Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-13 / 136. szám

MEGYEI fa xMiratm 1974. JUNIUS 13., CSÜTÖRTÖK A nemzetiségi kongresszus után Közös esteket rendeznek a vegyes lakosságú területeken Tavaly novemberben tartot­ta IV. kongresszusát a Ma­gyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége, amit sok szempontból mér­földkőnek tekinthetünk a leg­népesebb hazai nemzetiség életében, amely Pest megyé­ben is jelentős lélekszámban él. Elegendő csak Pilisvörös- várat megemlíteni, ahol 7000 németajkú lakik. Ez a község a német nemzetiség egyik kulturális központja, művé­szeti együttesét a határon túl is jól ismerik. Az idén, jú­lius elején is az NDK-ba uta­zik, hogy viszonozza a neuhausi Anna Seghers Mü­vek művészeti együttesének vendégszereplését. A pilisvö- rösvári kitűnő táncegyüttes jövőre hazai gyűjtésből ké­szült kompozíciót mutat be a soproni német néptáncfeszti- válon. Egyébként Pest megyé­ből még Szigetújfalu együttese vesz részt a fesztiválon. Első helyen az anyanyelvi oktatás A német nemzetiség köré­ben egyre növekszik a szövet­ség tekintélye, befolyása, s a szocialista demokrácia széle­sedésével kibővült tömegbázi­sa. Ismét egy példa: tavaly csak művészeti rendezvényei­ken negyvenezren vettek részt. E munkából részt vál­lal a szövetség lapja, a Neue Zeitung, amely folyamatosan közli a kongresszusi felszóla­lásokat, s az ott felvetett kér­déseket a helyszínen megvizs­gálja, s közli a nyilvánossággal a tapasztalatokat. Az idén első helyen az anyanyelvi oktatás helyzete szerepel. Ezek a gon­dok Pest megyében öt közsé­get érintenek, Dunabogdányt, Permázt, Budakalászi, Csabán­két, Visegrádot. Egyébként Pest megyében óvodai anyanyelvi foglalkozás 11, iskolai pedig 8 községben van. A szándék erőteljességét — hogy mindenütt legyen — mutatja, hogy Csobánkán már megindult a szervezés, s ősszel 30 óvodás és 25 iskolás gyerek kezdi meg szervezett keretek között, szakképzett nevelők irányításával anya­nyelvének tanulását. A kongresszus óta eltelt időszak már lehetővé tette, hogy megfogalmazódjanak az új feladatok, s kidolgozzák az idei munkaterveket. Erről be­szélgettünk Réger Antallal, a szövetség új főtitkárával, akit a IV. kongresszus válasz­tott meg. Foglalkozás tanórákon kívül is — Mi most a legsürgetőbb feladat, aminek megoldását a nemzetiségi dolgozók kérik? — Mint a nemzetiség létét alapvetően meghatározó té­nyező, a német nyelvoktatás­nyelvművelés bővítése, szín­vonalának emelése. A leg­gyakrabban hangoztatott igé­nyek a következők: az óvodai német foglalkozások bővítése, a pedagógusképzés és -ellátás kérdéseinek rendezése, nyelv­művelő klubok alakítása, a KISZ-korú fiatalok nyelvmű­velése, az olvasási kedv fel­keltése. Ezen a téren is — mint mindenütt — nemcsak gondjaink, hanem eredmé­nyeink is vannak. Említésre méltó — ismét csak — Pilis - vörösvár, az általános iskola, ahol a tanórákon kívül is kitűnő és lelkiismeretes neve­lők vezetésével — folyik a nyelvápolás. — Milyen elismerésben ré­szesülnek a nemzetiségi kul­túra terjesztői, munkásai? — A művelődésügyi minisz­ter sok kultúrmunkást, együttest tüntetett ki az el­múlt négy évben kiváló mun­kájuk elismeréseként. Pest megyében Szigetújfaluból Mirk Tamásné és Risztics Jó­zsef, Pilisvörösvárról Kretzer József és Moser Ferencné Mi­niszteri Hismerő Oklevelet kapott. Segítség a szövetségnek — Hogyan segítik a szövet­ség munkáját a választmány tagjai és a munkabizottságok? — Az Országos Választmány tagjai tájékoztatják a szülőket az anyanyelvi oktatás lehető­ségeiről — óvoda, iskola, gim­názium, tanárképzés —, s ar­ra serkentik őket, hogy élje­nek ezekkel a lehetőségekkel. Elősegítik új kulturcsoportok énekkarok, tánc- és színjátszó együttesek, zenekarok létre­hozását. \ — A sajtóbizottság az idén februárban jelentette meg Pängel, Ringel, Reihen cím­mel az óvodák és általános is­kolák műsorfüzetét Klotz Miklós összeállításában. Ez a munka egy régi hiányt pótló sorozat első kötete. Eddig még nem volt német nyelvű kiadvány, amely a gyerekek­kel megismertette volna a gyerekjátékokat, kiolvasókat, tnondókákat, rigmusokat, me­séket — Együttműködnek-e a nemzetiségi szövetségek? — Igen. Sőt az idén ez az együttműködés új formával gazdagodott. Elhatároztuk, hogy a vegyes lakosságú terü­leteken közös esteket rende­zünk, ahol mindenkit anya­nyelvén köszöntünk, s a mű­sor is — természetesen több nyelven folyik. Először a Bács-Kiskun megyei Csávóig községben tartottunk ilyen es­tet a délszláv szövetséggel együtt. A csávolyi magyarok, németek, délszlávok nagy tet­széssel fogadták a kezdemé­nyezést. Öröm volt látni-hal- lani, hogy együtt gyönyörköd­nek egymás dalaiban és tán­caiban. Értük dolgozunk, s közben arra figyelünk, ami összeköt bennünket — a test­vériségre. Ilyen közös rendez­vényt Pest megyében is ter­vezünk. Acs Jenő Az összevonás után Két válMüt — €§y A napokban fejeződött be az a felügyelő bizottsági vizs­gálat, amely elemezte a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár ta­valyi gazdálkodását, tekin­tettel arra, hogy ez volt az első közös gazdasági éve a Gyapjúmosó- és Szövőgyárral. Mint ismeretes, a „gyenge lá­bakon álló”, veszteségesen dolgozó gyapjúmosót azért kapcsolták az eredményesen tevékenykedő fésűsfonóhoz, hogy meggyorsítsák a fejlő­dését, s a Hazai Fésfisfonó jó szervezési érzékkel rendel­kező vezetőgárdája hatéko­nyabban folytassa a gyap­júm osóban is a rekonstruk­ciót. Ennek felét sem — Meglepődtünk, amikor megtudtuk, hogy kettő he­lyett hét vidéki üzem mun­káját kell irányítanunk, szer­veznünk, koordinálnunk — mondja dr. Keszthelyi Károly üzemgazdasági főosztályveze­tő —, de nem volt idő a tépe- lődésre, meg tudjuk-e oldani Pártmegbízatásuk: a KISZ-munka .Húszéves” kommunisták Vágvölgyi Sándor, a Csepel Autógyár KISZ-bizottságának titkára arra a kérdésre, hogy említsen meg néhány „hu­szonéves” kommunistát — vagyis olyan fiatal párttagot, akit a KISZ-taggyűlés ajánlá­sával vettek fel a pártba, s akinek a KISZ-munka a párt­megbízatása — egy szuszra el­mond egy tucat nevet. Amikor odáig ér a felsorolásban, hogy Andorka György, a KISZ-bi- zottság belső irodájából kijön egy zömök, fekete hajú fiatal­ember és bemutatkozik: An­dorka György gyártásfej­lesztési csoportvezető, a mű­szaki fejlesztési ágazat KISZ- csúcstikára. — Kissé koros KISZ-titkár, két hete múltam harminc éves, de hát még jran némi pótolni­valóm — jegyzi meg. — Pótolnivalója? — Igen. Hét évi semmitte­vés után hét évi munka. — Észreveszi értetlenségemet, megmagyarázza. — A gépipari technikum növendékeként, 1960-ban lettem a KISZ tagja. Ám sem ott, sem később, a Műszaki Egyetemen nem végez­tem semmiféle munkát az if­júsági szervezetben. 1967 szep­temberében beléptem a Csepel Autógyárba. Már decemberben feladatot kaptam, agit-propos lettem az egyik alapszervezet­ben. Eleinte csak néztem: ez ugyanaz az ifjúsági szervezet, amelyiknek már hét éve va­gyok „fizető vendége”? Később nem értem rá csodákozni, mert egy év múlva alapszervezeti titkár lettem, tavaly március­ban pedig a műszaki fejlesz­tési ágazat újonnan alakult csúcsvezetőségének titkára. Négy alapszervezetben mint­egy 90 ifjúkommunista mun­káját, tanulását, politikai tá­jékozódását segítjük, ellenőriz­zük. Közösen, szabad időben is — Nem is rosszul — szól közbe Vágvölgyi Sándor, és ujjain számlálja a bizonyíté­kokat. — Andorka Gyuri mun­kájával elnyerte a KISZ ma­gas kitüntetését, az aranyko­szorús jelvényt; alapszerveze­tük a legjobbak közé tartozik a vállalatnál; őt magát tavaly januárban — KISZ-ajánlással — felvették a pártba; csúcs­vezetőségük szervező titkára, Cservári Ferencné dicsérő ok­levelet kapott a KISZ központi bizottságától; egyébként ő is „huszonéves” kommunista, mint abban az alapszervezet­ben még néhányan. Útban a gyártásfejlesztésre, lépten-nyomon biciklistákkal találkozunk; a gyáróriás sok kilométernyi úthálózatának legfőbb közlekedési eszköze a kerékpár. Andorka György menet közben néhány mon­dattal bemutatja az ágazat négy KISZ-alapszervezetét. — Amikor — három éve — megalakult a gyártásfejleszté­si főosztály, s a nagy számban odakerült fiatalokból létrejött a négy alapszervezet, arra gon­doltunk: ha sikerül jó kollek­tívákat kialakítanunk a KISZ- ben, annak a főosztály életé­ben, munkájában is meg lesz a haszna. Mi kovácsolhatja ösz- sze leginkább a kollektívákat? A közösen végzett munka és a közösen űzött szórakozás. Kirándulásokat, focibajnoksá­got, mezei futóversenyeket rendeztünk, s a sok derűs-kel­lemes élmény közelebb hozott bennünket egymáshoz. A ma­gánéletben szövődött barátság kihatott a munkára, az ifjúsági brigádok versenyeredményeire Mikorra érik be a jó KISZ-vezető? Fenn, a gyártásfejlesztési osztály épületének emeletén van egy KISZ-iroda. Jókora tárgyalóasztallal, ahány, any- nyiféle székkel, a párizsi diák­negyed, a Quartier Latin pad­lásszobáiban megszokott, be- bukós ablakokkal. Lentről tú­ráztatott motorok pokoli lár mája tódul az irodába. A nagy asztal körül hárman várnak ránk: Cservári Fe­rencné kutató technikus, Ber­kes Károly esztergályos és Nagy Miklós gyártásfejlesztő technológus. Valamennyien fiatal párttagok és pártmegbí­zatásuk: segíteni a KlSZ-Szer- vezetek munkáját. Sokan van­nak ilyen fiatalok a Csepel Autógyárban; a vállalati párt- bizottság határozata, hogy a KISZ-ajánlással felvett fiatal kommunisták továbbra is az ifjúsági szervezetben végezze­nek politikai munkát, csak a már kialakult gyakorlatot szentesítette. '— Nem is lenne ésszerű másképp — mondja Berkes Károly, -r- Én például a múlt tavaszig alapszervezeti KISZ- titkár voltam, közben felvet­tek a pártba. Most hagyjam faképnél a KISZ-t, a fiatalo­kat. mert párttag lettem?! Én szeretem is a fiatalságot, meg úgy érzem, használni is tu­dok az ifjúsági szervezetnek. Elvégre az ember huszon­éves korában érik meg — szakmai-politikai ismeretek­ben. emberségben, élettapasz­talatokban — annyira, hogy igazán jó KISZ-vezető le­hessen, és pont akkor mond­jon búcsút az ifimozgalom- nak?! Fiatalos lelkesedés — és mozgalmi tapasztalat Teljes az egyetértés, társai zajosan helyeselnek. Cser- váriné még azt is megkoc­káztatja: — Gyakran úgy érzem, mi, A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyáregységé­ben szerelik a második Hyspano-gépet. Az első a hónap elején kezdte meg a termelést. Koppány György felvétele 25—30 év közöttiek néha fiatalosabbak vagyunk a ti­zenéveseknél. Talán, mert já­ratlanabbak a szervezeti élet­ben, a KISZ-munkában, azért? De a kezdeményezések min­dig tőlünk indulnak ki, akár kollektív kirádulásról van szó, akár mezei kocogásról. Engem eleinte kinevettek, mi. lyen lelkesen kocogok — az­tán utánam iramodtak. Andorka György más ol­dalról közelít a témához: — Szerintem is helyük van a fiatal párttagoknak az if­júsági mozgalomban: így biz­tosítható a szervezeti élet és a mozgalmi tevékenység fo­lyamatossága. Az. egyik kor­osztály a fiatalos lelkesedé­sét viszi a munkába, a má­sik a jártasságát, tapaszta­latait. A mi alapszervezete- ink korban és képzettségben szerencsés összetételnek: van közöttük egészen fiatal, ti­zenéves, és vannak a KISZ- es korosztály felső határán járók; vannak magasan kva­lifikált, jól képzett szakmun­kások — a fejlesztési ágazat­ban ilyenekre van szükség —, és vannak a technikusok, mér­nökök. A változatos összetétel persze, az érdeklődési körök széles skáláját hozza magá­val. Még egy alapszervezeten belül is nehéz lenne ezt a heterogén érdeklődést ki­elégíteni, ha nem keresnénk rugalmas megoldást a KISZ- oktatásban. De ezt tettük, és ahelyett, hogy képzettségtől, érdeklődéstől függetlenül egy- egy alapszervezet tagjait a legalacsonyabb vagy a legma­gasabb oktatási formába kény­szerítettük volna, politikai vi­takört indítottunk, saját te­matikával. Az előadások a fiatalokat leginkább érdek­lő kérdésekről szólnak, elő­adójuk pedig mindig más, az adott témakör legjobb szakértője. Nem szerénytelen­ségből, csupán a tény kedvéért mondom: ez az ötlet tőlünk, idősebb fiataloktól származott és kitűnően bevált Feladat nélkül a fegyelmi bizottság Van közöttük pártösszekö­tő, oktatási bizottsági tag, fe­gyelmi bizottsági elnök. Ez utóbbi: Nagy Miklós. — Ez a névleges funkcióm, a KISZ-bizottsági tagság mel­lett — mondja elégedetten — Vállalatunknál az elmúlt öt évben két alkalommal in­dult KISZ-tagok ellen vizs­gálat, de csak az egyikből lett fegyelmi eljárás. Szóval, nincs túlterhelve a fegyelmi bi­zottság. Hiába: sokat jelent annak a néhány kommunista fiatalnak a példamutatása amely — ma már — vala­mennyi KlSZ-alapszerveze- tünkben megtalálható! Nyíri Éva a feladatot. Alaposan meg­vizsgáltuk mindkét vállalat termelési eredményeit, beren­dezéseinek értékét, összeha­sonlítottuk a termelékenysé­get, a gépek kihasználási fo­kát, az üzem- és munkaszer­vezés mértékét, s a követke­zőket állapítottuk meg: míg a Hazai Fésűsfonó 1971-ben 800 millió forint értékű ter­méket gyártott, a gyapjúmo­só hasonló létszámmal ennek felét sem érte el. Persze nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a kártolt szövet ára alacso­nyabb mint a fésűsé, minőr ségéhez képest mégis viszonylag drága, tehát nem olyan kelen­dő. Ez nem elhanyagolható oka az alacsony termelési ér­téknek, Berendezéseik érté­két tekintve is elmaradtak a Hazai Fésűsfonó mögött. Gép­parkjuk nagy része elhasznált, erkölcsileg elkopott, nullára leértékelt volt. Ezeken a gé­peken nem is lehetett ma­gas termelékenységet elérni. Jobb kihasználásukkal azon­ban javíthatták volna a haté­konyságot, ugyanis 8 órából kettőt anyaghiány vagy más szervezési hiba miatt álltak. Mindezt tetézte, hogy a gyap­júmosó gyáraiban nem alakí­tottak ki egy-egy zárt műve­letsort, hanem egyik gyárból a másikba, majd vissza szál­lították a félkésztermékeket, további feldolgozásra. A szál­lítási idő és a költségek miatt — a nyereség rovására — növekedett termékeik önkölt­sége. A határozatlan gazda­ságpolitika következtében a gyapjúmosó az 1970. évi 17 milliós nyeresége ellenére 1971- ben 3 millió forintos veszteséggel zárta az évet, 1972- ben pedig 30 millió fo­rintos mérleghiányt ért eL Gondos üzemszervezés — A mi vállalatunk gazda­sági vezetői viszont nagy gondot fordítottak a munka- szervezésre — veszi át a szót Szabó Miklós vezérigazgató­helyettes. — Gyakran éppen a munkások kezdeményezésére vezettek be új módszert, vagy vásároltak új gépet. Azzal például, hogy a gépeken dol­gozók kiszolgálását javítot­ták, folyamatossá tették, 4—5 százalékkal sikerült növelni a termelékenységet. Az elmúlt öt évben nyolc­százzal csökkent a vállalat létszáma. Termelése mégis csak a legutóbbi évben esett vissza valamelyest, s hogy ad­dig nem, annak titka éppen a folyamatos munka- és üzem- szervezés. A kilépő dolgozók munkájának pótlására beru­házással segítettek magukon. Rekonstrukcióra fordítható keretükből 22 szovjet gyárt­mányú, mikrovetélős szövő­gépet vásároltak, Kistarcsán pedig új cérnázóüzemet léte­sítettek. A technológiai fej­lesztés és a termelékenység­növekedés hatására a Hazai Fésűsfonó 1970. évi 116 mil­lió forintos nyeresége 1971- ben 124, 1972-ben pedig 129 millióra növekedett. A dinamikusan fejlődő Ha­zai Fésűsfonó nyereséges kol­lektívája tehát átvett egy vesz­teségest. Természetesen nem remélték, hogy egyetlen év alatt sikerül megszüntetni a 30 millió forintos adósságot. Először gátat kell vetni a vesz­teség tovább burjánzásának. Gazdaságosabb a fésűs — A beolvasztás után leg­először piackutatást végez­tünk, melynek eredményekép­pen sikerült valamennyi gyá­runk teljes évi kapacitását le­kötnünk, megteremtve ezzel a kapacitáskihasználás javí­tásának feltételeit. Egy sor használhatatlan gépet kise­lejteztünk, így idejében bizto­sítottuk a helyet a rekonst­rukció során beszerzendő gé­peinknek. Pomázon például eredeti áron számítva 17 mil­lió forint értékű gépet selej­teztünk ki, hogy helyet bizto­sítsunk az ezertonnás új fé­sűsfonodának, amelyben az év végéig megindul a terme­lés, s a hozzákapcsolódó szo­ciális létesítmények jövőre készülnek el. Itt ugyanis a fé­sűs technológiát akarjuk meg­honosítani, amely gazdaságo­sabb a kártolásnál és a vásár­lók is jobban kedvelik a fé­sűs kelméket. A pomázinál azonban jobb példa a selejte­zésre a budakalászi. Ennek a gyárunknak a kapui két hét múlva végleg bezárulnak, ugyanis nem lett volna értel­me a rekonstrukciónak. Na­gyon rossz körülmények kö­zött, 50—70 éves gépekkel dolgoztak az itteniek, s nem véletlen, hogy fokozódó vesz­teséggel. Természetesen gon­doskodtunk dolgozóink át­képzéséről és elhelyezéséről. A hatékonyság ára Az elmúlt év eredményeit elemezve megállapíthatjuk, hogy a vállalat vezetőinek el­képzelése a nyereséget ille­tően egyelőre nem vált való­ra. Igaz, a korábbi szerző­désekben vállalt kötelezett­ségek miatt továbbra is gyár­tani kellett néhány vesztesé­ges kelmét, s ugyanakkor nem elhanyagolható mértékben emelkedett az importalap­anyagok óra. (A felhasznált nyersanyag 70 százaléka kül­földről származik.) Tavaly 250-nel csökkent a vállalat létszáma is. Mindezek miatt, valamint, hogy a pomázi re­konstrukció idején — tehát je­lenleg is — csökkentett terme­lés folyik a nagyközségi üzem­ben, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár termelése elérte ugyan a tervezett 1,1 milliárd forintot az elmúlt évben, ez azonban 100 millióval keve­sebb volt, mint egy évvel ko­rábban. A vállalat eredménye pedig 60 millió forinttal csök­kent, amiben része van an­nak, hogy a gyapjúmosó vesz­tesége újabb 24 millió forint­tal növekedett. Mindez per­sze nem jelenti, hogy a jövő­ben ne tudnának gyors ütem­ben kilábalni ebből a hullám­völgyből, hiszen a hatéko­nyabb termelés alapjait éppen most teremtik meg, s a jelen­legi munka gyümölcse a jövő esztendőtől kezd beérni. Czibor Valéria

Next

/
Oldalképek
Tartalom