Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
4 %Mihm 1974. JÚNIUS 16., VASÄRNAP Hogy mennél többen tanuljanak tovább Egyénenként foglalkoznak a fiatalokkal Ez év márciusában Pest megye összes általános iskolájában a 10 572 nyolcadik osztályosból 873, köztük 626 leány nem töltötte ki jelentkezési lapjának azt a rovatát, amelyben jeleznie kell, mit és hol szeretne tovább tanulni. beszél durcásan az elsőnek kérdezett kislány —, de nem vettek fel a kereskedelmi szakiskolába. Az édesanyja azt mondja, hogy nem vették fel a lányát, most már nem megy sehova, csak a Szolidaritás Háziipari gyöt, de azután egyenként mindegyik nemet mond a továbbtanulásnak. Valameny- nyit már munka várja. Egy kislány: — A Nyugatival szemben levő húsboltba megyek, ott dolgozik a nővérem, meg a bátyám, 1700 forintot keresnek havonta/ Először a nővérem ment oda tavaly, a nyolcadik általános után, aztán a bátyám, aki abbahagyta az asztalosság tanulását. Tizenöt éves kislánynak havi 1700 forint kereset nagyon szép. Egyenesen csábító, különösen minden képzettség nélkül annak, aki csupán a mára gondol. Csakhogy, ha képesítést szerezne háromévi továbbtanulással, a tudása meg a jövedelme is több lenne. Ezt is mérlegelni kellene nemcsak a pályaválasztás előtt álló fiataloknak, hanem szüleiknek is. Hátrányos helyzetűek — A múlt napokban Szalóki Béla kollégám Bugyin járt, ahol 90 nyolcadikosból 11 lány és 5 fiú akarta abbahagyni a tanulást. A lányok közül hat kifejezetten jó közepes tanuló, mi pedig éppen a jobb tanulókat szeretnénk rábírni tanulmányaik folytatására. Az egyik kislánynak tizenegy kistestvére miatt kellett volna otthon maradni. Kollégám beszélt a mamájával, felhívta figyelmét a több gyermekes anyáknak a családvédelmi rendelkezések által nyújtott előnyökre, és arra, hogy ösztöndíjat, kollégiumi ellátást is kaphat a gyerek. Anya és a lány határoztak. A kislány szeptembertől a fővárosba kerül. a Simon Ferenc Bőripari Szakközépiskolába, két társával együtt. A másik három jó előmenetelű bugyi kislány pedig még gondolkodik ugyan, de valószínűleg szintén a továbbtanulás mellett dönt. — Az ipari szakmunkástanulók kivétel nélkül, de a fizikai dolgozók gyermekei is kapnak ösztöndíjat. Ez utóbbiak ösztöndíjára a megyei tanácsnak ebben a tanévben 3 millió 600 ezer forint áll rendelkezésére. Nagy összeg, jelentős anyagi áldozat, a tanulók is meghozhatják érte a tanulás munkájával járó áldozatot. Aminek eredményéből nemcsak a társadalomnak, hanem egyénenként nekik is csak hasznuk származik. Szokoly Endre A mintegy 900 fiatal biztonságosabb jövője szempontjából kétségkívül nagy számról van szó, ami azonban az előző kétesztendő adatait vizsgálva örvendetesen csökkenő arány. Két éve csaknem kétszer eny- nyi, tavaly is majd harmadával többen mondtak az üresen hagyott rovattal nemet. Egyébként a Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetnek, minden iskola igazgatójának, valamint pályaválasztási felelősének és az osztályfőnökök eddigi erőfeszítéseinek eredményeképpen a tovább nem tanulók száma azóta is mintegy kétszázzal lett kevesebb. Az egyénenként folytatott és a szülőkkel való beszélgetések sora tehát nem hiábavaló, de hogy mennél többen szerezzenek nagyobb szakmai és általános műveltséget, a meggyőzés munkája a vakáció alatt is folytatódik. Dolgozni mennek Albertirsa, Tessedik Sámuel Általános Iskola. A teremben tíz - kislány és három fiú ül. Hétnek az édesanyja is ott van. Hallgatják dr. Andor Györgyöt, a Pályaválasztási Intézet munkatársát, aki röviden rámutat a továbbtanulás előnyeire. — Nem erőszakolhatok senkit, de mindenki gondolkozzon azon: mennyivel jobb és biztonságosabb lesz a jövője — mondja. — Aki pedig akár most, akár később megváltoztatja elhatározását, jelentkezzen. A tanácsadó intézet valamennyinek,, személye és körülményei szerinti lehetőséget javasolhat, s mert tudja, melyik tanintézetben van' még hely, felvételét is elősegíti. Felsorol * néhány pályát, közli, hogy a szakmunkástanulók mind, de a középiskolások egy része is kaphat ösztöndíjat. Szavait hosszas csend követi. Most egyenként szólítja a megjelent fiatalokat. — Én kozmetikai és vegyi- szer-eladó akartam lenni — Szövetkezet kesztyűvarrodájába, legalább itthon marad és mégis pénzt keres. Másik két kislány is azért nem tanul tovább, mert nem vették fel, az egyiket a szakmunkásképzőbe női fodrásztanulónak, a másikat a ceglédi gép- és gyorsíróiskolába. Mégis szakmunkás lesz Most a fiúkon a sor. Kettő Budapestre megy segédmunkásnak a gumigyárba, ahol az apjuk dolgozik. A harmadik, magas növésű, szőke hajú, izmos fiatalember: — Tanulnék én, a szüleim sem bánnák, csakhogy gyenge tanuló voltam. Ha lehetséges, ezért Örkénybe mennék mezőgazdasági gépész szeretnék lenni, traktoros. A Pályaválasztási Intézet mindenesetre előlegezte a bizalmat, s érintkezésbe lép az Örkényi szakmunkásiskolával, helyet biztosít a számára. így most már csak tizenkét fiatal nem tanul tovább a Tessedik Sámuel ötven idei nyolcadikosa közül. Nyolcvanhárom mínusz hat Még egy általános iskola van azonban Albertirsán, a Petőfi Sándor nevét viselő. Ebben nyolcvanhárom fiatal kapta kézhez a nyolcadik osztályos bizonyítványt és közölük csupán hat nem akar továbbtanulni. Kilenc gimnáziumba jelentkezett, s egyet utasítottak vissza. Harminc közül, akik szakközépiskolába akarnak menni, kettőt nem vettek fel: a harminc- nyolc szakmunkástanulónak jelentkező akadálytalanul bejutott az általa választott tanintézetbe. A három elutasított is megoldotta már a továbbtanulási gondját. öt kislány, egy fiú áll az igazgatói irodában, figyelmesen hallgatja dr. Andor GyőrTV-FIGYELŐ Közel vinni a kultúrát a munkástömegekhez Megkezdődtek Dunakeszin a művészeti napok Évről évre ismétlődő hagyomány Dunakeszin a művészeti napok megrendezése. Az egy hétig tartó gazdag program ünnepi nyitányára tegnap délután került sor a helyi József Attila Művelődési Központban. A megnyitón megjelent Barát Endre, az MSZMP váci járási Bizottságának első titkára, Darvasi Pálné, a gödi Dunamenti Tsz tagja és Kalmár János, a Dunakeszi Járműjavító főmérnöke ország- gyűlési képviselők, valamint Berkó Árpád, a járási hivatal művelődési osztályának vezetője. Tárlatot:, hangversenyek az üzemekben A művészeti napok programsorozatát, egyben annak első rendezvényét, a Göd— Dunakeszi—Főt munkásmozgalmi hagyományait bemutató kiállítást Barát Endre, a váci járási pártbizottság első titkára nyitotta meg. A művészeti napok jelentőségét méltatva elmondotta, hogy a megyében ezekben a napokban sok felé rendeznek különböző kulturális napokat, heteket, de eddig csak Dunakeszin valósult meg már a korábbi években csakúgy, mint ez alkalommal, hogy nem csupán a művelődési központ .ad otthont a rendezvényeknek, hanem a nagyközség valamennyi üzeme. Irodalmi színpadi előadások, hangversenyek, tárlatok várják az érdeklődőket az üzemekben, így hozva közelebb a kultúra értékeit a munkástömegekhez. M ndez fokozott jelentőségű most, a Központi Bizottság márciusi határozata után.. Megismertetni és megszerettetni a munkásakkal az irodalmat, a zenét, a képzőművészetet — ez a Dunakeszi művészeti napok legfőbb célja. A tárlókban: maga a történelem Az ünnepi megnyitó után a résztvevők megtekintették a művelődési központ földszinti termeiben rendezett munkásmozgalmi kiállítás sokszínű anyagát. Nem túlzás, ha úgy fogalmazunk: a tárlókban maga a történelem látható. Sok-sok megsárgult fénykép és más korabeli dokumentum alapján kap képet a látogató Dunakeszinek és környékének munkásmozgalmi eseményeiről. Megismerheti, hogyan alakult meg az idén ötvenedik fennállását ünneplő gödi Fészek, amely ma is kedvelt találkozó- és pihenőhelye nemcsak az egykori harcok még élő tanúinaik, hanem a munkásfiataloknak is. A magyar munkásmozgalom történetét idézik azok az igazolványok, fényképek s más dokumentumok is, amelyek a Tanácsköztársaság dunakeszi és fóti eseményeiről, vagy éppen az 1945-ös földosztásról tudósítanak. S amit nem mondanak el a képek, a dokumentumok, azt elolvashatjuk a ma úttörőinek sokszínű feljegyzéseiA Magyarországon élő különböző nemzetiségek több évszázados közös sorsáról, egymásra utaltságáról és együttműködéséről vallanak azok a magyar, szerb-horvát, német és szlovák történeti emlékek és használati tárgyak, amelyekből tegnap nyílt kiállítás Pomázon, a nagyközségi tanácsházán. A kiállításon a tablók mintegy 40 fotójáról hangsúlyossá válnak a nemzetiségek egyszerű embereinek esztétikai igényei, arány-, forma- és szépérzékük. A csoportosításokban együtt látható magyar kőműves-, német ács-, szerb kovács- és szlovák asztalos- munkák a magyarországi nemzetiségek népi ízlésének magas színvonalát tükrözik. A fotókiállítás szomszédságában, egy külön helyiségben szlovák, német és szerb-horvát gyermek- és ifjúsági könyvek sorakoznak, egy harmadikban a Pest megyei Levéltár igazgatósága különböző nemzetiségi térképeket, köztük Nagymaros, Dömsöd, Mogyoród, Pilisszentlászló és Csömör egykori és mai kortográfiáit műből, amelyekben veteránok emlékeit örökítették meg. Miután az ünnepség résztvevői megtekintették a munkásmozgalmi kiállítás gazdag anyagát, újabb tárlat megnyitására került sor a művelődési központ egyik emeleti termében. Itt Gyurcsek Ferenc szobrász és Sáros András Miklós grafikus műveivel ismerkedhettek a látogatók. A két fiatal művész közös vonása:a munkásember, a munkásélet ábrázolása. A művészeti napok szombati programjának záróakkordjaként a váci VoxHumá- na énekkar adott nagy sikerű hangversenyt Makiári József, Liszt-díj as karnagy vezényletével. A művészeti napok programja ma reggel júniálissal folytatódik. Délután a tanácsháza nagytermében a körzeti állami zeneiskola növendékei adnak hangversenyt, majd ezt követően a művelődési központ szinháztenmében a tököli délszláv nemzetiségi együttes mutatja be műsorát. tatja be. A sokrétű összeállítás ezenkívül régi szerb, német, szlovák és magyar okiratokat, tanácsi jegyzőkönyveket, végrendeleteket tartalmaz. A nemzetiségi népi hagyományok, anyanyelvi kultúra és a nemzetiségek története című kiállítást — amely egyben a III. Pest megyei nemzetiségi találkozó első eseménye volt — tegnap délután Császár Ferencnek, az MSZMP szentendrei járási bizottsága első titkárának, Szellő Józsefnek, a szentendrei járási hivatal elnökhelyettesének és Bellos Péternek, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége elnökének jelenlétében Boros István, Pomáz nagyközség tanácsának elnöke nyitotta meg. A kiállítás felvételeit dr. Ik- vai Nándornak, a Pest megyei múzeumok igazgatójának szakirányításával Apáti-Tóth Sándor ceglédi fotóművész készítette. A kiállítás megrendezésének szép feladatát a Fe- renczy-múzeum kiállításren- dező csoportja vállalta. K. Gy. Nemzetiségi találkozó nyitánya Pomázon Asszonyok a téeszben Gépek a jászolok helyén Panasz ne maradjon válasz nélkül Ki mit tud? _ klub a szerelemről. Ne kerteljünk: ez a műsor nem sikerült. Nem mintha bármelyik száma alatta maradt volna az Ilyen adásoktól elvárható színvonalnak. Erről szó sincs. Csengery Ad- rianne, Koncz Zsuzsa és a Tavasz kamarakórus például éppúgy énekelt, mint máskor, Benedek Miklós, Vallai Péter — ne soroljunk fel most minden közreműködőt — úgy mondott verset, prózát, ahogyan tőlük megszoktuk. Nem ezzel volt baj. A Ki mit tud? Hub csütörtöki összejövetele azért nem sikerült, mert a klubnak láthatólag éppen arról nem volt semmi mondanivalója, amit találkozójuk témájául választottak, a szerelemről. Ez különben meglepő. Végül is fiatalokról volt szó. Mégis képtelenek voltak összehozni a szerelem ügyében valami érdemleges műsort, amelyre érdemes lett volna odafigyelni. Hiába szólt ugyanis a műsor minden elhangzott száma a választott izgalmas témáról, a sok részletből nem állt össze semmiféle egész. Nem derült ki az összejövetel részvevőinek véleménye a szerelemről. Pedig — állítólag azért gyűltek össze, hogy a zene és a költészet eszközeivel közöljék ezt velünk. De hát mit közölhettek volna? Nincs véleményük. Én különben egyetértek velük: jobb ezt csinálni, mint filozofálgatni róla. Osak éppen akkor nem kell — úgy is mondhatnánk, illetlenség — ez ügyben az ország-világ elé lépni. Visegrád. A műemlékekről, Mátyás palotájáról, a Sala- mon-toronyról és a fellegváráról híres Visegrád pénteken kétszer is helyet kapott a műsorban. Méghozzá mind a kétszer műemlékeivel kapcsolatban. Délután a Tízen túliak társaságának adásában egy úttörőkből szervezett idegen- vezető őrssel ismerkedtünk meg. A kis társaságnak az a feladata, hogy a visegrádi műemlékekhez Hránduló általános iskolásokat eligazítsa a múlt maradványai között. Az ötlet kitűnő, további támogatást érdemel. Másodszor este találkoztunk Visegráddal a Kutatóárok című érdekes régészeti műsorban. Szó esett ott a kutatásoknak egy nálunk viszonylag új irányáról, a vízirégészetről is. A példát ehhez Visegrád szolgáltatta. Mint ismeretes, egy kotróhajó segítségével értékes leletek kerültek ott elő a Dunából, a bronzkori tárgyak, fegyverek, használati eszközök, többek között egy nagy értékű aranytál is. Mindez természetesen nemcsak mint Pest megyei anyag érdekes. Többről van szó. A műsorban — a régészeti emlékek védelmében — szó esett a múzeumi törvény megváltoztatásának szükségességéről. A visegrádi vízirégészet is szolgáltatott ehhez adatokat. 1J4S. november 26-án a magyar országgyűlés törvényt hozott a női egyenjogúságáról. A törvény jogilag az élet minden területén zöld lámpát állított a nők érvényesülésének útjába, elvileg szentesítette a férfiakéval azonos jogaikat. Jogilag, elvileg... És a gyakorlatban? A nőik törvényeinkben szentesített egyenjogúságának érvényesüléséhez meg kellett teremteni annak gazdasági és tudati feltételeit. KrSÍSZ Mihályné szorosabbra húzza álla alatt a fejkendő csomóját, és a szék szélére ül. Mintha minden pillanatban fel akarna ugrani. Nyeste István, a taksonyi Egyesült Erő Tsz párttitkára biztatja: — Csak nyugodtan, Mariska néni, mintha magunk között lennénk. Hiszen maga több mint húsz éve itthon van a téeszben?! — ötvenegy óta — kap a szón Kreisz Mihályné — akkor léptem be a Lenin Termelőszövetkezetbe. Két évre rá utánam jött az uram is, aki addig ipari munkás volt. Körbe mutat a Rico Kötszergyártól kapott kártológépeken, az egész gyapotfeldolgozó üzemen: — Akkor is itt dolgoztam, csakhogy akkoriban nem gépek — jószágok álltak a fal mentén: ez volt a tehénistálló. Egy télen át hordtam a trágyát a tragaccsal, almoztam, fejtem, de az itatás volt a legnehezebb: 100—100 vödör vizet kellett felhúznom az itatáshoz, naponta kétszer. Kerekes kútból, persze kézzel. — Ott volt a magtár — mutat ki az ablakon — az emeletét fűteni lehetett, ezért odajártunk kukoricát morzsolni. A csöves kukoricát zsákban vittem fel a hátamon az emeletre. Ha visszagondolok, magam sem értem, hogy bírtam el annyit... Később átkerültem a növénytermesztésbe. Krumplit, kukoricát vetettünk, kapáltunk, mindent kézzel, ötvenkilencben egyesült a három taksonyi téesz, akkor áttettek a kertészetbe. Végül — úgy öt esztendeje — a gyapotüzembe kerültem. Paprika-, zöldségszedéskor azért még ma is besegítek, ha kell, de már egyre inkább nehezemre esik. Operálták a hátamat, azóta nem vagyok a régi erőben. — Mikor mehet nyugdíjba? — Jaj, még soká: három év hiányzik a hatvanhoz! — Mi a véleménye, Mariska néni: változott-e húsz év alatt a nők helyzete a termelőszövetkezetben ? — Sokat is! Ma már a munka nehezét gépek végzik, még a férfiak helyett is. A nők kapát csak akkor fognak a kezükbe, ha valamiért nem sikerül a vegyszeres gyomirtás, és kézzel kell a gazt kiirtani. A többség ma már műhelyekben dolgozik, gépeket kezel. Hol van ez a marokszedéshez, pelyvakaparáshoz képest?! Aztán az élet is más ma már a téeszben. Fizetett szabadságot, háztájit, táppénzt, mindent ugyanúgy kapunk, mint a férfiak. Mink még a Szovjetunióban is jártunk, a barátság vonatával, a férjemmel! A költséget a téesz fizette. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1970 februárjában sokoldalúan elemezte a nők gazdasági, politikai és kulturális helyzetét. Röviddel ezután kormányhatározatot bocsátottak ki, amely részletesen megszabta az állami és gazdálkodó szervek gyakorlati feladatait a dolgozók nők helyzetének könnyítésére. A kővetkező évben megszűntek az önálló nötaná- csok. a nőpolitikái munka a párt- és a szakszervezetek, a Hazafias Népfront tevékenységének része lett, a nők ügye — társadalmi üggyé vált. Állandó munka _ ez a legfontosabb. A termelőszövetkezeti asszonyok — tagok és alkalmazottak — gazdasági helyzetét, életkörülményeit elsősorban az szabja meg, Inz- tosííjáfc-e számukra az állandó foglalkoztatást. A szezonális jellegű alaptevékenység mellett ezért is — és nemcsak a bevétél miatt! — szükség van bizonyos kiegészítő tevékenységre. A taksonyi Egyesült Erő Tsz-ben a dolgozó tagok száma 184 — köztük 41 nő —, az alkalmazottaké 153, ebből 80 nő. A női alkalmazottak legtöbbje a kiegészítő üzemágban, kisebb része az irodákban dolgozik, s mindössze hárman állandóan kertészeti dolgozók. A női tsz-tagok egy része ugyancsak "a kertészetben dolgozik, de palántázás, paprika- és zöldségszedés idején besegítenek a melléküzembeli asszonyok is. A kiegészítő üzemághoz tartozik egy fémtömegcikküzem — ahol horgászcikkeket, iskolai rajztáblákat készítenek —, a gyapotfeldolgozó — itt bálázott gyapotot finomítanak a Rico Kötszerművek számára —, a szociális üzem, ahol bérmunkában méterre szabják, és a prafaüzem, ahol hegyezik, csiszolják, osztályozzák a parafadugókat, végül a fafeldolgozó üzem, amelyben gyógyfapapucsokat és bútorléceket készítenek. Az alaptevékenység két ágazatában, az állattenyésztésben és a növénytermesztésben nagyon kevés nő dolgozik. Igaz, megesik néha, hogy
