Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

2 1974. MÄJUS 5., VASÁRNAP FÓKUSZ Alkotmány­csata Japánban különbözőiképpen ünnepelték meg pénteken az alkotmány napját. A kommu­nista párt. a szocialista párt, a szakszervezetek és más tömeg­szervezetek ezen a napon gyű­léseket, tüntetéseket rendeztek és . ezeken kifejezésre juttat­ták: határozott harcot vívnak a békéért, az Egyesült Államok­kal való katonai szövetség fel­számolásiáért, a dolgozók de­mokratikus jogaiért. Egészen másfajta felhívások hangzottak el a kormányzó Li­berális Demokrata Párt és a jobboldali szervezetek gyűlé­sein. Itt azt hangoztatták, hogy „át keli! írni az alkotmányt”, ki kell iktatni belőle azokat az állítólag „elavult tételeket”, amelyek zavarják az ország és a társadalom további „fejlődé- • sét”. Olyan követeléseik is el­hangzottak, hogy .,fel kell tá­masztani a nemzeti szellemet”, „növelni kell az ország saját katonai potenciálját”, „har­colni kell a Nagy-Japánért” és így tovább. A JAPÁN ALKOTMÁNY 1947. májusában lépett hatály­ba. Számos demokratikus sza­badságjogot tartalmaz és meg­hirdette, hogy Japán feltétel nélkül lemond a háborúról és a fegyverkezésről. Nagy lépés volt ez előre, bár az alkot­mány nem lépi túl a polgári demokrácia kereteit. A KORMÁNYKÖRÖK ÉS A JOBBOLDALI ERŐK azóta szakadatlan kísérleteket tesz­nek arra, hogy kikényszerít- sék az alkotmány módosítását. Mindazonáltal ezideig a libe­rális demokraták nem szánták rá magukat az ország alap­törvényének nyílt felülvizsgá­lására. Attól félnek, hogy eb­ben az esetben tovább csök­kenne befolyásuk, amely — mint a közvéleménykutatások mutatják — amúgy is gyengü­lőben van. Ezen felül az al­kotmány módosítására vonat­kozó törvényjavaslat megsza­vazásához kétharmados parla­menti többség szükséges, a li­berális demokraták azonban hosszú évek óta nem tudtak ilyen többséget biztosítani a maguk számára. EZÉRT MAS UTAT VA- LASZTOTAK. Most azt terve­zik, hogy megváltoztatják a választási rendszert és olyan törvényeket fogadtatnak el a parlamenttel, amelyek lehető­vé teszik számukra, hogy az alkotmányt megkerülve járja­nak el, és ily módon gyengít­sék az abban foglalt legfon­tosabb cikkelyek érvényét. Minden alkalmat felhasználva fokozzák a nacionalista és mi­litarista propagandát, támo­gatják a jobboldali szerveze­tek tevékenységét. AZ ORSZÁG DEMOKRA­TIKUS ÉS HALADÓ ERŐI fi­gyelemmel kísérik a jobbol­dali körök mesterkedéseit és erélyes visszautasításban ré­szesítenek minden olyan kí­sérletet, amely az alkotmány módosítására irányul. A japán ellenzéki pártok pénteken nyilvánosságra hozott nyilat­kozatukban hangsúlyozzák: ,.Az alkotmány és az abban foglalt haladó elvek védel­méért vívott harc — küzdelem az ország jövőjéért, a békéért, a demokráciáért és a semle­gességért.” „Atlanti” jatékszaMlyok Két kulcsember Lisszabonban — Villámtárgyalások a Közel-Keleten — Szavaznak a franciák — Közös piaci riadalom A NATO-nak köszönhettem, hogy három esztendeje elju­tottam Portugáliába: a fa­siszta hatóságok nem tagad­hatták meg a vízumot a szo­cialista országok tudósítóitól sem, ha azok a NATO lisz­Szovjet—amerikai külügyminisz­teri találkozó Genfben. Spinola tábornok, a portugál junta vezetője fogadta Mario Soa- res-t, a Portugál Szocialista Párt 4 évi száműzetésből visszatért fő­titkárát. Az Iráni sah teheránj palotájá­ban fogadta Indira Gandhi Indiai miniszterelnököt. szaboni miniszteri tanács­ülésére jöttek el... Ez már az „atlanti világ” játékszabá­lyaihoz tartozik. Megvallom őszintén, akkor még nem hittem volna, hogy ilyen rövid idő elteltével va­lóságos politikai robbanás megy végbe Lisszabonban. (Akkor, a NATO-ülés első napján csak egy szélsőbalol­dali szervezet robbantott, a szó eredeti értelmében. Leve­gőbe röpült a telex- és a te­lefonhálózat egy csomópontja, Lisszabon fél napig el is volt vágva a külvilágtól.) De éppen a három évvel ezelőtti személyes benyomá­sok hatására vagyok óvatos a várakozásomban: merre ha­lad ezután Portugália? A NATO-ban még bizonyos megkönnyebbülést is okozha­tott a lisszaboni változás kez­dete: megszabadulnak egy népszerűtlen rezsimtől, ame­lyet a szövetségesi szolidari­tás jegyében támogatni voltak kénytelenek. De most már ar­ról olvasunk az amerikai sajtóban, mekkora az Azori- szigeteken levő amerikai és NATO-támaszpontok jelentő­sége ... Spinola, az új rend­szer első számú kulcsembere már fogadta az amerikai nagykövetet, aki távozóban mindenkit megnyugtatott: „Az Egyesült Államok ezután is támogatja Portugáliát...” Soares, a másik kulcsem­ber, a szocialista pártnak a száműzetésből most vissza­tért főtitkára külföldi kör­útra indult. Hová? NATO- fővárosokba, ahol a Szocia­lista Internacionáléhoz tar­tozó vezetőkkel tárgyalt. Wil- sonnal Londonban és Brandt­tal Bonnban ... (Ne feledjük, a portugál gazdaság nagy ré­sze angol érdekeltségű, s ha Nagy-Britannia a Közös Piac­hoz ' csatlakozott, Portugália, amely eddig éppen fasiszta jellege miatt maradt kívül azon, most bekéredzkedhet oda...) I Korai még meghatározni és megítélni a portugáliai változá­sokat. Egy bizonyos: Portugá­lia stratégiai Jelentősége nagy az imperialisták agresszív ka­tonai tömbje, a NATO szem­KiÄsinger, az Egyesült Államok külügyminisztere, pénteken érke­zett Szíriába. Asszad elnökkel a Szíriái—izraeli csapatszétválasztás kér­déséről tárgyalt. Hétfő: Kissinger—Gromiko találkozó Géniben — Letette az esküt az új egyiptomi kor­mány — Bécsiben eltemették Franz Jónást. Kedd: Közzétették a közle­ményt a Kádár—Tito találko­zóról — Hazatért Lisszabonba Alvaro Cunihail — Nixon beszé­de a Watergate-ügyről. Szerda: A világ legtöbb álla­mában megünnepelték május elsejét, negyven év óta először Portugáliában is — Az olasz kormány a behozatalit megne­hezítő drákói intézkedést ho­zott. Csütörtök: Angol—portugál tárgyalások Londonban — Az NDK diplomáciai képviseletét megnyitották a nyugatnémet fővárosban. Péntek: Spinola tárgyalása az amerikai nagykövettel — Befejeződött a francia elnök- vá1 ásatási kampány. Szombat: Kairó és Tel Aviv után Damaszkusziban tárgyal Kissinger. pontjából. Az Észak-atlanti Szerződést felmondani aligha engedik Washingtonban, Lon­donban, vagy Brüsszelben . .. Az is bizonyos, hogy a portu­gál burzsoázia nem mond le egyhamar az afrikai gyarma­tokról, no meg az otthoni pro­fitszerzés lehetőségeiről. így aztán a mai portugál ve­zetők még az útkeresés stádiu­mában vannak. A következő napok-hetek segítenek majd tisztázni a helyzetet, és lehető­séget is adnak az űi rendszer helyének kijelölésiére a világ­ban. A Közel-Keleten a kiutat keresik a több mint negyed- százados válságból és abból a tömérdek ellentmondásból, amit az imperializmus poli­tikája teremtett. Az egyik ilyen ellentmondással Kissin­ger amerikai külügyminisz­ter küszködik: egyszerre akarja bizonyítani Izraelnek, hogy az Egyesült Államok éppúgy támogatja, mint bár­mikor ezelőtt, és az arab or­szágoknak, hogy azok érde­keit szintén a szivén viseli. Kissinger Algirban, Kai­róban, Tel Avivban és Da- maszkuszban tárgyalt a hé­ten: szinte már nem is lep meg senkit ez a rohamtem­pó ... Fél év alatt ez már az ötödik ilyen villámlátogatás­sorozat ... Az eredmény? Egyiptomban kétségtelenül úgy tudta feltüntetni az ame­rikai vendég, hogy a Szuezi- csatorna mentén az ő közben­járására sikerült létrehozni a csapatok szétválasztását, s hogy az ő érdeme az is, ha az izraeliek visszavonulnak a csatorna nyugati partjáról. Ennek nyomán helyreállt az amerikai—egyiptomi diplo­máciai viszony. A kairói sajtó készségesen beállt a Kissin­ger koncepcióit népszerűsí­tők kórusába. De a State Department urá­nak a munka neheze még hátra van. Izrael nem ragasz­kodott a Sinai-félsziget kes­keny homoksivatagos csíkjá­hoz, de a Golan-fennsíkhoz már igenis, ragaszkodnak a Tel Aviv-i vezetők, politiku­sok és tábornokok. Szíria pe­dig nyilvánvalóan nem fo­Korea és az egyesítés Bejárta a világsajtót két éve az a feltűnő kép, amelyen dél-koreai politikusok a phenjani úttörőpalotában elfogadják az északi úttörők piros nyakkendőjét, s azzal ékesítve állnak a lenese elé. A jelképes aktust mindenütt úgy értelmezték, hogy Dél végre tudomásul veszi a szocialista Észak társa­dalmi berendezkedését, s ennek tudatában vesz majd részt az ország egyesítését célzó tárgyaláson. Az alap a jelképes aktus idején már adott: Észak és Dél emlékezetes, 1972-es közös nyilatkozata. E dokumentumban a kettészakított or­szág újraegyesítésének három alapelvét vetették papírra: külső beavatkozás nélkül, békésen, a nemzeti egyséig szellemében kell Koreát összeforrasztani. Megkezdődött a tárgyalás- sorozat Elsősorban a vöröske­reszt-szervezetek képviselői tárgyaltak egymással, a szét­szakított családok sorsáról. Közben Észak haderőcsökken­tési javaslatot tett. Azt aján­lotta, hogy csökkentsék mind­két fél fegyveres erejét száz­százezer főre. A javaslatot Dél kereken elutasította. Zátonyra futott a vöröskeresztes tárgya­lás is. Azóta nincs lényeges haladás. A tudósítók az Észak és Dél képviselői közötti szí­vélyes hangú magánbeszélge­tésekről, de nagyon kemény hangú hivatalos tárgyalásokról beszélnek. A tudósításokból annyi min­denesetre kiderül, hogy a pár­beszéd megszakítását egyik fél sem akarja. A déliek azonban időközben nem egy olyan lé­pést tettek, amely erősen rontja a koreai légkört. Hadi­hajóik ismételten megsértették az északi felségvizeket. A KNDK haditengerészete ter­mészetesen nem hagyta annyi­ban az ügyet, bár bizonyos ta­pintattal járt el. A déliek azonban nagydobra verték az ügyet. Úgy tűnik, ily módon akarták elterelni a figyelmet belső nehézségeikről. Megszó­lalt ismét a déli rágalomhadjá­rat. „J nváziós veszélyről” kezdtek cikkezni. Ilyen lég­körben már a két vöröske­reszt küldöttsége sem ülhetett egy asztalhoz. Phenjan ra­gaszkodik hozzá, hogy hagy­ják abba az ellenséges propa­gandát, ha további tárgyalást akarnak Szöulban. Korea Ugye közben — mint minden évben — az ENSZ elé került. Washington és Szöul azt javasolta, hogy vegyék fel az ENSZ-be mindkét Koreát, egyszerre. A KNDK viszont memorandumban hívta fel a közgyűlés figyelmét, hogy csak egyetlen — bár ketté szakí­tott — Korea létezik, s az új­raegyesítésnek, valamint a kettős párbeszédnek a Délt megszállva tartó amerikai csa­patok az akadályai. Most, márciusban a Legfel­ső Népi Gyűlés levelet kül­dött az amerikai kongresszus­nak. Azt javasolta ebben, hogy váltsál; fel békemegállapodás­sal az 1953 óta tartó tűsszüne­tet. Ennek keretében mindkét fél vállaljon kötelezettséget ar­ra. hogy nem hajt végre inváziót a másik ellen és elkerüli a fegyveres konfliktus veszé­lyét; beszüntetik a fegyverke­zési versenyt, az USA nem szállít több hadianyagot Koreába; Korea nem válhat idegen ország katonai, vagy had­műveleti bázisává. Az Egyesült Államok nem utasította el kategorikusan az előterjesztést. A külügymi­nisztérium szóvivője megje­gyezte, hogy az USA érdeklő­déssel fogad minden komoly javaslatot, amely a feszültség enyhítésére vezethet. Ma még nem tudjuk, hogy mit hoz ez az év Koreában, annyi azon­ban bizonyos, hogy a KNDK nemzetközi szerepe, tekintélye, súlya az elmúlt Időszakban je­lentősen megnőtt. F. A. gadhatja el a „pax america- ná’-t, az amerikai békét, ha az az izraeli agresszió szen­tesítését jelenti, a Golan- fennsík elfoglalását teszi örökössé. Pillanatnyilag az a diplomá­ciai szempontlail ing súlyosabb probléma, hogy a csapatszétvá- lasztás után nincs biztosl.va mintegy automatikusan vagy intézményesen a genfi béke­konferencia folytatása. Meg­történhetik — és ez a haladé arab politikusok aggodalma —, hogy a csapatok szétválasztá­sa megvalósul ugyan, de Géni­ben nem folytatódik — ilyen vagy olyan ürüggyel — a bé­kekonferencia. és továbbra is Izrael bűz hasznot a halogató taktika érvényesítéséből. Izrael nevében Gold a Meir, a leköszönt miniszterelnök és Rabin, a leendő kormányfő tárgyalt Kissing erre 1, de ter­mészetesen egyikük sem tu­dott és akairt Izrael hivatott és teljesjoTú képviselőjeként fel­lépni. Meglehet, hogy a kissin- geri diplomáciába éppen ez a bizonytalan helyzet illik a leg­jobban ... Az egyiptomi sajtó minden­esetre gyanús sietséggel ho­zott nyilvánosságra különböző elképzeléseket, amelyeket ..Kissinger-! érv” gyanánt tá­lalt. Te! Avivban az amerikai szóvivők már tagadták, hogy valaha is lett volna ilven terv. Mindenesetre meg kell várni a jövő hét közeoét-végét. amikor a Kissimeer-fcörút véget ér, hoev le lehessen mérni a köz­vetítői kísérlet esetleges ered­ményét. A közel-keleti helvzet szov­jet kommentárjaiból minden­esetre az szűrhető le, hogy a genfi békekonferencia — szov­jet és amerikai társelnökséggel — járulhat hozzá igazán a méltányos és tartós rendezés­hez. A hét egyéb eseményei kö­zül emeljük ki még a francia elnökválasztási kampány be­fejezését. Pontosabban szólva: a vasárnapi első szavazást megelőző kampány ért véget. Valószínű, hogy a választás első fordulója nem hozza meg a közvéleménykutatások sze­rint élenjáró jelölt, a baloldali Mitterrand abszolút többségét, így két hét múlva újra sza­vaznak a franciák, addig új kampány bontakozik ki, amelyben Mitterrand és a mö­götte másodiknak befutó jelölt vesz részt. Akár Giscard d’Es- taing. a jelenlegi pénzügymi­niszter lesz ez, akár Chaban Delmas, a gaulleisták képvi­selője, volt miniszterelnök, mindenképpen a jobboldali erőket, a polgári tömegeket fogja tömöríteni a második fordulóban. Mitterrand — így számolgatják a polgári pártok vezérkarai — csak annyi sza­vazatra számíthat a második menetben is, mint az első­ben ... Washingtonban a Water- gate-ügy újabb fordulata kel­tett izgalmat: Nixon átadta a képviselőházi vizsgálóbizott­ságnak a követelt magnószala­gok helyett — az azokon hall­ható beszélgetések leírt szö­vegét. Az elnököt felelősségre vonó honatyáknak azonban ez nem elég. Nyugat-Európában, a Közös Piac országaiban az olasz kor­mány egyoldalú döntése oko­zott riadalmat: az importőrök ezután a behozott áruk értéké­nek felét kénytelenek fél évre kamat nélkül letétbe helyez­ni, ami alaposan lefékezi az Olaszországba irányuló szállí­tásokat. Egy példa: ha vala­A SZOVJET SAJTÓ KAPJA Ezen a napon, a Pravdá­nak hatvankét évvel ez­előtti születésnapján ün­nepük a Szovjetunióban a sajtó napját. Égy fontos dá­tumhoz kötődik tehát ez az emlékezés, hiszen a Prav­dát Lenin alapította, s tu­lajdonképpen — az emig­ráció távolából — ő is szer­kesztette, vagy legalábbis eszmei irányvonalát ö ad­ta meg. Az orosz forradal­márok és a nemzetközi munkásosztály nagy veze­tője, aki különben foglal­kozásként nem egy kérdő­íven újságírónak vallotta magát, a Pravdából a párt jó fegyverét kovácsolta ki. A lenini hagyománynak megfelelően az SZKP és a többi testvérpárt is rend­kívül fontos szerepet szán a sajtónak, illetve napjaink­ban a társkommunikációs szerveknek, a rádiónak és a televíziónak is. Ez az az eszköz, amellyel nemcsak minden percben szól a munkásosztályhoz, a dol­gozó tömegekhez, hanem segítségével tudomást is szerez gondjaikról, örö­meikről, kívánságaikról és törekvéseikről. Mindkét ér­telemben a sajtó a szocia­lista demokrácia és a szé­les dolgozó tömegek tájé­koztatásának, mozgósításá­nak pótolhatatlan eszköze. A szovjet sajtó köztu­dott, s még az ellenfél ál­tal is elismerni kényszerült sajátossága a pontosság, hitelesség, a tények tiszte­lete. Az üres szenzációhaj­hászás idegen ettől a sajtó­tól. amely azonban büszkén vallja, hogy elkötelezett, pártos, minden sorát a munkásosztály, a szocializ­mus ügyének elősegítése diktálja. Napjainkban a szovjet sajtó iránti megbe­csülést nagyban növeli az a tény, hogv minden ren­delkezésre álló módon har­col a békés egymás mellett é’és nautikájának megvaló­sításáért és széles körű ér­vényesítéséért. A magyar sajtó dolgozói mint igazi harcostársaikat, idősebb testvérüket köszön­tik szovjet elvtársaikat és orgánumaikat a szovjet sajtó napján! mely olasz vevő 10 000 dollá­rért vásárolna külföldön mar­hahúst, 5000 dollárt tartozik 6 hónapra külön odaadni a ha­tóságnak, s ez a pénz semmi kamatot sem hoz. Érthető, hogy az importőr meggondol­ja, vegyen-e külföldi portékát. S az is érthető, hogy egész Európában, de világszerte ugyanúgy, ellenérzéseket vál­tott ki az olasz kormány dön­tése, amely a Közös Piac elő­írásainak sem felel meg, de a GATT, a világméretű kereske­delmi szervezet szabályainak sem. Pálfy József Hét végi jelentések ANDREJ GROMIKO szovjet külügyminiszter, a szíriai kor­mány meghívására ma Da­maszkuszba utazik. HOUSTONBAN befejező­dött az 1975-re tervezett szov­jet—amerikai közös űrkisér- let ellőkészítő szovjet és ame­rikai szakemberek és műszaki szakértők háromhetes mun­katalálkozója. NIXON amerikai elnök pénteken, helyi idő szerint, a késő esti órákban beszédet mondott az arizonai Phoenix- ben, a republikánusok egyik „erődítményében”. Tizen­négyezer főnyi hallgatósága előtt az elnök kijelentette: „Itt az ideje, hogy lezárjuk a Watergate-üayet, és, hogy Amerika ügyeivel foglalkoz­zunk”. TELJESEN MEGALAPO­ZATLAN és rosszindulatú hí­rek azok, amelyek szerint VI. Pál pápát szívinfarktus érte volna az utóbbi napokban — közölte a vatikáni sajtóhivatai igazgatója. A PRÁGAI állami szanató- tórium vezetőségének és az orvosi konzíliumnak a szom­bati jelentése szerint Ludvík Svoboda csehszlovák köztársa­sági elnök egészségi állapota változatlanul igen súlyos. KISSINGER szombaton reg-' gél elhagyta Damaxzkuszt. Az amerikai külügyminiszter mi­után Alexandriában Szadat elnököt tájékoztatta útja ed­digi menetéről, még szomba­ton Jeruzsálembe érkezett, és onnan ma utazik Ammanba. DAWSON SZIGETÉRŐL Valparaisóba, a szeptember 11-i chilei fasiszta puccs ki­indulópontjának színhelyére szállították át a népi egység kormányának 27 magas ran­gú tisztviselőjét. A most kezdődő hét ese­mény nap tárából : Hétfő: Az európai tanács ülése Strasbourgban — Kissin­ger a Közel-Keleten — Miki Takeo japán külügyminiszter Londoniban — Francia elnökvá­lasztási eredmények. Kedd: Leszerelési értekezlet Genfben — Wilson—Miki Ta- keo-taláLkozó Londonban. Csütörtök: Leszerelési érte­kezlet Genfben — A holland királynő Tunéziában. Péntek: Miki Takeo Bonnba érkezik. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom