyok az — mondja ne­vetve. GÉPSZEMLE van a Hala­dás MGTSZ-raél, ezt még a ta­nácson hallottam. Oda igyeke­zem, de az ügyvéd félfogadás utárai percei még alkalmasak rövid tájékozódásra. — Az Arany János versé­ben olvasható „ha per, úgy­mond, hadd legyen per”, vagyis a mindenáron pórle- keüni aikarás ide nem vonat­kozik — mondja az ügyvéd, útközben. — A szombatorakén- ti félfogadásra is csak egy-két ember érkezik. Néhány év alatt csak pár válóperes ügyem volt itt, meg ingatlan adás-vételek. Közben elérjük az úgyneve­zett Száraz tanyat, ahol most a tsz gépei katonásan sorakoz­nak. Dr. Berakó Lajostól elbú­csúzva Csáfor István főagró- már több a monda­nivalója. — A md összes területünk­ből 2700 hektárból hétszázan termesztünk gabonát, most jú­lius 5-től augusztus 5-ig a be­takarítás következik. A szemlézőkkel, ágazati-, csoport- és műhelyvezetőkkel, a tűzrendészet! felelőssel és a hatósági megbízottakkal együtt nézegetjük a tiszta, rend behozott húsz gépet, amelyből tizenkettő vesz részt a hét végén kezdődő nagy munkában. — Régen csak az aratáshoz 150 ember kellett volna, most meg harmincán aratnak, tisz­títanak és szállítanak összesen — mondja a főagrónómus. Megtudjuk még, hogy a ter­méskilátások a helyi viszo­nyokhoz képest jók. rozsból tíz, őszi árpából 18 mázsás át­lag ígérkezik, a búza kicsit gyengébb, de az összeredmény így is a tavalyi fölött lesz. A tsz tagok és alkalmazottak jö­vedelme, következésképpen, szintén emelkedik, mert a tsz vezetői továbbra is biznak a szarvasmarha-tenyésztés és a kéthavonkénti 15 ezer pecse- nyecsirke hozamában is. AZ ÜZLET, ahol a lakosság — Amit a kocsma előtt lá­tott az sajnos, elég gyakori látvány — mondja dr. Gyáf- rás Sándor —, aztán hozzáte­szi gyorsan, hogy ez borter­melő és így borivó vidék. Ahol persze, nem nyugszanak be­le, hogy alkoholisták és ve­szélyeztetett gyermekek is vannak, de mint realitást, tu­domásul veszik, számolnak ve­le és a lehetőségekhez mér­ten védekeznek is ellene, — Betegségekben ez sze­rencsére nem mutatkozik meg, ma délelőtt például huszon­hármán voltak és ez a szám szerintem elég kedvezőnek mondható. Aztán az alkoholizmus el­leni és más felvilágosító mun­káról beszélgetünk, és így ön­ként adódik, hogy próbáljam meglátogatni az iskolát is, hátha — a nyári szünidő el­lenére találok még ott va­lakit. TÖBBEN IS vannak. Ko­vács Gizella igazgató, Ros­vábbi fejlődésnek. Pacsay Vilmos gárdatagsággal rendelkezik 22 egészségügyi dolgozó. Az ün­ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Flórián Sándor és i Molnár Mária: Zoltán; Balogh Albert és Hegedűs Borbála: Andrea; Paja József és Nagy Eszter: Zoltán; Gulyás Sán­dor és Kuki Erzsébet: Sán­dor; Zsoldos István és Király Zsuzsánna: Andrea nevű gyer­meke. Névadót tartott: Abonyi Sándor és Krasznai Katalin: Katalin nevű gyermekének. Házasságot kötött: Halápi Imre és Német Eszter; Cseri Kálmán és Istráb Erzsébet; Nagy Gusztáv és Tiger Ilona; Bíró Ambrus és Ficsor Teré­zia; Czakó László és Pintér Mária; Barna Elek és Módra Irén; Subic Sándor és Kato­na Éva; Pantó Balázs és Uta- si Etelka. Meghalt: Szabó Pál (Zrínyi u. 90.); Kántás Dániel (Zátony u. 8.); Zombory Terézia (Lo- sonczi u. 56.); Faragó Ambrus (Arany J. u. 4.); Aszódi Ba- lázsné Molnár Lídia (Szolnoki u. 14.). UH látunk ma a moziban? Facsemeték. Szovjet film. Kísérőműsor: A tűz. Ma­gyar híradó. Előadások kezdete: 6 és 8 órakor. KISKÖRZETI MOZI AZ ÁRBOZI ISKOLÁBAN Csermen. Szovjet kaland­film. Előadás kezdete: 7 órakor. Berci bácsi elbúcsúzott... MINT MINDEN ESZTENDŐBEN, így az idén is öregek napjára hívták meg Kocséron a tsz-nyugdíjasokat. Egymás után érkeztek az ünnepi alkalomra a fáradt, idős asszonyok és férfiak. Közben, mintha sírt volna az ég, megeredt a csendes nyári eső. Az elnök a kultúrház kapujánál fogadta a vendégeket. Köszöntötte a 80 éves Utasi Al­bert nyugdíjast is: — Szeretettel köszöntjük, jó, hogy eljött Berci bácsi. — Hogyne jöttem volna — válaszolta — olyan jólesik a többieket látni... LASSAN ELÁLLT AZ ESŐ, és Utasi Al­bert, az egyik asztal végén foglult helyet, s elbeszélgetett a szomszédokkal a tsz életéről. Szorgalmas íparosember volt, de sohasem sza­kadt el a földtől. Mint a legtöbb régi mes­terembernek. neki is volt egy kis földje, sző­lője, amivel a tsz-ek alakulásakor belépett a termelőszövetkezetbe, melyben még tisztséget is viselt. Beszélgetés közben egyszercsak szó nélkül hirtelen lehanyatlott a székéről. Szomszédai és az odasiető tsz-vezetők, a gyepes területen lefektették egy fóliasátorlapra, s elkezdték a szíve táját dörzsölni, s a karjait mozgatni. Percek alatt megérkezett a községi orvos is, és megpróbált segíteni, de minden hiába volt, régi szívbaja megölte az öreg nyugdíjast. AZ ÖREGEK NAPJA gyászba, szomorúság­ba fulladt. Sokan nem is vacsoráztak, s a va­csorát követő ünnepi műsor keretében az el­nök elérzékenyedetten köszöntötte a tsz nyug­díjasait, s indítványára, a 320 résztvevő né­ma felállással áldozott az elhunyt tagtárs em­lékének, A tsz vegyes kara dr Urbán Kál- mánné vezetésével szomorú hangulatú dalo­kat énekelt, majd a legöregebb nyugdíjaso­kat: Csányi Lászlót, P. Kis Gábort, Bugyi La- josnét, és Palotai Istvánnét emléktárgyakkal tisztelték meg. s minden nyugdíjasnak jutott valami ajándék. EGY AJÁNDÉK azonban már nem talált gazdára... Az Új Élet Tsz irodaházára kitűzték a gyászlobogót, és Utasi Albert nyugdíjas tsz- tagot nagy részvét mellett már el is temették. K. L. Ebben az évben több mint százvagonnyi készételt csomagoltak a Nagykőrösi Konzerv­gyár ceglédi telepén. A konzervétel belföldre és külföldre egyaránt eljut. Apáti-Tóth Sándor felvétele SPORT Másodszor is Kőrösön A niúlt év nyarán két hetet edzőtáboroztak Nagykőrösön a fővárosi MAFC sportiskolásai. A napokban ismét megjelen­tek a Toldi Miklós Élelmi- szeripari Szakközépiskolában. Szentgyörgyi Zoltán testnevelő tanár, a műegyetemiek sport­iskolájának igazgatója beszél­getésünkkor a következőkben mondta el tevékenységük lé­nyegét és körösi terveiket: — Három éve működik sportiskolánk, amely az ország első olyan sportiskolája, amely felsőoktatási intézmény sport­egyesületének biztosítja az utánpótlást. Kilenc edző oktat­ja a 210, tizennyolc éves, bu­dapesti XI. kerületi fiatalt az atlétika és a kosárlabdázás megszerettetésére. A Bikszádi úti testnevelés tagozatos isko­la a bázisunk. Most tartjuk második edzőtáborunkat, s másodszor is Kőrösre jöttünk. Nagyon jó a szállás, sportolási lehetőségek vannak itt és a közeli uszoda is előnyös. Har­minc fiú kosaras és harminc atléta — utóbbiak között lá­nyok is vannak — tölt el tíz napot együtt, a levezető és összekovácsoló edzőtáborozá­son. Napi programunkban két­szer másfél órás intenzív fog­lalkozás szerepel, öt edző ve­zetésével. A Zsideg Miklós ve­zette. ÓIK 5. helyezett kosa­rasaink, serdülő- és úttörő­csapatunk is itt van. Atlétáink Sebestyén Sándor irányításá­val. a Kinizsi sporttelepen ve­rejtékeznek. Kulturális meg­mozdulásokat is tervezünk: múzeumlátogatás, kirándulás, konzervgyári üzemlátogatás, szalonnasütés a Pálfájában, tábortűz mellett házi úszóbaj­nokságot is rendezünk a strandon. A sportról szólva, több évtizedes tapasztalataim szerint lelkesedés, szív, szere­tet kell. Komolyan kell küz- ; deni, mégis jön vereség, de | ebben is felül lehet kerekedni, edződni. Az egyén érdekét a csapaté alá kell rendelni, hogy sikerüljön a közösségi élet diadala: a győzelem. Utóbbiakat — úgy gondol­juk — jó lesz Nagykörösön is I megszívlelni, tanulságul szol­gálnak e mondatok. A MAFC sportiskolásai több barátságos kosárlabda-mérkőzést vívnak a körösiekkel. A sportotthoni esti találkozóknak külön han­gulatuk van. Érdemes alkal­manként megtekinteni. Törölték a gyeplabdásokat Az Nk. Volán—fővárosiak­ból álló — gyeplabdacsapata az év első negyedében szere­pelt a budapesti teremkupa­mérkőzéseken. A csapatot az NB I-be is benevezték, de a 21-es Volán fővárosi és nagy* körösi vezetői nem értették meg egymást, s az 1-es és 20- as Volán fővárosi központja sem segített. A Magyar Gyep­labda Szövetség a biztosított anyagiakat kevésnek tartotta, s törölte a körösieket a nyol­cas mezőnyből. Kár, hogy így történt, mert a lelkesedés nagy volt. Keddi műsor Kézilabda. Kinizsi-sportte­lep. 16.30: Pest megyei serdülő edzőtábor—Csepel Sportiskola serdülők barátságos női mér­kőzés. Kosárlabda. Sportotthon-ud- var. 15: Pest megyei serdülő edzőtábor—MAFC Sportiskola serdülők, barátságos férfimér­kőzés. S. Z. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom