Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-09 / 133. szám
6 1974. JÚNIUS 9., VASÄRNAP Jt Pat megyei barangolások búcsúztatója 1971 december 19-én, vasárnap jelentettük be lapunk hasábjain és az azt követő karácsonyi számunkban indítottuk el PEST MEGYEI BARANGOLÁSOK című cikksorozatunkat. A sorozat utolsó. Törteiről szóló cikkét múlt vasárnap, 1974. június 2-án tettük közzé. Csaknem 30 hónap 120 vasárnapján — a kimaradt hetek a szerző szabadságidejére estek — Pest megye mintegy 110 községéről, nagyközségéről, városáról írtunk egy-egy, ritkábban két beszámolót. A Börzsönytől az Alföldig, a Tá- pió és Galga partjaitól a Pilisig, végig a Duna mentán, ke- resztüi-kasul a szigeteken vezettek ezek a barangolások, amelyeknek kezdetén nem látszott világosan a végső kifejlet: Pest megye hírlapjának hasábjain megismertetni ennek az oly sokféle földrajzi, történelmi, szociológiai, ipari, mezőgazdasági, régészeti, művészeti és emberi elemből ösz- szetett országrésznek — köz- igazgatási egységnek — lakóhelyeit és lakóit egymással. Nem biztos, hogy a sorozat írójának már a kezdetkor pontosan kialakított képe volt a feladatról és annak megoldásáról. Ha végig lapozzuk a PEST MEGYEI BARANGOLÁSOK egymásutánját, azt kell éreznünk, hogy kezdetben a szerző maga is csak kóstolgatta, hogyan lehet 100 vagy 200 gépelt sorban egy kisebb vagy nagyobb településről szórakoztató, okító ismertetést adni. Az ismertető előbb ismerkedett, ismereteket és tapasztalatokat gyűjtött. Aztán .mindinkább sűrűsödtek . &*• visszatérő, összehasonlító és sajátos elemek, növekedvtt az egybevetés,. elgondolkodás, tervezgetás, hozzászólás belső kényszere. Ez a látszólagos egyenetlenség a PEST MEGYEI BARANGOLÁSOK — a magyar sajtó egyik leghoszszabb időn át folytatódó — cikksorozatának nem fogyatékossága. Tanúsága a fejlődéssel való együttélésnek, s annak a hatásnak, amit a valósággal való állandóan ismétlődő, közvetlen szembesítés a megismerésre gyakorol. És bizonyíték arra is. hogy a hazánk változatos fejlődésének, a fejlődést sarkalló erőknek, a gátló tényezőknek közvetlen kitapintása, ésszerű értékelése — a nehézségek legyőzésébe vetett bizalomhoz, reális derűlátáshoz vezet. Sok Új ház, kevés régi viskó, romlásnak indult és új életet nyert palota, kastély, egy-két nehezén döcögő és nagyszámú, okosan vezetett, jól jövedelmező termelőszövetkezet. szellemes és hasznos kisműhelyek, a vidéki munkaerő és a fővárosi munkaigény között transzmissziós szerepet vállaló üzemrészlegek, gyárak és gyáróriások, bukdácsoló és fényt sugárzó művelődési házak, elmaradott helyzetű és a felemelkedés útját megjárt iskolák, műemlékek és régiségek, múzeumok és műgyűjtemények, énekesek, dalosok, pingáló-, hímző- és író-asszonyok, szorgos tömegek és kiemelkedő egyéniségek — lehet, hogy felét is kihagytuk azoknak a jelenségeknek, intézményeknek, létesítményeknek, személyeknek, amelyeknek és akiknek körvonalai a PEST MEGYEI BARANGOLÁSOK 120 folytatásában többé-ke- vésbé pontosan-élesen felvázo- lódnak. És még ebben a sűrűségében, gazdagságában sem teljes a sorozat» Pest megyének 180- ,'rtól több településéből a harmada kimaradt. S nem árulunk el titkot, ha bevalljuk: a kimaradott községek nem holmi rangsorolás alapján nem kaptak helyett. Az ok: a rendszeres útiterv kezdeti hiánya, majd a kialakuló tervezés végbevitelénél jelentkező akadályok. A szerző a teljesség igényével nem akart fellépni, s mikor már formálódni kezdtek benne efféle hajlamok, az idő rövidsége, az elfoglaltság terhei meggátolták ennek kibontakozását. A viszontlátásra _ donképpen ezt kellene mondanunk, amikor a PEST MEGYEI BARANGOLÁSOKTÓL búcsúzunk. A viszontlátás első ötlete akkor merült fel, amikor a sorozat közepetáján a BARANGOLJUNK EGYÜTT vetélkedő meghirdetése és lebonyolítása az olvasóknak a sorozat iránt való élénk érdeklődéséről adott jelzéseket. Megerősítette a viszontlátás gondolatát az a sokféle jnformáció, amiből kiviláglott, hogy a PEST MEGYEI BARANGOLÁSOK- ban lehetőség kínálkozik a történelmileg, tájjelleg és hagyomány, etnikum és folklór, gazdálkodási feltételek és sajátosságok szempontjából egymástól oly nagy mértékben különböző megyerészek népének kölcsönös bemutatására. így született meg a Pest megyei pártbizottság és a Pest megyei tanács illetékes szerveinek az a döntése, hogy a Kossuth Kiadó gondozásában a PEST MEGYEI BARANGOLÁSOK 120 cikkét, összefüggő egységekbe átszerkesztve, kiegészítve, időszerűsítve, de jellegét megőrizve, a felszabadulás 30. évfordulójára könyvalakban megjelentetik. Békés István műve mintegy 500 oldal terjedelmű lesz, több mint másfél száz vadonatúj fénykép-illusztrációval, s benne az olvasók —* megye- és országszerte — hasznos ismeretszerzésre, kellemes időtöltésre egyaránt alkalmas, s előreláthatólag szép kiállítású, irodalmi értékű könyvhöz juthatnak. Stare vinograde, Nőve vinograde Pest megye levéltára is készül a megyei nemzetiségi találkozóra Amikor Blind János vörösvári lakos 1859-ben, közeledni érezvén halálát, felkereste-e, vagy betegágyához hívatta-e Eckhardt György nótáriust, Pilisvörösvár akkori községi jegyzőjét, az nem derül ki a gondos, szép írással, gótbetűk- kel rótt, elejétől végéig német nyelvű okmányból. „Mein Letzter Wille”, „Végakaratom” — áll a sárguló papírlap élén. A nyilván tollbamondott szavak betűi ugyan megfakultak, mégis tökéletesen jól olvashatók. A végrendelkező minden cikornya nélkül, egyszerűen közli, hogy általános örökösére, feleségére, született Wirth Annamáriára hagyományozza részletesen fel nem sorolt teljes vagyonát. Kiköti azonban, hogy örököse tartozik János fiukat anyai szeretettel felnevelni. Végrendelete végrehajtójául pedig kinevezi a község jegyzőjét aki: „Georg Eckhardt Notar” aláírásával igazolja az okirat tartalmát. De Johan (így egy n-nel) Blind sajátkezű aláírása sem hiányzik az iratról. Szerbül, szlovákul, németül Ez a végrendelet is látható lesz a Pomázon, június 15-én kezdődő Pest megyei nemzetiségi találkozón, a megyei levéltár kiállításának égjük tárlójában más német, szerb, szlovák nyelven írt végrendelettel együtt. Lesz ott azonban sok egyéb természetű írott emlék is. Csupa, a megyében régen .élő nemzetiségiekre vonatkozó, csaknem mind a nyelvükön írt, vagy nyomtatott különböző régi hivatalos okirat. Adóösszeirások például vagy céhlevelek. Most készítik elő azokat a levéltárban, válogatva közöttük, mert valamennjü megőrzött irat el sem férne a pomá- zi pártbizottság tágas üléstermében. A XVIII. század eleje óta őrzi a levéltár a megye nemzetiségei nyelvén készült iratokat. A legtöbbet eredetiben teszik közszemlére, a nagyon ritka és ezért különösen értékes darabokat azonban csak fénymásolatban mutatják be Rosszul mérlegeltek Bíróság elé kerülnek a tsz-vagyon elheráálói Tabányi János, az Egyesült ' Ecser—Gyömrő Petőfi Termelőszövetkezet elnöke elképed- ten vette tudomásul 1971-ben, hogy veszteséggel zárnak. Tudta, sürgősen cselekedni kell, mert ha kiderülnek a tények, és a tagság nem kap részesedést, sorra kilépnek az emberek. Számítani lehetett rá, hogy az egész termelőszövetkezetet felszámolják, és „ugrik” a vezetők prémiuma is. Mindenáron eredményi akart tehát produkálni, ezért Halasi János főkönyvelővel összedugja a fejét, különös elhatározásra jutott. Álcázott valóság 1971 decemberében eligazította a lakatos üzemrészleg vezetőjét, Kiss Ferencet, hogy a termelőszövetkezeten kívül eső elvállalt, és még nem teljesen kész megrendeléseket számlázza úgy. mintha a munkák már készek lennének. Küldjön teljes számlát, 1971-es keltezéssel1 Ezáltal is szépíthetnek a mérlegeredményeken. Kiss Ferenc kötélnek állt. Olyan számlákat készített. amelyek az év végi mérlegben megrendelői tartozásként szerepeltek. 1971. december 31-i visszakel lezéssel összesen három és fél millió forintról küldött számlát négy nagyvállalatnak. De mivel ezek elküldéséről természetesen nem . voltak, nem lehettek bizonylati, azzal a dajka-mesével „altatta el” a könyvelés dolgozóit: „a bizonylatokat egyelőre magánál tartja, a szóbanforgó vállalatok még esetleg reklamálhatnak .. Az elnök — mivel ezzel a 3 és fél millióval sem voltak teljesen rendben — azt is ehatározta, hogy a tsz majorját, épületeit, felszerelését — mindenestől — ötmillió forintért értékesíti. Halasi főkönyvelő különböző fondorlatokkal ezt úgy rendezte, hogy végül is a tsz-major teljes eladási ára, ötmillió forint, szintén ered- ménytényezöként szerepelt az 1971-es mérlegben. Ezzel és az előző manőver segítségével már nem kevesebb, mint nyolcmillió-ötszázkilenc- vennyolcezer-hatszáz forintos valótlan adat került a mérlegbe. így tudták aztán „kimutatni” hogy a tsz az 1971-es gazdasági évet nem zárta rosszul. Reprezentáció Az elnöknek nem ez volt ^z egyetlen ténykedése. 1971 szeptemberében például „a hódmezővásárhelyi munkálatok során felmerült nehézségek megoldása érdekében” — telefonkérésre — táviratilag adott fel tízezer forintot Kiss Ferencnek. De hogy a jelzett „nehézségek” valamivel köny- nyebb fajsúlyúak voltak, bizonyítja, hogy a Hódmezővásárhelyen tartózkodó részlegvezető az átvett tízezer forintból nyolcezernyolcszázat részben a dolgozók megvetidégelésére, részben a saját céljaira fordított. A pénzpocsékolás másik döbbenetes példája, hogy a tönk szélén álló, anyagilag megingott termelőszövetkezet vezetősége 1972 februárjában, az elnök javaslata és indoklása alapján, három részlegvezető részére úgynevezett elszámolási kötelezettség nélkül reprezentációs költség kiutalását engedélyezte. Az így kifizetett összegeket — szintén elnöki utasításra — az „egyéni ipari termék előállítási költség” számlára könyvelték el A karambol Jellemző, hogy a pénzügyi gondokkal küzdő tsz — éppen a kritikus gazdasági év, 1971 derekán — két Mercedest vásárolt. Az egyikkel Máthé Attila főmezőgazdász, a kocsi használója, 92 ezer forint kárt okozva, rögvest karambolozott. Mivel azonban a gépkocsira még meg sem kötötték a CASCO-biztosítást, tulajdonképpen Máthé Attilának kellett volna megtéríteni a kárt. Tabányi elnök, a főmezőgazdász aggodalmaira, hogy miből fizessen, azt válaszolta, őt nem érdekli, intézzék el Halasi főkönyvelővei a CAS- CO-t. Elintézték: Halasi János két visszadátu- mozott levelet írt alá. Az egyik azt tartalmazta, hogy a Mercedes CASCO-biztosítása 1971. szeptember 16-án megtörtént. A másik, a szintén fenti időpontra keltezett levél pedig azt, hogy a két Mercedest az Állami Biztosító monori fiókjánál CASCO-biztosításra bejelentik. Rendek Sándor, a monori fiók vezetője — ezer forint értékű kerítésvas fejében — a bejelentést tartalmazó levelet 1971. szeptember XB-i érkeztető bélyegzővel látta el, majd jelentésében igazolta az Állami Biztosító Pest megyei Igazgatóságának, hogy a baleset időpontjában a tsz érvényes CASCO-va! rendelkezett. A biztosító, a hamis adatok alapján, 65 ezer forintot utalt át a termelőszövetkezetnek. Csalóka látszat Alig hihető, hogy Tabányi János tsz-elnök netalán úgy érezte: a tsz-ért, az emberekért fáradozik, miattuk, őértük tünteti fel eredménynek az eredménytelenségei! Neki kellett elsősorban tudnia, hogy valamennjü ügyeskedés tulajdonképpen csupán egy kis csoportnak hozott tényleges hasznot. Elsősorban is annak a 35 vezető beosztású fcsz-tagnak, aki több mint 643 ezer forint prémáiumjuttatásban részesült A 452 dölgozó részére kifizetett jutalom — valójában részesedés jellegű kifizetés — viszont csak 716 ezer forintra rúgott. Hetvenháromezer forint híján 35-en tehát csaknem annyit kaptak, mint a 452 fős állomány! Az elnök egymaga 63 ezer forint összegű prémiumot és jutalmat tett zsebre abban az esztendőben, amikor az egész termelőszövetkezet léte forgott kockán. Tabányi és társai, amikor meghamisították a mérleg adatait, ugyanakkor fényesen reprezentáltak, gondtalanul költekeztek, tékozolták a termelő- szövetkezet amúgy is szegényes javait; ténylegesen becsapták az embereket, félrevezették a felsőbb szerveket, szembehelyezkedtek a szocialista közösséggel. A Monori Járási Ügyészség, különösen nagy érték tekintetében elkövetett csalás és más bűncselekmények gyanúja miatt emelt vádat Tabányi János és társai ellen. Az elnök és a főkönyvelő előzetes letartóztatásban, öt társuk szabadlábon várja a járásbíróság ítéletét. Pless Zsuzsa ezen az első, a nemzetiségek nyelvén készült levéltári okmányokat bemutató kiállításon. A készülődés miatt egy asztalon most céhokmányok tornyosulnak. Az egyik irathalom tetején fekete bőrbe kötött könyv. Felütjük: „Ráckevi szigetség Czéhes molnárok részéről a nagyméltóságú felsőbbség elé terjesztendő articulusok” — olvassuk első lapján magyarul, s a következő oldalakon is ezen a nyelven sorolják fel a céhszabályokat. A tizedik artiku- lus így szól: „Ha valaki céhbeli társát szidalmazó szavakkal illeti, négy pengő forintot, másodszor nyolc pengő forintot tartozik fizetni és megbántott társát megkövetni tartozik”. Ügyeltek a céhen belül a békés egymás mellett élésre: nem kevés pénz volt a XVIII. század végén sem a négy, sem a nyolc forint. Az artikulusok végére érve ott a magyar nj'elvű hitelesítési záradék: „Földváry József, tekintetes Pest vármegye másodjegyzője” aláírásával. A következő oldalakon azután a céhszabályokat szóról-szóra megismétlik, de németül. Ezt a részt pedig „Jozeph Földváry Vice- notar” hitelesítette. Miután a kötetben más nyelven nem olvasható a céhszabályzat, nyilvánvaló, hogy a „Ráckevi szi- getségen” csupa magjrar vagy német anyanyelvű hajós, vízivagy szárazmolnár őrölte a gabonát. Több a zsellér, mint a jobbágy Másik asztalon az úrbáriumok közt válogatnak a kiállításra. Ezek az úrbéri szerződések a XVIII. század utolsó évtizedeiben készültek nyomtatásban, hogy minden község jobbágyai és egyéb lakói megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket az urasággal szemben. A helyileg változó szabályokat kézzel Írták a szövegbe. Éppen félretesznek egyet a levéltárosok, hogy majd az is a kiállításra kerül. Régi módi szerint gótikusán metszett betűkkel nyomtatták — szlovákul. „Űr bar” — áll nagy fekete betűkkel első oldalán, felette pedig tintával írva: „Szentke- resztkeg” vagyis pilisszen tkeres zti úrbarium. Kelt 1770- ben. ”0 Robotah” a címe annak a fejezetnek, amelyik megszabja, ki, mikor, hány gyalog- vagy igás robotot tartozik teljesíteni az uraságnak. A kötet végéhez fűzve kézzel írt és rovátkázott lapokon a községben lakó poddanyi- kok, jobbágyok név szerint felsorolva. Harmincnégyen vannak. Az első neve: Hranko Fii- löp. Többször ismétlődnek a Rusznyák, Rentes, Kohut, Ges- parik családnevek. Utónevüket viszont egytől egyik magyarul vezették be Józsefnek, Istványnak, Györgynek, Péternek, a kötelmek egyébként szlovák nyelvű felsorolásába. Telkes jobbágynál több, szám szerint negyvenkilenc a földnéküli zsellér, a hoiberun. Pilisszentkeresztet szegény emberek lakták. Érdekes különben, hogy a zsellérek zöme magyar. Répa Jakab, Legény Márton, Bakos Pál található közöttük. A háztalan zsellérek rubrikája csak tizenegy nevet tartalmaz. Tíznek a neve vall magyar eredetre. Nemzetiségi anyakönyvek is elkerülnek a kiállításra. Az anyakönyveket a múlt század végéig tudvalevőleg minden egyház a maga nyelvén vezette, másolatukat azonban 1828 óta évente be kellett adni a vármegyéhez. Az anyakönyvek írásmódja is változó volt, német községekben gót betűkkel, Szentendrén, de máshol is a görögkeletiek cirill írással, szerbül jegyezték be az újszülöttek, az elhaltak és a házasságkötők adatait. Évszázados térkép Nagyon sok öreg térképet gondoz, őriz a levéltár. Most keresik ki a nemzetiségi községekre vonatkozókat. A legszebbeket, legérdekesebbeket kiválogatják belőlük. Egyet, a majd két négyzetméteres terjedelmeset, a legnagyobbat külön is megmutatják nekünk. „Pest-Pilis megyei cs. kir. család Ráczkevei Uradalmához tartozó Tököl helység határának 1S58—59. években történt részletes mérés szerinti térképe” — olvasható rajta. Valamint „A fentebbi években mérés után, készült. Erhard Ágost Szab. kir. Pest városának nyd. főmérnöke.” S hogy hiteles a térkép, azt Szeles Mihály alispán, Győri Lajos, Pest megj-e főmérnöke, Ludaics Miksa, Pest megj’e alszolgabírája és Gindl Jakab, Pest megye rendes esküd tje sajátkezű aláírásával és ki-ki a maga vörös viaszba nyomott, máig is épségben fennmaradt pecsétjével tanúsítja. A térképen, ha a dűlőneveket nézzük, kétnyelvűség tapasztalható. A magyar elnevezéseknél mindenesetre több közöttük a horvát és ezen hivatalosan nem változtattak, úgy írták fel, ahogy a község lakossága mondta. Zabástya, Eratovo — olvassuk rajta, meg magyarul: „A község kaszálójaAztán Brezina, ami nyírest jelent, s még aki nem is tud sokat a szerb-horvát nyelvhez, az is könnyen lefordíthatja, hogy a Stare Vinog- rade: öreg, a Nőve Vinograde pedig új szőlőhegyet jelent. A térkép bal sarkában ismét magyar elnevezés: Me- regyháza. Ennek a dűlőnek a helyén egykor falu lehetett Elpusztult. Csak a neve maradt fent... Szokoly Endre Az OBION Rádió és Villamossági Vállalat kivesz- nőket könnyű szerelőmunkára, 14 éves kortól,- rádió-tv, elektroműszerészeket,- mechanikai műszerészeket,- esztergályosokat,- marósokat,- viz-, gáz- és központifűtés-szerelőket,- lakatosokat,- férfiakat szerelő- vagy segédmunkára,- galvanizálókat,- nőket gépmunkára,- érettségizett nőket könyvelő, programozó, bérelszámoló munkára,- gép- és gyorsírókat. Jelentkezés: a Munkaerőgazdálkodáson Budapest X., Jászberényi út 29. (1475 Budapest, Postafiók 84.) Telefon: 284-830, 484-760.
