Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-08 / 132. szám

1974. JÜNIUS 8.. SZOMBAT m'/crci -djPs W v^rtou 3 Pest megyében: a TÖVÁLL-ok egy harmada Erősítik a munkások szokszervazeii crdekvédelmél Mu n ka verseny a Csepel Autóban Szocialista gyáregység, üzem, műhely, osztály Pest megye tizenhárom ter­melőszövetkezeti közös válla­latának — közismert nevükön a TÖVÁLL-oknak dolgozói közül — mintegy 7500-an tag­jai a MEDOSZ alapszerveze­teinek. A TÖVÁLL-ok évente több mint egymilliárd forint értékű építőipari, karbantar­tási. alkatrészgyártó és javító tevékenységet és nem utolsó­sorban élelmiszer-feldolgozást végeznek. Tegnap Major Pé­ternek, a MEDOSZ Pest me­gyei Bizottsága titkárának elő­terjesztése alapján tárgyalt a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának elnöksége a TÖVÁLL-dolgozók élet- és munkakörülményeiről. A fejlődés ára A termelőszövetkezeti közös vállalatokat a megye 83 ter­melőszövetkezete 1969-ben csaknem 58 millió forint tőké­vel alapította. Életképességü­ket a megrendelések sokasága bizonyította, továbbá, hogy a befektetett 58 millió forint alaptőke négy év alatt több mint 158 és fél millió forint nyereséget hozott. Kezdetben csak 1330 fővel dolgoztak, ez a létszám nőtt, 1973-ra hét és fél ezerre. Az új vállalatok megalaku­lásukkor szabad bérgazdálko­dást folytattak. A fizetéseket az igazgatóságok és az igaz­gatók szabályozták, lehetővé téve, hogy a munkabérek jó­val felülmúlják az ipari és mezőgazdasági dolgozók átlag- keresetét. A kedvező bérek sokféle dolgozót vonzottak a TÖVÁLL-okba, többségükben jó akaratú és becsületes em­bereket, de amint valaki a tegnapi vitában megjegyezte, szerencselovagokat is. i Az alapító szövetkezetekből létrehozott vezetőségek foglal­koztak ugyan az éves tervek­kel és az aktuális feladatok­kal, de menet közben is első­sorban a várható nyereség érdekelte őket, amelynek hat­van százalékát a tsz-ek számá­ra elvonták. Ennek érdekében elhanyagolták a gazdálkodás biztonságához szükséges tarta­lékalapok képzését, amely a múlt év végén a-13 vállalatnál még 5 miliő forintot sem ért el összesen. A sok ezer munkahelyen dol­gozó munkás élet- és munka- körülményeit elhanyagolták, nem voltak munkásszállók, tisztálkodási, étkezési és mű­velődési lehetőségek. Gyer­mekintézmény fejlesztéséhez csak egy vállalat járult hozzá. A bérezésben pedig, amint a MEDOSZ megyei bizottságá­nak gondos felmérése kimutat­ta, a műszakiak és az admi­nisztratívak átlagkeresete ál­talában jelentősen növekedett, a munkásoké viszont nagy­mértékben csökkent. Ellentétes vonások Az SZMT elnökségének tag­jai közül a vita során — a többi között — Patkó János, a vasas üzemek megyei szerve­zője rámutatott, hogy a visz- szasságok megszüntetése érde­kében is szükséges a szakszer­vezeti munka megerősítése. Frits István megyei munkavé­delmi felügyelő elmondta, hogy az egyenként 50—60 munkahelyen dolgozó Tö- VÁLL-nál elhanyagolják a balesetvédelmet, nincsenek megfelelő állványzatok és vé­dőeszközök, nincs munkavé­delmi őrség, az oktatás hiá­nyos. Ezért szükség van a munkavédelmi felügyelőség és a megyei bizottság együttes vizsgálataira. Végh Kálmán, a személyzeti és káderbizottság vezetője emlékeztette az el­nökség tagjait, hogy a tsz- melléküzemek munkásai a TÖVÁLL-ok dolgozóihoz ha­sonló körülmények között dol­goznak — a megyében több mint három és fél ezren —; és szintén szakszervezeti érdek- védelmet igényelnek. Kormos László, a közgazdasági bizott­ság vezetője ismertette, hogy a közös vállalatok az évi egy­milliárd forint termelésük mintegy hetven százalékát Bu­dapesten hozzák létre. Ugyan­akkor Pest megye három-négy­milliárd forint értékű munkát más megye hasonló vállalatai­nál kénytelen megrendelni. A tisztázás álján A vitában felszólaló Murvai László, az MSZMP Pest me­gyei Bizottságának osztályve­zető-helyettese bejelentette, hogy a megyei pártbizottság folyamatosan foglalkozik a TÖVÁLL-ok problémáival, és megállapította — a többi kö­zött —, hogy az ellentmondá­sok megszüntetéséhez pótlóla­gos szabályozások és a válla­latok erőteljes stabilizálása szükséges. Török Gábor, a MEDOSZ osztályvezető-he­lyettese Pest megye különle­ges helyzetéről szólt, mert mint elmondotta, az ország termelőszövetkezeti közös vál­lalatainak több mint 30 száza­léka Pest megyében található. Kovács István, az SZMT tit­kára a kollektív szerződések fontosságát hangsúlyozta, hoz­A Magyar Hajó- és Daru­gyár több évre szóló szerző­dést írt alá a New York-i Con­tainers nemzetközi konténer­forgalmazó társasággal, a nemzetközi szabványoknak megfelelő konténerek szállítá­sára. A szerződés értéke meg­haladja a tízmillió dollárt. A Magyar Hajó- és Darugyár váci üzeméből évi 800—1500 darab 20 tonnás konténert szállít üzletfelének, amely a világ egyik legnagyobb konté­nerforgalmazó társasága, és az egyetlen olyan vállalkozó, amely a konténerek mellett konténerhajók és konténerra­kodó daruk bérbe adásával is foglalkozik. A szerződés alap­ján az amerikai cég doku­mentációk átadásával segíti a magyar vállalatot a konténe­rek műszaki fejlesztésében, ami a konstrukció állandó vi­lágszínvonalon tartását szol­záfűzve: a törvényesség érde­kében a fejlesztés sokféle esz­közét szükséges alkalmazni, hogy a megye a TÖVÁLL-okra minden tekintetben számíthas­son. Végezetül dr. Dobi Ferenc, az SZMT vezető titkára össze­foglaló jellegű felszólalásában javasolta, hogy a MEDOSZ megyei bizottsága — a Pest megyei Tanács mezőgazdasági osztályával közösen — hívja össze az igazgatóságok elnö­keit, a vállalatok igazgatóit és szb-titkárait együttes munka- értekezletre, amelyen részlete­sen megvitatnák a dolgozók élet. és munkakörülményeinek további javítását, a munkaerő- és bérgazdálkodást, a szak- szervezeti hatás- és jogkörök gyakorlati alkalmazását stb. Mindezek előkészítéséül és a továbbfejlesztés érdekében az SZMT közgazdasági bizottsága állásfoglalást készít a közeli és a távlati teendőkről. P. V. | gálja, és ezzel a Magyar Hajó- és Darugyár termékének ver­senyképességét is fokozza. Befejeződött a TOT ülése A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának kétnapos , ülése pénteken Budapesten befejeződött. A tanács Fehér Lajosnénak, a TÖT titkárának előterjesztése alapján megtár­gyalta, hogy miképpen áll az ifjúsági törvény végrehajtása a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben. 'Me^állápltot- iák, hogy az elmúlt négy év­ben a tsz-ek tagságának szem­lélete alapvetően megváltozott a fiatalokkal kapcsolatban; mind több helyen ismerik fel, hogy a szövetkezet jövője szempontjából alapvetően fon­tos a fiatalok megnyerése. A Csepel Autógyár vállalati szakszervezeti bizottsága a kö­zelmúltban hagyta jóvá a ver­senybizottság és a munkaügyi főosztály jelentését a mun­kaverseny 1973 évi értékelé­séről. A gyáregységek versenyé­ben a végig vezető mo­torgyáregység vitte cl a trófeát, csaknem száz ponttal meg­előzve az ezüstérmes jár­műgyáriakat, s az ugyancsak derekasan helytálló harmadik helyezett hajtóműgyáregysé­get. A győztes motorgyáregység kollektívája valamennyi vál­lalat termelési mutatóját túl­teljesítette. Harminc száza­lékkal csökkent a kilépők s — a munkavédelmi előírások szigorú betartásával — húsz százalékkal a balesetek szá­ma. A járműgyáregység ter­melése a profilváltozás kö­vetkeztében tavaly majdnem megkétszereződött, annak el­lenére, hogy a létszám csu­pán 11 százalékkal emelke­dett. Itt is csökkent a fluk­tuáció, de a munkásvándorlás meg­fékezésére még további intézkedésekre lesz szük­ség. Tallózva a számok között, ki­derül, hogy a hatalmas gyár­egységben a balesetek száma 1973-ban meghaladta az elő­ző évit, igaz, kevesebb cson­kulásos sérülés történt, s ugyancsak csökkent az ezer dolgozóra eső balesetek szá­ma is. A főosztályok versenyében a termelési vitte el a pálmát, munkájával jelentős mérték­ben hozzájárult a vállalat ta­valyi tervteljesítéséhez: ma­gas színvonalon i rányította a gyáregységek munkáját. A második helyezett anyagellá­tási főosztály legfőbb érde­me, hogy időben biztosította az új gyártmányokhoz, a terv túlteljesítéséhez és nem utol­sósorban a tervváltoztatások­hoz szükséges anyagokat. Tavaly a dolgozók 70 szá­zaléka vett részt a munka­versenyben: brigádja, mű­helye, osztálya, üzeme és gyáregysége színeiben. A szocialista címet a gyár­egységek közül a szer­számgyáriaknak sikerült megtartani. A jármű- és az üzemfenntar­tó gyáregységek ezúttal még elmaradtak a szocialista cím elnyerésének feltételei mö­gött. Siker koronázta viszont a gyártmányfejlesztési főosz­tály dolgozóinak elszántságát. Negyvenhat üzem, műhely, osztály indult harcba tavaly a szocialista címért — közü­lük 34 már célba ért. (Folytatás az 1. oldalról.) munkahelyeken is gyakorol­ják., Természetesen, a demokrá­cia alkalmazásának, gyakor­lásának fontos előfeltétele, hogy az emberek ismerjék azokat a témákat, amelyek eldöntéséhez maguk is hoz­zájárulnak. A lakóhely-mun­kahely kapcsolatának szoro­sabbá válásával — amire jó példa az egy üzem — egy is­kola társadalmi akció — nö­vekszik a lehetősége annak, hogy a dolgozók aktív szere­pet vállaljanak a terület köz­érdekű ügyeinek 1 eldöntésé­ben. Ez növeli a népfront kör­zeti bizottságainak szerepét és jelentőségét is. Ugyanak­kor biztosítani kell, hogy a kapcsolat ne legyen formális, de egyoldalú se, azaz ne csu­pán értekezletek sorából áll­jon, vagy éppen abból, hogy a terület kér és az üzem ad. Csakis közösen lehet elérni. Kedvelő, k a tanácsi munka tapasztalatai A tanácsi munka tapaszta­latairól, a tanácstörvény vég­rehajtásának eredményeiről tr rtott konzultációval egybe­kötött tájékoztatást pénteken a Magyar Sajtó Házában bel­politikai és közigazgatási új­ságíróknak dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke. Elmondta, hogy az új tanács- törvény hatályba lépése óta eltelt időszak egyértelműen igazolta: a magas szintű jog­szabály megfelelt az előzetes várakozásoknak, a gyakorlat­ban is beváltotta a hozzá fű­zött reményeket. Bebizonyo­sodott, hogy harmonikusan megvalósítható a törekvés: a tanácsok nagyobb szerepet, több hatáskört kapjanak a la­kosságot érintő ügyek intézé­sében, a helyi tervek formá­lásában és végrehajtásában — ugyanakkor hatékonyabbá váljék a központi irányítás is. hogy az emberek a munkahe­lyen szocialista módon dol­gozzanak és a területen szo­cialista módon éljenek. — A közgondolkodás erő­sítésében, a szocialista közer­kölcs általánossá tételében és a korunkat jól kifejező élet­forma megteremtésében a népfrontbizottságok eredmé­nyesen dolgozzanak. Fokozó­dik a felelősségérzet az ál­lampolgárokban a közös ügye­kért. A különböző összejöve­teleken az egyéni panasz he­lyébe a közösségi lépett; de tapasztalható az is, hogy az illetékesek az egyéni panasz mögött is látják és érzik a kö­zösségre is károsan ható je­lenséget. Eredményesen lép­tünk fel és lépünk fel a köz­erkölcsöt sértő jelenségék el­len. A további tennivalók irá­nyát a XI. pártkongresszus és felszabadulásunk 30. évfor­dulójának előkészítése hatá­rozza meg. S/omszcdbarátság—testvérbará(ság © Ahol bástyák álltak A járási székhely nincs messze a határtól. A Vággal egyesült Nyitra- folyó a város alól alig ötven kilo­méterre ömlik a Dunába, s légvo­nalban délkelet felé Pest megye sincs sokkal messzebb. A 63 közsé­gei;, 148 ezer lakost magában fog­laló járás székhelye Nővé Zámky, amely magyar fordításban Újvárat jelent, utalva régebbi nevére, ame­lyet a magyar anyanyelvű lakosság ma is így mond: Érsekújvár. Szlo­vákok, magyarok lakják, mintegy 24 ezren, kölcsönösen tisztelve egymás szokásait, nyelvét, kultúráját. Lát­ható ez már abból is, ha csak vé­gigsétál az ember az utcán: minde­nütt — a boltokon, mozin, plakáto­kon, transzparenseken — kétnyelvű a felirat. A város központi terén ál­ló kétemeletes, nemes egyszerűségű épület bejáratán is szlovákul és ma­gyarul olvasható a táblán: Szlová­kia Kommunista Pártjának járási bizottsága. Az épületben Suba Mihály, a já­rási pártbizottság vezető titkára, korábbi kedves kalauzunkkal, Bar­iba István titkárral és Vajda Ist­vánnal, a járási tanács elnökével beszélgetés, ismerkedés közben két nagy tablót mutat a folyosón. Az egyiken a Csehszlovák Kommunista Párt hajdani érsekújvári alapító tagjai, az 1921—1930. években, a má­sikon az itteni egykori területi ve­zetőség tagjai 1930—1938 között. Né­zegetjük, böngészgetjük a képeket: ki maradt életben, kiből mi lett az­óta. S a régi képek alatt a nevek: szlovákoké, magyaroké. Közös in­ternacionalista célok szolgálatában, közös érdekekért küzdöttek. Miért lenne ez ma másképp? S hogy a mai nemzedék is megta­nulja ezt — a két tabló kicsinyített mását sok-sok példányban reprodu­kálták és szétküldték iskoláknak, intézményeknek a járás területén. Legyen a harcos múlt napjaink ösz- szefogásának gyökere. ★ Járjuk az utcákat, s gondoljuk, hogy a lakótelepek, az új lakóházak seholsem sokban különböznek egy­mástól. Hiszien elsősorban mégiscsak az a fontos, hogy egészségesek le­gyenek, s minél több legyen belő­lük. Hanem ezek az új, szép, mo­dem házak mégiscsak valahogy olyan különlegesen állnak egymás mellett — nézegetjük. Olyan csil- lagsugarasan, vagy inkább félkörö­sen... Vagy bástyaszerűen ? — Az, az, jól mondjátok, bástya­szerűen —; siet segítségünkre Suha Mihály, s mindjárt meg is magya­rázza, hogy ötletes városrendezési el­gondolással a híres érsekújvári vár bástyáinak helyén, azok alaprajzát követve építik fpl az új lakóházakat. Mire elkészülnek, kirajzolódik majd — persze, jóval nagyobb mértékben — a XVI. század végén emelt egyko­ri erődítmény alaprajza, a török el­leni küzdelem egyik legfontosabb végváráé, amelynek falai később II. Rákóczi Ferenc szabadságharco­sainak szolgáltak jelentős erősségül, mígnem leverésük után másfél évti­zeddel III. Károly császár 1725-ben le nem romboltatta. Most 250 év múltán éled ismét újjá, különös, korszerű metamorfózissal. — Itt körül ezeket a régi, rossz házakat mind lebontjuk — mutatták a járás vezetői —, ezek helyén épül­nek az újak mindenütt, ahol a bás­tyák álltak. A városcentrum marad csak meg. Emléket őriz az is: 1710. január 3-án a bakó bárdjától itt hullott porba a labancokhoz átállt Ocskay László brigadéros áruló feje. Séta közben a közelebbi múlt em­lékeivel is találkozunk: egy öreg ku­tat mutatnak vendéglátóink. A fel- szabaduláskor ez az egyetlen kút működött a városban. Eevébként ak­kor még sem vízvezeték, sem csa­tornázás nem volt. Szinte hihetet­lennek tűnik, amint a világos, tisz­ta, fürdőszobás, napfényes új lakó­házakat nézegetjük. (No, persze, ezekből itt sincs elegendő — mond­ják őszintén a járás vezetői, de hát van-e hely. van-e ország, ahol ne jelentkeznék a lakásprobléma.) Az építkezések eredményei min­denesetre szembetűnök. A három éve eükészült, új állomásépületet nem is lehetne kihagyni a városné­zésből. Valóban megkapó: nagy üvegablakaival, kultúráltságával, fa­lain számos grafikával, modem íz­lésű szobraival, fafaragásaival olyan benyomást tesz a látogatóra, mint­ha nem is pályaudvaron lenne, hanem nagy művelődési házban. Szinte nem is hiszem, hogy kényelmes fotelok­kal berendezett, televízióval, újsá­gokkal, folyóiratokkal ellátott váró­termébe ne térnének be a városból azok is, akik nem utazni szándékoz­nak. Ez a környezet csakugyan ma­ga-maga parancsolja a tisztaságot, rendet, amihez járul, hogy az állo­másépület egész területén tilos a dohányzás. Tiszta is a levegő! Ha­csak hellyel-közzel időnként még — az egyébként villamosított, fontos vasúti csomóponton — nem fut át egy-egy gőzmozdony, ami mégiscsak túltesz a cigaretták, pipák füstjén. ★ Kis celofánzacskókban búza- meg árpamintákat nézegetünk a pártbi­zottságon. A tavalyi termésből. Jól dolgoztak a mezőgazdaságban: volt olyan szövetkezet, amelyben az 52 mázsás hektáronkénti búzatermést is elérték, de általában csaknem mindenütt rekordtermés volt. (Több­nyire bezosztáját, mironovszkaját és aurórát termesztenek.) Az idén is — ha kedvez az idő — jó termést várnak. Ugyanazok az örömök, ugyan­azok a gondok, remények hát itt is, akárcsak nálunk. S szorgalmasan dolgozó termelőszövetkezetek, ame­lyeknek negyedszázados jubileumi ünnepségét éppen látogatásunk nap­ján rendezték meg Érsekújvár kö­zelében, Udvardi — Dvory n. Zita- vou — községben. Együtt örültünk, együtt emeltük poharunkat a közös gazdálkodás be­vált útjára, melynek eredményei ott is, nálunk is gazdagon megmutat­koznak. ★ Udvardiban ismerkedtünk meg az­zal a szövetkezeti társulással létesí­tett „tojásgyárral” is, amely éven­ként 23 millió tojást ad a csehszlo­vák népgazdaságnak. Czuczor Jó­zsef igazgató elmondta, hogy jelen­leg 120 ezer tojótyúkot tartanak, de ezt a számot jövőre negyvenezerrel növelik és csibenevelőt is építenek, úgyhogy 1975-ben évi 30 millió to­jást biztosítanak és kb. 70 vagon csirkehúst. A 15 hónapos tojóciklust figyelembe véve egy tojótyúktól 280 tojást akarnak nyerni. Ám volt valami, ami még ennél is érdekesebb és nálunk egyelőre ismeretlen gyakorlat. (Bár állítólag Békés megyéből már érdeklődtek utána.) A lényeg: a baromfitrágyát kiszárítják, és megfelelő feldolgo­zással állatok — főként szarvasmar­hák — etetésére hasznosítják. E cél­ra épített szárítóüzemük a legkor­szerűbb svájci, belga, dán gépekkel rendelkezik, s naponta 300 ezres ba­romfiállomány trágyáját szárítják. Rengeteg előnye van ennek — ma­gyarázta Szabó László főmérnök. — Például: a trágya nem szennyezi a levegőt, s ha megfelelően kihasz­nálják folyamatos munkával a szá­rítót, akkor nagy mennyiségű ta­karmány pótolható, s az üzem sem fizet rá. A leglényegesebb pedig, hogy a baromfitrágya a legkiválóbb 1 ún. anaphagia, vagyis újból meg­etethető anyag, mivel rendkívül fe­hérjegazdag. így tehát az olyan fe­hérjékben szegény országnak, mint Csehszlovákia (és Magyarország is), igen nagy jelentőségű. ★ Sok tapasztalattal, új ismerettel jár még rövid szomszédolás is, ha testvérbarátsággal párosul. Kölcsö­nösen szívesen látott vendégek e két szomszéd járás küldöttei — a vá­ciak és az érsekújváriak —, a hatá­ron túl és innen. Az egynapos, még­is sok hasznos élményben és baráti órák együttlétében gazdag látogatás végeztével ezért búcsúzott így ven­déglátóinktól Barát Endre, a váci járási pártbizottság első titkára: — Viszontlátásra augusztus 19— 20-án, a szobi nemzetiségi napo­kon! .., Lőkös Zoltán Tízmillió dolláros szerződés, húsztonnás váci konténerekre Ülésezett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom