Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-09 / 106. szám
4 went jr xJuntm 1974. MÁJUS 9., CSÜTÖRTÖK »» Munkaszeretetüket, szívük szándékát is a falakba rakták’ Összefogással - falumúzeum Az alábbi tudósítás tegnapi postánkkal érkezett. Szerzője az 1872-es, Pest megyéért emlékéremmel kitüntetett, neves vérségi krónikásasszony. Örömmel és nagyon boldogan tudatom a jó hírt. A tervezett határidőre elkészült a falumúzeum és megtörtént a műszaki átadása. Ahhoz, hogy a falumúzeum valóban megszülethessen Vétségén, nagyon össze kellett fogni a lakosságnak. A termelőszövetkezet elnöke, Rekaj Pál különösen sokat vállalt azzal is, hogy lehetővé tette a tsz áldozatkész építőbrigádjá- nak közreműködését az építkezéshez. Egy régi, romos házat kellett, lebontani, hogy a romok helyén épülhessen fel eredeti stílusban a múzeum részére az épület Az épülő múzeum számára a helyet a falu központjában a község tanácselnöke, Kelemen Mihály biztosította, s a lebontott épület használható anyagát szintén. A műszaki átadáson jelen volt dr. lkvai Nándor is, a Pest megyei Múzeumok igazgatója és nagy elismeréssel szólt a vállalásokról. Hadd tegyem a szerény véleményemet én is a múzeumigazgató szavaihoz : „A termelőszövetkezet elnöke, és a tsz építőbrigádja mindent vállalt, sok esetben még a lehetetlennek látszó dolgokat is, mint például a tetőgerendák beszerzése, a mennyezet bevakolásához a megfelelő méretű deszkaanyag. Az ablakok és ajtók egyedi darabok és a tsz asztalos brigádja vállalta az elkészítést a nagyon tehetséges Jurin István asztalosmester irányításával. A szövetkezet kőműves brigádjáról Agócs Sándor vezetésével — köztük idős tsz-ta- gokrói — is csak elismeréssel tudok szólni, mert a hozzáértésüket, a munkaszeretetüket is a falakba rakták. A szívük szándékát is, hogy méltó legyen az épület, amiért megépítik szüléink küzdelmes életéből átmenteni a hétköznapokat az utánunk jövő nemzedékek számára. Külön dicséret illeti az ácsok munkáját is. Az épület tetőzete és a deszkából készült homloikzat a nagyon tehetséges ifjú Kovács István ácsmester munkája, aki szinte művészi fokra emelte az épület aprólékos, kézzel készített faragásait Az épületen használt kovácsmunka díszes megmunkálása id. Kelemen Mihályt dicséri, a tsz kovácsát. Szólnom kell Bágyi Lászlóról is, aki az építkezést vezette és dicséretet érdemel mindenhez értő szaktudása. Sokat futkosott a megfelelő méretű deszkaanyag után, és az ő hozzáállása is kellett hogy az épület határidőre elkészüljön. Hálával tartozik a község lakossága a Pest megyei tanácsnak is, amely az anyagi részt, kétszázezer forintot biztosította az építkezésre. Végül, de nem utoljára szólnom keíil a tsz asszonytagságáról. Azokról, akik az építkezésnél a betont, a téglát, a maltert hordták és az elkészült épületet kívül-belül hófehérre meszelték, Mennyire időálló a régi közmondás: „összefogásban az erő!” Versegen is nagyon sokan megértették, hogy csakis együtt, közös akarattal sikerül létrehozni a falumúzeum felépítését és berendezését. A község vezetőségével május végére tervezzük a múzeum ünnepi megnyitását. A múzeum látogatására szeretettel várjuk a vendégeket. Marton Pálné Gyermekszínjátszók I. országos konferenciája Hazánkban nagy múltja van a gyermekszínjátszásnak, mindmáig azonban nem sikerült megteremtem e szép mozgalom szervezeti kereteit. Amíg a középiskolás diákok és az egyetemi-főiskolai hallgatók, valamint a dolgozó fiatalok színjátszó csoportjai rendszeres bemutatókon találkozhatnak egymással, az általános iskolás lányok és fiúk számára hiányzik ez. a lehetőség. Márpedig a színjátszásnak fontos szerepe van a gyermekek személyiségének harmonikus formálásában, mozgás- kultúrájuk és irodalmi-művészeti ízlésük fejlesztésében, de mindezen túl a színház megszerettetésében. Pécs kezdeményezte még évekkel ezelőtt a gyermekszínjátszó-mozgalom összefogását, fejlesztését, tekintettel arra, hogy a Mecsek aljad városban sok és jó gyermekegyüttes működik. 1972- ben itt találkoztak első ízben az ország legkiválóbb gyermekszínpadjai. E találkozó folytatásaként az Idén — a Népművelési Intézet, a Pécs Városi Tanács és a Baranya megyei Üttörőelnökség szervezésében — megtartják az első országos gyermekszínjátszó konferenciát. TAVASZI TÁRLATOK Gödöllő Szigetszentmárton -Dabas Tarsoly Ferenc szintén a haA természet humanizál. A művészet még inkább, hiszen egyre kevesebb az erdő világszerte. Ezért egyre töhb köiltöre, festőre van szükség, hogy a „szerkesztett rend” jó emberi közérzetet teremtsen. Tíz művész alkotásai A gödöllői tavaszi tárlat Ilyen ér telemben is hozzájárulás ahhoz, hogy a tér és idő bizonyos környezete benépesüljön erkölcsre ható esztétikummal. Hogy mekkora ez a képi gondolattal felemelt miliő, ez a művek értékétől függ. Igaz, ez a minőség még ingadozik. Ingadozik, de úgy, hogy egyrészt a századforduló országos fontosságú szecessziójának hagyományait folytatja Remsey Gábor és Szekeres Erzsébet esetében, aki a népballadák fokozásra méltó ajánlatait is figyelembe veszi. Ez a sajátos gödöllői folyamat nem merev és általános magatartás, hiszen László Lilla érzékenyen könnyed akvarelljei, Zayzon Ágnes oldottan határozott önarcképe, Pataki Tibor szíftkeze- lésiének ízlése egyéni érték. Ez az eredmény Takács József és Miró Eszter esetében már öntörvények alapján épül. Dicséretes a város sokrétű segítsége, mely már a közeljövőben Szekeres Erzsébet meglepően tiszta hangvételű szőnyegeivel. Miró Eszter szobraival, Takács József gondolatgazdag ecsetrajzaival, Remsey Gábor izgatott hatású grafikáival gazdálkodva kívánja a tudatformálást megvalósítani óvodák, iskolák, közintézmények belső terében, s e tevékenységben elsősorban a helyi művészekre számít. A most kiállított tíz közül az idén öten: László Lilla, Miró Eszter, Zavzon Ágnes. Takács József, Rem- sev Gábor nyerték el a Gödöllői Városi Tanács emlékplakettjét. Brünner Gáspár plasztikái Szigetszentmártonban is csöndes, de annál alaposabb kulturális munka folyik. Több évtizede működik az úttörőzenekar, melynek létrejöttében kimagasló szerepe volt Ray Rudolfnak. az általános iskola igazgatójának. Innen nőtt a sok ifjú tehetség. Hommer Lajos ma már az Erkel Színház tu- bása, Brünner Albert az Állami Hangversenyzenekar vi-. lágot járt vadászkürtöse. s Petz Pál, Faltinszky Béla, zai zenei életben tevékenykedik. A szigetszentmártoni Művelődési Ház most kitüntetett ifjúsági klubjának volt a tagja Lipcsei Tibor, aki az Állami Déryné Színiház művésze és Kelényi István költő, aki hamarosan önálló kötettel is jelentkezik. A sxi- getszentmártoni ünnepi napok keretében nagy sikere volt Holló Gáspárné mezőkövesdi mintáinak és Kovács Sándorné modern horgolásainak, mely napjaink népművészetét kezdeményezi Szigetszentmárton térségében is. Mindez annál dicséretesebb, mivel a község szülötte az a Brünner Gáspár népművész, akinek faragott szobrait nagy létszámú közönség tekintette meg a Művelődési Ház kiállítótermében. Egyszerű földmívesként téli estéken, vasárnaponként faragott belső kényszerből, egészen 1961-ben bekövetkezett haláláig. Tekintélyes életművet hagyott maga után. Első szobrát a Vándor-X 1939-ben készítette el a Szablya Frischauf Ferencnél végzett stúdium utáh. Különösen sikerültek Mun, kácsyról, Móricz Zsigmond- ról, Petőfiről készült portréi és a Bányában címet viselő fafaragása, mely több figura drámáját örökíti meg a szűk tárna érzékeltetésével Házának homlokzatát a Szózat-ról készült domborművé teszi jellegzetessé. Markáns önarcképe tehetségét, rőzse- hordója, krumplihámazója együttérzését igazolja, egy nemes emberi életpálya lehetőségeit, melyből az iskoláztatás, a kellő időbeni felfedezés további pallérozás után kibontakoztathatta volna azon energiákat, melyek a népművészet szintjén maradtak. Emlékkiállítását Ray Ru- dolfné, a Művelődési Ház lelkes igazgatónője rendezte példás figyelemmel Hajós Éva képei Dabas szép hagyománya immár a képzőművészeti tárlatok rendezése. Dicséretes, hogy a járási hivatal dísztermét bocsátja festők, szobrászok rendelkezésére. Kéri Mihály, aki maga is tehetséges grafikus, a művelődési ház igazgatójaként Martyn Ferenc, valamint a Nagy Ist- ván-csoport tagjainak kiállítására készül. Ebben tartalmas eszmét fedezhetünk fel: az új közönség művészi nevelését és fiaital, tekintélyes alkotók tóradó bemutatkozását. E héten Hajós Éva festőművész alkotásait szemlélhetik a törzslátogatók. A Dé- si Huber István képzőművészeti' körben Gráber Margit és később Szőnyi István tanítványaként bontakozó Hajós Éva 1964. óta kiállítóművész, s a két mester iránti tiszteletből megfestette Szentendre és Zebegény egyik számára fontos részletét. Főhajtással, bensőség- gel. Jó tájékozódással olyan pomázi, pilisi, balatoni, ga- lyatetöi, budaörsi tájalcat alakít képekké, melyet eddig nem rögzítettek az elődök. Sajátos érzékenységgel, önérzetes műgonddal, őrzött és növelt finomsággal népesíti be felületeit. „Magatartását és művészi etikáját a művészet iránti végtelen szeretet és alázat határozza meg” — ahogy Ury Endréné a katalógusban találóan összegezte lelkületét. Ez az emberileg és festőileg egyaránt megszerzett mélység jelentkezik a félig kinyílt tulipánok, almák, citromos csendéletek egyéni formáiban nagyvonalú könnyedséggel. Fő élménye Óbuda metamorfózisa, az a változás, ahogy ez a hajdani „falusi” Budapest metropolisszá növekedik a viskóik és minifelhőkarcolók alakzatainak párbeszédében. Ezt a színes vitát örökíti meg a múlt iránti nosztalgiával, az új iránti lelkesültségével. Pallérozottsága és arányérzéke biztosan jelöli meg Hajós Éva fejlődésének további állomásait, melynek hasznos és tanulságos megállóhelye volt és startja egyúttal a dabasi kiállítás. Losonci Miklós Remsey Gábor grafikája a gödöllői tárlaton. Brünner Gáspár szigetszentmártoni egykori lakóháza domborművekkei. a SzózatHeti filmjegyzet Idegen arcok Szaesvay László és Kútvölgyi Erzsébet, az Idegen arcok című új magyar film főszereplői. Meglehetősen közismert, mekkora gond az úgynevezett rehabilitáció, azaz a büntetésvégrehajtó intézetekből szabadulok újra beilleszkedése a társadalomba. A nehézségek két oldalról jelentkeznek: részint az egyén, részint a társadalom oldaláról. Az egyén az esetek jelentős hányadában csak letölti a büntetését, de nem veti le régi gondolkodásmódját, egyéniségét a rabruhával. Amikor kilép a börtön kapuján, elvileg ugyan nyitva áll számára az új élet kezdésének lehetősége, s ezzel igen sokan élnek is. De azoknak sem elenyésző a számuk, akik — előbb vagy utóbb — ott folytatják, ahol a kényszerű pihenő miatt abbahagyták. Ez a probléma még súlyosbodik a társadalom felől nézve, hiszen — éppen a sok visszaeső miatt — erős a gyanakvás a börtönviseltekkel szemben. Munkahelyen, munkatársak között nem a legjobb ajánlólevél a szabaduiólevél. Holott nyilván az lenne a cél, hogy ezeket az embereket éppen a társadalom segítse az új élet megteremtésében, a hasznos, becsületes állampolgárrá válásban. De mi történik akkor, ha az esetleg jószándékú egyeddel szemben is előítéletek falai emelkednek, görbe szemmel néznek rá, még mielőtt erre okot adna, s leprás- ként kezelik, pedig még nem is fertőződött meg? Ördögi kör ez, s nem ritka, hogy éppen a rideg elutasítás vezet vissza embereket a törvényszegések útjára. A bonyolult kérdést még jobban bonyolítja, ha fiatalkorú bűnözőről van szó. Az ilyenek előtt még valóban ott áll az egész élet. Kötelesség segíteni rajtuk, hogy visszataláljanak a normális élethez, a munkához, a közösséghez. Erről a kérdésről filmet készíteni több, mint egy érdekes téma vonzásának engedni. Ez komoly társadalmi tett, amelyet a felelősségérzet és a segítőkészség kell, hogy tápláljon. Az elsőfilmes Szörény Rezsőt dicséret illeti, amiért egy ilyen fontos társadalmi problémát választott munkája témájául. Az is helyeselhető, hogy hősei, a kissé naiv, elképzeléseivel pontosan tisztában nem levő egyetemista lány, s a kísérletező vegyész rideg érzéketlenségével célratörő egyetemista fiú, meg patronáltjuk, a frissen szabadult fiatalkorú Barta János, egy sajátos nézőpontból tekintik át a kérdést. Nevezetesen azt példázzák, hogy a tétova, vagy éppenséggel agresszív rehabilitálást törekvések gyakran többet árthatnak, mint használnak, ha hiányzik belőlük a kellő emberi, pszichológiai, pedagógiai és morális tapintat, hozzáértés, tapasztalat. Erőnek erejével senkit sem lehet kibujtatni a bőréből. Szörény azonban maga sem tisztázta kellően, mi mellett kíván állást foglalni. Sem a kísérletező egyetemisták (Szaesvay László és Kútvölgyi Erzsébet alakításában), sem Barta János (a „civil” Boroska Tibor játssza) nem tudják elnyerni rokonszenvünket. János link, élősdi és akaratgyenge, a lány és a fiú pedig dilettáns. A film erénye így az, hogy felveti ezt a témát, jelzéseket ad, figyelmeztet. Mivel azonban szándéka szerint nem dokumentumfilm, hanem játékfilm, az utóbbihoz elengedhetetlenül hozzátartozna az „ez van”-szerű megközelítésén túlemelkedő művészi általánosítás. Életünk legszebb napja Talán sokan csodálkoznak majd, miért vetítik nálunk ezt a filmet, amelyben olyan probléma fölött ütköznek meg a nézetek, mely — ha nem is maradéktalanul —, már megoldódott. A Daniel Berri- gan és Saul Levitt forgató- könyvéből Gordon Davvidson által rendezett amerikai film ugyanis egy 1968. októberében lezajlott pert visz a vászonra, egy pert, amely annak idején világvisszhangot váltott ki, s úgy emlegették, mint a Catonsvillei Kilencek perét. Miről volt szó? Egy amerikai kisvárosban, a Maryland állambeli Catonsvilleben 1968. május 17-én kilenc amerikai — felnőtt emberek, köztük több pap ésmisz- szionárius — elégetett egy csomó katonai nyilvántartási lapot. Napalmmal locsolták le a kartonokat, imára kulcsolt kézzel állták körül a tüzet, s nyugodtan, minden ellenkezés nélkül beszálltak a perceken belül megérkező rendőrségi rabomobilokba. Céljuk ugyanis az volt, hogy ezzel a kartonégetéssel tiltakozzanak az USA vietnami háborúja ellen. Tudatos törvénysértésről volt szó, s olyan emberek részéről, akik végleg, és tragikus körülmények között kiábrándultak az „amerikai álom”-ból, abból, hogy hazájuk, fennen hirdetett demokratizmusának szóvirágai mögött, hovatovább a világ csendőre szerepét játssza az afrikai és latin-amerikai népek jogos felszabadulási törekvéseivel szemben. Fel akarták rázni az amerikaiakat, rá akarták döbbenten, őket egy hazug, álszent politika bűneire, s arra a veszélyre, amely e politilca révén magukat az amerikaiakat u fenyegeti. A film egyik írója, Dániel Berrigan, maga is egyike volt a catonsvillei kilencek- nek. Saját nevén szerepel e filmben, mint ahogyan valamennyi catonsvillei is a saját nevén, a saját élettörténetével jelenik meg előttünk. A film maga a tárgyalás, s ebben is hiteles dokumentumok, az eredeti jegyzőkönyvek alapján ismerhetjük meg a történteket. A vádlottak sajátos módon viselkedtek: valamennyien arról beszéltek, hogy életük milyen megrázó élményei vezették el őket a cselekedetig. S éppen ezek az önvallomások tárják fel igazán az erőszak és gyilkolás társadalmi alapjait. Maga a tett, a kartonok elégetése, a bíró és az ügyész szemében minden mástól független tény, s ez a vád alapja. A vádlottak szerint viszont a tett egy folyamat elkerülhetetlen következménye és végeredménye, s itt maga a folyamat a lényeges. A film pedig azért érdekes ma is, a vietnami fegyverszünet után is, mert nagy erővel ad hírt a becsületes amerikaiak lelkiismereti konfliktusairól és antimilitariz- musáról. Takács István
