Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-04 / 102. szám

1974. MÁJUS 4.. SZOMBAT srJtntfW Ülést tartott a Pest megyei Tanács (Folytatás az 1. oldalról.) lomeráció kilenc községében mintegy 3,3 millió forintot fordítottak a köztisztasági há­lózat fejlesztésére. Jelentős eredményeket értünk el a szociális és egészségügyi, va­lamint a kulturális ágazaton belül is. — Külön is hangsúlyoznunk kell — mondotta a továbbiak­ban dr. Békési László —, hogy olyan fontos területe­ken, mint az óvodai helyek es az általános iskolai tanter­mek, lényegében három év alatt teljesültek a IV. ötéves terv előirányzatai. Hatékonyabb ellenőrzés — Az eredmények ellené­be az ellátás számos terüle­ten az országos átlagszínvo­nal alatt van, sőt, megyén belül, az egyes települések kö­zött is vannak aránytalansá­gok, indokolatlan különbsé­gek. Ezek megszüntetésének, illetve csökkentésének egyik eszköze a IV. ötéves terv cél­jainak következetes és mara­déktalan végrehajtása. — Az eredmények mellett a tanácsok gazdálkodási gyakor­latában hiányosságok is fel­lelhetők, különösen a felújí­tási alappal és a béralappal való gazdálkodás terén. — A helytelen gazdasági döntések arra hívják fel fi­gyelmünket, hogy az eddigi­nél is szélesebb körben és hatékonyabban kell megszer­vezni a gazdálkodás ellenőr­zését, következetesebben kell alkalmazni a felelősségrevo- nás eszközét — mondotta dr. Békési László, majd befejezé­sül így folytatta: — Összegezve tanácsaink elmúlt évi gazdálkodásának tapasztalatait, megállapíthat­juk, hogy az 1973-ban elért eredmények megalapozzák a IV. ötéves terv sikeres végre­hajtását, lehetővé teszik, hogy tanácsaink megfelelő bizton­sági tartalék birtokában hajtsák végre idei feladatai­kat. A jelentést elfogadták A szóbeli kiegészítést köve­tő vitában elsőként Jávor Jó- zsejné, Veresegyház, Erdő­kertes és Szada megyei ta­nácstagja kért szót. A taná­csoknál meglevő, jelentős összeget kitevő, úgynevezett bérmaradvááy és számos in­tézmény munkaerőgondjai­nak összefüggéseit elemezte. Pappert Ádám, Üröm, Pilis- borosjenő és Solymár megyei tanácstagja, mint a megyei tanács számvizsgáló bizott­ságának elnöke mondott ki­egészítést a beszámolóhoz, gödöllői, nagykőrösi és rác­kevei példákat említve. Hang­súlyozta, miként ifj. Uhe- reczky Pálné, Tápiószecső és Tápióság megyei tanácstagja is, hogy 1973-ban a taná­csoknak elegendő pénz állt rendelkezésükre ahhoz, hogy kellő színvonalon gazdálkod­janak. Mindez nem jelenti azonban azt, — tette hozzá ifj. Uhereczky Pálné —, hogy minden jogos igényt rövid időn belül ki lehet elégíteni. A gondokon azonban jelen­tősen enyhít a társadalmi összefogás és a társadalmi se­gítés is. 17. Budai János, Ta- hitótfalu, Kisoroszi, Pócsme- gyer és Szigetmonostor me­gyei tanácstagja a nagymér­tékű óvodafejlesztés kap­csán a többi között az óvó­nőhiányról beszélt. Lelkes Béla monori megyei tanács­tag elismeréssel szólt arról, hogy a tavalyi költségvetés­ből a kulturális ágazat meg­közelítően 40 százalékkal ré­szesült. A felszólalásokra dr. Bé­kési László válaszolt, majd a megyei tanácsülés egyhan­gúlag elfogadta Pest megye 1973. évi gazdálkodásáról szóló jelentést. Nők — az első sorokban M Közös tanácsok — magasabb szintű államigazgatás A közös tanácsok tevékeny­ségéről szóló beszámolót Arany István, a Pest megyei Tanács vb-titkára terjesztette elő; az írásos anyaghoz szóbe­li kiegészítést fűzve. A közös tanácsok Pest me­gyében 1966-tól kezdődően négy ütemben alakultak meg. Jelenleg Pest megyében 27 kö­zös tanács működik és hozzá­juk 60 település tartozik. Az írásos előterjesztést ki­egészítve, Arany István hang­súlyozta: — A közös tanácsok létre­jötte Pest megyében is o ta­nácsi tevékenység továbbfej­lesztésének nélkülözhetetlen eszköze volt, tevékenységük a lakosság egyetértésével talál­kozik. A közös tanácsok mun­kája alapvetően eredményes, tervszerű. Kapcsolatok a lakossággal A tömegkapcsolatok erősíté­se szempontjából kedvező szá­mos közös tanácsnál, hogy a tanácsülést meghatározott idő­közönként vagy esetenként a társközségben tartják. A tanácstagok aktivitása fo­kozódott , egyes helyeken a társközséget képviselő tanács­tagoké a székhelyközségieké- nél is nagyobb mértékben. A tanácsi bizottságok száma s feladataiknak meghatározása. általában a követelmények­nek megfelelő. A közös taná­csú társközségek többségében megalakultak a tanácstagi cso­portok is. A fejlesztési, gazdálkodási tevékenység a közös tanácsi munka eredményességének megítélésében az egyik leg­fontosabb szempont. A közö6 tanácsok létrehozásának egyik legfőbb célja is az volt, hogy a koncentrált fejlesztés össz­hangban legyen a lakossági alapellátás biztosításával, a közös tanácshoz tartozó vala­mennyi településen. Pest me­gyében a közös tanácsok álta­lában egészséges pénzügyi fejlesztési politikát folytatnak. Lényeges, hogy a közös taná­csok tevékenységéről, fejlesz­tési céljairól a lakosság érte­süljön. A sajátosságoknak megfelelően — A közös tanácsok mun­kájáról szóló előterjesztést ko­rábban együttes ülésen meg­tárgyalta a megyei tanács ügy­rendi, valamint jogi és igaz­gatási bizottsága — mondotta Arany István —, megállapítva, hogy a közös tanácsok témá­ját ez az előterjesztés nem zárja le, alkalmas a vitára, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a közös tanácsok még jobban dolgozzanak és maga­sabb színvonalon tudják kielé­gíteni a lakosság jogos igé­nyeit. — A közös tanácsok hatósá­gi, szakigazgatási feladatainak ellátásánál ma még a telepü­lés jellege, a településeknek egymáshoz való aránya, a sa­játos igények és a különböző más körülmények — községek közelsége, a vezetés, az appa­rátus politikai és szakmai színvonala, stb. -r- határozza meg a követendő gyakorlatot. Szóbeli kiegészítőjében a to­vábbiakban kitért Arany Ist­ván azokra az elszigetelt vé­leményekre, amelyek szerint a közös tanácsok létrehozá­sával a társközségek közélete visszaesett. — A társadalmi munka egyik fokmérője annak — mondotta e kérdést taglalva —, hogy a településen lakók mennyiben érzik sajátjuknak községük gondjait és összefo­gással, saját erővel, munka­időn túl mennyit hajlandók áldozni a problémák megol­dására. Beszédes tény a vi­tában, hogy Piliscsaba-Tiny- nye, Zsámbék-Tök, Jászkara- jenő-Köröstetétlen, Aszód- Domony-Iklad és más közös tanácsú községekben a la­kosság a megyei átlganál több társadalmi munkát végzett. Lehet-e azt állítani, hogy ezekben a községekben nincs lokálpatriotizmus, nincs köz­élet, nincs összefogás és el­sorvadt a közösségi munka? Aligha. nácstagja, ugyancsak saját tapasztalatairól szólt, A vitát Arany István fog­lalta össze, majd a tanács­ülés elfogadta az előterjesz­tést. A továbbiakban a Pest me­gyei Tanács ülése egyéb ügyekben döntött, majd a ta­nácskozás dr. Békési László zárszavával ért véget. D. G. erőben szónokinak tűnne a kérdés, ha valahol így tennék föl: „Lehet­nek-e nők első számú vezetők is egy-egy intézményben, vál­lalatnál, szövetkezetnél vagy bárhol másutt?" Szónoki kér­désnek tűnik, vagyis olyannak, amiben már benne rejlik a nyilvánvaló válasz is: „Már hogyne lehetne, természetesen lehet a mi rendszerünkben!” Ám a valóságban, a min­dennapi élet gyakorlatában ez mégsem olyan természetes. Legalábbis nem mindenütt. Ezért is kutatta, elemezte egyebek között ennek okait a Pest megyei párt-végrehajtó- bizottság legutóbbi ülésén an­nak a jelentésnek alapján, amelyet a ráckevei járási párt- bizottság nyújtott be a nők közéleti tevékenységének, va­lamint a politikai és szakmai képzésüknek tapasztalatairól. Ezek a járási tapasztalatok —• lényegében összhangban a szé­lesebb, megyei körű észrevé­telekkel — arra mutatnak, hogy az MSZMP Központi Bizottságának a nők politikai, gazdasági és szociális helyze­tének javítására hozott 1970. februári határozata óta, a nyo­mában megszületett intézke­dési tervek alapján, a X. párt- kongresszus szellemében je­lentős az előrelépés. Azok a vizsgálódások, beszélgetések, amelyek a jelentés készítése kapcsán folytak a ráckevei já­rásban, azt mutatják, hogy nö­vekedett a nők közéleti érdek­lődése, szerepe. De ennél többet is mutatnak: a párttag lányok, asszonyok megbízatásaiknak, pártfeladataiknak mindenütt megfelelnek, s pártmunkájuk­ra döntő többségükben a szor­galom és a pontosság jellem­ző. Hasonló a megállapítás a nem pártjellegű megbízatá­sok vagy a nem párttag nők vezető munkakörbeli tevé­kenységével, közéleti feladatai­val kapcsolatban is A z általános kép tehát árra mutat, hogy a nők egyre nagyobb köre vesz részt közéleti tevékenységben különböző szinteken. Igen sok a nőaktiva is, vagyis ma már tulajdonképpen teljesen át- meg átszövi társadalmunkat a megbízatásokat vállaló és el­látó, számos vezető helyen is dolgozó lány, asszony. Két­ségtelenül örvendetes fejlődés, de ugyanakkor sajátos módon éppen ebben rejlik az ellent­mondás is. Az említett tényekkel ugyan­is egyáltalán nincs összhang­ban az a jelenség, hogy pél­dául a pártvezetői megbízatá­sok még napjainkban sem tük­rözik a párttag nők arányát, sem pedig a közéletben betöl­tött szerepüket. A gazdasági egységek vezetői között sem kielégítő a nők aránya, így például a tárgyalt jelentés is fölemlíti, hogy a ráckevei já­rás ipari és mezőgazdasági egységeinek vezetői között egyetlen nő sincs. Ugyanígy szinte általános, hogy még ott is, ahol a dolgozók többsége nőkből tevődik össze, ott sincs nő az első számú vezetői posz­ton. H angsúlyos szerepet kapott ez a jelenség a megyei párt-végrehajtóbizottság ülésén, s a megye vezetői — az igen alapos ráckevei vizs­gálódások alapján is — beha­tóan elemezték a feltehető okokat. Mindkét oldalról — a férfiak és a nők részéről is — akkor jelentkezik bizonyos megingás az elhatározásban, a nőpolitika gyakorlati kivitele­zésében, amikor első számú, különösen felelős posztra le­hetne vagy kellene nőt kine­vezni, megválasztásra javasol­ni. Ilyenkor a férfiak többnyi­re túlságosan is óvatosak, de a Felszólalások Boros András, Dabas és Ta- társzentgyörgy megyei ta­nácstagja. az együttes bizott­sági ülés álláspontját fej­tette ki: az eddigi tapaszta­latok megerősítik, hogy a közös tanácsokkal kapcsolat­ban helyesek voltak az előze­tes elképzelések — mondotta —, majd konkrét dabasi já­rási példákkal igazolta ezt. Ipacs László, Érd megyei ta­nácstagja a társközségek köz­életéről szólva, a népfrontbi­zottságok szerepét hangsúlyoz­ta. Jósvai Lajos, a gödöllői járási hivatal elnökhelyette­se ugyancsak hangsúlyozta, hogy a társközségek problé­mái nem feltétlenül társköz- ség-mivoltukból fakadnak. Do­bos Józsefné, Örkény-Her- nád-Pusztavacs-Táborfalva közös tanácsú községek me­gyei tanácstagja beszédes pél­dákat említett a négy község alapellátásának fejlődéséről s ezt egészítette ki Szabó Ferenc, az Örkényi nagyközségi kö­zös tanács elnöke is. Kalácska L ászióné, Vámosmikola-Tésa- Perőcsény, valamint Kemen- ce-Bemecebaráti megyei ta­Pest megyéért emíáérmes Az alkotás 22 éve Or. Bíró Ferenc, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára Huszonkét éve kötődik a megyéhez. Törté­nelmi korszakokat dolgozott, harcolt végig: a társadalom fordulópontjai életének is fordu­latai — a nagy alkotásokat egy kicsit sajátjá­nak is érezheti... 1952-ben nemcsak a gödöl­lői Agrártudományi Egyetem hallgatójaként volt „Pest megyei”, de mint a járási pártbi­zottság aktívája, a községekben politikai munkát is végzett. 1954-ben az egyetem füg­getlenített DISZ-titkára lett, az ellenforra­dalom után a járási pártbizottságon dolgo­zott. Politika és mezőgazdaság: e két foga­lom fonódott össze életében. — A járási pártbizottságon két és fél évig dolgoztam, majd a megyei pártbizottság me­zőgazdasági osztályának munkatársa lettem. Ennek az időszaknak nagy feladata a mező- gazdaság szocialista átszervezése volt. Én is, mint a többiek, naponta nem nyolc, hanem tizenhat órát dolgoztam. Tudtam, hogy meg­értek a feltételei a „föld forradalmának”, a parasztság szemlélete is sokat változott. Csak- hát a községekben kévés volt a jó példa. Agi­táltunk, magyaráztunk. Emlékszem, Turgo- nyi Júliával Valkón Pintér Gy. Mihály por­táján jártunk. Tudtuk, hogy Pintér nagyon tekintélyes parasztember, az ő megnyerése rendkívül fontos. Csakhogy Mihály nagyon „beteg” volt, ágyban feküdt — még szeren­cse, hogy észrevettük: csizmában. Félt a családtól, a falutól és — több mint tíz évig elnöke volt a szövetkezetnek, híres gazdaság éléről ment nyugdíjba ... Oroszlánrészt vállalt a megye mezőgazda­ságának szocialista átszervezésében, a szö­vetkezetpolitikai kérdések kimunkálásában. A végrehajtó bizottságtól azt a feladatót kapta: dolgozza ki a szövetkezeti tagok egyéni érdekeltségének rendszerét. Még iro­dalma sem volt a témának, a kutató csak szovjet tapasztalatokra számíthatott — de egészen más a kolhoztörténelem, mint a tsz-eké. Mégis sikerült olyan módszert ki­alakítania, amelyet a megyében jól alkal­mazhattak, különösen a munkaigényes kul­túrák termesztésében vált be kiválóan. A politika, a mezőgazdaság mellé újabb foga­lom lépett: a tudomány. — A végrehajtó bizottság úgy értékelte munkámat, hogy tovább kell fejleszteni. 1960-ban aspirantúrára javasoltak az Agrár- gazdasági Kutatóintézetbe, amelynek akkor Erdei Ferenc volt a vezetője. Ez a három év nagy erőpróba volt a számomra: szakérettsé­givel kerültem az egyetemre, a hat elemit is nehezen végezhettem el, hiszen már nyolc­éves koromban szolgáltam. Nagyon sokat kel­lett pótolnom, szinte éjjel-nappal dolgoztam — s közben a kutatók oárttitkára voltam ... Három év múltán választania kellett: az elméleti vagy a gyakorlati munkát érzi-e testhezállóbbnak. A kandidátus 1963-ban a gyakorlatot vá­lasztotta, vissza­jött a megyei párt- bizottságra a me­zőgazdasági osz­tály vezetőjének. — Az elméleti és a gyakorlati munka i összefüg­gése sokkal szoro­sabb, mint ahogy azt általában elképze­lik. A csak gyakorlati szakember előtt a kutatás, mint tiszta elmélet jelenik meg, amely elszakadt a gyakorlattól... az el­méletiek pedig nem mindig tudják, hogy mint igényel a gyakorlat. A kutató­munka megszervezése lehetetlen anélkül, hogy ne kötődjék ezer szállal a valósághoz. Szívesen kerültem vissza a gyakorlatba, a kutatási eredmény gyakorlati hasznosítása szempontjából is indokolt volt ez a válasz­tás ... És évek múltán megszűnt a munka­egység-díjazás, ehhez — úgy érzem — köze van tudományos munkámnak. Igaz, azóta kevesebb az időm a kutatásra — ehelyett in­kább a tudomány szervezésébe kapcsolód­tam be: a tudományos minősítő bizottság tagja, a mezőgazdasági üzemtani és üzem­vezetői bizottság titkára vagyok. Könyvek lektorálását, dolgozatok értékelését is szíve­sen végzem. A gazdaságpolitikai osztály vezetőjeként már nemcsak a mezőgazdasággal, de az ipar­ral, a közgazdaságtannal is foglalkoznia kel­lett. E komplex feladat még fokozódott, ami­kor 1970-ben a megyei pártbizottság titká­rává választották. — Mint gazdaságpolitikai osztályvezetőnek, az iparra, az építőiparra, a kereskedelemre, a kommunális fejlesztésre is figyelnem kel­lett. Ez a feladatbővülés nagyjából egybe­esett a gazdaságirányítás reformjával, mely elég sok álmatlan éjszakát okozott. És hogy most mi mindennel kell foglalkozni? Szóval — elég sokkal. Így például a gazdaságos ter­mékszerkezet kialakítására jó határozatunk van, a végrehajtás viszont nagyon összetett feladatot jelent, például: a Csepel Autógyár egyike a hat kiemelt vállalatnak, politikailag is nagyon fontos, milyen lesz a vállalat pers­pektívája. Aztán a beruházások hatékony­ságának növelése, az okosobb szervezés — de nem is folytatom, feladat most is van bő­ven. A mezőgazdaság pedig forradalmi változá­sát éri: az iparszerű termelés minőségi válto­zást hoz. Dr. Biró Ferenc ezt az átalakulást is munkájával sürgeti, e gazdasági „fordu­latnak” is részese akar lenni. Mint politikus és mint tudós. Fóti Péter nők is, akiknek vállalni kel­lene efféle tisztet, munkakört, gyakran megtorpannak, ese­tenként kishitűekké válnak saját magukkal szemben. Sok­félére vezethető ez vissza, a többi között kétségtelen sze­repet játszik a családi háttér is, a családtagok felfogása, magatartása, megértése vagy meg nem értése a nagyobb el­foglaltsággal, lekötöttséggel, id égi-szellemi megterheléssel járó vezetői munka elvállalá­sa esetén. A nőkre napjaink­ban is még több feladatot há­rító családi kötelezettségek mindenféleképpen befolyásoló tényezők. Ezért is nagyon reá­lisan és helyesen fogja föl a tennivalókat a ráckevei járási pártbizottság, amikor leszöge­zi: „A nők politikai és szak­mai képzésében tartósan meg­határozó, hogy kettős hivatást töltenek be: dolgozó emberek és családanyák. Ez nem zárja ki, hanem ennek messzemenő figyelembevételével kell to­vábbra is megoldanunk a nők iskoláztatását és munkaköri előrehaladásukat”. Ö sszefüggő két tennivaló­ról van szó. Az előlépte­tés, a magasabb mun­kakör, az első számú ve­zetői tisztségre való al­kalmasság és felkészült­ség ugyanis az iskoláztatásnál, a megfelelő politikai és szak­mai műveltség megszerzésénél kezdődik. Ezért is elsőrendű feladat, — az általánosan is szükséges munkásműveltség, politikai, szakmai továbbkép­zésen belül —, hogy a nők pártiskoláztatásának mértékét tovább növeljük és fokozott gondot fordítsunk szakmai képzésükre is. Ezt követően, illetve részben már ezzel egy időben sokkal tudatosabban ajánlatos a káderkiválasztá­soknál, a káderfejlesztési ter­veknél érvényt szerezni an­nak, hogy azok a dolgozó nők, akik megszerezték a maga- . sabb képzettséget, azoic ne 1 torpanjanak meg, másrészt ne 1 feledkezzünk meg róluk, ha­nem kerüljenek képességük­nek, tudásuknak megfelelő helyre, akár első számú veze­tőnek is. Számos jó tapasztalat mu­tatja azt is —■ amint ugyan­csak szóba került ez a megye vezetőinek észrevételeiben —, hogy azok a nők, akik már ilyen nagy fontosságú vezető helyekre kerültek, ott meg is teszik a magukét, sikeresen, jól dolgoznak. Az elmúlt évek- j ben Pest megyében funkcióba került hét tsz, illetve szakszö­vetkezeti elnöknő közül egyet sem kellett leváltani azért, mert nem látta volna el a fel­adatát vagy magatartásában mutatkoztak volna hibák. Sta­bilan vezetik a gazdaságot, s ez más vezetőposzton levő nőre is vonatkozik. Többnyire — ép­pen a közvélemény ma már egyre kisebb, de mégis jelen­levő részének előítéletei miatt — talán még jobban is ügyel­nek a munkájukra, mint he­lyenként egyik-másik férfi ve­zető. R övidesen pártkongresz- szusra készülünk ismét, amelyet pártszervezeti választások előznek ineg. Jó alkalom ez is arra, hogy át­gondoljuk, hol dolgoznak ve­zető párttisztségekre alkalmas lányok, asszonyok. S hasonló­képpen a káderpolitikai hatá­rozattal összhangban a gazda­sági életben is most van az ideje, hogy e téren áttekintsük a teendőket. Ügy, amint azt a ráckeveiek egyebek között meghatározták feladataikban, hogy elérni kívánják: ahol a dolgozók többsége nő, ott lehe­tőleg a vezető is nő legyen. Nem kampányszerűen, persze, hanem az egyébként esedékes, alkalmankénti vezetőváltozá­sok, megüresedő vezetőhelyek betöltésének lehetőségeit fel­használva. A ráckeveiek fel­adataik megjelölésében azt is szem előtt tartják — és ez ál­talános tanulság is lehet —, hogy a nők magasabb politi­kai és szakképzettségét elő­mozdítani törekszenek, megfe­lelő beiskolázási tervekkel és végrehajtásuk biztosíttatásá- val. Lehet-e hát első számú ve­zető nő is nálunk? Lehet bi­zony, sőt kell lennie, ám csak­is széles körű társadalmi meg­értéssel és ezúttal is tervszerű társadalmi segítség eredmé­nyeként. Lőkös Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom