Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-19 / 115. szám
«** m V Kfunav 1974. MÁJUS 19., VASÁRNAP ...Az elmúlt 16 év alatt csaknem 480 ezer diák adott két-két hetet nyári szünidejéből a népgazdaságnak, ahol és amikor szükség volt a segítségükre. önként mentek és munkájukért nem kaptak fizetést. Több mint harmincegymillió munkaórát adtak! 1 A gazdasági haszon — bármilyen fontos és jelentős — kicsinynek nevezhető azonban, ha az erkölcsi-szellemi haszonnal vetjük össze. Hagyjuk a számokat, ez utóbbi eredményeket nem lehet „kézzelfoghatóan’’ megméregetni. A diákok tisztelni és szeretni tanulják a kétkezi munkát, s ez legalább olyan fontos, mint a munka eredménye és az sem mellékes, hogy izmaik is, akaratuk is erősödik. A hatórás napi munkaidő mellett jut idejük szórakozásra, nyaralásra is. Ma már alig van egy-kettő az egykori sátortáborokból, a legtöbb építőtábor — idén harmincnégy nyitja meg kapuit június 16—augusztus 24 között — köépületben van, korszerű hálószobák, fürdő, ebédlő, társalgó fogadja a diákokat. Az építőtáborozás ugyanis — csaknem félmillió fiatal tapasztalata igazolja — már nem nyári rohammunka, hanem a diákélet eredményes és kellemes része. A táborok égre nyíló, vidám iskolák. Gondolatok a művelődésről Meg kell teremteni az értő közösséget Beszélgetés Fábián Zoltánná\ az írószövetség titkárával Fábián Zoltán, József At- tila-díjas író, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának alelnöke, az idei SZOT-dí- jasok egyike. Elsősorban a munkásművelődés fejlesztéséért kapta az elismerést. Érthető, ha erről, a ma nagyon is aktuális témáról kezdődik a beszélgetés a Magyar írók Szövetségében, amelynek titkára. A feladat: a társadalmasítás% Cél az első helyezés Pest megye 1200 fiatalja I strand helyreállításában se- jújiius 16 és augusztus 24 kö- gédkeznek. Itt a jó munka között több turnusban a hosz- szúhegyi, a kígyóspusztai és a velencei önkéntes ifjúsági építőtáborban dolgozik majd. A három tábor kilencven brigádvezetője tegnap , a KISZ Pest megyei bizottságán tájékoztatón vett részt. Megismerkedtek a hosszúhegyi és a kiskunhalasi állami gazdaság kígyóspuszcai kerületének gazdasági helyzetével, a munka szervezésével, az építőtáborok programjával. A hosszúhegyi leánytábor tagjai a kertészetben dolgoznak majd, a fiúk pedig Velencén az ifjúsági üdülőtábor és a lön elismerése sem marad el: a fiatalokat a következő nyáron kéthetes ingyen üdülésre várja az ifjúsági tábor. A brigádvezetői értekezleten Szentgyörgyvári István a KISZ Pest megyei bizottságának titkára jó munkára kérte a fiatalokat: tavaly a megye második lett az országos versenyben, az idén az első helyezés a cél. A tanácskozáson a brigádvezetők megkapták a megbízóleveleket. A szentmárton- kátai és a sződligeti táborok brigádvezetői a közeljövőben külön tájékoztatást kapnak. — Zeneművészeti főiskolás koromban (eredetileg zeneszerzőnek készült, P. P.) Kodály Zoltán mondotta egyik óráján: Nem elég a müvet megalkotni, meg kell teremtetem az értő közönséget is, amely a magáénak érzi, s befogadja azt. Ez a tanítása mindmáig megmaradt bennem, s gyakran kérdés formájában tolakodik elő: vajon hol tartunk a művészeteket befogadó, azok mondanivalóját értő közönség nevelésében? Igaz, hogy sok minden történt e tekintetben az elmúlt esztendők során, de hogy nem elég, azt világosan kimondja a Központi Bizottság közművelődési határozata is. Az ebből adódó feladat egyértelmű: a tömegek számára biztosítani a legjobb művészettel való találkozást és e találkozást a nevelés eszközeivel oly intenzívvé formálni, hogy a művészet humánus tartalmának teljessége érvényesülhessen, és a befogadó egész egyéniségét gazdagíthassa és formálhassa. E cél érdekében a megoldás • csak egy lehet: a közművelőA huszonnegyedik órában Nehéz munkásélet a múlt Megnyitás előtt a vérségi falumúzeumról a: Marton Pállté vérségi krónikásasszony lapunkban néhány nappal ezelőtt megjelent tudósításában megírta, hogy ki mindenkinek köszönhető az immáron megnyitásra szinte teljesen készen álló falumúzeum, ám arról nem szólt, hogy kinek a gondolatára, kitartó utánjárására jutott el a készhez az ügy. Korszakot idéző házak A falu főutcáján, a központban egymás mellett áll két szép parasztház. — Szép, szép — mondják az autóbuszra várakozó asz- szonyok —, de azért a mai, a nagy ablakos házak mégiscsak mások. — Dehát nagyon egyformák, nagyon jellegtelenek. Talán csak nem szebbek amannál? — Ki tudja... A tanácsházán percek alatt kiderítik: tavaly 15 új, mai ház épült Versegen. — Nem hiszem, hogy tíznél több jellegzetes, régi parasztház lenne még a faluban — mondja Pataki Já- nosné, a tanács vb-titká- ra. — Pedig — a vízmű kiépítésének a gondolatával foglalkozunk, ezért hát pontosan tudjuk — 409 lakóházat tartunk nyilván. Egyáltalán nem túlzás, hogy Versegen szinte mindenki építkezett, vagy építkezik, ki csak alakít, ajtót, ablakot cserél, ki újat húz fel a régi helyébe. Kezd divatba jönni a kétszintes ház is. Napszámok emlékei — A régi parasztház pedig nem tetszik?... — Talán mert elmúlt életüket, nyomorúságukat kötik hozzá. A nehéz élet, a sok szenvedés pedig már a múlté. Nagyot változott a világ. A házak nyolcvan százalékában televízió van, eléggé hétköznapi az autó, a szobákba új bútorok kerülnek. Szépen fejlődött a község is, új iskola, új művelődési ház, orvosi lakások, a falu minden utcájában járda... És most ez a vízmű, amelynek készülnek a tervei. Értékeink közé tartozik ez a falumúzeum is. Ez emlékeztető. Az idősebb vensegiek érzéseit fejezheti ki mindaz, amit Marton Pálné mopd. — Ä falumúzeum helyiségeit a nem is olyan régen még általános használati tárgyakkal akarjuk berendezni. Már hónapokkal előbb végigjártam a porták jó részét, ki mit őrzött meg, most meg jártuk a múzeológusokkal, néprajzosokkal a — padlásokat. Mert az idősebbek úgy vannak, a régi lócák, szerszámok, kendők életük egy darabja, verejtékes napszámok árán jutottak hozzájuk, de most már helye azoknak jobbára csak a padláson jut. Fájó szívvel, de mégis szívesen adják a múzeumba, mert ha közvetlenül el is szakadnak azoktól, tudják, mégis megőrzi valaki. Megőrzi a jövőnek, a fiataloknak; emlékeztetőül. Ilyen falumúzeum, mint a vérségi (lesz), ismereteink és a szakemberek ismeretei szerint nincs még egy a megyében. — A helyén régi iskola volt, életveszélyes állapotban — mondja a vb-titkárnő: — Ha azt építjük újjá, a jelennek és nem a jövőnek épült volna. Alapja nem volt, tíz év múlva összedől. Bözsi néni gondolta ki, le kell bontani az egészet, jó erős alapot alá és úgy húzni fel a falakat. A tervezőknek lerajzolta, milyen is a jellegzetes vérségi parasztház. Elfecsérelt szépségek — Mikor felépült, itt, a község legközpontibb részén — mondja Martonné —, jöttek az asszonyok, emberek; te Bözsi, gunyhók ezek, hogy lehet így elcsúfítani a falu központját. Dehát a központban kell legyen, térjen csak be minél több ember, lássa, hogy mi volt, a búboskemencét, a falmasinát, ezeket a hatszemű kis ablakokat. Aztán jöttek és nagyon kritikus szemmel néztek meg mindent, de akik felépítették, hozzáértéssel, szeretettel csinálták. Persze, most a berendezéssel gond is van. A tiszta szobába, a vetett ágyba párnák, dunyha kell és nincs toll Versegen. Akinek még lenne, nagyon drágán adja. Meg aztán, nézze meg ezt a ládát, olyan, hogy szégyellem kitenni. Lenne jobb is, de ’azt mondják a múzeo- lógusők, ezg'.a; :htMesc::7 Elhii szem nekik, tudom, de mégis. .. — Azt hinné az ember, most, hogy a fél falu padlásait végigjártuk, annyi régi berendezési tárgy gyűlt össze, hogy nincs is hová rakjuk — mondja dr. lkvai Nándorné muzeológus. Nem így van, férne ide még bőven. Nagyon sok régi szerszám, mozsár, vaseszköz került be az elmúlt évek során — hová is kerülhetett volna — az új házak alapzatába. Nagy aratást csináltak a régiségkereskedők is. Ennek a falumúzeumnak a gondolata a huszonnegyedik órában született. De jó, hogy — s nemcsak a gondolat — megszületett. Feledésbe merülő motívumok A huszonnegyedik óráról említést tett Valter Meny- hértné tanárnő is, s amiről szólt, a néptáncról, a népzenéről, a népviseletről,, mindezt nem szoktuk a múzeum fogalmához társítani. — Kisdobos, úttörő- és KISZ-tánccsoport, úttörőénekkar és asszonykórus működik Versegen — mondja. — Hat éve próbálkozom azzal, hogy felkutassam, össze- gyűjtsem az eredeti vérségi tánclépéseket, motívumokat, népdalokat. Amelyek megmaradtak, azok nagyon szépek, vagy ötven népdal és jó néhány táncmotívum. Én talán elfogultságból mondhatom, hogy szépek, de bizonyíték: tavaly a vérségi táncokkal aranyérmet nyertünk a megyei úttörőszemlén. Ku- rucz Sándorné sok szép eredeti summásdalt énekelt magnóra és a 86 éves Lacik Jó- zsefnének köszönhetjük az eredeti csapókat. De ahogy fogynak közülünk az öregek, úgy csökken az esélyünk értékeink megmentésére Sze rencsére a népviselet megmaradt, látható is, amikor a gyerekek színpadra lépnek. — Nincs gazdag történelmi múltja Versegnek — mondja Marton Pálné —, nincsenek híres műemlékeink sem. Nehéz munkásélet a mi múltunk. Deregán Gábor dés társadalmasítása. E felismerés hívta életre évekkel ezelőtt az Olvasó népért mozgalmat. s nyíltak mag tavaly először éppen Pest megyében az olvasótáborok. És ez a felismerés kezdeményezte azt a törekvést is: egyre több könyvtár köt szerződést az üzemi, termelőszvetkezeti szocialista brigádokkal. A Csepel Autógyárban például már száz szocialista brigád tagsága rendszeres olvasója a könyvtárnak. Ennek értékét felbecsülni akkor lehet csak igazán, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar családok fele egyáltalán nem vásárol könyvet s a felnőtt lakosságból mintegy hárommillió egyáltalán nem, vagy alig olvas. Nagyobb részük — ezt meg kell mondani őszintén — munkás és paraszt. Bár az is az igazsághoz tartozik, a nem olvasó munkások elsősorban a munkásosztály speciális rétegeiből — bejárók, segédmunkások, építőipari dolgozók — kerülnek ki. A Ele tform avál tás Fábián Zoltán tizenkilenc esztendeje él Pest megyében, Leányfalun. Ezért nem csupán az ország dolgait, gondjait ismeri, hanem behatóan foglalkoztatja- a szűkebb pátria, a megye is. — Nemcsak azért érdekel Pest megye közművelődése, mert ma már itt vagyok otthon, hanem azért is, mert itt, a főváros közvetlen szomszédságában sürítve megtalálható mindaz a gond, amely gyorsan változó világunk természetes velejárója. A munkássá válás sok problémával járó folyamatára gondolok. A megye munkásságának fele új munkás, aki paraszt szüleinek életformáját most váltja át munkás-életformára. Ráadásul jelentős részük az ország távoli tájairól érkezett ide: munkássá válásuk folyamatát nehezíti az otthonteremtés megannyi gondja. Hiába kínál számúikra mind több művelődési lehetőséget a gyár: a napi, gyakran több órás utazásba házépítés, a kerti munka lefoglalja szabad idejük nagyobb részét. Belenyugodni abba, hogy ezek az emberek kívül essenek a köz- művelődés hatókörén, mégsem lehet. A belenyugvás ugyanis annyit jelentene, hogy lemondunk a megye munkássága hatvan százalékának művelődéséről. Azok művelődéséről, akiknek éppen a legnagyobb szükségük lenne .tudásuk, meglevő ismereteik fokozottabb gyarapítására. Mi hát a teendő? A kultúrálódás nemcsak azt jelenti, hogy ki hány könyvet olvas, milyen gyakran jár moziba, színházba, kiállításokra. A kultúra fogalmába beletartozik a korszerű otthon, a család nevelése, a vélemény- alkotás a világ dolgairól és így tovább. A sorrend megfordítható. Az emberek ízlésvilágát, tudatát nem csupán a könyv, vagy a színházi élmény formálhatja, hanem az is, ha a mai élet követelményeihez igazodva rendezi be az otthonát, építi fel a házát, műveli a kertjét, neveli gyermekeit. Először ehhez nyújtsanak segítséget a közművelődés munkásai: e problémakörökbe tartozó előadásokkal, e gondok megoldását segítő könyvek ajánlásával. Közérthetően szólni Beszélgetésünk itt félbeszakadt: Fábián Zoltánt a Rádióba várták, ahol a Játék a könyvtárban című országos vetélkedő zsűrijének tagja már hónapok óta, ezért a be. szélgetés folytatására csak másnap, leányfalui otthonában kerülhetett sor. — Megint csak zenei példával kezdem a beszélgetést. Az emberi magatartást illetően Liszt Ferenc volt, s ő ma is az ideálom. Hogy miért, könnyű válaszolni. rá. Egy alkalommal Lyonban adott jótékony célú hangversenyt egy tűzvész károsultjainak. A hangverseny után annak bevételét személyesen adta át a munkásküldöttségnek, amelynek vezetője megköszönte a művész segítségét, majd hozzátette: még jobban örültünk volna, ha hallhatjuk is azt, amit ön zongorázott. Liszt meghökkent az idős munkásember szaván, aztán megkérdezte, miért nem voltak ott a hangversenyen. A válasz: ebben a munkásöltözetben be sem engedtek volna, másunk pedig nem maradt. Mire Liszt másnap újabb hangversenyt adott a munkásoknak, ahová belépni csak munkásruhában lehetett. Ügy látszik ez a nagy művész megérezte, hogy a művészet nem le. hét csupán egy szűk réteg privilégiuma, hanem minél nagyobb tömegekhez kell eljutnia. Ezen munkálkodunk mi is, lényegesen kedvezőbb helyzetben és sokkal nagyobb lehetőségeket kapva. Hiszen o közművelődési határozatot már megelőzte a párt oktatáspolitikai határozata: e kettő együtt a kapukat szélesre tárja mindenki előtt a tanuláshoz, az önműveléshez. Persze, tudom azt is, hogy a kapuk megnyitása még csupán lehetőség. Lehetőség, amely- lyel élni kell! Nemcsak azoknak, akikhez szólni akarunk, hanem azoknak is, akik az irodalom, a zene vagy éppen a képzőművészet nyelvén kívánnak szólni embertársaikhoz. Felkelteni az igényeket yS. ffeaonou'A » s*** Mostanában gyakran halijuk: kevés a munkástémájú mű. Igazuk van azoknak, akik ezt állítják. Valóban kevés az igazán jó, a munkásemberek életét bemutató alkotás. Az okokat nem elemzem: kevés lenne hozzá ez a beszélgetés. Azt viszont szeretném elmondani, hogy rövidesen sokrétű megállapodás jön létre a Magyar Írók Szövetsége és a Szakszervezetek Országos Tanácsa között. Kettős céllal: a munkásművelődés lehetőségeinek a gazdagítása, valamint a munkásélet jelenlétének növelése a mai magyar irodalomban. E két cél egymástól elválaszthatatlan: hiába születnek jó művek, ha nincs, aki befogadja azokat, s ez fordítva is érvényes; hiába az igény, ha nincs, aki kielégítse azokat Mindezt nem csupán Fábián Zoltán, az Írószövetség titkára vallja a magáénak, hanem Fábián Zoltán, az író is: most készülő új művében egy falusi lány munkássá válását formálja meg. Prukner Pál TV-FTGYELO KI Iliit tllll? ügy látszik, a tévé is egyre többet tud az életrevaló Ki mit tud?-klubolc népszerűsítésében. Eddig az ilyen műsorokban sok bosz- szantó ügyetlenséget láttunk. A csütörtöki azonban hibátlan és érdekes volt. Három szenzációján, a 11 éves miskolci kislány, Kazai Kati tényleg meglepően jó népdaléneklésén, valamint Feldmayer István és Simái Gyula fantasztikus artistamutatványán felül végeredményben az egész műsor jó színvonalát dicsérhetjük. Szükség van ilyen típusú műsorokra, de csak így van szükség: ilyen gondosan, ízlésesen előadva. Egy probléma megoldása. A televízió május 20-tól új, nagy vállalkozásba kezd: 13 adásban közvetíti a világhírű lengyel író, Reymont, Parasztok című Nobel-dijas regényének tévéváltozatát. Péntek délután — Torday Aliz■ szerkesztésében és Perényi Endre rendezésében — kitűnő előzetest. jó kedvcsinálót láttunk a sorozatról. Átgondolt, ügyesen komponált, mintaszerű, bevezetőt. Egy Valóban televízióra elgondolt értekezést. Egy regény jó tévéelőzetesét. A nézők általában nem szeretik a bevezetőket. - Péntek óta nyugodtan mondhatjuk, nem a nézők, hanem a televíziónak az eddigi előzetesekben tapasztalt ügyetlenkedései miatt. A nézők eddig sem a tá- . jékoztatás ellen berzenkedtek: az előadások, felolvasások szürkesége, képi egyhangúsága nem tetszett. Reymont regényének előzetese szinte valósággal önálló műsor volt. Nem hiszem, hogy akadt olyan néző, aki unalmasnak vagy feleslegesnek találta. Főképpen két dolog miatt. Az egyik: a feldolgozás, a tálalás változatossága, mozgalmassága, televíziószerűsége. Még a film lengyel rendezőjét, Jan Rybkowskit is láttuk- hallottuk a valóban színes műsorban. A másik dicsérendő vonás: a szerkesztő-rendező tapintata. Nem „lőtték le" a regényt. Annyit árultak csak el a cselekményről, a színhelyről és a konfliktusról, amennyi ahhoz kellett, hogy érdeklődést, kíváncsiságot ébresszenek. Reméljük, a tévé máskor sem adja alább. ö. L. Érden, kedvező feltételekkel központi fekvésű raktárhelyiséget bérelnénk Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat Budapest V., Váci u.' 36., telefon: 188-724. t i 9 Égre nyíló iskolák
