Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-26 / 121. szám
4 1974. MÁJUS 26., VASÁRNAP Színházi napok — magyar drámákkal Szombaton este Illyés Gyula: Testvérek című drámájának bemutatásával befejeződtek az idei debreceni színházi napok, az idén a rendezvényeken részt vett színházak — a veszprémi Petőfi Színház, a Huszonötödik Színház, a József Attila Színház, a Thália Színház, a Nemzeti Színház, a Mikroszkóp Színpad és a vendéglátó Csokonai Színház — művészei elsősorban mai magyar drámákat mutattak be. Sokrétű, érdekes és tanulságos vita bontakozott ki a Gyomron rendezett országos klubtalálkozón az előadások elhangzása után. A találkozó fiatal résztvevői elsősorban a saját tapasztala iáik alapján mondtak véleményt arról, hogyan lehetne előbbrelépni az agglomerációs övezetekben a közművelődés kiszélesítésében. Jászberényi festőművészek Nagykőrösön Sáros András és Makay József kiállítása Nagykőrös városi tanácsa a közelmúltban felavatott új kiállítási termében Sáros András és Makay József jászberényi festőművészeket hívta meg kiállításra., Az alföldi tárlatokon rendszeresen szereplő alkotók mintegy ötven képe jól reprezentálja a Jászság aktív művészeti életét. Sáros András tanyai tájképei, rendkívül hideg színekkel megfogalmazott téli tájai egyértelműen mutatják, hogy festészete kiérlelt, sajátos stílusából táplálkozik. Acélkék- lila színeket őrző képei kerülnek minden romantikus hangvételt, a tanyák hangulatos világába való meghitt belefeledkezést, enyelgést, hanem nemegyszer szorongató monumentalitásában mutatják be a végtelen alföldi tájat szántóföldeket. Olyan kitűnő képeken, mint az Alföldi tél, Hófúvás, Hóolvadás, a művész nem keres változatosságot jelentő ligeteket, tanyákat, a föld és ég rendkívüli perspektíváit összekapcsolva az alföldi táj összefoglaló megjelenítésére törekszik. E képek szigorú számvetésre köteleznek. A szó szoros értelmében kevés tárgyi valóságot ábrázolva mondanak sokat e táj történetéről, az ott élő emberek sorsáról. A téli tájképek mellett néhány — többnyire utcarészleteket ábrázoló — kép szintén az alkotó lényegkereső, sallangtalan előadásmódjáról tanúskodik. Széles, nagyvonalú ecset- kezelés, rendkívül expresszív, változatos színvilág jellemzi Makay József újabb képeit. A kiállított művek változatos útkereséséről vallanak. Nem kísérletezésről, hiszen legtöbb mű éppen a különböző módon való ábrázolásnak, felfogásnak sikerült telitalálataival hökkenti meg a nézőt. A Horgászó fiúk légies szerkezete, káprázatos színvilága, amely óhatatlanul a halak ficánko- lására emlékeztet, a Balaton egységesen zöld színű, különös, perspektivikus megoldása, a Tehenek pasztellszínei, a már-már szürrealista látomássá alakuló Holtág egyaránt a művész nem szűnő újibb felfedezéseiről vall. A Zagyva-parti házak kápráztató színdinamikája már az emberi teljesítőképesség határát súrolja: a nézőnek számtalanszor be kell járnia szemével a képet, míg az megfogalmazódik benne. A Zagyva című festményen már egységessé válik a színorgia, az ég és a folyó hihetetlen kékségei egyesülve varázslatos tájképpé válnak. E képen az absztrakció mélyebb és lé- nyeglátóbb. Szinte újra és újra kényszeríti a szemlélőt, hogy az alkotóval együtt élje végi'g a leegyszerűsített táj „visszakeresését”, újraértelmezését. Drámai feszültségeket tükröz a Gond című festmény is: a mozdulatlan ülő, sötétebb tónusokból kivilágító, sárga hajú fiatalasszony életét e mozdulatlansággal ellentétes, rendkívül élénk, feszültségeket teremtő drámai hangulat vesz körül. A kiállítás június 2-ig tekinthető meg. Arató Antal Gödöllő közművelődéséről szólva Kroneráf Lászlóné mű- velődésiház-igazgató elmondotta, milyen gondokkal, problémákkal küszködnek. A járás huszonhét községéből utaznak be naponta százak és százak Gödöllőre, a város gyáraiba, intézményeibe. Ugyanakkor több ezer azoknak a gödöllői lakosoknak a száma, akik naponta Gödöllőről utaznak a fővárosba. A helyzetet csak bonyolítja, hogy Budapestről is naponta százak utaznak gödöllői munkahelyeikre, elsősorban az egyetem tanárai, az intézmények és üzemek vezető dolgozói. A jelenlegi művelődési ház nem alkalmas a korszerű közművelődésre. Szó van arról, hogy egy bezárt vendéglőből kialakítanák a nagyon várt városi klubot, de jelenleg arról folyik a vita, hogy ki legyen fenntartója, üzemeltetője. Táskamagnókkal A Csepel Autógyár KISZ- bizottságának és a dunaha- raszti művelődési központ vezetőinek az a közös terve, hogy felveszik a kapcsolatot az agglomerációs övezetbe tartozó művelődési házakkal. Tervezik azt is, hogy a BKV illetékeseinek a hozzájárulásával vonatklubot szerveznek a Budapest—Ráckeve között közlekedő HÉV-szerelvényen. Borsod megyében már történt hasonló kezdeményezés: a Csavaripari Vállalat Ongán levő gyáregysége táskamagne- tofonokkxl szerelte fel a Volán-buszokat: a menetidő alatt a gyár életéről szóló zenés műsorokat adnak a munkába, illetve munkából hazautazóknak. Követésre méltó a Gagarin Hőerőmű példája is. A Hőerőmű KlSZ-bizottsága kapcsolatot létesít minden olyan községgel, ahonnan tíznél több fiatal jár az üzembe dolgozni. Ezeket a falusi KlSZ-szerve- zeteket a KISZ-bizottság egy- egy tagja patronálja. A gyári KISZ-rendezvényekre rendszeresen meghívják a községi fiatalokat is. Eddig Karácsond és Detk község KISZ-eseivel teremtették meg ezt a gyümölcsözőnek ígérkező kapcsolatot. Ugyanakkor közös kirándulásaikra sok bejáró fiatalt visznek magukkal. Legutóbb negyvennégyen jártak Százhalombattán, akik között huszonhat bejáró munkásfiatal volt. Rövidesen megalakítják a bejárók klubját is. Pest megyében Cegléd tervez hasonlót. Ki utazik többet? Miskolcon a Földes Gimnázium ez év őszélől kétéves klubvezető-képző tanfolyamot indít a környékről bejáró fiatalok számára. Berlinger János, a mono-ri KISZ-bizottság titkára a szabad idő helyes felhasználásának lehetőségéhez adott jó tippeket, ugyanakkor vitába szállt azokkal, akik azt állítják, hogy a' bejáróknak lényegesen kevesebb a szabad idejük a helyben dolgozóknál. Azzal érvelt, hogy aki a fővárosban lakik, gyakran többet utazik lakóhelyétől a munkahelyére, mint például a gyömrőiek, akiket harmincöt perc alatt szállít el a vonat a Keleti pályaudvarig. Varga Jenő, a monori járási KISZ-bizottság titkára azt hiányolta, hogy a tanácskozástól távol maradtak az illetékes fővárosi szervek és intézmények képviselői, akiknek pedig a feladatuk lenne, hogy a jelenleginél többet törődjenek a bejáró fiatalokkal nemcsak a munkahelyeken, de a lakóterületeken is. Hasonlóan vélekedett Halász Pál művelő- désiház-igazgató Mendéről, aki elmondotta, hogy a Kőbányai Sörgyár, amelynek háromezer dolgozója közül ezernyolcszáz a bejáró, nagyon keveset tesz a bejárók közművelődése érdekében. Hasznosítani Ilyen és ehhez hasonló gondolatok, tapasztalatok hangzottak el a csütörtökön kezdődött és szombaton befejeződött gyömrői országos klubtalálkozón, amelynek a célja elsősorban a bejárók közművelődése iránti figyelem felkeltése, a már meglevő tapasztalatok elterjesztése volt. Prukner Pál TV-FIGYELO A tv galériája. Fiatal S2ent_ endrei keramikus házaspár otthonába, műhelyébe, művészetébe pillantottunk be csütörtökön este a televízió jóvoltából. Szögezzük le mindjárt: Urbán Teréz és Borsó- dy László vérbeli házigazdáknak bizonyultak. Ám a vendégmarasztalás kellékei mégiscsak a két alapvetően eltérő alakú művész képernyőre került alkotásai voltak. Kettejük közül a ház asszonya a líraibb alkat — különösen választott városát ábrázoló kerámia faliképéi tanúsíthatják, hogy alkotójukra hat a szentendrei festészet élő hagyománya. Eddigi munkássága egyértelműen igazolja, hogy a valóban esztétikus és környezetformáló iparművészet az életet legjobban szolgáló képzőművészeti ág. Közhasznú tárgyai, melyek hagyományos korongolt technikával készülnek, otthonosan illeszkednek bele mindennapjainkba — csakhogy a művésznek gondja van arra, hogy a kancsó, amelyből a vizet öntjük, szép is legyen. Borsódy László elvontabb, racionálisabb művész feleségénél; „alkotásainak kedélyvilága komoly”. A géplakatos szakmát kitanult, s a főiskolai tanulmányai első két évében ipari formatervezési stúdiumokat végzett fiatal keramikus időközben olyan formarendszert alakított ki, amelyet joggal tart sajátjának. S bár az értő műsorvezető, Rap- csányi László szerint „szonetteket készít kerámiából”, 6 maga azt vallja kissé érdesen, hogy „a technika nem tűr lírát”. Hite szerint a szerkesztett világ a természet rokona. Még csak annyit Urbán Te- rézről és Borsódy Lászlóról: nem „szabadúszó” művészek, mindketten a Budapesti Építőanyagipari Szövetkezet szentendrei kerámiaüzemének tervezői. A férj egyik bemutatott, „bütykös tengelyre emlékeztető”, gyönyörű vázájának az elkészítéséhez éppen a kis üzemben gyártott, egymásra helyezett betűk adták az ötletet. K. P. Korártalmak. péntek este Radványi Ervin műsorában jó néhány fenyegető korártalomról kaptunk remek szatirikus diagnózist. Olyan ártalmakról, amelyek nem a környezetet, nem a természetet, hanem az embert veszélyeztetik, szennyezik. Radványi „emberszennyeződési” diagnózisai, persze, különféle értékűek és minőségűek. De mindegyikre érdemes odafigyelni. Mindenekelőtt az Erkölcsi nulla című látleletet emelnénk ki e nemben. Ez a szatíra foglalta ugyanis talán legmarkánsabban Össze az író új felfedezését: lassan-lassan úgy alakulnak a dolgok, hogy az őszinte emberi tisztesség nemcsak hitelét veszti, de hovatovább az elmekórtani jelenségek közé utaltatik. Jó ez az írás? Igaz, ez a megfigyelés? Bizony, túlzásaival együtt is jó, sőt, kitűnő. Felelősséggel figyelmeztet hibáinkra, az érdek, főképpen az anyagi érdek előtérbe kerülésére. Kitűnően sikerült a szatíra televíziós adaptációja is, Kárpáti György rendezése kétségkívül ebben adta a legtöbbet, s a főszerepet játszó Márkus László alakítása kiemelkedett az együttesből. Az Erkölcsi nulla legalább olyan telitalálat, mint Radványi legnépszerűbb, immár klasszikussá vált szatírája, az Andaxin és kora. Ennek tévéváltozata is szerepelt a műsorban, de, sajnos, sok kimódolt, csinált ötlettel, tehát nem a legsikerültebben. ö. L. (ez a helyszín valódi) Első utunk a D. körletbe vezetett Cs. elvtárshoz. Tőle kaptuk meg a kötelező utasításokat és megbeszéltük, hogy milyen időközönként fogunk jelentkezni. Ezután következett a nehezebb feladat. Ki kellett választani a megfelelő gyereket. Hosszas kutatás után esett a választás K. Istvánra. Cs. elvtárs rövid jellemzést adott az elítéltről. Megtudtuk, hogy előre megfontolt szánmenyre és az azt követő időkre vonatkozó iratok áttanulmányozását. Ezután tudtuk meg, hogy a börtönben töltött négy év alatt K. István egyszér sem volt fe- nyítve. Többször kapott dicséretet és pénzjutalmat. Kifogástalan magatartása ellenére az ez év júniusában tartott feltételes szabadulást eldöntő tárgyaláson a bírónő nemleges ítéletet hozott, melyet a szabadulást követő életkörülmények (lakás, család stb.) bizonytalanságával indokolt. Még egy rendkívüli és komoly szerepet játszó tényezőt találtunk az iratok tanulmányozása során. Kiderült, hogy K. Istvánnak 1963-ban agyvelő- és agyhártyagyulladása volt, amivel hosszabb ideig kórházban kezelték. Az orvosi szakvélemény szerint a betegség szellemi fejlődésében semmi hátrányt nem akozott ugyan, de komoly pszichikai és lelki torzulást eredményezett. A betegséget követő időszakban igen gyakran jelentkező kóborlási vágy és fékezhetet- len természet jellemezték személyiségét. A bűncselekmény elkövetésében ezek a körülmények is közrejátszottak. Az eddigiek alapján nagyon ellentmondásos egyéniség bontakozott ki előttünk. Először a súlyos betegség, ennek következtében visszamaradt pszichikai torzulás, majd egy brutálisan elkövetett gyilkosság és az azóta eltelt időszakban kifogástalan magatartás, csendes, visszahúzódó természet. Ezután behívatták K. Istvánt. Magas, erős, szőke fiatalember lepett be a nevelőtiszti szobába. A kölcsönös bemutatkozás után elmondtuk, hogy kik vagyunk, miért jöttünk és mi a feladatunk. A beszélgetés akadozva folyt és különösen zavart minket az, hogy egész idő alatt teljes érzelmi és értelmi passzivitással szemlélte próbálkozásunkat. K. István nem éreztetett velünk szemben ellenszenvet, az utógondozást sem utasította el, de azt sem mutatta, hogy örülne neki, várna valamit az együttműködéstől. Mindenre figyelt, amit mondtunk, de a visszajelzés — hogy egyáltalán megértette-e, amit mondtunk neki — elmaradt. A feltett kérdésekre nem válaszolt és ha magunk próbáltuk megadni a lehetséges válaszokat, akkor sem döntött, csak szégyenlősen lehajtotta a fejét és hallgatott. Az első negyven perc teljes kudarccal zárult, mi pedig tanácstalanok voltunk. Tökül, 197... november 21. Az első látogatás tapasztalatait összegezve megállapodtunk abban gondozótársammal, ha másképpen nem megy, továbbra is az aprólékos ki- kérdezési módszert választjuk. A korábbi megállapodásunknak megfelelően a családi körülményeiről kérdeztük. A szaggatott, rövid válaszokból a következőket tudtuk meg: Az édesapja első házasságából két gyermek született. Közülük az egyik a háború alatt meghalt, a másik, K. János H.-községben lakik. Az apja elvált, és a második házasságából még hat gyerek születetj, köztük védencünk, ő a legfiatalabb, 195 .. .-ban. Az apa 1958-ban meghalt; K. János édesanyja ismét férjhez ment. A mostohaapa durva, iszákos ember. Részben ennek volt a következménye, hogy a három legfiatalabb kivételével minden testvér elköltözött otthonról. Az otthoni gondos nevelés hiánya mindhárom gyereknél megmutatkozott. Jellemző volt a családra, hogy rövid időközönként változtatták lakhelyüket, annak ellenére, hogy H.-köz- ségben házuk volt. Gondozottunk, apja halála után, szinte felügyelet nélkül nevelkedett. Soha nem ellenőrizték iskolai tanulmányait, a betegségét sem vették komolyan. A betegsége után gyakran előfordult, hogy napokra eltűnt. Megismerkedett vele egykorú fiatalokkal, és együtt utazgattak az országban. A szülők ezt természetesnek tartották; a „kiruccanásokhoz” a testvéreitől kapott pénzt. Édesanyja haláláról a börtönbüntetés alatt, pár hónapos késéssel szerzett tudomást. Testvéreivel a kapcsolata a bűncselekmény elkövetése után megszakadt. A hét életben lévő közül csak egy tartja vele a kapcsolatot: A. Gézáné. Időnként meglátogatja és levelet, csomagot küld neki. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy ehhez a nővéréhez sem ragaszkodik túlságosan. A többi testvéréről pedig egyáltalán nem volt hajlandó nyilatkozni. Kérdésünkre elmondta, hogy haragszik testvéreire, mert a bírósági tárgyaláson terhelő vallomást tettek ellene. Semmiféle kapcsolatot nem kíván velük felvenni. Ebből az indulatos válaszból érződött, hogy lényegesen többről van itt szó, mint pusztán haragró1 és érdektelenségről. A beszélgetés során megtudtuk ezeknek a szavaknak a tényleges okait. A testvérei általában jó életkörülmények között élnek, mindegyiknek van szakmája, sőt, az egyik fivére építész- mérnöki diplomát szerzett. Gondozottunk tulajdonképpen szégyellte magát a testvérei előtt, félt elítélő véleményüktől. Nem mondott le véglegesen arról, hogy a kapcsolatot felvegye velük, de előbb bizonyítani szeretné előttük azt, hogy a rendkívül súlyos bűn- cselekmény elkövetésének ellenére képes lesz helytállni a munkában és az életben. A hátralévő időben a nem is olyan távoli szabadulás körülményeiről és az azt követő elképzeléseiről érdeklődtünk. Mint az esetek többségében, határozott véleménye neki sem volt a szabadulást követő időre. Nála is megfigyelhettük, hogy a „szabadság” misztériumként lebegett előtte, de egyetlen szállal sem kapcsolódott a valóságos élethez. Hosz- szas hallgatás útán megnevezett két munkahelyet, ahol szívesen dolgozna. Megígértük, hogy érdeklődni fogunka felvételének lehetőségéről, bár mi igazán nem örültünk a megnevezett munkahelynek, mert elég sokat hallottunk az ott dolgozók életmódjáról és munkakörülményeiről. Ezt azonban nem tudtuk megfelelő formában gondozottunknak akkor megmondani. A másik problémát, ami ehhez a témához tartozott, lényegesen könnyebbnek tartottuk. A feltételes szabadulás egyik feltételéről, az állandó lakhelyről van szó. Már az első alkalommal megtudtuk, hogy gondozottunknak háza van. H.-községben. Ebben a házban a bűn- cselekményt megelőzően édesanyja, mostohaapja és ő lakott. Édesanyja, majd mostoI é Országos klub találkozó Gyomron Követésre méltó példák Kapunyitás előtt „A bűnözés vagy bűnismétlés megelőzése a kriminológiai kutatások legfontosabb célja és feladata. Ebből a szempontból fokozott figyelmet érdemelnek a fiatalkorú bűnelkövetők, mert az érdekükben foganatosított minden eredményes intézkedés a bűnöző-utánpótlást csökkentheti.” Ezeket az alaptételeket tartotta szem előtt az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának kriminológiai tudományos diákköre, amikor 1965-ben megállapodást kötött a fiatalkorúak tököli büntetésvégrehajtási intézete vezetőivel, hogy a diákkör tagjai utógondozói tevékenységet végeznek a Tökölről szabaduló fiatalkorú elítéltek körében. A diákkörnek évenként átlagosan harminc tagja vesz részt a munkában, ezért minden szabadulóval nem tudnak foglalkozni. A nevelőtiszttel közösen választják ki a javulásra legalkalmasabbakat. A szabadulás előtt két-három hónappal ismerkednek meg az elítélttel és kezdik el az utógondozói munkát. A megismerkedés és kapcsolatteremtés hetekig eltarthat, és előfordul az is, hogy az elítélt nyílt ellenszenvvel fogadja a vele foglalkozni akarókat. A diákkör tagjai munkájukról börtönnaplót vezetnek, amiben leírják a fiatalkorúval, annak családjával és környezetével folytatott beszélgetéseket, reagálásokat. Sikereket, kudarcokat. Az egyetem és a Büntetésvégrehajtási Intézetek Országos Parancsnoksága a legsikeresebb börtönnapló íróit évente jutalomban részesíti. A legutóbbi' értékeléskor az első díjat Tóth Ilona és Halász Irén utolsó éves joghallgatók nyerték el. Lapozzunk bele ... (Az előforduló nevek, helyszínek, dátumok nem valódiak, miután az elítélt már kiszabadult. A börtönnaplóban ezeken kívül a közreadó mást nem írt át. A naplót nem teljes terjedelemben közöljük; a rövidítések a lényeget nem érintik.) dékkal, nyereségvágyból elkövetett emberölésért öt évet kapott. A bűncselekmény elkövetésekor tizenöt éves múlt és a büntetéséből négy évet töltött le. A börtönben tanúsított magatartásáról csak annyit közöltek velünk, annak ellenére, hogy szobaparancsnok, nagyon visszahúzódó, a többiekkel nem barátkozik. Hogy az érdemi munkát meg tudjuk kezdeni, szükségesnek tartottuk a bűncselekTököl, 197... november 8.
