Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-25 / 146. szám

tWov 1974. JŰNltJS 25., KEDD A moszkvai csúcsértekezlet előtt Kissinger sajtóértekezlete Moszkva központjában, az Inturiszt szállóban befejezésé­hez közeledik annak a nemzetközi sajtóközpontnak a be­rendezése, amelyet Nixon amerikai elnök küszöbönálló lá­togatása idejére állítanak fel. Mint várható, a sajtóközpont­ban többszáz szovjet és külföldi újságíró tevékenykedik majd a látogatás kapcsán. A nemzetközi közvéleménynek a harma­dik szovjet—amerikai csúcstalálkozó iránt tanúsított óriási érdeklődése és figyelme teljesen érthető, mert a szovjet— amerikai kapcsolatokban mutatkozó komoly fordulat az utóbbi évek egyik legfontosabb külpolitikai eseménye. Henry Kissinger, az Egye­sült Államok külügyminiszte­re hétfői sajtóértekezletén ki­jelentette, hogy a moszkvai csúcstárgyalások fő célja: az amerikai és a szovjet vezetők közötti párbeszéd folytatása, a nukleáris összetűzés veszélyé­nek enyhítése és a világbéke számára szükséges pozitív fel­tételek megteremtése. Hozzá­fűzte, hogy az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió kapcso­lata rendkívül fontos az egye­temes béke fenntartása szem­pontjából. Az általános véleménycsere során — folytatta az amerikai külügyminiszter — az Egye­sült Államok elnöke és a Szov­jetunió vezetői megvizsgálják majd a nemzetközi helyzetet, megkísérlik meghatározni azo­kat a területeket, ahol eset­leg nincs egyetértés köztük és a minimumra csökkenteni az egyet nem értés következmé­nyeit. Meghatározzák továbbá azokat a területeket is, ahol lehetséges az együttműködés és megtalálhatók a módszerek erre az együttműködésre. A tárgyalások érintik ko­runk legbonyolultabb prob­lémáit is — a nukleáris fegy­verkezés ellenőrzésének prob­lémáját. Az Egyesült Államok célja ezen a területen abban foglalható össze — hangsú­lyozta Kissinger —, hogy a megállapodások eredménye­ként a felek egyike sem sze­rezhessen katonai fölényt, vagy politikai előnyöket. Kissinger kijelentette, hogy az Egyesült Államok kész komolyan, intenzíven és szé­les körűen megvitatni' a nuk­leáris fegyverkezés ellenőr­zésének kérdését. Ezenkívül, az előző csúcs- találkozókhoz hasonlóan, meg­vitatnak számos megállapo­dást a gazdasági, a tudomá­nyos és más együttműködés­ről. E megbeszélések és meg­állapodások célja, hogy a vi­lágbéke érdekében javítsák a két ország közötti kapcsola­tokat. A külügyminiszter „min­den részletében teljesen ha­zugnak” minősítette az utóbbi napokban napvilágot látott híreszteléseket az állítólagos amerikai—szovjet titkos meg­állapodásokról, amelyek a ha­dászati fegyverek korlátozá­sával kapcsolatos 1972-es moszkvai megállapodást egé­szítenék ki. Kissinger azt mondotta, nem gondolja, hogy a csúcstalál­kozón teljes megállapodás jön létre a hadászati fegyverkor­látozás kérdésében, de nem zárhatja ki a lényeges előbb­re jutás lehetőségét. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára és Richard Nixon, az USA elnöke üdvözletét küldött a Moszkvában hétfőn megnyílt nemzetközi konferenciához, amelyet a nemzetközi ipari­gazdasági és tudományos-mű­szaki együttműködés fejlesz­tése érdekében hívtak össze. A konferencián több mint 30 or­szág legnagyobb vállalatai képviseltetik magúkat. La Pasionaría — Tízezres tömeg ünnepelt« vasárnap Genfben Dolores Ibarrurit, a Spanyol Kommu­nista Párt elnökét, a spanyol polgárháború legendás La Pa- sionariáját. A genfi téli sport­csarnokban a Svájci Munka­párt által szervezett tömeg­gyűlésen a kormány tilalma miatt' a munkásmozgalom tör­ténetének hőse nem mondhat­ta el beszédét. A hatóságok ugyanis a svájci törvényekre hivatkozva megtiltották, hogy felszólaljon, ezért La Pasjona- ria egy munkásmozgalmi dalt énekelt el, a tömeggyűlésen megjelenteknek spanyolul, mintegy a dal szövegével ösz- szefoglalva üzenetét. Eközben a stadionban szétosztották Ibárruri és az SKP főtitkára, Santiago Carrillo beszédének sokszorosított szövegét, majd mindkét felszólalást magne­tofonról lejátszották. Ibárruri beszédében egy­máshoz való közeledésre szó­lította fel a spanyol népet és a hadsereget, Portugália példá­ját idézve. Hétfőn elutazott Svájcból Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke és Santiago Carrillo, a párt főtit­kára. Ä svájci kormány eluta­zásukkal körülbelül egyidő- ben kabinetülésen úgy dön­tött, hogy a két spanyol párt­vezetőt „meghatározatlan idő­re” kiutasítja az országból. A kormány szóvivője hétfőn a döntést ismertetve arra hivat kozott, hogy a Spanyol KP vezetői — a tilalom ellenére — vasárnap „felszólaltak” egy Genfben megtartott tömeg­gyűlésen. Párizs Folytatás szeptemberben Ez európai kapitalista orszá­gok kommunista pártjainak képviselői — a brüsszeli kon­ferencián elhatározott közös kezdeményezések keretében — június 22-én és 23-án ülést tartottak Párizsban. Az ülésen — mint az Hu- manité közli — elhatározták, hogy november 8-a és 10-e között értekezletet tartanak a következő napirenddel: „A nők helyzete az európai kapi­talista országokban, részvéte­lük a társadalmi és politikai életben és harcokban, a kom­munista pártok hozzájárulása a nők egységének és közös ak­cióinak kifejlesztéséhez jogaik, a társadalmi haladás, a de­mokrácia és a béke érdeké­ben”. ,E konferencia előkészí­tésére szeptember 28-án és 29-én újabb ülést tartanak. A konferencia célja — hang­súlyozza a tanácskozásról ki­adott közlemény — az európai kapitalista országok kommu­nista pártjai közös akciójának megerősítése. HAROLD WILSON brit mi­niszterelnök hétfőn az alsó­házban bejelentette, hogy Nagy-Britannia „néhány hét­tel ezelőtt”, föld alatti nukleá­ris robbantást hajtott végre. MOSZKVA Podgornij—Cedenbal találkozó Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa el­nökségének elnöke hétfőn a Krmelben találkozott Jumzsa- gijn Cedenballal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának első titká­rával, a nagy népi hurál el­nökségének elnökével, aki Magyarországra utazóban idő­zik Moszkvában. Barátok Mongóliából lumssesgriss Cedenbal Kirchschläger Ausztria szövetségi elnöke Vasárnap este — miután bejelentették, hogy dr. Rudolf Kirchschläger külügyminisz­tert megválasztották Ausztria szövetségi elnökévé — ismert­té váltak a szavazás részered­ményei is. Ezek alapján meg­állapítható, hogy a szocialista párt jelöltje a fővárosban — ahol a szocialista párt mindig nagy győzelmet aratott a nép­párt fölött — biztosította be megválasztását. Még nem vég­leges adatok szerint Kirch­schläger Bécsben 618 530 sza­vazatot kapott, míg Luggeire 351 708-an szavaztak. A fővá­rosban szerzett előny elegendő volt ahhoz, hogy a külügymi­niszter több tartományban el­szenvedett veresége ellenére 150 ezret meghaladó szavazat- különbséggel szerezte meg a végső győzelmet. A megválasztott új elnök­nek elsőként Rösch belügymi­niszter, a választási, bizottság elnöke gratulált, majd a „le­győzött” Lugger kívánt neki jó munkát. Kreisky kancellát, az SPO elnöke a televízióban elégedetten nyilatkozott az eredményről, Kirchschläger pedig ígéretet tett arra, hogy szocialista párti elnökelődjei szellemében szolgálja a semle­ges Ausztria ügyét. Jumzsagijn Cedenbal 1916- ban született, szegény állatte­nyésztő család gyermekeként, előbb otthon, később a Szov­jetunióban a munkásegyete­men, majd a pénzügyi-gazda­ságig főiskolán folytatta tanul­mányait. 1939-ben pénzügyminiszter­helyettessé, majd pénzügymi­niszterré nevezték ki, s egyút­tal a mongol kereskedelmi és ipari bank elnöki teendőit is ellátta. A Mongol Népi Forra­dalmi Párt X. kongresszusán, 1940-ben választották a párt Központi Bizottságának tagjá­vá, a Központi Bizottság el­nöksége tagjává, a párt Köz­ponti Bizottságának főtitkárá­vá. A második világháború esztendeiben a mongol népi forradalmi hadsereg főpa­rancsnok-helyettesi, illetve politikai főcsoportfőnölki teen­dőit is ellátta. 1944-ben Le- nin-renddel tüntették ki. 1945-ben, a Japán elleni harc­ban való részvételéért a Ku­tuzov Rend első fokozatát kapta. A második világháborút kö­vető években az állami terv­bizottság elnöke, 1948-tól mi­niszterelnökhelyettes volt, s 1952-ben Csojbalszan halála után választotta miniszterel­nökké a Nagy Népi Hurál. 1954 áprilisában saját kérésé­re felmentették az MNFP KB főtitkári tisztésge alól; négy esztendővel később, 1958 októberében választották meg a Központi Bizottság el­ső titkárává, 1974 júniusában a Nagy Népi Hurál — a Köz­ponti Bizottság javaslatára — felmentette miniszterelnöki tiszte alól, s egyidejűleg meg­választotta a Nagy Népi Hurál elnöksége elnökévé. (1940 óta a Nagy Népi Hurál képvise­lője.) Kimagasló tevékenységének elismeréséül megkapta a Mongol Népköztársaság Hőse és a Mongol Népköztársaság Munka Hőse magas kitünte­téseket. A Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa a Zászlórend gyémántokkal ékesített első fokozatával tün­tette ki. Zsambin Baím&nh Zsambin Batmönh 1926-ban született pásztorcsaládban. A mongol állami egyetemen 1951-ben kapta kézhez köz­gazdász diplomáját, 1958— 1961 között a Szovjetunió Mongóliái útijegyzet Sokat ígérő jövő Az ulánbátori forradalmi múzeum, ahová mongóliai utazásunk során ellátogattunk, maga a viharos történelem. Tárgyi emlékekben is őrzi a mongol nép harcának emlé­keit. Íme, a mi századunk, a legújabb kor. l Barátság: tűzben és vérben Kísérőnk, B. Ceden történész egy csodaszép festmény, Szuhe-Bator portréja előtt hosszan elidőz, és ma­gyaráz: — Tudják az elvtársak, hogy a török eredetű „bátor” szó azonos a magyar és a mongol nyelvben is. Ezzel ruházta fel a nép az egykori Szuhe harcost, aki a mongol hadse­regben szolgált. Ott lett tiszthelyet­tes, lovassági zászlóaljparancsnok, a forradalom kiváló szervezője, ké­sőbb — 1921-ben —, ideiglenes népi kormány hadügyminisztere. Előttünk a nagy hadiút vázlata. Az első internacionalista segítség- nyújtásé: Ungern báró fehérgárdista erői ellen vonul a szovjet Vörös Hadsereg, már mongol földön. Ve­lük egy sorban vegyes fegyverzetű íjjal, kovás puskával felszerelt mon­gol harcosok. Urgába velük érkezik az ideiglenes mongo'- népi kormány, amely átveszi a hatalmat... Tűzben és vérben fogant barát­ság... A mongol nép a Szovjetunióra nem egyszerűen jó szomszédra, ha­nem önzetlen barátra tekint. Olyan erőre, amely segítséget nyújtott a gyarmati rabságból való felszabadu­láshoz. B. Ceden történész ehhez még hozzáteszi: — A Szovjetunió nélkül Mongó­liának nemcsak arra nem nyílt vol­na lehetősége, hogy a fejlődés szo­cialista útjára lépjen, hanem ma független államként sem létezne ... Történelmi illusztrációk... A II. világháború előestéje, a halhin-goli japán határprovokáció. Megint együtt küzdenek a mongol—szovjet erők. Ebben a csatában a japánok 52 ezer halottat és sebesültet hagy­tak a csatatéren, 660 repülőgépet vesztettek, 175 tüzérségi löveg, 340 gépfegyver és 12 000 gyalogsági fegy­ver került a mongol—szovjet csapa­tok kezére. A hálás mongol nép viszonozza a segítséget. Fotók, vázlatok, külön tablók a „Mongol arat” harckocsi­oszlopról, egy repülőszázadról — ezek már a szovjet honvédő hábo­rúhoz hozzájáruló mongol összefo­gás jelei. Bozontos sörényű, apró pónilovak —, mennyit láttunk be­lőlük Európa háborús országútjain! —, és, íme, a kép: a mongolok 400 000 lovat adnak át a szovjet hadseregnek ... Azután vonatsze­relvények, roskadásig megrakva fa­gyasztott hússal, meleg ruhákkal, takarókkal. Mind a frontnak. 1945 augusztus... A szovjet kor­mány hadüzenete Japánnak. A mongol néphadsereg is megkezdi tá­madását a Kvantung-hadsereg el­len. A négyezer kilométeres fron­ton, együtt a szovjet Bajkálon túli front erőivel, nehéz terepen, a csak­nem víztelen Góbi-sivatogon át nyo­mulnak előre. S a zárókép: mongol lovasok Port Arthur kapujában. A feudalizmusból a szocializmusba A küzdelmes csaták színterén csak ezután következik az igazi nehéz­ség. Az ország századokon át csá­szári magánbirtok volt. Az udvar egyedül az állattartást engedélyez­te. Az iparnak múltja sincs. Isme­retlen volt itt az elektromosság, a szövőgép, ritkaságszámba ment a te­hergépkocsi is. A buddhizmus til­totta, hogy megzavarják a föld nyu­galmát — ki gondolhatott az ásvá­nyi kincsekre? A mongol tervhivatal szakembe­re, P. Negruj, akivel számbavesszük a népgazdaság jelenlegi helyzetét, élénken helyesel: — Való igaz, óriási nehézséget kellett — és kell ma is — leküzdeni, hogy biztosítsuk Mongóliának a feu­dalizmusból a szocializmusba való átmenetéi, egy egész történelmi ala­kulat, a kapitalizmus elkerülésével. — Hosszú és bonyolult harc, fel­világosító munka folyt például a lámaista egyháznak a társadalom szellemi életére gyakorolt nagy be­folyása ellen. Az országban több mint 700 kolostor működött, me­lyekben csaknem 100 000 láma élt. A lámaista vallás káros hatással volt az ország politikai és gazdasá­gi fejlődésére, akadályozta a terme­lőerők, a nemzeti kultúra, a tudo­mány fejlődését. Emellett sok nagy kolostor az ellenforradalmi erők tá­maszpontja volt. — Ezen ma már túl vagyunk. A mongol nép, a szocializmus építésé­ben mind nagyobb sikereket ért el. Az utóbbi tíz évben például több mint 130 új ipari létesítményt he­lyeztek üzembe. — A mongol nép, a szocialista or­szágok segítségével létrehozta a nemzeti ipar számos ágazatát. Ezek között vezető helyen áll a fűtő­anyagipar, a villamosenergia-gyár- tás, a bányászat, valamint az építő­ipar. Csupán az utóbbi öt évben több mint ötven százalékkal növe­kedett az ipari termelés volumene. Ez év első felében a mongol ipar 12 százalékkal termelt többet, mint a múlt év hasonló időszakában. — A KGST keretében folytatott tárgyalások során megállapodások szüleit''- arról, hogy Mongólia — a szocialista országok közreműkö­désével — több ipari, kitermelő és feldolgozó objektumot épít és he­lyez üzembe. Szó van szénbányák megnyitásáról, kohászati, vegyi, fa- feldolgozó üzem. több könnyűipari, élelmiszeripari üzem építéséről. Látogatás Darhanban Darhan, az új szocialista város Ulánbátortól 240 kilométerre észak­nyugatra — ennek az összefogásnak a példája lehet. Keleti részén új la­kótelep: több szintes épületek, üzle­tekkel, szolgáltatóműhelyekkel, óvo­dákkal és játszóterekkel. Jóval tá­volabb, a füves pusztaságban, az új üzemek. Darhan új, komplex ipari köz­pont. Cs. Szűrén, a városi pártbi­zottság titkára, vendéglátó házigaz­dánk nem kis büszkeséggel mondja: — A Szovjetunió segítségével épí­tettük az üzemek, lakóházak jelen­tős részét, a villanytelepet, telefon­központot. Csehszlovákok építették a cementművet, lengyelek a tégla­gyárat, bolgárok a szőrmefeldolgozó üzemet. A magyarok segítségével pedig nemsokára kész a húskombi­nát A húskombinát, vagyis a vágóhíd a város délnyugati részén áll. Sok magas, új épület, csarnok, hűtőház betonból és vöröstéglából. 1970 óta dolgoznak itt magyar szakembe­rek, az országaink közötti gazdasá­gi együttműködés keretében. A kö­zeljövőben felavatásra kerülő üzem fontosságát házigazdánk külön is hangsúlyozza: — Darhanban ma 3500 ember él, de 1980-ra hatvanezer lakosú város lesz. A húskombinát fontos nép­élelmezési feladatokat lát el majd, helyben és országosan: egy műszak­ban 50 tonna húst dolgoz fel. Holtság József főmérnök, az épít­kezés magyar vezetője kiegészíti: — Mongólia az egy főre jutó ál­lattenyésztésben és a hústermelés­ben „világelső”. Állatállománya 25 millió. A mongol népgazdaság leg­fontosabb ága az állattenyésztés — az ország árutermelésének kéthar­madát adja. Ha meggondoljuk, a mongóliai élelmiszeripari üzemek sorában valóban igen nagy fontos­ságú a vágóhíd. Megragadó az a szép küldetés, ahogy a magyar szakemberek oda­adó, fáradhatatlan munkával hoz­zájárulnak a szocializmus építésé­hez Mongóliában. Erőnkhöz mérten segítünk e te­hetséges, baráti népnek, sokat ígérő jövőjének formálásában. Segítünk, mert ezt diktálja internacionalista kötelességünk. És mi ezt a szót va­lódi jelentésében értelmezzük ezen a távoli földrészen is... HEGEDŰS FERENC Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottsága mellett működő Társadalomtudományi Akadé­mián tanult, s megszerezte a közgazdaságtudományok kan­didátusa címet. 1951-ben és 1952-ben a mongol állami egyetemen, illetve a pedagó­giai főiskolán tanított, 1952— 56 között a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bizott­sága mellett működő pártfőis­kola tanára volt. 1956—195C között a párlfőiskola igazga­tóhelyetteseként, majd igazga­tójaként tevékenykedett, 1958 —1962 között a MNFP Köz­ponti Bizottságában dolgozott. A következő esztendőket is­mét a tanításnak szentelte; 1962—1967 között előbb a köz- gazdasági főiskola tanszék- vezetője, majd igazgatóhelyet­tese, igazgatója volt. 1967 — 73 között a mongol állami egyetem rektorhelyettese, majd rektora volt. 1972-ben kanta meg a professzori cí­met. 1973 júliusában a Köz­ponti Bizottság tudományos és művelődésügyi osztályának vezetőjévé nevezték ki, 1974 május 8-án lett a Mongol Nép- köztársaság miniszterelnök­helyettese, június 11-én pe­dig miniszterelnöke. 1948 óta tagja a Mongol Népi Forradalmi Pártnak. A párt XVI. kongresszusán vá­lasztották a Központi Bizott­ság tagjává. 1974 júniusa óta tagja a MNFP Politikai Bi­zottságának. A Nagy Népi Hurál képviselője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom