Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-11 / 134. szám

2 sAMnl, 1974. JÚNIUS 11.. KEDD f[5]kusz Egy közlemény margójára NEMCSAK a két közvetle­nül érdekelt ország közvéle­ményében, de világszerte nagy figyelemmel és érdeklődéssel fogadták azt a közleményt, amely bejelenti: a Szovjet­unió és Portugália diplomá­ciai kapcsolatodat létesít egy­mással. A vitathatatlanul fon­tos fejlemény újra bebizonyít­ja, hogy gyorsan változó vi- tágunkban nincsenek sémák, hogy sok minden lehetséges, ami nem is olyan régen még elképzelhetetlennek tűnt. Aki akárcsak ez év áprili­sának elején azt jövendölte volna, hogy egy ilyen lépés a belátható jévőben bekövetke­zik, a legjobb esetben is cso­dálkozó pillantások kereszt­tüzébe került volna. Nem na­gyon volt 1974. április 25., a portugál változás napja előtt két olyan ország a világon, amely minden szempontból annyira különbözött volna egymástól, mint a szocializ­mus első nagyhatalma, a Szovjetunió és a klasszikus gyarmatbirodalmak utolsó képviselője, Portugália. AMIÓTA 1926. MÁJUS 28-ÁN megdöntötték a portugál pol­gári köztársaságot és konti­nensünk legnyugatibb orszá­gára elkövetkezett a Salazar- féle félfeudális-fasiszta dikta­túra, csaknem fél évszázados diktatúrája, a szovjetellenes- ség volt Portugália kül- és a kommunistaellenesség belpoli­tikája egyik legfőbb pillére. Amikor viszont a hosszú éj­szaka után végre Portugáliá­ban is beköszöntött a hajnal, azonnal világossá vált, hogy a felismerhetetlenségig meg­változott világban meg kell szüntetni a szovjetellenesség külpolitikáját — annál is in­kább. mert a belpolitikai po­rondon az üldözés ellenére már a szabadság pillanatában a kommunista párt bizonyult a legszervezettebb erőnek. AZ ÜJ PORTUGÁL VEZE­TÉS az élet minden területén csak az első lénéseket tette mag — nem utolsósorban a bonyolult afrikai problémát illetően —, de ezek a lépések jószándékról tettek tanúsá­got. Nem nehéz megjósolni, hogy az új Portugália útia nem lesz könnyű. „A diDlomá- ciai kapcsolatok helyreállítása — állapítja meg a moszkvai Pravda — szovjet részről ob­jektív támogatást jelent a por­tugál kormánynak, amely az elkövetkező időszakban mind hazai, mind nemzetközi vi­szonylatban súlyos próbatéte­lek elé kerül.” BRAZILJA kész feltétel nélkül segítséget nyújtani a Portugália és az afrikai por­tugál területeken folyó füg­getlenségi mozgalmak közötti problémák rendezésében. Az Afrikai Egységszervezetnek Mogadishuban ülésező mi­niszteri tanácsához közel álló források szerint a brazil nyilatkozat egyértelmű a köz­vetítőszerep felajánlásával. Nixon Salzburgban Nixon amerikai elnök hét­főn elindult 10 napos közel- keleti útjára, és ezt megelő­zően két napot Ausztriában tölt. Nixonnal együtt hétfőn Salzburgba érkezett felesége és Kissinger külügyminiszter is. Az Egyesült Államok elnöke és kísérete szerdán Salzburg­ból Kairóba repül, Nixon kö­zel-keleti útjának első állo­máshelyére. Nixon személyé­ben a második világháború óta első ízben látogat ameri­kai elnök a Közel-Keletre. Gromiko-beszéd — Minszkien „A Szovjetunió külpolitiká­jának tekintélye nagy. Tulaj­donképpen nincs egyetlen olyan kisebb vagy nagyobb nemzetközi kérdés sem, amely megoldható lenne a Szovjet­unió részvétele nélkül, még kevésbé érdekeinek rovására” — jelentette ki Minszkben Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminiszte­re. Gromiko abból az alkalom­ból találkozott a belorusz fő­város választópolgáraival, hogy őt jelölték képviselőjük­nek a legfelsőbb tanácsba. A választások — mint ismeretes — június 16-án lesznek. Andrej Gromiko egyebek között megjegyezte: még áll­hatatos harcot kell folytatni annak érdekében, hogy a fe­szültség enyhülésének folya­mata visszafordíthatatlanná váljék. Az a fontos — mondotta —, hogy a nemzetközi esemé­nyek alakulása egyre határo­zottabban fordul a béke — és nem a háború — irányába. Szocialista államunk külpo­litikájának osztály jellege van. Ebből az következik, hogy a párt elsőrendű figyelmet for­dít a szocialista közösség egy­ségének és összeforrottságá- nak megerősítésére. KISLEXIKON Portugál gyarmatok Az új portugál kormány tárgyalásokat kezdeményezett az ország gyarmati területein függetlenségük kivívásáért küzdő erők képviselőivel a véres gyarmati háborúk békés rendezé­sére. Ebből az alkalomból ismertetjük a kislexikon keretében e területek fontosabb adatait. Az „anyaország” és a. gyar­matok aránya a következő: Portugália 92 0«2 négyzetkilo­méter 9,5 millió lakossal. Az ország gyarmatbirodalma: 2 087 724 négyzetkilométer 14.1 millió lakossal. A három legfontosabb gyar­mat: Bissau-Guinea, Angola és Mozambiki. Főbb földrajzi, et­nikai és gazdasági adataik a következők: Bissau-Guinea Nyugat-Afri­kában terül el, 56 125 négyzet- kilométer területen. Lakossága 525 ezer, túlnyomó többségében néger. Fővárosa Bissau. Nagy­részt őserdők borítják. Fő gaz­dasági ága a nem e®fa - kit erme - lés. felszabadításáért a portugál gyarmati iga alól. A gyarma­tosítók expedíciós hadseregé­nek hatalmas technikai túl­ereje ellenére is sikerült az ország háromnegyed részét felszabadítania. A párt kivív­ta Bissau-Guinea lakosságá­nak bizalmát és támogatását. Az MPLA, Angola Népi Fel- szabadítási Mozgalma (Movi­mento Popular de Libertacao de Angola) 1956 decemberében alakult meg. Angola Kommu­Aagola IXM-AfriXa nyugati részért, 1 24« 74)0 négyzetkilomé­ter területű. Lakossága 5 084 000 tő, 9« százaléka néger. Fővá­rosa Sao Paulo <le Luanda. Ásványi kincsekben, rendkívül gazdag. Gyémánt- és aranybá­nyáit angol és portaigái tőkével összefonódott monopéllumok aknázzák ki. Gyorsan fejlődő kőolaj-kitermelése iránt, külö­nösen a tavalyi olajválság éta, az Egyesült Államok mutat rendkívüli érdeklődést. Ma már az angolai olaj mintegy ne­gyedrésze jut el az Egyesült Államokba. Mozamblk »élkelet-Afriká- ban, 784 9«l négyzetkilométer­nyi területen fekszik. Túlnyo­mórészt néger lakossága 6 872 000 fö. Fővárosa Lourenco Marques. Elsősorban berilium- termeléséről híres. A portugál kormány azzal a három felszahadítási mozga­lommal keresi a békés meg­egyezést, amely ezekben az or­szágokban a fegyveres szabad­ságharcot folytatja: a PAIGC- cal, az MPLA-val és a FRELI- MO-vaL A PAIGC Bissau-Guinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja (portugál nevén: Partido Africano da Independencia da Guine e Cabo Verde — PAIGC) 1956- ban jött létre. Alapítója Amil- car Cabral volt, akit az impe­rialisták ügynökei 1973 janu­árjában meggyilkoltak. Azóta a PAIGC élén Aristides Pe­reira főtitkár áll, aki kitűnt a szabadságért vívott áldozatos küzdelemben. Bissau-Guinea önálló állam kikiáltása óta a PAIGC legfontosabb feladata a harc a teljes függetlensé­gért. 1972-ben az ENSZ XXVII. közgyűlése a pártot az ország egyetlen törvényes kép­viselőjének ismerte el. A PAIGC 1961 júliusa óta foly­tat fegyveres harcot az ország nista Pártjának és az Angolai Afrikaiak Egyesült Harcának Pártjából teremtették meg. Az MPLA valamennyi nemzeti erő összefogására törekedett a gyarmati uralom ellen. A fel­szabadító mozgalom élén 1962 óta Agostinho Neto áll. A szer­vezet a hatvanas évek elején a függetlenség békés úton, tár­gyalásokkal való megteremté­sére tett ajánlatokat a portu­gál gyarmatosítóknak, ők azon­ban véres terrorhadjárattal válaszoltak. A felszabadítási mozgalom ezért 1961-ben meg­indította a fegyveres küzdel­met é6 Angolában több mint négyszázezer négyzetkilomé­ternyi területet szabadított fel a gyarmati uralom alóL An­gola e szabaddá vált egyhar- madán megszervezték az MPLA új állami közigazgatá­sát. Az eredményes felszaba­dító harc nyomán az Afrikai Egységszervezet 1968-ban elis­merte az MPLA-t, az ENSZ közgyűlésétől pedig 1972-ben megfigyelői státuszt kapott. A FRELIMO, a Mozambiki Felszabadítási Front (Frente de Libertacao de Mocambi­que) 1962-ben alakult meg há­rom felszabadítási szervezet­ből. Első elnöke, 1969-ben tör­tént meggyilkolásáig, Eduardo Mondlane volt. A FRELIMO a függetlenség kivívásával célul tűzte ki egy olyan társadalom megteremtését, amely mentes a kizsákmányolástól. Nemzet­közileg a FRELIMO-t tekintik a mozambiki nép törvényes képviselőjének. Az ENSZ 1972 októberében hivatalosan is el­ismerte. A FRELIMO 1964 szeptembere óta visel fegyve­res harcot a gyarmatosítók el­len, és sikerült az ország egy­negyedét felszabadítania. Korunk összes forradalmi erőinek fokozódó szolidaritá­sáról szólva Gromiko hangsú­lyozta, hogy a népek minde­nütt, ahol a szabadságot és a függetlenséget védelmezik, a Szovjetunióban találnak a leg­megbízhatóbb támaszra. Megjegyezte, hogy a külpo­litika egyik fő irányában — a nyugati kapitalista államokkal fenntartott kapcsolatban — az elmúlt négy esztendő alatt je­lentős minőségi változás kö­vetkezett be. Az SZKP abból indul ki, hogy az Egyesült Államokkal való békés egymás mellett élésnek mind kiegyensúlyozot­tabb jelleget kell kölcsönözni. Ezt követeli meg az egyetemes béke ügye is. Természetesen korai lenne még azt állítani, hogy a Szov­jetunióval való kapcsolatok elmélyítésére irányuló fordu­lat az Egyesült Államokban végleges. Nem zárhatjuk ki a különféle és sajátos fordu­latokat, mivel a Szovjetunió­val való kapcsolatok javítá­sának ellenfelei tovább tevé­kenykednek az Egyesült Ál­lamokban, és tevékenységük a szovjet—amerikai kapcsola­tok javítását óhajtó és mind inkább kidomborodó tenden­ciák ellen irányul. Azt azon­ban kijelenthetjük, hogy ezek az erők nem fordíthatják visz- sza egykönnyen az események menetét. Rövidesen sor kerül az Egyesült Államok elnökének újabb moszkvai látogatására. „Körültekintéssel készülünk erre az újabb legfelsőbb szin­tű találkozóra. Jelentőségét tekintve nem szabad elmarad­nia a megelőzőktől”. Utalt Gromiko többek kö­zött arra is, hogy az ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének a Szovjet­unió által felvetett gondolata egyre nagyobb támogatást kap sok ázsiai ország, a köz­vélemény széles köreinek ré­széről. Ázsiában, és nemcsak Ázsiában továbbra is bonyo­lító tényezőként jelentkezik a Kínai Népköztársaság jelen­legi vezetőségének politikája. A Szovjetunióval szemben el­lenséges irányvonalában nem változott semmi, ha csak az nem, hogy még szovjetelle- nesebb, még szocialistaellene- sebb lett. A marxizmus—le- ninizmussal való szakítás, az egy tömbbe tömörülés a leg- reakciósabb imperialista kö­rökkel — mindez azt jelenti, hogy a maoisták a kommu­nista és a nemzeti felszaba­dító mozgalom nyílt ellensé­geivé váltak. Meghalt Astoria« Vasárnap este 75 éves korában elhunyt Miguel Angel Asturias, világhírű, Nobel-díjas guatemalai író, költő és diplo­mata. Asturiast május 15-én szállították légzőszervi megbete­gedéssel egy madridi kórházba. Pakisztáni Ismét kiéleződött a hely­zet Pakisztában, ahol im­már csaknem két hete össze­tűzések zajlanak le különbö­ző muzulmán szektához tar­tozó vallási fanatikusok kö­zött. Hétfőin 18 ortodox mu­zulmán irányzatú vallási szervezet és politikai párt képviselői a lahorei mecset­ben összegyűlve, nyilatko­zatot fogadtak el, s ebben ul­timátumszerűén követelik a Bhutto-kormánytól, hogy tilt­sa be az Áhmedi (quadianis) muzulmán szektát, tagjait bocsássa el a hadsereg és a közigazgatási apparátus veze­tő posztjairól, és tartóztas­sa le a szekta vezetőit. A nyilatkozat kilátásba he­lyezi, hogy amennyiben a kormány négy napon belül nem tesz eleget a követelé­seknek, úgy a fent említett szerveztek által létrehozott országos akcióbizottság jú­nius 14-re általános tiltako­zó sztrájkot hirdet Ha a til­takozó sztrájk sem hoz ered­ményt, az akcióbizottság más, hatékonyabb eszközökhöz fo­lyamodik. Az ultimátummal kétség­kívül még inkább kiéleződik a Pakisztánban vallási ala­pon kirobbant zavargások jellege, amelyek már eddig is emberéletek tucatjait köve­telték, és több százan súlyo­san megsebesültek. A nem­zetgyűlésben a napokban el­hangzott beszédében Bhutto miniszterelnök annak a véle­ményének adott hangot, hogy a zavargásokat bizonyos, a kormány ellen fellépő erők provokálják. játosságokban és hagyomá­nyokban gyökerező színpom­pás műveiért irodalmi Nobel- dijjai tüntették ki. Asturias első figyelemre mél­tó írása 1930-ban jelent meg Madridban — „Guatemala legendák” címmel. Világhíré: az 1946-ban kiadott „Elnök úr” című regénye (magyarul 1959-ben) alapozta meg; 1949- ben jelentek meg összegyűj­tött versei, majd 1950 és 1960 között regénytrilógiát írt a guatemalai valóságról. Több írását lefordították magyarra; a regényeken kívül folyóira­tok is közölték műveit. ultimátum 1953-ban egy hasonló jel­legű konfliktus kétezer em­ber életének kioltásához ve­zetett, és a zavargásokat kö­vetően katonai rendszert ve­zettek be Pakisztánban. CSAK RÖVIDEN... HÉTFŐN A BOLGÁR KOR­MÁNY különgépén Svédor­szágba érkezett Sztanko Todo- rov, a minisztertanács elnöke A NÉPPÁRT egy mandátu­mot elhódított a szocialisták­tól a vasárnap megtartott alsó­ausztriai tartományi választá­son. A SÚLYOSAN BETEG Dá­niel Vergarát, az Allende- kormény egykori belügymi­niszter-helyettesét egy santia­gói katonai kórházba szállítot­ták. A FRANCIA KÖZTÁRSA­SÁGI ELNÖKSÉG szűkszavú közleményben jelentette be vasárnap, hogy Franciaország az idei nyárra tervezett soro­zattal le kívánja zárni a lég­köri nukleáris kísérleteket, s jövőre áttér a föld alatti rob­bantásokra. Valéry Giscard d’Eestaing francia köztársaság: elnök Jacques Chirac minisz­terelnök javaslatára vasárnap este felmentette tisztségéből Jean-Jacques Servan Schrei­bet, mivel a reformügyi mi­niszter egyet nem értését fe­jezte ki az újabb francia nuk­leáris kísérletekkel kapcsolat­ban. JÚNIUSI PIK-HETEK! ÁRENGEDMÉNYES VASÁR - MAR CSAK 5 NAPIG Elektron 24 típusú televíziók T 5-ös, P 10-es és P 20-as motorkerékpárok 100 Ft-nál nagyobb értékű háztartási kisgépek és eszközök Keringtető szivattyúk, villanymotorok, olajégők Többféle üveg-, porcelán- és műanyag áru 1000 Ft-os árengedménnyel 1000 Ft-os árengedménnyel 20 %-os árengedménnyel 15—20 %-os árengedménnyel 30 %-os árengedménnyel Megvásárolhatók a PEST MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT SZAKUZLETEIBEN ÉS VEGYESIPARCIKK-BOLTJAIBAN Miguel Angel Asturias 1899. október 12-én született Guta- mala városban, indián szülők gyermekeként. Életét végig­kísérte az indiánok sorsa, múltja és jelene iránti érdek­lődés és rokonszenv. Előbb hazájában jogot, majd 1924- től a párizsi Sorbonne-on val­lástörténetet és antropológiát tanult. 1932-ig élt a francia fővárosban, ahol megismerke­dett a szürrealizmussal és Valéry művészetével. 1933-ban hazatért Guatema­lába, ahol a következő évti­zedben újságíróként dolgozott. 1944-ben, a guatemalai dikta­túra megdöntése után diplo­máciai szolgálatba lépett: több latin-amerikai államban és Franciaországban képvisel­te hazáját. Amikor az Egye­sült Államok 1954-ben meg­döntötte a guatemalai demok­ratikus rendszert, Asturias le­mondott nagyköveti rangjáról és emigrált. 1957-ben ellátoga­tott a Szovjetunióba és részt veti a moszkvai VIT rendez­vényein. 1966-ban, amikor ha­ladóbb kormány jutott ura­lomra hazájában, Guatemala párizsi nagykövetévé nevezték ki. Ezt a tisztséget 1970-ig töl­tötte be. Asturiast 1966-ban nemzetközi Lenin Békedíjjal, majd 1967-ben a nemzeti sa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom