Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-08 / 132. szám

4 1974. JÜNIUS 8., SZOMBAT Arany János pedagógiai díjas Notórius továbbtanuló vagyok... Povázson Sándor (Nagykáta) fiatal ember a nagyká- tai járási ta- nács művelődés- ügyi osztályának vezetője, Po­vázson Sándor: harmincegy éves. Mégis már csaknem tíz esztendeje a járási apparátus­ban dolgozik. Azután, hogy 1958-ban a budai tanítóképző­ben megszerezte oklevelét, a tápiószentmártoni iskolánál töltött évek után gyorsan já­rási felügyelő, majd osztályve­zető lett. A hivatali munka sem vál­toztatta meg természetét: to­vábbra is pedagógus maradt. — Azt hiszem, elsősorban azért — mondja magyarázat­ként —, mert notórius tovább­tanuló vagyok. A tanítói ok­levél megszerzésével sem fe­jeztem be az iskolát, és azt h’szem, soha nem is fogom. Örökké tanulok. Szerintem ez a pedagógus egyik legfon­tosabb dolga és legfőbb is­mertetőjele. Az elmúlt évek­ben magyar—orosz szakos ta­nári diplomát szereztem, el­végeztem a marxista—Leninis­ta egyetemet, jelenleg a bu­dapesti tudományegyetem pe­dagógiai szaikát végzem, mint elsőéves hallgató. tanulás és tovább­képzés azonban még nem minden. Ez csak az egyik követelmény. ( \ permanens mát, s hogy a megvalósítás eredményei — mint vizsgála­tok bizonyították — megnyug­tatóan jók. A Pest megyed Tanács Vég­rehajtó Bizottsága mindezt, Povázson Sándor egész tevé­kenységét jutalmazta az Arany János pedagógiai díjjal. Ö. L. Rádióműsorból - országos mozgalom Negyedik szezonját fejezte be a magyar rádió ifjúsági osztálya által rendezett Ének­lő Ifjúság mozgalom, amely a kezdeti rádiósórozatból a négy év folyamán országos meg­mozdulássá szélesedett. Az 1970-ben indult sorozat első hároméves ciklusa tavaly zárult, s idén azok az együt­tesek kerültek a nagy díj ások közé, akik a második ciklus­ban, 1971 óta minden évben a maximumot teljesítették és továbbjutottak. A sorozat be­fejező aktusai még hátra van­nak; a díjnyertes kórusok két gálaestje, a balatoni jutalom­táborozások és az Éneklő If­júság ’74 nagylemezének meg­jelenése, amely az év végére várható. Az úttörő korosztá­lyú együttesek díszhangverse­nye június 13-án Veszprémben lesz, a KISZ-korúaké pedig június 25-én Keszthelyen. A rádió mindkét hangversenyt egyenes adásban közvetíti. A mozgalom további célja, hogy munkájába minél többen kapcsolódjanak be, s ennek elősegítésére szorosabb együtt­működés alakul majd ki az Űttörőszövetséggel és a KISZ- szel. T K. A. A könyv ünnepe Pest megyében Új írás-est Túrán Valószínűleg megmarad so­káig a részvevők emlékezeté­ben a túrái könyvhéti talál­kozó. A vendégek, Ágh István költő, Módos Péter író, Farkas László, az Üj Írás szerkesztő­je és Tóth Judit színművész- nő valószínűleg évek múltán is szívesen gondolnak erre a néhány, a könyv, az irodalom iránti érdeklődés jegyében el­telt órára. Csendben hallgatták a verseket, a koreai naplórész­letet, a szerkesztő vallomá­sát és a kötetlenebb formájú beszélgetésben okos, szenvedé­lyes, értő kérdéseket tettek fel a vendégeknek. Emlékezetes marad ez az est, mert van va­lami sajátos, szinte meg sem fogalmazható jellemvonása minden olyan találkozásnak, amelyre a részvevők csupán érdeklődésből mennek el. Ese­tenként még dacolva a körül­ményekkel is. Például a felhőszakadásnak is beillő záporral, mint ami­lyen megtisztelte Túrát is. A reális lehetőségek felmérése A bejáró fiatalok közművelődése — Azért sokakat mégis csak otthon marasztalt az idő — mondotta Szarvas László ta­nár, művelődésiház-igazgató. — Más hasonló alkalmakkor legalább százötvenen szoktak lenni. Álszerénységnek is tűnhe­tett volna ez a megjegyzés, a pártszékház nagyterme ugyan­is most is szinte teljesen meg­telt. A tavaszi könyvünnepek nélkülözhetetlen, immáron törvényszerű velejárója az ilyen író-olvasó találkozók, ahol nem csupán az alkotások, hanem az alkotók is ember­közelbe kerülnek az olvasók­kal. S hogy mennyire sikerült valóban emberközelbe kerül­ni, ez is sok mindentől függ. Döntően az írókon, előadó­kon múlik, s aki egy kicsit is ismerte — műveiken keresztül vagy személyesen — már Túra idei vendégeit, bizonyosra ve­hette, hogy megtalálja a „két oldal” a közös nyelvet. Jó volt egy olyan beszélgetés részve­vőjének lenni, amelyen nem hangzott el egyetlen felesleges szó, egyetlen mellébeszélés, ér­tékelni lehetett, a töprengő gondolatok megfogalmazását. Pedig a hallgatóknak is, írók­nak is meg kellett küzdeniük azzal az egyáltalán nem ked­vező körülménnyel, hogy az ol­vasók lenn, a széksorokban, az írók fenn, a dobogón, a hosszú asztal mögött foglaltak helyet. Hiába kereste volna bárki is Túrán az idealizált falusi író-olvasó találkozót. A széke­ken nem fejkendős, csizmás, írótnéző, csudaváró paraszt- nénikék és parasztbácsikák foglaltak helyet, és nem kerekre tágult szemű parasztgyerekek. És hiába kereste volna bárki is Túrán a manapság nem is olyan ritka író-olvasó talál­kozót: nem irodalmárkodó, vájtfülű helyi intelligencia tett fel éppenhogy kérdezzek vala­mit kérdéseket. Az iskola iro­dalmi színpadának tagjai gyö­nyörködtek önfeledten a költő játékos-kedves, modern dalai­ban, pártcsúcstitkár, tanács vb-titkár, nyugdíjas tanár kö­vette gondolatban az írót Ko­rea útjain, Gödöllőre bejáró esztergályos fiatalember jött el Ladányi Mihály miatt, kí­váncsi volt előadott verseire, és nem bánta meg, hogy más költők verseivel is megis­merkedett, képesítés nélküli óvónő és főiskolás diák, idő­sebb irodai dolgozó és az ut­cán napraforgómagot ropog­tató, hosszú hajú fiatalember volt jelen, nemcsak testben — lélekben is. A könyv megünneplése és a könyv szeretete Túrán hagyo­mány. Deregán Gábor Egy idő óta igencsak sok szó esik a legkülönbö­zőbb szintű és témájú megbeszéléseken az agglomerá­ció gondjairól, problémáiról. Pest megye negyvennégy községe tartozik ebbé az övezetbe, amelyben évente mintegy tízezerrel nő a lakosság száma, elsősorban a távoli megyékből bevándorlókkal. A gondok és prob­lémák a legkülönfélébbek. A leggyakrabban most mégis az agglomerációban élő, bejáró munkások mű­velődéséről esik szó. Erről tanácskoztak — mint meg­írtuk — a közelmúltban három napon át Gyomron is az országos klubtalálkozó résztvevői. A különbség legfeljebb annyi volt a más, hasonló jellegű megbe­szélésekhez képest, hogy Gyomron elsősorban a be­járó fiatalok gondjairól szóltak a referátumok s bontakozott ki a sokrétű, tapasztalatokban is gazdag vita. Elingázott órák — A pedagógusnak kifelé nyitott egyéniségnek kell len­nie. Az igazi tanárt, tanítót nemcsak arról lehet felis­merni. hogy holtig tanul, ha­nem arról is, hogy érzékeny a társadalom ügyei, problémái iránt. A Vöröskereszt például éppúgy érdekli, mint a köz- művelődés. Povázson Sándor ezt az alapelvet igyekszik saját éle­tében is megvalósítani. Tár­sadalmi tevékenysége rend­kívül sokrétű, színes; ezzel is ecvéniségének pedagógus ka­rakterét őrzi. Mindez, persze, nem vala­mi önmagáért való dolog. A pedagógus: népnevelő. Pová­zson Sándor állandó tovább­tanulásának is ez a végső cél­ja. Most jelent meg például első könyve, a társszerzőkkel irt Honvédelmi nevelés. ————— és értékes [ Jelentős I munkát vég­' zeit Pová­zson Sándor az MSZMP Köz­ponti Bizottsága oktatáspo­litikai határozatának végre­hajtásában is. A határozat után kiadott új minisztériumi intézkedések előkészítésében aktív részt vállalt, nemkülön­ben a'végrehajtásban is: kol­légái között vitatkozott, agi- t'' ’• az új rendelkezések érde­kében. Határozott magatartá­sának jelentékeny szerepe volt abban, hogy a nagykátaá járás pedagógusai megértették az új törekvések célját és értel­Országos klubtalálkozó volt, a beszámolókban éppen ezért gyakran kaptak helyet orszá­gos adatok. Például arra vo­natkozóan, hogy a falvakban lakik a KlSZ-korú ifjúság öt­vennégy százaléka, azaz egy- milllókétszázeaer fiatal, akik közül félmillióan utaznak na­ponta az iskolába vagy a munkahelyre. Számukra tehát' két lehetőség is kínálkozik a közművelődésre: a lakóhelyen vagy az iskolában, illetve a munkahelyen. Többségük azonban ma még sem az egyik, sem a másik helyen nem vesz részt aktívan a közművelő­désben. Az indokok sokfélék. Például: az iskolában, a mun­kahelyen azért nem tudunk bekapcsolódni a közművelő­désbe, mert indul a vonat, a busz, ha lekéssük, esetleg órá­kig várhatunk a következőre. A lakóhelyen: készülni kell a másnapi órákra, segíteni kell a Szüleimnek a házépítésben, kertművelésben és így to­vább. De az okok között szere­pel maga az utazás is: napon­ta három-négy ' órám vész kárba feleslegesen, ezért nincs szabad időm semmire. Nem­egyszer elhangzik olyan in­doklás is: munkahelyemen, a KISZ-szervezetben nem fogad­ják el teljes értékű KISZ- munkának a lakóhelyi tevé­kenységet. Világjelenség A felsorolt magyarázatok té­nyeken alapulnak. Az utazás kétségkívül időtrabló, méghoz­zá a művelődésre fordítható szabad órák jelentős részétől fosztja meg a bejáró fiatalo­kat. Ez nemcsak nálunk van így. A bejárás: világjelenség. A városok iparának szüksége van a munkaerőre, de a falun élő embereknek is szükségük van a munkaalkalomra. A mezőgazdaság a gyors gépesí­tés következményeként egyre kevesebb ember számára biz­tosít megélhetést. így van ez az iskolákkal is: nem épülhet minden településen közép­vagy magasabb műveltségi szintet biztosító iskola — aki az általános elvégzése után to­vább akar tanulni és falun él, annak vállalnia kell a napi utazással járó hátrányokat. Tervben: vonatklub Könnyíteni persze, lehetne az utazás további korszerűsí­tésével, a jelenleginél kultu­ráltabbá tételével, s tapasztal­hatók is már ilyen irányú tö­rekvések. Borsod megyében például a Csavaripari Válla­lat Onga községben levő gyár­egysége táskamagnetofonokkal szerelte fel a Volán-buszokat: a menetidő alatt a gyár életé­ről szóló zenés műsorokat ad­nak a munkába, illetve a mun­kából hazautazóknak. Valami hasonlót terveznek a Csepel Autógyár KISZ-bizottságának — és a dunaharaszti művelő­dési központ vezetői: vonat­klubot szeretnének szervezni a Budapest—Ráckeve között közlekedő szerelvényen. A gyömrői tervek között egy ál­lomáskönyvtár létesítése sze­repel. A ceglédieket pedig o A KÖZÉPÜLETÉPÍTŐ VÁLLALAT augusztus 1-én 6 hónapos betanító tanfolyamot indít VASBETONSZERELŐ SZAKMÁBAN A tanfolyam idején 12 Ft-os órabért, a vidékieknek különélés! pótlékot, térítés ellenében munkásszállást, üzemi étkezést - ebédet és vacsorát — od a vállalat. Jelentkezni lehet: július 31-ig, a vállalat Munkaerőgazdálkodásánál Budapest V., Molnár u. 19. bejárók klubjának megalakí­tása foglalkoztatja: egy olyan klubra gondolnak, amelyben a vonatok és buszok indulásáig olvashatnak, tanulhatnak az utazó fiatalok. Az elképzelések helyesek, s valóra váltásuk azt a törekvést szolgálná: hogyan lehetne valamiképpen hasz­nossá tenni a várakozás, az utazás eddig tétlenül eltöltött óráit. Terület és munkahely kapcsolata A másik lehetőség, amiről a tanácskozás részvevői közül sokan beszélnek: kapcsolatot teremteni a területi és mun­kahelyi klubok, művelődési in­tézmények között. Hogy mi­ként lehetséges ez, jó példa rá éppen a gyömrőiek kezde­ményezése, akik tavaly együtt­működési szerződést kötöttek a kőbányai Törekvés Művelő­dési Központtal, mivel Kőbá­nyán sok száz Gyömrőről be­járó munkás dolgozik. A szer­ződésben kölcsönös látogatá­sok, kulturális programok cse­réje, szocialista brigádok bu­dapesti, illetve gyömrői ve­télkedője szerepel. Fontos pontja a szerződésnek az is, hogy a két intézmény vezetése részt vesz egymás intézmé­nyeinek közművelődés-mód­szertani tanácskozásain, vala­mint az, hogy rendszeresen tájékoztatják egymást jelen­tősebb programjaikról, hogy azokra időben, a munkahe­lyen és a lakóterületen egy­aránt felhívhassák a bejáró dolgozók figyelmét. A tapasztalatok alapján A munkahely és a lakóte­rület közötti! kapcsolat másik szép példája a Gagarin Hő­erőműben valósult meg. A Hő­erőmű KISZ-bizottsága kap­csolatot létesített vagy létesít ezután minden olyan község­gel, ahonnan tíznél több fiatal jár az üzembe dolgozni. Eze­ket a falusi KlSZ-szervezete- ket a KISZ-bizottság egy-egy tagja patronálja. A gyári KISZ-rendezvényekre rend­szeresen meghívják a községi fiatalokat, de részt vesznek a jelentősebb községi rendezvé­nyeken is. A gyömrői klubtalálkozó részvevői elsősorban saját ta­pasztalataik alapján mondtak véleményt arról, hogyan le­hetne előbbrelépni az agglo­merációs övezetekben a köz­művelődés kiszélesítésében. Ez jelentős, mert nem valami­féle általános igényekről, kívá­nalmakról cseréltek véle­ményt, hanem azt mondták el. ki mit tett eddig, s mit kí­ván tenni még ezután. Prukner Pál Fiatalok kérdésözönében Cegléden A ceglédi Fegy­veres Erők Klub­jába, az író—olva­só találkozóra egy kicsit ünnepelni is siettek az érdeklő­dők abból az al­kalomból. hogy megjelent a ven­dég író, Zalka Miklós huszadik kötete. Délelőtt kedves köszöntés és műveiből alkal­mi bemutató fo­gadta, délután vá­rakozó szempárok kereszttüzében foglalhatott helyet az asztal mellett, szemben ifjú kö­zönségével, állva kérdéseik özönét. Főként katona­fiatalok, diákok ültek a széksoro­kon. Az író neve, írása nem volt is­meretlen egyikük előtt sem, hiszen gyakran és szíve­sen olvassák élet­tel vitázó, példá­kat állító mun­káit. Sokak szá­mára ismert mű­vei a Különös em­ber, a Nehéz út, az Aknamező, a Mindenkibeé! a Rapszódia fehér­ben, a Levelek az életről, a Rizs és kaktusz, a leg­újabban megjelen­tek közül pedig a Csollima szárnyai, amely a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság életéről, munkájá­ról szól, valamint az És felnő az ele­fánt... című, amely a vietnami nép szabadságharcá­nak állít emléket, a szemtanú hite­lességével. Hősi helytállás­ról, hazaszeretet­ről szólnak regé­nyei. Nem csoda hát. ha az író—ol­vasó találkozó időnként külpoli­tikai tájékoztató­hoz, a hazafias neveléshez hason­lított. Ahogyan a feltett kérdések megkövetelték. — Miért foglal­kozik közel-keleti oroblémákkal ? Mikor járt Viet­namban és hogy talált ilyen kötet­be illő történetre? Mennyi őszinteség és mennyi „ki­agyalás” lehet egy regényben? Hogy lehet az élet bo­nyolult dolgaiból a legkellőbbet ki­választani és jel- lemelkéozelések- ből regénvhősöket formálni? Zalka Miklós örömmel vála­szolt valamennyi kérdésre, s nem titkolta, hogy szá­mára egy-egy ilyen találkozó nemcsak beszélge­tést, gondolatcse­rét jelent, hanem valóságos „szelle­mi profit’.’, ez, ami sokat segít továb-; bi münkájához' olvasói és későb­bi művei; szerep­lőinek megisme­réséhez. — Kik a ked­venc írói, költői? — Zalka Miklós a kérdésre válaszul komolyan leszö­gezte : számára csak kedvenc re­gények, kedvelt versek vannak, külön választva alkotóik személyi­ségétől. A találkozó, mint ilyenkor len­ni szokott, a meg­jelent kötetek de­dikálásával ért véget, s az Ifjú közönség azt is megtudhatta, hogy az író maga is hi­vatásos katona: Zalka Miklós alez­redes, a Zrínyi Katonai Könyv­kiadó lektorátusá­nak a vezetője. E. K. Faszobrdszok A Faszobrász Ktsz tíz kirendeltségében 120 faszobrász dolgozik. Az eddig készült alkotásaikhoz tartozik a Szovjet Kultúra Házának fadíszítése, valamint a Nemzeti Galéria kapujának elkészítése. Képünkön: Gudricza István barokk tükröt farag.

Next

/
Oldalképek
Tartalom