Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-19 / 115. szám
1574 MÁJUS 19., VASÁRNAP Kyunmt Vezető szerep és kultúra Napjainkban egyre gyak- tűzött feladatainkat nem varadban esik szó a munkásosz- lósí thatjuk meg a szocialista taíy vezető szerepe és a mun- kultúra megteremtése nélkül, kasok kulturális szintje kő- Fejlődésünk mai szintjén a zötti összefüggésről. Érthető, munkásosztály vezető szeresét. természetes ez, hiszen ko- pe ezért nemcsak politikai runkban, a tudományos-tech- tartalmat hordoz, hanem ki. nikai forradalom korában a terjed a kulturális életre is. műveltség egyre fontosabb té_ A munkásosztály vezető sze- nyezőjévé válik a gazdasági ccpéneK erősítése tehát a és társadalmi haladásnak, munkásság állandó, folyama- t , tos művelődését, a kultura... .. . .. . . "Ü1 lis tevékenységben való fotortent beszelgetese során elő- kozott részvételét és széles re jelezte, hogy a szocializmus körű kezdeményezését is ma- építésének szakaszában ki- gában foglalja. A legnagyobb és legerősebb osztály A társadalmi aktivitással összhangban A munkásság kulturális szintjének emelése, a szocialista kultúra kibontakozása távolról sem csupán kulturális-esztétikai kérdés. Elszakíthatatlan a munkásság sokoldalú társadalmi-politikai aktivitásától, mert csak a társadalmi tevékenységbe kapcsolódó, s benne részt vevő egyének fogékonyak a tényleges kulturális értékek iránt. A magas szintű szocialista kultúra feltétlenül széles társadalmi alapot, bázist igényel a maga számára. A szocialista kultúra bázisa pedig elsősorban a munkásosztály, s ezéirt aktív részvétele nélkül a szocialista kultúra fejlesztése lényegében illúzió marad. A kulturális életben való aktív részvétel feltételezi a társadalmi-politikai, közéleti tevékenységben való erőteljes részvételt, amelynek egyik fontos eszköze a szocialista demokrácia fejlesztése. Csak így nevelhetők ki az egyénekben azok a képességek és szükségletek, amelyek alapján valóban megvalósulhat és tömegjelenséggé válhat a szocialista kultúra, kibontakozhat a szocialista művészet éltető közege. Másfelől viszont a szocialista demokrácia további elmélyítése a mi viszonyaink között feltételezi a dolgozók, a munkások politikai, társadalmi ismereteinek, műveltségének folyamatos fejlesztését, mert csak így lehet a döntések meghozója, a dolgozó nép „hozzáértő, okos gyülekezte”. A munkahelyi légkör szerepe A munkásosztály vezető szeretjének érvényesülése és a munkások kulturális aktivitásának kibontakozása tehát kölcsönhatásban áll egymással. A vezető szerep csak úgy teljes, ha a kultúra területére is kiterjed, másrészt a munkásosztály megfelelő politikai, szakmai és általános műveltség nélkül, ma már nem tudja kellő mértékben érvényesíteni társadalmi szerepét. Ezért hangsúlyozta az MSZMP X. kongresszusa, hogy: „Társadalmunk szocialista fejlődésének egyik alapkérdése a dolgozók általános műveltségének emelése és a szakképzettség nőve. lése". Az elmúlt évek tapasztalata bebizonyította, hogy a tömegek kulturális fejlődéséhez önmagában nem elegendő a művelődési feltételeknek, a művelődés '■ lehetőségei nek bővítése. Még nagyon sokan vannak, akik nem élnek e lehetőségekkel, jelentős rétegek maradnak távol a művelődéstől. A lehetőségek megteremtése mellett ezért legalább annyira fontos feladat a munkások művelődé_ sí igényeinek kialakítása. Ez nemcsak közművelődési intézmények feladata, hanem közrejátszanak a munkahelyi viszonyok, a közéleti tevékenység feltételei is. Jelentős szerepet játszik a munkások művelődési igényeinek alakításában a munkahelyi vezetés, a munkahelyi légkör. Sajnos, még nem minden vállalatnál, szövetkezetnél tudatosították, hogy a munkások szakmai és általános képzettsége össztársadalmi érdek, s . közvetlenül, vagy közvetve egybeesik a vállalati érdekkel is. A gazdasági vezetés nem mindenütt érzékeli, mennyire érdeke a dolgozók szakképzettségének, műveltségének fejlesztése. S ahol ezt nem tudatosították, ott a munkások képzéséről, továbbképzéséről való gondoskodás nem válhatott a vezetési tevékenység szoros részévé. A munkások művelődési igényeit nagymértékben befolyásolja, mennyire értékelik munkahelyükön a továbbképzésben való részvételt és ez mennyiben kötődik a teljesítmény értékeléséhez. Ha a tanulás eredményei nem vezetnek magasabb anyagi és erkölcsi elismeréshez, akkor a munkások többsége aligha vállalja az ezzel járó áldozatot és erőfeszítést A vállalati vezetésnek el kell érnie, hogy a munkások tudatosítsák magukban: a műveltség megéri az időt, a fáradságot és a költséget Ha a munkaihelyi légkör felkelti a szakmai érdeklődést, a széles értelemben vett szakmai tudás elmélyítése gyakran utat nyit az általános műveltség más területei felé. Ne csak termelési közösségek legyenek Erős hatással lehetnek a kulturális érdeklődés felkeltésére a szűkebb értelemben vett munkahelyi csoportok. Különösen nagy szerepe van a szocialista brigádmozgalomnak. Jó lenne elérni, hogy a szocialista brigádok ne csak termelési közösségek legyenek, hanem művelődési közösségekké is váljanak. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a közművelődési intézményeknek nincsenek tennivalóik a műveltség fejlesztésében. A felszabadulás óta eltelt idő alatt kialakult a szocialista közművelődés intézményeinek rendszere. Munkájúit korszakos jelentőségű eredményekhez vezetett. Ezekre építünk napjainkban, amikor a fejlődés útját már nem any- nyira az intézmények számszerű fejlesztésében kell keresnünk, hanem a minőségi és tartalmi munkára kell helyezni a hangsúlyt. A művelődési intézmények tennivalói A művelődés általános céljainak elérése csak nagyon differenciált szükségletek kielégítésével történhet. Éppen ezért fontos annak vizsgálata, hogy a művelődési intézmények vezetése a programot, a foglalkozásokat kinek szervezte, hogy milyen rétegekkel akarnak elsősorban foglalkozni és ezek az elképzelések mi szerint alakultak. Jelenlegi tapasztalataink azt mutatják, hogy művelődési intézményeink jelentős részben nem tudják meghatározni, kinek a részére szervezték a programot és ez jelentős akadálya a munkások és a művelődési intézményeik közötti jó kapcsolatok kialakításának. Mindebben sok a feladata a munkásosztály céljait megfogalmazó, érdekeit kifejező és képviselő társadalmi-politikai szervezeteknek is. Nem tekinthetik a munkásosztály művelődését csupán valamiféle másodlagos jelentőségű „reszort-terület”-nek. Ellenkezőleg: abból kell kiindulniuk, hogy a munkásosztály műveltségének fejlesztése, kulturális aktivitásának kibontakozása alapvető fontosságú osztályórdek, a vezető szerep érvényesülésének szerves része és lényeges feltétele. DR. MIKECZ TAMAS, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa A munkásosztály vezető szerepe, erre való alkalmassága napjaink társadalom- tudományi és politikai vitáinak egyik fő kérdése. Sokakban felmerült a kérdés, hogy a proletariátus úgynevezett felhígulása (vagyis volt paraszti és kispolgári elemeknek nagyarányú beáramlása az osztály soraiba) hogyan hatott a munkásosztály vezető szerepére. Más szóval egyáltalán eljutott-« a munkásosztály túlnyomó többsége történelmi hivatásának felismeréséig. Mégis, a munkásosztály vezető szerepének további erősítésére irányuló törekvéseknek reális lehetőségei vannak. Ezek az objektív viszonyokban, s a munkásság szubjektív tudatának fejlődésében találják meg biztosítékukat. S nemcsak és nem is főleg azért, mert ma már a munkásosztály fejlődését nem a „felhígulás", hanem az osztály egységesül ése, modernizálása, általános és szakmai felkészültségének növekedése jellemzi, hanem azért, mert a munkás- osztály a termelés társadalmi rendszerében elfoglalt helyénél fogva társadalmunk élenjáró osztálya. Vezető szerepe tehát objektív helyzetéből következik és ez természetesen visszatükröződik szubjektív tudatában is. Mitől függ a munkásosztály vezető szerepének érvényesülése? Erre a kérdésre válaszolva Lenin négy tényezőt sorol fel: 1. a létszámától; 2. az ország gazdaságában játszott szerepéről ;• 3. a dolgozók tömegével való kapcsolatától; 1. szervezettségétől. Csaknem „ hárommillióan Mi a helyzet nálunk? A munkásosztály a foglalkoztatottak 58 százaléka, mintegy 2,9 millió ember. A nemzeti jövedelemnek számarányánál jóval nagyobb részét, kb. háromnegyedét állítja elő. A szocialista építés időszakában erősödött szövetsége a szocialista útra lépett parasztsággal és értelmiséggel. Élén a marxizmus—leninizmus eszméit az ország sajátos viszonyaira alkalmazó, harcokban edzett, tapasztalt élcsapat, az MSZMP áll, s csaknem az egész munkásságot öszefogja az immár évszázados szakszervezeti mozgalom. A munkásosztály tehát társadalmunk legnagyobb és legerősebb osztálya Vezető szerepe ma is azon alapul, hogy a legérdekeltebb a szocializmus eddigi vívmányainak védelmében, hiszen további fel- emelkedésének egyetlen útja a szocializmus építése. Modernizálódás a fejlődés során A munkásosztály állítja elő a termékek többségét, biztosítja az ország gazdasági vérkeringésében olyan fontős szállítás, közlekedés fejlesztését, a mezőgazdaság technikai fellendítését. Emellett a megtermelt értékek legnagyobb fogyasztója is. A kibontakozó tudományos és technikai forradalom előrehaladásában az értelmiség, különösen a műszaki értelmiség mellett a munkásosztálynak döntő a szerepe: a tudományos^ és technikai forradalom feltételeinek megteremtője, és szaktudásával, képzettségével alapvető tényezője. A munkásosztály a szocialista fejlődés során jelentős mértékben modernizálódott. Ebből a szempontból a legfontosabb, hogy a bányászatban, gyáriparban, építőiparban foglalkoztatott fizikai munkásság aránya a munkásosztályon belül mintegy 60 százalékra növekedett. A mezőgazdasági munkások aránya 8 százalékra csökkent. A szállítás és hírközlés területén a munkások több mint 10 százaléka a keEzüstkoszorús ifjúsági brigád Tizenegy Mai helytállása A járműgyáregység szerszámjavító műhelyében azelőtt csak egy brigád volt, a Kurucz Béla brigád. Jó két éve annak, hogy a fiatal szakmunkások külön ifjúsági brigádot alakítottak Kormos László néven. „Kormos László csepeli gyerek volt. A Demjén csoporthoz tartozott, három társával együtt nyilas pártszolgálatosokat támadott meg. Néhány méterre a csepeli munkásotthontól halt meg.” — Tizenegyen vagyunk — kezdi a bemutatkozást Kri- nyán László brigádvezető, aki egyben a műhely főnöke is —, ebből tízen még innen vagyunk a harmadik x-en. Vö- rös László a rangidős a maga 31 esztendejével, egyedül ő nem tagja már az ifjúsági szervezetnek. Ami pedig a szakmai összeállítást illeti: brigádunknak hat forgácsoló és öt lakatos szakmunkás tagja van. Túlzás és elfogultság nélkül állítom: valamennyien jól képzett szakemberek. Soronkivüli teendők A műhely s ezen belül a Kormos ifjúsági brigád tényleges munkája a sajtolóüzem szerszámkarbantartása s esetenként új szerszámok elkészítése — bár utóbbihoz sem a géppark, sem a létszám nem elegendő. Mégis: most éppen a | pakisztáni export egyik alkat- [ részéhez készítenek hajlítószerszámot. — A szerszámokat naprakészen, időre kell megjavítani. A legtöbbről csak a szétszedése után derül ki, hogy ml is a baja. Van olyan öreg szerszám a sajtolóban, amelyik elmúlt már húszéves. A karbantartás a gyakorlatban azonban csupán a munkánk egyik része, idén az első negyedévben például 600 órát teljesítettünk a szerelés folyamatosságának biztosítására. Nem egy olyan alkatrészt is beépítenek, ami nem rajzhű. Zömük kooperációban vagy a társgyáregységekben, tsz-melléküzemágakban készül — ahol jószerivel még a rajzot sem ismerik. S mintha csak végszóra lépne egyet előre a cselekmény: újabb két tétel csavar érkezik a szereidéből, apróbb módosításra. Két percet, ha elakad a beszélgetésünk: Kri- nyári ezalatt egyik esztergályosát utasítja a soron kívüli munkára. Közéleti aktivitás De ismerkedjünk tovább a Kormos László brigáddal. Kri- nyán László úgy ismeri minden tagját, mint saját magát. — Szakszervezeti szervezettségünk 100 százalékos. Hárman: Herceg Adim esztergályos, az öcsém, Krinyán József, aki szintén drehás, de jelenleg marósként dolgozik és én idén végezzük el a közlekedésgépészeti technikumot. Egy osztálvba járunk. A többiek kivétel nélkül rendszeres politikai oktatáson vesznek részt. KlSZ-kulturáHs rendezvény, kommunista műszak — nincs ebben semmi túlzás — elkéozelhetetlen az ő távollétükben a Csepel Autógyárban. De helytállnak a mozgalmi munkában is. Herceg Ádám pártvezetőségi tag, a kisebb Krinyán alapszervezeti KISZ-titkár, a fivére pedig a gyáregységi KlSZ-szer- vezet csúcstitkára, s a legutolsó kongresszus óta a KISZ központi bizottságának is tagja. — Központi bizottsági üléseken ezideig még csak egyszer szólaltam fel. Én tettem javaslatot a legutolsó Világifjúsági Találkozó előtt az „Irány Berlin” akció elindítására. A korábban járműprogramon belüli téma ezzel országos akcióvá szélesedett. Jó barátok közössége Civilként is jó barátok a Kormos brigád tagjai. A naplóban nem eg^ fénykép őrzi a műhely legendás rangadóinak emlékét. Nősök—nőtlenek, fiatalok—öregek s legutoljára a forgácsolók—lakatosok mérték össze tudásukat a zöld gyepen. Hagyomány az is a szerszámjavítóban, hogy aki épít, annak nincsenek segédmunkásgondjai. Legutoljára Krinyán Laci volt a soros építkező. — Nagyon jó nálunk a műhelykollektíva. Nyilván ezzel magyarázható a minimális fluktuáció is. Mindenkinek fehér asztal mellett ünnepeljük a névnapját. Most meg rövidesen legénybúesúra kerül majd sor, két tagunk is horogra akadt egyszerre: Botos József és Süki András. Ezzel a nőtlenek száma a brigádban kettőre apad, Hat családban ugyanakkor már gyerek is született. A lehetetlent nem ismerő, ereje, vállalkozókedve teljében levő fiatal szakmunkások közössége ezüstjelvényes szocialista ifjúsági brigád. — Ügy érzem, teljesítjük a hármas követelményt. 'Bár azt is meg kell mondanom, hogy a vállalást mindig az aranyfokozat elnyerésére tesszük meg. Az elutasítás indoklásában többnyire az szerepel, hogy „nem elég konkrét a vállalásunk, s hogy évek óta nem lépünk nagyot előre”. Brigádom minden tagjának, s természetesen nekem is az a véleményem, hogy a produktív brigádoknak jóval könnyebb dolguk van ezen a téren. Egy javítóműhelyben, úgy szoktuk ezt magunk között mondani, nincs 100 százalék. Ez azonban nem jelenti azt, hogy végleg lemondtunk az arany megszerzésének lehetőségéről. Nemcsak a több pénzért ambicionáljuk, hanem azért is, mert az már vállalati rangot jelent, s tudomásom szerint a vállalaton belül még nincs aranyjelvényes ifjúsági brigád. Kongresszusi versenyben A járműgyáregység már megtette a kongresszusi felajánlását: terven felül 300 autóbuszpadlóváz elkészítését. Az improduktív részlegek, köztük a szerszámjavító műhely s ezen belül a Kormos László ifjúsági brigád, a közeljövőben csatlakoznak a maguk szerényebb, ám nélkülözhetetlen vállalásaikkal a hatalmas gvárecvség minden dolgozójától átlagon felüli erőfeszítést igénylő munkaversenyhez. Kertész éter reskedelemben, 11,5 százaléka az egyéb szolgáltatási ágakban, 6,5 százaléka és 3 százaléka a nem termelő ágakban dolgozik. Mintegy 200 ezer fő a munkásosztály legképzetebb rétegének, a termelés közvetlen irányítóinak (művezető, csoportvezető, technikus) a száma1. A derékhad: a nagyüzemiek A munkásságon belül tehát nemcsak politikai öntudat, hanem az egyes munkásrétegek objektív helyzetében, munika- és életviszonyainak tekintetében is jelentős különbségek vannak. Ezért a párt, a munkásosztály vezető szerepének megvalósításában a legtipikusabb munkáscsoport, az ipari munkásság, azon belül is az állami szocialista ipari nagyüzemek dolgozóinak helyzetéből indul ki. Ennek a munkáscsoportnak az érdekeiben jut legáltalánosabban kifejezésre az osztály egészének érdeke, s ennek a munkáscsoportnak a munka- és életviszonyai fejlesztik leginkább a munkás- osztályra jellemző tulajdonságokat. A nagyüzemi munkásság ipari munkásságunk döntő része. Egy 1970-ben végzett felmérés szerint az állami iparvállalatok átlagos munkáslétszáma 1340 fő. Különösen magas az egy vállalatra jutó munkáslétszám a bányászatban és a kohászatban, s iparunk technikai fejlődésének fontos mutatója, hogy legmagasabb a híradás- és vákuum- technikai iparban (3170 fő). Iparunk és ipari munkásságunk nagymértékű koncentráltságát azonban még jobban iftútatja, hogy az MSZMP KB 1972. novemberi határozata alapján kiemelt 50 nagyüzem foglalkoztatja az ipari munkásság kb. 40 százalékát, adja az ipari termelés értékének mintegy felét és az ipari export kétharmadát. Feltűnő ez az erőteljes koncentráció, különösen, ha összevetjük a felszabadulás előtti helyzet- | tel, amikor az ipari proletariátusnak mintegy 40 százaléka kisüzemi munkás volt. Több mint típus; Csepel Milyen ez a nagyüzemi munkásság? Átfogó adatok hiányában az 1970—1971-ben a Csepel Vas- és Fémművek munkásairól végzett vizsgálatra hivatkozom, amely bebizonyította, hogy a „Vörös Csepel” (és a nagyüzemek általában) politikai arculatában, fel- szabadulás előtti önmagához viszonyítva, s a jelentősen megnövekedett magyar iparon belül is megőrizte kiemelkedő, élenjáró szerepét. (Ez vonatkozik Pest megye nagyüzemeire is. — A szerk.) Lenin — a nagy francia forradalom példájára hivatkozva — írta egyik művében, hogy a jakobinus diktatúra „csak úgy dobálózott a széles körű rendszabályokkal, de ezek megvalósításához nem volt meg a kellő támasza, még csak azt sem tudta, hogy az egyik vagy másik intézkedés megvalósításánál melyik osztályra kell támaszkodnia”. Lenin figyelmeztetése azt jelenti, hogy amíg az osztályok megmaradnak — tehát a szocialista építés egész időszakában —, az egész nép érdekeit kifejező közös cél megvalósításában, a szocializmus építésében egy meghatározott’ osztályra, a munkásságra kell támaszkodni, egyértelmű osztálypolitikát kell folytatni. BLASKOVITS JÁNOS az MSZMP KB Politikai Főiskolájának tanszékvezető 4 MUNKÁSOK
