Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-30 / 151. szám
8 °^fefap 1974. JÚNIUS 30., VASARNAP ——- törpe árnyékokat I Már I dajkált a nyári---------- Qéielőtt. A klinika fo josólyáról csak az uo varrá* lenetett látni. Fehér padok hűsöltek az oválisán kerekded díszcserjék alatt. Üresen. Az ember folyton rajtakapja önmagát. Kiteríti szándékai térképét, hogy tanulmányozza az útjelzőket. Ha itt az ajánlólevél, a másik borítékot egyenesen sértés volna odaadni. De alighogy elindul, máris akaratának hullájába ütközik ? Ugyan m* védheti meg az ember egyszerű vállalati könyvelő-személyiségét a tapasztalati tények makacs cikkcak- kokkal lebetonozott futóárkában? Tisztelni kell a falakat, különösen, ha vastagságuk ismeretlen előttünk. A behúzott nyak méltóságot kölcsönöz: nem hívja föl a figyelmet apró kudarcainkra. Lám az árnyékok hogy ösz- szezsugorodtak. Itt az újság a kezünkben, mintha olvasnánk, pedig csak a szemünket etetjük a betűkkel. Az USA külügyminisztere kijelentette... Malomban az idei első búzaszállítmány... A dinnyés! Jóreménység Tsz traktorosa nyerte az országos szántóversenyt... Hiányzik a rája-érintésű hír, hogy Csáki Dezső vállalati könyvelőt pótolhatatlan tevékenységéért Munka-érdemrenddel tüntették ki. Ennek a delejétől aztán a fedezékből kimászva végre felegyenesedhetne. A surranó percek egyforma érintésétől elemyed az agy. Fehér padok nyújtóznak a falakhoz lapuló radiátorok között. Az ablakkeretben sugárnyalábbá szabdalt napfény, alig mozdul az olajzöld falon. Az újság a tenyér verejték-izgalmával leitatva már csak egy ázott cafat. Lenn az udvaron a törpe fimvékok. Messziről nagyvárosi zaj fmbolvog át a felemás csöndön. de csak a szemközti ajtó suhanó tárulása rezzent! — kitaninthatatlan freudl érzékenységgel — bizsereető öntudatra a lélek legmélyebb terelt Bement az előttünk várakozó. ________ (Csáki Dezsőnél (N őnk I orrcimpája kitá------------ gut Különben beszédes természete már kifulladt a hosszú várakozásban. Tanácstalanul forgatja tekintetét, szembogarai vad bemeszeli a plafont, a követ, a falat, sőt még az ablakokat is; azonban ki tudja miért, riadt ellenszegüléssel kerüli a szemközti ajtót amely dr. Komlós Zoltán adjunktus, nőgyógyász szakorvos szoliájába szolgál bejáratul. Végeredményben mi értelme van a lábunkkal kalimpálni a levegőben, miközben a gondolatok a gázok molekuláris mozgását utánzó rendszertelenséggel hul- longnak? A félelem hamleti útját, amelyen elindulunk, kisemberek, a véletlen jóvoltából az istenek ellen, nemcsak az óvatosság korlátái őrzik. Ott a kényelem is, elvtelen szívességekből kisded hazugságokkal simára keverve. Volt osztálytársunkat például szívből utáltuk egykor. Ki nem állhattuk tülekedését, önző erőszakosságát, amellyel nyilvánvaló mulasztásait jogilag tisztába tette átrázva a jóindulatba degenerálódott tanárainkat. Ezen a módon jutott fel a munkamegosztásnak nevezett ranglétra egy társadalmilag szentesített magasabb fokára. Ha összefutunk vele az utcán, természetesen megejtő mosolyba csomagolva elhízott feleségéről tapintatosan a csinos jelzőt és szinonimáit kitéve érdeklődünk. Egyszóval lefek- szünk a tényeknek. Ecce homo. A raffinált horgolású pulóver, az alig átizzadt sötét öltöny azért némi biztonságot ad az embernek. A zakó kifeszül a mell irányában. Ott vannak a fontos iratok. No meg a pénz. A pénz a Jolly Joker. Ez a tréfás fickó nyi- togatja az élet szezám-zá rait Olykor még el is veszi a gazdájának az eszét. Az ember ül a barlangban, amelynek tátott szája előtt a tűz ég — s bozontjat tépi örömében. A zsebből kivesszük vigyázva a beutalót, aztán az ajánLOVRITY ENDRE: Orvosi eset lólevelet, amelyben — meggyötört emlékezetünkkel is tudjuk — volt osztálytársunk ezt írja: „Kedves Zoltán, a barátom felesége az én ajánlatomra fordul Hozzád a legteljesebb bizalommal. Kérlek, tegyél meg mindent az érdekükben ... stb... ” I . . . t-----r IesöPrt a | A z izgalom | bágyadtság--------------------iszapbuc■k áit a figyelem, a csodálkozás és a nevetés áramvonalairól. Mire a kérdéses ajtó becsukódik mögöttünk, homályba vész az egyszerű vállalati könyvelő egyén iség-attribu- tum, hogy átadja helyét ez ősibb cselekvési mechanizmusnak. Különben is fegyverrel a kézben más ember az ember. „Csáki Dezső”, „örvendek.” Az orvos unottan ejti a szót. „Zsadányi doktortól j hoztam ezt a levelet A körzeti orvosunk, igen jó barátom.” „Á, Laci? Hogy él ott hogyishívjákon?” „Jól, nagyon jól.” A hatás majdnem egészein kitűnő. Az adminisztrátor dolgozik. „Nem ipszilonnal, csak i-vel, kérem, egyszerűen. Született dagonya Róza. 1940-ben.” „Kérem, asszonyom, vetkőzzön le.” Szélesen táruló mosoly, már-már bűvölő hang, amint a másodperc meredekén keletkezik és egyszerre elhal megmentve magát valami szörnyű zuhanástól: Itt? „Nem. ott a fülkében a spanyolfal mögött.” A nekifeszült lendület ba- lekságának aztán bűnbakot keres, hogy ne magának kelljen restellkednie, amiért ott lépett nagyot a sötétben, ahol nem is volt lépcső. Rózsival minden rendben. Csacsogása áttöri a megilletődés gátjait, kis nyögésed önöm nevetéssé magaslanak, légies könnyedséggel bizsergetik a fület. A hangindák fonadékában renyhévé válik a kifent akarat, hogy már hajlandó volna hó végén új pulóverrel kielégíteni föl nem fogható nőies gyű j tőszenvedélyét. —-------——-nem látni | A rCndCiODOl I az udvart.-------------------- Az árnyékok már biztosain a lomb alá bújtak. So kféle az emberi gyengeség. Ami Zsadányi doktort illeti, hát nem minden diákköri kapcsolat marad ilyen példás épségben a rangkülönbségek botlasztó próbakövén A vi- szontvendéglátások persze fájdalmasak. Hja, az élet bonyolult számtani műveletek áttekinthetetlen halmaza. Adva van, ugye, a csereértékmérő absztrakt eszköze. Praktikus tulajdonsága, hogy bármire beváltható, kevésbé praktikus tulajdonsága, hogy mennyisége korlátozott. Tehát: egy fenét van adva! Ezért kell az embernek folyton kiszámítani a viszonylagos optimális fokának minimális adagolását. (Persze, hogy józan vagyok!) A vizsgálat még tart Gonoszok a páratlan számok. Nehéz elosztani őket. Az adminisztrátor elég fiatal és szemrevaló nő. Ki tudja, az adjunktus arányérzéke nem venné-e szívesebbén, ha hármat adhatna neki —, s hármat a feleségének? A másik borítékban öt százas lapuL Az adjunktus barátságosan mosolyog. „Kisebb műtétre van szükség Majd igyekszem mielőbb helyet biztosítani a feleségének.” „Nagyon köszönjük”. Rózsi hangja mintha a visszhang volna. „Lacinak föltétlenül adják át üdvözletemet.” A tanácstalanság sinus- görbéjét valahol mégiscsak elvágja a kicentizett idő. Rózsi tekintete azt kérdezi, mi lesz hát végre; miközben beleszédül mutatványába. „Hogyne, okvetlenül átadjuk.” A hang a kellemtől mézragacsos. A szemével föl tudná szúrni az embert.. A szavak néha bú jócskát Játszanak. „Doktor úr, a fáradtságáért ...” A boríték várakozóan hasal a térben, a füle lekókad. „Ugyan, hagyja csak”. Van, aki biztatásnak veszd. A vállveregetés önmagában nem riasztó, csak ha jobban meggondoljuk. A szónoki stílusnak pedig elengedhetetlen tartozéka a hatásos érvelés. ,piszén a doktor úr sem a levegőből éL” Az ormyereg felett a gyanú, majd a csalódás árkai gyülekeznek. Az adjunktus nem szeret zavarban lenni. „Semmi esetre, természetesen”. Jól ápolt fogak. Hidegen villannak ki, mint a rivaldafényben. A száj sarkai enyhén lefelé görbülnek. Mint a gyufa lángja, ellobban ez a pillanat is. Elhal a zaj, különben is csak a papírcsörgés volt, ahogy a borítékot zsebre gyűrték. ■j—j-----r—r csak a tegritI Az ember | kább esetben------------------válik annyira ro mlottá, hogy elveszítse természetes hajlamát a játékra. A játék a menetelés monoton dobogásából kiragadva a futás ficánkoló örömébe röpít A hőmérők higanyszálai is felkúsznak a legmagasabb napi értékre. Lassan növekednek az árnyak. A viszonylagos kényelem összetevőiből vegyük az egyetlen sör-kategóriát. A pufók hab szelíden fölemeli tekintetünket a felhők mennyei fodraira, a freskók gondtalan puttóira. Kéklő gyönyörűséggel könyveljük el, hogy beosztásunk automatikája megnyugtatóan működött, ugyanakkor alkalmazkodtunk a páros számok szimmetriájának törvényéhez is! Diadal. Igen, ez a helyes kifejezés. Megmentettünk az öt százas közül egyet, amivel megjutalmazzak most magunkat. Pincér! Ha előbb befordul egy jármű mint odaérne a sarok, abból csak karambol keletkezhet. Milyen értelmetlen is egy Nagy Sándor kicsinyessége! Menjünk békésen az úton, és a csomót hagyjuk ott Gorád uszban. HALMOS FERENC: Vasárnap Rádió szól. x Ügy siet ez a vasárnap, hogy a Napot is elfelejtette kitólni az égre. Oly sammlrevaló ez a vasárnap felhőivel, nélküled, mint könyv, amit nem olvas senki el. Rádió szól. Békülővé hajolnék már, de nincs kedvem csekkek, részletek búcsúcéduláival megváltani magam, ha az ünnepek áldozásain belémlopakodott remény így megfakulhatott. Rádió szól. Lélegzik a város, beleroskad a hajnal ködébe. Az utcák vonalai redők árkai az öregek arcán, és szól a rádió. Szekér A, Papp Albert grafikája MÁTYÁS FERENC: Tihanyban Somogyi égre csörren a pohár fáradt kezünkben, összeesküvésre készül a nyár, s már megbilincsel. Mint rakétákból az ejtőernyős, hullámok hátán, szalmaszál-reményembe fogódzva vacogtam árván. Vitt a haláltánc, — s áttörő erő léthez kötődve forrongott bennem; legyek az ember védelmezője. Jeleket adó magányos tanyák sirályként jöttek, s mementóként rámmaradt messzi gond kötözött meg. Bot végére szúrt szavakkal vágtam sírt a homokon, — elég emléknek, hogy fölriasszon egyetlen bokor. Vallattam a volt szenvedéseket, az ősz dorombolt, partravetődtem, csalt a meredek, s a zászló a dombon. Romlott időben romlatlan maradt a tihanyi csúcs, s mutatta most is az idő felett, hogy merre az út. Az összetartó, sóhajt lefogó paraszt-mennyezet roppant meg bennem, akár a csontom, s van-e felelet? Somogyi égre csörrent a pohár fáradt kezünkben, — romlik a pompa, a nyár dísze már hull mindenünnen. GYŐRI LÁSZLÓ: Kocsik Az őszi kocsikon tökinda, folyondár lobogott, az úton a szulák, a tökszár. A lovakon a kantár kideresedett, orrukon a szőrszál: hószínű szögek. Mint a kapufélfán a jéghideg szögek feje, az egész táj beesteledett. Viharlámpa, fullánk, üvege korom, a sötétbe fulladt hosszú utakon. A szögeken a kantár kideresedett örökre, a szerszám a szögekre esett. Viszi a kereket a kátyú lefelé a földbe, tekereg a vasra a lé. URBAN GYULA: Látogatás Hadd lebegek még magasságaidban! Ne szólj! Tested ragyogó lombjai susognak. Lepkéktől lüktető levenduláson déli harmat. E függőleges kert csodái: beszélő bokrok és drága közhelyek. A fűben pici asztal megterítve. Körötte székek, fejjel lefelé. Ragyog a damaszt ropogósán. Szélén a név tapintható. Egy kisfiú rángatja rendületlen. Fiúnk vagy én? Elalszol. Titok marad. — És reggel havas úton a vonathoz. Mögöttem egy játékló poroszkál. Nyerít'. Csattogó fácánkakas röppen. S az álmélkodó vadász elhibázza. MÓRICZ ZSIGMOND:' Eladó menyecske B uglyas Mihály hazajött a legelőről és zárva lelte a házat. Felnyúlt az ereszbe, ott vót a kulcs. Levette, kinyitotta az ajtót, bement Hol van ez az asszony? Nem lát ételt a tűzhelyen. Körül vizslatja a házat, setét van, nem lát semmit. Ilyenkor az asszonynak itthon a helye. Már nem tudja, mit csináljon vele. Az este is megverte, nem verheti örökké. Ha egy verésből nem ért az asszony, akkor az egész nem ér semmit. Csak Iából, csak pislog, sehol semmi. Ha már elmegy egy asszony hazulról farsangolni, a faluba, annyi esze kell hogy legyen, hogy ételt tegyen oda, ahol meg lehet lelni, hogy az ura ne mérgeskedjen. De se asszony, se krumplileves. Rettenetesen kezdett méregbe jönni. Már nézte, hofey ha az asszony hazajön, mivel üsse agyon. Fejszefokkal puhítsa, vagy az egész házat ráborítsa? Ahogy ott áll, néz, vár, csak megáll az ajtóban a szomszédék Misikéje. — Mihály bácsi, itthon van? — Mi kell? * — Julis néném azt izeni, hogy nem jön többet haza. — Mit? — Elment az anyjához. Utet többet nem veri. — Azt mondta? — Azt. — Még mit mondott? • Kilencvenöt éve, J8T9. Június 29-én született a modern magyar realista regényírás legnagyobb alakja, Móricz Zsigmond. — Nem mondott a semmit. — Csak azt, hogy hazamegy az annyához? — Azt. — No jól van Misi, hazamehetel, de siess, míg agyon nem ütöttelek. A gyereknek se kellett több, úgy eliszkolt, mint a megijesztett kutya. Buglyas Mihály meg ott maradt egyedül a házba. — Hé — kiáltott még a gyerek után. — Mi a? — Mikor ment el? — Reggel. — Jó van. V isszafordult a házba. Ha reggel ment eh akkor má nem is jön vissza. Mert jó messze van ugyan az, a falu, ahol az anyja lakik, az Is csordás ember, az apja, mint 6. Hát ha akart, azóta visszajöhetett vóna. De ha nem jött, az ű baja. Nagyon egy fertelmes asszony, hogy még egy tányér bablevest se főzött, vagy valamit, ami eláll. Kukoricakását, ha mán eszébe se jutott egyéb. De így elmenni, e valami. Vöt még egy darab kenyér a tarisznyájába, előkereste hát, aztán leült a küszöbre és lassan elkezdte enni. Morzsolgatta a száraz kenyeret. Tudta, hogy még semmi sincs a kertbe. Tán egy kis hagyma. Fel is állott, körülnézett a kicsi ház megett a setétbe, babrált a fű közt, nem lelte meg a hagymát, erre még mérgesebben visszament és visszaült a küszöbre. Megette a kenyérmaradékot, mind. Akkor megtörülte a száját, a bajuszát. Nem sok dolga vót vele, mert szája ugyan elég nagy van, anyjárul maradt a nagyformájú
