Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-11 / 134. szám
2 sAMnl, 1974. JÚNIUS 11.. KEDD f[5]kusz Egy közlemény margójára NEMCSAK a két közvetlenül érdekelt ország közvéleményében, de világszerte nagy figyelemmel és érdeklődéssel fogadták azt a közleményt, amely bejelenti: a Szovjetunió és Portugália diplomáciai kapcsolatodat létesít egymással. A vitathatatlanul fontos fejlemény újra bebizonyítja, hogy gyorsan változó vi- tágunkban nincsenek sémák, hogy sok minden lehetséges, ami nem is olyan régen még elképzelhetetlennek tűnt. Aki akárcsak ez év áprilisának elején azt jövendölte volna, hogy egy ilyen lépés a belátható jévőben bekövetkezik, a legjobb esetben is csodálkozó pillantások kereszttüzébe került volna. Nem nagyon volt 1974. április 25., a portugál változás napja előtt két olyan ország a világon, amely minden szempontból annyira különbözött volna egymástól, mint a szocializmus első nagyhatalma, a Szovjetunió és a klasszikus gyarmatbirodalmak utolsó képviselője, Portugália. AMIÓTA 1926. MÁJUS 28-ÁN megdöntötték a portugál polgári köztársaságot és kontinensünk legnyugatibb országára elkövetkezett a Salazar- féle félfeudális-fasiszta diktatúra, csaknem fél évszázados diktatúrája, a szovjetellenes- ség volt Portugália kül- és a kommunistaellenesség belpolitikája egyik legfőbb pillére. Amikor viszont a hosszú éjszaka után végre Portugáliában is beköszöntött a hajnal, azonnal világossá vált, hogy a felismerhetetlenségig megváltozott világban meg kell szüntetni a szovjetellenesség külpolitikáját — annál is inkább. mert a belpolitikai porondon az üldözés ellenére már a szabadság pillanatában a kommunista párt bizonyult a legszervezettebb erőnek. AZ ÜJ PORTUGÁL VEZETÉS az élet minden területén csak az első lénéseket tette mag — nem utolsósorban a bonyolult afrikai problémát illetően —, de ezek a lépések jószándékról tettek tanúságot. Nem nehéz megjósolni, hogy az új Portugália útia nem lesz könnyű. „A diDlomá- ciai kapcsolatok helyreállítása — állapítja meg a moszkvai Pravda — szovjet részről objektív támogatást jelent a portugál kormánynak, amely az elkövetkező időszakban mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban súlyos próbatételek elé kerül.” BRAZILJA kész feltétel nélkül segítséget nyújtani a Portugália és az afrikai portugál területeken folyó függetlenségi mozgalmak közötti problémák rendezésében. Az Afrikai Egységszervezetnek Mogadishuban ülésező miniszteri tanácsához közel álló források szerint a brazil nyilatkozat egyértelmű a közvetítőszerep felajánlásával. Nixon Salzburgban Nixon amerikai elnök hétfőn elindult 10 napos közel- keleti útjára, és ezt megelőzően két napot Ausztriában tölt. Nixonnal együtt hétfőn Salzburgba érkezett felesége és Kissinger külügyminiszter is. Az Egyesült Államok elnöke és kísérete szerdán Salzburgból Kairóba repül, Nixon közel-keleti útjának első állomáshelyére. Nixon személyében a második világháború óta első ízben látogat amerikai elnök a Közel-Keletre. Gromiko-beszéd — Minszkien „A Szovjetunió külpolitikájának tekintélye nagy. Tulajdonképpen nincs egyetlen olyan kisebb vagy nagyobb nemzetközi kérdés sem, amely megoldható lenne a Szovjetunió részvétele nélkül, még kevésbé érdekeinek rovására” — jelentette ki Minszkben Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. Gromiko abból az alkalomból találkozott a belorusz főváros választópolgáraival, hogy őt jelölték képviselőjüknek a legfelsőbb tanácsba. A választások — mint ismeretes — június 16-án lesznek. Andrej Gromiko egyebek között megjegyezte: még állhatatos harcot kell folytatni annak érdekében, hogy a feszültség enyhülésének folyamata visszafordíthatatlanná váljék. Az a fontos — mondotta —, hogy a nemzetközi események alakulása egyre határozottabban fordul a béke — és nem a háború — irányába. Szocialista államunk külpolitikájának osztály jellege van. Ebből az következik, hogy a párt elsőrendű figyelmet fordít a szocialista közösség egységének és összeforrottságá- nak megerősítésére. KISLEXIKON Portugál gyarmatok Az új portugál kormány tárgyalásokat kezdeményezett az ország gyarmati területein függetlenségük kivívásáért küzdő erők képviselőivel a véres gyarmati háborúk békés rendezésére. Ebből az alkalomból ismertetjük a kislexikon keretében e területek fontosabb adatait. Az „anyaország” és a. gyarmatok aránya a következő: Portugália 92 0«2 négyzetkilométer 9,5 millió lakossal. Az ország gyarmatbirodalma: 2 087 724 négyzetkilométer 14.1 millió lakossal. A három legfontosabb gyarmat: Bissau-Guinea, Angola és Mozambiki. Főbb földrajzi, etnikai és gazdasági adataik a következők: Bissau-Guinea Nyugat-Afrikában terül el, 56 125 négyzet- kilométer területen. Lakossága 525 ezer, túlnyomó többségében néger. Fővárosa Bissau. Nagyrészt őserdők borítják. Fő gazdasági ága a nem e®fa - kit erme - lés. felszabadításáért a portugál gyarmati iga alól. A gyarmatosítók expedíciós hadseregének hatalmas technikai túlereje ellenére is sikerült az ország háromnegyed részét felszabadítania. A párt kivívta Bissau-Guinea lakosságának bizalmát és támogatását. Az MPLA, Angola Népi Fel- szabadítási Mozgalma (Movimento Popular de Libertacao de Angola) 1956 decemberében alakult meg. Angola KommuAagola IXM-AfriXa nyugati részért, 1 24« 74)0 négyzetkilométer területű. Lakossága 5 084 000 tő, 9« százaléka néger. Fővárosa Sao Paulo <le Luanda. Ásványi kincsekben, rendkívül gazdag. Gyémánt- és aranybányáit angol és portaigái tőkével összefonódott monopéllumok aknázzák ki. Gyorsan fejlődő kőolaj-kitermelése iránt, különösen a tavalyi olajválság éta, az Egyesült Államok mutat rendkívüli érdeklődést. Ma már az angolai olaj mintegy negyedrésze jut el az Egyesült Államokba. Mozamblk »élkelet-Afriká- ban, 784 9«l négyzetkilométernyi területen fekszik. Túlnyomórészt néger lakossága 6 872 000 fö. Fővárosa Lourenco Marques. Elsősorban berilium- termeléséről híres. A portugál kormány azzal a három felszahadítási mozgalommal keresi a békés megegyezést, amely ezekben az országokban a fegyveres szabadságharcot folytatja: a PAIGC- cal, az MPLA-val és a FRELI- MO-vaL A PAIGC Bissau-Guinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja (portugál nevén: Partido Africano da Independencia da Guine e Cabo Verde — PAIGC) 1956- ban jött létre. Alapítója Amil- car Cabral volt, akit az imperialisták ügynökei 1973 januárjában meggyilkoltak. Azóta a PAIGC élén Aristides Pereira főtitkár áll, aki kitűnt a szabadságért vívott áldozatos küzdelemben. Bissau-Guinea önálló állam kikiáltása óta a PAIGC legfontosabb feladata a harc a teljes függetlenségért. 1972-ben az ENSZ XXVII. közgyűlése a pártot az ország egyetlen törvényes képviselőjének ismerte el. A PAIGC 1961 júliusa óta folytat fegyveres harcot az ország nista Pártjának és az Angolai Afrikaiak Egyesült Harcának Pártjából teremtették meg. Az MPLA valamennyi nemzeti erő összefogására törekedett a gyarmati uralom ellen. A felszabadító mozgalom élén 1962 óta Agostinho Neto áll. A szervezet a hatvanas évek elején a függetlenség békés úton, tárgyalásokkal való megteremtésére tett ajánlatokat a portugál gyarmatosítóknak, ők azonban véres terrorhadjárattal válaszoltak. A felszabadítási mozgalom ezért 1961-ben megindította a fegyveres küzdelmet é6 Angolában több mint négyszázezer négyzetkilométernyi területet szabadított fel a gyarmati uralom alóL Angola e szabaddá vált egyhar- madán megszervezték az MPLA új állami közigazgatását. Az eredményes felszabadító harc nyomán az Afrikai Egységszervezet 1968-ban elismerte az MPLA-t, az ENSZ közgyűlésétől pedig 1972-ben megfigyelői státuszt kapott. A FRELIMO, a Mozambiki Felszabadítási Front (Frente de Libertacao de Mocambique) 1962-ben alakult meg három felszabadítási szervezetből. Első elnöke, 1969-ben történt meggyilkolásáig, Eduardo Mondlane volt. A FRELIMO a függetlenség kivívásával célul tűzte ki egy olyan társadalom megteremtését, amely mentes a kizsákmányolástól. Nemzetközileg a FRELIMO-t tekintik a mozambiki nép törvényes képviselőjének. Az ENSZ 1972 októberében hivatalosan is elismerte. A FRELIMO 1964 szeptembere óta visel fegyveres harcot a gyarmatosítók ellen, és sikerült az ország egynegyedét felszabadítania. Korunk összes forradalmi erőinek fokozódó szolidaritásáról szólva Gromiko hangsúlyozta, hogy a népek mindenütt, ahol a szabadságot és a függetlenséget védelmezik, a Szovjetunióban találnak a legmegbízhatóbb támaszra. Megjegyezte, hogy a külpolitika egyik fő irányában — a nyugati kapitalista államokkal fenntartott kapcsolatban — az elmúlt négy esztendő alatt jelentős minőségi változás következett be. Az SZKP abból indul ki, hogy az Egyesült Államokkal való békés egymás mellett élésnek mind kiegyensúlyozottabb jelleget kell kölcsönözni. Ezt követeli meg az egyetemes béke ügye is. Természetesen korai lenne még azt állítani, hogy a Szovjetunióval való kapcsolatok elmélyítésére irányuló fordulat az Egyesült Államokban végleges. Nem zárhatjuk ki a különféle és sajátos fordulatokat, mivel a Szovjetunióval való kapcsolatok javításának ellenfelei tovább tevékenykednek az Egyesült Államokban, és tevékenységük a szovjet—amerikai kapcsolatok javítását óhajtó és mind inkább kidomborodó tendenciák ellen irányul. Azt azonban kijelenthetjük, hogy ezek az erők nem fordíthatják visz- sza egykönnyen az események menetét. Rövidesen sor kerül az Egyesült Államok elnökének újabb moszkvai látogatására. „Körültekintéssel készülünk erre az újabb legfelsőbb szintű találkozóra. Jelentőségét tekintve nem szabad elmaradnia a megelőzőktől”. Utalt Gromiko többek között arra is, hogy az ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének a Szovjetunió által felvetett gondolata egyre nagyobb támogatást kap sok ázsiai ország, a közvélemény széles köreinek részéről. Ázsiában, és nemcsak Ázsiában továbbra is bonyolító tényezőként jelentkezik a Kínai Népköztársaság jelenlegi vezetőségének politikája. A Szovjetunióval szemben ellenséges irányvonalában nem változott semmi, ha csak az nem, hogy még szovjetelle- nesebb, még szocialistaellene- sebb lett. A marxizmus—le- ninizmussal való szakítás, az egy tömbbe tömörülés a leg- reakciósabb imperialista körökkel — mindez azt jelenti, hogy a maoisták a kommunista és a nemzeti felszabadító mozgalom nyílt ellenségeivé váltak. Meghalt Astoria« Vasárnap este 75 éves korában elhunyt Miguel Angel Asturias, világhírű, Nobel-díjas guatemalai író, költő és diplomata. Asturiast május 15-én szállították légzőszervi megbetegedéssel egy madridi kórházba. Pakisztáni Ismét kiéleződött a helyzet Pakisztában, ahol immár csaknem két hete összetűzések zajlanak le különböző muzulmán szektához tartozó vallási fanatikusok között. Hétfőin 18 ortodox muzulmán irányzatú vallási szervezet és politikai párt képviselői a lahorei mecsetben összegyűlve, nyilatkozatot fogadtak el, s ebben ultimátumszerűén követelik a Bhutto-kormánytól, hogy tiltsa be az Áhmedi (quadianis) muzulmán szektát, tagjait bocsássa el a hadsereg és a közigazgatási apparátus vezető posztjairól, és tartóztassa le a szekta vezetőit. A nyilatkozat kilátásba helyezi, hogy amennyiben a kormány négy napon belül nem tesz eleget a követeléseknek, úgy a fent említett szerveztek által létrehozott országos akcióbizottság június 14-re általános tiltakozó sztrájkot hirdet Ha a tiltakozó sztrájk sem hoz eredményt, az akcióbizottság más, hatékonyabb eszközökhöz folyamodik. Az ultimátummal kétségkívül még inkább kiéleződik a Pakisztánban vallási alapon kirobbant zavargások jellege, amelyek már eddig is emberéletek tucatjait követelték, és több százan súlyosan megsebesültek. A nemzetgyűlésben a napokban elhangzott beszédében Bhutto miniszterelnök annak a véleményének adott hangot, hogy a zavargásokat bizonyos, a kormány ellen fellépő erők provokálják. játosságokban és hagyományokban gyökerező színpompás műveiért irodalmi Nobel- dijjai tüntették ki. Asturias első figyelemre méltó írása 1930-ban jelent meg Madridban — „Guatemala legendák” címmel. Világhíré: az 1946-ban kiadott „Elnök úr” című regénye (magyarul 1959-ben) alapozta meg; 1949- ben jelentek meg összegyűjtött versei, majd 1950 és 1960 között regénytrilógiát írt a guatemalai valóságról. Több írását lefordították magyarra; a regényeken kívül folyóiratok is közölték műveit. ultimátum 1953-ban egy hasonló jellegű konfliktus kétezer ember életének kioltásához vezetett, és a zavargásokat követően katonai rendszert vezettek be Pakisztánban. CSAK RÖVIDEN... HÉTFŐN A BOLGÁR KORMÁNY különgépén Svédországba érkezett Sztanko Todo- rov, a minisztertanács elnöke A NÉPPÁRT egy mandátumot elhódított a szocialistáktól a vasárnap megtartott alsóausztriai tartományi választáson. A SÚLYOSAN BETEG Dániel Vergarát, az Allende- kormény egykori belügyminiszter-helyettesét egy santiagói katonai kórházba szállították. A FRANCIA KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKSÉG szűkszavú közleményben jelentette be vasárnap, hogy Franciaország az idei nyárra tervezett sorozattal le kívánja zárni a légköri nukleáris kísérleteket, s jövőre áttér a föld alatti robbantásokra. Valéry Giscard d’Eestaing francia köztársaság: elnök Jacques Chirac miniszterelnök javaslatára vasárnap este felmentette tisztségéből Jean-Jacques Servan Schreibet, mivel a reformügyi miniszter egyet nem értését fejezte ki az újabb francia nukleáris kísérletekkel kapcsolatban. JÚNIUSI PIK-HETEK! ÁRENGEDMÉNYES VASÁR - MAR CSAK 5 NAPIG Elektron 24 típusú televíziók T 5-ös, P 10-es és P 20-as motorkerékpárok 100 Ft-nál nagyobb értékű háztartási kisgépek és eszközök Keringtető szivattyúk, villanymotorok, olajégők Többféle üveg-, porcelán- és műanyag áru 1000 Ft-os árengedménnyel 1000 Ft-os árengedménnyel 20 %-os árengedménnyel 15—20 %-os árengedménnyel 30 %-os árengedménnyel Megvásárolhatók a PEST MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT SZAKUZLETEIBEN ÉS VEGYESIPARCIKK-BOLTJAIBAN Miguel Angel Asturias 1899. október 12-én született Guta- mala városban, indián szülők gyermekeként. Életét végigkísérte az indiánok sorsa, múltja és jelene iránti érdeklődés és rokonszenv. Előbb hazájában jogot, majd 1924- től a párizsi Sorbonne-on vallástörténetet és antropológiát tanult. 1932-ig élt a francia fővárosban, ahol megismerkedett a szürrealizmussal és Valéry művészetével. 1933-ban hazatért Guatemalába, ahol a következő évtizedben újságíróként dolgozott. 1944-ben, a guatemalai diktatúra megdöntése után diplomáciai szolgálatba lépett: több latin-amerikai államban és Franciaországban képviselte hazáját. Amikor az Egyesült Államok 1954-ben megdöntötte a guatemalai demokratikus rendszert, Asturias lemondott nagyköveti rangjáról és emigrált. 1957-ben ellátogatott a Szovjetunióba és részt veti a moszkvai VIT rendezvényein. 1966-ban, amikor haladóbb kormány jutott uralomra hazájában, Guatemala párizsi nagykövetévé nevezték ki. Ezt a tisztséget 1970-ig töltötte be. Asturiast 1966-ban nemzetközi Lenin Békedíjjal, majd 1967-ben a nemzeti sa-