Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-26 / 121. szám

1974. MÁJUS 26., VASÁRNAP .«er« ^ ______ v/ tHfgp A kedvezőtlen adottságú tsz-ek távlatai Mire jut támogatás? Az utóbbi esztendőkben va­lamelyest mérséklődtek az or­szág közös gazdaságai közötti vagyoni körülmények, a fejlő­dés fokozatos kiegyenlítődésé­nek lehetünk tanúi — elsősor­ban a különböző gazdaságpoli- | tikai intézkedések hatására. I Persze, a mostoha természeti j viszonyok között gazdálkodó ; termelőszövetkezetek túlnyo- j mórészt még csekély nyerésé- i get könyvelhetnek el, ami i alig-alig fedezi a kívánatos | termelésfejlesztést. E gazdasá­gok gondjait megoldani segít a társadalom is, népgazdasági erőforrásból a korábbinál lé­nyegesen hatékonyabb támo­gatásra nyílik lehetőség. Mi­előtt azonban az állami támo­gatás módjait ismertetnők, célszerű tisztázni, hogy mely gazdaságok tartoznak a ked­vezőtlen adottságú tsz-ek kö­zé, melyek e minősítés krité­riumai? Termőhely és egyéb ok A kérdés megvilágítására Békést Sándort, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályának helyettes vezetőjét kértük föl. — A kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek közé, kétféle gazdaság sorolandó. Részben az olyan, amely ter­mőhelyi adottságai miatt tar­tozik e kategóriába, abban az esetben, ha a gazdaság katasz­teri tiszta jövedelme nyolc aranykorona alatt marad, to­vábbá az egy' dolgozóra jutó éves személyi jövedelem nem éri el a 18 ezer forintot. Más­részt, azok a szövetkezetek, amelyek egyéb okból — pél­dául, mert a vasúttól, a közút­tól és a piactól távol esnek — minősülnek ilyennek. Ezekben a föld értéke 8 és 10 arany­korona között lehet, a személyi jövedelem felső határa: 15 ezer forint. — Milyen támogatásban ré­szesülnek az említett gazdasá­gok? — Az első csoportba tarto­zók termékenként százaléko­san megállapított árkiegészí­tést kapnak — ez az alapvető támogatási forma tehát a pro­duktumhoz kötődik, s nem pénzosztás —, továbbá jövede­lemkiegészítést. Az egyéb ok­ból kedvezőtlen adottságú tsz < jövedelemkiegészítő támoga­tást kaphat. Egy korábbi vizs­gálat során fölmértük, hogy egy-egy termőtájon mekkora a megfelelően gazdálkodó ter­melőszövetkezetben a tagok átlagos jövedelemszintje. Amennyiben a kedvezőtlen helyzetű tsz tagjainak évi 230, tízórás munkanapot számított — keresete ezt az átlagszintet nem éri el, akkor a különbö­zeiét állami erőforrásból pó­toljuk. Az említett gazdaságok — bármelyik csoportba tartoz­zanak is — ezenkívül fejlesz­tési hozzájárulást kaphatnak beruházásaikhoz — például gépre, talajjavításra, építke­zésre —, és forgóalap-feltöltés- re, magyarán, állat- és takar­mány vásárlására. Kaphatnak továbbá a szarvasmarha-te­nyésztés fejlesztését szolgáló támogatást is. Melléküzem — állami segítséggel A kedvezőtlen termőhelyi adottságú tsz-ek, az árkiegé­szítést automatikusan kapják az államtól, az egyéb támoga­tások ügyében a megyei ta­nács dönt. Az idei jövedelem­kiegészítésről márciusban ha­tároznak, s a kedvezőtlen ter­mőhelyű hét szövetkezet kö­zül ötnek — a csemői Szabad Föld és Rákóczi, a nyársapáti Haladás, a szokolyai Béke, a nagykőrösi Arany János tsz­nek megszavazták ezt. Két gazdaság, a kocséri Petőfi és Üj Élet termelőszövetkezet esetében, lévén tagságuk jö­vedelme megfelelő szintre emelkedett, nem részesül eme támogatásban. Ugyancsak hét, egyéb okból kedvezőtlen hely­zetű termelőszövetkezet kö­zül háromnak — a fóti Vörös- martynak, a nagykátai Kos­suthnak és a nagykőrösi Dó­zsának — juttatott jövedelem- kiegészítő támogatást a me­gyei tanács. A többi tsz, így a ceglédi Kossuth, a letkési Ipolyvölgye, a sülysápi Petőfi, s a tápiósági Kossuth — mi­ként az előző kategóriából tá­mogatásban nem részesülő két gazdaság is — fejlesztési, il­letve a szarvasmarha-tenyész­tést szolgáló hozzájárulást kaphat. Ennek odaítélésére, jogosságának és mértékének megállapítására, a benyújtott igények elbírálását követően kerül sor a közeljövőben. Min­denesetre a megyei tanács végrehajtó bizottsága csakis pontosan kidolgozott üzem­fejlesztési tervek alapján dönt a támogatásról. 1974 elejétől az átlagosnál rosszabb termőhelyi feltéte­lekkel rendelkező termelő- szövetkezetek újabb támoga­tási formát is élvezhetnek. Az állam kisegítő ipari üzemek létrehozásához nyújt visszafi- j zetendő fejlesztési támoga- ! tást. Ezt a termelési adóból j kell törleszteni tíz év alatt. Az új rendelkezések elősegí­tik, hogy a falvak lakossága — elsősorban a nők és az idő­sebb korúak — helyben, a ter­melőszövetkezetekben talál­jon munkát. Téves azonosítás Föltétlenül megemlítendő, mint Békési Sándor is hang­súlyozta, hogy a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkeze­tek nem tévesztendők össze a veszteségesen gazdálkodók­kal, jóllehet az ilyen gazdasá­gokban is zárhatják veszte­séggel az évet. Sokkal jel­lemzőbb azonban a fóti Vö­rösmarty Termelőszövetkezet példája: e gazdaság 1973-as gazdálkodása alapján kiér­demelte a kiváló címet, ami­ben nyilván része van az ál­lami támogatásnak is, de első­sorban a következetes és meg­fontolt irányításnak, s a ta­gok törekvő munkájának tud­ható be. Végezetül egy statisztikai adat: Pest megyében a ked­vezőtlen adottságú termelő- szövetkezetek támogatására az idén 36 millió 700 ezer forint jut. Apor Zoltán Bútor is lesz nemsokára... MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK > ifi ■■ .p*,, ■■■■í -Mffe ....Gyerekkoromban — már ki lenc évesen — lovat vezet­tem egy velünk szemközt lakó gazdának, a kukoricaekézés- nél. Egyszer-kétszer észrevet­tem, hogy pénzt hagytak a konyhaasztalon. Véletlenül vagy szándékosan, ki tudja? Mindenesetre, felőlem ott le­hetett, évekig. A fizetséget, amit kaptam, hazavittem anyámnak, de magamtól so­sem nyúltam a máséhoz. Ki­jártam a vasútállomásra is, csomagot cipelni. Volt, aki 1 forintot adott, volt, aki kettőt. Elkélt otthon a pénz, hiszen hetedmagát tartotta el apám, az egyetlen kereső: anyámat, nagyanyámat, s a gyerekeket.” Radics Lajos, a Ganz Mű­szerművek gödöllői árammé­rő-gyárának elektródafogazója hátrasimítja korán őszült, fe­hér üstökét, s kipillant a szak- szervezeti iroda ablakán: me­gint esik. Aranyat ér ... — Különben tősgyökeres gö­döllői vagyok, már több mint 180 éve telepedtek itt le az őseim. Nagyapám cimbalmos volt, apám prímás; előbb „fő­állásban” a Szauter vendéglő államosításáig, 1950-ig, aztán már csak szombat—vasárna­ponként prímáskodott. Hét­közben itt dolgozott, az áram- mérőgyárban; először segéd­munkásként, amikor a gyárat építették, később a gépmű­helyben. Innen ment nyugdíj­ba is. Apámat szeretik, becsü­lik Gödöllőn, s már gyerekfej­jel azt akartam, hogy engem is úgy tiszteljenek majd. mint őt. Szegényesen éltünk, szűkö­sen jutott még kenyérből is, de mi sosem jártunk kéreget- ni. Apám még azt sem enged­te, hogy a közelébe menjünk annak a lakodalmas háznak, ahová őt muzsikálni hívták. Pedig olyankor számolatlanul hordták a zenészeknek a há­ziak a sültcsirkét, meg a sü­teményt. „Annyira hozzánk nőtt" Bese Gáborné, az ezüsfko- l szorús fogazó szocialista bri­gád mostani vezetője —, aki január elsején lépett Radics Lajos helyébe — minden szóra rábólint: — Három éves korom óta ismerem Lajost, meg a szüleit, haapja halála után a házat o uroKölte. Lzért úgy tűnt, hogy az egyik legnehezeoo prooléma megoldódik. Amikor azonban a ház után érdeklőd­tünk, a következőket tudtuk meg: A. Gézáné az egyetlen testvér, aki tartja az eu telttel a kapcsolatot — édesanyja ha- lala utón ment be először lá­togatásra a oörtunbe. A láto­gatás oka az volt, hogy öccsé- toi olyan nyilatkozatot kerjen, amelyben hozzájárulását adja a ház eladásához. Gondozot­tunk a kért nyilatkozatot alá­írta. A kérdésünkre, hogy tu­dott-e valamit az eiauas kö­rülményéiről, a vételár össze­géről, egyértelmű nemmel vá­laszolt. egyáltalán nem is ér­dekelte, mert akkor a szaba­dulást követő időre nem gon­dolt, a pénz pedig — állítása szerint — nem érdekli. (A második látogatásunk után egyre bonyolultabb kép bontakozott ki, előttünk, egyre több tisztázatlan kérdéssel találkoztunk, amik megoldásá­ban védencünk nem tudott se­gítséget nyújtani. Csak olyan kérdésekre válaszolt, amit igennel vagy nemmel el lehet aönteni. Az volt az érzésünk, hogy sokkal inkább a nekünk tetsző alternatívát próbálja vá­lasztani, mint a saját vélemé­nyét közölni velünk.) Cs„ 197... november 28. A második találkozás al­kalmával már elhatároztuk, hogy felvesszük a kapcsolatot gondozottunk testvéreivel. Részben a homályos kérdések­re szerettünk volna választ kapni, részben pedig a szaba­dulás feltételét jelentő állandó bejelentett lakás problémáját akartuk megoldani. De gondo­zottunk nővérét, Cs.-n nem ta­láltuk. Tököl, 197... november 30. Már érezhető volt, hogy K. István magatartása enyhült. Várt minket és örült az érke­zésünknek. Valamivel közléke­nyebbnek is bizonyult, bár még mindig nem sikerült elérni, hogy hosszabb ideig összefüg­gően beszéljen magáród. Gondozottunk szavaiból ki­derült, hogy félelemmel várja a feltételes szabadlábra helye­zését. A börtönben eltöltött négy év alatt megszokta a szi­gorú fegyelmet és azt, hogy mindig és minden cselekvésé­ben irányítják. Ami az állandó bejelentke­zés problémáját illeti: — gon­dozottunk kijelentette, hogy T.-n élő nővérénél, J. László- nénél szeretne élni a szabadu­lás után. Tököl, 197... december 19. A börtön udvarán megdöb­bentő hírrel fogadott minket a nevelőtiszt. Gondozottunk teg­nap öngyilkosságot kisérelt meg. T., 197... január 6. Kettős feladattal indultunk T.-re. Beszélni szerettünk vol­na J. Laszlónéval, hogy beie- lentkezhet-e hozzá a gondo­zottunk, és meg akartuk tudni azokat a konkrét feltételeket, amelyek gondozottunk besoro- zásához szükségesek. A kiegészítő, parancsnoksá­gon B. őrnagy intézte a gon­dozottunk ügyét Ígéretet tett, hogy behívják katonának ak­kor. ha szerzünk egy igazolást arról, hogy büntetésének el­törlését folyamatba tették. Nem szükséges a büntetésének következményei alól mentesi- teni, elég annyi, hogy foglal­koznak az üggyel és a katona­ság időtartamára függőben hagyják elintézését. Ö maga választja ki a legalkalmasabb csapattisztet, aki gondozottunk nevelésével foglalkozik. Aztán J.-nével beszéltünk. Ö hajlandó lenne befogadni az öccsét, de a férje nem, vá­lással fenyegetőzött. Így bár­mennyire is sajnálja, nem je­lentkezhet be hozzájuk. Nagyon el voltunk kesered­ve. Már-már úgy tűnt, min­den szépen elrendeződik, de a családtagok magatartása miatt ismét elakadt a munkánk. Mindent kezdhetünk elölről! 197... január 12. A szabadulás közeledő idő­pontjára való tekintettel la­kás és munkahely után néz­tünk Időközben megtudtuk, hogy gondozottunk másik nő­dére, akit Cs.-n kerestünk, H. községben lakik és az ő fia vette meg a házat. már elutazott T.-be a másik nővéréhez. Megígértük, hogy vasárnap ismét jelentkezünk. 11., 197... jannár 28. A fogadtatásunk lényege­sen hűvösebb volt, mint az eddigiek során. A házba nem engedtek be, az udvaron kö­zölték, hogy gondozottunk még mindig nem tért vissza T.-ről. Megkértük Á.-nét, ami­kor megérkezik az öccse, azon­nal értesítsen minket. 11., 197... február 18. Látogatásunkkor megtud­tuk, hogy gondozottunk rend­őrségi engedéllyel véglegesen T.-re költözött, ahol végül is a nővéréék befogadták. Kér­désünkre, hogy Á.-né miért nem értesített minket — nem válaszolt. A nála levő örök- ségi pénzt odaadta öccsének. 197... Március másodikán lapot kaptunk gondozottunk­tól, T.-ről. II., 197... január 19. 197... Március 4. Á. Gézáné ígéretet tett, hogy gondját viseli öccsének. A házért járó öröksége ta­karékban van és a könyvet szabaduláskor átadja gondo­zottunknak. U., 197... január 28. (a szabadulás után) Amikor megérkeztünk, Á.- né közölte velünk, hogy öccse A börtönnaplóhak itt vége van. Az eredményhez, a bűnismétlés megakadályozásához ter­mészetesen kevés a diákkör tagjainak áldozatos, időigényes munkája, ha a családi, baráti, munkahelyi környezet nem kellő bizalommal és segítő szándékkal fogadja a visszatérőt, a járni tanulót. Közreadta: Hajnal László Gábor Elutaztunk T.-re és találkoz­tunk gondozottunkkal. Hosz- szasan elbeszélgettünk az el­múlt hónap eseményeiről. Munkájával, életkörülmé­nyeivel elégedett. Komolyabb problémával még nem talál­kozott. Változatlan terve a katonaság, kérte segítségün­ket ebben az ügyben. ígéretet tett arra. hogy rendszeresen ír nekünk. mondhatom, de­rék emberek. Az én apám fuvaros volt annál a Szau­ter vendéglősnél, akinél az övé prí­máskodott. En tu­dom, mekkora erőfeszítéssel küz­dötte fel magát szakmunkássá, hi­szen nagyobb hát­ránnyal indult, mint mások. Ami­kor 1971-ben elha­tároztuk: szocialista brigádot alakítunk, egyhangúlag őt vá­lasztottuk brigádvezetŐijek. Mikor a múlt év végén beje­lentette, hogy elmegy a mű­helyből, nem is akartuk elhin­ni; annyira hozzánk nőtt. De- hát a gyár érdeke is úgy kí­vánta. hogy jó szakember ke­rüljön az új műhelybe, meg neki is jól jött, hogy ahová helyezik, többet kereshet. „Tanulj szakmát, te gyerek!" A mackó mozgású, testes ember feszengve fonja össze ujjait. — Tudja, bútorra gyűj­tünk. Szép lakásunk már van, szövetkezeti, ezútán szeret­nénk szépen berendezni. Ne higgye ám, hogy könnyen vál­tam meg a brigádtól. Fél év után, még mindig odahúz a szívem: belőlem az a kollek­tíva faragott embert. ... Tizennégy éves voltam, fejlett, erős gyerek, mikor el­határoztam, hogy én is Ganz gyári dolgozó leszek. Üj gyár volt, akkor toborozták a mun­kásokat, gondoltam: csaknem kérnek tőlem születési anya­könyvet?! Apámmal egy nap beállítottunk a személyzetis­hez. „Hány éves a gyerek?” „Tizenhét múlt”, mondta apám, hárommal megtoldva az igazat. „Tegyünk hözzá még egyet, másképp nem ve­hetem fel” — tanácsolta a személyzetis. Felvettek segéd-, munkásnak. Már két éve kecs­esül tem _ negyedmagammal, amikor valahogy kiderült, hogy akkor lettem 16 éves. Azonnal áthelyeztek. — Egy napon az akkori művezetőm és az üzemveze­tőm behívott a raktárba: „Ta­nulj szakmát, te gyerek 1” Lát­ják, hogy engem érdekel a technika, magam állítom be a gépeimet. Kézzel-lábbal kapá­lóztam a tanulás ellen. Akkor elővették az erélyesebb ér­veket: ebben a műhelyben csak úgy maradhatok, ha szakmát szerzek, de el sem mehetek! Addig-addig érvel­tek, fenyegettek, míg rááll­tam. Tudja, mit jelentett he­tenként négyszer, munka után iskolába járni; Gödöllőről Pestre, olyan környezetből, ahol még sosem tanult szak­mát senki?! Végigcsináltam, és 47 hallgató közül ketten végeztünk kiváló eredmény­nyel. Ettől olyasmire tettem szert, ami nekem addig so­sem volt: önbizalomra. Mikor kiderült, hogy a szakmásító tanfolyamhoz előbb meg kell szerezni a nyolcosztályos vég­zettséget, már természetesnek éreztem, hogy ott a helyem Az általános iskolát még be sem fejeztem, máris jelentkez­tem az egyéves műszerész szakmunkásképző tanfolyam­ra. Amint megkaptam a műszerész szakmunkás-bizo­nyítványt, gépbeállító lettem. Az is voltam, idén januárig... A műhely lett a második ott­honom, ott még a kisebbségi érzésem is szertefoszlott. Keresnek valakit... — Lassan huszonöt éve. hogy itt dolgozik. Alapító tag­ja, vezetője volt egy olyan szocialista brigádnak, amelyik a zöldkoszorú után — két lép­csőfokot ugorva — egyenesen ezüstkoszorút kapott. Amikor létrehozták az új műhelyt, a rendkívül kényes elektródafo- gazó munkával magát bízták meg. Miért van olykor mégis kisebbségi érzése? — Hadd válaszoljak egyet­len példával. Nemrégiben tör­tént, a futballpályán. Szenve­délyes szurkoló vagyok, ked­vencem a gyári csapat, az NB III-as Gödöllői Vasas. A múlt­kor kinn vagyok a mérkőzé­sen, egyszeresük hallom, hogy a rendőrök keresnek bizonyos Radicsot, valami kerepesi be­törés tettesét. A közelemben áll egy gyári munkatársam, s a fejével int felém, hogy ehol vagyok, kapjanak Csak el. En­gem, aki 16 éve vagyok ön­kéntes rendőr, és tavaly meg­kaptam a 15 éves szolgálatért járó kitüntetést! Aki 1967-ben a vállalat kiváló dolgozója let­tem, s a belügyminiszter a Szolgálati Érdemérem bronz fokozatával tüntetett ki, a gyár önkéntes tűzoltó alakulatában végzett 20 évi munkámért... Valóságos alagsori labirintu­son jutunk el régi brigádjá­hoz, a fogazóműhelybe. Mű­szakváltás ideje van, ilyenkor néhány percre együtt az egész brigád. Amúgy könnyen áll nála a nevetés, de most valahogy nem sikerül. Ujj Bertalanná — a brigád egyik legidősebb tag­ja — észreveszi: — Köztünk mindig lesz he­lyed, ha te is akarod. Maradj tagja a brigádnak — javasol­ja. A többiek helyeselnek. Radics Lajos most már ne­vet: megbeszéli a főnökséggel, ígéri. Akár 16 órát is... — A feleségemet a gyárban ismertem meg, felszolgáló volt a konyhán. Később — unszolá­somra — ő is megszerezte a műszerész szakmunkás-bizo­ny itványt. Most van gyermek- gondozási szabadságon a má­sodik fiunkkal. Hat évig él­tünk albérletben, négyszáz fo­rintot fizettünk egy kis szo­báért. A feleségem és a na­gyobbik gyerek akkoriban so­kat betegeskedett, nem bír­tunk pénzt gyűjteni. Amikor megkaptuk a szövetkezeti la­kást, innen-onnan kölcsön kértük azt a tizenötezret, amit be kellett fizetni. Este köl­tözködtünk, sötétben, nehogy meglássák a szegényes háló­szoba bútort, amit kéz alatt vettem. A feleségemet sem igen kényeztette el az élet: mikor leraktuk a motyónkat a másfélszobás összkomfortos új lakásban, bementünk a für­dőszobába sírni. Örömünkben. Később a gyerek zendített rá, ahogy a falon át meghallotta az esti mese tévé-szignálját. Az albérletben mindig meg­nézte a főbérlőéknél a mesét. Bekopogtunk a szomszédok­hoz, bemutatkoztunk, kértem, engedjék be öt percre a gye­reket. Kedves emberek voltak, megengedték. Másnap este megint bőgött a gyerek: a ma­cit akarja nézni. Hát ebből nem csinálunk rendszert, mondtam, OTP-részletre vet­tem egy tévékészüléket. Ez volt az első új bútordara­bunk. Eleinte még a szünetje­let is lélegzetvisszafojtva néz­tük. Azóta vettünk olajkály­hákat, szőnyegeket, gyermek- heverőt a kisszobába, motor- kerékpárt, kifizettük a kölcsön kapott tizenötezret — tulaj­donképpen egy keresetből, hi­szen közben megszületett a kisebbik fiú. Nem mondom, hogy gondtalanul élünk, sok­szor dolgoztam — és fogok is még — 14—16 órát naponta, el-elmentem műszak előtt vaav munka után maffánépít- kezésekhez betonozni, mert most bútorra gyűjtünk. Egyik húga gépésztechnikus, a másik itt dolgozik a gyár óraműszereldéjében, az öccse most végez a gépipari techni­kumban. Nemcsak tisztességes, dolgos — hanem értékes em­ber is lett valamennyi Raddcs- j gyerek. I Nyíri Éva i i r í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom